PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. június 22.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


NÉZZÜNK FEL JÉZUSRA!


Alapige:Zsid 12,1-3

Azért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük, hogy máris a te végtelen nagy kegyelmedről énekelhettünk. Könyörülj rajtunk, hogy ne csak énekeljünk erről időnként, hanem életünk minden pillanatában hadd legyünk bizonyosak abban, hogy elég nekünk is a te kegyelmed.

Köszönjük ezt az új napot. Köszönjük, hogy meg-megújul minden reggel, nagy a te hűséged.

Áldunk azért, mert egyoldalúan is hű maradsz azokhoz, akik bíznak benned.

Bocsásd meg, hogy oly sokszor megrendül a benned való bizalmunk. Bocsásd meg, ha sokkal kisebbnek képzelünk el téged, mint aki vagy. Szabadíts meg minden ilyen hamis képzelődéstől, és segíts komolyan vennünk, amit igédben önmagadról és tetteidről mondasz. Bátoríts minket, hogy higgyük rendületlenül a te ígéreteidet. Valljuk, hogy mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek.

Segíts így hallgatni most is igédet, és kérünk, hogy ami elhangzik, hadd legyen valóban olyan ige, ami a te szádból származik, és így tisztítsd, erősítsd, teremtsd egészen újjá az életünket.

Köszönjük, hogy te mindent tudsz rólunk, és mégis szeretsz. Köszönjük, hogy egyedül te tudod kielégíteni szükségeinket.

Szeretnénk odaállni most a te világosságodba, hadd lássuk önmagunkat és téged is annak, akik vagyunk, és aki vagy valójában. Növeljed a mi hitünket, hozz ki minket minden kételkedésből, bizonytalanságból, oly nagy szükségünk van rád.

Kérünk, hogy ma, ha a te szavadat halljuk, meg ne keményítsük a szívünket.

Ámen.


Igehirdetés

Múlt vasárnap szomorúan állapítottuk meg, hogy egyre több házasság bomlik fel. Próbáltuk keresni a sok válás leggyakoribb okait és a megelőzés módjait. Láttuk, hogy sok olyan ige van a Bibliában, amiknek úgy általában az életünkre, a hívő életünkre van mondanivalója, de ugyanakkor ugyanezek az igék a házasságokra nézve is fontos igazságokat tartalmaznak. Ilyen volt például a múltkor idézett néhány mondata Jézusnak: "Új parancsot adok nektek, hogy egymást szeressétek: ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." És ilyen ige ez is, amit most hallottunk.

A múlt vasárnapi igehirdetést ennek az igének az idézésével fejeztük be. Akkor ezt már nem magyaráztam, nem is az volt a feladatunk. Most azt nézzük meg, mi az, ami ebben az igében úgy általában a hívő életünkre szól, tehát mi ennek a néhány mondatnak az eredeti jelentése, és mi alkalmazható ebből a házasságokra.

I. Ez a néhány mondat a tizenegyedik fejezet után következik. Abban a fejezetben az ószövetség legjelesebb hithőseit sorolja fel a Szentírás. Azokat az embereket, akik minden körülmények között hűséggel ragaszkodtak Istenhez, feltétel nélkül bíztak az Ő igéjének és ígéreteiben, éppen ezért sok áldást tudtak közvetíteni másoknak is. A hosszú felsorolás folytatódik így, ahogy kezdődik a mai igénk: ezért tehát...

Mivel mindez így van, hogy vannak ilyen ragyogó hithősök, ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ilyen nagy fellege vesz körül, mi-mindent tegyünk. A bizonyságtevők között vannak olyan tündöklő példák, akiket ne tévesszünk szem elől. Arra bátorítja a szent író az olvasókat, hogy emlékeztessétek magatokat a hűségesekre, az engedelmesekre, akiket Isten messze a képességeik felett is használni tudott mások javára. És kövessétek a példájukat. Nemcsak hitetlen, lázadó, kételkedő, engedetlen emberek vannak a világon. Vannak, akik őszinte tisztelettel hódolnak a szent Isten előtt, és engedelmeskednek neki.

Ha ti is ilyenek akartok lenni, akkor néhány konkrét feladatot megoldhattok. És három ilyen feladattal folytatódik ez a mondat: tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, álljunk ellen minden, a hitünket támadó, megkörnyékező bűnnek, és állhatatosan fussuk végig az előttünk levő pályát.

Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, mert teli hátizsákkal nehezebb futni, mint anélkül; álljunk ellen minden megkörnyékező támadásnak, bűnnek, kísértésnek; és mindvégig állhatatosan fussuk meg azt a pályát, ami előttünk van. Hogy folytatódik? Nézzünk fel Jézusra! Aki Őreá néz, aki vonzásterében marad, azt Ő segíti előre ezen a pályán, és Ő segíti célba jutni. Mert Ő nem kímélte magát, Ő vállalt mindent - még a kereszthalál kínját is azért, hogy engedelmes maradjon az Atyának, és megajándékozza a benne hívőket értelmes, tartalmas, teljes, örök élettel. Ő végigfutotta a pályáját, ezért most az Isten jobbjára ült. Ott van már a mennyei dicsőségben, de segítségükre van azoknak, akik az Ő hívására elindultak ezen úton, és Ő fogja célba vezetni Őket. Titeket is - írja a levél olvasóinak -, akármilyen nehéz körülmények között vagytok is.

Pál apostolnak egészen személyes vallomása jut eszünkbe ezeket a mondatokat olvasva. A Filippi levél 3. részében árul el a legtöbb személyes dolgot önmagáról. Itt írja egyebek közt ezt is: "Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil 3,12-14).

Erről szól mai alapigénk is, és ezt foglalta össze az egyik énekvers, amit múlt vasárnap énekeltünk, "Az út el van hagyatva, borítja sok tövis. Nehéz emelni rajta még a keresztet is. De egy út van csupán, így hát előre bátran, keresztül minden gáton, hű Mesterünk után!" Ez érvényes a házasságokra is. Nézvén Jézusra, aki elkezdte és be is fogja fejezni az Ő munkáját, keresztül minden gáton, mert tövisek, akadályok, gödrök, árkok lesznek ezen az úton, de azok arra valók, hogy keresztüllépjünk rajtuk, és a cél lebegjen a szemünk előtt. Hű Mesterünk után.

Győzelmes hívő élete annak van, aki mindezt komolyan veszi. Közben pedig tudhatjuk, hogy nem a mi nagy erőfeszítésünk eredményeként érkezünk meg a célba, hanem az a Jézus visz minket odáig, aki elhívott erre az útra és hűségesen el is kíséri a benne bízókat.

Ennyit ennek az igeszakasznak az eredeti, a tulajdonképpeni jelentéséről.

II. Mindez azonban érvényes a házasságokra is. És mivel mi most erről beszélünk, alkalmazzuk ezt a házasságra. Arra is érvényes, hogy "mivel a bizonyságtevőknek ilyen nagy fellege vesz körül..."

A múltkor is láttuk már, hogy nemcsak ijesztő, rossz példákat látunk. Láthatunk sok szép példát is arra, hogy két ember egy életen át sok nehézség között is boldoggá akarja és tudja tenni egymást. Sokszor bukdácsolva, de ha Jézusra néznek, Jézus erejével mégis végigjárják ezt az utat.

Vannak ilyen hiteles, egyértelmű, meggyőző, szép példák. Csak ezekről nem lehet botránykrónikát írni a bulvárlapokban, és ezeket nem szellőztetik meg, ezek csendben történnek, és csendben lesznek áldássá az ilyen emberek mások számára is. Tartsuk számon őket, és engedjük, hogy a jó példa hasson ránk, ne a rossz. Mert ezeknek az embereknek a többségét az jellemzi, hogy odataláltak ennek az el nem fogyó, mindig megújuló szeretetnek a forrásához, Jézushoz, és a Jézussal való közösségük erősíti meg mindig újra az egymással való közösségüket is.

Ennek a szemléltetésére olvastuk a múltkor a Prédikátor könyvéből ezt a kifejezést: a hármas fonál nem hamar szakad el. Két ember szoros szövetsége a házasság, de ha ott van a harmadik fonál is, a Jézussal való közösségük, akkor ez a szövetség eltéphetetlenné válik.

És mit jelent ez a feladat a házasságra nézve, amiről itt hallottunk, hogy tegyünk le minden terhet, hogy úgy tudjunk futni, hogy álljunk ellen minden támadásnak, ami éri a házasságunkat, és állhatatosan mindvégig maradjunk meg egymás mellett?

Vegyük ezeket sorba, mert tanulságos lehet ez azoknak is, akik még vagy már nem házasságban élnek.

1. Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet.

Azt csak azok tudják, akik előtt néha egy-egy emberi szív egészen megnyílik, hogy milyen elképesztő terheket hordoznak sokan. Olyanokat is, amikről már ők maguk sem tudnak. Összenőttek velük. Azt gondolják, hogy ezek nélkül nem is lehetne élni. Ők már kénytelenek ezzel a "batyuval" végigjárni az élet útját.

Erről szól ez az ige. Le lehet tenni ezeket. Tegyünk le minden terhet. Ó de sok házasságot megterhel egy-egy régi sérelem, meg nem bocsátott bűn, valamilyen elszenvedett hátratétel! A szívben elnémított, de ottmaradt vádaskodás, keserűség, akármilyen bűn.

Hordjuk magunkkal mindnyájan sokszor, mint terhet az egész gyerekkorunkat, a szüleink rossz példáját. Azokat a hatásokat, amik akaratlanul is értek bennünket évtizedek alatt. Ha valaki ezeket nem tudatosítja, nem leplezi le, hogy ez terhel meg minket, és nem hiszi el, hogy nem kötelező azzal a teherrel menni tovább, hanem van szabadulás, akkor bizony ez nagyon megterheli a házasságot. Csak egy-két példát mondok.

Tegyük fel, hogy egy kislányt a családban szexuálisan zaklatott az apja, nagyapja vagy nevelőapja. Ez sokkal gyakrabban előfordul, mint ahogy gondoljuk, csak a legtöbbször titokban marad. Emiatt kialakul ebben a leányban egy félelem, sőt undor a férfiakkal szemben. De ő is férjhez megy. Jelentkezik egy kedves fiatalember, és mivel emiatt is menekülni akar a leány a családból, hozzámegy feleségül. Már gyermekeik születnek, de még mindig cipeli ezt a terhet, hogy nem tud igazán felszabadultan, vágyakozással, a szerelem minden formájában viszonyulni a férjéhez. A férfi nem érti, a gyerekeik sem értik sokszor, mi itt a probléma?

Tanúja lehettem egy esetnek, amikor ezt sikerült tudatosítani. Amikor nem másokat kezdtek vádolni, hanem mint a saját terhét leleplezte. Volt fogadókészség is a másikban, meg tudták beszélni, és együtt kezdték el a gyógyítás és a gyógyulás útját járni. És megszabadultak ettől a tehertől. De ehhez néven kell nevezni, nemcsak háborogni kell ellene, hanem odavinni, ahova való. Ha egymással kell elrendezni, a másik elé vinni. Ha az bűn, akkor Isten elé vinni és komolyan venni, hogy van bocsánat, van szabadulás. Néha dolgozni kell ezen egy ideig, de nem kötelező "batyuval" végigfutni azt a pályát, amin minket Isten elindított. Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet!

Adva van egy kisfiú. Őt, mint legkisebb testvért a nagyobbak állandóan teljes jó szándékkal oktatták, nevelték, tanították, ügyesíteni akarták. De mindig azt élte át: ő a legkisebb, ő az, aki még ezt sem tudja, ahhoz sem ért, amazt is elrontja. És ezt viszi magával felnőtt korban is. Nem érti a felesége, nem értik a gyermekei, hogy egy értékes, tartalmas ember miért olyan határozatlan, mint egy nyuszi, vagy miért próbálja ezt a határozatlanságát agresszióval ellensúlyozni, mikor egyikre sincs szükség. Lehetne az, aki. De hoz magával valami terhet, amit még nem ismert fel, vagy nem leplezett le, és nem hiszi, hogy ettől lehet szabadulni.

Nem sorolom a példákat, Isten nagy kegyelme lesz az, ha ma mindnyájan odaállunk elé, és megkérdezzük: Uram, mi az, amit letehetek mint terhet. Akire tartozik, azzal megbeszéljük, ha Istenre tartozik, vele, és tényleg letesszük. Fellélegzünk, mint Dávid a zsoltárban: Te levetted rólam bűneimnek terhét... és felszabadul az ember. A jövő vasárnapi úrvacsorázásunk már csak pecsét lesz azon, hogy letettük. De nem kell megvárni a letétellel a jövő vasárnapot, ma lássunk munkához.

2. A másik, amit Isten igéje mond: Álljunk ellen minden bennünket megkörnyékező bűnnek. Ez érvényes a hívő életre is, de fontos mondanivalója van a házasságokra nézve is.

Ez, hogy megkörnyékező, az eredeti szó szerint azt jelenti: behálózó. Mint a pókháló, amibe ha belekerül egy rovar, nincs szabadulás. A pók, ami a sarokban várta ezt a pillanatot, megvárja, hogy belegabalyodjon a hálóba, aztán vége annak az áldozatnak.

Ilyen alattomosan jelentkezik a bűn. A hitünk elleni támadás is, meg a házasságunk elleni támadás is. Azt mondja Isten Kainnak: a bűn az ajtód előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Behálózó, megkörnyékező, alattomosan közeledő bűn, de lehet ellenállni neki.

Az ellen semmit nem tehetünk, hogy millió kísértés között éljük a házasságunkat, vagy aki anélkül él, ugyancsak millió kísértés között éli az életét. De az ellen tehetünk, hogy engedjünk ezeknek a kísértéseknek és bűn legyen belőlük. Luther Mártonnak tulajdonítják azt a mondást, amit sokszor hallhattunk már: az ellen semmit nem tehetünk, hogy madarak repkednek a fejünk felett, de hogy a hajamba fészket rakjanak... az ellen tehetek valamit. A kísértésekről nem tehetünk, de tudnom kell, hogy kísértések között járok, megkörnyékező, behálózó, alattomosan támadó, hátulról támadó kísértések között, kötelező az éberség, mégpedig a folyamatos éberség. És arra, ami el akar szakítani Istentől vagy a páromtól, nemet mondok ma is, holnap is, holnapután is és életem minden napján, mert a kísértés lehet, hogy minden nap jelentkezik.

De mégsem ez az eltökéltség fog megmenteni minket, hanem az a Jézus, akiről azt írja itt ez az ige, és ez áll a középpontjában: Nézzünk Őreá! Ő fog megmenteni, de nekem kell nemet mondanom rá a bűnre.

3. Harmadszor azt mondja: állhatatosan fussuk végig azt a pályát, amelyiken elindultunk. A befejező mondatban olvastuk ezt a kiegészítő figyelmeztetést: "... lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek."

Néha megfáradnak a legjobbak is - olvastuk az Ézsaiás könyvében. Még az ifjak is elfáradhatnak, de ti el ne csüggedjetek! Fel ne adjátok! Ha csak magatokra néztek, akkor könnyen el fogtok csüggedni, ezért nézzünk Jézusra!

Aki futott már hosszabb távon, tudja, hogy viszonylag rövid idő után szúrni kezd az ember oldala. Aztán nehezen kap levegőt. Majd úgy érzi: itt most összeesik. Most kellene abbahagyni. De ha akkor nem hagyja abba, akkor átlendül ezeken a holtpontokon, és a célnál nagy öröm tölti be, hogy sikerült végigfutnia a pályát. Ezt egyedül nagyon nehéz, ezért szokott még valakit, egy barátot, magával hívni a hosszútávfutó. Ha meg bolyban futnak, csapatban, az még könnyebb.

Egyedül hamarabb elcsügged az ember, ha ott van egy másik, egy jó bajtárs, egy bajtársként is szolgáló házastárs, akkor könnyebb, de ha ott van a nagy harmadik, Jézus, akkor meg erőt ad a megfáradtnak, és az erőtelen erejét megsokasítja - ahogy itt olvastuk. "Szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg." (Ézs 40,31).

Ehhez azonban az kell, hogy a házasságban ne háborogjunk meg botránkozzunk azon, hogy a másiknak most éppen elfogyott az ereje, hanem vegyük komolyan, amit a Róma 15. részben Pál apostol így ír: Tartozunk mi, akik éppen erősebbek vagyunk mint a másik (aztán lehet, hogy a jövő héten fordítva lesz, de most így van), hogy az ő gyengeségüket hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk, amint Krisztus sem önmagának kedveskedett.

Ilyeneket jelent az: nézzünk Jézusra! Ő a végső minta, aki nemcsak követendő példa, hanem erőt is ad ahhoz, hogy ezt a példát kövessük.

Hiszen az Ő oldala is szúrt futás közben. Sőt, az oldalába szúrtak egy lándzsát, amikor érettünk futott. Őt aztán végképp egyedül hagyták a hozzá legközelebb állók is életének a legnehezebb szakaszaiban, és Ő mégis állhatatosan futott egészen a célig. Így olvassuk a Filippi 2. részben: "Engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig." Ezért aztán ajándékozott neki Isten olyan nevet, amelyik minden név felett való.

Itt is ezt olvastuk: Ő már az Isten trónjának a jobbjára ült, és oda akarja ültetni mindazokat, akik ilyen magunkfajta csetlő-botló, gyenge emberekként, de Őrá nézve, Őt követve végigfutjuk a hívő életet is, és végig hűségesek maradunk egymáshoz is a házasságban.

Ezt a hármat köti tehát a lelkükre a szent író az akkori hívőknek; (nehéz körülmények között éltek a Zsidókhoz írt levél címzettjei). Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és jó lenne, ha még ma munkához látnánk e tekintetben. Álljunk ellen mindig újra minden támadó kísértésnek, hogy ne legyen belőle bűn. És végig fussuk meg az előttünk levő pályát. Károli így fordítja ezt a szót: az előttünk levő küzdőteret. És a múltkor már említettem, hogy nem egymás ellen küzdünk a házasságban, hanem egymást bátorítva küzdünk a közös áldásokért. Meg küzdünk folyamatosan a saját önzésünk, kényelemszeretetünk, megromlott természetünk, hibás beidegződéseink ellen. Miközben tudjuk, hogy nem a mi küzdelmünk, hanem Jézus visz minket győzelemre.

A Filippi 3. részben, amiből az előbb idéztem, van egy szép szójáték. Pál apostol ritkán használ szójátékot. Ő jól tudott görögül. De ha alkalmazott, akkor nagyon ki akart emelni valamit. Itt a magyarban is próbálják visszaadni. "Igyekezem, hogy megragadjam (tudniillik az út végén levő győzelmi koszorút), mert engem is megragadott Krisztus." Vagyis azt mondja: én még nem értem a célba, még nem fogom a győzelmi koszorút, de Krisztus már fog engem, és ez a biztosíték arra, hogy megérkezem a célba és enyém lesz a győzelmi koszorú.

Ha valakinek az élete (és ha házasságban él, a házassága) ennek a jegyében telik, esetleg sok gond és nehézség között is, akkor boldogan tapasztalni fogja, hogyan válik egyre hasonlóbbá a mi gyarló, nyomorult életünk Jézuséhoz. Hogyan jelenik meg az Isten szeretete a szívünkben.

A múltkor a Róma 5,5 részt idéztük, és beszéltünk arról, hogy az Isten szeretete töltethetik ki a hívő ember szívébe, és ezzel a szeretettel szeretheti a párját is, meg mindenki mást is.

Egyszer tanúja voltam egy olyan jelenetnek, amire negyven év után is emlékszem még, ahol egy szép illusztrációt láthattam erre, hogy van ilyen. Ez nagyon megbátorított, hogy még belőlem is lehet Isten megszentelt embere. Jézus Krisztus folyamatosan munkálkodik, mert Ő a hit elkezdője és bevégzője.

Abban az időben segédlelkészként egy idős házaspárnál laktam, afféle albérletben. A bácsi gondos, előre tervező ember volt, aki a másnapi munkájához szükséges szerszámokat, anyagokat előző este mindig kikészítette az előszobában. A felesége meg kínosan precíz, rendszerető asszony volt, és ezeket sokszor a helyükre rakta, még aznap. Vissza a szekrénybe meg a polcra. Ezzel nagyon sok bosszúságot okozott a bácsinak.

Történt egy napon, hogy akkor is kikészítette este azt, ami másnapra kell, de valamelyik szerszámra még este szükség volt, mégpedig sürgősen valaki máson akart segíteni. Megy biztosra a kis öreg, hogy nyilván ott van, ahova tette. Nincs ott. Hova tettétek innen? Felesége azonnal jelentkezett, hogy vissza a helyére. A bácsi elintézte, amit kellett, és amikor visszajött, átölelte a felesége vállát és ezt mondta: jól van, anyu, adja Isten, hogy még sokáig csinálhasd ezt, és - megpuszilta a fejét.

Ez a jelenet bennem maradt, mert egészen másra voltunk elkészülve. Mi ott néhányan ügyetlenkedtünk, próbáltunk segíteni. Ha akkor ő kiabál, leteremti, akár ott mindnyájunk előtt (bár ilyen nem volt szokása), mindenki megértette volna. Mindnyájan mérgesek voltunk a nénire, hogy elrakta azt, ami most kellene, mégpedig más érdekében. Ő nem volt mérges. Jól van, anyu, adja Isten, hogy sokáig csinálhasd még ezt. Ebben valami jézusi szólalt meg. A személyes sérelem, a bosszúság, az évek óta hiába elhangzó kérés keserűsége nem került felülre, hanem az Isten szeretete, ami kitöltetett annak a bácsinak a szívébe.

Jó lenne így látni, hogyan munkálkodik bennünk Isten! Ehhez a mi részünkről meg kell tenni azt, hogy újra és újra levetek minden felesleges terhet. Újra és újra nemet mondok minden kísértésre és támadásra. Engedem, hogy Ő végigvigyen az úton. Nem az én nagy állhatatosságom fog itt győzni, de állhatatosan ragaszkodnom kell Őhozzá, aki győzni akar az életemben, és győzelemre akar segíteni engem is. Így valósul meg az: "ahogy én szerettelek titeket - mondja Jézus -, úgy szeressétek ti is egymást." Ez nem illúzió, ez megtörténhet. Küzdelmek előzik meg, a magunk természete elleni küzdelem is, de valóság lehet.

És valóság lehet az, amit az Efézus 4,2 részben olvasunk: "szenvedjétek el egymást szeretetben"... Sokféleképpen el lehet szenvedni egymást. Szeretetben is el lehet. Vagy ahogy a Galata 5,13 részben olvastuk: "szeretetben szolgáljatok egymásnak..." Ezek ma is érvényes parancsok és lehetőségek minden emberi kapcsolatra nézve, a házasságra nézve pedig különösen is.

Nézzünk Jézusra, aki nem törődött azzal, ami reá vár, csak azzal törődött, hogy mit parancsolt az Atya neki, és hogyan segíthet rajtunk. Ezért keresztet szenvedett, de az Isten jobbjára ült, és oda várja azokat is, akik mindvégig ragaszkodnak Őhozzá.

Csak fontos az, és a bácsi történetére visszakapcsolva ezt hadd mondjam, hogy a házasságban ne én legyek az a smirgli, amivel Isten fényesebbre csiszolja a páromnak a hitét. De ha ő lesz az, akkor fogadjam ezt el alázatosan Istentől.


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, olyan könnyű ezekről az igazságokról beszélni, és mégis olyan keservesen valósul ez meg az életünkben. Könyörülj rajtunk, és szabadíts meg attól, hogy mi akarjuk ezt produkálni.

Hisszük, hogy te ígéretedhez híven a hit elkezdője és bevégzője vagy. Neked köszönjük mindazt, amit eddig már lelkiekben kaptunk és ameddig eljutottunk. Hisszük, hogy te folytatod a bennünk elkezdett munkádat. Nem akarjuk azt késleltetni és nehezíteni.

Szeretnénk ragaszkodni hozzád. Szeretnénk újra és újra tereád nézni, és bízunk a te hűségedben. Köszönjük, hogy aki benned bízik, az nem szégyenül meg.

Kérünk, segíts megszabadulnunk minden felesleges tehertől, akármilyen családi állapotban vagy környezetben élünk. Adj nekünk eltökéltséget, hogy nemet mondjunk mindarra, ami tőled el akar szakítani, vagy azoktól, akik a legközelebb vannak hozzánk.

Ajándékozz meg minket állhatatossággal, hogy kitartással fussuk meg az előttünk levő pályát. Vigyél minket kegyelmesen győzelemről győzelemre.

Ámen.