PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. április 20.
(vasárnap, konfirmáció)

Cseri Kálmán


NINCS SEMMI GÁT


Alapige:Jn 20,24-31

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szögek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szögek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem."

Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."

Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében.


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, mennyei Édesatyánk! Hálát adunk, hogy megérhettük ezt a napot. Köszönjük, hogy egy szívvel ünnepelhetünk, és hittel dicsőíthetünk téged.

Magasztalunk azért, hogy azokat, akik ma konfirmálnak, annakidején a te ajándékodként fogadták szüleik. Köszönjük, hogy részesedhettek a keresztség sákramentumában. Köszönjük, ha idejében hallhattak a te szeretetedről. Köszönjük, ha nemcsak küldték, hanem hozták őket szeretteik, nemcsak a gyülekezetbe, hanem tehozzád, megváltó Urunk, Jézus Krisztus.

Köszönjük, hogy nem is annyira ők keresnek téged, hanem te azért jöttél, hogy megkeresd és megtartsd az elveszetteket. Rád van szükségünk mindnyájunknak.

Engedd átélnünk most a te szent jelenlétedet. Kérünk, hogy az igén keresztül te magad szólj hozzánk. A te beszéded lélek és élet. És ebben a lelketlen világban, amelyikben úgy pusztítanak a halál erői, nekünk tereád, az élet forrására van szükségünk, és a te igaz beszédedre, ami útmutatás lehet, mert lélek és élet.

Könyörülj rajtunk, hogy ne közömbös szívvel hallgassuk, amit mondasz. A te Szentlelked tegye számunkra személyessé, meggyőzővé, életünket gyógyítóvá, hitünket erősítővé az igét.

Kérünk, ajándékozz meg minket most a te isteni gazdagságodból, mindnyájunkat azzal, amire szerinted leginkább szükségünk van.

Ámen.


Igehirdetés

Az a Tamás, akiről itt olvastunk, Jézus Krisztus tizenkét tanítványa közül volt az egyik. Szokás őt hitetlen Tamásnak is nevezni és elítélni, éppen a most hallottak miatt. Csakhogy ne feledjük el, hogy ő volt az, aki elsőként kimondta teljes meggyőződéssel ezt a nagy horderejű hitvallást: "Én Uram, és én Istenem!" Vagyis, hogy Jézusban maga a mindenható Isten van itt közöttünk. És tudjuk róla a hagyomány szerint, hogy később Indiában hirdette az evangéliumot és vértanúhalált halt Jézusért.

Mit tanít nekünk ezen a szép ünnepi istentiszteleten ennek a tanítványnak a története? Azt, amit az imént így énekeltünk:

Amint vagyok, - nincs semmi gát,
Kegyelmed mit ne törne át.

Vagyis hogy Jézus Krisztus irántunk való mentő szeretete előtt nincsen elháríthatatlan akadály. Mi meg tudjuk nehezíteni az Ő munkáját, esetleg tudjuk azt késleltetni is, ellenállhatunk neki, közömbösek maradhatunk, de Ő ettől teljesen függetlenül, végtelen türelemmel, érthetetlen szeretettel és minden akadályon diadalmaskodó isteni teljhatalmával megmenti azokat, akiket akar. Kimenekít a pokolból, a hitetlenségből, a lelki magányból.

Mi mutatja ezt ebben a történetben? Egy kicsit közelebbről ismerkedjünk meg Tamással. Sok mindent tudott Jézusról, de itt derül ki, hogy mégsem ismerte Őt igazán. Évekig hallgatta tanítását, de nem vette komolyan. Nem is emlékszik rá, hogy Jézus többször megmondta, hogy fel fog támadni. Ott élt Jézus közelében, de nem volt vele igazi személyes kapcsolata. Ezen a húsvét utáni találkozáson hullik le a hályog a szeméről. Szinte a homlokára csap, ó én ostoba! Ez az, amit eddig nem vettem komolyan. Ez az, amit nem hittem. Mi-mindent elkerülhettem volna, ha hiszem, amit Ő mond. De itt már teljes bizonyosság lesz a szívében, hogy Jézus az, akinek mondta magát, és elhangzik a hitvallás: "Én Uram, és én Istenem!"

Figyeljük meg, milyen sok akadálya volt annak, hogy eljusson erre a bizonyosságra. Nem hitte el Jézusnak, amikor Ő többször, hangsúlyozottan jelezte nekik, hogy a halála utáni harmadik napon fel fog támadni. Mintha sose hallotta volna. Amikor ez bekövetkezett, és még aznap meglátogatta Jézus kétségbeesett tanítványait, Tamás éppen nem volt ott közöttük. Amikor tanítványtársai elújságolják neki, hogy láttuk az Urat, Jézus él, valóban feltámadott, nem hiszi el nekik. Nem a bezárt ajtók az igazi akadály Jézus előtt, hanem a bezárt szívek. Ez az önhitt kételkedés, a megkeményedett lélek.

Csakhogy Jézus szeretete előtt nincs elháríthatatlan akadály. Nincs semmi gát, kegyelme mit ne törne át. Mert íme eljön egy hét múlva ismét, egyenesen Tamáshoz lép, s kedvesen ezt mondja neki: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő."

Figyeljük meg: nem Tamás indul el, hogy felkutassa a feltámadottat, hanem a feltámadott Krisztus látogat el ismét tanítványaihoz, hogy Tamásnak bizonyosságot adjon. Nem Tamás nyújtja ki a kezét Jézus után, hanem Jézus nyújtja neki a kezét, hogy lásson és higgyen.

Viszont ezek után semmit nem kell bizonygatni. Egyszerre új fényben ragyog Tamás előtt mindaz, amit Jézustól hallott és látott, és amit Jézusról hallott másoktól. Egyszerre teljes bizonyosság van benne arról, hogy ki is az ő Mestere. Hogy Jézus nem tehetséges tanító csupán, nem csodadoktor, aki sok beteget meggyógyított, nem is jeles próféta és végképp nem valami hamis próféta, aminek az ellenségei mondták, hanem a világmindenség Ura és Istene van itt Őbenne. Mégpedig úgy, hogy egészen személyes kapcsolatban van vele Tamás. "Én Uram, és én Istenem!" - ezt mondja itt neki. És ebben benne van az: Uram, most már látom, hogy te már akkor szerettél engem, amikor én még halottnak gondoltalak és eltemettelek. És valóban igaz, hogy "nem éltem még e föld színén, te értem megszülettél, még rólad mitsem tudtam én, tulajdonoddá tettél, még meg sem formált szent kezed, már elválasztál engemet, hogy társam légy e földön."

Ez ennek a kételkedő tanítványnak a nagy felismerése, és ezt nem is rejti véka alá, hanem megvallja a többiek előtt. És ezzel Tamás életében új szakasz kezdődik el. Jézusnak odaszentelt, boldog életű ember lesz. A helyére zökken minden az életében. Tudja, mi végre van a világon, és egészen bizonyos abban, hogy sem itt, sem az örökkévalóságban ő már soha többé nem lesz egyedül, az ő Ura és Istene vele lesz mindig.

Éppen ezért felszabadul minden energiája arra, hogy úgy, mint az ő Ura és Istene, másokért éljen. Jézusért ettől kezdve minden áldozatra kész, még az élete sem volt drága, hanem odaáldozta. Itt lesz Tamás igazán Jézus tanítványává, aki nemcsak hallgatja Őt és néz utána, hanem aki megy utána, aki követi Őt bárhova.

Sok hasonlóság van Tamás lelkülete és sok mai ember gondolkozása között. Különösen sok tekintetben hasonlítanak őhozzá a mi most konfirmáló testvéreink. Hiszen ti is sok mindent tudtok Jézusról, de vajon hányan vannak közöttetek, akik igazán ismerik Őt? Csak az utolsó egy-két évben sok mindent hallottatok róla, de vajon nem ugyanolyan hitetlenséggel hallgattátok, amit mi itt mondtunk, mint ahogy Tamás hallgatta tanítványtársainak a bizonyságtételét? És sok bizonytalanságnak, kételkedésnek, boldogtalanságnak vajon nem ugyanaz-e az oka, ami Tamás esetében volt, hogy nem volt ott a tanítványtársak közösségében, amikor Jézus megjelent nekik? Ó hány vasárnap úgy múlt el csak a közelmúltban is, hogy sem ti, sem a szüleitek nem kerestétek az élő Krisztussal való találkozást.

Nem jöttetek ide, ahol ma is lehet Ővele találkozni, ahol Jézus emberek életét gyógyítja meg. Itt ülnek közöttünk azok, akik tőle kaptak sokféle értelemben vett gyógyulást, ahol az igén keresztül maga a feltámadott, élő Krisztus beszél hozzánk ugyanolyan személyesen, meggyőzően és nagy szeretettel, mint ahogy Tamásnak tette. Ahol az élő Krisztus megromlott házasságokat hoz helyre, szenvedélyek rabságából szabadít ki embereket, depresszióból emel ki sokakat, ahol nyitogatja a szemünket, hogy érzékeljük Isten valóságát, ahol tanít hinni, bízni benne, s osztogatja az Ő ajándékait. Ad bűnbocsánatot, örök életet, üdvösséget, és ad ebben a kétségbeejtően nyomorúságos helyzetben, amibe a mi népünk most került, életkedvet, reménységet. Ad szeretetet még az ellenségeink iránt is a szívünkbe. Egy becstelenné vált világban ad bátorságot, hogy merjünk becsületesen élni. És az elmagányosodás idején ad barátokat, testvéreket, közösséget, bajtársakat.

És adja az Ő békességet, azt, amiről a felolvasott igében is beszélt. Ezzel kezdte, mert erre volt a legnagyobb szükségük azoknak a kétségbeesett embereknek is. És Jézus békessége nemcsak azt jelenti, hogy nyugalmunk van, hanem azt jelenti, hogy a legmostohább körülmények között is kiegyensúlyozott, elégedett marad az ember, szilárd jellemű, harmonikus személyiség tud maradni. Aki nemcsak jól érzi magát a bőrében, hanem kész és képes másokat is boldogokká tenni. Jézus ezt kínálja mindig, ahol Ő megszólal, és ahol ketten vagy hárman az Ő nevében jönnek össze. Azt, amivel befejeződött a mai igénk: "Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében."

Minden gyülekezeti alkalmon, ahol Isten igéje hangzik, ezt az életet kaphatjuk ajándékba Istentől. Ezt kínálta Ő itt is az elmúlt hetekben és hónapokban is, és közületek sokaknak ez nem kellett. Minden fontosabb volt, mint ez, és így maradt a velünk született hitetlenség, a büszke vagy csüggedt kételyek, a boldogtalan, krisztustalan élet.

Tamás történetének a nagy örömhíre azonban az, hogy nem kell elpusztulnunk ebben az állapotban. "Mert nincs semmi gát, kegyelme mit ne törne át". Ha ezt nem hinném, régen elmentem volna már más pályára. Mivel azonban bizonyos vagyok abban, hogy Isten, aki megkeresett engem tizenévesen, és megnyitotta a szememet, összetörte a kemény szívemet, és egészen bizonyossá tett arról, hogy Jézus él és csak vele lehetek boldog, ezt bárki mással is meg tudja tenni. Az akkori Tamással és a mai Tamásokkal is.

Van-e ennek valami feltétele a mi oldalunkról? E tekintetben is sokat mond ez a történet. Tamás két erényét szeretném még felragyogtatni.

Az egyik erénye az volt, hogy ismét elment a gyülekezetbe. Nem hitte ugyan el, amit a hívők a feltámadott Krisztusról mondtak neki, de íme megint ott van közöttük. És ott a hívők gyülekezetében keresi meg őt Jézus. Ott kap rendíthetetlen bizonyosságot. Ott lesz Tamás boldog emberré, ahova korábban nem látta értelmét elmenni. Mert Jézus ma is ott van jelen, ahol az Ő igéje hangzik, ahol Őt mint élő Urat tisztelik, és úgy hallgatják az Ő akaratát.

Mi hisszük és tapasztaljuk, hogy mindenütt ott van a mi Urunk és lehet vele találkozni, ahol ezek megvalósulnak. Még nem késő. Lehet pótolni, amit elmulasztottunk.

A másik különös tulajdonsága Tamásnak az volt, hogy Jézus sebeit akarta látni. Nem azt mondja tanítványtársainak: bolondokat beszéltek, nem igaz, hazudtok! Lehetetlen, hogy feltámadott! Nem. Azt mondja: "Ha nem látom a kezén a szögek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szögek helyét, nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem el."

Ő egyrészt tudja, hogy mit nem hisz - ez is nagy dolog. Azt is, hogy miért nem. Másrészt kész arra, hogy higgyen, ha valami, amit ő feltételként szab, teljesül.

Miért olyan fontos ez, hogy Tamás Jézus sebeit akarta látni? Azért, mert Jézus Krisztus különös ismertetőjele, senki mással össze nem téveszthető jellegzetessége az Ő sebei, amiket keresztre feszítésekor kapott, amiket miattunk kapott. Jézus tanításához hasonló bölcsességeket más is mondhat. Még az Ő csodáinak egy részét is lehet utánozni, de miattunk egyedül Ő halt meg a kereszten. És egyedül az Ő kereszthalálát fogadta el az igazságos Isten érvényes, helyettes áldozatként. Ilyen sebeket, amiket Jézus hordozott helyettünk, senki más nem hordott ezen a földön. És ilyen sebek után, amilyenek az Övéi voltak, senki más nem jelent meg élve és hatalommal az ismerősei között.

Igaza van Tamásnak: Jézust az Ő sebei hitelesítik és igazolják.

Nem véletlen, hogy a Szentírás tanúsága szerint a mennyei dicsőségében is megmaradnak az Ő sebei. Az Ő sebeiért lett Ő emberré és vállalt mindent, és azokkal mentett ki minket.

Aki megérti Jézus sebeinek a jelentőségét, aki a prófétával együtt személyes vallomásaként is el tudja mondani, hogy "Ő megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel meggyógyultunk", az ilyen ember kapja azt a békességet, és azt a bizonyosságot, amit itt Jézus Tamásnak adott.

Aki ismeri Jézus sebeinek a jelentőségét, az nem fogja Őt összetéveszteni senki mással. Tudniillik maga Jézus szólt arról, hogy az utolsó időkben hamis Krisztusok támadnak, hogy megtévesszenek sokakat, ha lehet, még a választottakat is. Aki ismeri a helyettünk meghalt, a kereszten kivérzett és harmadnapon dicsőségesen feltámadott Krisztust, az nem megy bele ilyen csapdába.

Tamás pontosan érzékelte, hogy ennek a világnak egyetlen Megváltója van. A mi halálos ítéletünket, amit megérdemeltünk volna, egyetlen valaki vállalhatta és vállalta át. És egy személy van, aki minket Istentől messze elszakadtakat Őhozzá visszavezethet, és ez Jézus.

Ennek az emberiségnek nem a hitetlenség a legnagyobb problémája. Az szomorú adottság, mindannyian hitetlennek születünk. A tragédia az, ha valaki beletörődik ebbe, vagy nem jó helyen keresi a kételyeire a választ. Tamás jó helyen kereste, kövessétek a példáját!

Mi pedig várunk benneteket továbbra is nagy szeretettel, és azzal a reménységgel, hogy "nincs semmi gát, kegyelme mit ne törne át..." Míg egyszer majd elhangzik a ti válaszotok a folytatásban: "hadd bízza lelkem rád magát, fogadj el, Jézusom!"


Imádkozzunk!

Megváltó Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük azt, amit értünk tettél. Köszönjük, hogy utánunk jöttél abba a mélységbe, ahova zuhantunk, hogy kiemelj minket.

Áldunk azért, hogy magadra vetted szennyes ruhánkat, és nekünk kínálod a te fehér ruhádat.

Köszönjük, hogy most újra hívsz magadhoz, és hívsz még közelebb.

Bocsásd meg sok ellenállásunkat. Te ébressz a szívünkben vágyat, hogy veled akarjuk eltölteni a hátralevő időnket és az örökkévalóságot. Ajándékozd nekünk is, kérünk, ezt a boldogságot, amiről Tamásnak beszéltél. Kételyeink helyére adj megalapozott bizonyosságot, csüggedésünket váltsa fel a benned való reménység.

Segíts, Urunk, hogy egyre jobban megismerjünk téged. Hogy felismerjük, ki vagy te valójában, és elismerjünk életünk Urának és Istenének.

Kérünk, tedd ezt a gyülekezetet minél többek számára olyan lelki otthonná, ahol lehet gyógyulni, erősödni, az életharcra felkészülni.

Kérünk, legyen a te áldásod azokon, akik ma itt fogadalmat tesznek.

Könyörgünk mindnyájan szeretteinkért, egyházunkért, népünkért.

Kérünk, légy irgalmas, és ne a bűneink szerint cselekedj velünk, hanem formálj minket olyanokká, akik képesek vagyunk a te dicsőségedre élni.

Ámen.