PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. július 17.
(csütörtök)

Földvári Tibor


MINT AZ AGYAG A FAZEKAS KEZÉBEN


Alapige:Jer 18,1-17

Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak: Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az Úr: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá. Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem. De ha azt műveli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni. Most azért mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja az Úr: Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! De ők ezt mondták: Nem érdemes! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk! Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: ki hallott ilyesmit? Igen borzalmas dolgot követett el Izráel szűz leánya. Eltűnik-e a hó Libanon sziklás tetejéről? Kiszáradnak-e az idegenben csörgedező hűs patakok? De engem elfelejtett az én népem, a hitvány bálványoknak tömjénez. Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton. Így teszik pusztává országukat, mely iszonyatos marad örökre, aki csak arra jár, megborzad, és a fejét csóválja. Keleti szélként szórom szét őket az ellenség előtt. Hátamat mutatom nekik, nem arcomat, vesztüknek a napján.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, magasztalunk téged, hogy Jézusban ismerhetünk. Köszönjük, hogy az ének szavaival is megvallhattuk hálaadással, ha rád tekintünk, láthatjuk a bűnbocsánatot, a szabadítást. Láthatunk téged, hitet ajándékozó Atyánkat, Urunkat. Köszönjük, hogy bízhatunk benned, nem kell megszégyenülnünk, hálásak vagyunk, hogy erősíted újra, meg újra a hitet.

Arra kérünk, hogy a mostani igehirdetés során is érthessük meg az ige üzenetét. Urunk, a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ezért szeretnénk rád figyelni. Kérünk, vegyél el tőlünk minden testi fáradtságot, vagy lelki terhet. Könyörgünk azokért, akik nem tudtak eljönni. Kérünk, légy mellettük, akik betegek, kórházban vannak. Erősítsd őket kegyelmeddel. Akik pihennek a szabadságos idő alatt, vigyázz rájuk és adj nekik igazi pihenést lélekben is.

Köszönjük Urunk, hogy mi egy közösség lehetünk, a te népedként. Add, hogy mint közösség is tapasztalhassuk meg, együtt megerősödünk a kegyelemben. Az Úr Jézusért, kérjük ezeket Atyánk, hálaadással.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor ezt az igét olvasom napi csendességem során, mindig eszembe jut a Timótheus ifjúsági csoporttal átélt nagy élményem, amikor életemben először láthattam fazekast munka közben. Kirándulni voltunk nyári közös héten és megnéztük, hogyan dolgozik egy fazekas. Saját szememmel láthattam azt, ami a mostani igében is nagyon fontos az üzenet szempontjából, hogy az ügyes fazekas ritkán szokta elrontani az agyagedényt készítés közben. A jól kitanult mester ügyesen dolgozik, amit készít, azt tervének megfelelően teszi, nagyon jól tudja, mit, hogyan kell mozgatni az ujjaival a korongon forgó agyagon, hogy az legyen belőle, amivé formálni szeretné.

A mai igében arról olvasunk, hogy az a bizonyos edény elromlik, sikertelenné lesz, de nem azért, mert valamit elrontott a fazekas, hanem azért, mert valami baj volt az agyaggal, az edénnyel magával. Az igében az üzenet egyszerű, mert a képet is leírja Jeremiás, elmondja a kép magyarázatát. Isten maga magyarázza meg, mit jelent a jelképes cselekedet.

Nézzük meg, hogyan formálódik valóban Isten népe az isteni fazekas kezében, és milyen üzenetet hordoz az, ami itt a központi gondolat, hogy a fazekas bármikor tud más edényt készíteni, ha valami probléma adódik. Hogyan dolgozik a fazekas, mit jelent ez Isten szempontjából és mit jelent ez az emberi szinten, a mi szempontunkból? Mit jelent a más edény készítése az Úr szempontjából és a mi, emberi szintünkön?

Hadd húzzam alá, ami nagyon fontos, hogy az ige minden esetben az isteni oldalt újra és újra bemutatja, az emberi oldal mellett. Mind a kettő igaz és nem szabad az egyiket a másik ellen kijátszani. Látni fogjuk, hogy ennek jelentősége van.

Jeremiás a 18. fejezetben lévő kijelentést akkor kapta, amikor még nem következett be a fogság, annak előszele sem érintette Júda népét. Ő Júda prófétája és a felolvasott igerészben Isten figyelmeztetését kell továbbítania, az Úr küldötte, hogy Júda népe hátha, még az utolsó pillanatban megtér a bűneiből, hallgat a kijelentésre, és akkor nem kell bekövetkeznie a babiloni fogságnak. A prófétának a fazekas jelképes cselekedetét kell megfigyelnie, majd abból kiindulva elmondani az isteni kijelentést. Az igében az agyagból cserépedényt készítő fazekas cselekvése hangsúlyos az igében.

Az újfordítású Biblia többször nem hozza az íme szócskát. Ebben az évben hangsúlyos volt, hogy Isten az íme szócskával nagyon fontos üzeneteket mond el, a legfontosabbakat a kijelentésben. A felolvasott igerészben, a Károli féle fordításban, háromszor is szerepel: "Bemenék a fazekas házába és ímé ő edényt készített a korongon és elromlott az edény, amelyet ő készített, amely, mint agyag volt a fazekas kezében és azonnal más edényt készített belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni." A Károli féle fordítás nehezebben érthető, de jobban kifejezi a jelentést.

Mi a fontos üzenet? Nem az, hogy a fazekas dolgozik. Ez természetes az igében, a fazekas végzi a maga munkáját. Ami megdöbbentő, amit az állítmány igealakja jól érzékeltet, hogy hirtelen más edényt készít. Az azért nem jellemző, mert a fazekas kiválasztja az agyagot, jól tudja, hogyan kell előkészíteni, hogy formálható legyen, s amikor elkezd dolgozni, akkor elkészül az, amit tervezett. Itt viszont hirtelen egy másik edény készül és ennek a más edény készítésének a cselekvése ami fontos a képben. Egy fazekas, aki hirtelen nem azt az edényt folytatja, amit elkezdett, mert azt nem folytathatja, ugyanis lehetetlen megcsinálni.

A fazekas képe az Ó- és az Újszövetségben egyaránt mindig az Úr teremtő, mindenható képességére utal, isteni hatalmának a szuverenitására vonatkozik. Ha a napi csendességben olvastuk az igét, bizonyára megnéztük a jegyzeteket - Ézsaiás könyve 45,9-re vagy a Róm 9,20-ra utal. A fazekas arra példa, hogy az Úr az alkotó, s amit ő tesz, azt szabadon teheti, hatalommal, neki semmi sem lehetetlen. Ezért furcsa, hogy itt hirtelen más edényt kell készíteni. Mivel az Úr ilyen szuverén Isten, ezért az ember, a teremtett volta miatt, a bűnös ember, az elveszett volta miatt, nem rendelkezik semmi joggal, hogy számon kérhesse ezt az Urat. Lehetősége sincs erre.

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert bizonyára mi magunk is hallunk olyanokat, akik próbálják az Istent számon kérni. Pál apostol a Római levélben és Ézsaiás igéjében példát hoz erre. De nem lehet, mert az Úr az Úr. Olyan a különbség a bűnös ember és az Isten között, mint az agyag és az ő alkotója, a fazekas között. Jaj annak, aki az ő alkotójával szembeszáll - mondja az ézsaiási kijelentés.

A jeremiási igében a fazekas képe kijelentésénél különösen fontos szempont még, hogy a világban, vagy a népek, egyes személyek életében tapasztalható változások, amikor visszájára forduló események, történések mennek végbe, az mind a mindenható Úrhoz köthetők. A változásokat az érzékelteti, hogy azt kell látnunk, hogy valami nem úgy történik, ahogy kezdetben várható lett volna. Még Isten ígérete sem teljesedik be valamivel kapcsolatban, mert ... Azonban, ha változás történik, mivel Istenhez kapcsolható, ezért használja azt a kijelentést, hogy azonnal más edény készül.

Minden életváltozás a mi életünkben is Istenhez kapcsolható, bármi, ami velünk történik. Nabukadonozorra gondoljunk, akit Isten arra használt fel, hogy elvigye Júdát Babilonba, fogságba. Viszont, amikor ez a király felfuvalkodott, hét éven át elveszítette az elméjét, őrültként kellett élnie, trónjától megfosztva.

Szeretett népe iránt a változásokat intéző, változásokat uraló Urat az jellemzi, hogy "a második edény úgy készül el, ahogy jónak látja megkészíteni". A mester az övéi számára mindenképpen, mindig, kivétel nélkül, jót, vagy jobbat készít, amikor változások történnek. Mindig a javukra tesz, ami neki kedves, a fazekas mesternek az agyagedény javára való és széppé lesz. Gondoljunk itt József történetére; "Ti gonoszt gondoltatok felőlem, de az Úr jóra gondolta fordítani." Hány változás volt József életében, rabszolga lett, azután felemelte őt Potifár, majd börtönbe került, ott nagyot kellett csalódnia a főpohárnokban, de ezt követően mégis ő lett Egyiptom második embere. Óriási váltások voltak az életében, amik Egyiptomra is hatottak, hatott Isten kiválasztott népére, családjára is. Ott volt a fazekas - a jeremiási képet használva -, aki más edényt készített, mert Józsefet formálta és rajta keresztül sok mindent elvégzett. A hangsúly itt a fazekas kapcsán azon van, hogy ő a mi személyes életünkben is mindig ott van minden fölött és minden mögött. Mi, akik az Úréi vagyunk és követjük őt, Isten népeként élhetjük meg ezt. Láthatjuk ezt az igében, hogy azok is, akik őt még nem ismerik, talán közöttünk is vannak ilyenek, akkor is, az életünk változásai, váltásai Isten szempontjából mindig valami jót hozhatnak. Az ige mindenképpen erről ad nekünk bizonyosságot.

Az agyag képe is nagyon beszédes; az ige azt mondja, elromlott az edény. Nem azért, mert rosszul dolgozott a fazekas mester - ezt itt hangsúlyozni kell -, de elromlott, rosszul sikerült, hibás lett. Az a kifejezés, ami az ősi szövegben szerepel olyan igealak, ami önmagára visszaható cselekvést jelent. Azaz, rossz lett maga miatt, önmagától. Azért nem tudott vele dolgozni a mester, mert az agyagban valami hiba van, megromlott, elromlott. Amikor az igét olvasva ezt megértettem, nagyon megörültem, mert a jeremiási ige a valóságot mutatja be. Isten nagyon jól tudja, hogy az ő számára mi emberek nem vagyunk tökéletesek, hanem megromlottak.

Ennek az igének a fényében eszembe jutott, hogy a bűneset óta amikor az emberről, vagy magunkról beszélünk, nem beszélhetünk semleges módon. Azóta egy jelzőt mindig hozzá kell tennünk az ember kifejezés mellé: bűnös, megromlott. Ez akkor is igaz, ha már az Úré vagyunk, legfeljebb akkor így mondhatjuk: kegyelmet nyert bűnös.

Ezért fontos a képben, hogy a hangsúly az, hogy van a fazekas kezében egy olyan agyag darab, amivel el kezd dolgozni, de mivel megromlott, magában van a hiba és ezért hirtelen nem tud vele mit kezdeni. A mester azt teszi, hogy azonnal egy másikat készít, ami neki kedves, ami jó. Ez a kép önmagában hordozza az üzenetet, hogy Isten még a bűnös emberrel is tud mit kezdeni. Testvérek! Azért lehetünk az Isten gyermekei. Ha Isten nem lenne képes, mint a fazekas az agyagból mást készíteni, akkor nekünk végünk lenne örökre. De a mi hatalmas Urunkat nem zavarja az sem, hogy az ő teremtményei bűnösök lettek.

A fazekas kezében azonnal mássá formálódhat a megromlott edény. Ez nagy evangélium a képben. Az igeversben a közvetlen kapcsolat az ő népére vonatkozik. Használja ezeket a képeket a pogányokra vonatkoztatva is, de alapvetően az ő népéről beszél.

Vajon bennünket milyen bűnös gondolatoktól, érzésektől, megkötözöttségektől, dolgoktól szabadított meg a mi kegyelmes Istenünk formáló keze, amikor mi hozzá térhettünk? Milyen megromlott életből emelt ki a kegyelem? Milyen megromlott házasságot tudott helyrehozni az ő formáló keze? Az ige nemcsak egyénekről szól, hanem népekről is, emberi kapcsolatokról. Vagy a mi családi kapcsolatunkat hogyan tudta helyrehozni? Lehet, hogy csak azért, mert engem helyrehozott, és rajtam keresztül áldássá lett az életem a család számára. Gyülekezetünk, népünk sorsa is, mint az edény, a fazekas kezében, azonnal mássá lehet.

A második Korinthusi levelet - a vigasztalás levelét - olvassuk most, az üzenet fényében elmondható, bizony a mi testünk önmagában hordozza azt a szörnyű tényt, hogy egyre inkább megromlik. Ahogy idősödünk, nem tökéletesebbek leszünk, hanem testünk napról, napra romlik. De az ige azt mondja: a lelkünk annál inkább újul.

Egyik presbiter testvérünk most van éppen kórházban egy nagyon súlyos műtét után. A műtét sikerült és így felépülhet, de hordoznia kell a testi fájdalmak nyomorúságát. Ha a testünk is megromlik, a mi mennyei fazekasunk akkor is tud minket formálni. Ennek még a halál sem vethet gátat, a halálunk után csak jobb jön. Olyanná formál, ami jó az ő szemében, mondja itt az ige. Itt a vigasztalást, a bátorítást szeretném aláhúzni, ami az igében van Isten népe számára. A bűn sem, a problémáink, az életünk kellemetlen változásai sem akadályozhatják a mi Urunkat, hogy ő olyan edényt formáljon belőlünk is, ami kedves neki. A fazekas és az agyag képe tehát azt érzékelteti, hogy az agyag megromlott lehet, de a mindenható, szuverén Úr, a mi kegyelmes Atyánk akkor is tud olyat formálni, ami kedves neki, ami használható.

Amikor Isten magyarázza ezt a kijelentést, akkor bővebben beszél arról is, hogy van negatív kicsengése is az igének. Most inkább a pozitívat szeretném mondani. De ha a fazekas más edényt készít, amikor Isten népe engedetlen, súlyos ítélet következik rá, amikor Isten egy ígéretét nem teljesítheti. Hadd mondjam újra, nem teljesítheti. Ugyanis ebben az igében a fazekas és az agyag képében - a jeremiási próféciában - az isteni szuverenitás gondolatát az Isten Lelke összekapcsolja a bűnös emberi hit engedelmességének a gondolatával. Igen, az Úr az Úr és szuverén Isten, semmi nem történik az ő akarata nélkül, ő van mindeneknek a hátterében. Ez az egyik igazság. De a másik ugyanúgy igaz; ha a bűnös ember engedelmes, bízik, akkor áldást tapasztalhat. Ha hitetlen, engedetlen, akkor elveszhet örökre. Nem lehet kijátszani az egyiket a másikkal szemben, hiszen nem fog helyettünk hinni és mi sem tudunk magunkon kegyelmet gyakorolni.

A fazekas dolgozik, alkot, ha kell másik edényt készít - ez az isteni oldal -, az emberi, lehet, hogy megromlott az edény, de kedves edénnyé lehetett. Az edény milyensége, amilyenné lesz az emberi edény, jellemzi az emberi oldalt. Hogyha az emberi oldalon az Úr beszédének engedelmeskedő, hűséges hívő emberi választ találunk, akkor ott jóság, felépülés, az Isten szeretetét, irgalmát tapasztaló hívő emberről olvasunk. Ha viszont az emberi oldalon az Isten beszédét elutasító, az Úr jóságával visszaélő hitetlenséget találunk, akkor a jogosan ítélő Istennel találkozunk, találkozik a hitetlen.

A felolvasott képek mellé két példát szeretnék említeni. Legyen először Ninive pogány népe és királya példája, akik nagyon gonoszak voltak, és amikor a kemény ítéletet hallották, bűnbánatot tartottak és Isten nem ítélte őket meg. Isten még a prófétát, Jónást is helyre tette. Ninive megmenekült az ítélettől, pedig Isten megígérte, hogy Ninive 40 napon belül elpusztul.

A másik példa az egyiptomi fáraó példája, akit Isten Mózesen keresztül figyelmeztetett, ő azonban megkeményítette a szívét és a végén azt olvassuk, hogy ezt a szívet még Isten is megkeményítette, ami már önmagában ítélet. Ninive királya megtért, a fáraó megkeményedett. Mindkét személy a mindenható, szuverén Úr dicsőségét hirdette. A fáraó példa Pál apostol számára a Római levél 9. fejezetében. Istennel nem lehet játszani. Az ítélete és a kegyelme is az ő dicsőségét hirdeti, mert "edény készül". Isten az ítéletben is gyönyörködik, mert az ő jogos igazsága mutatkozik meg benne. Ezért nem lehet őt számon kérni, ezért jaj annak, aki az ő alkotójával perbe száll. Mert az Isten nagyságát nemcsak a kegyelem hirdeti, hanem az ítélet is.

Ezt azért fontos aláhúzni, mert ennek a szövegkörnyezetében használja azt a kifejezést a Szentírás, hogy az Úr megbán valamit. Ez a gondolat azt jelenti, hogy a mindenható Isten, aki megváltozhatatlan, akivel kapcsolatban egy másik helyen az ige azt mondja, hogy ő nem ember, hogy megbánjon valamit. Itt azonban ezzel ellentétben azt mondja, hogy mégis megbán az Úr valamit. Ez utóbbi jelentés, hogy a mindenható szuverén Úr kész változtatni a bűnös emberhez való viszonyán, aszerint, hogy az hogyan reagál, válaszol a kijelentett döntésére, akaratára.

Az Úr kijelentett akaratát elfogadó, vagy elutasító emberi viselkedésre válasz az Úr megbánása. Ez azért megdöbbentő gondolat, mert az ember valahogy viselkedik, valamit csinál, és ez befolyásolja az Urat. Pedig mi inkább azt mondanánk, talán éppen a fazekas képe miatt, hogy az Úr viselkedése befolyásolja az embert. De ez az ige azt hirdeti, hogy az Úr ennyire közel jön a bűnöshöz, felvállalja azt a lehetséges gondolatot, mintha ő kisebb lenne, mintha hatalma korlátozódna. Megígér valamit és mégsem teljesítheti, mert az ember viselkedett valahogy. Megígéri, hogy 40 nap múlva elpusztul Ninive, és mégsem teljesítheti, mert megtértek. Érezhető, hogy nem arról van szó, hogy Isten kevesebb, hanem arról, hogy milyen nagy az ő kegyelme, illetve mennyire súlyos lesz az ítélet azokon, akik ilyen kegyelmet elutasítanak.

Az Úr megbánása tehát azt hirdeti, hogy Isten kész vállalni mindent az emberért, a bűnösért. Ez Isten népét alázatra inti, nekünk ilyen kegyelmes Urunk van, akinek minden lehetséges, semmi sem lehetetlen, aki hatalmas ígéreteket tesz, de aki mégis komolyan veszi az ő népének engedelmességét. Mert ha nem engedelmes, ígéretét nem fogja beteljesíteni, akkor azt nem teheti meg, és akkor ítélni fog.

Ez a magyarázata az Isten ószövetségi népének adott nagy figyelmeztetésnek, mert Isten folytatja a próféciában, hogy ő még azt is tudja, hogy a fogság küszöbén álló népe hogyan fog válaszolni neki, amikor fölkínálja a kegyelmet; térjetek meg, van még lehetőségetek a változtatásra, bánjátok meg vétkeiteket. Ez a nép azonban jól tudja, hogy gonoszak, hogy az életük, ahogyan járnak az életúton Istennek utálatos, de azt mondják, hogy megmaradnak az ő gondolataik szerint, azt teszik, ami az ő tervük, akaratuk, ebbe ne szóljon bele az Isten. Olyanná formálódok, amilyenné én akarok, legfeljebb a fazekas keze úgy munkálkodjék, ahogy én szeretném. Ez azonban képtelenség. Ezért szörnyű a folytatásban azt olvasni, hogy az ítélet napja, amikor eljön a babiloni fogság ideje, akkor az Úr háttal fordul nekik és nem arccal. Az a nép, amely a főpapi áldásban azt hallja, hogy "Áldjon meg tégedet az Úr és őrizzen meg tégedet, világosítsa meg az Úr az ő arcát te rajtad és könyörüljön rajtad, fordítsa az Úr az ő arcát tereád és adjon neked békességet", ettől a bűnös néptől elfordul az Úr és bekövetkezik a fogság. Ez az ítélet.

Itt, a jeremiási próféciában nagyon kemény a kijelentés, hogy az Úr elfordul, de a Bibliában van ennél sokkal keményebb kijelentés is. A babiloni fogság ugyanis ítélet volt, de ezt az ítéletes változást Isten arra használta fel Júda népe számára, hogy akkor a fogság bajai és terhei között térjenek meg. Vegyék észre magukat, tapasztalják meg, milyen az, amikor az Úr elfordul tőlük háttal, akkor majd vágyakoznak utána és megtérhetnek. A babiloni fogság ítélete nem végleges ítélet volt. Sokan megtértek az Úrhoz Júda népéből.

Ezért fontos, hogy ige előre mutat. A Jeremiás könyve 18. része vetíti előre az isteni kegyelem és ítélet munkáját. Ha bármelyikünk szeretné meglátni, milyen az, amikor Isten törvényesen ítél, amikor nincs menekvés, amikor már nincs kegyelem, akkor csak egy dologra kell nézni, a Keresztre. Nem azon kell gondolkodni, hogy vajon milyen lehet azoknak, akik elkárhoznak, milyen lehet a kárhozat. Nézzünk a keresztre, nézzünk Jézusra, és nézzük meg milyen az, amikor Isten ítél valakit, amikor Isten a bűnöstől utálattal elfordul, a bűntől.

Jézus a legnagyobb példa arra, milyen, amikor a fazekas olyan edényt készít, amely edény az ítéletet mutatja. A Gecsemáné kerti imádságára gondolva láthatjuk, hogy ő mennyire irtózott ettől az ítélettől. Ettől szeretett volna megmenekülni. Az alapige fényében hadd mondjam így: Atyám, megbánhatnád azt az elhatározásodat, amit velem kapcsolatban elgondoltál, neked lenne lehetőséged, hiszen neked minden lehetséges. Változtasd a döntéseden, ne kelljen átélni, hogy elfordul tőlem az Isten ("Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet"). A jeremiási igében azt olvastuk: "Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek". A készíteni kifejezés állítmányi formában ugyanaz, mint amit a fazekas fog csinálni, alkotni, készíteni. "Veszedelmet készítek ellenetek" - Isten azt mondta, az egyszülött Fiú ellen készítek veszedelmet, hogy lehessen kegyelem.

Ha mi már megkegyelmezett bűnösök vagyunk, hogyha Isten népe lehetünk sokféle bukásunk után is, sokféle hamisságunk ellenére is, ez nem azért van, mert mi jobbak lennénk azoknál, akik még nem élnek hitben. A hívő emberek is bűnösek, Isten kegyelme a hit ajándéka nélkül mi sem tudnánk hűségesek maradni és engedelmesek. Ez az ige beszél arról, hogy felelőssége van a hívő embernek és a nem hívőnek is, de kegyelem az, ha mi megmaradhatunk a hitben.

Azzal a képpel, hogy a fazekas formálja az edényt és más edényt is képes formálni, azt akarja Isten erősíteni, hogy mennyire élhetünk a kegyelemből. Ha látjuk Jézuson az ítéletet, hogy Isten őt ítélte, akkor érezhetjük át igazán, hogy mit tett a mi szuverén Urunk, a mi bűngyűlölő Urunk értünk és helyettünk az ő egyszülött Fiával. Nekünk olyan fazekasunk van, aki készített egy edényt, csakhogy bennünket olyanná formálhasson, amilyenné a kegyelem formálhat. Jézus az ítéletet viselte, neki az ítéletben kellett megdicsőíteni az Isten igazságát, hogy mi örökéleten át tapasztalhassuk, hogy milyen az, amikor mi a kegyelemben dicsőíthetjük az Isten igazságát.

Ha mi vagyunk az agyag, megromlottan, de Isten számára akkor is formálhatók, kérdés az - a mi emberi felelősségünk oldala szempontjából -, engedjük-e, hogy formáljon ez az alkotó kéz. Engedjük, hogy formáljon, mert az ige beszél az isteni oldal szuverenitásáról és a hívő ember, a megkegyelmezett bűnös ember oldaláról is. A hit engedelmességben és alázatban mutatkozik meg. Az igei üzenet Isten népét alázatra hívja, van-e valami, amiben bűnbánatra kell jutnunk? Dávid, amikor vétkezett őszintén megbánta. Betsabé elleni vétke volt a leghíresebb, de hogy mivé formálta őt az isteni kegyelem, abban látszik, hogy ettől a feleségétől született később Salamon, akin keresztül megszületett a Megváltó.

Jób nem értette Istent, de tudta, hogy miért történtek olyan szörnyű változások az életében, hogy mindenét, mindenkiét elveszítette és beteg is lett. Mindez hirtelen történt az életében, nagyon rövid idő alatt hihetetlen változások. Még a barátai is azt mondták, hogy talán vétkezett. Jób nem értette Istenét, de bízott benne és a hitét jól ismerjük. Amikor a hitben ő is meggyengült, akkor Isten helyre állította. Ő várta az Úr szabadítását, bízott a feltámadásban is, mert bízott Istenében.

Amikor Pál apostol a kijelentések nagysága miatt tövist kapott, átélte a nagy változást, kijelentéseket ismerhetett meg, aztán tapasztalja, hogy milyen szörnyű szenvedésben van része, egyszer csak tapasztalja, hogy megmarad a tövis, megmarad az erőtelenség, de az isteni formáló kéz éppen az erőtelen agyagedényt teszi nagyon erőssé. A Római levél 9. része bemutatja az isteni szuverenitás nagyságát, a 10. rész pedig az Isten kegyelméből fakadó emberi felelősség hitének az erejét. Ebben a részben olvasható, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét, az megtartatik, az üdvözül.

Lehet, hogy mi olyan helyzetben vagyunk, hogy mást már nem tudunk mondani az Úrnak, csak hogy könyörülj rajtam, segíts Uram, de ez a hit. A fazekas tehát bármikor tud más edényt formálni. Isten népe számára ez bátorítás és vigasztalás. Azok pedig, akik istentelenek maradnak, megátalkodott bűnösök, azok számára ítéletet jelenthet, de még akkor is bármikor felragyoghat a kegyelem, hiszen Jézus hordozta az ítéletet.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, magasztalunk, hogy mi Atyának szólíthatunk. Köszönjük, hogy te az egyszülött Fiaddal tetted azt, amit, hogy mi gyermekeiddé lehessünk. Köszönjük Urunk, hogy a mi személyes életünk sokféle elrontott dolgát is kegyelmesen meggyógyítottad, kiszabadítottál, ezért lehetünk hűséges gyermekeid. Szeretnénk kérni azt az alázatot és engedelmességet, amely a gyermeki bizalomból fakad, amely egyedül a te ajándékod lehet.

Mi szeretnénk mégis a mi oldalunkat, a felelősséget komolyan véve olyan életet élni, amely a te kegyelmedet hirdeti, amely téged dicsőít, a sokféle változás közepette is megmarad hűségesnek.

Köszönjük neked Urunk, hogy még a számunkra rossznak tűnő dolgokból is te csakugyan áldást hozol ki, javunkra formálod. Segíts, kérünk személyes életünk, családi életünk sokféle változásai között is mindig bízni benned, engedelmeskedni neked. Köszönjük Urunk, ha várni kell ígéreteid beteljesedésére, akkor is lehetünk türelmesek és adjál is türelmet nekünk.

Kérünk azokért a testvéreinkért, akik most a betegség terhét hordozzák, akik életében valami tragédia történt, legyél mellettük és ebben a nehéz változásban is tapasztalhassák meg, hogy te mivé tudod őket formálni.

Köszönjük Urunk, hogy te vagy a fazekas, te azonnal tudsz minket mássá formálni, kérjük, bennünket is formálj krisztusivá, hadd lássák meg az emberek rajtunk, hogy mi hozzád tartozunk. Kérünk arra, hogy amikor szembesülnünk kell megátalkodott gonoszokkal, és talán el kell őket szenvednünk, tegyük azzal a reménnyel, hogy te még őket is meg tudod menteni. Köszönjük Urunk, hogy te bárkit megtudsz menteni a kegyelmeddel. Kérünk, hogy mi ne visszaéljünk a kegyelemmel, hanem éljünk belőle. Jézusért kérjük ezt, Atyánk.

Ámen.