PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. május 1.
(csütörtök)

Cseri Kálmán


MIT CSINÁL JÉZUS A MENNYBEN?


Alapige:ApCsel 9,1-22

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Ő így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." A vele utazó férfiak szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.

Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Itt vagyok, Uram." Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiről, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." Ezt mondta neki az Úr: "Menj csak el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Testvérem, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott.

Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy Ő az Isten Fia. Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?" De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.


Imádkozzunk!

Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy hallottad az énekben elmondott imádságunkat is.

Magasztalunk azért, mert tökéletesen elvégezted a mi megváltásunk munkáját, és mennyei dicsőségedben is mint megöletett Bárány vagy jelen.

Áldunk téged, Urunk, ma este különösen is azért, hogy mennybemeneteleddel nem hagytál minket magunkra. Nem mentél ki ebből a világból, sőt még inkább lehetővé tetted, hogy mindenki, aki hozzád kiált és utánad vágyakozik, az találkozhassék veled.

Köszönjük, hogy így van, ahogy énekeltük: bárha nem látunk szemünkkel, de hitünkkel megtapasztalunk. Magasztalunk, valahányszor felismerhettük a te munkádat az életünkben. Köszönjük, amikor láthatjuk hatalmas cselekedeteidet, amiket ma viszel véghez ebben a világban.

Kérünk, légy itt jelen most is közöttünk úgy, ahogy ígérted, igéd és Szentlelked által, mert nagy szükségünk van rád. Legyen a te igéd vigasztalás, bátorítás mindannyiunk számára. Hadd kerüljön életünk a te világosságodba. Köszönjük, hogy ma is te vagy a világ világossága, és aki téged követ, az nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Segíts minket helyesen tájékozódni, a valóságot látni, önmagunkat megismerni, de még inkább téged, aki közel vagy ma is mindenkihez, aki hív téged.

Ezzel a reménységgel hívunk most is. Hadd találkozhassunk itt veled, és ebben a találkozásban gyógyuljon, tisztuljon, erősödjék az életünk.

Ámen.


Igehirdetés

Ez a történet már az Úr Jézus mennybemenetele utánról szól. Figyeljük meg, hogy a mennybe ment Jézus mi-mindent cselekszik. Ma erre a kérdésre keresünk választ: Mit csinál Jézus a mennyben? Miért ment fel Ő a mennybe?

* * *

A Bibliából tudjuk, hogy Jézus Krisztus a feltámadása utáni negyvenedik napon, miközben a tanítványaihoz szólt, egyszer csak felemelkedett, egy pillanat alatt egy felhő eltakarta, és azóta Őt senki nem látta ezen a földön. Ő ezt előre meg is mondta, hogy Őt senki nem fogja látni, csak akkor, amikor majd visszajön nagy hatalommal és dicsőséggel.

Ezen a napon tehát a fordítottja történt annak, ami karácsonykor. Karácsonykor Jézus, az Isten mindenható Fia, a láthatatlan világból belépett ebbe a láthatóba. Mennybemenetelekor ebből a láthatóból visszalépett a láthatatlanba. Nem felszállt valahova a csillagok közé, hanem egy pillanat alatt eltűnt a tanítványai elől egy felhő eltakarta Őt.

Vajon mit csinál Jézus azóta? Olyan kedvesen kérdezte ezt egy fiúcska, amikor erről beszélgettünk. Mit csinál az Úr Jézus azóta, hogy visszament a mennybe? Mond-e erről valamit a Biblia? Mond bizony, mégpedig nagyon fontos dolgokat. És ez, amit a Biblia erről tanít, a mi reménységünket, hitünket erősíti, vigasztal, bátorít és meggyőz arról, hogy Jézus valóban nem hagyott magunkra minket.

Mielőtt visszament számot adott az Atyának. A János evangéliuma 17. részében, az úgynevezett főpapi imában, tömören elmondja: Atyám, elvégeztem a munkát, amit reám bíztál. Most azért dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amivel már a világ teremtése előtt rendelkeztem. Én megdicsőítettelek téged, kijelentettem az embereknek a te nevedet. Így ment vissza Jézus a mennybe.

Tanítványai pedig itt maradtak nagy rémületben. Vezető nélkül, védelem nélkül, bizonyos értelemben feladatok nélkül, vajon mitévők legyenek? Nagyon hamar meggyőződhettek arról, hogy nem maradtak vezető nélkül, nincsenek védelem nélkül, és nagyon is pontos programot adott nekik az Uruk, amit ráadásul nem is egyedül kell teljesíteniük, hanem a mennybe ment Jézussal együtt. Hogyan értsük ezt?

Jézus sok-sok munkája közül, amit a Biblia említ, szeretnék most négy olyat megemlíteni egy-egy igével is szemléltetve, amit mindjárt a mennybemenetele után tapasztalhattak az övéi, és szeretnék négy másikat említeni majd, azt inkább rövidebben, amit Ő azóta is folyamatosan, isteni hatalommal és kimondhatatlan szeretettel végez. És ha valakit csakugyan az érdekel, hogy mit csinál Jézus, amióta felment a mennybe, akkor megtelhet a szíve örömmel, hálával és bizalommal iránta, ha ezeket komolyan veszi.

1. Az első, amit mennybemenetelekor mondott a tanítványoknak: "Tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20).

Nem azt mondja, hogy tiveletek "leszek", hanem tiveletek vagyok.

Ennek a fogalmazásnak ugyanaz a magyarázata, mint amikor a Jelenések könyvének az elején olvassuk (Jel 1,8), ahol Jézus bemutatkozik, hogy én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, aki van, aki volt és aki eljövendő.

Nem úgy lenne logikus, hogy: volt, van és eljön? Nem! Ő az örök VAN, és ezután már szinte felesleges utána tenni: aki volt, és aki lesz is örökké. Ő az örök VAN. Az Ő istenségéből következik ez az Ő szüntelen léte és jelenléte. És ezen semmit nem változtatott az Ő mennybemenetele. Ezért nagy vigasztalás ez. Az volt az akkori tanítványoknak (és az a mai tanítványoknak is), amikor mennybemenetele előtt mondta: én pedig tiveletek vagyok továbbra is változatlanul, minden napon a világ végezetéig.

Az Ő mennybemenetele annyit változtatott ezen, hogy attól kezdve a Föld minden pontján, minden benne hívő tapasztalhatja az Ő jelenlétét. Addig Őt is kötötte a testi léte, egyidejűleg csak egy helyen tudott ott lenni. Azóta mindenütt ott van, ahol Őt segítségül hívják. Különösen, ahol az Ő igéje hangzik. ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük - mondja. És különösen ott van, ahol az Ő nevében másokon segítenek az Ő tanítványai: Ha eggyel megtettétek az én legkisebbjeim közül, én velem cselekedtétek meg - mondja Jézus.

Mit csinál tehát Jézus? Velünk van. Az Ő jelenléte nem változott meg.

2. A másik, amit tíz nappal Jézus mennybemenetele után nagy erővel tapasztalhattak az övéi, hogy mit jelentettek azok az ígéretek, amiket szintén tőlük búcsúzkodva, az úgynevezett búcsúbeszédekben (Jn 14-15-16) mondott nekik: Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok, egy másik Vigasztalót küld az Atya, aki megtanít titeket mindenre. Eszetekbe juttatja, amit én tanítottam. Megtanít arra, hogy dicsőítsetek engem. Elvezet a teljes igazságra. Még olyanokat is megismertet veletek, amiket én most nem mondtam, mert még nem tudtátok volna elszenvedni. - A Szentlélekre vonatkozó ígéretek ezek. Jézus ezt megígérte, és mindez be is teljesedett. Átélték az apostolok és átéli ma is mindenki, aki Isten Szentlelkét kapta az újjászületésben, hogy valóban belülről irányítja az övéit. Olyan gondolatokat ad, amire éppen akkor szükség van. Vezeti az övéit, mert akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai. Csakugyan nem hagyott minket árván, hanem a Szentlélek által Ő maga tanít, vezet, véd, erősít, vigasztal, bátorít. Megadja mindazt az övéinek, amire éppen szükségük van.

3. A harmadik a Márk evangéliumának az utolsó mondata: "Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. A tanítványok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel." (Mk 16,20).

Hogyhogy együtt munkálkodott? Hát felment a mennybe! De megmondta: veletek vagyok minden napon... Semmi nem változott, csak az, hogy még többek számára hozzáférhető. Mindenütt és mindig hozzáférhető a vele való közösség. De akik azt teszik, amivel Ő bízta meg őket, azokkal Ő együtt munkálkodik. Nem hagy minket árván a feladatok között sem. Ő nem olyan, mint sok rossz szülő: na, menjél gyerek! Próbáld, aztán majd lesz valahogy. Majd tanulsz a magad kárán. Nem! Ahova Ő küld valakit, oda elkíséri. Sőt előtte jár és átéli az ilyen hívő azt, amit Ady így írt: Hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, kivonta kardját, megelőzött.

A tanítványoknak csak mondaniuk kell azt, amit Jézus rájuk bízott. De ők nem tudják emberek szívét megnyitni, emberek konok értelmét megvilágosítani, emberi életeket megváltoztatni. Ezt csak a dicsőséges Jézus Krisztus tudja elvégezni. Miközben az övéi hirdetik az igét, aközben velük együtt munkálkodik és megerősíti az igehirdetést.

Ahogy Babits írja a Jónás könyvében: "Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem" - mondja Isten. "A szó tiéd, a fegyver az enyém." Óriási ígéret ez. Képzeljük el, hogy teljesen járatlan, tapasztalatlan, kezdő bizonyságtevők voltak itt az apostolok. Egy nagy kiküldetés már volt, onnan jöttek vissza mindenféle tapasztalattal. Az Úr Jézus nem győzte korrigálni, helyre tenni az ő beszámolójukat. De hát nem voltak ők rutinos igehirdetők. Sokan közülük analfabéták voltak. Őket küldi el az igehirdetésre, de nem egyedül. Velük együtt munkálkodik, megerősíti az igehirdetést, és az igehirdetést követik a csodák, hogy emberek hitre jutnak, megszabadulnak, megváltozik az életük. Kapják Isten Szentlelkét ők is, és hozzájuk hasonló egyszerű emberek viszik tovább az evangéliumot, és azokkal is együtt munkálkodik, ott is nyitogatja a szíveket, és terjed az evangélium, és sokan kapnak üdvösséget.

De nem azért, mert az apostolok ügyesek, okosak voltak. Ők elkezdték mondani. Ki tudja, milyen remegő térdekkel és remegő hangon, mint ahogy mi, olykor én is, végezzük ezt a szolgálatot. De vajon ezzel a bizonyossággal végezzük-e, hogy én ezt nem egyedül teszem. Ő bízott meg vele, és mellékeli a megbízáshoz az ígéretet is, hogy együtt munkálkodik azokkal, akik Őt vállalják, akik róla bizonyságot tesznek, akik bíznak abban, hogy az ige igaz, ma is időszerű, és az igén keresztül az élő, dicsőséges mennybement, de itt változatlanul jelen levő Jézus Krisztus tud újjáteremteni embereket.

Bízunk-e mi ebben? Ebben a bizalomban újra és újra meg kell erősödnünk, egymást is ezzel bátorítani, mert nem valami önszugesztió, hogy valahogy próbálgassuk akkor csinálni... Ez Jézusnak az ügye. A dicsőséges, mennybement Jézus a misszió Ura. Ő szólít meg embereket, ilyen magunkfajta, egyszerű bizonyságtevőkön keresztül.

4. A negyedik az, aminek talán a legfrappánsabb bibliai illusztrációja ez a hosszú történet, amit az imént hallottunk. Ez tényleg fantasztikus, hogy mit csinál a mennybement Jézus.

Készen van a terv a keresztyének kiirtására. Megvan az alkalmas ember is, aki ezt végre fogja hajtani, ez a bizonyos tárzuszi Saul. El is indul, hogy az első akciót munkatársaival együtt mindenre elszántan - papír van róla, írásos felhatalmazással - elkezdjék.

És akkor a mennybement Jézus leállítja ezt az akciót. Megszólítja útközben ezt az embert, bemutatkozik neki. Saul megkérdezi: ki vagy te, aki beszélsz, mert nem látok senkit? Nagy fényesség van. Jézus bemutatkozik (micsoda alázat): Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Nehéz neked ezt abbahagyni, de nem lehetetlen. Nagy csend.

Saul emészti ezt a mondatot. Ő tényleg üldözi, ha nem is Jézust, a tanítványait. De Ő azonosítja magát a tanítványaival? Mégis igaz lenne, amit hallott róla? Sok mindent hallott Jézusról, meg látta, hogy István vértanú hogyan halt meg. Neki voltak élményei ezzel kapcsolatban, csak az előítéletei legyőzték mindazt, amit hallott Jézusról.

Aztán ad neki az élő Krisztus időt a gondolkozásra. De érezteti vele a hatalmát. Amikor befejeződik a párbeszéd, Saul felkel a földről, és nem lát. Úgy kell bevezetni oda, ahova nagy dérrel-dúrral és küldöttséggel ment, hogy összeszedje a keresztyéneket. Egy lépést sem tud tenni önmagától. Ennyire tehetetlenné válik az ember? Ilyen gyorsan tehetetlenné válhat? És jön három nap csend.

És mit csinál a mennybement Jézus ezalatt? Szól egy ottani Krisztus-tanítványnak, Anániásnak: menj el ebbe az utcába (szinte az utca és házszám ott van), ott találsz valakit, és majd mondom neked, mit mondjál neki. Anániás megijed, mert a nevet ismeri. Tárzuszi Saul neve hírhedt volt a keresztyének között. Ő volt a hívők hóhéra. És az aranyos Anániás elkezd magyarázni Jézusnak, mintha Ő nem tudná: Uram, nincs itt valami tévedés? Ez gonosz ember ám! Ez a mi ellenségünk. Hova küldesz engem? Milyen sorsot szántál nekem? És a dicsőséges Jézus türelmesen meggyőzi ezt az aggodalmaskodó embert. Menj csak el nyugodtan, mert ő nekem választott edényem. Nagy dolgokat fog tenni ez a Saul. Még a neve is, a szíve is megváltozik. Mindene új lesz. Menj csak el, és majd ott mondom neked, hogy mit mondj neki. És becsületére legyen mondva ennek a megijedt tanítványnak, elmegy. Lehet, hogy benne volt, hogy az életemet kockáztatom, de elmegy.

És mi a következménye? Saul már aznap bizonyságot tesz, hogy Jézus az Isten Fia, és ő, aki tanulta is ezt a szakmát, meggyőzi zsidó honfitársait, hogy Jézus a Krisztus, a Messiás. Ez meg az ő számára életveszélyes vállalkozás. De nem ezen spekulál, mert itt már őt Jézus irányítja. Jézus viszi őt oda, ahova megy, ő meg Jézust viszi magában, és miközben beszél, maga az Úr együttmunkálkodik vele, és megerősíti a róla való bizonyságtételt jelekkel és csodákkal.

Mit csinál a mennybement Jézus? Ennyire szemmel tartja az övéit, mint ott akkor Damaszkuszban. Ennyire számon tartja az övéit. Név szerint ismeri őket. Személyre szabott feladatokkal ajándékozza meg őket. De ennyire szemmel tartja az ellenséget is, és féken tartja. Leszállítja a magas lóról Sault, és meg kell tanulnia megalázkodni az Úr előtt. Leállítja az akciót, de elindít egy újabb akciót: hirdessétek az evangéliumot! Királyok, pogányok, mindenki előtt hirdetni fogja Pál is, mert Jézusnak is van terve. Nemcsak az ellenségnek volt terve a keresztyének kiirtására. Jézusnak is van terve: az Övéi ellenségeinek a megmentésére is. És neki is megvan az embere, a kiválasztott ember, akin keresztül majd munkálkodni fog, és teljesen mindegy neki, hogy az éppen még ellensége Jézusnak. Majd az Ő mindenre kész, áldozatos híve lesz, és rajta keresztül sokak életét meg fogja menteni.

És mindez már a mennybemenetel után történt. Akkor, amelyik időszakban mi is élünk. És ehhez hasonló ma is történik, és akár minket is felhasználhat erre a mi Urunk. Akár úgy, hogy leállít, ha vele ellenkezünk, akár úgy, hogy megbátorít, mint Anániást, és valami szép feladatot ad. Mi az Ő egész tervét nem látjuk át, de annak egy szakaszát elmondja, és ha ott engedelmeskedünk, akkor jön a következő áldás, és visszatekintve csodálhatjuk őt, akinek valóban adatott minden hatalom mennyen és földön. A Saulok meg az Anániások felett is. De mind a két társaságnak a javát akarja. Azt akarja, hogy ne gyilkoljuk egymást ezen a földön, hanem tanuljunk meg egymásért élni, és eközben eljutni egy teljesebb emberségre, amelyik már nem is kiteljesedett emberi élet csupán, hanem amelyik az az új élet, amelyikben Krisztus az úr és Ő vezeti és használja az ilyen embereket.

Ennyire bizonyosak lehetünk abban is, hogy ahogy akkor ott vigyázott az Úr Jézus az övéire, ugyanígy vigyáz ma is. Nem túlzás, amit Ő mondott, hogy az Ő egyházán a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Akármilyen Saulok fenekedhetnek, akiket Ő meg akar menteni, megmenti. Akiket Ő azzal tüntet ki, hogy a vértanúságig hűségesek maradhatnak hozzá, azokat arra erősíti meg, de valóság az, amit szintén a Jelenések könyvében olvasunk, hogy Ő jobb kezében tartja a gyülekezet csillagát, és jár a hét arany gyertyatartó között. A gyertyatartó a gyülekezeteket jelentette, a gyülekezet csillaga a gyülekezet pásztora.

A szervezett keresztyénüldözés idején (mert János akkor írta a Jelenések könyvét) Jézus biztosítja a benne hívőket, hogy Ő jelen van. Ott jár-kel a gyülekezetek között, a gyülekezetek pásztorait pedig, akiket legelőször vittek el és dobtak a kiéheztetett oroszlánok elé, a jobb kezében tartja. A jobb kéz a Bibliában mindig az erőnek, a hatalomnak, a ténylegesen gyakorolt uralkodásnak a szimbóluma volt.

Ezt csinálja a mennybement Krisztus. Szemmel tart és számon tart minket is. Szép feladatokat készít el mindnyájuknak. Amikor eljön annak az ideje, azt tudomásunkra hozza. Még az is az Ő kegyelmének a munkája, hogy megbátorít, hogy merjünk engedelmeskedni neki, és közben Ő együtt munkálkodik azokkal, akik készek engedelmeskedni neki. Védi őket, vezeti őket, ad mondanivalót a szánkba, hogy helyén mondott igét mondjunk. Ad szeretetet a szívünkbe, mert az Isten szeretete töltetik ki azokba, akiket a Szentlélek újjáteremtett, és erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlenek erejét megsokasítja. Visszatekintve nem tud mást tenni a hívő, csak áldani és dicsőíteni Őt, mint ahogy a mennybement Krisztust az egész mennyei világ, sőt az egész teremtettség is szüntelenül áldja és dicsőíti. Erről szól az egész Jelenések könyve.

Mivel megígértem a másik négyet, azt csak megemlítem (ha Isten éltet minket majd jövőre áldozócsütörtökön arról lesz szó). Ez pedig az:

a) Amit az idős János (akkor már kilencven év körül volt, amikor a leveleit írta) így ír: "Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; de ha vétkezünk is, van szószólónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus..." (1Jn 2,1).

Jézus Krisztus szószóló az Atyánál. Mit csinál Jézus? Képvisel minket az Atya előtt. Képviseli az érdekeinket, amiket sokszor magunk sem látunk tisztán. Sok ostobaság után törjük magunkat, és a valódi érdekeinket szem elől tévesztjük. De Ő nem. Ő mindent azért tesz, és úgy tesz, hogy az a mi javunkat szolgálja. Szószólónk, védőügyvédünk, képviselőnk az Atyánál.

b) A másik, amit a Római levél 8. részében olvasunk, hogy Ő az Isten jobbján ül és esedezik érettünk.

Máig emlékszem arra, hogy amikor édesanyám meghalt, az egyik gondolatom az volt, hogy ki fog értem ezentúl naponta imádkozni? Mert abban bizonyos voltam, hogy ő mindennap hordozott minden nyomorúságommal együtt Isten előtt. Éppen azokban a napokban olvastuk a Zsidókhoz írt levelet, és abban is ugyanez a mondat előfordul, mint a Róm 8,34-ben, hogy Jézus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk. És ez nagy örömöt jelentett akkor nekem, hogy kedves volt, hogy édesanyám ki tudja hány évtizeden keresztül ezt gyakorolta, de nála sokkal nagyobb közbenjáróm van! Hogy felejthettem ezt el? Jézus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk. (Zsid 7,25).

c) A harmadik, amit Ő ígért meg, hogy előre megy, és helyet készít az atyai házban a benne hívőknek. Aztán majd eljön értünk. Azt mondja: "magamhoz veszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok." Ezt jelenti meghalni a hívőnek. Eljön értem, és az elkészített helyemre magához vesz, hogy attól kezdve még inkább együtt legyünk. Itt most hit által, ott pedig majd látásban. (Jn 14,1-3).

d) A negyedik, amit a Jelenések könyvével kapcsolatban már említettem. Mit tesz Jézus? Erre már az a válasza a Jelenések könyvének, hogy mit tesznek Ővele. Dicsőíti az egész teremtett világ. Magasztalja szünet nélkül. Kicsiben a magunk gyarló módján ezt elkezdhetjük már itt, és aki mindvégig állhatatos marad, az oda érkezik meg, ahol Ő vár minket és helyet készített, és még teljesebben magasztaljuk majd Őt odaát.

Erősödjön meg bennünk ez a bizalom, hogy a mennybement Jézus nem hagyott magunkra minket. "Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Szentlelke által Ő erősít, vezet, tanácsol és véd. Aki neki engedelmes, azzal Ő együttmunkálkodva megerősíti a bizonyságtételt, akármilyen gyarló is az sokszor a mi ajkunkon. És ilyen hihetetlen aktivitással irányítja az eseményeket, ahogy itt Saul-Pál történetében láttuk. Ő jó felé irányítja a mi személyes életünk eseményeit is, meg a világ sorát is.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, bocsásd meg, hogy olyan sokszor ezt mindenestől elfelejtjük. Olyan sokszor csak a magunk erőit méricskéljük, hogy mire vagyunk képesek és mire nem. Olyan sokszor felnagyítva látjuk az ellenséges erőket. Olykor még képzelődünk is, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek még reánk és szeretteinkre, mintha te nem lennél. Mintha nem te lennél az, aki az életedet adtad értünk, és ezért te vagy az, akiben a legnagyobb szeretet lakozik. Vagy nem te lennél az, akié változatlanul minden hatalom mennyen és földön.

Bocsásd meg, Urunk, a hitetlenségünket, és segíts el minket erre az emelkedettségre, erre a belső bizonyosságra. Ajándékozz meg ezzel a nagy örömmel és megalapozott reménységgel, hogy nyugodtan reád bízhatjuk magunkat, azokat, akikért felelőssé tettél minket, és ennek az egész világnak a jövőjét, mert a mi jövőnk a te kezedben van, és ott jó helyen van.

Taníts minket engedelmeskedni parancsaidnak, és miközben engedelmeskedünk, engedd tapasztalnunk, hogy velünk együtt munkálkodsz, hogy milyen közel vagy azokhoz, akik bíznak benned, ha csak egy kicsit is merünk bízni benned. Hogy mennyire hallótávon belül vagy. Hallod a kiáltásunkat és válaszolsz is arra.

Újítsd meg az imaéletünket. Ezzel a bizalommal hozzuk eléd azokat, akik különösen nehéz helyzetben vannak: betegeinket, a nélkülözőket, a félelmek között gyötrődőket.

Eléd hozzuk a te népednek az ellenségeit is. Te ugyanúgy le tudod szerelni őket, mint Sault annakidején. Sőt ugyanúgy meg tudod változtatni a szívüket. Használj minket ebben is. Adj ehhez nekünk szeretetet, állhatatosságot, béketűrést.

Taníts minket, Urunk, hogy tudjunk téged már itt magasztalni és dicsőíteni, és egyszer majd odaát, az örökkévalóságban örökkön örökké.

Ámen.