PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. június 08.
(vasárnap)

Varga Róbert


NAGY MÉLYSÉG


Alapige:Mt 1,6

"Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől."


Imádkozzunk!

Istenünk, az a te kegyelmed, hogy nincsen még végünk, és ma sem a mi bűneink és vétkeink szerint bántál velünk, hanem a te irgalmasságod szerint. Köszönjük, hogy itt lehetünk a te szent igéd hallására, és köszönjük azt is, Urunk, hogy amit mi nem tudunk megtenni, azt te megteszed. Átformálod a mi lelkünket, szívünket. Készségessé és késszé teszed arra, hogy halljuk, sőt meghalljuk, amit te készítettél nekünk.

Így kérünk, Urunk, hogy áldd meg a mi igehallgatásunkat. Adjál a szívünkbe tőled való békességet, rád figyelő készséget.

Köszönjük, hogy önmagadért még ezt is megteszed.

Ámen.


Igehirdetés

A legtöbb bibliaolvasó keresztyén nem szereti, és nem olvassa szívesen a nemzetségtáblázatokat. Unalmasnak, sokszor feleslegesnek, és lényegtelennek találják, hogy ki kitől származik, ki kinek volt a felesége, és ki volt a nagymamája vagy az ükanyja. Látszólag jelentéktelennek tűnő dolgok ezek.

Mózes első könyve 5. fejezetében is találunk, meg még sok helyen nemzetségtáblázatot, amelyben szinte csak azt olvassuk, hogy ki hány évet élt meg, és aztán meghalt, és eltemették.

Ha valaki az elején, a harmadik névnél föladja, akkor nem jut el Énókig, ahol megtöri Isten igéje ezt a sort, és erről az emberről valami egészen mást mond. Azt olvassuk Énókkal kapcsolatban, Énók az Istennel járt. Egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten. Milyen érdekes nemzetségtáblázat. Nem? Van egy felsorolás hosszú sorokon keresztül. Élt százhatvan évet, akkor tovább éltek még az emberek, meg más volt az időszámítás is. Élt ennyit, meghalt, eltemették. Élt ennyit, meghalt, eltemették. S egyszer csak odaérünk Énókhoz. Róla azt olvassuk, hogy Istennel járt. Egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten. Nincs szó halálról, és nincs szó temetésről, hanem azt írja Isten, hogy mivel velem járt, ezért magamhoz vettem őt.

Milyen mély értelme és tanítása van ? egy vagy két igehirdetés is kijönne belőle ? ennek az egy mondatnak, hogy Istennel járt, ezért Isten magához vette őt. Egész generációk halnak meg, és tűnnek el nyomtalanul. Énók pedig Istennél talált mennyei otthonra.

Van tehát üzenete a bibliai nemzetségtáblázatoknak, és azért érdemes végigolvasni, még ha néha tényleg száraz felsorolásnak tűnnek is, mert Isten a Biblia minden részében elhelyezhet, elrejthet üzenetet a számunkra.

Most egy másik nemzetségtáblázatból olvastam föl egy mondatot. Ez Jézus nemzetségtáblázata. Isia fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. Milyen döbbenetesen pontosan fogalmaz a Biblia. Nem? Nem lehet tévedés. Arról a Dávidról van szó a nemzetségtáblázatban, aki egészen bizonyos azonos azzal, aki Saul után lett Izráel királya, akinek a fia Salamon volt, aki Úriás feleségétől született.

Nem azt olvassuk, hogy Dávid Betsabé nevű feleségétől született, hanem pontosan azt olvassuk, s mintegy mikroklímában benne van az is, amire Isten gondolt, ami miatt ez belekerült. Salamon Úriás feleségétől született.

Az teljesen érthető és kézenfekvő dolog, és nem is lehet másképpen, hogy az Isten nélkül élő ember nem tud csak vétkezni. Az azonban megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy egy olyan ember, mint Dávid király, aki annyit kapott Istentől, olyan mélyre süllyedhet, amilyen mélyre süllyedt.

A Máté 15-ben azonban Jézus maga mondja azt, hogy a szívből származnak a gonosz gondolatok: házasságtörés, paráznaság, gyilkos indulat, és így tovább és így tovább.

A Szentírás Dávid bűnével kapcsolatban egy olyan emberről ír, aki egy istentelen világban, istenhívő ember volt. Nem egy istenhívő átkos múltjáról van szó, amire bocsánatot kap, amit Isten elfelejt, ami nincs többé, hanem egy istenfélő király szörnyű lesüllyedéséről, ami miatt aztán könny, gyász fájdalom, és egyik halál a másik után. Az ország szétesése, ellenségeskedés és gyűlölködés jön.

Világos tanítása tehát a Szentírásnak az, hogy aki Istennel jár, az egyáltalán nem vétkezhet következmények nélkül. Az sem, aki nem vele jár, de az nem tud róla, hogy mit csinál, sok esetben. A hívő emberek azonban még inkább felelősek Isten színe előtt. Még akkor is, ha tudják, hogy a bűnökre, bűneikre van bocsánat.

Sokkal mélyebb bukásról szól ez az egy mondat. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. Istennek sok kedves követője bukott már el, de Dávid király mély bukása negatív példa, de mégis csak példa, hogy mi történhet azzal, aki Istent elhagyja, aki elfordul Istentől, aki megy a saját feje és vágyai után. És mégis milyen kegyelmes az Isten, hogy még ilyen nagy mélységből is ki tud hozni bárkit.

A lélektan ismer egyfajta szindrómát, tünetcsoportot, amikor valaki élete csúcsán vagy derekán ? ki hogyan fogalmaz ? szinte mindent, vagy mindent elér, amit egy ember elérhet. Sikeres vállalkozó lehet nagy jövedelemmel. Vezető tisztviselő, rendszeresen médiaszereplő, vagy tisztségviselő, vagy olyan szakember, aki a maga területén híressé vált. Azt mondják azok, akik ezzel különösen mélyen foglalkoznak, hogy akkor nem érti sokszor maga sem az illető, hogy egyfajta erkölcsi gátszakadás következik be. Ilyenkor és erre mondják azt faluhelyen: vénségére elment az esze. Vénségére elment az esze.

Bizony az élet derekán, de nem csak férfiaknál, nőknél is előfordul most már egyre gyakrabban, hogy felrúg mindent, összevész mindenkivel. Keres egy jóval fiatalabb nőt vagy férfit. Otthagy házastársat, gyereket, családot, házat, lakást, mindent. És elindul a saját feje után, és a saját útján. Képmutatás, házasságtörés, hazugság, csalás, gyilkosság, mint ahogy itt is Dávidnál. Úgy tűnik, hogy nincsen megállás.

A gamológiával, házasságtannal foglalkozók ismerik ezeket a tüneteket. Dávid a legmagasabb csúcsra került. Hol van már a paraszti gúnya, meg a pár sima kövecske, amivel, egyetlen mozdulattal legyőzte Góliátot? Szép emlék mindez. Régen volt hőskor. Izráel királya már nem megy a csatába. Hettita zsoldosokat fizet meg, meg a saját embereit fizeti meg. A hadgyakorlaton azután később, az összecsapáskor ő otthon tartózkodik. Sétálgat a palotája lapos tetején, és onnan néz körül. Ereje, hatalma, dicsősége teljében. Van már hat felesége. Másképpen ugyanis nem lehet békében élni az ellenséges szomszédokkal, minthogy sorban elvette a királyok lányait. Diplomáciai érzéke is van már. Hatalma, pénze. Erős monarchiát hozott létre Dávid. És akkor, amikor ott kellene lenni a legényeivel a hadgyakorlaton meg a csatában, akkor ő otthon marad, és sétálgat a palota teraszán. Onnan látja meg Betsabét. Nem tudjuk, az asszony miért ott fürdött, ahol fürdött, biztos fürödhetett volna másképpen is, meg máshol is, de ott fürdött. Dávid meglátja. Elvehette volna hetedik feleségének, csak az volt a bökkenő, hogy Betsabénak már volt férje, Úriásnak hívták. Dávid egyik hadvezére.

És itt jön az erkölcsi összeomlás. A gátlástalanság, a kegyetlenség, a könny, a vér és a halál. Dávidon erőt vett az, ami mindnyájunkat fenyeget. A szem és a test kívánsága. És nehogy azt gondoljuk, hogy csak szexuális vonatkozásban létezik ez. Sok minden, az élet sok területén mindenre vonatkoztatva létezhet ez. Erőt vett rajta a test kívánsága.

Mindaz, ami volt, nem volt elég, hanem kellett még valami, az, hogy az valaki másé, elfelejti. Kiesik belőle, hogy mit mond Isten törvénye. Ne kívánd azt, ami a te felebarátodé.

Ilyenkor teszik fel a kérdést: De miért nem lép közbe Isten? Megtehetné. Nem? Miért nem előzi meg, akadályozza meg a tragédiát: Dávid bukását, és Úriás halálát? Miért nem akadályozza meg, hogy a Betsabétól törvénytelenül született gyermek meghaljon? Ha Isten mindenható, miért nem lépett ezekben a kérdésekben? Isten mindenható, de nem személyválogató. Előtte minden ember egyforma cselekedeteire nézve is. Dávid sem volt különb a legalja nép közül való embernél, akár. Még egy bűnözőnél, vagy még egy olyannál, akit odafeszítettek Jézus mellé. Nem személyválogató az Isten. Ő nem a pozíciót nézi.

Sokszor, mikor keresztelőt jelentenek be, s kérdezem a foglalkozást, akkor azt mondja, hogy vezérigazgató. Az nem foglalkozás, az beosztás. Egyszer így, aztán amúgy. Nem? A végzettsége, hogy mérnök, orvos, vízvezeték-szerelő, vagy kertész. Ez nem változik. De az, hogy most éppen vezérigazgató?

Méltóságok jönnek, aztán mennek, majd meglátjuk, hogy mennyire így van ez az élet sok területén. Fölviszi magasra Isten, s aztán engedi, hogy megbukjon. Olyan törvényszerű ez ebben a világban.

Dávid király lett, magasra került. Ilyen magasról tényleg nagyon nagyot lehet bukni, ha valaki elengedi Isten kezét. A király még inkább felelős Isten előtt a népért, a hazájáért, az emberekért, a családjáért. Még inkább példát kell mutatni mindenki számára. De itt Dávid megvakul. A vágy megvakította. Elvette a józan eszét és a világos látását.

Magához rendeli Úriás feleségét. Megtehette? Persze. Ő volt a király, ki mert neki ellentmondani? Egyszerűen berendeli az asszonyt, vele hál ? ahogy a Biblia mondja ?, és Betsabé terhes lett. Nem tudta volna Isten megakadályozni? Dehogynem. Nem tette? Nem. Mert Isten belehelyezett biológia és egyéb törvényeket ebbe a világba, de leginkább az Ő törvénye szerint jár el. Ha valaki Isten ellenére dönt, annak mindig aratnia kell a következményét. Isten belehelyezte világos, egyértelmű törvényét ebbe a világba.

Valaki tíz évvel ez előtt egy utazása során, egy üzleti út során megsértette a másik felet, aki egy szerb kereskedő volt. S tíz év után, amikor újra arra ment, meggyilkolták. Azon a területen ? úgy tűnik ? nem szokás a bocsánat és a felejtés. Van ilyen. A bosszúállás éltette azt az embert.

Isten törvényén nevethetünk, lebecsülhetjük, megszeghetjük. Áttörhetünk minden gátat, minden korlátot, amit az Isten a mi védelmünkben helyezett el ebbe a világba. Ahogy a magas hegyek bizonyos ösvényeinél is, meg a szerpentineknél előre megfontolt, "aljas" szándékkal bizonyos emberek korlátokat helyzetek el. Szörnyű, hogy korlátozzák az ember szabadságát. Nem? Aljas dolog ez, kérem szépen. Hogy jönnek ők ahhoz? Nyilván megvolt az oka, hogy oda korlátokat helyzetek. Vannak filozófiák és ideológiák, amelyek azt hirdetik, hogy az az igazi, mikor mindent szabad.

Egyszer egy nyári táborban is beszéltünk erről, és mondtam, hogy legyen úgy, hogy akkor mindenkinek mindent szabad. S erre valamelyik fiú gondolkodott, hogy tényleg így lesz? S akkor, ha ő fölteszi a lábát az asztalra, amikor én eszem, azt is meg tetszik engedni? Mondom: persze, nem fogok rászólni. S ha beleeszik a levesembe? Óh, mondom, hadd egyen. Hát mindent szabad. Nem? Az értelmesebbje azt mondta: inkább legyen úgy, ahogy eddig. Vannak bizonyos korlátok a mi védelmünkben. S azért, hogy mi jobban érezzük magunkat.

Dávid áthágott egy korlátot, és attól kezdve folyamatosan gyorsulva zuhant lefelé. Minden intés lepereghet rólunk. Mondhatjuk azt, hogy tudjuk mi ezt. Ne szóljon bele Isten, ember, szülő, nagymama, társ, gyerek, senki. Tudjuk mi ezt. De ha Isten törvénye ellenére döntünk, súlyos következményekkel kell szembenéznünk.

Mivel Dávid megvakul, ezért a sötét indulatai jönnek elő. Nagy ravaszul hazarendeli a közben harcba bocsátkozó katonái közül Úriást, Betsabé férjét. Rendkívüli szabadságot engedélyez neki. Milyen rendes Dávid. Nem? S azt mondja, hogy menjél be a feleségedhez, és hálj vele. Ugye értjük? Vigye el annak a következményét Úriás, amit Dávid követett el. Hadd látszódjék úgy ? mert a látszatra nagyon ügyelni kell ?, hadd látszódjék úgy, hogy a gyermek apja nem Dávid, hanem Úriás. Milyen rendes, és milyen ravasz a király. És milyen döbbenetes Úriás erkölcsi tartása, a katonáé, a beosztotté, az alattvalóé. Azt mondja Dávidnak, hogy hogy tehetnék ilyet, mikor az én társaim harcolnak a közben támadó csapatokkal, ellenséggel, és akkor én menjek be, és élvezzem szexuálisan a feleségem testét? Hogy tehetnék ilyet, király? És lefekszik Dávid király küszöbére, és ott tölti az éjszakát.

Régimódi a Biblia, és unalmas? S micsoda erkölcsi törvények? Ennek az embernek még van tartása! Ma ez sem divat. Pénzért, előnyökért, bármiért a gerinc, az erkölcsi tartás odakerül a szögre, ahogy szokták mondani. Szögre akasztotta a gerincét. Gerinctelen emberek sorával találkozunk. Ma ezt mondja, holnap azt mondja. Nyilatkozik a tévének, megvan a felvétel, bejátsszák. Hát az nem úgy volt, s kezdik kimagyarázni. Elképesztő hazugságáradat, ami körülvesz bennünket nap mint nap.

Erkölcsi gátszakadás, és gátlástalanság mindennapossá vált. Mindenfajta törvényt, gátat elszakítani, eltörölni, miközben mindenki tudja, hogy ez lesz mindenkinek a legrosszabb. És aki mer a Szentírás erkölcsi törvényéhez ragaszkodni, az régimódi, mulya, buta és így tovább. Kapja a címkéket és a jelzőket, egyiket a másik után.

Tegnap mondta valaki, hogy nem kell ma házasodni, hát együtt élünk. Vagy ezzel a szörnyű szóval, ez most idézet, nem én mondom, idézek: "összebútoroztunk". Tetszik érteni? "Összebútoroztunk". Micsoda borzalmas magyartalanság. Nem? Aztán, ha nem sikerült az "összebútorozás", akkor majd "szétbútoroznak". Ilyen egyszerű. Beköltözik a cuccal, meg egy-két bútordarabbal, és ha nem jött össze, akkor "összebútorozik" valaki mással. Ilyenné vált a világ.

Megrendítő volt, amikor olvastam, hogy egy középkorú férfi ? ez a bizonyos szindróma ? magas pozícióba került, és ott a válóperi tárgyalás után, mikor kimondták a válást ? ma már ez nagyon egyszerű, nem érdekli a bíróságot az, hogy a másik fél mit mond, ha egyik válni akar, elválasztják őket, és kész. S ott a válóperi tárgyalás utolsó alkalma után a férj egy szép csokor virágot adott a feleségének. Kedvesen rámosolygott, és azt mondta: tudod, drágám, azért válok el, mert nem tudtál felnőni a feladathoz. Egyszerű és kedves nő maradtál. Milyen nagyszerű. Nem? Ez az asszony egyszerű és kedves maradt. Olyan, amilyen volt, amiért egykor ez a férfi megszerette, meg talán könyörgött is neki, hogy jöjjön hozzá feleségül, meg megkérte a kezét. Ő olyan maradt, amilyen volt ? jó értelemben. De hát a férfi ugye magas pozícióba került. Jön ez a bizonyos szindróma. S a feladathoz már ez az asszony, meg közben már meg is öregedett, ugye öregeskedő feleség, ismerjük. Hát azt le kell cserélni. Világos. Nem tud felnőni a feladathoz. És lecserélte. Az, hogy ezzel meg is ölte, és ott a helyszínen kivégezte, kit érdekel? Lényeg, hogy még utoljára kapott egy szép csokor virágot búcsúzóul. Kificamodott erkölcsök. Ő nem tudott a "plázacicák" szintjére emelkedni vagy süllyedni. Maradt kedves, egyszerű feleség.

Isten nélkül az ember ilyenné válik. Mivel nem sikerül Dávid terve, nem tudja belevonni Úriást, még mélyebbre süllyed. Ez a bűn természetrajza egyébként. Kezébe adja Úriásnak ? döbbenetes ? a saját halálos ítéletét tartalmazó levelet, amelyben az áll, hogy küldjétek ki az első vonalba, hirtelen vonuljatok vissza Úriás mögül, hadd haljon meg. S a katonák teljesítik a parancsot, és Úriás meghal. Sikerült a terv? Szabad a pálya? Persze. Szabad az asszony. Betsabé Dávidé lehet most már hivatalosan is? Igen. Megkapta, akit elvett erőszakkal a másiktól? Igen. Tudott erről valaki, látta valaki? Emberi értelemben nem, de Isten látta. Isten tud róla, és Isten nem hagyja annyiban. Miért ment el eddig az Isten? Nem tudjuk, de megengedte. De ekkor közbelép. És ez elég is.

Ha mi úgy szerzünk meg valamit, hogy ahhoz más könnye, vagy idézőjelben ? nem szó szerint ? "vére" tapad, azt látja Isten. Azt tudja Isten. Ha bánat fűződik hozzá, és nyomorúság, arról tud. Nem kiabál például egy nyaraló, amit úgy szereztél meg valamelyik rokontól, vagy a testvéredtől, hogy azzal őt becsaptad? Vagy egy gépkocsi? Vagy bármilyen szakmai előny, akármi, amit Isten pontosan tud, és pontosan lát? Pénz, aminek nem a te zsebedben kellene lenni? Nem kiabál? Az Isten tudja és látja. Egy szexuális kapcsolat, ami nem az Isten szerint való, mert nem a házasságon belül a feleségeddel vagy a férjeddel történik meg?

Mit tud, és mit lát az Isten? Mindent. Odaküldi Dávidhoz Nátán prófétát. Nátán mond egy példát a szegény ember egyetlen bárányáról, amit a gazdag, akinek sok volt, elrabolt. Dávid ? Betsabé ? Úriás története ez. És akkor Dávid magához tér. A vaksága elmúlt. Rájön, hogy hazudott, csalt, erőszakoskodott, a végén gyilkolt, s gyilkosságra bujtott fel másokat. Egy szempillantás alatt nyilvánvalóvá lett az, amit cselekedett. Szörnyű bűnöket követett el.

És itt jön az, ami csak a hívő ember előtt áll nyitva. Odafordul az Istenhez, mert megretten. Olvassuk végig az 51. Zsoltárt. Ez erről szól. Isten elhagyja. Megijed Dávid. Mi lesz vele, ha ezek után, amit elkövetett, magára hagyja az Isten, és elfordul tőle? S azt mondja itt Dávid, hogy ne fordulj el tőlem. Szentlelkedet ? mondja a Zsoltárban ? ne vedd el tőlem. Mi lesz velem Uram, ha magamra hagysz ebben az állapotban? Könyörülj meg rajtam. Mi lesz, ha azt mondod, hogy maradj magadra? Nem szeretlek többé. Elfordulok tőled. Akit ilyen magas pozícióba emeltem, ennyi ajándékot kapott, ennyi mindent megkapott tőlem. Ezt tetted, Dávid? Nem kellesz többé. És Dávid megrémül. Ha azt mondja Isten, hogy elfáradtam veled törődni, menj az utadon, amerre látsz, végeztem veled. Nem számíthatsz többé rám.

A hitben járó ember legsötétebb órái ezek. De újra mondom, hogy minden ilyenből ott a kiút, mert Isten megmutatja.

Egyszer egy bőrkereskedő mondta egy hasonló bűnbe esett társának, aki nagyon elkeseredett a bűne miatt, és félt, hogy Isten elhagyta. Azt mondta neki: figyeljen csak, ha egy bárány egy mély, sáros gödörbe esik, s onnan úgy összemocskolódva húzzák ki, s úgy néz ki, hogy inkább hasonlít egy bárány helyett egy döghúst evő farkashoz vagy kóbor kutyához, akkor úgy dől el a dolog, hogy romlott húst meg illatos füvet tesznek elé. Melyikhez fog nyúlni? A másik azt mondta, hogyha bárány, akkor az illatos füvet fogja kívánni, mert az az ő tápláléka. S újra megkérdezte, hogy kívánod a bocsánatot és a kegyelmet? Igen. Akkor te az Isten népéhez tartozol. Annak ellenére, hogy elbuktál, hogy összemocskoltad magad, hogy ilyen mélyre süllyedtél, hogy farkas indulatok lettek úrrá rajtad. Akkor is van bocsánat, mert Isten népéhez családjához tartozol.

A mélységből is kihozza Isten az övéit. Dávid kimondja Nátán próféta előtt: vétkeztem Isten ellen. Vétkezett Betsabé ellen, Úriás ellen, a nép ellen, a hadvezérei, katonái ellen is. Vétkezett a gyermek ellen, aki megszületik, és aztán miatta, bűne miatt meghal majd. Van bocsánat, és van következmény is.

Ettől kezdve Dávid karrierje meredek ütemben zuhan lefelé. Nem az ő életében, de az ország kettészakad. Vér, könny, háborúság, nyomorúság. Feleségeit elrabolják. Teljes csőd minden területen. A megfogant gyermek pedig meghal. A Biblia világosan mondja, hogy a bűn zsoldja a halál. Velünk sincs ez másképpen.

Hogy lehet akkor ebből kijönni, és mi a megoldás? Azért olvastam ma föl ezt a rövid egy mondatort, hogy Dávid kitől származik, és Dávidtól Salamon, Úriás feleségétől, mert az a megoldás, amit Máté evangélista is leír. Ott van ebben az evangéliumban, hogy Dávidnak még egy leszármazottja meghalt. Még egy Dávidfi. Beveszi Jézus családjába Dávidot az Isten, meg Salamont, meg Úriás feleségétől született gyermeket, mert ilyen az Isten. Mert nála van bocsánat, és nem az ember személyét nézi. Nem csak egy gyermeke halt meg Dávidnak, hanem egy későbbi utódja, Jézus Krisztus is. Ott vérzett el a Golgotán a dávidi indulatok miatt, meg a mi emberi indulataink miatt is. Meg azért, hogy ne minket kelljen halálra ítélni, hanem hogy megmenekülhessünk az ítélet alól, hogy legyen megoldása bármilyen kicsiny vagy nagy bűnnek. De valójában nincs ilyen. Vannak enyhébb, meg súlyosabb bűnök természetesen. A megoldás a nagy mélységeinkre az, hogy kimondjuk: Isten, vétkeztem ellened.

Meghalt Jézus, hogy kimondhassuk: vétkeztem ellened, bocsáss meg. Sokan azt mondják, hogy a hívő ember nem süllyedhet ilyen mélyre. Ó, dehogynem. Lehet aljas indulatokkal teli. Hazudhat a másikról még a gyülekezeten belül is. Rágalmazhat és lophat, és lehetnek a szívében gyilkos indulatok. Ne fessük már magunkat olyan jónak le, mert egyszerűen nem igaz. Ha már valaki valamennyire ismeri önmagát, akkor az pontosan tudja, hogy bizonyos helyzetekben milyen indulatok jöhetnek ki a szívünkből. Van, amit jóvá lehet tenni, és van, amit nem. De van bocsánat. Ez az Isten kegyelme, irgalma és szeretete, hogy van bocsánat. Fölállhatunk, és tiszta lappal indulhatunk el. Soha többé nem emlegeti bűnként a Szentírás Dávid bűnét. Mindig úgy emlegeti később is, hogy Dávidért, az én szolgámért könyörülök meg rajtad. De ez már utána van, miután Dávid vétkezett.

Azt mondja a Biblia, hogy Isten eltörli a mi álnokságainkat. Háta mögé veti, és többé azokról nem emlékezik meg. Egyetlen út marad. Mindent őszintén elmondani, bevallani Istennek. Elfogadni a bocsánatot, és továbbmenni az úton.

Mondhatja valaki: megint a bűnről volt szó. Nem. Nem a bűnről volt szó. Az Isten kegyelméről volt szó. Arról volt szó, hogy akármilyen mélyre süllyedhetünk, ha mi hiszünk Jézus Krisztusban, bemocskolódhat az életünk, de akkor is az Isten nyájához, népéhez tartozunk. Majd Ő megtisztít és megmos. Azt mondja, hogy ad fehér ruhát, amely elég ahhoz, hogy beléphessünk az Ő országába.

Mi mindenről beszél egy nemzetségtáblázat, egyetlen kicsiny mondat? Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. Ezért érdemes a nemzetségtáblázatokat olvasni.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy nálad van a bocsánat. Eltörlöd a mi vétkeinket, megújítod a mi szívünket, megajándékozol újra erős, bátor hittel. Köszönjük azt is, Urunk, hogy az is ajándék, hogy tudunk felejteni, hogy a nálad ott hagyott dolgainkat nem dörgölöd az orrunk alá. Arról többé nem emlékezel meg. S újra hozzád tartozhatunk. Megerősíted velünk a szövetséget. Magadhoz fogadsz, megtisztítasz, s aztán egyszer majd befogadsz a te csodálatos országodba. S addig is megtanítasz minket járni, fölállni a bukás után. Újra elindulni. Újra csodálatos dolgokat végezni a te nevedben és a te nevedért. Újra örülni, békességben járni, elengedni a másik bűnadósságát velünk szemben.

Köszönjük ezt a sok ajándékot, amit elkészítesz a számunkra. Köszönjük, Urunk, hogyha mindezt hisszük, ha ebből élünk, akkor a nevünk föl van írva az Élet könyvébe. Ott szerepel abban a listában, hol ott van Dávid is, meg Sámson is, meg Salamon is. Minden erényük és bukásuk mellett, de ott vannak az Élet könyvébe beírva.

Köszönjük, hogy azt mondod, senki ki nem ragadhat minket a te kezedből. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Kérünk, taníts meg minket, Urunk, jóvátenni, bocsánatot kérni, és ha kell, visszaadni azt, amit gonoszul elvettünk valakitől. Így adj nekünk tanácsot, belátást mindenben.

Ámen.