PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. augusztus 28.
(csütörtök)

Varga Róbert


KEGYELEMBŐL


Alapige:Ef 2,1-10

"Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppúgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."


Imádkozzunk!

Köszönünk Istenünk minden csendes találkozást veled. Köszönjük, hogy a csendben megcsendülhet a te halk és szelíd szavad. Köszönjük, hogy te nem kiabáltál, és nem lármáztál, hangodat talán egyszer vagy kétszer emelted csak fel. És köszönjük, hogy ilyen csendesen a te Lelked által hozzánk is szólni szeretnél.

Köszönjük, hogyha valaki azzal az indulattal jött ma este ide, hogy enged neked, bármiről beszélsz is, bármit mondasz is neki személyesen, az meggazdagodva, üzenettel a szívében mehet el innen.

Köszönjük, hogy te sosem hagysz cserben minket. Nemcsak buzdítasz és arra indítasz, hogy tegyük, amit mondasz, hanem segítesz cselekedni azt. Mi magunkban olyan erőtlenek, gyengék, tétovák vagyunk. Nem ismerjük föl a legtöbbször, hogy mi a te akaratod. Sokszor csak találgatunk, vagy válasz és vezetés nélkül vagyunk napokon, heteken át. Kérünk, könyörülj meg rajtunk, hadd értsük meg a te jó, kedves akaratodat. Hadd éljünk abból, azzal, s tegyük azt, ami kedves előtted.

Köszönjük, hogy a te kegyelmed nagyobb mindennél ezen a világon. Hadd éljünk ma este is, és táplálkozzunk ebből a kegyelemből. Önmagadért kérünk, Jézus Krisztus, hallgass meg minket.

Ámen.


Igehirdetés

Isten első mesterműve a teremtés hajnalán az volt, hogy megteremtette ezt a még romlottságában is csodálatos világot. A tahi konferenciatelepen van egy éjféli vagy éj királynője nevű virág, amelyik pontosan este nyolckor felpattantja kemény burkát, s mintha gyorsított felvételt látnánk, egy szempillantás alatt a szemünk előtt kibomlik a virága. Úgy, mintha filmen látnánk, de ez valóság, s aztán másnap reggelre elhervad. S következő nap este nyolckor pontosan - az órák biztosan késnek, a virág nem, vagy sietnek, a virág nem -, egészen pontosan, amikor szerinte, Isten szerint este nyolc óra van, akkor megint csak lehet hallani egy pattanást, aztán gyönyörűen kibomlik az ember szeme előtt a szép világossárga virág. Ki tudná ezt így programozni, ha nem az az Isten, aki teremtette ezt a világot? Isten kezével alkotta az első embert, emberpárt, s kimondta, hogy nem jó az embernek egyedül, adok mellé segítőtársat, hozzáillőt. Teológiailag ez egy axióma, ami azt jelenti, hogy saroktétel. Kimozdíthatatlan, megváltoztathatatlan, felülírhatatlan, hogy Isten teremtette, kreálta ezt a világot. Akármit mondanak is mások, hogy evolúció, és így tovább és így tovább. A Szentírás azt mondja, hogy kreáció. Isten kreálta, teremtette szavával, s kezével alkotta a világot és az embert a maga csodálatos voltában.

Ezért Isten az óta is, mióta mindez megromlott, s figyeljük meg, hogy az ember elrontott valamit, szenved tőle a növényvilág, a bogárvilág, a rovarok is szenvednek a gyomirtók és egyebek miatt. Szenved az állatvilág az ember kegyetlensége miatt. S azért, hogy tönkre tette az állat-, a rovarvilág, a növényvilág életterét, amit Isten tökéletesnek teremtett, azt a lázadás során az ember tönkre tette. S most - ahogy nem régen fogalmazott valaki - Isten kénytelen ezzel az alapanyaggal dolgozni, amilyenek mi vagyunk.

A második csoda, mesterműve az Istennek, hogy újjáteremteni akarja a megromlott embert. Megteremtette. Tönkre tettük az Istennel való kapcsolatot. Mi is rámentünk, tönkre ment bele a világ is. Egyre gyorsabb tempóban megy tönkre. A jegesmedvék élettere szinte teljesen beszűkült, és meg is szűnik, ha így folytatódik. És győznek a barna és szürkemedvék. S lassan talán a jegesmedve, mint faj el is tűnt teljesen, legfeljebb állatkertekben lesz. Tönkre tesszük a világot. Tudom, nem újdonság ez. De a tempó, a felgyorsult tempó félelmetes.

Isten második mesterműve, hogy az embert újjáteremti. Kihozza a lelki halálból. Megajándékozza azt, aki ezt elfogadja új élettel és új szívvel, és másképpen lesz benne a világban attól kezdve.

Ebből a részből az első három vers arról szól, ezen a helyen is, hogy az istentelen természet, az emberi természet annyira megromlott, hogy nem lehet javítani. Ki kell cserélni. Új szív kell.

Egy pedagógus számítás-technikus mondta el, hogy a családban az történt náluk otthon, hogy felelőtlen Internet csatornákat engedtek be a gépükre, s olyan vírusokkal lett tele, hogy az, aki ehhez nála jobban értett, azt mondta: ezt csak letörölni lehet. Magyarul, az egész, ami addig volt, részeket meg tudtak menteni, de valójában törölni kellett mindent, s újra kellett az egész gépet programozni. Egyszerűen tönkre ment. Jóvátehetetlenül az, ami addig értékes anyag volt. És ez elég sokba került az egész családnak, ez a felelőtlen gondolkodás és cselekedet.

Isten világosan tanítja azt, hogy az embert nem lehet javítani. Nyugodtan tessék elhinni, hogy téved az, vagy szekta az, ahol, aki, amelyik azt hirdeti, hogy az ember javítható. Egyszer képtelenek voltunk - mi elég kemény évfolyama voltunk a teológián, mert több hozzám hasonló, harminc év fölötti kezdte el a tizenkilenc, húsz évesekkel együtt azt az évfolyamot, de volt olyan teológia professzor annakidején - több mint húsz éve -, aki azt mondta, hogy az ember alapvetően jó. Olyan, mint a tűz a parázs, a hamu alatt. Le kell fújni róla a rosszat, a hamut, aztán föllángol a jó. És hát ez elég veszélyes vállalkozás volt azokban az időkben még a teológián is, de páran, egy akkor már végzett fogorvos barátommal fölálltunk, s azt mondtuk, hogy minden tiszteletünk az Öné, de a Biblia mást tanít. A Biblia azt mondja, hogy az ember alapvetően megromlott a bűneset következtében. Nincsen énbennem - mondja a Biblia az emberről - semmi jó az én testemben. A test szó nem ezt a hústestet jelenti. Ki hány kiló, negyvenöt, ötven, száztíz vagy még több. Amikor testet használ a Biblia, a legtöbb esetben nem erről beszél, a húsról, májról, tüdőről stb., hanem az indulatról. Az ember istenellenes természetéről. Amikor azt mondja, hogy testi indulat, az azt jelenti, hogy olyan indulat, ami nem kedves az Isten előtt. Nem az Isten szerint való. Megromlott az emberi természet javíthatatlanul. Törölni kell a régit, a javíthatatlan, és Isten újra - bocsánat, hogy ezt a szót mondom -, Isten újra programozza. Újjá teremti. Ez nem programozás. Tehát nem automaták leszünk, csak az előbbi példánál maradva, nem lehet javítani. Újra kell írni. Új szív kell, a régi annyira megromlott.

Talán mindnyájunknak voltak, vannak olyan tárgyai, tárgyaink, amelyek alapvetően nem is annyira értékesek anyagi értelemben, de akitől kaptuk amiatt volt fontos. Rég ki kellett volna már dobni, de emlékeztetett valakire, egy eseményre.

Sok családlátogatásnál látok egy elhervadt, ványadt, fonnyadt csokrot lógni a szekrényben, a vitrinben, vagy a szekrény tetején egy vázában. S én tudom, hogy az mi. Az az esküvői csokor, vagy valami más emlék. A legtöbb esetben a menyasszony esküvői csokra. Elrakta, megszárította. Kedves emlék. Már nem olyan, mint akkor volt, amikor fogta itt vagy máshol a templomban. De talán ahányszor ránéznek, aztán van úgy, hogy kidobják a házassággal együtt - sajnos - a csokrot is. Nehogy emlékeztessen arra, hogy akkor mi történt. De jó esetben emlékeztet arra a napra valakit, s tulajdonképpen önmagában szinte semmi értéke nincsen, amit hordoz magában az az érték arra az eseményre emlékezve. Tehát fontos dolgok is vannak, amelyeket javítani nem lehet. Önmagában nincs értéke, de mégis megtartjuk, mert fontos. Ugyanezt nem lehet a régi természettel. Az bizony cserére szorul, hogy Isten kicserélje. Csak egy új természet segít az istentelenül születő emberen.

Itt az első versben azt olvassuk, hogy halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek. Itt azért érdemes egy gondolatnyi időre megállni: most akkor, akik itt vagyunk, élők vagyunk, vagy még mindig halottak? Mert erről beszél a Biblia. Akik egykor halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt. Nyilván lelki értelemben, nem fizikailag. Nem szomatikus, testi értelemben. Lelki értelemben az indulatotok. Lelki test értelmében. Föllázadt az ember az Isten ellen. Meghalt. Ádám és Éva tovább élt, de Isten szemszögéből nézve halottakká lettek, amikor föllázadtak.

Halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek. Még mindig abban élünk? Akkor halottak vagyunk. Ha újjászült minket az Isten, akkor élünk. Aki hisz Őbenne, nem megy az ítéletre, hanem átment - értjük? - a halálból az életre. Halottak voltatok, de éltek a Krisztusban. Milyen fantasztikus logikai rend. Nem? Nem lehet megkerülni, kikerülni, magyarázni sokféleképpen. Ez egyet jelent. Halott voltál. Krisztus újjászült lelkileg, megváltott az Ő vérével. Új életre támasztott föl. S amikor valaki hitre jut, ez az élet elkezdődik. Ketyeg. Nincs benne számláló, mint az időzített bombában. Egyszer csak nullára lemegy, és akkor robban. Nincs. Elkezdődik az új élet, és azt mondja a Biblia, sosincs vége. Ebben a testben - és most a fizikai testről beszélek -, amelyben lélegzünk, elkezdődik hit által. Azzal, hogy a fizikai testünk meghal, elhamvasztják, vagy eltemetik egy koporsóban a földbe, ez nem érint minket ez a folyamat. Nem törik meg. Elkezdődik hit által Krisztusban még ebben a testben. Kiteljesedik az örökkévalóságban.

Ezért mondja Pál, Krisztusnál lenni minél inkább jobb. Minden, ez azt jelenti, Isten nélkül élt minden ember. Nem úgy, ahogy az Isten akarata szerint kellett volna. Igazad van - mondja itt Pál -, a sötét erők fejedelmének akaratához.

Valaki azt mondta nem régen: nem kell mindig az ördögről beszélni. Nem szoktunk gyakran, de itt világosan beszél róla. Aki nem az Istené, az az ördög tulajdonában van. Mintha én eladok egy sertést, amelyik vemhes, és ha az újgazda megveszi vemhes állapotban, a malacok nála születnek meg, és az ő tulajdonában lesznek, nem az enyémben. Eladtam vemhes állapotban. Tudtam én is, tudta ő is. Az ő tulajdonába születnek bele. Így adott el minket ott az Éden-kertben Ádám és Éva, mikor az ördög szavára hallgatott, a Sátán kísértésére, és minden utódja eleve nem az Isten tulajdonába születik bele. Más kérdés, ha valaki azt mondja, hogy a majomtól származik. Ízlés dolga, kérem szépen. Gondolhatja nyugodtan valaki, hogy az én ősöm ez és ez a fajta majom volt, vagy ez az ő problémája meg az ő gondja. Engem az Isten teremtett, és én Ádámtól és Évától származom. Ha ez igaz, akkor eladtak engem is, meg titeket is. Ha hisszük, amit a Szentírás mond. Itt jön lényegesen be az a kérdés, vagy kreáció, vagy evolúció. Melyik igaz? Hiszem és vallom, hogy Isten teremtette ezt a világot. Miért? Mert megmondja világosan, teremtette a napot, a holdat, a csillagokat s a végén az embert. Szó sincs arról, hogy az ember fölegyenesedett, meg lejött a fáról, meg elkezdett tudni mosolyogni, addig legfeljebb csámcsogni tudott, meg az egész teste szőrös volt és így tovább. Hagyjuk ezt. Hisszük vagy nem? Mert a Biblia világosan ezt tanítja. Aki pedig elszakadva született meg Ádámtól és Évától, mint ősök által, azokra világosan azt mondja a Biblia, hogy a sötétség fejedelméhez tartoznak. És Isten nélkül annak az akaratát teljesíti minden ember.

Tehát úgy jött mindenki, hogy követte, ezt mondja, folytatja Pál, a test indulatát. Itt megint az a szó szerepel: kívánság, vágy, elképzelés, terv. Itt a legtöbben arra gondolnak ilyenkor, hogy valami a szexualitással összefüggő dolog. Szó sincs róla. Nem arról beszél a Biblia. Később, amikor mondja, hogy az értékek, ott már igen. De amikor azt mondja itt, hogy a test gondolata, akkor azt mondja, hogy azt az indulatot hajtotta végre, aminek semmi köze nem volt az Istenhez.

Például istentelen módszerekkel akar valaki érvényesülni. Úgy, hogy letapossa a másikat. Hamis tanúbizonyságot tesz az ő felebarátja ellen. Ez is a test indulata. Csal, lop, hazudik, megvesztegethető, és megveszteget másokat. Ez is a test indulata. A szíve helyén egy aranyrög van. Minden rossznak gyökere a pénz szerelme. Beleszeretett a pénzbe. Nem lehet rajta segíteni. A szíve pénzzel van tele, de azért nem ad senkinek.

Nem régen láttam, egy dúsgazdag, tényleg milliárdost. Egy állófogadáson eltette a tollat, s a zsebébe csúsztatott egy almás süteményt. Olyan kevés van neki, szegénynek. Ezt sem hagyta ki. Igen, hát biztos így is lehet nagy vagyont szerezni. De nem hagyta ki sem a tollat, sem az almás süteményt. Olyan nagy szüksége volt rá. Döbbenetes.

Nem bírunk leszokni a test indulatáról. Ahol lehet, lopunk, de hát azt elnevezzük valami másnak. És amerre járunk, megfogyatkoznak a presszókban a kanalak meg a tányérok esetleg. Ha váza, az nem fér be, mert túl nagy, azt nem. Láttam valakinél egy ilyen gyűjteményt. Beleütve a kórházi pecsét a lepedőbe, a kispárna-huzatba és így tovább. Megszerezte a szükséges dolgokat. Egész vitrinbe való volt belőle. A test indulata ez is.

Vagy valamilyen módon előnyhöz jutni a másik rovására. A gyerekek sokszor ebben a kérdésben értik meg a dolgokat a legnehezebben, hogy hagyhatja Isten, hogy valaki csalással előnyt szerez, s az Isten nem szól bele. Hagyja, hogy menjen a maga útján. És nem nyúl bele. És tényleg így van. Csak elfelejtjük, hogy a végén jön az elszámolás. Lehet futni. Lehet egy kártyát, egy bankkártyát használni jóval nagyobb összegre. Ez a taktikája a banknak. Könnyebben fizet az ember többet, mint amennyije van, ha kártyával fizet. Nem látja. Ha látja, kijózanodik, hogy hoppá. Annyit mutat a pénztárgép, és ennyi van a zsebemben. Lehúzzák a kártyát, aláírjuk. Túlfutottunk? Semmi probléma. Tizenöt, húsz vagy akár harminc százalékos kamatra, de lehet túlköltekezni. A test indulata minden dologban. Megengedi Isten sokszor. Aztán a végén jön a kőkemény elszámolás az ítéletkor.

Az is testi vágy tehát, hogyha valaki olyan gondolattal bír, hogy kihasználni, elnyomni a másikat. Más kárára továbbjutni. Elnyomom otthon a testvért a családban. Elnyomni a feleséget, a férjet. Ki a király? Mondja a reklám. Aztán fejbe verik, és utána már nem ő a király. Ilyen egyszerűen megy a világban sokszor a dolog.

Azt a szót használja itt Pál, hogy követtük az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk Isten nélkül élve? Mit jelent ez? Azt mondja a Biblia, aki nem hisz az Istenben, azon az Isten haragja van rajta. Szörnyű. Azért az is rettenetes, amikor egy családban dúl a harag. Egyik haragszik a másikra, s nincs engesztelődés. Mi ez az Isten haragjához képest? Ha valaki nem hisz az Istenben - vegye tudomásul -, az Isten haragja rajta van. A bűn, az istentelenség bűne miatt az Isten haragja alatt él.

Mi az, ami vezet, irányít, ami megszabja a mi életünket? Aki, vagy ami parancsol nekünk? Aki, vagy ami uralkodik rajtunk? Szoktuk énekelni: a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad. Ez ránk igaz? Gyáva rabok, vagy Krisztusban szabadok vagyunk? Rabok legyünk, vagy szabadok? Teszi fel a költő a kérdést, és válaszol is rá. Nagyon komoly kérdés. Krisztus szolgája vagy, vagy a bűn szolgája? Ez mindenkinek kérdés, és erre lehet válaszolni. Tehát szolgálni az istenellenes erőket - mondja Pál, teszi föl a kérdést -, vagy az Isten szolgái vagyunk?

Mit tesz Isten ebben a helyzetben? Azt mondja, hogy Ő kegyelmet ad. Sokan félnek az Isten ítéletétől. Rettegnek attól, hogy jaj, mi lesz velem, ha az utolsó ítéletkor nem tudok megállni? De hát nem tudunk megállni. Ez a tragikus. Saját erőnk által nem tudunk megállni. Mivel kezdi mindig Isten? A kegyelemmel. Kegyelmet gyakorol újra és újra. Nem azt adta, és nem azt adja, amit jogosan érdemelnénk.

Fiatal lánnyal történt, hogy nyaralóhelyen elengedték a szülők még este sétálni. Ugyan már sötétedett, de hát ketten vannak a barátnőjével, menjenek csak el. Aztán múlt az idő. Már negyedtizenegy volt. És az egy veszélyes környék. És nem jöttek. Mi lehet velük? Egyre sötétebb volt. Egyre nagyobb volt a zaj, a kiabálás, a részegek ordítozása. Lehetett érezni a fű illatát a levegőben, ahogy kábítószereztek, s ilyenkor két fiatal lány egyedül a sötét utcában? Nem nagy életbiztosítás. Elmúlt féltizenegy. Aztán az imádság után végül is futva megjelentek. Látszott rajtuk, hogy tele voltak rémülettel a szörnyű késés miatt. Jóval korábbi időpontban egyeztek meg otthon. S lehetett látni a félelmet a szemükben, hogy most jön a letolás, a jogok csorbítása, megvonása, a következmény és így tovább. E helyett az édesapa csak annyit mondott, hogy látom rajtatok, hogy nem akartatok elkésni. Néha előfordul ilyen. Viszont, mivel én szeretlek titeket, mondta az apa, és felelősséget érzek irántatok, ezért, hogy megértsétek, hogy ezt nem lehet csinálni, azt kérem, hogy többet ne forduljon elő. Mivel szeretlek, s felelősséget érzek irántatok, ne sodorjátok magatokat olyan helyzetbe, amiből vagy nem tudtok kijönni, vagy nagyon kemény következményei lesznek. Mert kiszolgáltatjátok magatokat egy ilyen helyzetben olyan erőknek, embereknek, akikkel szemben tehetetlenek lehetnétek, vagy lehettek. Megértették. Nem volt letolás, nem volt szidás. Az is lehetett volna jogosan. De talán megértették, hogy miért nem jó, amit csináltak. Még ha nem igazán tehettek róla, akkor is.

Isten azért figyelmeztet minket, azért szól. Ha azt nem értjük, akkor azért fog meg, enged bele olyan helyzetbe, ami kemény következményekkel jár, mert felelősséggel viseltetik irántunk, és mert szeret, és nem akarja, hogy pórul járjunk, hogy bukjunk, hogy bajunk legyen, hogy megüssük a lábunkat, hogy elrontsuk az életünket, hogy tönkre tegyük azt. Mivel felelősséggel szeret minket, ezért tesz úgy, ahogy tesz.

Most sem az ítélet hangját hangsúlyozza. S nem az ítéletre erősít rá, hanem a kegyelemre. Szeret. Mivel szeret, ezért figyelmeztet. Milyen irányba megy az életed? Az istenellenes erők oldalán állsz? A halál állapotában vagy, vagy már az Istennel szövetségben élsz, s azon az úton jársz?

Azt mondja a Szentírás, hogy eljön az a pillanat, amikor mindenkinek leplezetlenül - és itt megint nem a hústestről van szó, hogy ruha nélkül -, mindenkinek leplezetlenül - használja ezt a szót, hogy lelki értelemben takargatásra való lehetőség nélkül -, mezítelenül kell megállni az Isten ítélete előtt.

Addig meg a kegyelmi időben élünk. Most van a kegyelem alkalma és ideje. Még mindig halogatod? Eljöhet az a pont, amikor többé nincs visszaút.

A legveszélyesebb a repülőgépeknél, amikor tele van a tartály kerozinnal, a pilóta teljesen hátrahúzza a kart, ha ő vezet, és nem a robotpilóta. Legnagyobb fordulatszámmal dolgoznak a motorok, remeg az egész test, s megy fölfelé meredeken a gép, hogy minél hamarabb a biztonságos magasságot elérje. Legutóbb a spanyol gép is ekkor robbant föl. De onnan nincs visszatérés. Ez egy speciális kifejezés a repülésben. Nincs visszatérés. Ott már csak előre és fölfelé lehet a legnagyobb sebességgel. S ha ott történik valami, akkor vége.

Ha az ember rááll az istentelenség pályájára, ha Isten nem gyakorol kegyelmet, nincs visszatérés. Az ember azt hiszi, hogy akkor hagyom abba az ivást, amikor akarom. Tévedés. Nem. Nem tudja abbahagyni. Hát a sötétség fejedelmének kezében vagyunk az Isten nélkül. Nem lehet abbahagyni.

Valaki motorozott, és azt mondta, hogy én a sebesség ura vagyok. Huszonöt évesen eltemették, mert a sebesség uralkodott egy ponton túl, meg a gravitáció rajta, és nem bírta legyőzni. Kicsike emberke volt ahhoz, hogy ő azt legyőzze.

Jézus, amikor itt volt, és az óta is a nyomorult és töredékes emberi beszéden keresztül a kegyelmet hirdeti. Van bocsánat, van kegyelem. Azt mondja, hogy kegyelemből van üdvösségetek. Az üdvösség szó azt jelenti magyarul: megmenekülni az ítélet alól. Az Isten jogos ítélete alól megmenekülni.

Csak úgy lehet valaki a kegyelem részese, hogy valaki kívülről, ezen a világon kívülről, kívül megragadja. Jézus bűntelen volt. Megtöri az Ő születésénél az átokvonalat az Isten. Nem József nemzette Jézust, Mária kihordta, de a Szentlélek által fogant. Így törik meg a bűneset törvénye Jézus életére nézve. Jézus azt mondja, nem testtől és vértől származik, hanem Istentől. Ezért nem volt a bűneset hatálya alatt Jézus Krisztus. Nem ebből a világból való volt. Ezért tud az ebből a világból valókon kívülről segíteni. A mennyből, egy másik világból jött. Megragadja az embert, megváltja, megtisztítja, s azt mondja, hogy magával viszi. Először lelkileg, s aztán teljes lényére nézve az embert. Átviszi az Ő csodálatos Fiának országába. Olyan egyszerű ez. Bárki megértheti. Ebből a világból való vagy csupán a sötétség fejedelme kezében, vagy már az örökkévalóságban élsz? Most még testileg a földön, de van helyed a mennyben, az Isten országában.

Sokan fölháborodtak azon a példázaton, amiről nem régen volt szó, a szőlőmunkások példázatán, hogy aki reggeltől estig dolgozott, az is egy dénárt kapott, meg aki egy órát dolgozott a nap végén, az is egy dénárt kapott. Milyen igazságtalan az Isten? S akkor nem volt igazságtalan, amikor a nem e világból származó, bűntelen Jézust kivégeztette értünk, helyettünk és miattunk a keresztfán. Egy teljesen ártatlan embert, aki az én bűnömben nem volt részes. Őt ítélték halálra helyettem, értem és miattam, hogy engem megszabadítson. Micsoda igazságtalanság. Van, aki ki is mondja. Ez sem igazságos. Így van. De az e világon kívülről való Jézus tud csak minket megváltani és megszabadítani. A mi igazságérzetünk soha nem ér fel az Isten igazságához. Meg sem közelíti. Hasonlítani sem lehet a kettőt egymáshoz. De miután Isten felelős értünk, és felelősséget visel értünk, és szeret minket, ezért ezt a megoldást választotta. Föláldozza a Fiát, és megment minket. Teljesen igazságtalan. Jogtalan minden szemszögből. De ez az Isten logikája. Tetszik, nem tetszik, elfogadjuk, nem, akkor is így van. Ő így döntött szabad akaratából. Úgy ment meg minket, hogy Jézust föláldozza.

A teológia használ egy ilyen kifejezést, hogy van egy generális, egy általános kegyelem, s van egy speciális kegyelem. Van egy általános kegyelem, hogy az Isten fönntartja ezt a világot. Nem mi intézzük úgy a dolgokat, hogy elvetem a kukoricamagot, aztán kukoricaszár lesz belőle, aztán az magasabbra nő, és megjelennek rajta a kukoricacsövek. S nem piros retkek nőnek a kukoricán. Az is lehetne, de nem ez történik. Micsoda bölcsesség. Meg a diófának nem a gyökere van fölül, s kapával kell kiásni a diókat a földből. Kérem, az Istennél rend van. Úgy nő minden, s úgy terem minden, ahogy kell. Aztán az ember ezt tönkre tettre. Nem régen mondta valaki, hogy ki kellett vágni az összes húsz-harminc éves cseresznyefát, mert nem csonthéjasodott a termés. Kész. Halálra volt ítélve az összes nagy, vastag törzsű cseresznyefa. Nem volt mentség. Tönkre ment genetikailag, és valahogy nem tudni miért? A levegőszennyezés, ki tudja, vagy Csernobil idején sugárzás érte. Kész. Vége. Teljesen felfordult és tönkre ment a rend, amit Isten adott.

Akinek nem kell az Isten rendje és törvénye, az törvényen kívül, és rendetlenül fog élni. Egyébként a Szentírás nem kész törvények háza. Hanem azt mondja Isten, hogy nap mint nap táplálni akar az Ő igéjével, s törvényeivel. Mint a mannával az Ő népét. Minden nap szedhettek, amennyire szükség volt. Ha többet szedtek, megromlott. De a mannát minden nap megkapták. Szombat előtt szedhettek két napra valót, hogy a nyugalom napján is legyen mit enniük a pusztában.

Isten készít nekünk mennyei táplálékot. De nem lehet a szavát keresztyén világnézetté formálni. Nem lehet dogmát csinálni belőle. A marxizmus állapította meg, hogy ilyen világnézet, olyan világnézet, meg amolyan. A keresztyén hitnek semmi köze nincs a világnézetekhez. A keresztyén hit egy élő személy, a föltámadott, élő Jézus Krisztus követése. Nincs olyan, hogy keresztyén világnézet. Keresztyén nézőpont van. Az más. Másképp látok mindent. Különösen, ha már nem a sötétség fejedelmének hatalma alatt élek, hanem a világosság gyermeke vagyok. Krisztus népéhez tartozom. Teljesen más a szemszögem, a nézőpontom, az erkölcsi tartásom, a felfogásom, a meggyőződésem bizonyos kérdésekben, a látásmódom. Ez az élet minden területére kiterjed. És én nem mondhatom önként, hogy kivonom magam, hogy ez engem nem érdekel. A hívő ember nem politizál. Szó sincs róla. Pártpolitizálás szóba se jöhet. De politizálni hogyne kellene, hiszen minden döntés érinti. Nem? Összevonják "csodálatos bölcsességgel" az iskolákat. És megnyomorodnak majd az alacsonyabb képességű gyermekek, mert nem fogják tudni fölvenni a tempót. Ha nem vonják össze, nem kapják meg a fejkvótát. Mi ez, ha nem tudatos rombolás, kérem szépen? Mi ez, ha nem tudatos rombolás? Minden értelmiségi legalább négyszázezer forintot keres. Nevetséges állítás. Nyolcvan, száz, száztíz, százötven ezret. Ez politika? Nem. Ez erkölcsi kérdés. Ne keverjük már össze. Hát erkölcsi kérdés, hogy mi lesz az országunkkal. Milyen nemzedék nő föl? Ki fog majd minket, akik azt mondjuk esetleg, hogy ne politizáljunk, operálni? Kinyitja a szakkönyvet, és megnézi? Mert hiányzott azon az órán? Vagy hogy lesz? S van még, aki azt meri mondani, hogy nem kell a környezetünk szűkebb távú dolgaival foglalkozni. Erkölcsi kérdések ezek, kérem szépen. Politizálás nem. Nincs helye. Semmi közünk hozzá. De a polisz szó azt jelenti, nem győzöm eleget hangsúlyozni: szűkebb, tágabb környezetünk dolgaival való foglalkozás. Hogyne kellene megszólalni, élni, szavazni. Hogyne kellene? Hátha a világosság gyermekei vagyunk, akkor bedugjuk a fejünket a sötét homokba, és azt mondjuk, hogy ezzel én nem foglalkozom? Szó sincs róla. Igen is kell. Nincsenek választások. Nem azért mondom, de kell. Ilyen nincs, hogy nem. Ha világosan látok egy kérdésben, akkor nem kell elmondani? Bocsánat, ez egy erkölcsi kérdés. Mi lesz a jövővel, lesz-e gyerek, akit beíratnak az iskolába? Milyen összetételű lesz az a gyereksereg, akiket beíratnak? Segéllyel, munka nélkül tovább is? S megyünk tönkre bele? Ez erkölcsi kérdés. Semmi köze a politikához. De aki világosságban jár, annak más a nézőpontja, más a látásmódja. Mert nem is lehet másképp. Annak bizonyos helyzetekben meg kell szólalni. S például egy áruházban be kell írni a könyvbe. Ezt maguk nem tehetik. Ez sem politika. Helyes nézőpont kérdése. Engedem magam folyamatosan becsapni, vagy mivel felelős vagyok azért is, hogyan lesz az anyagi helyzetem, akkor szólok. Szóvá teszem, és kiállok. Vagy akkor nem erre kell tanítani a gyerekeket például? Nem azt mondja egy normális szülő, hogy állj ki magadért - egyszerűen fogalmazva. Elnyomni, beletaposni. Ledózerolni házat, gyereket, családot, mindent?

Olyan világosan beszél a Szentírás. Akik a világosság gyermekei, azok a világosságban járnak. És ha egy munkahelyen valami sötét erkölcsi dolgokat látnak, nem biztos, hogy azonnal, de előbb-utóbb valószínű meg kell szólalni. Vagy akkor azt mondjuk, aki ott hagyja három, négy gyermekkel a családját, hadd csinálja nyugodtan, éljen nyitott házasságban. Ez a trendi ma. Vagy nem az a kötelessége egy hívő embernek, hogy próbáljatok megbékülni, kibékülni, megbocsátani. Újat kezdeni. Isten majd segít. Vagy akkor ezen az oldalon világosság, a másik oldalon szótlanság? Nincs kettős mérce, kérem szépen. Csak egy van, a Krisztusé. Jó lenne megtanulni végre. Egy módon lehet látni, mert a krisztushit egy nézőpontot ad ebben a kérdésben, az erkölcsi kérdésben. Újra úgy látjuk a dolgokat. Nem biztos, hogy mindig ugyanaz a döntés, de ugyanazt kell mondani. De egy világosság van, a Krisztusé.

A Szentírás egyébként nem azt mondja, hogy elvész az én népem, mert világnézet vagy meggyőződés nélkül való, hanem azt mondja, hogy elvész az a nép, amely tudatlan az Isten dolgaira nézve. Döbbenetes. Ezért óriási feladatunk, hogy hirdetni, amerre járunk, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Hogy ez a nép ne maradjon tudatlanságban, hanem világosan lássa, legalább hallja, hogy ki az a Jézus, akit egy igazságtalan és jogtalan perben elítéltek, kivégeztek, meghalt mindnyájunk bűnéért. Hogy mi ne a sötétség hatalmai alatt éljünk, hanem a világosság gyermekeiként járjunk.

Aki erre a hitre eljut, az kegyelemből él, s úgy van üdvössége, és többé nem lesz büszke a cselekedeteire. Tudja, hogy az Isten ajándéka. Nem kérkedik. Na, láttad ezt? Ezt én csináltam. Nagy betűvel: ÉN. Ego. Ez a Krisztus ajándéka. Ezt sem kell úton útfélen hangsúlyozni, hogy az Úr kegyelméből így, az Úr kegyelméből úgy. Most nem csúfolódni akarok. De sokan mondják, hogy az Úr kegyelméből, s olyan sötét ügyeik vannak, hogy elképesztő. Jobb, ha meg sem szólal. Aki az Isten kegyelméből él, az ezt nem mondja. Azon ez látszik.

Ma hoztam ide egy polár lámpát. Talán tudjuk, hogy ez mit jelent. Ez a sötét része fölszívja a napfényt. A két másik része meg a sötétben kiadja magából. Van benne egy pici szerkezet, akkumulátor. Ez feltöltődik a fényben, s amikor nagyon sötét van, akkor ez a két kis cella világít. Sok ilyet lehet egymás mellé tenni, s akkor ez szépen kivilágítja az utat. És egy ideig nem kerül semmibe. A nap föltölti, meg a fény. Nem mindig süt a nap, de akkor is. S lehet menni a világosság nyomán. Pont ezt akarja velünk az Isten. Töltődjünk és töltődjünk, és töltődjünk. S ne akkumuláljuk, mint az akkumulátor, hanem aztán adjuk ki magunkból. Aztán világítsunk másoknak. A halálból az életre vezessünk úgy, ahogy ezt a Szentírás mondja. S ha elcsüggedünk, és azt mondjuk: hát, ebből a kettőből talán az egyik, ha világít. Vagy egyik sem? Nem tudok feltöltődni, s nem tudom leadni?

Mit mond János a levelében? 1Jn 3,20 Isten nagyobb a mi szívünknél. Ha vádol is minket a mi szívünk, Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Mindent. Jót, rosszat, mulasztást, bukást. Azt, hogy szeretnénk fölállni, de nem tudunk. Futunk, hogy ne késsünk el, aztán elkéstünk. Ezt is tudja. Elbuktunk egy testi, egy erkölcsi, egy etikai kérdésben. Elbuktunk a szexualitás terén. Nem kell ott maradni fekve. Álljunk föl. Azt mondja, hogy elfáradnak a legkülönbek. Elbuknak. De akik az Úrban bíznak, azok fölállnak. Sőt, szárnyra kelnek, és repülnek, és járnak, és futnak, és nem fáradnak el. Azt akarja Isten, hogy látszódjon az, hogy ott van Ő az életünkben. Őrködjünk és világítsunk. Ez a lámpa magától nem tud. Ha ezt beteszem a sötét pincébe, akkor - ott volt egyébként, azért nem világít - nem világít. Lefogom ezt, akkor sem világít. Miért? Mert a pincében volt. Ha a napon lett volna, akkor most világítana. Amíg mi a sötét istentelen életünkben vagyunk, bizony a sötétség lerí rólunk. Ez a helyzet. Abban a pillanatban, ahogy Isten fényében vagyunk, de új életünk van, kegyelemből tartattok meg, de megtartatunk. Kegyelemből van üdvösségetek. Van, mert az Isten mondja. Attól kezdve először picit, aztán nagyon, aztán annyira világosan, hogy lehet hozzá igazodni, mert az Isten világít bennünk hit által. S egyre inkább olyanok leszünk kegyelemből, hit által, amilyenné az Isten tervezett minket. Így válik minden keresztyén egyéniséggé. Így lesz a gyülekezet is egyre tarkább. Úgy válik a hívő nép egyéniséggé. Így válik lefizethetetlenné a keresztyén. Így válik megvesztegethetetlenné. Így lesz hűséges a családjához, férjhez, feleséghez. Így fogja igazán tudni szeretni a szüleit, még az ellenségeit is. Nehezen megy, de sikerülhet. Így tudja szeretni az országát és a népét. Így szólal meg, ha meg kell szólalni. Így ír le valamit, ha le kell írni. Adja hozzá nevét, címét, telefonszámát, ha kell, mert vállalja, kérem, mert van gerince. És azt nem lehetett megtörni sem az ötvenes években, sem a nyolcvanas években, sem a kétezer-nyolcas évben, mert az Isten világosságát adja tovább. Ilyen egyszerű. Tudom, hogy nem mindig ilyen egyszerű. Néha én is küszködöm, meg mi is küszködünk, de ott kezdődik, hogy átkerülünk a sötétség hatalmából az Isten világosságába. Ma sincs késő. Kegyelemből van üdvösségetek Krisztus által. Ha valaki hisz őbenne, egyszerűen elkezd pislákolni, világítani, fényleni, mint a csillag, amelyről beszél Dániel könyve.


Imádkozzunk!

Urunk, csak azt tudjuk mondani őszintén, bűnbánattal, hogy a legtöbbször nem megy nekünk ez a világítás. A sötét indulataink jönnek elő, kevéske kis fény, maroknyi, piciny kis hit. Sokszor még a mustármagot sem éri el mennyiségileg. Minőségileg még a mákszemet sem. De köszönjük, hogy ma este is arról beszéltél, hogy kegyelemből tartatunk meg. S aki tehozzád fordul, az kegyelemet kap minden bűnére, kivétel nélkül.

Nem vagy személyválogató. Senki elől nem tartod vissza az üdvösség lehetőségét. Segíts nekünk, hogy éljünk azzal, hogy aztán tudjunk élni abból.

Ámen.