PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. augusztus 21.
(csütörtök)

Cseri Kálmán


SZELÍDEN FOGADJÁTOK


Alapige:Jak 1,18-25

Az Ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.

Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben megnézte az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Aki azonban a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, köszönjük a mai nap eddigi részét. Köszönjük, hogy még tart a te türelmed. Köszönjük, ha ma is kapcsolatban maradhattunk veled. Köszönjük, ha továbbadhattunk másoknak valamit abból, amit mi is tőled kaptunk.

Hisszük, hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék tőled való. Kérünk alázatosan, hogy tedd ajándékká ezt a csendes órát most. Segíts belsőleg is elcsendesednünk előtted, és ajándékozz meg minket a te igéddel, amivel világokat teremtettél, s amivel az életünket is egészen újjá tudod formálni. Kérünk, vegyél el minden akadályt ez elől, és mi is félre akarunk tenni minden idegen gondolatot most. Könyörülj rajtunk, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk, és így boldogok legyünk annak megcselekvésében.

Ámen.


Igehirdetés

Vége felé közeledik a nyár. Mi itt már egészen az őszi tervek forgatagában élünk. Ez a nyár is úgy telt el sokunk számára, hogy a szokásosnál több igét hallhattunk. Közülünk is sokan voltak egy, vagy némelyek több csendeshéten is. Talán otthon is több nyugalmunk volt Bibliát olvasni vagy a hitünket erősítő könyveket. Mi lesz azzal a sok igével, amit hallunk és olvasunk? Isten igéjéről szeretnék most valamit mondani.

Mit mond ez a szakasz, amit Jakab leveléből olvastunk? Mindenekelőtt megállapítja, hogy Isten igéjének teremtő ereje van. Ezt a világot is az Ő szavával teremtette Isten. Azt mondta: legyen, és amit kimondott, az meglett.

Jakab itt utal arra, hogy az újjáteremtés munkáját is az Ő igéjével végzi Isten. Tönkretettük a magunk életét, megszakítottuk az élő Istennel a kapcsolatot, és Isten kész helyreállítani azt, amit mi elrontottunk. Hogyan? Az Ő igéjével. Beleszól egy-egy ember életébe, és ott világosság támad, és bekövetkezhet a hátra arc, a megfordulás, hogy újra Isten felé közeledik valaki. Isten ezt az Ő igéjével végzi el.

Ezért szólít fel minket arra, hogy minden olyan akadályt, ami megnehezítheti az igének a szívünkbe jutását, hárítsunk el, söpörjünk félre az útból. Egészen konkrétan mondja: a gonoszság maradványát is vessétek el magatoktól, és szelíden fogadjátok a beoltott igét. Isten igéje akkor segít rajtunk, ha hallgatjuk, ha befogadjuk, és ha cselekedjük - ezt olvastuk itt Jakab levelében. Hallgatni, befogadni, cselekedni. Mert - amint hallottuk - az ige olyan, mint a tükör: megmutatja a mi valódi lelki ábrázatunkat azért, hogy amin változtatni kell, tudjunk változtatni.

Éppen ezért most három dolgot szeretnék röviden elsorolni. Először, hogy mit is értünk Isten igéjén pontosabban nem mi, hanem a Biblia mit mond erről. Mi ez, hogy Isten beszéde, Isten igéje? Azután hogy mire való Isten igéje. Erre nézve nagyon sok tanítás van a Szentírásban; végül hogyan lehet azt hallgatni.

1. Mi az, hogy Isten szava, Isten beszéde, Isten igéje? Hogyan beszélt Isten azokhoz, akik azután leírták a Szentírásban?

Minden esetben nyilvánvaló, hogy nem a dobhártyájukon keresztül érkezett el az értelmükig, hanem a gondolataikon keresztül beszélt velük Isten. Olyan gondolatot adott nekik, amiről bizonyossá tette a szívüket is, hogy ezt Ő adta a fejükbe. Ez a kettő ismétlődik a Biblia elejétől a végéig. Olyan gondolat jutott eszébe valakinek, amiről bizonyos volt, hogy ez nem az ő elméjének a szüleménye, nem valahol olvasta, hanem ezt most Isten adta az ő értelmébe.

Mondok egy példát, amit mindnyájan ismerünk. Jézus visszavonul néhány csendesnapra a tanítványokkal. Még a határt is átlépik, hogy békén hagyják őket. Cézárea Filippibe mennek. Ott elkezd beszélgetni a tanítványokkal: Kinek mondanak engem az emberek? Mondanak mindenfélét. És ti kinek mondotok engem? Nagy csend. Mindenki gondolkozik. Péter különös határozottsággal megszólal: te vagy a Krisztus, a Messiás, az élő Isten Fia. Ezért akkor kiközösítés járt. És talán Péter lepődött meg a legjobban, honnan veszi ő ezt? Hogy meri ezt ilyen határozottan állítani? Életében először mondott ilyet. Jézus megmondja neki, honnan veszi: ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én Atyám. Ezzel Jézus igazolja, hogy ez így van. Valóban Ő a Messiás, az élő Isten Fia. Péter itt most nem villogni akar, nem valami eredeti ötlettel áll elő. A többi tanítványnak is tudnia kell, hogy itt most kijelentés történt. Isten kijelentett egy nagy igazságot Péternek. Péter pedig emberi szavakba öltöztetve mindenki számára érthetően elmondta.

Kijelentés (más felekezetben inkább azt mondják: kinyilatkoztatás), amikor Isten egy benne hívő, vele kapcsolatban álló ember gondolatait úgy irányítja, hogy azokon keresztül az Isten gondolata érkezhet el másokhoz.

Így prédikáltak a próféták, így írta le némelyikük azt, amit Isten neki kijelentett, és ez előttünk van az Ószövetségben. Így született az Újszövetség is. Isten Szentlelke vezette a szent írók gondolatait. Nem voltak mindig ihletett állapotban. Péter sem volt. Röviddel utána butaságokat beszél. Azt mondja Jézusnak: szó sem lehet arról, hogy téged keresztre feszítsenek. Jézusnak nagyon keményen meg kell dorgálnia azt a Pétert, aki egy órával vagy félórával előtte ezt a nagy kijelentést mondta. De akkor ihletett állapotban volt, Isten adott neki kijelentést, ő pedig vette az "adást", megértette, hogy mit mond most Isten, és továbbmondta a többieknek.

Isten tehát így adja a kijelentést. Ezt sokszor leírták. Így van előttünk a Biblia, Isten írott igéje. Ezt az írott igét meg évezredek óta magyarázzák, és ez is Isten igéje. Mert amikor ezt valaki hitelesen magyarázza, a magyarázaton keresztül is maga Isten szólíthat meg bennünket. Erre nézve sokan tudnánk példát mondani, hogy amikor én először megértettem, hogy itt rólam van szó... Addig csak úgy hallgattam. Hol érdekesen, hol unalmasan beszélt az a feketeruhás ember, s egyszer csak azt mondtam: itt rólam van szó, nem maradhatok tovább így, változtatni kell valamin. Aztán még később úgy mondja el az ember: amikor Isten először megszólított engem... És ez nem kegyeskedő túlzás. Ez így igaz.

Ezért merték a Második Helvét Hitvallás szerzői ezt a merész mondatot leírni: Praedicatio verbi Dei est verbum Dei (Isten igéjének a prédikálása Isten igéje). Ha valaki valóban Isten igéjéről prédikál és nem a saját gondolatait fejtegeti, akkor az Isten tulajdon szavaként érkezhet meg a hallgatókhoz.

Isten igéjét tehát ne valami rendkívüli módon képzeljük el. Még csak eksztatikus állapotba sem kerültek azok, akiknek kijelentette magát. A Szentlélek azoknak a gondolatait, akiket Ő erre kiválasztott, úgy irányította, hogy Isten gondolataiból értettek meg valamit. Mint amikor a magasfeszültséget redukálják, hogy a háztartásokban használható 220-230 V-on tudjuk alkalmazni, Isten magas gondolatait, amelyek magasabbak, mint az ég a földnél, redukálja, és egy ember felfogja, meg tudja fogalmazni, le tudja írni. Ugyanígy visszafelé is, amikor hangzik Isten igéje, és egy gyarló ember egyszerű szavakkal próbálja magyarázni, akkor a Szentlélek újra magasfeszültséggé teszi, és úgy érkezik meg egy emberszívhez, hogy Isten megszólított engem, és megváltozik az élete.

Ennyit röviden arról, amit a Biblia tanít Isten igéjéről. Ezért merte Pál apostol a hírhedt, erkölcstelen, istentelen Korinthusban elkezdeni hirdetni a Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló evangéliumot, és azt írja, hogy az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcselkedés hitető beszédében állott, hanem Léleknek és erőnek megmutatásában, hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességére épüljön, hanem Istennek erejére. (1Kor 2,5).

Pál a maga jelentéktelen külsejével - azt mondják, olyan volt - elkezd beszélni, és azzal a bizonyossággal beszél, hogy maga Isten szólíthatja meg a hallgatói közül azokat, akiket akar, mert erő hatja át a szavait.

2. A második kérdés az volt: mire való az ige? Vajon úgy hallgattuk-e a nyáron is, vagy úgy szoktuk-e hallgatni és olvasni, amikor a kezünkbe vesszük a Bibliát?

Itt nem akarom részletesen kifejteni, amit a Biblia erről mond, inkább csak felsorolom.

Mindenekelőtt maga Jézus állította, hogy Isten beszéde a lélek tápláléka. Mert az embernek lelke is van. Annak is van lelke, aki csak a testét szokta táplálni, csak elgyengült, tehetetlen, működésképtelen állapotban van a lélek. És amikor hallja Isten igéjét, akkor egyszer csak kezd magához térni ebből az alélt állapotból. Mert a hit hallásból van, mégpedig az Isten igéjének a hallásából. Hallom Isten igéjét egyelőre teljesen hitetlenül, és az az ige elkezd dolgozni bennem. Vágyakozást ébreszt. Megint elmegyek, hallgatom, olvasom, a felét sem értem, mégis olvasom, mert ez is a Szentlélek munkája már, amikor lelki szomjúságot, éhséget támaszt. Az meg végképpen, amikor kielégíti ezt a lelki szomjúságot.

Jézus idézi az Ószövetségből: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. Igazán emberi életet csak az él, aki a kenyér mellett igével is táplálkozik. Aki nemcsak a testét, hanem a lelkét is táplálja. Akkor kivirul a lélek, és nem lesz lélektelen, lélek nélküli alig-ember. Isten igéje a lélek tápláléka. (Mt 4,4).

Az apostolok aztán ezt részletezték. Pál és Péter apostol is ír róla, hogy amikor lelkiképpen újjászületik valaki, akkor egyelőre csak a tejet tudja még megemészteni. Mint ahogy a testi újszülöttnek is tejre van szüksége. Péter apostol biztatja az olvasóit: vágyakozzatok a tiszta és hamisítatlan tejre. Ne egyetek meg akármilyen lelki eledelt, mert mérgeket is kínálnak nektek. Pedig ő az I. században élt, mi meg a XXI.-ben, és már akkor is fennállt ennek a veszélye. Tiszta és hamisítatlan tejet, és azon növekedjetek. (1Pt 2,2).

Aztán Pál apostol azt mondja: ti már régóta táplálkoztok tejjel, most már keményebb eledelt is kellene ennetek. (1Kor 3,2).

A Zsidókhoz írt levél 5. részében pedig direkt részletezi a levél írója, hogy érett felnőtt keresztyénné úgy válik az ember, ha hozzászokik a kemény eledelhez. A Bibliának a kemény tanításaihoz is, nemcsak ahhoz, hogy Isten szeret téged és elfogad így, ahogy vagy, hanem ahhoz is, hogy tessék megváltozni. Abbahagyni a rossz szokásokat, elkezdeni engedelmeskedni Isten igéjének, vállalva a szenvedést is. Vedd magadra a mások terhét is, és ne a magadé miatt nyafogjál örökké. Ez már keményebb beszéd, de ez érleli, növeli lelkileg a hívőt. Elkezdi a tejjel, azután egyre keményebb táplálék. De az ige a táplálék mindig.

Azután olvastuk itt a Jakab levelében is, hogy Isten az Ő igéjével teremti újjá a mi tőle elszakadt, lelkileg tönkrement életünket. Erről is ír Péter apostol még radikálisabban, mint Jakab: úgy viselkedjetek, mint akik újonnan születtetek, nem romlandó, hanem romolhatatlan magból, Isten élő és maradandó igéje által. (1 Pt 1,23).

Hallgattátok és befogadtátok az igét, ez mint egy mag megtermékenyített lelkileg titeket, és egy új élet indult el. Akkor ennek a tudatában járjatok, és engedjétek, hogy ez az élet terebélyesedjék, és ez legyen egyre inkább jellemző reátok.

Többször idéztük az utóbbi hónapokban az 1Tessz 2,13-at, ahol Pál az energia szót használja. Azt mondja, Isten igéjében energia van. Ti befogadtátok az igét, írja a tesszalonikaiaknak, amelyik munkálkodik bennetek, akik hisztek. Ezért változott meg az életetek, ezért járnak csodájára a kis gyülekezetnek az egész környékből, hogy nézzétek, ezek hogy szeretik egymást, meg milyen reménység van bennük, pedig mindenki el van keseredve és csüggedve. Munkálkodik bennetek, energiát fejt ki bennetek, mert befogadtátok az Isten igéjét.

Olvastuk itt is, hogy az ige tükör. Erről még keményebben beszél a Zsidókhoz írt levél 4,12 verse: Isten igéje elvezeti az embert oda, hogy különbséget tegyen. És ez is nagyon modern tanítása a Bibliának: különbséget tegyen a pszichikus és a pneumatikus között. Ez a két görög szó van ott. Különbséget tegyen az emberi erőlködés és az Isten ereje között. Az emberi jó szándék, nekidurálás és az Isten ereje és munkája között. És válasszuk el magunkban azt, ami valóban Istentől való, és ami nem tőle való.

Igazi önismeretre az jut el, aki Isten igéjét úgy olvassa: mennyiben jellemző ez rám? Milyen hibámra mutatott rá? Mennyiben mutatja a jó utat, a jó irányt, amerre továbbhaladnom kell? Aki ezt naponta gyakorolja, az valóban halad is tovább a jó irányba. Az megmarad a keskeny úton, egyre szorosabb közösségbe kerül az Úr Jézussal.

Jeremiás könyvében van egy érdekes megállapítás: amikor szóltál hozzám, Uram, én élveztem a te szavadat, és a te igéd örömömre volt nékem. Lelki élvezetet is jelent az, hogy Isten beszél velem. Miért jelent lelki élveztet, és milyen értelemben? Megajándékoz a személyes közösségével. Nem akárkivel szoktunk mi sem beszélgetni. Mi összetartozunk, Isten a hozzátartozójának tekint, ezért beszél velem. Naponta újra szól hozzám. - Én élveztem a te igédet, és lelki örömöt jelentett a számomra. (Jer 15,16).

Még kettőt említek. Sokszor képekben beszél erről a Szentírás, hogy mire való az ige. Szoktuk idézni a leghosszabb zsoltárból, a 119. zsoltárból a 105. verset: A te igéd szövétnek az én utamon, és lámpásként megvilágítja a lépteimet.

Isten igéje világosság. Dönteni kell, de nem látom világosan, mi lenne a helyes. Ennek is van előnye, annak is. Ennek is van hátránya, annak is. Melyik az én utam? Hol akar engem Isten látni, mert csak ott fog megáldani. Merre menjek? Két út áll előttem, melyiken induljak? Holnap reggel el kell mondanom, hogyan döntöttem. Isten igéje világosságot ad, és Isten Szentlelke adja hozzá a bizonyosságot is: ezt, ez a te utad, azt hagyjad másra. Lehet, hogy ez a nehezebb, mert néha a nehezebbet mondja, menj csak azon nyugodtan, ott fog megáldani Isten.

Még egy ilyen kép. Az Efézusi levélben Isten igéje a lélek kardja. Gondoljunk arra, hogy amikor Jézus a nagy támadást visszaverte, a Sátán kísértését, ezt a kardot forgatta. Minden esetben így kezdődött a válasza: "Meg van írva..." és idézett egy igét, nem tárgyalt tovább a kísértővel. Győzelmes kard az ige. (Ef 6,17).

Persze csak az jut eszünkbe, és azt tudjuk idézni, ami egyszer bement az eszünkbe, amit egyszer megjegyeztünk. Ezért fontos megtanulni minél több igét könyv nélkül. Nos, erre való az ige.

3. Hogyan hallgatjuk? Arról mit mond a Biblia?

Jézus Krisztusnak van egy éles mondata. Egy bizonyos tanítása után ezt a mondatot mondta: "Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok..." (Lk 8,18). Ezek szerint rosszul is lehet? Persze, hogy lehet. Sőt, sokan vannak, akik egyáltalán nem hallgatják, és nem olvassák. Nekik is szól Jézus szeretetteljes figyelmeztetése: vigyázzatok! Mert a legfontosabbat nem fogjátok így megismerni: Hogy hogyan kerülhettek át a halálból az életbe, a hitetlenségből a hitbe. Ha nem érdekel Isten igéje, a legnagyobb kincset hagyjátok ott heverni az útfélen, és rohantok tovább lelkileg szegényen. Vigyázzatok! - mondja Jézus.

Vannak, akik egyáltalán nem hallgatják, vannak, akik másnak hallgatják mindig. Hányszor elmondják: ha most itt lett volna a menyem, ezt neki kellett volna hallania. Drága néni, maga volt itt most, akkor úgy látszik, Isten magának címezte ezt, nem gondolja?

Ne másnak hallgassuk! Jó lenne, ha itt lenne ez is, az is, amaz is, de most éppen mi vagyunk itt. Akkor Isten nekünk mond valamit.

Vannak, akik válogatnak. A kételyeik, ahogy elegánsan mondják: a fenntartásaik szűrőjén át engedik Isten igéjét, és ott fennakad sok minden: Nem tudom elképzelni, hogy az valóban megtörtént, mert ez azért mégiscsak hihetetlen. Mert ezzel nem értek egyet, én másként csinálnám... Fenntartásokkal hallgatjuk sokszor Isten igéjét.

Éppen a csendesheteken tapasztalom, hogy milyen sokszor akadálya annak, hogy az ige bekerüljön egy ember szívébe az, hogy úgy jövünk oda, hogy valamire szeretnék választ kapni. Isten adjon nekem most tanácsot, és minden igehirdetést úgy hallgat az ember: elhangzik valami tanács az ő aktuális kérdésére vagy nem. Közben pedig nem hallja meg azt, amit Isten aktuálisnak tart, és arra lenne most nagy szüksége.

Emlékszem: egyszer vágyakoztam arra, hogy Isten most valami vigasztaló, bátorító, simogató igével erősítsen meg, mert rúgnak jobbról, balról, legalább az Ő szeretetét hadd érezzem. A Római levelet olvastuk akkor. Kinyitom a napi igét, következik az első fejezet vége, és ott van egy bűnkatalógus. Fel van sorolva vagy tizenöt-húsz olyan bűn, ami abból következik, ha valaki nem Istent dicsőíti Istenként, hanem a teremtményeit. Amikor végre elcsendesedtem, és azt mondtam: ha most ezt mondod nekem, Uram, akkor ezt akarom komolyan venni, sok minden világos lett a számomra, és csak mellesleg, utólag jöttem rá, hogy eldőlt az a kérdés is, amire választ akartam kapni.

Ha nekem az fontos, amit Isten most fontosnak tart a számomra, akkor Ő sok minden másban is eligazít engem.

Ismerjük Jézusnak azt a példázatát, amikor négyféle szántóföldről tanít: a mag, ami az Isten igéje, mondja Ő, hol az útfélre esik, ahonnan felkapják a madarak, a kövek közé, a gyomok közé, és csak egy része esik a jó földbe, ahol meggyökerezik és gyümölcsöt terem. Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok! Nehogy úgy hallgassuk: meghallgattam, de kifelé menet már kikapja az ördög a szívemből, vagy jönnek a gyomok és megfojtják, vagy nem mehet mélyre a gyökere. Legyen a mi szívünk mindig jó föld, amiben meggyökerezhet a mag.

Mit mond alapigénk arra nézve, hogyan kell hallgatni? Egy szóban összefoglalja itt Jakab apostol: szelíden fogadjátok be a belétek oltott igét. Szelíden. Ez azt jelenti, hogy teljes bizalmam van abban az Istenben, akitől ezt az igét most fogadom, és nem ellenkezem vele. Lehet, hogy nem értem, sokszor még azt sem, hogy mit mond, vagy hogy miért azt mondja, de majd megértem később.

Mária itt a szép példa számunkra, aki több mindent nem értett, amit Jézusra nézve próféciaként mondtak neki. Amit az öreg Simeon mondott például, a felét sem értette. De mit tett azzal, amit nem értett? A szívében forgatta. Újra és újra végiggondolta. Megkérdezte Istent: Uram, mit jelent ez?

Nem te vagy érthetetlen, én vagyok egy kicsit értelmetlen. Hiszen a te gondolataid sokkal magasabbak, mint az enyémek, hogy is érthetném meg azonnal. De ha már mondtad, biztos fontos. Tégy engem képessé, hogy megértsem. Ezzel az ember arról is bizonyságot tesz, hogy fontos neki Isten igéje, hogy szent az az Isten, aki szól hozzá, és az az ige, amit mondott neki, és mindenképpen érteni akarja.

Életünk nagy felismerései éppen az ilyen szellemi-lelki harc végén születnek, amikor egyszerre érthetővé, világossá válik mi Isten gondolata, mi az Ő akarata velem. Ezeket az igéket az ember nem felejti el, sokszor évek, évtizedek múlva sem, de meg kellett harcolni érte, hogy engedd, hogy megértsem. A szelíd befogadás mögött tehát ott van ez az Istenbe vetett bizalom.

Aztán ott van annak a komolyan vétele: én most nem egy embert hallgatok. Ő mondja ugyan, de feltételezem, hogy mögötte ott van Isten. Uram, te mit akarsz nekem mondani? Ismerek néhány olyan testvérünket, akik úgy jönnek vasárnaponként istentiszteletre, hogy már előző nap, meg ide is útközben imádkoznak azért, hogy bárki lesz a szószéken, Isten igéje hangozzék, és ők azt megérthessék. És mindegy nekik, ki van a szószéken, mert az igehirdetés végső alanyára, az élő Istenre figyelnek már előre, s látatlanban igazat adnak Istennek.

Ezt meg Jézus mondta egy alkalommal, egy prédikációja után. (Lk 7,29). Voltak, akik magukra nézve nem tekintették érvényesnek, ami elhangzott, de voltak, akik igazat adtak Istennek. Ezekben munkálkodik azután hatalommal az ige, mert ezek fogadják be. A többiekről lepereg, sokszor még az értelmemig sem jutott el, a szívembe meg végképp nem is engedem be. Rám az nem érvényes. Éppen a farizeusokról volt szó. Jézus ott bizonyos bűnökről beszélt. A vámszedőkre, bűnösökre igaz, rám nem. Akkor nekem nem is fog hatni, nem lesz hasznos! Azoknak meg megmentheti az életét, és üdvösséget adhat nekik.

Vegyük komolyan, hogy a végső alanya minden igehirdetésnek maga Isten. Még az is a mi feladatunk, hogy kérjük tőle: legyen halló szívünk. A Királyok 1. könyvéből többször szoktuk idézni a Salamonnal kapcsolatos történetet, amikor őt beiktatták a királyságba, felszentelték. Isten azt mondta: kérj, amit akarsz és megadom. És mit kért Salamon?

"Adj a te szolgádnak halló szívet (így is fordítják: értelmes, értő szívet), hogy tudjak különbséget tenni jó és rossz között, mert enélkül nem tudom kormányozni a te népedet." Halló szívet. (1Kir 3,9). És olyan szép a mi magyar nyelvünk: az az értelmes, aki érti, amit mondanak neki.

Adj a te szolgádnak halló szívet - ebben ott van az az alázat, amire az Ézsaiás könyve figyelmeztet. Isten mondja: "nem az én gondolataim a ti gondolataitok. Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézs 55,8-9).

Olvastunk itt a Jakab levelében még egy fontos feltételt. Az fogja igazán megérteni Isten igéjét, és az fogja egyre jobban, egyre mélyebben, egyre gazdagabb tartalommal megérteni, aki azt, amit megértett, elkezdi cselekedni. Lehet, hogy csak egy részét értettem, de ami abból rám vonatkozik, azt most, azonnal, komolyan veszem. Ha a hitetlenségemet leplezte le, akkor könyörgök, hogy tudjak jobban hinni, és elkezdek bátrabban hinni. Ha valami bűnömre mutatott rá, azt bánjam meg és hagyjam el. Ha valamire biztatott, bátorított, induljak el akkor is, ha tudom, hogy nincs hozzá erőm, majd menetközben kapok.

Az engedelmesség közben győződik meg az ember arról, hogy Isten igéje igaz, ma is érvényes, nálam is működik, vagyis, hogy ezt csakugyan Ő mondta. Ez támaszt az emberben egyre nagyobb vágyat, hogy akkor hallani akarom, olvasom, érteni akarom. Akkor nem érdemes senki másra hallgatni, csak Őreá, s amit Ő mond, mindig aszerint akarok cselekedni. De csak az engedelmesség közben alakul ki ez a bizonyosság az emberben. Ezért a legkisebb engedelmesség többet lendít rajtunk a lelki, hitbeli utunkon, mint akármilyen okos kötetek elolvasása. Olvassunk minél több hasznos és jó könyvet, de igazán engedelmesség közben tanul Jézusnak a tanítványa. Az Ő igéjének való engedelmesség közben.

Hadd fejezzem be egy olyan igével, amit a kis Sámuelről jegyez fel a Szentírás. Először azt mondta neki az öreg Éli: ha még egyszer hallod a nevedet, akkor az Úr szólít téged - életében először beszélt vele akkor Isten. - és mondd azt: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. És nem sokkal később azt olvassuk, hogy miután többször ismétlődött Sámuellel ez, hogy Isten ad neki gondolatokat, "semmit az Ő igéjéből nem hagyott a földre esni." (1Sám 3,19).

Mindig egy kis gyerekököl képe jelenik meg ilyenkor előttem. A picik tudnak úgy szorítani valamit, ami az ő kincsük. Meg sem mutatom, vagy neked megmutatom... egy pillanatra kinyitja, de már vissza, mert az nagy kincs.

Semmit az Ő igéjéből a földre nem hagyott esni, mert az drága kincs. Az, hogy Isten szól hozzám, tanácsol, segít, sok mindentől megvéd, sok mindenben világosságot ad, és átélem újra és újra, hogy hozzá tartozom, hiszen mi beszédes viszonyban vagyunk egymással. És mivel szólt hozzám, sokkal könnyebb nekem is válaszolni. Sokkal gazdagabb, színesebb, tartalmasabb lesz az ilyen ember imádsága, hiszen van mire válaszolnom. És egyre jobban ismerem azt, akinek válaszolhatok.

Jó lenne, ha így vennénk a kezünkbe mindig a Szentírást, ezzel a szent vágyakozással készülnénk minden igehallgatásra, és bizonyosak lennénk abban, hogy ha Isten megengedi nekünk, hogy mi mondjunk valakinek igét, akkor Ő áll a sor elején, és az úgy érkezhet meg az illetőhöz, mint Isten vigasztaló vagy megtérésre hívó szava.


Imádkozzunk!

Istenünk, dicsőítünk azért, mert nem vagy néma, mint a bálványok, hanem beszélő Isten vagy.

Köszönjük, hogy arra is te teszel képesekké minket, hogy meghalljuk, megértsük a te szavadat.

Bocsásd meg, valahányszor fontosabb sok hitvány beszéd, fontosabb a televízió, vagy akármilyen más hangforrás, mint a te halk és szelíd szavad.

Ajándékozz meg minket nagy szomjúsággal a te beszéded iránt. Ajándékozz meg a te Szentlelkeddel, hogy értsük a te gondolataidat, és tégy képesekké arra, hogy engedelmeskedjünk a te szavadnak. Szeretnénk a te igéd szerint gondolkozni. Szeretnénk a te igédnek engedelmes életet élni. Magunktól egyikre sem vagyunk képesek. Munkálkodj bennünk, kérünk.

Adj nekünk kitartást, állhatatosságot abban, hogy forgassuk a szívünkben és az elménkben azt, amit még nem értünk. Add a te Szentlelked világosságát ehhez is.

Köszönjük, hogy te ennél még sokkal többel is megajándékozhatsz, és tudsz nekünk szót adni, amikor kinyitjuk a szánkat, hogy igét tudjunk másoknak is adni.

Ámen.