PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. május 15.
(csütörtök)

Földvári Tibor


AMIKOR AZ ÚR LELKE INDÍT


Alapige:Ezsd 1,1-11

Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az Úrnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára. Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az Úr házát Jeruzsálemben. Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, önkéntes adományaikon kívül. Círus király pedig előhozatta az Úr házának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Jeruzsálemből, és saját istenei templomának ajándékozott. Előhozatta ezeket Círus perzsa király Mitredát kincstárnok felügyeletével, és szám szerint átadta Sésbaccarnak, Júda fejedelmének. Ez volt a számuk: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés, harminc aranyserleg, négyszáztíz másodrendű ezüstserleg és ezer más edény. Összesen ötezernégyszáz arany- és ezüstedény volt. Mindezt magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk mennyei Atyánk, hogy neked jó terved van velünk, s köszönjük, hogy a te isteni akaratod szerint ki is jelented, mi a terved, célod életünkkel. Magasztalunk Urunk, hogy te nemcsak ennek a világnak, a nagy erős fejedelmeknek vagy az Ura, hanem a mi személyes életünknek, és mint közösségnek is. Áldunk téged, hogyha szívből énekelhettük a mostani zsoltárt. Köszönjük, ha valóban örvendezhetünk a te jelenlétedben. Ha bármelyikünknek ebben még lett volna része, mert a napi gondok, terhek elnyomják, vagy mert bármi miatt fáj a szíve, kérünk, hogy a te igédet hallgatva erősítsd meg őt és minket is. Szeretnénk a te igédre figyelve nemcsak megérteni azt, hanem cselekedni is engedelmesen.

Köszönjük Urunk, hogy az Úr Jézusért magasztalhatunk téged, s könyöröghetünk hozzád. Köszönjük, hogy velünk vagy. Az istentisztelet csendességében te legyél hatalmassá számunkra, és hadd lehessünk mi alázatos gyermekeidként engedelmesek neked.

Ámen.


Igehirdetés

Az Ezsdrás könyvét kezdtük olvasni a napokban, most bevezetésképpen vizsgáljuk meg az egész könyvként hozzánk szóló személyes üzenetét. A bibliaolvasásom során elgondolkodtatott az a kétszer is előforduló kifejezés, amely egyszer Círusra vonatkoztatva, másodszor Isten népére vonatkoztatva szerepel: "Isten arra indította a lelkét". Ennek fényében figyeljünk az üzenetre!

Ezsdrás könyve a babiloni fogság utáni kort mutatja be Isten népének az üdvtörténetében. Isten gondviselését világtörténeti méretekben és Izrael történelmében, lelki életében, újjáépítés és a hazatérése kapcsán.

Ezsdrás neve is önmagában - Ezra - Azarjá rövidített héber név formájában azt hirdeti, hogy Isten segített, hogyan segített, hogyan szabadított, hogyan vitte haza a népet, hogyan segített az újjáépítésben. Erről beszél a kétszer is szereplő kifejezés: Isten arra indítja az uralkodót és népe egyes tagjait. Ez a kifejezés azt mutatja be, hogy az emberi döntések, cselekvések motivációi, belső indítékai mögött is van egy sokkal mélyebb ok, Isten Lelkének a munkája, amikor ő indít bárkit is valaminek a cselekvésére.

Először nézzük meg, mit jelentett az a kifejezés Círusra vonatkoztatva, mire indította a méd-perzsa uralkodó lelkét az Úr. A magyar fordítású Bibliánkban a Krónikák könyvét követi ez a bibliai irat, s ha olvastuk a Krónikák könyvét is bibliakalauzunk szerint, akkor bizonyára feltűnt, hogy amivel befejeződik a könyv utolsó két verse, azzal kezdődik Ezsdrás könyve első két verse. Amit Isten Lelke kétszer is leírat, az biztosan fontos. A krónikás a könyv utolsó részében a szomorú babiloni fogságról ír, de előre vetíti, hogy a reménység, az ígéret majd beteljesedett. A krónikás is a fogság utáni népnek szól, ők olvasták először. Leírta a fogságot és lezárta a történelmi iratot, de rámutatott arra, hogy Círus által haza fog menni Isten népe és haza is ment. A krónikás tehát a múltra nézve mondja el, hogy az ígéret beteljesedett. Ezsdrás pedig a hazatérésről, az újjáépítésről beszél, tehát a jövőre tekintve, előre elmondja, hogy Isten valamit beteljesített. Ennek az ígéretnek a fényében történik minden, ami ezután következik.

Ezsdrás könyvét röviden összefoglalva: először leírja, hogyan tértek haza, hogyan kezdtek az oltárépítéshez, majd a templomépítéshez, lefektették a templom alapkövét, majd azt, milyen módon támadták az ellenségek és akadályozták ezt a munkát. Hogyan kezdhettek prófétai bátorításra újra ehhez a munkához, és végül i.e. 415-ben felszentelték a templomot. A 7. részben olvasunk arról, hogy Ezsdrás maga hazatér a második csoporttal i.e. 458-ban. Az ő munkája nyomán a nép megújul lelkileg is. Ennek egyik legnyilvánvalóbb igazolása amikor a családok, házasságok megtisztulnak a hazatért nép élete kapcsán.

Ennek az egyszerű üdvtörténeti történésnek a hátterében Círus oldaláról ott van az az Úr, aki valamire indította ezt a pogány uralkodót. Isten hatalmasan munkálkodik a világtörténelemben népe érdekében. I.e. 722-ben az Asszír birodalom fogságba viszi az északi országrészt, Izraelt. i. e. 605-587 között Júda népe került fogságba. Azonban a fogság ítélete is Isten kegyelmes munkája volt. A Jeremiás könyve 29. részben olvasható kijelentés, amire utalt a felolvasott igerész, azt hirdeti, mennyire kegyelmes Isten; a fogság népének még a fogságba vitelkor meghirdeti, hogy a fogság ideje 70 évig tart: "Mert ezt mondja az Úr, mihelyt eltelik Babilonban a 70 esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozlak titeket erre a helyre." A 11. versben olvashatunk arról, hogy Istennek nagy terve van a népével, jó terve van, és azt végre fogja hajtani. Ezt Jeremiás még a fogságba vitelkor megjövendöli és Ezsdrás könyve leírja, hogy letelt a 70 esztendő, tehát Isten népe hazamehet. Ehhez az Úr egy újabb világbirodalmat alkot, a Méd-Perzsa birodalmat. Ennek a birodalomnak az uralkodói gondolkodása olyan volt, hogy azt mondták, hogy a leigázott népek, alattvalók sokkal hasznosabbak lesznek a birodalom érdekeinek, ha mindenki a maga hazájába hazatér és a saját isteneit imádhatja. Ezért engedték haza Babilonból a környező országok népeit, így Júda népét is.

Círusnak ez a bizonyos rendelete 538-ban hangzott el élőszóban és írásban. Nagyon fontos volt, hogy írásban is megjelent, mert Ezsdrás könyve 6. részében megtudjuk, hogy majd Ahmetá várában, ahol a királyi irományokat tartották, megtalálták ezt a tekercset és ez alapján folytathatták a hazatért gyülekezetek a templomépítést. Ha nem találták volna meg ezt a tekercset, akkor nem épülhetett volna fel a templom.

Tehát fontos, hogy Círus le is íratta azt, amit mondott. De, amit élőszóban kijelentett, az nagyon megdöbbentő, mert arról tesz bizonyságot, hogy ő nemcsak mint méd-perzsa uralkodó hozott bölcs döntéseket, és hazaengedi Júda népét is, hanem arról is, hogy Júda Istene akarata szerint cselekszik. Ugyanazzal a szóval említi az Urat - Jahve -, ahogyan Izrael népe és Júda is nevezte az Istenét. Arról tett bizonyságot, hogy ő ismerte ezt az Urat, olyan személyesen, hogy még a parancsát is megértette, hogy küldje haza Júda népét, hogy felépíthessék a templomot, Isten házát. Áldást mond ennél a küldésnél: legyen velük Istenük azokkal, akik Júda népéhez tartoznak, menjenek haza és építsék fel azt a házat. Anyagi támogatást is ad ehhez és felhívja a figyelmet az önkéntes adakozásra is.

Az ige azt mondja, Círus azért ilyen, mert a lelkét felindította Izrael Ura. A háttérben tehát ott van Izrael Istene, aki ezt a pogány uralkodót személyesen ismeri.

Hogyan ismerhette meg Izrael Istenét Círus ennyire személyesen? A Biblia alapján a válasz úgy mondható, hogy nem tudjuk, nem derül ki Ezsdrás könyvéből. Ugyanakkor beszédes, hogy Ézsaiás könyvében ezt a nevet olvashatta ő is, ha esetleg az ő környezetében lévő júdai foglyok is, Dániel, vagy barátai, beszélgettek. Ézsaiás könyve 45. részében így olvashatjuk: "Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti" (44,28) Károli fordításban Ki Círusnak ezt mondja: Pásztorom! Ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Meg építtessék! És a templomnak: Alapja Vettessék! Így szól az Úr fölkentjéhez, Círushoz, kinek jobb kezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, őelőtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak; Én megyek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat. Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, aki téged neveden hívtalak, Izráel Istene. Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítlak, noha nem ismertél. Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismertél. Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kívül; én vagyok az Úr és több nincsen! Ki a világosságot alkotom, és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!" (44,28-45,7.)

Nem tudjuk pontosan, hogy Círus ezeket a mondatokat hallhatta-e, tudhatott-e róluk. Viszont az élőszóban kihirdetett döntése megismerése után úgy tűnik, hogy valószínűleg ismerte. Tudnia kellett Dánielről, sok mindent hallhatott Dániel Istene nagy csodáiról. Ha esetleg mégsem, akkor Isten Lelke közvetlenül mondta el mindazt, amit ez az uralkodó elmondott. Szeretném azonban aláhúzni, hogy a kétszáz évvel korábban elmondott prófécia ismert lehetett számára. Ez azért beszédes, mert ebben az esetben tudatosan akart engedelmeskedni az isteni kijelentésnek. Talán azt is megtudta, hogy Jeremiás próféciájában 70 esztendőről prófétált. Nabukadonozor királyt Isten 7 éves őrültségben alázta meg annyira, hogy elismerte, hogy tényleg ő egyedül az Isten. Dániel, amikor elolvasta a falra írt írást, akkor azt mondta Belsaccárnak: Te tudtad, hogy apáddal a menny Istene hogyan bánt, és te mégis meggyaláztad a menny istenét, amikor ezekkel az edényekkel bort ittál, dorbézoltál. Ezért valószínűsíthető, hogy ez a pogány uralkodó, Círus megismerte Istent a Biblia olvasása, illetve a Bibliáról való hallás útján.

Ez azért fontos, mert így talán még jobban kitárul számunkra az üzenet, hogy a bibliai kijelentést olyanok is ismerhették, akiről nem is gondolnánk. Akár még pogány uralkodók, állami vezetők tudhatnak bizonyos isteni kijelentésekről. Ha esetleg nem Bibliát olvasva, vagy prédikációt hallgatva, Isten Lelke tud gondoskodni arról, hogy megismerjék az ő akaratát.

Számunkra, akik az újszövetség népeként élünk itt, a mai igei üzenet első része, hogy Isten a pogány uralkodónak a lelkét elindította, még inkább kitágul. Hiszen a hazatérés és az újjáépítés is világtörténelmi méretekben azért történhetett meg és azért történt, mert Isten így készítette a Messiás érkezését. Isten népe nem maradhatott Izrael földjén kívül, hiszen 400 évvel később megszületik a Megváltó. A Méd-Perzsa Birodalom után jöttek a görögök, majd a rómaiak. Emlékezhetünk arra, hogy Augusztus császár hozott egy rendeletet, hogy ne akárhol, hanem Betlehemben születhessen meg az Úr Jézus. Nem olvashatunk arról, hogy Augusztus megismerhette Istent, ő római császárként hozott egy döntést, mert Isten erre indította. Círusnál azonban azt látjuk, hogy ő nagyon személyes kapcsolatban lehetett a mindenható Istennel.

Miért fontos, hogy a messiási ígéret beteljesedése miatt is történt sok minden Círus rendelete kapcsán? Mert Isten a világtörténelemben akkor is és most is mindég Jézus jövetele kapcsán cselekszik; akkor is készítette, de most is Jézus újra eljövetelére. A világtörténelemben minden ami történik, a mi életünkben is, azért történik, mert jön Jézus. Ami jó és kedvező Isten mai népének, az is mind az Úr Jézus jövetele miatt érvényes. Mindig kegyelem, amikor olyan uralkodó, vezető, főnök van bizonyos beosztásban, ami minket is személyesen érint, aki ismeri Istent, aki azt mondja, hogy az ő parancsának akar engedni, tiszteli őt, vagy kijelentett akaratának, a Szentírásnak, azoknak az értékeknek szeretne eleget tenni. Ez mindig kegyelem. Az uralkodókat azonban akkor is Isten indítja, és mindenkit, amikor pontosan az ellenkező jellemzőket hordozzák. Amikor kifejezetten Isten ellen akarnak tenni, Biblia elleni erkölcsi értékeket kívánnak megvalósítani a maguk hatalmából kifolyólag. Ilyenkor vajon nem az Úr van a háttérben, aki mindenek fölött áll? Augusztus császár, amikor rendeletét hozta, nem kedvezni akart a népeknek, Izrael népének, hanem gazdagodni, magasabb adókat beszedni. Az Isten annyira az események fölött állt, hogy Jézus így születhetett meg Betlehemben.

Amikor az Úr Jézust kivégezték, akkor is sok mindent tettek az uralkodók, de végül is, így lettek Isten eszközei. Istennek a világtörténelemben végzett munkája ma is azt igazolja, hogy ő indítja az uralkodókat, nem a gonoszra, mert amikor azok gonoszt tesznek, az az ő bűnük. De Isten fölötte áll a gonosznak és ha kell, a gonosz ellenére, vagy azt eszközként felhasználva cselekszik.

A 6. rész 22-ben annyira beszédes, hogy a méd-perzsa uralkodót nem perzsa uralkodónak nevei az írás, hanem asszír királynak: "Azután megtartották a kovásztalan kenyér ünnepét hét napon örömmel, mert megvidámította őket az Úr, hozzájuk hajtván az asszíriai király szívét, hogy erősítse kezüket az Istennek, Izráel Istenének háza építésében." Az írás a méd-perzsa uralkodót asszíriai királyként nevezi meg, mert ő az Asszír birodalom felett is uralkodott. Ezt megelőzően arról ír, hogy Izrael népe teljessége van otthon. Ez azért fontos, mert nemcsak Júda, és Benjámin mehetett haza, hanem Izrael teljes népe, a tizenkét törzshöz tartózók is. Az asszír fogság nagyon durva fogság volt, majdnem teljesen kipusztult az északi törzs. Az asszír királyként való megnevezéssel a szentíró azt húzza alá, hogy Isten még az asszír fogságban is az ő kegyelmét mutatja meg, onnan is szabadulást készített, mert az ő népén könyörülni akart.

Ennek az igei üzenetnek a fényében láthatjuk mi is, mostani helyzetünkben a világtörténelmi folyamatokat és hazánkban történő dolgokat. Az ige azt mondja: az Úr kezében vannak az uralkodók is. A Római levélben azt olvassuk: "Az Úr szolgája a te javadra".

Amikor megtalálták azt a bizonyos tekercset, amiben Círus király leíratta döntését, akkor a hazatértek gyülekezete nemcsak engedélyt kapott arra, hogy folytassa a templomépítést, hanem Dárius király még azt is hozzátette: azért építsék a templomot és folytassák az építést, hogy vihessenek jó illatú áldozatot a menny Istenének és könyörögjenek a királynak és fiainak életéért.

Dáriusz néhány évvel később nemcsak az építés folytatására adott engedélyt, amit egy másik perzsa uralkodó korábban megtiltott, hanem azt mondta, azért tegyék, hogy áldozatot mutassanak be a menny Istenének és imádkozzanak érte és az utódjaiért. Isten népe parancsba kapta, hogy imádkozzanak az uralkodóért. Valószínűleg ezt parancs nélkül is tették volna, de az uralkodó, úgymond alázattal, mondta azt, hogy tegye ezt Isten népe, mert tudta, ki az az Isten, akihez ők imádkoznak.

A Jeremiás könyve 29-ben, ahol Isten megfogalmazta az ígéretet, hogy majd 70 év elteltével a babiloni fogságnak vége lesz, és azt is mondta, hogy építsenek házakat, lakjanak azokban, plántáljanak kerteket, egyék azoknak gyümölcseit, vegyenek maguknak feleségeket, szüljenek fiakat és lányokat, a fiaikat is házasítsák meg, és szaporodjanak meg ott, meg ne kedvesedjenek, igyekezzenek a város jólétén, amelybe fogságra küldötte őket és könyörögjenek őérte az Úrnak, mert annak jóléte lesz az ő jólétük. Ezt követően folytatja azzal, hogy 70 év múltán haza fognak menni.

Könyörögni azért az uralkodóért, vezetőért, főnökért, akin keresztül Isten a világtörténelemben is munkálkodhat. Akkor is, ha jó, akkor is, ha gonosz. Az Úrért és az ő népéért, mert az Úr indíthatja őket.

Testvérek! Ma könyörögtünk már világi vezetőinkért? És könyörgünk rendszeresen? Az újszövetségi kijelentés aláhúzza ezt: az Úr akarata szerint, vagy amikor szenvednünk kell, akkor az Úr akaratában megnyugodva.

Munkálkodni a város, a haza jólétén. Nemcsak imádság, hanem munkálkodás, sokféle formában lehet ezt tenni. Mert nemcsak Círust, a méd-perzsa uralkodót indította Isten, hanem az ő népét is. Azt olvashatjuk, hogy voltak, akik elindultak, és elmentek Jeruzsálembe, hogy megépítsék az Úr házát. A Károli féle fordítás jobban visszaadja az 5.versben az ősi szöveg jelentését, amikor azt mondja: "Fölkeltek azért Júda és Benjámin családfői". Fölkeltek, elindultak és mentek, hogy építsenek. Miért tették mindezt? Mert az Úr erre indította őket. Sokan voltak olyanok Júda és Benjámin népe és a papok, léviták közül is, akik nem mentek haza. Hallották, talán olvasták is Círus rendeletét, de nem mentek haza, mert Babilonban ott volt a házuk, egzisztenciájuk, nyugodt életkörülményeik a fogságban. Igaz, hiányzott az Istennel való minősített kapcsolat lehetősége, az áldozás, és az Úr templomában való imádkozás lehetősége, de minden más viszonylagos jólétet jelentett. Azt látták, hogyha hazamennek, az úton veszélynek lehetnek kitéve, otthon romokat találnak, mindent újjá kell építeni, nagyon kemény munka vár rájuk, sok bizonytalanság, sőt valószínűleg ellenség fog rájuk támadni az újjáépítés során. Inkább, maradtak a fogság földjén. Akik viszont hazamentek, mert az Úr indította őket, szintén szembesültek a nehézségekkel, melyek vártak rájuk, de döntésük aszerint alakult, ahogyan belülről, belső indíttatásként érezték. Érezték, hogy az Úr küldi őket haza. Az uralkodó kijelentéséből is ezt hallották ki.

A bibliai szövegben nincs ugyan leírva, de valószínűsíthető, hogy nekik is eszükbe jutott, amit Jeremiás mondott, hogy a 70 esztendő letelt. De az is eszükbe juthatott, hogy Círusnak hívják azt, aki a rendeletet hozta, és Ézsaiás az ő nevét említette 200 évvel korábban. A mi Bibliánkban a jegyzetek, vagy a lap alján lévő megjegyzések segítenek megérteni, hogy mi is történt korábban. Ezsdrás könyve jegyzetében van utalás Ézsaiás és Jeremiás könyvére.

Azok, akik hazamentek biztosan ismerték az Ószövetséget és ez is része volt annak, hogy elindultak haza. Engedelmeskedtek az Úr akaratának. A könyv elmondja, milyen sokféle akadállyal kellett otthon szembesülniük. Még a bűnök is kísértették őket, hiszen Ezsdrásnak azért kellett haza mennie, hogy Isten népe megtisztuljon sokféle hamisságtól, megrögzöttségtől, gonosz szokásoktól. De mindezek, az akadályok és a bűnök ellenére, Isten bennük is munkálkodott, sok mindenre indította őket és engedelmesek maradtak mindvégig. Ne felejtsük, Isten ezzel is készítette a Messiás érkezését. Nemcsak a világtörténeti folyamatokban, hanem az ő népe életében is azért munkálkodott, hogy majd megszülethessen az Úr Jézus. Az üzenetnek ez a része azért érint minket személyesebben, mert egyikünk sem állami vezető. Lehet, hogy vannak magasabb beosztásban lévők, főnökök, akkor rájuk vonatkozik az első üzenet is. De a második üzenet az Isten népét érinti, akik az állami vezetők, magas beosztásban levők döntéseit élik meg, jól, vagy rosszul; itt a mi engedelmességünkről van szó. Isten indít valamire, s a kérdés, engedelmeskedem-e neki. Az Úr arra indít, hogy itt oda kell tennünk a magunk személye vagy akár gyülekezeti közösségi történéseit. Ide lehet tenni egyszerű hétköznapi engedelmességet, vagy életre szóló döntéseket. Ne felejtsünk el ezekben a napokban folyamatosan imádkozni az érettségizőkért, mert most még mindig izgulnak. Már túl vannak az írásbeliken, de a szóbeli vizsgák még hátra vannak. Akik érettségiztünk, tudjuk, hogy az érettségi után, már az élet legegyszerűbb döntése és dolga az érettségi letétele. Azt meg kell csinálni mindenképpen, mert azért tanult négy éven keresztül valaki. De hogy hova megy tovább, hogy sikerül az érettségi letétele, talán komolyabb döntés. Az ige azt mondja, Isten indítására indul el a fiatal is a továbbtanulás útján, mert amire ő indít minket, mi annak engedelmeskedünk. Ez akkor is igaz, amikor tapasztaltuk, hogy valamit Isten indításaként éltünk meg, de később kiderült, hogy nem azt tettük, félreértettük Istent. Akkor ő majd helyre tesz minket, az ő bocsánata felszabadít, de itt az ige azt mondja, hogy amikor engedelmesen cselekszünk, az Úr van a háttérben.

Itt a templomépítésről volt szó. Az otthoni, tápiószőlősi gyülekezetem temploma 1957-ben kezdett épülni, amikor bizony kevés templom épülhetett. Még a tápiószelei római katolikus pap is közbenjárt, hogy a szőlősi híveknek legyen saját temploma, a katolikus egyház is segítette építését. Bizonyára tudjuk, hogy kik voltak akkor az állami vezetők. A templom fölépült, a gyülekezet hozott bátran egy döntést és elkezdték építeni. Nagyon sok római katolikus hívő is jött és segítettek az építkezésben, mert volt egy közös ügy. Ez a templom ma is áll.

Gondoljunk a házépítésre. Manapság elég gyakran szoktak lakást cserélni, akár fiatalok, akár idősek, sokféle okból kifolyólag. Idősödve sem egyszerűbb átgondolni, hogy továbbra is abban a lakásban éljek-e, amiben évtizedek óta, vagy jobban járnék, ha az idősek otthonába mennék lakni, ahol gondoskodnak rólam, ahol lehet, hogy könnyebb lenne az élet. Tegnap beszéltem egy nemrég házasságot kötött férjjel, aki elmondta, hogyan próbálják intézni a házvételt, vagy akár házépítést. Fiatal pár kezdetben talán otthon lakik a szülőkkel, de aztán szeretne saját otthont. Mekkora kölcsönt vegyenek föl? Az ige azt mondja, az Isten indíttatására lehet neki engedelmeskedni ilyen döntésekben is. Amikor valamilyen döntést hozunk és engedelmeskedünk, ne csodálkozzunk, ha akadályokkal találjuk magunkat szembe, inkább azon csodálkozhatunk, ha nincs akadály. Isten népének mindig van ellensége is. Az akadályok azért vannak, hogy le lehessen őket küzdeni Jézus erejével.

Ezsdrás könyve a házasság és a családi élet tisztaságáról is beszél, nagyon kemény döntéseket hoztak Isten népének családtagjai. Amikor a házastárs és a házasságban megélt, Isten akaratának való engedelmesség a kérdés, akkor is lehetnek akadályok. Mi a helyzet, ha még csak a férj értette meg az Isten akaratának való engedelmességet, a feleség még nem? Akkor feleségként engedelmesen követi a társát. De mi van akkor, ha nagyot tévedett a férjem? Akkor szeretettel lehet neki mondani: Na, látod! Megmondtam!-ot, vagy pedig, most nagyot tévedtünk, keressük újra az Úr akaratát, hogy elindulhassunk az engedelmesség útján. Ez egy negatív példájú szempontot írt le. Amikor együtt kell dönteni valamiről, Isten akaratát megismerve, az Úr indíttatására és egységre jutni, akkor is nagy fizikai és lelki akadályok állhatnak előttünk.

Amikor Babilonban a családfők eldöntötték, hogy hazamennek, ez a döntés nagyon sok családot érintett. A családfők kifejezés több család legidősebb férfitagjait jelentette. Ők hozták meg a döntést és az egész család elindult. De jól döntöttek, mert az Úr indította őket.

Lehet, hogy csak én látom, hogy mi az Úr indíttatása, és mi a helyes, meg merem tenni a döntéseket, a lépéseket és Isten ezáltal készít áldást a családnak, vagy a környezetemnek. Mert, amit Isten indíttatására teszünk, azon nemcsak az ő áldása van, hanem az engedelmesség során ő készíti a további utakat, visz előre. Amíg nem értjük az Úr akaratát, nem tudjuk, mire akar most indítani, akkor sem kell megállni, megijedni; amit már megértettél, engedelmeskedjél a mában és ami még bizonytalan, amikor eljön az ideje, Isten megmutatja, biztossá teszi az ő akaratának a megértését. Isten ma is lépésről, lépésre vezet bennünket. A zsidó népet is elindította az úton és vitte haza őket, a templom fölépült, megtisztult a nép. Nálunk is így működik ez: Isten indíttatását megértjük, elkezdünk engedelmeskedni. Sok minden talán bizonytalan, de a mában megtett engedelmességet követheti majd a holnapi és az Úr majd tudja, mi az ő terve, akarata: fölkelni, elindulni engedelmesen, mert az Úr indított bennünket.

Ezsdrásékon az Úr kegyelme volt mindvégig, amikor hazamentek és amikor otthon munkálkodtak. Ezzel a köszöntéssel köszöntött bennünket Isten: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek, így szól az Úr, békességet és nem romlást tervezek és reményteljes jövőt adok nektek." Ez az Úr oldala, ezért indít bennünket sok mindenre. Mi alázattal engedelmeskedjünk neki, ahogy még egy pogány uralkodó is tette.


Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Atyánk, imádunk téged, hogy te vagy ennek a világnak az Ura. Valljuk alázattal, te fölötte állsz csakugyan még az uralkodóknak is. Köszönjük, hogy a Római levélben szolgáidnak nevezed őket. Áldunk téged azért a csodáért, amit Círus életében láthattunk a kijelentésben. Imádunk téged Urunk, hogy a világtörténelemben te ennyire személyesen munkálkodtál annak az uralkodónak az életében, hogy készíthessed az Úr Jézus jövetelét. Kérünk téged, hogy mi is Jézus jövetelére várva, láthassunk téged ilyen hatalmas Úrként és így tölthessük be azt a küldetést, feladatot, ami a mi részünk a te világtörténelmi munkádban. Segíts imádkoznunk, munkálkodnunk a város jólétén, segíts a magunk helyén áldássá lenni. Ezért kérjük, hogy a te indíttatásodnak engedelmeskedjünk, legyünk olyanok, mint akik hazatértek.

Kérünk téged, szabadíts meg bennünket minden hamis gondolattól, engedetlenségre való hajlamtól. Szabadíts meg bennünket az akadályoktól való megijedéstől is. Te tudod Urunk, milyen bűnök vannak az életünkben, amik gátolják a neked való teljes engedelmességet; erre nézve is add a te kegyelmedet.

Kérünk, segíts nekünk egyedül, vagy a családban a házastárssal együtt engedelmeskedni neked és mint gyülekezet is szeretnénk téged követni lépésről, lépésre. Köszönjük Urunk, hogy te velünk is jót terveztél, segíts, hogy a mában is elvégezhessük azt, amit ránk bízol. Szeretnénk neked engedelmeskedni hűséggel, alázattal, gyermeki bizalommal.

Köszönjük, hogy most is imádkozhatunk vezetőinkért, népünkért. Kérünk, adj nekünk csendes és nyugodalmas életet, adj nekünk olyan vezetőket, akik félnek téged. Könyörülj meg a határon túl élő magyarjainkon is, lelki testvéreinken.

Ámen.