PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. június 22.
(vasárnap este)

Földvári Tibor


JÉZUS CSENDESSÉGE


Alapige:Mk 1,29-39

Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából és Jézus elment Jakabbbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik. Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat, az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket, azok ugyanis felismerték őt. Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres." Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem." És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.


Imádkozzunk!

Magasztaltunk téged mennyei Atyánk a zsoltárral, valóban annyi mindenért lehetünk hálásak, hacsak az elmúlt hétre is gondolunk. Neked köszönjük meg mindazt, amit kaptunk tőled és dicsőítünk téged, hogy meghallgattad imádságainkat, megáldottad a gyerekek közti csendeshetet, igeszolgálatokat. Köszönjük Urunk, hogy te bőségesen adod kincseidet, ajándékaidat.

Most, az istentiszteleten szeretnénk imádni téged, nem csupán azért, amit kaptunk tőled, hanem azért, aki te vagy számunkra. Köszönjük, ha mennyei Atyának szólíthatunk és azt is, ha még bárki nem tudott még így szólítani téged, ma is hangzik az ige, ma is lehet hozzád jönni, ma is lehet veled találkozni, Jézusért, Lelked által.

Kérünk Urunk, hogy igédet hallgatva, hadd érthessük meg annak üzenetét, szólítson meg bennünket személyesen. Köszönjük, hogy tudod, mire van szükségünk. Szeretnénk most csendben lenni, add bátorításodat, vagy vigasztalásodat, intsél, vagy figyelmeztessél, ha arra van szükségünk. Mindenképpen azt add, amit te gondolsz helyesnek és jónak a számunkra. Imádunk téged, hogy te fölöttébb meghallgatod kéréseinket, a kimondatlan imádságainkat is. Hallgasd meg most is imádságunkat, Jézus érdeméért.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor, nem olyan régen, engem is elkapott egy súlyosabb betegség, otthon mentem el a háziorvosunkhoz és újból átéltem, hogy az orvosi rendelőben, illetve várakozva a rendelőbe való bejutásra, az emberek általában csendben szoktak lenni. Ha valaki nagyon jajgatna, akkor kijön az orvos és segít, de általában az orvosnál minden beteg csendes. Ez így alakult ki, mindenki csendben hallgat, várja, hogy sorra kerüljön, s amikor bent van az orvosnál, akkor is általában csendesen elmondja a baját, panaszát, beszélget az orvossal. Ha így van ez a fizikai orvosoknál, ugyanez jellemzi Jézust is az áldott orvost, akihez, ha megyünk, általában a csendben tudunk odamenni. Még akkor is, ha talán zaklatott a szív, lehet, hogy éppen fizikai bajok miatt, de mindenképpen vele együtt járó lelki gondokkal. Isten igéje azt mondja, hogy a csendben lehet találkozni Istennel.

Érdekes, hogy maga az Úr Jézus is a mennyei Atyával való beszélgetéseit mélyebb, elcsendesedett időszakokban élte meg. A Márk evangéliuma elején először olvasunk arról, és ezt a tanítványok is először tapasztalták meg, hogy az Úr Jézus a sokféle munka mellett, amikor az Atyával beszélget, azt csendben, elvonulva teszi.

Most, amikor gyerekekkel voltunk Neszmélyen, jó volt velük együtt átélni, hogy ők is megtapasztalták a fizikai értelemben vett, de ennél fontosabb, lelki értelemben vett elcsendesedést. Hangosak voltak, mert az iskolából jöttek, és a hét közepe táján lecsendesedtek. Együtt figyeltünk Isten igéjére.

Mi jellemzi az Úr Jézus csendességét, csendes imádságát? Mi jellemezheti a mi csendességünket? Talán akkor, amikor a lelkünk is beteg és a csendben odamegyünk a mennyei orvoshoz, Jézushoz, ahogyan a testi betegségeinkkel oda tudunk menni a földi orvoshoz, aki segíthet.

A felolvasott igerészben az Úr Jézus a szolgálata kezdetén van, Kapernaumban tartózkodik, mint kiderül már néhány napja. Szombati napon történt az az esemény, amikor Jézus Péterék házához odaérkezik, akiknek ott volt lakásuk. Mint hallottuk a zsinagógai istentisztelet után megérkezve ehhez a házhoz, azonnal gyógyítóként, megtartóként, áldott orvosként elkezdett munkálkodni és csodálatosan meggyógyítja Péter anyósát. Kérték a gyógyítást és ő azonnal teljesítette. A család békessége, öröme abban a közös vacsorában is megmutatkozott, ami ezután következett, ahol már az asszony szolgált föl. Tehát teljesen meggyógyult. Ezt megelőzően a zsinagógában is meggyógyított egy beteget és ennek hírére, amikor megtudták, hogy Jézus ott van abban a házban, az egész város betegeit odahozták. Hallhattuk, fizikai illetve lelki betegségben szenvedőket egyaránt gyógyított, Jézus őket is valamennyiüket meggyógyította.

Mivel szombat napján nem hozhatták a betegeket, az akkori vezetők tanítása szerint nem volt szabad gyógyítani azon a napon, ezért mindenképpen este 6 óra után érkezhettek a betegek, amint hallhattuk, naplemente után. Mivel az egész város betegei odamentek, egyfajta kórházzá alakult Péterék háza, ezért valószínűleg igen későn térhettek nyugovóra azon az estén. Lehet, hogy már éjfél is elmúlt, de mindenképpen lepihentek. Ezután történt az Úr Jézus elcsendesedése.

A mai történetből először azt szeretném kiemelni, hogy Jézus számára, rögtön a szolgálata kezdetén, természetes volt, hogy tudta miért jött és végezte is azonnal. Meggyógyított minden beteget, a lelki betegségben szenvedőket is. A megszállottak, akiknek az arca valószínűleg fizikailag eltorzult volt, a démoni lelkek keményen kötözték őket, de Jézus Úr volt a gonosz fölött is, ezért el kellett hagyniuk azokat a nyomorúságban lévő embereket.

Az Úr Jézus bármikor meggyógyított bárkit, ő erre képes volt, mint Isten Fia. Hogy ez mennyire természetes számunkra, akik ismerjük őt, és szeretjük, az a mi időnkben is megmutatkozik. Mi is, amikor először hallottunk róla, lehet, hogy ebben a templomban éppen, vagy valamelyik szomszéd, vagy barát által, akitől hallottunk Jézusról, megismertük őt - lehet, hogy a szó fizikai, de mindenképpen a szó lelki értelmében - , tapasztaltuk az ő szabadítását és azóta itt ülünk a gyülekezet közösségében. Mi is boldogan éltük át, hogy az Úr nagy csodákat tud tenni és azóta is tapasztaljuk az ő nagyobb vagy apróbb csodáit, akár a gyógyításoknál, akár a lelki terheink megoldásainál.

Szeretnék most a gyerekhétről egy példát elmondani. Az egyik kisfiúval a gyerekhét utolsó napján, pénteken egy apróbb baleset történt, és végül úgy döntöttünk, hogy bevisszük Tatabányára, hogy az orvos el tudja látni az apróbb sebet, hogy az majd szépen összeforrjon. A nehézség ebben a döntésben az volt, hogy pénteken este bemenni egy baleseti kórházba, valószínűleg több órás várakozást is jelent. Fájt, hogy az a kisfiú nem élheti át azt humoros estét, ami várta a gyerekeket. Isten azonban akkora csodát tett, hogy 5 perc alatt végeztünk a rendelésen. Telefonon próbáltam valakit felhívni, hogy megbeszéljünk egy feladatot, és alig tudtam befejezni a megbeszélést, és már ki is jöttek az orvostól. Nem volt senki a kórházban, az egész dolog egy óra alatt lezajlott, így a többiek meg tudtak várni bennünket. Együtt örültünk így ezzel a sérült kisfiúval. Ez egy apró csodája volt Jézusnak. Baleset volt, de ebből a szomorúságból is egy nagyon szép megoldást hozott ki.

A mai tanítványok is természetes módon tapasztalhatják, hogy az Úrnak minden lehetséges, az ő viselkedése, tulajdonsága az, hogy a bajban lévőt segíti, akár fizikai, akár lelki értelemben. Hadd hirdessem most, ha van bajunk, Jézus ma is segít, most is segít, mert ő ilyen. Tartsuk őt mindig ilyennek!

Az igei történetből kiderül, hogy volt valami furcsa és mindenképpen újszerű Jézusnak egy másik tulajdonságával, amivel Péter és a vele lévő többiek szembesültek, ami nagyon meglepte őket. Jézus ugyanis éjfél körül, vagy éjfél után lefeküdt, majd kora hajnalban elhagyta a házat, és mint hallottuk, egy lakatlan helyre ment, mert szeretett volna csendben lenni az Atyával. Elment, hogy imádkozzon. Mi ezt úgy szoktuk hívni, hogy csendesség. Csendben lenni egyedül, egymagában, Istennel beszélgetve. Jézus is, mint Isten Fia, el kell mondja a maga imádságát, ő is elmélkedett az Atya kijelentésén, szaván; beszélgetett az Atyával. Az imádkozott kifejezés erre utal.

Péterék, amikor fölébredtek, valamikor kora reggel, s látták, hogy Jézus nincs az ágyán, biztosan elkezdték keresni a házban, majd sietve, próbálták megtalálni valahol. Végül rátaláltak, s ha Jézus, akkor még imádkozott csendben, térdepelve, vagy állva, akkor mindenképpen megzavarták - Péter kérdéséből kiderül -, furcsállották azt, amit tett. Kérdésük elárulta, hogy ők fontosabbnak tartották az emberekkel való törődést annál, mint amit Jézus éppen akkor csinált. "Mindenki téged keres" - mondták és kérték, menjen, elégítse ki a keresők vágyát. Ezt tapasztalták az este folyamán, s így furcsállják, hogy Jézus csendben, elvonultan imádkozik. Jézus szempontjából, ő fontosnak tartotta az imádságot, az Atyával való elcsendesedést, a tanítványok szerint viszont nem akkor volt ennek az ideje. Úgy látták, nem imádkoznia kell, amikor mindenki őt keresi, tegye azt, ami a feladata.

A igei történetből kiderül, hogy Jézus nemcsak gyógyított, nagy csodákat hajtott végre, hanem ugyanolyan természetesen megélte az Atyával való csendes beszélgetés lelki élményét. Számára fontos volt - a munka, a gyógyítási feladatok mellett, ugyanolyan messiási feladatképpen - az Atyával való csendes beszélgetés. Erre neki ereje volt. Ha belegondolunk, hogy egy kórházi orvos, aki 6 óra után elkezdi a gyógyító munkáját, és éjfélig kell dolgoznia, nem könnyű hajnali 3-4 körül felkelni és csendben imádkozni. Valószínűleg belealudna. Jézus is tudott fáradt lenni és biztosan fáradt volt a napi munka után, de volt ereje és mindenképpen volt ideje az Atyával beszélgetni.

A tanítványok megnyilvánulásában az a kérdés, hogy imádságának valóban akkor van-e az ideje, hiszen mindenki Jézust kereste. Itt az Úr mindenképpen példát is ad nekünk. Nagyon fontos a munka, a feladatvégzés, különösen, ha az Úrnak végzünk bizonyos szolgálatot, de ugyanolyan súllyal esik latba, magánál Jézusnál is, a csendes imádság. Ő ezt rendszeresen gyakorolta. Lukács evangéliuma 5. részéből megtudjuk, hogy egyszer szinte tudatosan félrevonult egy lakatlan helyre imádkozni, pedig nagyon sok beteg ment hozzá és olyan bűnösök, akik szerették volna hallani a tanítását. Lukács így írja: "Ő azonban félrevonult." Olyan ez, mintha egy főorvos, akihez mennek a betegek, bezárkózik és azt mondja: Bocsánat, most mindenki várjon egy órát, mert szeretnék imádkozni. Meglepő lenne minden beteg számára. A 6. részben Lukács arról tudósít, hogy mielőtt a tanítványokat, a tizenkettőt Jézus kiválasztotta volna a sok tanítvány közül, akkor egész éjjel imádkozott, valószínűleg azért a döntéséért is. Még a kereszt előtt is, a Gecsemáné kertben csendesen imádkozott és vigyázott, mert érezte, hogy a lélek kész, de a test erőtlen. Sőt, még a kereszten is imádkozott csendesen.

Mi jellemzi a mi csendes beszélgetésünket az Atyával? Ismerős nekünk az, hogy nemcsak a Miatyánkot mondjuk, vagy valamilyen betanult imádságot, hanem beszélgetünk az Atyával, félrevonulva, csendben, amikor nem zavar semmi? Lehet, hogy mindenki minket keres, de tudjuk, hogy most az imádságnak jött el az ideje?

A Gyerekhéten a szolgáló társakkal átéltük, hogy amikor az ember fizikailag is fáradtabb, nem könnyű csendességet tartani. Olvasom korán reggel a bibliai részt, amikor szívesebben aludnék még vagy öt percet. Ha meg utána, behunyt szemmel imádkozni kell, az még nehezebb. De akkor is, megvan az ideje az elcsendesedésnek, másképpen tudunk gyerekek között is szolgálni, amikor mi magunk is beszélgetünk az Atyával.

Hálásak vagyunk azért, hogy beszélgethetünk az Istennel? Ha mégsem, mi annak az oka?

Fölírtam négy szempontot, amelyek jogosnak tűnő szempontok arra, hogy maradjon el a csendesség. Az első, amikor tényleg sok a feladat és rengeteg az elvárás. Amikor mindenki minket keres, tőlünk várja a megoldást, és mi tudjuk, és csak mi tudjuk a megoldást megadni. Mert, úgy tűnik, hogy csak mi tehetünk bármit. Ezért egyre többet kell dolgozni, egyre több a feladat. Hadd mondjam testvérek, Jézust is ez jellemezte, neki mindig nagyon sok feladata volt és dolgozhatott volna 24 órán át. Talán még Bibliaolvasás közben is megcsörren a mobil telefon, odapillantunk az imádságból és látjuk, olyan személy keres, akivel beszélni szoktunk, és most kell is beszélni. Abbahagyjuk az imádságot, mert érdekel, hogy vajon mit akarhat, mert olyan sok a feladat. Úgy érezzük, most annak van az ideje.

A másik szempont, amikor nem annyira feladatokról van szó, hanem gondokról. Nehéz kérdésekről, amikor még érezzük a vágyat arra, hogy imádkozzunk, csendben lenni, rá is szánjuk az időt. A gond ott van, hogy annyira fejünkre nőttek a gondok a nehézségek, hogy a nyomasztó súlyuk alatt nem tudunk még imádkozni sem. Vagy olvassuk a Bibliát, de nem nagyon értjük, mert azt várjuk, hogy Isten a gondokról szóljon. Tehát itt azon van a hangsúly, hogy fizikailag lenne lehetőség egy csendes helyre való elvonulásra, imádkozásra, de lelki értelemben még sincs, mert a gondok és a terhek annyira elnyomják az embert.

Egy másik szempont, amikor még nem akarok csendben lenni, még Istennel sem, mert annál jobban fáj a szív, annál jobban érzem azt a betegséget, azt a lelki nyomorúságot, terhet, bűnt, amit nagyon jól el lehet nyomni a zajban, a sok munkával. Az élet zajai szépen elfeledtetik, hogy én beteg vagyok lelkileg. Ha belegondolunk, még a testi értelemben való nyomorúság idején is mindennél fontosabb a csend, ugyanez jellemzi az Urat is, ő a csendben, nem a zajban gyógyít meg bennünket.

Van még egy szempont, amikor csak akkor, amikor valóban nagy döntések, kérdések vannak, az Úr vezetésére várok, kérem hallgasson meg, hogy a magam dolgait tudjam hogyan folytassam. Csak addig kérem a segítségét, amíg a mostani nehéz kérdésben eligazít. Itt nem annyira Istennel való beszélgetés van, hanem az Istent kezembe veszem, és várom mondja, amit gondol, de ha lehet olyat, ami számomra elfogadható, az én akaratomnak is megfelelő. Amúgy, nem sok értelmét látom a Biblia olvasásának, az Istennel való elcsendesedésnek.

Eddig csupán még a személyes csendességről beszéltünk, de szeretném megemlíteni, többen is tapasztaltuk a gyülekezetből, milyen az, amikor a házastársammal vagyok csendben. Ez is nagyon nagy kincs, nagyon nagy érték. Csendes idő nemcsak magam számára, hanem együtt a társammal, együtt az Úrral beszélgetni csendben. Ezt ki lehet tágítani arra, amikor a barátokkal, a gyülekezeti közösséggel együtt, talán éppen egy csendeshéten - most nyáron több csendeshetünk lesz. Ezért is volt előttem a mai igének a gondolata. Voltunk már csendeshéten együtt a gyülekezettel? Ha még nem, miért nem? Nem volt rá idő? Vagy a szabadság alatt fontosabb dolgokat kell ellátni?

Amikor az Istennel való csendes beszélgetésről van szó, akkor nem mi dolgozunk, hanem Isten munkálkodhat bennünk. Ezt élte meg az Úr Jézus is. Ő sokat dolgozott aznap este, de úgy érezte, hogy a másnap estét az Atyával való csendességgel kell kezdeni, akkor is, ha csak pár órát aludhatott. Másnap valószínűleg nem azt mondta a tanítványainak, hogy nem tudtam sokat aludni, szeretnék egy kicsit többet pihenni. Hallottuk, hogy azt hangsúlyozza, menjünk máshova, azaz elindultak gyalog egy másik városba. Nem szabadságos időre ment, hanem dolgozni. De ezt azért tudta tenni, fizikai erővel is, mert már munkálkodott benne is az Atya. Hiszen ő egy az Atyával, de mint Fiú, ő is megélte az engedelmességet.

Ilyen szempontból a mai ige harmadik üzenete - az első az, hogy Jézus csodálatosan gyógyít, szabadít és munkálkodik most is és legyünk hálásak érte. De ő nagy példát ad arra milyen fontos az Istennel való csendes beszélgetés, imádkozás, elcsendesedés. - mindebből következik, hogy Jézus még a küldetését is másképpen teljesíti az elcsendesedés után. Az ő küldetésének a teljesítése az imádságos háttérből adódik. Hiszen a tanítványok azt mondják, hogy Uram, mindenki téged keres, gyere, elégítsd ki az igényeiket, hallgasd meg a véleményüket, gondolataikat és cselekedj aszerint így Kapernaumban. Jézus azt mondja, az ő küldetése máshol van, neki ott kell teljesítenie az Atya akaratát. Jézus tehát nem az emberi igények kielégítése szerint munkálkodik, a csendesség után nem emberi véleményeknek akar megfelelni, hanem az Atya akarata és rendelése szerinti küldetését teljesíteni. Azért, mert csendben volt az Atyával és tudta, hogy mi az ő feladata. Neki a 24 órában 48 órás munkalehetősége is lehetett volna, de nem az volt a küldetése. Neki akkor már nem Kapernaumban volt feladata, hanem valahol máshol. Azt mondja: máshol is kell nekem hirdetnem az Isten országát, és elment, gyógyított, ördögöket űzött és hirdette az igét.

Pontosan az imádságos háttér jelenti a küldetés, a szolgálat teljesítésének a lehetőségét a mi esetünkben is. Van, amikor máshová kell menni, lenne fontos feladat, de van annál is fontosabb most, mert az Úr odahelyezte a hangsúlyt. Még csak nem is Jézus dönti el, hanem az Atya. Erre a legnagyobb példa a Gecsemáné kerti imájában jellemzi őt. Hiszen ott nem is mások véleménye, vagy igénye volt a kérdés, hanem az ő Isten fiúi engedelmessége és a mi megváltásunknak a nagy titka. Vajon vállalja-e Jézus, hogy elhagyja majd az Isten és neki kell kiinnia a harag poharát, azaz, őt fogja ítélni az Isten. A Gecsemáné kertben csendességet tart - tudjuk mit mond az imádságában (Mt 26 és Mk 14) - az Atyával beszélget és azt mondja: "Abbá Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár. Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te. Atyám, ha nem múlhatik el tőlem ez a pohár, legyen meg a te akaratod." Közben Jézus számára nem volt probléma, hogy nagyot csalódott a három tanítványban, akik nem tudtak vele vigyázni vele egy órát sem. Jézus egyszer kérte a tanítványokat, hogy jöjjenek imádkozzanak vele, mert nagy a szomorúsága. A tanítványok akkor sem teljesítették. Csendben lenni, imaközösségben Jézussal. Tudjuk, hogy Jézusnak ott egyedül kellett maradnia, de ez nem menti a tanítványokat. De Jézust ez sem zavarta, mert ő imádkozott, tudta, hogy mi az Atya akarata és engedelmesen követte. A Gecsemáné kertben is elcsendesedett.

Ha számunkra kérdés, hogy valaha is Istennek fontos, hogy mi legyünk csendben vele, hogy beszélgetnek vele az ő gyermekei, akkor gondoljunk Jézus imádáságára, a Gecsemáné kertbeli csendességére. Megváltó művének ez is része lett, a végén azt mondta tanítványainak, hogy keljenek fel és elhordozza a váltságot. Az Úr Jézus küldetését úgy teljesítette, hogy megbeszélte az Atyával és az ő akaratát teljesítve végezte a munkáját.

Gyerekekkel Nehémiás történetét vettük és azt láttuk, hogy Nehémiás végig imádkozó ember maradt, nagyon kritikus helyzetben is. Egymondatos csendes imádságban is, hetek és hónapokon tartó böjtöléses csendes imádsággal. Nagyon magas beosztásban volt, rengeteg feladattal. Amikor hazament építeni a várost, még több feladata lett, fizikailag és lelkileg is sok teher adatott. Mindvégig imádkozó csendben volt Istennel, ezért tudta a feladatát jól teljesíteni.

Ami a mi feladatunk, a munkahelyen, vagy a családban, vagy a gyülekezetben végzett munkánk esetében is, hogy az imádságos háttér biztosítja a feladatok teljesítésének a lehetőségét. Ha nemcsak egyedül, hanem a párommal, kisebb, vagy nagyobb közösséggel együtt is lehetünk csendben, milyen lehet a házasság, a család hétköznapja, amikor megvalósul, hogy az Istennel való csendes beszélgetésből adódnak a feladatok, a küldetés, a munka teljesítése.

Ha úgy vagyunk, hogy még soha nem imádkoztunk, azt sem tudjuk hogy kell imádkozni, vagy még azt sem tudjuk, hogy van-e Isten, akkor hadd mondjam, Jézus példája és az ő megváltó szabadítása azt hirdeti, hogy még azt is elmondhatom, hogy: Istenem, még azt sem tudom, hogy te vagy, de ha te vagy, segíts imádkozni, segíts téged megszólítani. Mert Isten a csendben szabadít. Az orvos is csendesen, de határozottan végzi a gyógyító munkát itt a földön, ugyanezt végzi a mi Istenünk az ő szabadításával lelki értelemben. Jézus, a mi megváltó Urunk a csendben munkálkodik. Lehet vele csendben beszélgetni, lehet tőle szabadulást kérni, és akkor nemcsak az életünk egy része oldódik meg, hanem teljes életváltozás, szabadulás, gyógyulás lehet a részünk.

Isten segítsen bennünket megismerni és megtanulni, élni, gyakorolni az elcsendesedéses imádságot, csendben beszélni az Atyával és ezután teljesíteni a küldetést az ő akarata szerint.


Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Atyánk, magasztalunk téged, hogy még a Gecsemáné kertben is az volt a te akaratod, hogy inkább az egyszülött Fiú vesszen, csakhogy bennünket, bűnösöket, testi, lelki betegségben szenvedőket megszabadíthass, meggyógyíthass. Köszönjük Urunk, hogy ennyire szerettél minket. Bocsásd meg, kérünk, ha nem éltünk ezzel a szabadítással. Bocsásd meg, amikor nem mertük elhinni, hogy a gyógyító szabadításod csakugyan teljes és tökéletes lehet. Könyörülj meg rajtunk, hogy merjük ezt elhinni, amikor a vétkeinkkel megyünk hozzád. Olyan bűnökkel, amikkel napról, napra elbukunk. Köszönjük, hogy ebből is meg tudsz gyógyítani.

Arra kérünk, segíts nekünk a sokféle feladat, munka során megtartani az elcsendesedés idejét. Köszönjük, hogy az Úr Jézus példát is adott nekünk. Kérünk téged, hogy az ő kegyelme által hadd tudjunk élni ezzel a nagy kinccsel. Segíts nekünk a családban is, a társunkkal, a munkatársainkkal, a gyülekezeti közösséggel ilyen csendben lenni te előtted.

Ha lehetséges, ezen a nyáron is hadd tudjunk eljutni mindannyian csendeshétre, hogy munkálkodhass bennünk. Ha mostanában nagyon sok a feladatunk, fáradtak vagyunk és nincs időnk szabadságra, köszönjük Urunk, hogy megsokszorozhatod az erőnket. Kérünk, adj lelki kitartást, hűséget a feladat végzésben, de mindenképpen segíts meglátni, hogy mi a legfontosabb szerinted.

Urunk mi szeretnénk a te küldetésedet teljesíteni a hétköznapi munkák során, a családban, a gyülekezetben, segíts ezért meglátni, hogy mi a te akaratod.

Ámen.