PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. július 31.
(csütörtök)

Földvári Tibor


ISTEN SZERINTI SZOMORÚSÁG


Alapige:2Kor 7,8-16

Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy megtérésre szomorodtatok meg, mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk. Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik, mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva fogadtátok őt. Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk azért, mert biztos az üdvösségünk; azért lehetünk nyugodtak az Úr Jézus jövetele kapcsán, mert őbenne, őáltala olyan pásztort adtál nekünk, aki végig elvezet, aki megtart bennünket. Köszönjük, hogy ezért nemcsak a jelenünkben, hanem a jövőnkre nézve is békességben lehetünk, és a te kezedben lehet az életünk. Köszönjük Urunk mindazt, amit a jó Pásztor tett értünk. Kérünk, hadd lehessünk engedelmes juhocskáid. Kérünk téged, hogy mint nyáj is lehessünk engedelmesek, olyan közösség, ahol a jó Pásztor szeretetét tapasztalhatja bárki, aki közénk jön. Segíts nekünk az engedelmességben kitartónak maradni. Bocsásd meg nekünk, amikor nem ilyenek voltunk. Köszönjük Urunk, amikor helyre állítottál minket.

Szeretnénk ma is hallani Urunk a jó Pásztor hangját. Atyánk, kérünk, hogy Lelked által engedd megértenünk a te szavad, hadd lehessen számunkra a mai ige üzenetében is az Úr Jézus személye, cselekedete naggyá. Hadd tudjunk rád tekinteni, hadd tudjuk őt látni szabadítónak és megtartónak.

Kérünk Urunk, hogy minden testi és lelki fáradtságunktól szabadíts most meg, szeretnénk most egészen rád figyelni hittel.

Jézusért kérünk, hallgasd meg most imádságunk.

Ámen.


Igehirdetés

A második Korinthusi levelet szokás a vigasztalás levelének nevezni. Rögtön a nyitánya arról szól, hogy Isten mennyiféle nyomorúságban ad nekünk vigasztalást, ő a vigasztalás Atyja. A levél 11. részében az apostol elmondja személyes bizonyságtételét, hogy hányféle élethelyzetben, különböző nyomorúságos helyzetekben tapasztalta meg Isten vigasztalását.

A vigasztalás levelében nem kell csodálkozni, ha egy rövid igeszakaszon belül többször is hallottuk a szomorúság kifejezést, megszomorodni, elszomorodni.

A mostani igeszakaszban a szomorúságnak kétféle jellegét említi az apostol, az egyik az Isten szerint, a másik a világ szerint való szomorúság, megszomorodás. Kiderül az egész szakaszból, hogy nem mindegy, hogy a hívő embereket egyen-egyenként, vagy közösségként melyik jellemzi, az egyiknek a vége halál, a másiknak a vége üdvösség.

Az igehirdetés üzenetében most az Isten szerinti szomorúságot fogjuk megvizsgálni. Milyen az Isten szerinti szomorúság, amikor ez a bűnös ember számára az Úrtól jövő szomorúság lesz? Milyen az, amikor semmilyen bűnnel sem kapcsolatos a hívő ember szomorúsága, de mégis az Úrtól elfogadott szomorúság lesz majd belőle?

Az Isten szerinti szomorúságnak ezt a kétféle jellegét fogjuk megvizsgálni, és közben foglalkoznunk kell a világ szerinti szomorúsággal is, mint ami a másik ellentéte.

Amikor a 23. Zsoltárt énekeltük, eszembe jutott, hogy valóban úgy van, hogy néha a pásztor is bajt, fájdalmat okoz a báránykának, mert így akar neki segíteni. Ilyen szinten gondoljunk tehát az üzenetben először arra, milyen az, amikor a hívő ember szomorúsága az Úrtól jövő, azaz a szomorúság oka az Úr maga.

Ha megnézzük az igeszakasznak, a Korinthusi gyülekezetben elhangzott üzenetének az adott korban az alaphelyzetét, az látható, hogy az ott történt esemény nagyon egyszerű; a korinthusiak megszomorították Istent, elszomorították az apostolt. Megtűrtek ugyanis maguk között nyilvánvaló tisztátalanságot, bűnt, bűnöket. Az 1Kor 5-ben például arról olvashatunk, hogy olyan bűnt is, amikor valaki a mostoha anyjával élt házaséletet, parázna életet.

A 2Kor 2-ben az apostol leírja, hogy amikor levelet kellett írnia küzdött, vívódott, szomorú volt, és azon gondolkodott, hogy írjon-e egyáltalán. Nagyon súlyos volt ugyanis a gyülekezet bűne, valami miatt eltűrték ezeket a nyilvánvaló bűnöket és nem gyakorolták a fegyelmet, az intés szolgálatát. Az apostol szerette volna őket figyelmeztetni, inteni, végül megszületett a levél. Erre utal a mai igeszakasz. Ő is szomorú volt, de szerette volna figyelmeztetni a gyülekezetet az Úr iránti engedelmességre. Amikor ezt tette, az Isten akaratára hívta fel a figyelmet, az ő kijelentett szavának nyilvánvaló tanítására. Ilyen gondolatkörben mondható el, hogy nem az apostol okozza a szomorúságot, holott ő is eszköze ennek, hanem tulajdonképpen az Úr maga. A gyülekezet nem szomorodott meg a bűnök miatt, ami közöttük felütötte a fejét, ezért az Úrnak kellett szólnia, hogy szomorodjanak már el.

Amikor tehát a hívő közösség, vagy a hívő ember bűnös viselkedését leleplező isteni ige szomorít el valakit, akkor van szó arról, hogy a szomorúság oka az Úr maga. Isten megszomorít valakit.

Biblia olvasás során, igehirdetésben rámutat valami hamisságra és a bűn lelepleződik. Csendeshéten tapasztalhattuk gyakran, hogy a hét elején nagy játékok, versenyek vannak a fiatalok között és amikor az ige megérinti az adott személyt, akkor szomorúvá válik hirtelen, már nem olyan vidám. De ez csak olyan ideig való. Isten munkálkodni akar általa.

Nehezebb az a helyzet, amikor - a mai igében erről van szó - az Úr Jézus szavai szerinti szomorúság okát az Úr az ő eszközein keresztül végzi. Jézus a Máté evangéliuma 18.részében beszél arról, nagyon konkrétan és gyakorlatiasan, hogyha vétkezik a te atyádfia, akkor menj el hozzá és intsd meg őt. Menjetek ketten vagy hárman, de ha nem hallgat rátok, akkor történjék meg az intés a gyülekezet előtt. Itt tehát arról van szó, amikor szomorúságot akar okozni Isten a lelki testvér figyelmeztetésén keresztül. Ez azért nehéz, mert nem könnyű feladata ez a hívő embernek odamenni a vétkezőhöz és szólni neki. Mi történik, ha nem szomorodik el? De az Úr nevében, az Úr tekintélyével történik, és itt ezen van a hangsúly, tehát menni kell. Mert az Úrtól jövő szomorúság az engedetlen hívő életében is nagyon fontos céllal történik; a cél a bűnből való megtérés, az őszinte, szívszerinti bűnbánat, üdvösségre való, a szó legteljesebb értelmében.

Gondoljunk Dávid szomorúságára, amikor Betsabéval vétkezett. Csaknem egy éven át Dávid nagyon boldog volt, az gondolta, nem derült ki a vétke. Amikor Náthán megintette, Dávid meghajtotta a fejét Isten tekintélye előtt, őszinte bűnbánatra jutott, és őszintén elszomorodott a vétke és az állapota miatt. Dávid a bűnben boldog volt, Isten viszont megszomoríthatta.

Akik az Úréi vagyunk, ismerjük ezt a megszomorodást. Idáig végig azt mondtam, hogy az Úrnak a hívő embert, a hívő gyülekezetet is néha újra, meg újra így kell megszomorítani. Luther Márton nem véletlenül beszélt naponkénti megtérésről, ha kell. Isten kegyelme azonban abban látszik, hogy a még nem hitben járót, az őt még nem ismerőt is tulajdonképpen így tudja magához vonni. Az Istent nem ismerő még boldog Isten nélkül, s egyszer megszomorodik, mert az Úr valamit tesz, szól neki, s ebből lesz az életre szóló megtérés.

A szomorúság oka abban az esetben tehát, ha a bűnről van szó és a bűnöst érinti, az Úr maga, az ő szava, vagy az ő szavát közvetítő hívő embernek, gyülekezetnek az intő szava. A célja pedig mindig a bűntől való szabadulás. Az apostol itt említi azt a bizonyos másik szomorúságot, a világ szerinti szomorúságot, amikor azt mondja: Az Isten szerinti üdvösségre való megtérést, a világ szerinti pedig halált szerez. A halálnál gondoljunk az örök halálra, a kárhozatra.

Beszédes a világ szerinti kifejezés ősi szava és kifejezése, mert más, mint az Isten szerinti; birtokos esettel szerepel és mondhatnánk így is: a világnak a szomorúsága. Az Isten szerinti szomorúság üdvösségre való, megbánhatatlan megtérést szerez, a világ szomorúsága halált. Ez a kifejezés azért fontos így, mert benne van, hogy itt a szomorúság ami a világban is szomorúság, ami azt jelenti, hogy a világban is van szomorúság. Csakhogy ez esetben a célja nem az Istenhez való megtérés lesz, hanem a halál, azaz a világot uraló szellemi hatalmasság mindent elkövet, hogy a bűnös maradjon bűnös. Ha lehet, még a hívőt is megpróbálja elveszíteni, ha lehet örökre. Ha mást nem, meg akarja keseríteni a hívő ember, gyülekezet életét. Gondoljunk arra, hogy Pál apostol is nagyon megszomorodott a Korinthusi gyülekezet engedetlensége miatt. Milyen lehetett ennek a gyülekezetnek a lelki élete, hogyha annyi nyilvánvaló vétek volt közöttük.

Mi tehát a világ szerinti szomorúság célja? A halál. Miért következik ez be? Azért, mert lehet, hogy a bűnös megszomorodik, de az a megszomorodása soha sem kerül kapcsolatba a bűnbocsátó Istennel. Lehet ilyenkor a bűnösnek őszinte bánata, bűnbánata, szomorúsága, de kimarad belőle a megtérés, az Úrhoz térés, egyáltalán kimarad belőle teljesen az Úr.

Erre az egyik legelszomorítóbb, de nagyon beszédes, példa Jézus áruló tanítványa, Júdás. Ő nagyon elszomorodott, amikor látta, hogy Jézust, a Mestert elítélték, megbánta a dolgát. A megbánta kifejezésben ugyanaz a kifejezés szerepel, mint a megbánhatatlan megtérés kifejezése a mai igében. Tehát, Iskáriótes Júdás őszintén megbánta a dolgát. Ez abban is látszott, hogy visszavitte a szeretett pénzt, aztán pedig felakasztotta magát. Itt van szó arról, hogy a világ szerinti szomorúság halált szerez. Mi történt Júdással? Nem Isten szerint szomorodott meg, hanem az ördög kihasználta az Úr Jézus ezen tanítványának a bűnét. Ő megmaradt a maga bűnében, még ha volt is benne bűnbánat, gyilkos önvád gyötörte, szomorú lett, de Jézus szabadító kegyelme nélkül. Nem Jézus keresztjéhez, a keresztfához ment, hanem ment egy másik fához, ahol felakasztotta magát. Ilyen a világ szerinti szomorúság.

Ennél kevésbé drasztikus vége, illetve jellemzője van a világ szerinti szomorúságnak, akkor, amikor - Pál szavait idézve - sértőről, vagy sértettről van szó. Itt Pál már a gyülekezet helyreállításáról beszélt, akkor említi.

De milyen az, amikor valaki megsértődik akkor, amikor hallja Isten intő szavát, hallja az Úr figyelmeztetését egy másik hívő emberen keresztül? Sértettek meg már bennünket, testvérek, amikor szóltak valamilyen hibánk miatt? Ráadásul lehet, hogy nem is volt igazuk, tévedtek. De az is lehet, hogy igazuk volt, és nem fogadtuk alázattal. Még a hívő ember is meg tud sértődni, amikor szólnak neki valami miatt. De mi van, ha az a valami miatt, az Úr szava, csak egy másik bűnös emberen keresztül közvetíti?

Az apostol beszélt bizalomról, illetve bizalmatlanságról. Ez is része a világ szerinti szomorúságnak. De lehet, hogy a hívő is elszomorodik ilyenkor, de nem a bűnbánat szomorúsága, a szabadulás feloldozása lesz, hanem szomorúság, ami a lelki testvérekkel való kapcsolatot megrontja, sőt még megronthatja az Istennel való kapcsolatot is. "Ne szóljon bele az életembe még az Isten sem, megmaradok abban, amiben vagyok, ezen nem vagyok hajlandó változtatni - ez a gondolat egyfajta sértődést fejez ki, az Istennel szemben is.

Az is jellemző ilyenkor, hogy nincs igazi vigasztalás, nincs felszabadult öröm az Úrral. Ezeket is említi az apostol. Ha hívő emberről van szó, megmarad a szomorúság, mert már hallott intést, figyelmeztetést, tudja a Bibliából, vagy az igehirdetésből, vagy a figyelmeztető testvér szavain keresztül, de nem enged, belülről keserű; nincs feloldás. Ha pedig még nem hívőről van szó, ugyanezek a jellemzők vannak, és itt is igaz, hogy halál lehet a vége, a keserűség és a halál.

Ezzel szemben az Isten szerinti szomorúság célja a megtérés - a metanoia szó szerepel itt, ami a gondolkozás megváltozása. Lehet, hogy előtte sértődés van a hívő ember életében, lehet, hogy előtte bizalmatlanság, de amikor Isten munkája képpen, az ő Lelke által enged és kész szabadulni, szabadulásra vágyik, akkor megváltozik minden.

Péter apostol megtagadta a Mestert, az ő gondolkozásmódja azonban nagyon megváltozott, amikor rádöbbent erre. Emlékezhetünk arra, hogyan gondolkodott magáról, Jézus világos figyelmeztetése sem győzte meg arról, hogy szüksége van a Mesterre. Amikor pedig megtagadta Jézust és megszólalt a kakas, eszébe jutott az Úr neki mondott szava, és akkor tért meg ebből a bűnéből. Egy pillanat alatt megváltozott a gondolkodásmódja és elkezdett keservesen sírni, a bűnbánat könnyeivel. Ő miért nem akasztotta fel magát, hiszen ő is tehette volna, mint Júdás? Azért, mert ő Isten szerint szomorodott meg.

Péter megszomorodásában része volt annak is, hogy emlékezett Jézus szavaira: "De én imádkoztam érted". A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted. Ha majd megtérsz, akkor erősítsd a te testvéreidet, a te munkatársaidat. Jézus azt is elmondta neki, hogy háromszor fogja őt megtagadni, mielőtt a kakas kétszer szól - mindez Péternek eszébe juthatott. Ezenkívül, volt még egy nagyon fontos mozzanat, Péter szomorúságában, bűnbánatában ott volt az Úr Jézus jelenléte is. Lukács evangéliuma leírja, hogy Jézus megállt az udvaron, hátrafordult és rátekintett Péterre. A kakas akkor szólalt meg és akkor emlékezett. Péter bűnbánatában ott volt az Úr Jézus jelenléte, az ő kegyelmes tekintete. Arra döbbenhetett rá, hogy a Megváltó így is szereti őt. Az ő esetében Jézus kegyelme, bűnbocsátó szeretete lett úrrá az ő szomorúságán. Bűne miatt szomorú volt, de bízhatott a kegyelemben. Júdás ettől maradt el. Júdásnak is a kereszthez kellett volna mennie, vagy Jézushoz és oda kidobni a pénzt, és bocsánatát kérni. De ő nem ezt tette.

Az Isten szerinti szomorúság - a célja felől megközelítve - mindég üdvösségre szóló, a bűnösnek is. A világ szerinti ennek pontosan az ellenkezője. Az ördög mindig ölni akar, ha kell, a szomorúsággal.

Szeretnék még szólni arról a bűnös emberi szomorúságról, ami nem kifejezetten konkrét bűnnel kapcsolatos, hanem egyszerűen a bűneset utáni világ egyik állapota, helyzete, jellemzője, akár fizikai, testi ok miatt, akár lelki ok miatt. Esetleg, lehet másnak a bűne miatt is, a lényeg, hogy itt nem ő követ el valamilyen hamisságot, bűnt, hanem egyszerűen szomorú valami miatt, mert a bűneset utáni világban van szomorúság, fájdalom, gyász, keserűség. Ez a világnak a szomorúsága, ezt szeretném itt kiemelni.

Hogyan lesz az Istenben bízó embernek a szomorúsága Isten szerinti szomorúság? Amikor egyszerűen elszomorodunk, nagyon szomorúak vagyunk, de ez feloldódik, Isten szerintivé válik. A magvető példázatában Jézus ugyanis azt mondja, hogy a tövises föld olyan, ami megfojtja a gabonát, azaz a Sátán föl tudja használni nemcsak a világ gazdagságát, hanem a világ gondját, bajait is, szomorúságát is arra, hogy megfojtsa az igét, megfojtsa a hívő ember hitét. Jób példája ezt érzékelteti. Istennek a Sátán azt mondja, hogy amíg Isten megáldotta Jóbot, minden jól sikerült neki, addig nem csoda, hogy hisz benne, de ha valamivel sújtja, megfogja tagadni. Így gondoljuk végig, hogy mi van akkor, ha a világ szomorú helyzete ér utol bármelyikünket, vagy mint közösséget. Akkor eltántorodunk a hittől, vagy Isten szerinti szomorúsággá válik ez és üdvösségre való lesz?

Mit tesz a hívő ember, amikor szomorú? Amikor szomorúság gyötör bennünket, bármi miatt is, az ok akár lehet egy egyszerű levél is. Az igében hallottuk, hogy az apostol írt egy levelet, amiben a gyülekezetet intenie kellett. Kapunk egy levelet és hallunk egy hírt és megszomorodunk. Vagy, történik velünk valami és egyszer csak a szomorúság békévé lesz, vigasztalássá, de talán még csendes örömmé is. Miért? Mert a Sátán boldogtalanná akart tenni, szomorúságban tartani, de az Úr az ő Lelke által megvigasztal, még a bajokat is arra használja föl, hogy ne kárunkra, hanem javunkra váljanak.

Itt szeretnék újra Jób esetére visszatérni. Az ő példája nagyon beszédes. Jób szomorúsága nem múlt el, ő nagyon szomorú maradt, amikor a felesége már a betegsége idején az tanácsolja neki, hogy tagadja meg az Istent és haljon meg, Jób azt válaszolja, hogyha már a jót elvettük az Úrtól, a rosszat nem vennénk el? Jób itt kimondja, hogy ami ott vele történik, az rossz, szomorúságot jelent. A barátaival való beszélgetéséből is az derül ki, hogy ő nagyon szomorú, csakhogy nemcsak szomorú volt, hanem a szomorúságában is megmaradt Istenben bízó hívő embernek. A szomorúsága Isten szerinti volt. ez a szomorúság nem az Úrtól jövő volt, mert azért lehetett olyan szörnyű állapota - elveszítette mindenkijét, és mindenét, gyógyíthatatlannak tűnő beteg lett -, mert a Sátán megkísértette. Igaz, hogy az Úr engedte, de a Sátán kísértése miatt lett ilyen állapota Jóbnak. Az ő szomorúsága nem az Úrtól jött, de az Úrtól fogadta.

Az Istentől elfogadott szomorú helyzet, szomorúság az, amely feloldódik a vigasztalásban, békességben, és ha kell, csendes örömben. Jóbbal az történt, hogy ő szenvedett és nem értette Istenét, de bízott benne és tőle fogadott el mindent: "Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve." Sírt és kesergett, de az Úrtól fogadta el.

Dávid példája abban segít nekünk, hogy az Úrtól elfogadott szomorúság, szomorú helyzet hogyan alakulhat ki bennünk, amikor először még nem tudjuk elfogadni, amikor még csak a szomorúság és kesergés van, és úgy tűnik, mintha Isten sem lenne velünk. Dáviddal, amikor a saját fia - Absolon - fellázadt ellene, az történt, hogy ő egyből tudhatta, hogy az az ő bűnének a következménye. Hiszen, Isten, amikor Náthánon keresztül megintette őt, megmondta neki, hogy nem fog meghalni, mert bűnbánatot tartott, de az a gyermek, aki a tisztátalan kapcsolatból született, meg fog halni és a családjában is nagyon sok tragédia fog történni a vétke miatt. Ez nagyon nehéz lehetett Dávidnak, Absolon lázadása Dávid bűnének a következménye volt. Dávid nagyon szomorú volt, sírt, kesergett, menekült Jeruzsálemből, ment föl a hegytetőre a hozzá hűségesekkel, hogy majd tovább menjen, és a pusztában elbujdossék. Nagyon beszédes a 2Sám 15,32-ben, hogy sírva ment föl a hegyen, s amikor fölért a hegytetőre, akkor ott Dávid imádkozott. Gondolhatjuk, hogy neki inkább menekülnie kellett volna, hiszen Absolon már nagyon közel volt, de Dávid megállt, mert meg akarta Istennel beszélni az ő dolgát, imádkozott.

Ha a hívő ember szomorú helyzetben van, s ha érti, ha nem érti az okát, azt teheti, hogy megbeszéli Istennel. A gondolkodásmód váltás akkor következhet be, ha a szomorú helyzetemet nem értem, vagy nem tudom elfogadni, csak keserűség van és fájdalom, s mintha a hitem is meggyengülne, nem tudok bízni. Imádkozzak, mondjam el Istennek. A bárány szaladjon oda a Pásztorhoz, a Pásztor majd tudja, hogy mit tegyen. Ez a fajta imádság, amikor Isten kezébe tesszük le azt, ami miatt szomorúak vagyunk, Isten szerinti szomorúsággá lesz a világ szerinti szomorúság. A világ szerinti szomorúság egyaránt érinthet hívőt és nem hívőt, csak a hívő mindent Istentől fogad, ezért nem lesz halál a vége, hanem üdvösség. Jób hitét megerősítette az Isten, sokkal erősebb lett a hite a sok tragédia után. Bennünket is engedelmességre, még odaszántabb életre vezethet, erősíti az Istenbe vetett bizalmat.

Ezt a fajta szomorúságot az Úr Jézus is átélte. Jézus sírt, amikor előre látta Jeruzsálem vétkét, ítéletét, sírt Lázár sírjánál és sírt a Gecsemáné kertben. Jeruzsálem fölött sír és kesereg, mert tudja, hogy ítélet lesz a vége, de ekkor már a kereszt felé megy, azt is tudja, hogy a Messiás meg fog halni ezért a népért és ezért a városért is. Lázár sírjánál ellentmondásos a dolog, hiszen ő azért késett, mert szerette volna feltámasztani a barátot, de mikor ott van a sírnál és tudja, hogy fel fogja támasztani, mégis sír. Nem furcsa ez? Mintha Jézus csak megjátszaná a sírást, pedig nem azt tette. A gyász, a világnak ez a fajta szomorúsága - van fájdalom, gyász és halál - őt is megérintette és csak sírni tudott. Aki már közülünk gyászolt, az tudja, hogy a hívő ember is sír és gyászol. De Jézus ezt követően feltámasztotta Lázárt.

A Gecsemáné kertben is sírt és kesergett és imádkozott. Elmondta Istennek, az Atyának az ő szomorúságának okát és elfogadta szomorúsága célját. Elfogadta az Atyától a döntést a Gecsemáné kertben. Megosztotta a baját Istennel és elfogadta a választ. Számára ez nagyon kemény volt, hiszen őt elhagyta az Isten. Ebben nekünk sohasem kell Jézushoz hasonlítanunk, mert ha mi a legnagyobb elhagyatottságunkban, szomorúságunkban Istennek elmondhatjuk, hogy mit érzünk, gondolunk - Uram, talán elhagytál engem, azért vagyok ebben a helyzetben? Isten válasza sohasem az lesz, hogy igen, elhagytalak. Még a mi vétkeink esetén sem, mert Jézusért minket Isten mindig fölemel, és azt igazolja, hogy mellettünk van. A szomorúságot az Úr Jézus is ismerte, mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Ezért tud ő igazán segíteni nekünk elhordozni a szomorúbb élethelyzeteket és ezért ad szabadulást nekünk akkor, amikor mi is bánkódunk a vétkeink miatt. A vigasztalás, a békesség és a csendes öröm Jézusért lehet a miénk. Jób és Dávid példája csak példák, az Úr Jézus viszont mint megtartó, nemcsak példát adott, hanem erőt, szabadulást is jelent számunkra.

Amikor Anna, Sámuel édesanyja, meddősége idején éveken keresztül szomorú volt, kesergett, Isten jelenlétében is mindig újra, és újra, a megoldás számára is az volt, hogy imádságban elmondta Istennek, hogy mi miatt szomorú és kérte a megoldást. Amikor választ kapott, elmúlt a szomorúsága, majd nemsokára fia született.

Jézusért, lehet, hogy a szomorú helyzet még nem múlik el, de a vigasztalás, a békesség, a csendes öröm felválthatja a szomorúságot. Ez lesz Isten szerinti szomorúság, mert üdvösségre való, megnyugvásnak, békének. Az is lehet, hogy az Úr megváltoztatja a helyzetet, megváltoztat mindent, adja a megoldását.

Isten szerinti szomorúság - világ szerinti szomorúság. Az Úr igéje azt mondja nekünk, mi vehetjük Istentől a szomorúságot, amikor vétkeztünk, és ő rámutat valamire. Fogadjuk el a szomorúság helyzetét az Úrtól, ha abba kerülünk, mert ő majd segít elhordozni.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged Atyánk, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz többé gyász, fájdalom és szomorúság. Magasztalunk téged ezért a reménységért és hálásak vagyunk neked, hogy te a földi élet minden szomorú helyzetében is megoldást tudsz nekünk adni. Köszönjük Urunk neked az Úr Jézus minden próbáját és kísértését, és köszönjük, hogy ő vállalta mindazt, amit te kiszabtál rá, hogy szabadító lehessen érettünk is. Szeretnénk újra kérni Urunk, hogy amikor bennünket is intesz, figyelmeztetsz vétkünkre, ne maradjunk abban, hanem legyen az Isten szerinti megszomorodás, a bűnbánatra, megtérésre.

Kérünk téged, hogy amikor valamilyen szenvedés ér, szomorú helyzet, akkor is merjünk benned bízni, merjük tőled elfogadni azt. Köszönjük, hogy te erőnk felett sohasem próbálsz minket. Köszönjük Urunk azt is, hogy te ma is a bűnösöket hívod megtérésre. Segíts akkor nekünk, amikor mások vétkei miatt vagyunk szomorúak, a családtagok és barátok talán bántanak is emiatt. Hadd tudjunk értük hűséggel imádkozni, hadd tudjuk őket szeretetben hordozni. Hadd tudjunk olyan életet élni előttük, amely a te szeretetedet képviseli, amelyen keresztül ők is megszomorodhatnak egyszer a megtérésre.

Urunk az nagy kegyelem, hogy mi már hozzád térhettünk. Köszönjük neked ezt és arra kérünk, tudjunk türelmesen várni mások megtérésére.

Kérünk téged arra, hogy tudjunk egymásnak is segítséget nyújtani akkor, amikor elszomorodunk, segítséget másért mondott imádságokban. Add, hogy legyen olyan közösségünk, ahol békességet, vigasztalást és csendes örömet találhatnak azok, akik az egyedüllétben szomorkodnak.

Könyörülj meg Urunk a betegeinken, a kórházban levőkön, segíts nekik hordozni ezt a terhet.

Kérünk a csendesheteken levők életéért. Köszönjük, hogy adtál megtéréseket eddig is már, és ezután is a heteinken. Készítsd el a Tahi csendes-hetet a gyülekezetnek, kérünk.

Ámen.