PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. augusztus 14.

Földvári Tibor


VAN-E LEHETETLEN AZ ÚRNAK


Alapige:Jer 32,6-27

Jeremiás ezt mondta: Így szólt hozzám az ÚR igéje: Sallum nagybátyádnak fia, Hanamél el fog jönni hozzád, és ezt mondja: Vedd meg szántóföldemet Anátótban, mert mint rokonnak, neked van jogod megvenni. El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az ÚR szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az ÚR szava, megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától az anátóti szántóföldet, és kimértem az érte járó pénzt, tizenhét ezüstsekelt. Megírtam a szerződést, lepecsételtem, és tanúkkal hitelesíttettem, az ezüstöt pedig kimértem mérlegen. Azután fogtam az adásvételi szerződést, azt is, amely annak rendje-módja szerint le volt pecsételve, meg a le nem zártat is, és odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, nagybátyám fia, Hanamél előtt, az adásvételi szerződést aláíró tanúk előtt, meg a börtön udvarán ülő júdaiak előtt. És ezt parancsoltam a jelenlétükben Bárúknak: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Fogd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is, meg ezt a le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak! Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban! Majd így imádkoztam az ÚRhoz, miután odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának: Ó, Uram, URam! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen. Te irgalmas vagy ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek URa a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz. Te jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is nagy. Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból jelek és csodák között, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmet keltve. Nekik adtad ezt az országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek: ezt a tejjel és mézzel folyó földet. Ők bementek, és birtokba vették azt. De nem hallgattak szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet. Az ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver, éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél, megtörtént, amint látod! És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, URam: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! ? pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül! Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?


Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Atyánk, magasztalunk téged, hogy te nem változol. Dicsőítünk, hogy a te hűséged, kegyelmed sem változott irántunk. Ez jelenti számunkra a keskeny úton való járás lehetőségét a bukásaink ellenére. Ez ad nekünk erőt hordozni a fizikai és lelki terheket. Köszönjük Urunk, hogy benned sohasem csalódunk. Magasztalunk, hogy annyi mindenért mondhattunk hálát neked az ének szavaival. Valóban dús kincseidből adtál nekünk az elmúlt héten is.

Arra kérünk, hogy most is add gazdagon a te igéd üzenetét, hadd érthessük meg személyesen és segíts cselekedni is.

Áldásodat kérjük a Tahiban levőkre. Köszönjük, hogy egy héten át hallgathatják a te igédet. Köszönjük mindazt, amit a csendes heteinken adsz. Te legyél a Salgóbányán és a Neszmélyen lévőkkel is.

Kérünk, hogyha közülünk bárki most fáradt lenne fizikailag a munkanap, vagy a meleg miatt, vedd el a fáradtságot, hogy ne tudja gátolni a reád figyelésünket.

Köszönjük, hogy az Úr Jézusért meghallgatod imádságunkat.

Ámen.


Igehirdetés

Már az ószövetségi időben is voltak olyan helyzetek Isten gyermeke, Isten népe számára, amit nem értettek az Úrral kapcsolatban. Lehetetlennek tűnt megérteni, vagy elfogadni az Úr akaratát, tervét, nem volt világos, hogy mit, miért tesz. Jeremiás számára is ez a lelki küzdelem fedezhető fel az imádságában. A történetet azért olvastam fel, hogy lássuk, milyen helyzetben mondta el imádságát, amelynek az értékelése azért bizonytalan, mert egyrészt tele van hittel, kimondta, hogy Istennek minden lehetséges, másrészt az imájának kezdése és a bezárása panasz (Ó Uram, Uram, illetve, te mégis azt mondtad, hogy...). Az Úr válasza is kijelenti, illetve leleplezi Jeremiás nehéz lelkiállapotát; Van-e számomra lehetetlen?

Miért volt Jeremiásnak ilyen lelki érzése, lelki problémája? Vajon lehetetlen az Úrnak? Mikor szokott az Úr azzal a kérdéssel válaszolni az ő szolgáinak, hogy vajon van-e számomra lehetetlen? Megnézzük, hogy mit jelent ez a kérdés egyrészt, mintha Jeremiás mondta volna ki, holott ő azt mondta, hogy neked minden lehetséges. Másrészt megvizsgáljuk azt, amikor az Úr mondja ezt az imádságra adott válaszában.

Az első öt versből az is kiderül, hogy saját gonosz vezetői miatt került Jeremiás börtönbe. Ez azért fontos, mert mindenképpen sanyarú sorsú prófétaként éli meg ezeket a napokat. A káldeus seregek ostroma küszöbön állt, ami számára mindenképpen bátorító lehetett, hiszen ő ezt hirdette meg, szavahihetősége bizonyított volt, ott voltak a káldeusok, a hamis próféták lelepleződtek. Amint halljuk, az Úr a börtönben is Úr, ott is szólhat a prófétának, majd egy jelképes cselekedetet kell újra végrehajtania, és Isten kijelentette neki, hogy jön hozzá a nagybátyja fia. Elmondta neki, hogy majd el kívánja adni neki a szántóföldjét. A történetben fontos, hogy akkor az Úr még nem mondta neki, hogy vedd is meg. Amikor az a fiatalember megérkezett, akkor értette meg Isten akarata képen, hogy neki ezt a szántóföldet meg kell vennie. Ez azért fontos, mert utána úgy látjuk, hogy ez nem esett neki jól. A helyzetből azonban mindenképpen, a helyzetet kialakító isteni gondolatokból Jeremiás, mint Isten prófétája, engedelmeskedik annak a belső érzésnek, amit Isten akarata képen ért meg, és megveszi a szántóföldet. Ezt követően mindent engedelmesen végrehajt. Azt is tudja, és ki is jelenti, hogy ennek a cselekedetének jelképes üzenete van, fognak még mezőt, szántóföldet Júda földjén vásárolni. A káldeusok lerombolnak ugyan most mindent, minden pusztulni fog, de még fognak vásárolni. Ez az adás-vételi szerződés, aminek az egyik tekercse bepecsételt volt, azaz senki sem írhatott hozzá már semmit, a másik nyitott volt, bárki elolvashatta a tartalmát. Mindezt bele tették a cserépedénybe, hogy majd évtizedek múlva - Jeremiás tudta, hogy a nép majd 70 év múltán szabadul - amikor visszatérnek Babilonból és megtalálják, valóban beigazolódik, hogy az Úrnak már a fogság előtt milyen nagy terve volt a néppel.

Jeremiás imádságának a tartalma is jelzi, hogy ő mennyire tud Istenben bízni. Az imádság kezdése és vége azonban mégiscsak az ő lelki terhét leplezi le. A Károli fordításban a 17. vers így olvasható: "Ah, ah, Uram Isten!" - mindenképpen panaszként hangzik. Gyönyörű ez az imádság, mert Istent megvallja teremtőnek, hatalmasnak, akinek semmi sem lehetetlen, bizonyságot tesz arról is, hogy milyen hatalmas kézzel szabadította meg a népet Egyiptomból, adta nekik az ígéret földjét. Még abban is hitvallást mond el, hogy itt van az isteni ítélet ideje, mert a nép vétkezett. Azt is tudja, hogy neki is feladata volt, de nagyon fáj neki, hogy a feladata úgy alakult, ahogy. Fáj neki az, amit így mond: És mégis ezt mondtad Uram Isten nekem, vegyél magadnak szántóföldet pénzen és legyenek tanúid felőle, holott a város a káldeusok kezébe adatik.

Első olvasás alkalmával arra gondoltam ebben a fájdalmas kifejezésben, hogy Jeremiásnak nagyon fáj a 17 ezüstsekel, ami pénzkidobás. Nem kevés pénz volt ez és neki kidobott pénznek számított, hiszen az a megvett szántóföld sohasem lesz az övé, hiszen Jeremiás akkor már hatvanéves is lehetett. Biztos, hogy ő nem élhette meg az hazatérést. Tehát Isten tőle valami olyat kért, ami számára kárt jelentett. Kárt kellett szenvednie az Úrnak való engedelmesség során.

Az is lehet, hogy szavahihetőségét féltette, hiszen éppen azt hirdette, hogy vesznek még szántóföldet, hatalmas isteni csodák fognak történni, de most éppen az látható, hogy a káldeusok fognak győzedelmeskedni. Ebben az esetben nem a pénzt sajnálja, hanem megkísérthette az a gondolat, hogy mi lesz, ha a láthatók miatt őt hazugnak fogják titulálni. Igaz, hogy máskor is bátran vállalta ezt a vádat, a hamis prófétákkal szemben mindig határozott volt és az Urat képviselhette, de esetleg most őt is megkísérthette az ördög, hogy a láthatókból értelmezze a maga helyzetét, és ne legyen olyan erős a hite, mintha nem mondta volna imádsága elején és végén panaszkodó kijelentését.

Vajon számunkra melyik tűnik könnyebbnek, ha arra gondolunk, hogy Jeremiás szavahihetősége miatt félt, hogy azt megkérdőjelezik, vagy az, hogy ő, a nagy próféta egy ilyen egyszerű, hétköznapi dolgon, mint a tizenhét sekel elvesztése, ilyen nagyon megrendül a hitében.

Mondtuk-e már mi is ilyen kezdéssel ezt az imádságot: Óh Uram, Uram! A folytatás valami, amit az Úr maga látva, tudva, ismerve így ad meg: Vajon van-e lehetetlen nekem. A helyzetelemzésem az óh Uram, Uram, és hozzátéve: úgy tűnik, ez lehetetlen neked, Istenem. Amit az Úr mond, az Jeremiás belső lelkiállapota, bármi is volt a háttérben.

Mindenképpen tanulságos a próféta nehéz lelki állapotában, hogy imádságában mondja el panaszát Istennek. Ez jó. Az is fontos, hogy megtanulta, lehet, hogy nagyon fáj valami, és nem értjük Istent, de kezdjük az imádságot dicsőítéssel, hálaadással mindazért, amit tett értünk. Utána esetleg rátérhetünk a kéréseinkre. Ne mindig csak a kéréseinket, bűnbánó mondatainkat mondjuk Istennek, hanem valljuk meg őt annak, aki és adjunk hálát neki mindazért, amit tett értünk. Jeremiás ennek a kötelezettségnek eleget tesz, de attól még ott van a belső lelki fájdalma. Mert olyan lelki állapotban van, amikor kérdés számára, hogy vajon lehetetlen-e valami az Úrnak. Annál inkább szomorú ez a lelki állapot, mert imádsága elején azt is mondja Istennek, hogy neki minden lehetséges, semmi sem lehetetlen előtte. Ezt kimondja, de nem érzi át, illetve nem tudja éppen elhinni.

Ez nekem is ismerős, hogy imádságban kimondok Istennek lelki igazságokat, csak a helyzet éppen azért nehéz, mert nem tudom hinni, nem merem igazán rábízni magam. Engedelmeskedünk Istennek, ahogyan Jeremiás is tette, de belülről nagyon fáj valami Istennel kapcsolatban, vagy őmiatta.

A tanítványok nem imádságban kérdeztek hasonlót Jézustól: "Kicsoda üdvözülhet tehát", mikor Jézus elmondta milyen nehéz a gazdagnak bejutni a mennyek országába (Mt 19). Ott is elhangzik a lehetséges kifejezés, Jézus azt mondta, hogy ami az embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Megnézzük azokat a bibliai kijelentéseket, ahol ez a nagy igazság leírásra került. Nem sok helyen van a Bibliában, a Jeremiás könyve 32. részben egy rövid szakaszon belül kétszer is.

Tehát az üdvösség kérdése is Istennek lehetséges. Az Úr Jézus is kimondta, hogy Istennek minden lehetséges. A Márk evangéliumában olvasunk arról, hogy a Gecsemáné-kertben, mielőtt még azt mondta ki az Atyának, hogyha lehet, múljék el tőlem ez a pohár, előtte azt mondta: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." Ezt az imádságot mindig össze kell kapcsolnunk Jézusnak a kereszten elmondott szavaival, mert amit a Gecsemáné-kertben győzelmesen megharcolt a kísértés óráján, azt a kereszten győzedelmesen beteljesítette. Jézus számára nem volt kérdés, hogy van-e lehetetlen az Atyának és kimondta azt is, hogyha nem lehetséges, akkor legyen meg az ő akarata. Amikor azonban ezt az isteni döntést végre kellett hajtania, azaz mindvégig vállalni, hogy az ítélet a bűnösért, értünk, egyet fog jelenteni azzal, hogy ki kell innia a poharat. Nemcsak jelképesen, hanem valóságosan, azaz hordozni kell az ítéletet. Akkor kimondta: Én Istenem! Én Istenem, miért elhagytál engem, mert ez volt a pohár, de ő is hozzátette a "miért"-et. A Megváltó a 22. Zsoltárt idézi itt.

Jézus győzött, ő tökéletesen engedelmes volt, de a jeremiási prófécia üzenete fényében szeretném azt mondani, hogy ember is volt, kísértést szenvedett, még a kereszten függve is megpróbáltatott. Az ő kereszten mondott szavaiból láthatjuk azt a mérhetetlen lelki terhét és szenvedését, amit értünk vállalt. Hihetetlenül fájt neki ez az igazság, de vállalta, a kereszten is engedelmes volt - mondja a Filippi levél igéje: "Mindhalálig vállalta az engedelmességet". De ez nem volt neki könnyű és egyszerű.

A "miért" szó a jeremiási prófécia fényében azért hangsúlyos. Jézus nem mondta könnyedén, hogy mit nekem a kereszt és az Istentől való elhagyatottság, mert úgy is győzni fog. Jézus hihetetlenül szenvedett. Mondhatta volna azt is, hogy "Én Istenem, elhagytál engem", de ő a zsoltárt idézi és a zsoltáros, aki Isten gyermekeként bűnös ember is volt, amikor azt mondta ki, hogy "Én Istenem! Én Istenem, miért hagytál el engemet?", azt ő úgy is érezte. A zsoltár folytatása azonban jelzi, hogy az Úr mégis vele van és megerősödött a hitben. Jézus, a tökéletes Isten Fia, Emberfia, nem véletlenül idézi ezt. A Zsidókhoz írt levél 4. részében van az ismerős mondat: "Ő mindenekben megkísértetett hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.", azaz nem esett bűnbe. De neki sem volt egyszerű elfogadni, hogy az Atyának, akinek minden lehetséges, mégis lehetetlen csak úgy megváltani a világot, neki kell vállalnia azt az utat, vagy a világ pusztul. Nekünk olyan Megváltónk van, aki az ő tökéletes engedelmességével a győzelmet úgy hajtotta végre, hogy közben vállalta azt a szörnyű igazságot, szörnyű szenvedést, hogy az Isten lehetőségei ott, akkor, az isteni akarat, terv és szándék a Fiú elhagyását jelentette, mert ez volt a megváltásunk ára. Istennek nem volt lehetséges úgy megváltani bennünket, hogy Jézus is jól érezze magát.

Mi kérdezhetjük panaszkodva, hogy vajon elhagytál-e Istenem, vagy vajon az lehetetlen neked Uram, amikor éppen fáj valami, s a válasz mindig az, hogy nem. Jézusnál viszont semmi nem maradt, őt tényleg elhagyta az Atya, az isteni válasz az volt, hogy nem, Fiam. Értünk és helyettünk. Vajon van-e valamilyen lehetetlen nekem? Jézus esetében volt.

Nézzük meg, amikor Isten kérdezi ezt, válaszolva a mi esetleges kérdéseinkre, és lelki terheinknél.

Nem azt mondta Jeremiásnak, hogy tudd meg, nekem minden lehetséges, hanem a kérdéssel kétszeresen is aláhúzta ezt az igazságot. Hiszen Jeremiásnak végig kellett gondolnia, hogy valóban ez mégis igaz, illetve ő ezzel visszahallotta azt, ami ott volt a szívében. Imádságában azt mondta, hogy Uram, neked minden lehetséges, de vajon tényleg? Amikor az Úr válaszol, és kérdéssel válaszol, kétszeresen akarja megerősíteni az ő válasza bizonyosságában, hogy mennyire megbízható ő.

Ahogy az Úr azonnal válaszolt, és ahogyan válaszolt, ez Jeremiás fájdalmát, lelki terhét megoldotta. De nézzük meg, hogy Istennek ez a kérdése milyen helyzetben volt válasz Jeremiás imájára. Vegyük először azt, hogyha Jeremiás számára a nehéz helyzet, kérdés a lehetőségeinek a végét jelentette, mert a lehetetlen az, amikor emberileg már nincs lehetőségem. Jeremiás amikor megvette a szántóföldet, akkor mindent engedelmesen megtett, de úgy érezte, hogy nem jól járt, valami rossz történt vele, lehetőségei határára érkezett.

Kinek mondta Isten, hogy vajon van-e lehetetlen az Úrnak, mert ez kétszer szerepel a Bibliában.

Amikor valaki nevetett azon, amit az Úr mondott. Nem azért nevetett, mert annyira szeretett volna humorizálni, hanem az Úr kijelentéséhez kapcsolódó lelki fájdalmát úgy tudta feldolgozni, hogy közben nevetett. Számunkra is ismerős lehet, hogy amikor valami nagyon fáj, akkor nevetéssel próbáljuk közömbösíteni a fájdalmat. Sára akkor nevetett, amikor az Úr azt mondta Ábrahámnak, hogy egy év múlva, amikor hozzád jövök Sárának fia lesz. Amikor Sára ezt meghallotta, elkezdett gondolkodni, ő is, a férje is öreg, az asszonyi természet is megszűnt Sáránál, és nevetett. Isten akkor kérdezi meg, hogy miért nevetett Sára, a te feleséged, vajon van lehetetlen az Úrnak? Sára azt feleli, hogy nem nevetett, de bizony nevetett, nem bízott az Úrban. Sára lelki állapotát megérthetjük, ha arra gondolunk, hogy már 24 éve megígérte Isten neki, hogy lesz fia, és ez újra egy évvel kitolódik. Ezért sem lehetett egyszerű neki még mindig várni. Vártunk-e mi már 24 évig valamilyen isteni ígéret beteljesedésére? Az nagyon sok idő. Ők hosszabb ideig is éltek, nekünk majdnem az életünk fele a 24 év.

Amikor tehát a lehetőségek határán vagyunk, kicsoda üdvözülhet? Anániás nem tudta elhinni, hogy Saul a damaszkuszi úton tényleg megtért és beszél az Úrral. Ott nem hangzott el az a kijelentés, hogy Istennek minden lehetséges, de Anániás számára nem tűnt lehetségesnek Saul megtérése, de az Úrnak nem volt lehetetlen. Lehetőségeink határai, szeretteink, barátaink üdvözülésének kérdése nekünk megkérdőjeleződhet. Vajon van türelmünk 25 évig imádkozni, várni a nehéz embereink esetében? Hinni azt, hogy az Úrnak valóban nincs lehetetlen?

Jeremiás számára kár és ráfizetés volt Isten útja. Engedelmeskedett Istennek és nagyon ráfizetett. Jézus Gecsemáné-kerti imádsága és a kereszten mondott szavai azt bizonyítják, hogy még Jeremiásnál is mennyivel nagyobb kárt szenvedett a mi Megváltónk. Jeremiás 17 ezüstsekelt vesztett el, Jézus mindent, őt még az Isten is elhagyta. Amikor Jézusnak ezt kellett kimondania, és elhordoznia, amikor azt is mondta, hogy a lélek kész, de a test erőtelen, az isteni kijelentés, hogy Isten számára minden lehetséges, elég erős volt ahhoz, hogy végigcsinálja a megváltás útját.

Jób sem csupán 17 ezüstsekelt vesztett, hanem mindenét és mindenkiét. Amikor a betegség is gyötörni kezdte, miután az egészségét is elveszítette, akkor mondta ki: "Ha a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennénk el?" Kár és szenvedés érte Isten útján, de ő tudta, hogy a rossz is csak az Úrtól jöhet. Vallotta és tudta, hogy a gonosz mögött nem az Úr van, de ha gonosz is történik vele, az Úrtól kell elvennie. Ezt hittel megvallotta, a Jób 40-ben olvasható az a kijelentése, hogy tudja, hogy az Úr mindent megtehet. Jób még küzdött Istennel, Jób igazsága és Isten igazsága nagy történet lett a Jób könyvében. Isten Jóbot helyreállította abban, amiben tévedett, de nagyon nagy kárt szenvedett Isten útján és számára nem volt egyszerű ezt feldolgozni. De lehetséges volt számára, mert tudta, hogy az Úr mindent megtehet.

Jeremiás számára is a kár, szenvedés terhe mögött az is ott volt, hogy a jelenben rossz - igaz, hogy az Úr azt mondja, hogy a jövőben jobb lesz -, a jelenbeli rosszat azonban nem könnyű feldolgozni a jövő reménysége tudatában. Számára a jelenben volt nehéz elfogadni, hogy meg kellett vennie azt a földet.

Mi ismerjük azt a kijelentést, hogy "azoknak, akik az Istent szeretik, minden javukra van", de ne feledjük, hogy a Római levél 8,28-ban olyan környezetben szerepel, ahol a hívő emberek szenvedéséről, kemény lelki küzdelmeikről van szó. A "minden javukra van" azt jelenti, hogy amikor a negatív élmények, tulajdonságok, helyzetek az Isten útján járva érnek bennünket. Amikor a házaspárok a fogadalomtételben azt mondják, hogy nemcsak egészségében, de betegségében sem fogom a társam elhagyni. Nemcsak boldog, hanem boldogtalan állapotában is mellette leszek hűséggel. Amikor jön a betegség, vagy boldogtalan állapot az Úrnak nem lehetetlen valamit változtatni. Meddig kell hordozni, nem tehetne valamit, hogy valamit azonnal megoldjon? Amikor a "minden javukra van" kifejezésnek fájdalmas és nehéz dolgai a jelenben, amikor az a kérdés, merjük-e hinni, hogy a javunkra válik a jövőben.

Mária, amikor az Úr Jézus megfogant - az angyali üdvözlet történetére gondolva (Luk. 1,36) - , akkor Mária gyermekvállalását azzal is bátorítja Isten, hogy Erzsébet, az ő rokona már a hatodik hónapban van áldott állapotban, mert az Istennek minden lehetséges. Máriának nem tűnt lehetségesnek, hogy férj nélkül fogantasson gyermeke, de Isten bátorította őt.

Manapság gyermeket vállalni, sőt több gyermeket vállalni, vagy vállalni azt a gyermeket, akinél biztos, hogy betegen jön világra. Az Úrnak nem lehetséges valamit tenni, amikor megkérdezi, hogy van-e vajon lehetetlen számomra? Amikor tehát a jelenben van nehézség és hitet próbáló élethelyzet, de a jövő igazsága az, hogy valami nagy szabadítást hajt végre az Úr, valami hatalmas isteni terve van, lehet, hogy most szenvedek, de ebből is valami jót fog kihozni Isten.

Jeremiás lelki helyzete egész biztos helyre állt, de ez a 32. részből nem derül ki. Ebben a történetben szép, hogy ez a rész azzal záródik, hogy Isten elmondja a hosszabb válaszát, és újra megerősíti, hogy azon a földön még fognak földet vásárolni. A 33. rész azzal kezdődik, hogy másodszor is szólt az Úr Jeremiásnak, amikor még fogva volt. Nem derül ki, hogy Jeremiással mi történt, csak azt tudjuk, hogy Isten válaszolt neki.

A mi Istennel kapcsolatos tapasztalatunk segít itt. Mi történik velünk, amikor mi elmondjuk Istennek a panaszunkat, amikor valami nagyon lehetetlennek tűnik? Az Úr kérdéssel válaszol: Vajon van-e lehetetlen számomra. Amikor az Úr szól és válaszol, már azzal munkálkodik. Itt is szerepel az "ímé" szócska, amit Károli mindig lefordít: "Imé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-e lehetetlen nekem?" (Jer 32,27). Tehát, mielőtt még azt mondta volna az Úr, hogy az ő képességeivel semmi probléma nincsen, ő mindent megtehet, előtte önmagára hívja fel a figyelmet. Ki ő Jeremiás, vagy a káldeusok számára? Isten önmagára fordítja a figyelmet.

Számunkra biztos tapasztalat, hogy az Úr adja a megoldásokat. Valami lehetetlennek tűnik, s egyszer csak lehetségessé válik, mert az Úr elkezd munkálkodni. Egy időben javamra vált a keserűség, valóban nagy kárt szenvedtem, de az Úr sokkal többet adott utána.

Valami nem volt lehetséges, például Sáránál, azután eltelt pár hét, és már azt mondhatta a férjének, hogy babát vár, mert egy év múltán meg kell születnie a kisgyermeknek. Ez, első látásra, a szebbik megoldása Istennek. De mi van akkor, amikor még nincs megoldás? Akkor ott van Isten jelenléte, szava, bátorítása. Amikor a Római levél 8,28-at végig mondjuk akkor is ez jön elő. Ez is fontos. Az az elsődleges, hogy mi az ő végzése szerint, kegyelmes kiválasztása szerint hozzá tartozhatunk. Ezért szerethetjük őt és ezért lesz minden a javunkra. Amikor még nem úgy tűnik, hogy a javunkra vannak a dolgok, akkor ott van az Úr. A Római levél 8,32-ben azt mondja: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk".

Istennek van-e lehetetlen? Jézus esetében volt. De a Megváltó azért halt meg és támadt föl, hogy a mi esetünkben ne legyen ilyen. Ha semmi másunk nem is maradna - Jób ezt élte át -, akkor még mindig marad az Isten, marad Jézus. Ő nélküle semmink sincs. De ha nincs semmink, van Jézus, van a mi Istenünk, akkor az minden és majd utána adja Isten a megoldásait. Vele együtt mindent. Amikor még nem látjuk a helyzet megoldását, amikor még minden úgy tűnik, hogy lehetetlen lenne, de az Úr már megszólalt és magára mutat, az azt jelenti, hogy nézhetek Jézusra, bízhatok benne. A benne bízó ember mindig engedelmeskedik annak, amire van lehetősége, amit megtehet, amit tanácsol neki az Isten.

A hit a mai történet fényében azt jelenti, hogy Istennek valóban minden lehetséges, de nem ez a döntő kérdés, hanem az, hogy ott van-e velem ez az Isten. Jeremiással ott volt az Isten és azonnal szólt neki és bátorította, erősítette a kérdéssel. Ha van lehetetlennek tűnő helyzetünk mostanában, akkor tőlünk is azt kérdezi az Úr, hogy vajon van-e számára lehetetlen.


Imádkozzunk!

Áldunk azért Atyánk, hogy az Úr Jézus nélkül nem érthetünk téged. Köszönjük, hogy ugyanakkor őt látva a kereszten győztes Úrként, elhagyatottként, feltámadottként, tudhatjuk, hogy számodra semmi sem lehetetlen. Köszönjük Urunk, hogy a mi esetünkben soha sem hagysz el, akkor sem, ha mi elhagytunk téged, ószövetségi népedet is helyreállítottad. Köszönjük, hogy még a mi vétkeink sem szakíthatnak el tőled.

Arra kérünk Urunk, hogyha bennünk is megfogalmazódnak azok a kérdések, amik Jeremiásban, amikor nekünk is a jelen a szenvedést és a kárt jelenti, amikor nem tűnik veled kapcsolatban megerősítőnek az élethelyzetünk, merjük elhinni, hogy te akkor is ott vagy, merjük tőled elfogadni mindazt, ami ránk van mérve, merjük hittel végigjárni a nehézségeket is.

Köszönjük Urunk, hogy olyan megváltónk van, aki mindenben megkísértetett. Köszönjük, hogy abban a lelki problémában, amiről a mai ige üzenete beszélt, Jézus mindent megharcolt helyettünk is. Köszönjük, hogy ő is szenvedett, hogy ő is kimondta a miértet, és köszönjük, hogy így győzött. Urunk, szeretnénk mi is bízni benned, hűséggel és türelemmel várni az ígéretek beteljesedésére és szeretnénk hűséggel végezni azt a feladatot, amit tőled kapunk.

Arra kérünk, hadd lehessünk mi hűséges szolgáid a családban és a gyülekezetben is. Köszönjük Urunk, hogy neked nem lehetetlen a legnehezebb emberünket is hozzád téríteni. Segíts így imádkozni értük.

Kérünk téged népünkért is, és vezetőinkért is. Imádkozunk most az olimpián lévő magyar sportolókért, hadd lehessünk büszkék rájuk.

Ámen.