PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. július 20.
(vasárnap este)

Cseri Kálmán


A "BELSŐ EMBER"


Alapige:1Pt 2,1-3;9-10

Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. (...) Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket, ...


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, olyan nagy kiváltság, hogy magad elé engedsz minket, hallótávon belülre. Az is a te nagy ajándékod és csodád, ha megértjük, amit mondani akarsz nekünk, és még az is a te munkád, hogy ha tudunk annak engedni.

Bocsásd meg, valahányszor a te akaratod ellenkezőjét cselekesszük. Bocsásd meg, amikor nem kérdezünk téged, csak nekiindulunk és tevékenykedünk. Szeretnénk most őszintén kérdezni: mit akarsz, hogy cselekedjünk?

Köszönjük, hogy hozhatjuk a kérdéseinket, bizonytalanságunkat, de hozhatjuk a terheinket, a bűneinket is hozzád, bízva abban, hogy nálad készen van a kegyelem, és a te világosságodban mi is tisztán láthatunk.

Köszönjük, hogy te új szívet akarsz teremteni bennünk, és egészen újjá tudod tenni az életünket. Tudjuk, "hogy az új ember szíve saját kezed míve." Ezért könyörgünk most hozzád újra, hogy segíts, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk, és a te igéd fejtse ki a szívünkben, egész bensőnkben a maga újjáteremtő munkáját.

Engedd, hogy más lélekkel menjünk el innen, mint ahogy idejöttünk.

Ámen.


Igehirdetés

Ebben a néhány mondatban Péter apostol Jézus Krisztus tanítványainak a lelki fejlődését írja le. Három szóhoz köti ezt: születés, növekedés és szülés. Azzal kezdődik az új élete mindenkinek, amivel a fizikai életünk kezdődik, hogy a világra jöttünk, a születéssel, azután egy egészséges csecsemő és lelki csecsemő is növekszik folyamatosan, míg végül ő maga is elér a szülőképes korba, és továbbadja azt az életet, amit ő is úgy kapott.

Azt olvastuk itt: "mint most született csecsemők, a hamisítatlan tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek", és a végén pedig azt olvastuk, hogy adjátok tovább azt az igét, ami titeket is új életre segített.

Azért fontos, hogy világosan lássuk a Bibliának ezt a tanítását, mert akkor tudjuk pontosabban felmérni, hol tartunk lelkileg. Mert ha egészséges a lelki életünk, akkor abban fejlődésnek kell lennie halálunk pillanatáig. Csak az tud fejlődni, aki tudja: honnan hova kell megérkeznie. Hol van most, és mi az a cél, amit megközelíthet.

Mit mond ez az ige és az egész Szentírás erről, hogy lelki értelemben mit jelent a születés, a növekedés és a szülés?

1. Mit olvasunk a születésről? Néhány verssel itt előtte, az első fejezet végén azt mondja az ige, hogy képmutatás nélkül szeressük egymást, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. (1,23). Vagyis Isten igéje az élethordozó; akinek a szívébe belehull Isten igéje és befogadja az illető azt az igét, ott egy új élet kezdődik el.

Jézus a magvetőről szóló példázatban világosan tanított erről, amikor elmondja, hogy több helyre eshet a mag. "A mag az Isten beszéde", és attól függően, hogy befogadja-e az a szív azt a magot, dől el, hogy mi lesz a sorsa. Ha befogadja, akkor gyökeret ver és gyümölcsöt terem. Isten igéje tehát az, ami életet ad.

Isten igéje nélkül lelki értelemben minden ember halott. Mi lelki halottakként jövünk a világra. Azt mondja Jézus, hogy amikor a halottak hallják az Ő beszédét, és meghallják, akkor életre támadnak. A János 5,24-26 részben beszél Ő erről részletesen. Lelkiképpen halottak vagyunk, ahogyan a világra jövünk, mert nem működnek a lelki érzékszerveink. Ahogy megszületik valaki, nem hallja Isten szavát, nem látja Isten tetteit az eseményekben, nincs érzéke ahhoz, hogy mit jelentene őszintén szeretni másokat, képtelen felfogni Isten akaratát, képtelen cselekedni is azt. Nem tud Isten dicsőségére élni.

Sok embert ismerek, akik hallottak erről már tanításokat, és felébredt a vágy a szívükben, hogy "szeretnék szeretni." Tényleg jó lenne, ha az életem Isten dicsőségét szolgálná, szeretném érteni az Ő akaratát, s nem érti. Nem működnek a lelki érzékszerveink, mert nincs hitünk. És hogyan születik meg az Istenbe vetett hit, hogy lép működésbe ez az érzékszerv? A hit hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából. Isten igéjét hallgatja valaki, és ha azt komolyan veszi (így mondja a Biblia: befogadja), akkor az kifejti munkáját benne.

Az utóbbi időben többször idéztük a Thesszalonikai levélnek ezt a mondatát: "Isten igéje munkálkodik bennetek, ha hisztek." Ha hittel komolyan veszem azt, amit hallok, az kifejti a hatását bennem, és működőképessé válik a hitem, amelyik elcsökevényesedett, mivel nem használtam.

Ilyenkor történik meg az, amit sokan így mondtak: egy új világ nyílik ki előtte. Tapasztalni kezdi a láthatatlan világ valóságát is. Egyszerre megszólal a Biblia, és azt mondja: Isten azt mondta nekem... És ez nem kegyeskedő túlzás, hanem ez a valóság. Végre hallja, hogy mit mond neki személyesen Isten. Aztán: Isten ezt meg azt megakadályozta, és így őrzött meg engem valamitől. Holott azt szokták mondani: mázlim volt. De már nem ilyen vak, hogy ilyen butaságokat mondjon, hanem lát. Azt mondja: Isten keresztbe tett valamit, hogy ne menjek arra, és utólag látom: de jól tette, köszönöm ezt neki! Látja Isten tetteit, érti Isten gondolatait. Egyetért Isten gondolataival, és képes cselekedni azt, amit Isten akarataként megértett, és ebben még öröme is van. És miközben engedelmes, aközben jut el csodálatos nagy szabadságra, és ez számára nem ellentmondás, hanem napi boldog tapasztalat, mert halottból megelevenedett. Hogyan? Úgy, hogy az ige belehullott a szívébe, és egyszerre képes hinni.

Jézus ugyancsak a mag képét használja, de más összefüggésben, amikor Nikodémussal beszélget, és azt mondja neki: értsd meg, hogy szükséges újonnan születnetek. És ez a kifejezés az eredeti szövegben azt jelenti: szükséges felülről fogantatnotok. Megint csak Isten igéje, mint egy megtermékenyítő mag, belehull a hívő szívébe, és ott egy új élet jön létre. Megfogan egy új élet, amelyik azután növekszik, kibontakozik, és ez mennyei élet, ez Krisztus élete. Őhozzá válik hasonlóvá az, aki így újonnan születik.

Benne van ebben az az evangélium is, hogy Isten nem javítgatja az életünket. Nem toldozza-foltozza, nem átfesti az öreg "autót". A karosszéria marad, de a motort kicseréli. Új motor jön. Hogy mondja ezt a Biblia? Maga Isten mondja: "Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Az én lelkemet adom belétek és elveszem a kőszívet belőletek." Teljesen kicseréli Isten az ilyen embernek a belső világát. Ezt nevezi a Szentírás újjászületésnek, és ezt az új természetet nevezi Pál apostol belső embernek.

Mindnyájan úgy jövünk a világra, hogy nincs belső emberünk. Nem él bennünk Krisztus hit által. De aki Isten igéjét komolyan veszi, az kifejti a munkáját benne, új életet hoz létre, annak lesz belső embere.

Ezt nem lehet tanulás által megszerezni. Elvégezhet valaki akármennyi tanfolyamot, bibliaiskolát, teológiát, attól még nem születik újjá. Ez felülről való nemzés. Nem lehet neveléssel sem elérni, önfegyelemmel sem. Semmi emberi erőfeszítéssel. Ez teremtés. Teremteni pedig, a semmiből valamit létrehozni csak Isten tud. Isten csodálatos munkája ez, és Ő ezt ígéri a benne hívőknek.

Megtörtént-e már ez az életünkben? Ezt egészen bizonyosan lehet és kell tudnia mindenkinek, hogy él, vagy még halott. Isten az Ő igéjével és Szentlelkével támaszt minket új életre. Ez az Ő munkája.

A mi munkánk az, amit így olvastunk mai igénk elején: "vessünk le azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, ..." Mert az új élet már lát, és amikor meglátom a magam addigi gyakorlatában mindazt, ami Istentől idegen, ami nem felülről való, ami az Ő akaratával ellenkezik, akkor vessem le, mint egy-egy ruhadarabot. Ez a mi feladatunk, de még ebben is Isten segíti a hitre jutott, új életet kapott embert.

Megtörtént-e már ez az életünkben? Ez az első kérdés. Ha megtörtént, akkor jó esetben ez növekszik. Az egészséges csecsemő fejlődik, mérik naponta. Az egészséges lelki életben is szép, egyenletes növekedés, gyarapodás, fejlődés, előrehaladás van.

2. Így olvastuk ezt: "mint most született csecsemők, a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr."

A csecsemő is előbb-utóbb megtanul önállóan járni, beszélni, önállóan étkezni, önállóan tisztálkodni, és egy idő után már nem ő jelent terhet a családnak, hanem ő veszi magára másoknak a terhét. Nem vele kell mindig foglalkozni, hanem ő foglalkozik másokkal és gazdagítja az életüket.

Ez a megerősödés, növekedés nagyon fontos. Pál apostol ezt írja: "hatalmasan" növekedjetek ebben az új életben. Itt is a belső ember kifejezést használja. Az Efézusi levélben olvassuk ezt: "adja meg nektek Isten, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az Ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által." (Ef 3,16-17).

A belső ember a bennem lakozó Krisztus. Megint mondom: úgy jövünk a világra, hogy nincs bennünk Krisztus. Amikor Isten az Ő igéjével új életet teremt, az már a Krisztus élete, és hit által bennünk lakozik Krisztus.

A következő mondatokban írja Pál azt, hogy éppen ezért jussatok el mindnyájan érett felnőttkorba. (Ef 4,13). Elkezdjük, mint most született csecsemők, aztán szépen növekedünk azon a lelki tejen, és eljuthatunk a férfikorba, felnőtt, érett korba, amikor már nemcsak tejecskét iszik a hívő, hanem - ahogy olvassuk több helyen a Bibliában - a kemény eledelt is el tudja fogadni. Isten igéjének a magvasabb, keményebb, olykor ítéletesebb, nehezebb kijelentéseit is komolyan veszi, mert szüksége van a lelki kondícióhoz arra, hogy jól táplált legyen. Ha pedig nem, akkor nem fejlődik. Aki nem fejlődik, csak az idő múlik rajta, az beteg. Vagy aki visszafejlődik, az is súlyosan beteg. És van a lelki életben is ilyen.

A Zsidókhoz írt levélben olvassuk ezt, ahol kesereg a levél írója és keményen dorgálja az ottani hívőket, akiknek azt mondja: úgy látszik, eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,11-14).

Vagyis, aki folyamatosan táplálkozik, és jó táplálékértékesítő, az egyre keményebb eledelt is tud enni, egyre több terhet tud hordozni, egyre mélyebben érti Isten igéjének az összefüggéseit. Jártas lesz az igazság igéjében, képes másokat is tanítani szeretettel, hitelesen, hogy ők is csecsemőkből érett felnőttekké váljanak, mert a gyakorlat következtében az érzékszervei alkalmasak lesznek a jó és rossz megkülönböztetésére.

Nem tudjuk ezt most mindet részletezni, de megint egy kérdésre válaszolhatunk. Van-e növekedés a lelki életünkben? Beérjük-e még mindig csak az Isten szeretetéről szóló "tejecskével", vagy már a kemény eledelhez is hozzászoktunk? Akármit ránk bízhat már Isten, készek vagyunk engedelmeskedni neki? Tudjuk-e másoknak is mutatni, mégpedig hitelesen, a hozzá vezető utat?

Azt mondja: már rég tanítóknak kellene lennetek, és olyan nagy a tudatlanság a világban, hogy sok jó tanítóra van szükség, és most megint titeket kell elkezdeni az Isten igéjének az elemeire tanítani. Már másokat kellene tanítanotok írni-olvasni, és most kezdjük megint veletek az abc-nél? Milyen beteg hit az, amelyik erre vezeti az embert? De utána jön a bátorítás is: ki lehet nőni ebből, és meg lehet gyógyulni ezekből a betegségekből. Hogyan? Itt hangsúlyozza Isten igéje a lelki táplálkozást. Egyáltalán nem mindegy, hogyan, mivel, mennyit táplálkozik valaki lelkiképpen.

Minket az a veszély fenyeget, hogy olyan értelemben "vegyes" lelki táplálékon vagyunk, hogy próbálunk Isten igéjével táplálkozni - már aki -, és ugyanakkor egy csomó olyan szellemi táplálékot is magunkhoz veszünk, ami hatástalanítani akarja, semlegesíteni akarja azt a jó lelki táplálékot, amit magunkhoz vettünk.

Sokszor eszembe jut az amikor megérkeztünk egy konfirmandus csapattal egy csendeshétre. Ki-ki pakolta ki a holmiját a táskából meg a hátizsákból az ágyakra. Én is azt tettem, és láttam, hogy a mellettem levő ágyon, ahol egy akkor konfirmált fiú alszik majd, egyre nagyobb könyvoszlop növekedik. Mi-mindent hozott ide, mit akar itt ezzel a kisebb könyvtárral? Ott volt a Biblia, és mellette egy oszlop könyv. Álmoskönyv, egyiptomi halott-kultuszról szóló könyv, az inga kilengéséről szóló könyv és így tovább. Kiderült, hogy a mamája effélékkel foglalkozott, és hogy unalmas óráiban valamivel eltöltse az időt, bepakolta a táskába a kisfiának ezeket is.

Mivel etetjük egymást? Azért a mama volt felelős, hogy milyen szellemi táplálékra fogja gyermekét. De hogyan gondolta mégis, hogy ott egy hétig a Bibliával foglalkozunk - meg a szabadidőben annak az ellenkezőjével? De sokan csináljuk ám ezt! Tessék lemérni akár egyszer órával: mennyi időt foglalkozunk a Szentírással, és mennyi időt töltünk a tv előtt, és ott mit nézünk, mit hallgatunk, akár félálomban is? Vagy egyáltalán: mennyi időt szánunk a napi testi táplálkozásra, és mennyi időt a napi lelki táplálkozásra? S akkor kiderülnek majd a gyengeségünk okai.

Azt mondja itt az ige: vágyakozzatok a tiszta és hamisítatlan tejre. Egészséges lelki étvágyra van szüksége annak, aki aztán növekedni fog, és másoknak is áldásul lehet.

3. Így érkezik meg oda, hogy aki érett felnőtté válik, az már nemcsak eszik, hanem etet is másokat. Az már nemcsak hálásan gondol arra, hogy egyszer megszületett, hanem továbbadja az életet hordozó igét, és lesznek neki lelki gyermekei.

Lesznek lelki gyermekei olyanformán is, ahogy itt a következő fejezet elején olvassuk. Ezt az igét az 1Péter 2-ből olvastuk, és a 3. fejezet így kezdődik: "Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednének az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre." (1-2 v.).

Teljesen pogány környezetben hangzott az evangélium. Néhányan hittek annak, és új élet támadt bennünk. Itt éppen néhány asszonyról van szó. Ők hazamentek megváltozott élettel. Mi történik ilyenkor? Az, hogy ez a megváltozott élet ingerli, bosszantja az otthoniakat, ugyanakkor vágyakoznak is rá. Számtalan változatban hallottam ilyen férjektől, mint akikről itt van szó: mióta hazajött, tulajdonképpen örülök, hogy jól jártam, mert egészen másként viselkedik, de mégis bosszant engem, hogy mindenben másként viselkedik. De azért én is szeretnék olyan lenni.

Ez a feszültség ott van a még nem hívő környezetben. De ha valóban él Krisztus a hit által az ilyen emberekben, akkor ez a Krisztus kifejti a munkáját a környezetben, a családban. Egyszer csak az egyik hozzátartozó is hitre jut, a másik is, és kiderült: tovább lehetett adni az életet. Elég, hogy megszentelt, hiteles, valóban krisztusi életet éljen. Akkor is, ha gúnyolják miatta, akkor is, ha szakadatlan megjegyzések kísérik. Ez hat. Előbb kifejtette Isten igéje hatását őbenne, most pedig az ő új élete kifejti a hatását a pogány környezetben.

Erről van itt szó tulajdonképpen az egész levélben. Újra és újra visszatér ez a nagy lehetőség, amit Isten az Ő újjáteremtett gyermekeinek ad: élj engedelmes, tiszta, szent életet, és annak következménye lesz. Először ki nem állhatják, bosszantanak, bántanak. Fogadd el, tűrd el, és bízzál abban, hogy kifejti a hatását a benned hit által élő Krisztus így is. Meg kifejti úgy is, hogy ne felejtsétek el, hogy miután ti új életet kaptatok, ti papok vagytok. Királyi papság, szent nemzet. (1Pét 2,9). Tessék a papi szolgálatot teljesíteni! Az meg micsoda? A közbenjárás. Képviselni Isten akaratát a még nem hívők előtt, és képviselni a környezetünket imádságban Isten előtt. Oda-vissza közvetíteni.

Ezért írja itt nekik: ti pedig készek legyetek arra, hogy számot adjatok a bennetek levő reménységről, ha megkérdeznek titeket. (3,15). Vagy előtte így mondja: mint királyi papság és szent nép, hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pt 2,9).

A puszta létünk is hirdeti. Ezek az istenfélő asszonyok, ha meg se szólalnak, akkor is hirdetik. Ezt olvastuk: szavak nélkül is meg fognak nyerni némelyeket a Krisztusnak, mert felfigyelnek a ti istenfélő és tiszta életetekre. De ha megkérdeznek, akkor tudjam elmondani, hogy mit hiszek én, és miért jó, hogy azt hiszem. Még csak azt sem kell hozzátenni: jó lenne, ha te is hinnél. Csak tudjak számot adni a bennem levő reménységről, és az igeként fog megérkezni a többiekhez, s ugyanúgy új életet fog támasztani sokakban, mint ahogy bennem új életet támasztott, amikor belém hullott az ige magja.

Ezt a nagy lehetőséget írja itt le ez a szakasz. Születés, növekedés, szülés... Persze, tudjuk, hogy nem mi szülünk újjá lelkileg senkit. Ez Isten Szentlelkének a munkája, mi inkább csak bábáskodunk valakinek az újjászületésénél, de az egyszerűség kedvéért a Biblia is így írja le: születés, növekedés és a másik újjászületésében való részvétel, az életet továbbadó igemagnak a továbbmondása.

Valami azonban hiányzik. Aki egy kicsit az élettanban járatos, az azt kérdezi: és ezzel vége van? Nincs szó az öregedésről meg a halálról? Nemcsak ma született csecsemők vannak, akik aztán növekednek, eljutnak az érett felnőttkorba, hanem egy idő után megöregszünk és meghalunk. A Biblia azonban azt állítja: ennek a belső embernek nincs öregkora és nincs halála.

Biológiai halálunk pillanatáig növekedhetünk, fiatalok maradunk a belső emberben. Pál apostol így írja ezt: a mi külső emberünk megromlik, de a belső emberünk napról-napra megújul. (2Kor 4,16). A külső emberünk megromlik, kihullik a hajunk, a fogunk, szemüveg kell, itt is, ott is fáj. Ebből állunk, de a belső ember napról-napra megújul. A halálunk napján is még képes megújulni. Kap igei táplálékot, és él.

Erre mondta Jézus a bethániai temetőben Máriának és Mártának: "Aki hisz énbennem, az soha meg nem hal." (Jn 11,26). Lehet, hogy rá is mutatott Mártára, mert ezt kérdezi: "Hiszed-e ezt?" Aki hisz énbennem, soha meg nem hal... Ezért nem félnek a haláltól azok, akiknek van belső emberük, mert tudják, hogy az soha meg nem hal. A külső porból lett, és porrá lesz, de a belső ember túléli a biológiai halálunkat. A hit által bennünk élő Krisztus soha meg nem hal.

Megszülettünk-e már a szó lelki értelmében? Van-e egészséges növekedés a hitéletünkben? Ha van, azt feltétlenül jelzi, hogy tovább tudjuk adni másoknak az igét, mint életet támasztó magot, hogy az életünk is beszédes élet lesz. Hogy lesz mondanivalónk, adott esetben nem szégyelljük elmondani, és el tudjuk mondani, hogy kiben hiszünk, miért hiszünk benne, és akkor valóság lesz az, hogy nekünk is lesznek lelki gyermekeink.

Pál apostol a Galata levélben szinte sírva mondja: "gyermekeim, akiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek a Krisztus." Ott is visszafejlődés volt, s miután az első két fejezetben keményen leszidja őket, a negyedikben ezt írja: újra fájdalommal szüllek benneteket, de bizonyos, hogy ki fog ábrázolódni bennetek a Krisztus. Mert akiben Ő elkezdte a munkáját, be is fejezi. Ő nem végez félmunkát.

Hogy ez nálunk is így legyen, táplálkozni kell. Igényesen, rendszeresen, időt rászánva, koncentráltan, imádkozva, tiszta és hamisítatlan tejjel, az Isten igéjével, és az Isten kemény beszédét is elfogadva, megemésztve, annak engedelmeskedve, és akkor fejlettek lesznek az érzékeink a jó és rossz közötti különbségtételre.


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, magasztalunk azért, mert nem restelltél egy birkaistállóban emberré lenni, a világra jönni, és nem viszolyogsz a mi szennyes, sokszor istállóéletünktől sem.

Köszönjük, hogy bármelyikünkkel megtörténhet a csoda, hogy Krisztus él hit által a szívünkben. Segíts el minket ide, kérünk. Add, hogy ez ne elmélet maradjon, hanem naponta megélt gyakorlat.

Könyörülj rajtunk, hogy legyen nekünk belső emberünk is, amelyik képes napról napra megújulni.

Kérünk, hogy Szentlelked irányítsa a gondolatainkat. Segíts minket hiteles, önmagáért beszélő, keresztyén, krisztusi életet élni. Adj szót a szánkba, amikor megkérdezik: kiben hiszünk, és miben reménykedünk.

Kérünk, Urunk, ajándékozz meg minket olthatatlan lelki étvággyal, hogy a te igéd drága táplálék legyen nekünk naponta, hogy egyre többet értsünk abból, hogy tudjunk gondolkozni azon, a szívünkben forgassuk, és tudjunk engedelmeskedni annak. Adj a mi szánkba helyén mondott igét, hogy azzal tudjunk vigasztalni, bátorítani, utat mutatni másoknak is.

Újíts meg minket, kérünk, és segíts ki mindenféle langyos helyben járásból. Hadd legyünk a te követőid, akiknek az életében haladás, fejlődés, növekedés, gyümölcstermés van. Ajándékozz meg minket lelki gyermekekkel, akik majd ama napon ránk mutatnak, és azt mondják neked: mi vezettük őket tehozzád. Mi nem tudjuk újjászülni a hozzánk legközelebb állókat sem. Neked van hatalmad erre. Taníts minket imádkozni ezért, és amit megtehetünk, megtenni.

Köszönjük, hogy rád bízhatjuk a jövő hetünket, minden gondunkat, terhünket, egyházunknak a jövőjét, népünknek az elesett állapotát, és köszönjük, hogy te jól tudod, egyedül te tudod jól, hogy mire van szükségünk, s nem nézed közömbösen szükségeinket, hanem sokszor még többet is adsz, mint ami feltétlenül kell. Ezzel a bizalommal dicsőítünk téged.

Ámen.