PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. január 28.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


HA MEG NEM TÉRTEK ...


Alapige:Lk 13,5

Ez mondja az Úr Jézus: "Nem! Sőt - mondom nektek -, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Édesatyánk, kérünk, segíts minket, hogy tudjunk teljes szívünkből dicsérni téged, mert egyedül téged illet minden dicséret, dicsőség és hálaadás.

Bocsásd meg, Urunk, valahányszor hallgattunk, amikor dicsérhettünk volna téged. Bocsásd meg, amikor dicsekedtünk, ahelyett, hogy egyedül neked adtuk volna a dicsőséget.

Köszönjük, hogy mégis magad elé engedsz minket. Kérünk, segíts most belsőleg is elcsendesedni, és ajándékozz meg külső csenddel is. Olyan sok minden zavarja folyamatosan, hogy rád figyeljünk és engedjünk neked.

Köszönjük, hogy mindent tudsz rólunk. Ezzel a bizalommal jövünk eléd és kiáltunk hozzád azokkal együtt, akik most gyászban vannak, vagy az elmúlt napokban, hetekben kellett ravatal mellett megállniuk.

Áldunk téged megváltó Urunk, Jézus, hogy irgalmas szíved arra indított, hogy tudtál együtt sírni Betániában a gyászolókkal. Áldunk azért, hogy nemcsak együtt érzel a szenvedőkkel, hanem egyedül te tudsz adni igazi vigasztalást is mindnyájunknak.

Kérünk, emeld fel a tekintetünket a láthatókról, hogy komolyan vegyünk téged, a láthatatlan Istent. Kérünk, hogy Szentlelked adjon mindnyájunknak élő reménységet, igazi vigasztalást és bátorítást.

Köszönjük, hogy több az élet, mint amennyit érzékelünk belőle. Ajándékozz mindannyiunknak ilyen el nem múló örök életet. Kérünk, munkáld bennünk ezt a reménységet igéddel is. Csodákat kérünk tőled. Engedd, hogy ne hiába legyünk itt. Az emberi szó hadd érkezzék meg úgy a szívünkhöz, mint a te újjáteremtő igéd, és végezze el bennünk munkáját.

Kérjük ajándékaidat, olyan nagyon rád szorulunk, Istenünk. Köszönjük, hogy könyörülő és irgalmas vagy, nagy türelmű és nagy szeretetű. Engedd ezt most újra átélnünk, és engedd, hogy mindnyájan más szívvel mehessünk el innen, mint ahogy idejöttünk.

Ámen.


Igehirdetés

Az elmúlt hetekben különösen sok szomorú eseménynek, bajnak, szenvedésnek, veszteségnek, tragédiának voltam tanúja munkám során. Egy középkorú férfi egyik napról a másikra távozott az élők sorából. Volt család, ahol két héten belül két haláleset is történt. Valaki, akit nagyon megaláztak, sorozatosan kellett elszenvednie gonoszságokat, sok csalódás érte, oda jutott, hogy teljesen értelmetlennek és céltalannak látja az életét. Egy anya otthagyta házastársát és gyermekeit, mert ő még élni és kibontakozni akar, és nem lehet vele józanul beszélni. Ilyenkor mindenkinek a szívében megszólal a kérdés: miért? Miért történnek ilyenek, és miért éppen azokkal, akikkel?

Hadd említsem meg zárójelben, hogy sok szép dolgot is tapasztaltam ugyanebben az időben. Azt, hogy bajban levő emberek hogyan segítik egymást. Azt, hogy Isten az Ő igéjével hogyan gyógyít meg emberi életeket. Hogy talál valaki közösségre, testvérekre és kap újra életkedvet az, aki már egészen elmagányosodott. Hogyan ismeri fel hosszú várakozás után két fiatal egymásban az Istentől elkészített társát.

Azért kezdtem a szomorú történetekkel, mert alapigénk erről szól. Azt olvastuk, hogy hírül adták Jézusnak, hogy az északi tartományban, Galileában egy kisebb lázadást Pilátus római helytartó úgy torolt meg, hogy lemészároltatta a lázadókat, és a vérük összekeveredett azoknak az állatoknak a kiontott vérével, amiket éppen áldozatul mutattak be. Még olvasni és kimondani is borzasztó.

És ott van a hírhozók beszámolója mögött a ki nem mondott kérdés: miért enged Isten ilyesmit? És miért éppen velük történt ez a tragédia? És mindjárt magyarázatot is keres az ember: vajon ők gonoszabbak voltak, mint mások, azért kellett ezt elszenvedniük?

Jézus erre a kérdésre kérdéssel válaszol. Ahogy olvastuk, azt kérdezi tőlük: Mit gondoltok, az a tizennyolc ember, akire nemrégen rádőlt egy torony és maga alá temette őket, vajon gonoszabb volt, mint a többiek, akik Jeruzsálemben éltek? Erre határozott választ ad Jézus: "Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."

Mi mindig az okokat kutatjuk. Amikor a tanítványok meglátták a vakon született férfit, ők is azt kezdték tudakolni Jézustól, hogy mi az oka ennek. Ő vétkezett valami súlyosat vagy a szülei, hogy ilyen nehéz fogyatékkal kell élnie? Jézus válaszol, hogy nem az ő bűnei és nem a szüleinek bűne jön itt számításba, hanem az a célja ennek, hogy az Isten szabadító hatalmát meglássátok.

Pál apostol is megkérdezte: Uram, muszáj nekem ezzel a gyógyíthatatlan betegséggel együtt élnem? Sokkal könnyebb lenne neked szolgálnom nélküle. És mit felel neki az Úr Jézus? Elég neked az én kegyelmem és majd megtanulod, hogy az én erőm erőtlenség által jut célba.

Jézus tehát a nyomorúságaink céljára mutat rá. Tudniillik az ok nyilvánvaló. A Biblia világosan tanítja, hogy minden emberi nyomorúságunk oka az, hogy Istentől elszakadva csak ilyen helyzetet tudunk teremteni magunknak. Az Édenkerten, az Istennel való közösségen kívül ilyen állapotok uralkodnak.

De mi a célja sok-sok nyomorúságnak? Pontosan az - Jézus tanítása szerint -, hogy erre rádöbbentsen minket, hogy Isten nélkül csak ilyen nyomorúságokat tudunk előállítani, és ez indítson arra, hogy keressük a hozzá visszavezető utat. Minden emberi nyomorúság a bűn, az Isten elleni lázadás jelenlétére, valóságára, szörnyű pusztítására akarja felhívni a figyelmünket, azért, hogy szenvedélyesen keressük az elhagyott Istenhez visszavezető utat, és el is induljunk ezen az úton. Ezért mondja itt Jézus mind a két feltett kérdésre ugyanazt a választ. Szó szerint ugyanaz hangzik el kétszer egymás után: "Ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."

Látszólag Jézus nem a kérdésre felel, de aki higgadtan végiggondolja, miről van itt szó, az látja, hogy a probléma lényegét ragadja meg. Ezek a kérdezők mások sorsát kutatják. Mit szólsz ehhez Jézus? Jézus pedig az ő saját sorsukra irányítja figyelmüket. Ők a múltból akarnak valamit elemezni és megérteni: miért történt? Jézus pedig a jövőre irányítja a figyelmüket, hogy ugyanez történik veletek is, ha meg nem tértek.

Mert Isten nélkül előbb-utóbb mindenki nyomorultul elpusztul. Mert az, hogy emberi megítélés szerint valaki nagyobb bűnös, a másik meg kisebb, az egyik látványos gonoszságokat követ el, a másik ügyesen álcázza a maga gonoszságait, az életük végét tekintve ez nem különbség. Különbség az, hogy valaki Isten nélkül tölti-e el az életét, és így éri-e a meghalás, vagy pedig Istennel szoros közösségben. Különbség az, hogy egyedül kell-e majd odaállnia Isten ítélőszéke elé, vagy pedig Jézus Krisztussal mint drága védőügyvédjével együtt, akire tekintettel kegyelmet és életet kap. A különbség abban van, hogy valaki visszatalált-e mennyei Atyjához, mint ahogy a tékozló fiú hazament újra az apjához, vagy pedig megmaradt a disznói, a disznóságai között.

Jézus egész földi élete azt célozta, hogy ezt lehetővé tegye számunkra. Ezt a visszatérést, hazatalálást, ezt a megváltozást. Ebben az igében Ő arra tanít minket, hogy minden, ami körülöttünk és velünk történik, még a tragédiák is, fel akarnak rázni minket, kinyitni a szemünket, hogy vegyük komolyan, amit Ő itt kétszer is elmond (ritkán szokta ismételni magát, csak ha nagyon fontos): ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.

Jézus Krisztus tehát itt a megtérés szükségességét és sürgősségét hangsúlyozza. De mit jelent megtérni? Ő hadd adjon választ erre. Így beszél Ő a János evangéliumában egy alkalommal erről: "Aki hallja az én beszédemet és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, mert átment a halálból az életbe." (Jn 5,24). Aki hallja az Ő beszédét és hisz annak, amit Ő mond. Elhiszi, hogy Ő az, akinek mondja magát, és aki Őt küldte, az Atya állította, hogy Ő az én szeretett Fiam, hogy Ő Isten Fia, annak örök élete van.

Ugyanezt a János evangéliuma végén így olvashatjuk: "Jézus így szólt: Mindezek azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében." (Jn 20,31).

A Hegyi beszédből pedig többen ismerjük az Ő mondatát: "Nem mindenki, aki azt mondogatja: Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." És mi a mennyei Atya akarata? Erre is Jézus adja meg a választ: "Az az én Atyám akarata, hogy annak, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon." (Jn 6,40).

Aki tehát Jézust Isten Fiának hiszi, személyes megváltójának és élete urának vallja, és így engedelmeskedik neki, az visszatalált Istenhez. Az Isten gyermekévé lett, és övé a teljes élet, az örök élet már ezen a földön és a meghalása után is. Erre hív mindig mindenkit a mi Urunk. Ezt tette Ő hozzáférhetővé számunkra szolgáló életével, golgotai kínhalálával és dicsőséges feltámadásával. Azt tanítja, hogy erre hívja fel a figyelmünket minden, ami történik velünk. Ezzel a sok nehézséggel mint kis ítéletekkel a végső nagy ítélettől akar megmenteni bennünket.

Ezért tesz hozzá Jézus még egy szót ahhoz a kérdéshez, amit mi unos-untalanul felteszünk neki. Mi újra és újra azt kérdezzük: miért? Ő pedig csendesen visszakérdez: miért nem? Miért nem tértek meg, amikor lehet és szükséges? Miért nem most tértek meg, amikor Ő megtérésre hív? Miért nem hisszük, hogy Ő az, akinek mondja magát, és miért nem így viszonyulunk hozzá?

Amikor látjuk ezt a temérdek nyomorúságot, ami körülvesz bennünket, és amiben olykor nekünk is részünk van; amikor látjuk, hogy szó szerint teljesedik, amit Ő előre megmondott, hogy a gonoszság megnövekedik, a szeretet sokakban meghidegül, amikor kénytelenek vagyunk szemlélni vagy átélni, hogy milyen nyomorúságokat produkál az emberi bűn, akkor miért nem az jut eszünkbe, amit Ő ennek a folytatásaként mondott: mindez arra utal, hogy Ő hamarosan visszatér, és akkor véget ér a megtérésnek a lehetősége? "Ha meg nem tértek, mindnyájan így vesztek el."

Megtérni viszont csak addig lehet, amíg ebben az életben vagyunk, vagy amíg a mi Urunk nem tér vissza. Akkor miért gondolja valaki, hogy ő még ráér? Honnan tudja, hogy van még ideje? Mit képzel, mennyi ideje van még? Mikor jön el a szerinte alkalmas ideje ennek, amiről Jézus ilyen komolyan beszél? A körülöttünk történő hirtelen tragédiák is egyebek közt erre hívják fel a figyelmünket, amit úgy olvasunk az igében: "Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!" Mert a megtérésre kapott idő behatárolt.

Nem véletlen, hogy éppen ez után a kemény mondat után mondotta el Jézus ezt a nagyon kedves rövid példázatot, amelyik maga az evangélium. Egy szőlőben van egy fügefa. A gazda évek óta kijár gyümölcsöt keresni, de nem talál. Azt mondja: vége, ez a fa egyrészt haszontalan, másrészt élősködő, csak foglalja a helyet, kivágni! S akkor a vincellér elkezd könyörögni: még egy évet adjál neki. Mindent elkövetek, hogy teremjen. És ha akkor sem terem, akkor vágd ki azt.

Jézus Krisztus közbenjár érettünk, hogy még egy kis hosszabbítást kapjunk. De ez nem azt jelenti, hogy vég nélkül lesz lehetőség a megtérésre. Ha akkor sem terem, akkor vágd ki. Az Ő szeretete erre indítja, de egyszer letelik a kegyelmi idő. Aki viszont hallgat az Ő szavára és visszamegy az elhagyott Istenhez, azzal bármikor bármi történhet, be van biztosítva. A megtérés teljes körű biztosítást jelent a földi életre, a meghalás esetére és a halálon túlra is. Ezért tartotta ezt Jézus ilyen fontosnak, és ezért beszél róla ilyen keményen.

Ezért jelentett Pál apostolnak olyan sokat, hogy a várható kivégzése előtt ezt írta a filippieknek: "Mivel nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség." Nem retteg a halálától, nem kapaszkodik tíz körömmel az életbe, mert tíz körömmel kapaszkodik, vagy kapaszkodás nélkül is hűséges ahhoz a Krisztushoz, aki neki az életet jelenti. Azt mondja: ha kivégeznek, én járok jól, mert még közelebb kerülök hozzá. Kívánok elköltözni, és a Krisztussal lenni, mert az nekem sokkal jobb. Ha mégis életben hagynak, az nektek sokkal jobb, mert megyek hozzátok, és még segítek. Hogy melyiket válasszam? Nem is tudom. Majd az Úr eldönti.

Micsoda belső szabadság, emelkedettség, ami ebből a hitből fakad! Aki ismeri Jézust, aki elmondhatja, hogy neki az élet maga Jézus, aki a penészes börtönben is vele közösségben él és hozzá vezet másokat, Őt imádja, az ennyire emelkedetten és szabadon tud gondolkozni élet és halál nagy kérdéseiről. Aki tehát még távol áll tőle, azt Jézus erre figyelmezteti: "Ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."

És aki már visszatalált hozzá? Annak a számára ugyanebben a rövid, de rendkívül gazdag példázatban azt mondja: tessék gyümölcsöt teremni! A gyümölcsfa feladata, hogy teremjen, másokat gazdagítson. Engedje, hogy szedjenek róla. Néha hozzá nem értők is tépik a gyümölcsöt a fáról, van, amikor ágastól törik. Jó esetben pótolja később. De azért van, hogy teremjen, hogy adjon, hogy másoknak hasznuk legyen abból, hogy ő van. Nem maga eszi meg a gyümölcseit, másokért van.

Amikor Jézus a maga küldetéséről beszélt, ezt mindig nagyon világossá tette. Azt mondta: a benne hívők, akiknek Ő új életet adott, ugyanezt a nagy kiváltságot, lehetőséget kapták ajándékba. Gyümölcsöt teremhetnek. Mit jelent ez? A Biblia a következőket mondja.

A Krisztusban levő újjászületett ember nagy lehetősége, hogy Krisztust mutatja fel ennek a világnak, amely világ nem ismeri Őt, és nem ismeri el Őt annak, aki. De aki már ismeri, aki vele szoros közösségben él, akinek ajkán igaz a vallomás, hogy élek, de többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, az bemutathatja a többieknek, hogy kicsoda Krisztus.

Pál apostol ezt annyira komolyan vette saját személyére és az összes hívőre nézve is, hogy azt mondta: kiábrázolódnak rajtunk a Krisztus jellemvonásai, és megismerheti a világ, kicsoda Ő. Gyümölcsöt teremni azt jelenti, hogy engedem, hogy kibontakozzék bennem Krisztus, és megismerhesse Őt a világ.

Aztán gyümölcsöt teremni azt jelenti, amit a Zsidókhoz írt levélben így olvasunk: "Az Ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét teremjük..." Vagyis miközben bemutatom, hogy milyen Jézus, ki Ő, aközben tudok róla beszélni is. Nem kell előadásokat tartani, nem kell érvekkel bizonygatni semmit. Egyszerűen el kell mondani: téged is szeret, engem is megváltoztatott, azóta nevezhető életnek az, amit élek, mióta vele járok. Gyere te is hozzá. Aztán rábízni mindenkire a döntést.

Az Ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcse. Erre múlhatatlanul szükségük van az embereknek. A hit hallásból van. És kitől hallhatnak hiteles információt Jézusról, ha nem azoktól, akik már ismerik Őt! Ne titkoljuk el mások előtt, hogy ki Ő, és hogy mennyire szeret másokat is.

A gyümölcstermés azt is jelenti, hogy akiben Isten Szentlelke van (az újjászületésben kapjuk a Szentlelket), az a Lélek gyümölcsét kezdi teremni. Ezt nem mi "csináljuk", ez nem emberi produktum, hanem terem. Mivel él bennünk a Krisztus, az Ő szeretete, öröme, békessége, szívessége, jósága, hűsége - ahogy olvassuk a Galata levél 5. részében a Lélek gyümölcsét -, megjelenik az ilyen emberen. Mindegyik. Ez egy gyümölcs, mint egy szőlőfürtnek a kilenc szemét, úgy gondoljuk el a Lélek gyümölcsét.

Jellemző-e ez ránk, ha hívők vagyunk, hogy Krisztus tulajdonságai jelennek meg bennünk és rajtunk, hogy egészen természetes, hogy az Ő nevéről vallást tevő ajkak szólnak is róla, és hogy termi az életünk csendesen, de egyre gazdagabban és folyamatosan a Lélek gyümölcsét, amire mindenkinek nagy szüksége van? Amit sokszor keres is rajtunk a világ, meg a világ tudja, vagy úgy gondolja, hogy tudja, hogy milyeneknek kellene lenniök a hívőknek, és néha jól gondolja. Amit jogosan keres vagy számon kér rajtunk. Olyan nagy szégyen, ha nem tudjuk adni azt a gyümölcsöt, amit a gazda keres a fán.

Körülöttünk sok nyomorúság történik, és sokszor elhangzik az ajkunkon, hogy miért. Jézus azt mondja, hogy ne ezt akarjuk elemezni, hanem a jövőre nézzünk. Ő azt kérdezi: miért nem vesszük komolyan azt, amire a nyomorúságok is figyelmeztetnek? Mint egy vészcsengő, felhívja a figyelmünket minden emberi nyomorúság arra, hogy elveszítettük a mi Istenünket, de vissza lehet találni hozzá. Jézus az út, akin keresztül megérkezhetünk. Ő az, aki előttünk jár és hazavezet. Miért nem mentünk még haza? Ha nem, akkor azt mondja Jézus: "Ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." Isten azonban nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Azt akarja, és azt teszi lehetővé, hogy teremjünk megtéréshez illő gyümölcsöket.

Mielőtt ezért imádkozunk, egy énekverssel is kérjük ezt:

Szakaszd el hát most is szívünket,
Minden érzésünket
A sok hiábavalóságtól,
E család világtól,
Hogy az igének hallgatói,
Légyünk megtartói;
Mely szívünkben gyökeret verjen,
Gyümölcsöt teremjen.
(377,3 dicséret)


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy ilyen biztosítást lehet kötni veled életre, halálra, örök életre. Köszönjük, hogy lehetővé tetted, hogy visszataláljunk a mi mennyei Atyánkhoz. Köszönjük, hogy te magad kísérsz minket hazáig.

Áldunk azért, hogy készen van nálad a bocsánat és lehet veled újat kezdeni. Indíts minket Szentlelkeddel, hogy könnyelműen, felelőtlenül ne halogassuk ezt. Hadd legyen ez igazi megtérés, ne csak az érzelmeink felszínén történjék valami, hanem teljes szívünkből tudjunk visszatérni hozzád. Tudjunk téged szeretni, Atyánk, teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. Úgy, ahogy igédben olvassuk. Köszönjük, hogy ez lehetséges. Köszönjük, hogy az örök élet már e földön a mienk lehet. Ez adhat tartalmat, értelmet, célt mindannyiunknak.

Könyörülj rajtunk, hogy valóban teremje az életünk ezeket a gyümölcsöket. Olyan nagy szüksége van e világnak rá. Olyan nagy hiánycikk mindez. Tölts meg minket Lelkeddel, és add, hogy minden erőlködésünk nélkül hadd jelenjenek meg rajtunk ezek az áldott gyümölcsök.

Segíts minket, hogy naponta mélyüljünk a veled való közösségben. Legyen a te igéd olyan kenyér, ami táplál. Legyen világosság, aminél tájékozódunk. Hadd legyen a mi életünk is egyre inkább világító szövétnek, ami mutatja másoknak a hozzád vezető utat.

Köszönjünk, Urunk, hogy minden személyes gondunkat is eléd hozhatjuk, és reád bízhatjuk, mert te megígérted, hogy gondod van reánk. Szeretnénk dicsőíteni téged azzal, hogy ezt megtesszük, hogy nem kételkedünk a te igazmondásodban.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért közelben és távolban. Könyörgünk egyházunkért és az evangélium terjedéséért. Könyörgünk népünkért, nemzetünkért. Könyörgünk ezen a vasárnapon különösen is a leprás betegekért, és azokért, akik közöttük szolgálnak. Áldunk azért, hogy közülük is sokan megismertek téged és másként folytatódik az életük.

Kérünk, hadd vegyük észre a magunk életében a bűn leprájának a pusztítását, és adj ebből nekünk szabadulást. Áldunk azért, hogy hallod és meghallgatod az imádságunkat.

Ámen.