PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. január 1.
(újév)

Cseri Kálmán


JÖVŐT ÉS REMÉNYT


Alapige:Jer 29,11

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Szó szerint: jövőt és reményt.)


Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, szerető mennyei Atyánk, hálásan köszönjük, hogy a te nevedet hívhatjuk segítségül ennek az új évnek első napján. Köszönjük, hogy te, aki kívül állsz az időn, adsz nekünk még kegyelmi időt. Köszönjük, hogy napjainkhoz napokat, talán éveinkhez éveket is adsz.

Bevalljuk bűnbánattal, hogy oly sok időt eltékozoltunk már eddig. Olyan sokszor nem arra használtuk a napokat, amire adtad. Nem szeretnénk szaporítani ezeket a bűneinket ebben az évben. Kérünk a zsoltár szavával, hogy taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Segíts minket Szentlelkeddel, hogy valóban a te akaratod szerint töltsük el a testben hátralevő időt.

Megvalljuk őszintén, Atyánk, ha előre gondolunk, félünk. Nem tudjuk, mit hoz ez az év. Több rosszat várunk tőle, mint jót. Köszönjük, hogy azt fogja hozni nekünk, amit te elkészítettél, és amit te teszel, az mindig jó.

Segíts annyira szeretnünk téged, hogy hadd tartozzunk azok közé, akik Istent szeretik, és ezért minden a javukat munkálja.

Kérünk, tedd ajándékká ezt a csendes órát. Szólíts meg minket igéddel, és könyörülj rajtunk, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk. Adj nekünk útmutatást, és kérünk, legyen egész esztendőn át a te igéd a világosságunk, aminél tájékozódni tudunk, amihez igazodni fogunk. Kérünk, valóban fogjad a jobb kezünket, tanácsoddal igazgass minket, és kezdd el ezt kegyelmesen már most.

Ámen.


Igehirdetés

Nézzük meg röviden, mikor hangzott el ez, amit most hallottunk, és látni fogjuk, milyen közel van a Szentírásnak ez a régi üzenete napjainkhoz és életünkhöz.

Krisztus előtt 587-ben Nabukodonozor babilóniai király elpusztította a kicsi Júda országát, kifosztotta és lerombolta Jeruzsálemet, benne a templomot, és fogságba hajtotta a nép színe-javát. Az emberek rettenetesen el voltak keseredve. Az ország értékei idegen kézre kerültek, tulajdonképpen minden tönkrement, amit építettek, és egy diktátor uralma alá került a nép. Senki sem tudta, mi lesz azokkal, akiket elhurcoltak, és hogyan alakul azoknak a sorsa, akik otthon maradtak.

A fogságba hurcoltak helyzetét súlyosbította az, hogy szélhámosok támadtak közöttük, akik elkezdték szédíteni az embereket. Olvastuk, hogy hamis próféták és jósok elkezdték mondani a magukét. Ki-ki kivetítette azt, ami benne volt: csüggedést vagy hamis reménységet. Voltak, akik azt mondták: ez az egész csak rövid ideig tart, hamarosan hazakerülünk. Mások pedig, hogy soha többé nem kerülünk haza, vége van mindennek.

Az általános helyzetet azonban mind a fogságban, mind otthon a csüggedés, a reménytelenség, a kétségbeesés jellemezte. Ekkor küldött Jeremiás próféta egy levelet a fogságba hurcoltaknak Isten parancsára. Ebből hallottunk most egy részletet.

Ő nem a magáét mondta, hanem azt írta le, amit Isten üzent az Ő népének. Ebben a Szentlélektől fogant lelkigondozói levélben mintegy felemelte a tekintetüket. Azt írja nekik: ne az ellenségre nézzetek tehetetlen gyűlölettel, ne önmagatokra kétségbeesett csüggedéssel, ne a tragikus jelenre, ne a bizonytalan jövőre és ne a megszépített múltra, hanem felfelé, Istenre. A hatalmas, igazságos és kegyelmes Istenre. Egyedül tőle várhatunk segítséget. De tőle várhatunk. Sőt ezt az evangéliumot írja nekik: Istennél már most készen van a segítség. Időzítette is azt, amit cselekedni fog, mert Ő cselekedni fog. Isten él és uralkodik, beszél és cselekszik. Íme az, hogy van hozzátok szava azok után is, amit tettetek ellene, ez is az Ő végtelen szeretetét és kegyelmét mutatja.

Életmentő üzenetet írt ebben a levélben Jeremiás a fogságba hurcolt embereknek. Újra és újra bátorítja őket, hogy ne keserű szívük dohogását, ne a hamis próféták hazug szólamait hallgassák, hanem Istent, mert Istennek van szava hozzájuk. Isten igéje ez a levél is, amit most hallhatnak és olvashatnak.

Mit írt a próféta ebben a levélben?

Négy olyan igazságot szeretnék most kiemelni belőle, ami nekünk egy ismeretlen esztendőre való induláskor különösen sokat jelenthet.

1. Isten kezében tartja a történelmet. Az események nem véletlenül követik egymást, nem esetlegesen történnek. Nem is valami személytelen, szeszélyes fátum alakítja azokat, de nem is a csillagokban van megírva egy-egy embernek vagy népnek a sorsa, hanem mindent Isten irányít.

Önhitt kiskirályok a pénz és a hatalom birtokában gyakran gondolják, hogy tőlük függ emberek és népek sorsa. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem a légy tartja a plafont. Ezt csak ezek az emberek gondolják. Hívők és nem hívők sorsa egyaránt a történelmet irányító mindenható Isten kezében van, aki teljesen szabadon végzi a maga munkáját az Ő teljhatalmával.

Ha tovább olvastam volna ezt a levelet, Isten ilyet is üzen az Ő népének, hogy el ne felejtse ezt: "Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak titeket, de nektek nem vetek véget." És ezt Ő dönti el. És amit eldöntött, azt meg is valósítja, mert Isten kezében tartja a történelmet.

2. A másik, ami megszólal ebben a levélben, hogy Isten megítéli az ellene való lázadást, de az ítélet időtartamát és mértékét Ő szabja meg.

Az Isten elleni lázadások magukban hordják ítéletüket. Ez a nép akkor megszegte az Isten vele kötött szövetségét, mert nem az élő Istenben, hanem úgynevezett istenekben, bálványokban és önmagában bízott. Ezt ítéletnek kell követnie. De Isten annyira szereti az övéit, hogy még az ítéletében is kegyelmes hozzájuk, sőt még az ítéletekkel is az Ő népe javát munkálja, és ezt fogja tapasztalni ez a nép is ott, de az ítélet időtartamát és mértékét Ő határozza meg. Nem Nabukodonozor és nem a mindenkori nabukodonozorok, hanem Ő határozza ezt meg. Nabukodonozor is csak eszköz Isten kezében.

Ezért közli Isten a néppel ebben a jeremiási levélben: "Ezt mondja az Úr: majd ha eltelik a hetven esztendő Babilonban, akkor gondom lesz rátok, és visszahozlak titeket erre a helyre." Lehet tudni, mi lesz a szabadítás. Tudhatja a nép: mikor, mit és ki fog cselekedni. Ilyen Istenük van nekik. Ha még ezek után sem bíznak benne, nem lehet rajtuk segíteni.

3. A harmadik, ami kiderül ebből a levélből - és ez talán a leghangsúlyosabb -, hogy Istennek terve van az Ő népével. Ő nem vetette el őket. Isten az ítéletet soha nem arra használja, hogy megsemmisítse, mindig arra, hogy megtisztítsa a benne hívőket, és Ő hű marad akkor is, ha a nép hűtlenné vált hozzá.

Mi Isten terve? Mit készít nekik? Két olyan gyönyörű kifejezés van itt, amit szeretnék a szívetekbe vésni, az enyémbe már belevéste Isten, s remélem, hogy egész éven át muzsikálni fog ez ott.

"Csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, jövőt és reményt adok nektek."

Jövőt és reményt. Azok a kifejezések, amik az Ószövetség eredeti szövegében itt állnak, rendkívül sokat mondók. Például a jövőt kifejező szó nem az, amivel szoktuk jelölni, hogy múlt, jelen, jövő, nem az időnek egy bizonyos szakasza csupán, hanem ilyen jelentései is vannak: folytatás, kiteljesedés, beteljesedés. És ez nem játék a szavakkal, mert ezzel az ígérettel Isten arra utal, hogy kontinuitás van az Ő népével kötött szövetségben akkor is, ha a fogság ezt egy rövid időre megszakítja. De folytatása lesz annak, amit Isten elkezdett az Ő népével. Nem hiúsíthatja meg senki az Isten terveit és az Ő népével kötött szövetséget. Az kiteljesedik majd utána. Egy átmeneti, próbatételektől teljes kor után kiteljesedik, és beteljesednek majd Isten ígéretei. Azok nem váltak semmissé azért, mert a nép hitetlen, engedetlen és bálványimádó volt. Isten nem bánja meg ígéreteit. És reményt ad népének ahhoz, hogy kibírja ezt a nehéz időszakot, és utána folytatódhassék, kiteljesedjék és beteljesedjék mindaz, amit mondott nekik.

Jövőt és reményt adok nektek. Nem igaz az, amit a jósok mondtak, hogy rövid idő alatt hazamegyünk, mintha mi sem történt volna. Komoly ítéletnek kell eléje nézniük. De az sem igaz, hogy mindennek vége, és nem lesz folytatása annak, amit Isten elkezdett. Az igaz, amit Isten ígér, és így is történt.

A babiloni fogság kohó, amiből megtisztulva fog kikerülni a nép. Éppen ebben a kohóban fogja újra felismerni és elismerni azt az Istent, akit otthagyott. És az Istennel újra megtalált közösség jelenti majd az új életet ennek a népnek. Ezért hangsúlyozza itt Isten az Ő népének: "békességet és nem romlást tervezek".

Egyszer már részletesen elemeztük, hogy az a szó, ami a Biblia eredeti szövegében a békességet jelöli, sokkal több, mint a háborúnak vagy a viszálykodásnak a hiánya. A békesség, a salom az a közeg, amiben élni lehet, mégpedig kibontakozva, egyre gazdagabb, tartalmas, boldog életet lehet élni.

A halnak a salomja a vízben van és nem a szatyorban, mert a vízben tud élni, kibontakozni. Nemcsak létezni, vegetálni, hanem teljes életet élni. Ugyanígy az embernek a salomja, a békessége az élő Istennel való közösségben van. Azon kívül csak kínlódik, vegetál.

Ezt ígéri Isten az Ő népének. Ezt mondta fel a nép, amikor a bálványokhoz pártolt, ennek az ítélete a fogság. De éppen a fogságban támadt fel elemi erővel újra a nép életében az Isten utáni vágy. Az elhagyott Isten nagyon hiányozni kezd.

4. Ezért folytatja Jeremiás próféta: ott a fogságban fog a nép újra Istenhez fordulni. Elkezdik keresni Őt, kiáltani hozzá. Ami kimaradt az életükből, az most mindennél fontosabbá válik. Megtanulnak újra imádkozni, és Isten ezt hallja. És akik keresik Őt, megtalálják.

Így olvastuk ezt itt: "Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az Úr -, és jóra fordítom sorsotokat."

Ami a nagy rohanásban, az anyagiasság eluralkodása során az önhitt ember életéből kimaradt, Isten most mindennél fontosabbá válik. Éppen a nyomorúság fordítja a nép figyelmét és szívét újra Istenhez. Rájönnek arra, hogy nincs más, akiben bízhatnak. Nincs más, aki érdek nélkül szereti őket, és nincs más, aki képes is segíteni rajtuk. És kétszer egymás után ismétli Isten ezt az ígéretet: "megtaláltok engem." Mert Ő éppen erre várt, hogy keresse a nép Őt és megtalálják.

Sőt van ebben a levélben egy különös ígéret Jeremiás egy korábbi prédikációjából: "Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr. Népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám." (Jer 24,7).

Vagyis kiderül, hogy nem a nép nagy Isten-keresésének a gyümölcse az, hogy megtalálják Őt. Már ez is Isten munkája, hogy keresni kezdik Őt. Előbb kereste őket Isten, mint ahogy ők az elhagyott Urat. Isten olt vágyat a szívükbe, hogy keressék őt. Isten ad hitet nekik, hogy tőle várhatják a segítséget. Isten ad reménységet, hogy kibírják a hetven évet, és már ott a fogságban is megtapasztalják újra Isten jelenlétét, és a vele való közösségben lesz igazi salomjuk, békességük, életük. Mert csak ebben a közösségben kap az ember életet.

Ilyen Istenünk van nekünk is. Mert Ő az évezredek során sem változott. Ő ebben az évben is ugyanaz lesz, akinek eddig megismertük, s ahogyan a Szentírás bizonyságot tesz róla. Nem lehet következmények nélkül vétkezni ellene, de Ő az ítéletében is kegyelmes, visszavárja az elbitangoltat, hűségesen vár arra, aki hűtlenné lett hozzá, mert csak a vele való lelki, hitbeli közösségben van igazi békességünk.

Hadd kérdezzem meg, hogy hisszük-e mi ezt? Mindez olyan szépen hangzik. Az ember rábólint, egy részére emlékszik néhány nap múltával is, de hisszük-e ezt? Mert akkor egészen másként kellene az életünknek folynia.

Hisszük-e azt, hogy nem lehet az Isten ellen következmények nélkül vétkezni? Nem lehet Őt következmények nélkül otthagyni, mert ezzel az életet hagytuk ott. Hisszük-e azt, hogy a megérdemelt ítéletben is az Ő kegyelme diadalmaskodik, és még az ítélettel is a javunkat akarja munkálni? Hisszük-e azt, hogy csakugyan a vele való közösségben van békességünk? Teljes, igaz, emberi életet nem lehet nélküle és rajta kívül találni?

Ha mi ezt hinnénk, akkor más milyen lenne az életünk. El lehet-e mondani rólunk, hogy "teljes szívetekből kerestek engem?" Nemcsak úgy keresgéltek, időnként egy-egy istentisztelet erejéig. Ha nagy baj van, egy-egy SOS jelzést leadunk, megrendeljük a segítséget, hanem folyamatosan megmaradni ebben a közösségben. Napi párbeszédben maradni a mi hatalmas Istenünkkel, mint akik tisztában vagyunk azzal, hogy ki Ő és ahhoz képest ki vagyok én. És hogy engem, kis senkit annyira szeret, hogy név szerint számon tart és az én sorsomat is Ő irányítja, nemcsak a nagy történelmet. Hisszük-e ezt? Meg lehet erősödni ebben a hitben, el lehet indulni ennek a hitnek az útján.

Annál komolyabban kell ezt vennünk, mert a mi népünk most ítélet alatt van, a határon belül és kívül egyaránt. Az, ami itt folyik, minden, csak nem salom. Nem az a közeg, amiben élni lehet, alkotó, egyre gazdagodó és egymást is gazdagító életet, ahol az ember kiszámítható körülmények között biztonságban érezheti magát. Az állandó rögtönzés és kapkodás kiszolgáltatottsági érzést hív létre az emberben, az pedig idegessé tesz, ideges emberek pedig nem tudnak alkotni igazán, és nem tudják egymást sem szeretni. Ez a mindent elárasztó korrupció, ez a szociális érzéketlenség, ami jellemzi az egész közéletet, hihetetlenül megfertőz minket a gondolkozásunkban is. A kicsi gyerekeken látom, akik ebben nőnek fel, nap mint nap ezzel találkoznak, és azt hiszik: ez a normális. Nem tudják, hogy lehetne másként, Isten igéje és akarata szerint is élni.

Amikor Isten igéjével szöges ellentétben álló határozatok, sőt törvények születnek, amikor életellenes, öngyilkos gyakorlat vesz körül bennünket, amikor magunk is folyamatosan vétünk a saját békességünk ellen, akkor kezdjük-e már látni, hogy valóban egyedül Istentől jöhet segítség? Most csak egyetlen számot említek: az, hogy 50 év alatt 6 millió magzatot gyilkoltunk meg, ez nem múlik el következmények nélkül. Nekünk térden állva, könnyezve kellene az Isten kegyelméért könyörögnünk, és naponta megköszönni azt, hogy az az Ő terve velünk ennek ellenére, hogy békességet és nem romlást akar adni, jövőt és reményt készített és kínál nekünk.

Mostanában gyakran eszembe jut Tiborc panasza:

A jó merániak legszebb lovon
ficánkolódnak ... nekünk
feleség s porontyainkat kell befogni,
ha veszni éhen nem kívánkozunk.
(...)
És aki száz meg százezert rabol,
bírája lészen annak, akit a
szükség garast rabolni kénszerített.

Nem ez történik ma is? És Isten ennek ellenére ezt ígéri: Békességet adok nektek. Tudom az én tervemet ... Jövőt és reményt készítettem nektek.

Hisszük-e, hogy ezek a két és félezer évvel ezelőtt először leírt szavak a számunkra is Isten lelkigondozói üzenete, és erre az esztendőre is bátorítást akar nekünk adni? Aki egy kicsit is ad magára, a becsületes gondolkozására és lelkiségére, az vizsgálja meg ma este keményen, őszintén: hisszük-e mi egész udvarával együtt, hogy valóban Isten a történelem ura. Hisszük-e, hogy Ő ítéletében is kegyelmes és számíthatunk kegyelmére? Hisszük-e, hogy jövőt és reményt készített nekünk erre az esztendőre is?

Mert ha igen, akkor ebből egyenesen és feltétlenül következik az, hogy keresni kezdjük Őt, mégpedig teljes szívünkből kezdjük keresni. Hogy megtanulunk újra imádkozni, mégpedig folyamatosan, szüntelenül, és ahogy itt olvastuk: állhatatosan. Akkor boldog tapasztalatunk lesz, milyen az, hogy Ő engedi megtalálni magát.

Pontosabban az lesz a tapasztalatunk, amit az 59. zsoltárban olyan kedvesen ír a zsoltár szerzője: ő is keresni kezdte Istent, s egyszer csak meglepődve élte át: "Elém jött az én kegyelmes Istenem."

Komolyan merjük-e venni, hogy Ő ennyire kegyelmes, hogy még a keresésünk mögött is az van, hogy Ő keres bennünket? De ennek akkor tényleges programmá kell válnia: naponként komolyan imádkozni, folyamatosan kérdezni: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? És bátorságot venni ahhoz, hogy igazodjunk is az Ő akaratához.

Isten a mi csüggedt fejünket is fel akarja emelni. Az elmúlt napok beszélgetései során láttam, hogy másból sem állunk, mint elemezzük a jelent, találgatjuk a jövőt, és vádoljuk vagy siratjuk a múltat. Ez mit visz előbbre? Innen kellene eljutni oda, hogy felemeljük a tekintetünket Istenre. Innen lehet eljutnunk oda, hogy teljes szívünkből keressük Őt, és Ő engedi megtalálni magát.

Egy nép nem tér meg egyszerre. De ha minél többen teljes szívünkkel odafordulunk Istenhez, egyre több kis világító pont lesz ebben a nagy szellemi, lelki, hitbeli, erkölcsi sötétségben, amiben élünk, és ezek a kis fények összeadódnak és másoknak is mutatják az utat. Isten népét mindig az jellemezte, amit a babiloni fogság végén, már a perzsa uralom alatt jelent valaki a zsidókról az akkori királynak. "Van egy nép szétszórva a te tartományaidban, és ennek törvényei különböznek minden más népétől." Isten újszövetségi népének a törvényei is különböznek minden más népétől. Aki nem hiszi, olvassa el a Hegyi beszédet, mit tanított Jézus.

Merjük-e ezt vállalni? Egyre nehezebb lesz ezek szerint a törvények szerint élni egy egyre inkább törvény nélkülivé váló világban. Van-e bátorságunk felütni a Szentírást: Uram, mik a te törvényeid? Miben nem igazodtam eddig ahhoz? Akkor munkához látok, január 1-jén elkezdem. És hogy is kell imádkozni? És holnap, holnapután kiderül, hogyan kell állhatatosan imádkozni. És mindehhez Isten Lelke fog nekünk bátorságot adni, és megtanulhatjuk majd, hogy egy békétlen, az ilyen értelmű békesség nélküli világban mit jelent az a békesség, amit Isten ad az övéinek.

Az a békesség, amiről Jézus maga mondta: "Az én békességemet adom néktek. Nem úgy adom azt nektek, mint a világ adja (andaxinokkal, féligazságokkal). Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen." (Jn 14,27).

Mielőtt ezért együtt is imádkozunk, énekeljük a 285,6 versét.

Kegyelmed s áldásod újítsad
Te szent egyházadon:
Közelebbről azt szaporítsad
Itt lévő nyájadon.
Gátold hazánkban áradását
A sok gonoszságnak,
Fordítsd el eshető romlását
Nemzetnek, országnak.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Atyánk, hogy ezt az imádságunkat is hallottad. Köszönjük, hogy aki téged keres, az megtalál, aki hozzád kiált, annak te válaszolsz. Köszönjük, hogy nem minden kívánságunkat teljesíted, de mindig megadod azt, amire szükségünk van, meg amit másoknak továbbadhatunk. Kérünk, add meg kegyelmesen ezt ebben az esztendőben is.

Bocsásd meg, ha sokkal többet zúgolódunk, mint imádkozunk. Több panasz hagyja el az ajkunkat, mint hálaadás. Szeretnénk megtanulni, hogyan kell azt gyakorolni: hálaadással hozzuk eléd kéréseinket.

Nyisd ki a lelki szemeinket, hadd vegyük észre a te nagy tetteidet és azt a sok jót, amit eddig kaptunk tőled. Segíts komolyan vennünk, hogy ez csak előleg a teljességből, és te a teljességet készítetted el a benned bízóknak.

Kérünk, ajándékozz meg minket naponta az akkorra szükséges bölcsességgel, békességgel, reménységgel.

Köszönjük, hogy jövőt és reménységet ígérsz és fogsz adni nekünk. Segíts, hogy tartsuk a kezünket, legyen hova adni ajándékaidat.

Dicsőíteni akarunk téged azzal, hogy bízunk benned. Szeretnénk alázatosan hivatkozni ígéreteidre. Nem a magunk követeléseivel állunk eléd, hanem azt kérjük tőled, amit megígértél, amit elkészítettél.

Adj nekünk örömet abban, hogy sok mindent továbbadhatunk másoknak. Hogy a te gondviselő szereteted kezei lehetünk. Őrizz meg attól, hogy mindent magunknak akarjunk megtartani. Taníts meg minket önfeledten élni.

Kérünk, Jézus Krisztus, te légy a példánk ebben, akiről tudjuk, hogy nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Köszönjük, hogy te ezt tetted. A te golgotai szent áldozatod ereje adjon nekünk erőt ebben az évben minden terhünkhöz. Az a temérdek kegyelem, bűnbocsátó irgalmad, amit eddig is kaptunk, tegyen készekké és képesekké minket arra, hogy bárkinek, bármit szívből megbocsássunk.

Tégy minket lelkileg gazdagokká, akiknek telik, akik nem tartják számon, nem akarják megbosszulni, nem azzal fizetnek, amit kaptak, hanem mindig jót tudnak adni.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért a közelben és távolban. De könyörgünk hozzád ellenségeinkért, és a te népednek az ellenségeiért is. Vedd ki szívükből a gyűlöletet, és engedd, hogy ők is megtaláljanak téged.

Könyörgünk hozzád népünkért. Adj ennek a népnek lelki felébredést is.

Könyörgünk az evangélium terjedéséért és terjesztőiért. Hadd tartozzunk mi is ezek közé.

Kérünk, Szentlelked indítson minket, hogy egész éven át tudjunk téged újra és újra keresni, hozzád állhatatosan imádkozni, és segíts ezt elkezdeni most, ebben a csendben is.

Ámen.