PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. június 26.
(csütörtök)

Földvári Tibor


AZ IGAZSÁGOT KÖVETVÉN SZERETETBEN


Alapige:Ef 4,13-16

Amíg eljutunk mindannyian az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, csak az elmúlt napokban is hányszor megszaporítottad jótéteményeidet rajtunk, ezért dicsőítettünk téged a zsoltár énekkel és szeretnénk újra megköszönni csendes imádságban. Kérünk téged, segíts, hogy ilyen segítő Atyának, gondoskodó Úrnak lássunk mindég. Akkor is, amikor esetleg gondjaink, nehézségeink vannak. Könyörülj rajtunk, hogy téged mindig nagyobbnak lássunk nálunk.

Áldunk téged Urunk a gyülekezet közösségéért. Köszönjük, hogy együtt lehetünk most a te színed előtt, együtt imádhatunk téged. Hálásak vagyunk, hogy együtt örvendezhetünk a keresztelős családdal. Arra kérünk, ma is ajándékozz meg bennünket olyan igei üzenettel, amely munkálkodik bennünk. Megvalljuk neked bűnbánattal, nem tudunk tökéletesen engedelmeskedni és sokszor nem is akarunk. De könyörülj rajtunk Urunk, hogy a te szabadításodból éljünk. Szeretnénk még hűségesebb, még odaszántabb szolgák lenni, még gyermekibb bizalommal, alázattal neked engedelmeskedni hálából, nem kényszerűen. Munkálkodjon bennünk a te igéd, ezért kérünk ma este is, Jézus érdeméért, Szentlelked által.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor nyáron csendeshéten vagyunk gyerekekkel, délutánonként játékokat szoktunk játszani és szellemi vetélkedő is van mindig. Idén olyan vetélkedő zajlott, amikor egy kérdésre négy vezető négyféle választ adott és a fele sem volt igaz. A bibliaismereti kérdésre az igaz választ csak az egyik vezető mondta. Tanulságos volt látni, hogy ha az általuk szeretett vezető hazugságot mondott, és mivel nagy szeretettel mondta azt, az egyes csapatok hajlottak azt is elfogadni. Kétszer is megtörtént, hogy a jó választ adó, tehát az egyedüli igaz választ adó vezető egyszerűen csak közölte az igazságot, mint természetes választ, amit úgy is tudhatnak, de nem mondott hozzá még szeretetteljes mondatokat, a gyerekek nem őt választották. A szeretetet és az igazságot ilyen játékos formában is hasznos volt megélni, amikor a vezetők válaszoltak. A gyerekek hallották az igaz választ, néha a hamis válaszokon nagyokat nevettek, de az igazi győzelem akkor született az egyes csapatoknál, amikor az igazságot szeretetteljes érveléssel hallották.

Az Efézusi gyülekezethez írott levelet olvasva a most felolvasott igeszakasz 15. verse számomra - egész életemre nézve - nagyon fontos igazság, és ebben a játékos vetélkedőben is újra elém jött; Isten népe akár kisgyerekként, akár felnőttként az igazságot mindig szeretetben kell, hogy megélje.

Vizsgáljuk meg, mit jelent "az igazságot követvén szeretetben" kijelentés az alapigében. Az Ef 4-ben az apostol arról a titokról beszél, hogy Isten népe, az egyház egy lelki egységben él; egy az Ura, egy Lélek köti össze, egy a hite, egy a keresztsége. Ez a lelki egység a gyülekezeti tagok sokféleségében mutatkozik meg. Sokféle ajándékkal rendelkeztek az I. század efézusi gyülekezetei is, ahogy mi is, különböző szolgálatok voltak, de ebben a különbözőségben élték meg a lelki egységet. Az apostol használja "az egy test tagjai, Krisztus a feje" képet.

Mi a célja? A különbözőségben megmutatkozó lelki egységnek az a célja, hogy mindannyian eljussunk a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Egyszerűen fogalmazva így lehet mondani: Isten népének minden egyes tagja éljen olyan életet, amilyet Krisztus élt. A beszéde, viselkedése, gondolkodása legyen olyan, amilyen Jézusé volt. Ez a kifejezés vonatkozhat Jézus korára, illetve Jézus termetére. A lényeg, amikor Jézus már felnőttként elkezdte a szolgálatát, akkor ő milyen életet élt? Ennek az életnek a megnyilvánulásai mutatkozzanak meg a hívő emberek egyen-egyenkénti és mint gyülekezeti tagok, közösségi életében is.

Jézus engedelmes volt az Atyának, mindent elvégzett, lelki értelemben is érett férfi volt és tökéletesen, bűn nélkül élte meg mindezt. Emlékezzünk a János evangéliuma 15. részében mondott szavaira: "Szeressétek úgy egymást, ahogy én szerettelek titeket."

Itt Pasaréten is a gyülekezetben, ha szeretjük egymást, csak azért tehetjük, mert Jézus is így szeretett minket. A Krisztus teljességével ékeskedő kor lelki értelemben érett férfiúság - mondja az apostol. Nem kisgyermeki, kiskorú gondolkodás, viselkedés, hanem érett férfiúság, a Jézussal való szeretetkapcsolat megélése, ami megmutatkozik a világban és a gyülekezet közösségében is. Erre a bizonyos lelki értékre, jellemzőre, ha krisztusi életet élünk, nem a világtól, vagy a gyülekezettől elvonulva, hanem a gyülekezetben maradva, azzal együtt élve élhetjük meg. Így majd a világban is.

Az apostol a 14. versben azt is elmondta, mi jellemzi azt, aki nem ilyen életet él, milyen az, amikor valaki lelki értelemben kiskorú, gyermek. Itt nem arról van szó, hogy nem gyermeki bizalommal rendelkezik, mert a gyermeki bizalom megtérésünktől fogva folyamatosan kell, hogy jellemezzen. Aki nem gyermeki bizalommal, alázattal, őszinte engedelmességgel ragaszkodással viszonyul a mennyei Atyához, az sohasem lesz érett férfiú. A lelki értelemben vett kiskorúság tehát más, mint a gyermeki bizalom. A gyermeki bizalom az engedelmeskedik minden körülmény között. A lelki kiskorú sokszor azért nem engedelmeskedik, mert nem jól szereti azt, akinek engedelmeskednie kell.

Hadd mondjak erre egy példát, ami magáért beszél. Pál apostol Galatákhoz irt leveléből tudjuk meg, hogy egyszer meg kellett intenie, fegyelmeznie Péter apostolt, aki akkor már Isten I. századbeli népének nagy vezetője volt, köztiszteletben álló hívő lelki vezető, akiről minden tekintetben el lehetett mondani, hogy érett férfi. Jézus helyreállította, hirdette Isten igéjét és szolgált a missziói gyülekezetekben. Ez az ő szeretete abban is megmutatkozott, hogy együtt étkezett pogány keresztény lelki testvéreivel. Hiszen megtanulta az Úrtól, hogy ne mondja többé idegeneknek a pogány testvéreket, ő ugyanis úgy nőtt fel, hogy zsidó létére nem volt szabad belépnie egy pogány házába sem, még kevésbé együtt étkeznie vele. De Jézus felszabadította, megismerte az Úr szeretetét, az igazságot és a szeretetet. Amikor azonban jöttek a jeruzsálemi keresztény testvérei, akkor a gond is bekövetkezett, azok zsidó származásúak voltak és Péter nagyon jól tudta, hogy többen közülük úgy gondolkoztak, hogy a megtért pogány testvérekkel sem szabad közösséget vállalniuk. Amikor a házba megérkeztek, Péter azonnal felállt az asztaltól, ahol a pogány keresztényekkel együtt étkeztek és félrehúzódott a Jeruzsálemből érkezett lelki testvérekkel.

Mi is bizonyára furcsálnánk, ha itt a gyülekezetben úgy ülnénk le, hogy csak azokat engednénk leülni, akik már 10 év óta idejárnak és ismerték Istent, vagy szeretetvendégség alkalmával csak azokat hívnánk meg, akiket méltóknak ítélünk a részvételre, mert már nagy hívők.

Péter apostol nem azt vallotta, hogy a pogányok tisztátalanok, ő nem tévtanító volt, de a viselkedése mégis olyan volt. Péter gondolkodása, viselkedése abban a helyzetben nem érett férfiúé volt, a Krisztus teljességével ékeskedő, nem krisztusi, hanem szeretetlen, a jeruzsálemi lelki testvérek véleményétől megijedt, a régi gondolkodásmódja keresztényként már bűnös volt, és eszerint viselkedett. Elveszítette a krisztusi szabadságot és nagyon szeretetlenül viselkedett lelki testvéreivel. Pál nagyon határozottan, világosan figyelmeztette emiatt. Péter, az érett férfi abban a helyzetben lelki kiskorú volt, nem volt gyermeki bizalma. Hiszen, ha lett volna, akkor megvédhette volna pogány testvéreit, ha esetleg a jeruzsálemiek mondtak volna valamit. Nem is történt még semmi, Ő azonban azonnal fölállt. Ezt a példát azért mondtam el, mert Péter, aki az Úr nagy szolgálója volt, aki érett férfi volt már, mégis egy adott pillanatban lelki kiskorúsággal viselkedett.

Amikor tehát az ige arról beszél, hogy Isten népe a sokféleségben éli meg az egységét, a cél pedig az, hogy mindannyian eljussunk arra az érettségre, arra a tökéletességre, amit Jézus élt, akkor látjuk, hogy ez nagyon messze van. Az igéből tudjuk, hogy halálunkig nem is fog megvalósulni. Az apostol azonban nem véletlenül mondja, hogy ez nem azt jelenti, hogy adjuk föl, hanem azt mondja: az igazságot követvén szeretetben, növekedjünk. Azaz, ha látjuk, hogy van még híja a krisztusi gondolkodásnak bennünk, akkor növekedjünk, ahogy fizikai értelemben egy gyermek növekedik, lelki értelemben is növekedjünk. Az érett férfi is haladjon előre a Jézus megismerésében és a szent életben. Itt fontos az a kifejezés: "az igazságot követvén szeretetben". Mi sokszor szoktuk idézni ezt az igét innen a szószékről, esküvők alkalmával, amikor elindulnak a fiatal párok, mert itt arról van szó, hogy a szeretet nem nélkülözheti az igazságot és az igazság sem a szeretetet.

Hogyan növekedhet, hogyan nőhet föl lelki értelemben az Úr Jézushoz megtért bűnös? A megtérése pillanatától fogva gyermeki bizalommal és elindul a lelki növekedésben. Hány év kell ahhoz, hogy lelki értelemben érett férfivá legyen, vagy hány hónap, vagy hét? Időkérdése, hogy már olyan magas szintre jutott, hogy jézusi érett férfiúságnak nevezhető? Ugye érezzük, hogy itt nem arról van szó, hogy valaki már tíz éve hitben jár, akkor már érett férfi lehet lelkileg. Talán mi is találkoztunk olyanokkal itt a Pasaréti gyülekezetben, akik utánunk ismerték meg az Úr Jézust, de lehet, hogy az életük - látva azt -, még nálunk is erősebben áll a hitben. Mert az igazságot követvén szeretetben lelki élet megélése engedelmesség kérdése, és nem idő kérdése.

Az igazságot követvén kifejezés, ami itt szerepel, fordítható úgy is, hogy igazat mondani, szólni, ragaszkodni az igazsághoz, kitartani mellette. Tehát beszélni az igazságot, vagy élni, cselekedni. Ez a kifejezés itt mindenképpen a hamis tanítással szembeni igazságra vonatkozik, hiszen a megelőző vers arról szól, hogy ne legyetek lelki kiskorúak, akiket a tévtanítások ide-oda dobálhatnak, hanem legyetek erősek a hitben, ragaszkodjatok az igazsághoz. Itt azonban többről van szó. Az erről szóló ige, amit Jézus önmagáról mond: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Az igazsághoz való ragaszkodás tehát Jézushoz való ragaszkodás. Az igazság nem egy elvont fogalom, amivel a jogászok foglalkoznak, hanem élő személy; a Jézussal való személyes hitbeli kapcsolat megélésekor valósul meg, hogy valaki szólja-e az igazságot, vagy cselekszi. Újra hadd mondjam: úgy él, ahogy Jézus.

Mind a két lelki kincs fontos, az igazság és a szeretet is. Mi lenne, ha a szeretet hiányozna, és csak az igazság érvényesülne. Vegyünk először példát a Bibliából. A Korinthusi gyülekezethez írt első levélben azt írja az apostol: Hogyha valakinek megvan az az ismerete, hogy ő már bátran ehet a bálványáldozati húsból, mert nem károsítja az a lelki életét, de hogyha ezzel visszaél, nem veszi tudomásul, hogy vannak olyan lelki testvérei, akik még nem szabadok erre, akkor vigyázzon, mert az ismeret felfuvalkodottá teheti, a szeretet pedig épít inkább. Pál azt mondja, én inkább soha nem eszek húst, csakhogy meg ne botránkoztassak valakit, aki még nem ismeri esetleg azt az igazságot, amit ő már megismert.

Itt tehát arról van szó, hogy valakinek már van ismerete Jézus egy tanítása kapcsán bizonyos tanról, de a lelki testvére ezt még nem értette meg, akkor a szeretet nélküli igazság lehet, hogy számon kérőleg elvárná a lelki értelemben vett gyengébb testvértől, hogy értse meg. Ilyen esetben még valakinek a megtérését is erőltethetjük, hiszen az igazság az, hogy a bűnösnek meg kell térni Jézushoz. Ha van mellettem valaki, aki még nem tért meg az Úrhoz, akkor szinte elvárom, sürgetném, hiszen én is megtértem, ő miért nem tud már, mi gátolja? Itt is az igazsághoz való ragaszkodás szeretet nélkül valósulhat meg.

A családi, vagy házas életben mindig döntő kérdés, hogy kinek van igazam. A kérdés is érzékelteti, hogy azt várnám el, hogy nekem legyen, mert ha nekem van igazam, akkor ahhoz ragaszkodni kell, minden áron megvédeni. Csakugyan a családtagom, vagy a lelki testvérem téved, én tudom, hogy mi az igaz, a másik hibázott. A kérdés, hogy az én, vagy az ő igaza segít növekedni abban, aki a fej, a Krisztusban. A lelki közösségünket építi, ha én ragaszkodom ahhoz, amit igaznak tartok, igaznak ismertem meg? Vagy a szeretet és az igazság együtt másfajta gondolkodást, szóban való megnyilvánulást, viselkedést munkál? Vajon az én igazam csakugyan a Krisztus igazsága? Mert az mindig szeretettel együtt munkálkodik.

Gondoljunk arra, amikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetett. Nem hagyta szó nélkül, hogy annak már hány férje volt, de olvassuk el a János evangéliuma 4. részét, hogy ezt az igazságot is milyen nagy szeretettel képviselte akkor és ott azzal a bűnös asszonnyal. Az efézusi gyülekezet léte az I. században, önmagában szomorúan mutatja, hogy milyen az igazság szeretet nélkül. Ez a gyülekezet nagyon szerette Jézust, és nagyon szerették egymást. János evangélista levelei azonban azt érzékeltetik, hogy ez a gyülekezet is eljutott egy olyan pontra, hogy az Urat nagyon szerették, de egymást már kevésbé. János nagyon keményen írja: gyűlölték egymást: Hogy mondhatja valaki, hogy szereti az Istent, akit nem lát, mikor gyűlöli azt a lelki testvért, akit lát. A Jelenések könyve 2. részéből megtudjuk, hogy a 90-es évek táján már az első szeretetét is elhagyta, azaz már hiányzott az Úr iránti szeretet is. Az első szeretet: Jézus az első. Az efézusi gyülekezet, amikor megalakult, nagyon szerették egymást és nagyon szerették az Urat, ragaszkodtak az igazsághoz. A Jelenések könyve 2. része azt mondja: ragaszkodnak az igazsághoz, a tévtanítókat leleplezik. Megvan a krisztusi igazság, abban az értelemben, hogy a tanhoz ragaszkodnak, csak éppen Jézust veszítették már el. Nekik már nem egy személlyel volt kapcsolatuk, csak egy tannal. Ezért fontos, hogy szeretet nélkül az igazság gazság. Jézustól szakít el. Pál apostol a szeretet himnuszában pontosan erről szól; mi minden lehet valaki szeretet nélkül.

A másik jellemző, amikor megvan a szeretet, de az igazság hiányzik. Ez viszont álszeretet. Gondoljunk arra, amit a zsidókhoz írt levélben ír a szentíró: Vigyázzatok, mert ha titeket nem fenyít az Isten, akkor korcsok vagytok és nem gyermekei. Mert az apa a gyermekét fenyíti, azaz az igazságra megtanítja, ha kell fájdalmasan, mert szükség van a szeretet mellett az igazságra is. A családi életben manapság azt szokták hirdetni, ne fenyítsük a gyermeket, mert majd megtanulja, nem kell erőltetni, hogy megismerjék Istent, a Bibliát, a gyülekezetet, majd ha felnőnek, ők eldöntik. Láthatjuk, hogy a gyermekek erkölcsileg hova süllyedtek, mert nem ismerik meg az igazságot. A "szeretet" hangzatos, ha mi szeretjük őket, hadd legyenek szabadok, csakhogy igazság nélkül korcsokká válnak. Pétert is feddeni kellett, akkor és ott Pál apostol nagyon keményen fedte. Volt értelme, mert később már nem olvasunk arról, hogy még egyszer elkövette volna ezt a súlyos szeretetlenséget.

A harmadik jellemző, amikor a szeretet nevében valaki kész eltűrni a hamis tant, kész elviselni a gyülekezeti közösségben a hamis tanítást, amikor a báránybőrbe bújtatott farkast leleplezik, de ott maradhat a bárányok között. Ez is nagyon veszélyes. Az 5Móz 13-ban azt mondja Isten igéje: Vigyázzatok, mert amikor a családtagjaitok, közeli rokonok mást tanítanak, mint amit az Úr tanít, könnyen hajlotok arra, mivel szeretitek őket, hogy mégse legyetek olyan kíméletlenek, mint azokkal, akik talán nem tartoznak annyira személyesen hozzátok, amikor a szeretet nevében elnéző vagyok az igazság hiánya miatt.

Az első gyülekezeteket is meglepi a hamis tanítás, a hamis tanból eredő viselkedés.

Fiatalokkal való beszélgetés során több alkalommal is előjött, hogy vannak olyan hívő fiatalok, akik azért hagynak ott olyanokat, akik nagyon ragaszkodnak bizonyos erkölcsi értékekhez, mert jobban érzik magukat olyan gyülekezetben, ahol bizonyos dolgokat megengednek a tanításban is. Hadd mondjak egy fiatalokat mindenképpen érintő kérdést: szabad-e azzal a lánnyal, vagy fiúval, akivel ismerkedem a házasság előtt szexuális életet élni. Vannak olyan lelkészek, gyülekezetek egyházunkban is, ahol azt mondják, igen, miért ne, a lényeg, hogy szeressétek egymást. Pasaréten mi azt hangsúlyozzuk, Isten igéje egyértelműen tanítja az önmegtartóztatást, az igazságot a szeretetben. Ha szereted a társadat, akivel ismerkedsz, őrizzétek meg magatokat tisztán és szentként. Ha valaki ezt az igazságot nem szereti, akkor igazság nélküli szeretet lehet itt is.

Még egy további szempontról szeretnék szólni; amikor valaki azt hangsúlyozza, hogy ő a lelki testvérei nélkül is nagyon tudja szeretni az Istent. Neki nincs szüksége templomba járásra, közösségre, ő e nélkül is tudja Istent szeretni. Az igében azt olvastuk, hogy a Jézusban való növekedés, az ő megismerése az együtt a gyülekezet közösségében lehet. Az igazságot követvén szeretetben. Az igazság és a szeretet azt jelenti, hogy Jézussal vagyunk személyes kapcsolatban. Ő is követte az igazságot és a szeretetet mindvégig.

Itt az Úr Jézus úgy van előttünk, mint aki csakugyan példa is. Jézus mennyire követte az igazságot és a szeretetet a Gecsemáné kertben? A szerető Atyának ott kimondta: legyen meg a te akaratod, pedig az igazság azt jelentette, hogy akkor el fogja hagyni az Isten, akkor az ítéletet ő fogja elhordozni. Jézus szerette az Atyát, neki mindvégig engedelmes akart maradni, akkor is, ha ilyen kemény igazságot kellett megélnie, az Atya akarata következtében és erre kimondta az igent.

Nekünk soha nem kell átélnünk, hogy elhagy az Isten. De Jézus ezt átélte, ennyire ragaszkodott az igazsághoz és a szeretethez, pedig kérte az Atyát, hogy múljék el ez a pohár. Atyám, ha neked minden lehetséges, hátha lenne másfajta igazságod, amely nem járna azzal, hogy nekem kell kiinnom a poharat a bűnösök helyett. Amikor az Atya válasza elhangzott, Jézus kimondta: "Legyen meg a te akaratod". Ezt azért fontos újra említeni, mert mi az igazságot nem tudjuk szeretetben megélni, vagy a szeretetet igazságban. Ehhez nekünk segítségre van szükségünk. Az apostol azt mondja: növekedjünk. Ez az, amit magunktól nem tudunk. Péter sem volt rá képes, magas szinten volt és nagyot zuhant. Ezért fontos, amit a 16. versben olvastunk, hogy itt nem mi teszünk erőlködve valamit, hanem itt Jézus a fej, ő cselekszik, egyberak, egybeszerkeszt. Ő végzi ezt a munkát. Az efézusi közösség, mivel nem ragaszkodott az Úrhoz, a végén elfordult az Úrtól.

Mit kell nekünk tenni? Gyermeki bizalommal ragaszkodva az Úr iránti szeretethez, az ő igazságához, alázattal csak annyit mondani: Uram, segíts. Uram segíts, mert most megint igazam van, de ez nem biztos, hogy elősegíti a házastársunkhoz, vagy a családunkhoz való kapcsolatunkat. Uram, segíts, mert nagyon vonzó az a tanítás, amit hallottam, mert úgy érzem, hogy nem tőled való. Hol van nekünk szükségünk arra, hogy növekedjünk az igazságban, vagy a szeretetben? Hogy mind a kettő ott legyen, vagy talán szükségünk van mind a kettőre? Szükségünk van Jézusra? Vele való közösségben az egyet jelent azzal, hogy egymással is közösségben vagyunk.

A hívő ember lelki élete vagy növekszik, vagy hanyatlik. Olyan jó, hogy Péter, aki nagyot hanyatlott, azután helyre állhatott, mert volt, aki segítette. Mi pedig növekedjünk az igazságot követvén szeretetben.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy ott a Gecsemáné kertben az egyszülött Fiúnak hangsúlyoztad az igazságot és a szeretetet. Köszönjük, hogy te is és ő is úgy döntöttél, hogy inkább a Fiút ítéled, csakhogy bennünket bűnösöket megmenthess. Arra kérünk Urunk, hogy ez a te isteni szereteted és igazságod segítsen nekünk megmaradni a te követésedben. Szeretnénk ragaszkodni hozzád, szeretnénk egyre jobban megismerni téged és mindezt a gyülekezet közösségében is.

Könyörülj rajtunk Urunk, hogy tudjuk szeretni lelki testvéreinket. Segíts nekünk ragaszkodnunk egymáshoz is és így te hozzád. Kérünk téged, hogy otthon is, a családban, a munkahelyen hadd láthassák rajtunk a krisztusi életet, beszédet. Segíts nekünk az egyszerű hétköznapi helyzetekben is megélni, hogy igazságban, szeretetben élünk. Kérünk téged, hadd tudjunk odafigyelni, amikor a kísértések jönnek arra, hogy valamelyik hiányozzon. Könyörülj rajtunk Urunk, hogy mi növekedhessünk, és a mi lelki életünk ne induljon hanyatlásnak.

Erősíts meg bennünket az úrvacsorai közösségben is minket vasárnap. Köszönjük, hogy az is a te szabadításodra emlékeztet minket.

Köszönjük Urunk, hogy mi téged követhetünk hűséggel, de a ragaszkodásban és a növekedésben segíts minket. Köszönjük, hogy te meghallgatod a mi csendben elmondott imádságunkat is most.

Ámen.