PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. április 10.
(csütörtök)

Cseri Kálmán


KAPCSOLATAINK


Alapige:Kol 4,2-18

Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy világossá tegyem azt úgy, ahogyan nekem beszélnem kell. Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.

Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tükhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és hogy megvigasztalja szíveteket. Vele megy Onézimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik.

Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim az Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban vannak. Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. Köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet ti is felolvassátok. És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!

A köszöntést én, Pál, írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én bilincseimről! Kegyelem veletek!


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy előtted lehetünk itt most. Köszönjük, hogy elkészítetted ezt a csendes órát ennek a fárasztó napnak a végén.

Áldunk azért, hogy tudhatjuk, te mindnyájunkat jól ismersz, és úgy jöhetünk hozzád, amint vagyunk: hozzuk a terheinket, a kérdéseinket, a csüggedésünket. Hozzuk ezeket a panaszokat is, amikről itt most énekeltünk.

Látjuk, Urunk, hogy nemcsak körülöttünk szaporodott meg a gonoszság, hanem bennünk is olyan sok rejtett gonoszság van. De köszönjük, hogy te éppen ettől tudsz megszabadítani minket, megtisztítasz, és mennyei ajándékokkal gazdagítasz. Ezzel a reménységgel vagyunk itt most.

Kérünk, vedd el a fáradtságunkat, a szétszórtságunkat és tedd számunkra fontossá a te mondanivalódat. Adj nekünk halló fület, értő szívet, és engedd, hogy amit te mondasz, az legyen most nekünk vigasztalás, bátorítás, útmutatás - melyikünknek mire van szükségünk.

Ajándékozz meg minket csenddel, a veled való találkozással, a te isteni, atyai gazdagságoddal.

Ámen.


Igehirdetés

Nem olyan régen olvastuk kalauzunk szerint Pál apostolnak Kolosséba írt levelét. Egyszer korábban részletesen foglalkoztunk azzal, hogy milyen sok fontos tanítást ír az apostol ebben a levélben a sokféle veszélytől fenyegetett kicsi gyülekezetnek Kolosséba. Felvértezi őket a tévtanítókkal vívott harcra, segítséget ad nekik ahhoz, hogy növekedjenek a hitükben, és erősíti őket arra, hogy másoknak is megfelelően mondják el az evangéliumot, tudjanak beszélni Jézus Krisztusról.

A levél végén pedig egy hosszú fejezeten keresztül Pál apostol a maga kapcsolatairól ír. Egy egész kapcsolatrendszer lesz itt világossá számunkra. Nagyon tanulságos az, hogy egy hívő ember mit ír a kapcsolatairól. Ezt vizsgáljuk meg most, hiszen mindannyian benne élünk egy bizonyos kapcsolatrendszerben.

Akinek még élnek a szülei, a szüleinek a gyermeke, akinek vannak gyermekei, a gyermekeinek a szülője, akinek van testvére, a testvéreihez valahogy viszonyulnia kell, ha van házastársa, nemcsak a házastárshoz, hanem a családjához is valahogy viszonyulni kell. Ez néha külön nehéz feladat.

Aki dolgozik, van főnöke, és vannak munkatársaink, esetleg beosztottaink. Én beosztottja vagyok a főnökömnek, nekem vannak beosztottjaim. Hogyan viszonyul az ember minden irányba?

Vannak szomszédaink, néha nehezen elviselhető szomszédaink. És vannak alkalmi kapcsolataink is. Utazás közben egy félóráig össze vagyunk zárva számunkra ismeretlen emberekkel, de teljesen azonos a sorsunk, és ott olykor még valahogy viszonyulni is kell egymáshoz.

A gyülekezetben is kialakultak kapcsolataink, remélem. Vannak barátaink, lelki testvéreink. A gyülekezeten kívül meg esetleg vannak ellenségeink is.

A kapcsolatok mindig alakulnak. Hol az egyik lesz fontos, hol a másik. Hol ott vétünk valami hibát, és azt helyre kell hozni, amit elrontottunk, hol emitt látjuk, hogy időszerű, hogy ápoljuk, erősítsük ezt a kapcsolatot. Hol nekünk van szükségünk a másikra, hol a másiknak van szüksége mireánk. Ebből áll az életünk, és nem mindegy, hogy kikkel vannak kapcsolataink, mit teszünk ezekkel - ahogy mondani szokták: hogyan kezeljük ezeket.

Nos, Pál apostol szemléletesen leírja itt az ő kapcsolatait, hogy azt szinte le lehet rajzolni. Ne felejtsük el, hogy az apostol itt börtönben van. A Kolosséi levelet börtönből írta, és ez alatt az idő alatt őt több csalódás is érte, többen a meghittnek gondolt munkatársai közül is elhagyták, vetélkedni kezdtek vele. A Filippi levélben részletesen leírja, hogy ő hogyan reagál erre.

1. Melyik kapcsolattal kezdi az apostol? Azzal, amit az előbbi felsorolásban meg sem említettem. Mert a legtöbb embernek eszébe sem jut: A vertikális, a függőleges kapcsolattal kezdi. "Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni."

Az apostol szívéből felszáll az imádság Istenhez. Ez a legfontosabb, a legelső kapcsolat a számára. Sokakkal volt kapcsolatban. Egy hosszú névsort olvastunk itt. Az, hogy valaki két év óta elszigetelten, börtönben van, hogy ilyen gazdag kapcsolatrendszert tud ápolni, és még onnan is erősíti ezeket, ez önmagában jó példa számunkra. De mindent megelőz az, hogy ő Istennel van kapcsolatban, és a kolosséi hívőknek is ezt ajánlja, amikor a kérdést előveszi: mindenekelőtt Istennel legyen nektek közvetlen, egyre mélyülő, folyamatosan működő közösségetek. Az imádságban legyetek kitartóak, legyetek éberek, ne szűnjetek meg hálát adni.

Hívő emberként élni, ha röviden akarjuk ezt jellemezni, ezt jelenti: kapcsolatba kerül az ember Istennel. Ami megszakadt, ami tönkrement a bűnben, az helyreáll. Újra beszédes viszonyba kerül a teremtmény az ő Teremtőjével, a befogadott gyermek az atyjával.

Ez az a kapcsolat, ami mindig működhet. Valaki kórházban éjszaka rosszul érzi magát. Ha nagyon tapintatos ember, nem a csengőhöz nyúl legelőször, hogy zavarja az éjszakás nővért, hanem imádkozik a hívő ember, és nem ébreszti fel valamelyik szomszédját, ha nem olyan nagyon nagy a baj. Az első gondolata: imádkozik.

Ez az első csatorna és a mi mennyei Atyánk az, akit mindig lehet zavarni. Soha nem alkalmatlan neki, hogy hozzá kiáltunk. Az éjszaka kellős közepén is, mindig járulhatunk hozzá, mindig megtaláljuk. A legbizalmasabb, a legintimebb kapcsolata egy hívőnek az élő Istennel van.

Jézus Krisztus munkáját Péter apostol éppen ebben látta, hogy minket Istenhez visszavezessen. És akit visszavezetett, az attól kezdve örül, ha beszélgethet vele. Szinte folyamatosan. "Szüntelen imádkozzatok." Ezzel kezdi az apostol: legyetek kitartóak, és legyetek éberek. Vegyétek észre, hogy mi-mindenért adhattok hálát Istennek.

Ez a kapcsolat azonban nem egyoldalú. Nemcsak abból áll, hogy én kiáltok az én Atyámhoz, nyújtom a kezemet és kapaszkodom, hanem úgy is nyújtom a kezemet, hogy ide kérem szépen a te ajándékaidat. Nemcsak én öntöm ki a szívemet Őneki (és ez nagyon nagy lehetőség), hanem közben Őbelőle is árad az én életembe mindaz a sok mennyei érték, amit csak tőle lehet kapni.

Terólad ömlik rám a fény, a béke, boldog élet - mondja a szép keresztelési énekünknek egy későbbi verse. Jézus azt mondja: az én örömömet adom nektek, hogy a ti örömötök teljes legyen. Ezért mondhatja el Pál apostol, hogy minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.

Azt mondja: az én békességemet adom nektek, és ebből következik az, hogy az "Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, megőrzi a mi szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban." Azt mondja Isten: az én igéimet adom a te szádba.

Ezért Pál apostol mit kér a közvetlen folytatásban tőlük? "Imádkozzatok együtt, egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy világossá tegyem azt úgy, ahogyan nekem szólnom kell."

Miközben kiöntöm a szívemet, hálát adok, könyörgök, bűnt vallok, aközben Isten megtölti a szívemet, megtölti a számat, az egész lényemet önmagával. És kialakul ez a kettős megerősítés, amit Jézus így mondott: "Maradjatok énbennem, én meg tibennetek." Ezt éli át az Istennel való kapcsolatában a hívő ember.

2. Vannak nem hívő ismerőseink is. Nem hívők között élünk egész nap. Legtöbbünk családjában is vannak még nem hívő emberek - reméljük, hogy majd hívők lesznek. A munkahelyen többségben vannak legtöbbünk esetében a nem hívők. Velük milyen kapcsolatban van az apostol? Amit Istentől kap, azt azonnal továbbadja elsősorban azoknak, akik még nem hívők, mert erre hívta el őt az Úr Jézus.

Amikor Pálnak le kellett szállnia a magas lóról a damaszkuszi úton, akkor konkrét feladatot kapott. Azt mondja Jézus: "Elküldelek a pogányokhoz, hogy nyisd meg a szemüket, hogy sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából az élő Istenhez térjenek." Aztán még sorolja: majd fogsz te királyok, helytartók előtt is bizonyságot tenni, hogy halljanak Jézusról, a megszabadulás lehetőségéről azok, akik nem hallottak.

Pál ezt nem magából adja nekik, hanem amit kapott, azt adja tovább. Sáfár minden hívő ember. Kapja Istentől a mondanivalót, a szeretetet, a békességet, az örömöt, és ez árad át rajta. Mintegy átfolyik rajtunk az, amit onnan felülről kapunk.

Ezért mondja Jézus a hívőknek a Hegyi beszédben: ti vagytok a föld sója, megízesítitek magatok körül az életet. Ti vagytok a világ világossága, akik a világ Világosságától, Jézustól már fényt kaptatok. De nem azért kaptátok, hogy a véka alá rejtsétek, hanem hogy kitegyék és világítson. Még ha tönkremegy is bele, mint ahogy a gyertya elfogy, miközben világít. Nem baj, betöltötte a küldetését. Ezért vagytok. Ti vagytok a világ világossága.

Amit kapunk, azt továbbadhatjuk. Hogyan olvassuk ezt itt? "Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt (ezek a még nem hívők), a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni."

A felkínált alkalmakat, lehetőségeket vegyétek észre. Görög szóval így mondják: kairosz. Az Istentől valamire elkészített alkalmat vegyétek észre és ragadjátok meg. Amikor Isten készít el egy találkozást, meg fogja adni nektek, hogy helyén mondott igét mondjatok az illetőnek, ha nem a magatok kényelmét keresitek, meg nem a magatok gyávaságának engedtek, hanem szeretitek a kívülvalókat. Ez a nem hívők iránti felelősség, az irántuk való szeretet, a velük való törődés az, ami a nem hívőkhöz való kapcsolatunkat kell, hogy jellemezze.

Nem az ítélkezés, hogy ő milyen, meg miért olyan. Nem az, ami nekünk a velük való kapcsolatban esetleg kellemetlen vagy terhes. Semmiképpen nem valamiféle gőg, hiszen mindenünket, amink van, mi is úgy kaptuk felülről, és azért kaptuk, hogy továbbadjuk nekik. Mid van, amit nem úgy kaptál? - kérdezi Pál. Ha meg úgy kaptad, mivel dicsekedhetnél? Örülj neki, hogy téged gazdaggá tett Isten, hogy gazdagíthass másokat.

A nem hívőkkel való kapcsolatunkat mindig ez kell, hogy jellemezze: alkalmazkodás, alázat, csendes szolgálat, készség. És ugyanakkor a felkészültség is, mert azt mondja Pál: Bölcsen beszéljetek, hogy mindenkinek helyesen tudjatok felelni.

És ha rossz szándékkal és provokatívan kérdez? Akkor is szelíden és helyesen tudjatok felelni. Ehhez kell igeismeret, és ehhez is kell a fölfelé való mindent megelőző kapcsolat. Én Isten eszközeként, az Ő alkalmazottjaként vagyok jelen, akárhol vagyok. Utazom a villamoson, végzem a munkámat a munkahelyemen, házimunkát otthon, gyülekezetben, akárhol, Isten alkalmazottjaként. Mire akar engem most használni? Minek van itt a kairosza, az elkészített ideje? Kérem, hogy adjon szót Ő a számba, hogy azt mondjam tovább, amit Ő akar mondani most a kívülállóknak, hogy megmentse őket.

3. De a hívőkkel is van kapcsolata természetesen a hívő embernek. Tele van az apostol szeretettel, gyengédséggel, vágyakozással, mintegy atyai felelősséggel, de testvéri melegséggel az ő hívő testvérei iránt. És a hívőket is kéri, hogy imádkozzatok ám értünk, mert nehéz itt a börtönben, és én sem találom sokszor a szavakat.

Azt kéri: "Imádkozzatok érettünk, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy világossá tegyem az Ő igéjét úgy, ahogy nekem beszélnem kell."

Figyeljünk fel arra, hogy a legrészletesebben erről a kapcsolatáról ír. Mert az Istennel való igazi lelki kapcsolat után ez a feltétele annak, hogy a másik irányba, a nem hívők számára mindig tudja adni azt, amire nekik szükségük van. Kiderül ebből a leírásból meg a hosszú névsorból, meg a közbe-közbe iktatott félmondatokból, hogy milyen szoros, meleg, meghitt kapcsolat köti össze a Krisztusban hívőket egymással, pedig az egyik börtönben van, és tőle több száz kilométerre van az a gyülekezet, ahova most ezt elküldi valakitől. De annak a gyülekezetnek gondja volt arra, hogy elküldjön valakit a börtönbe meglátogatni az apostolt. A filippi gyülekezet még egy kis szeretetcsomagot is küldött, meg egy levelet tele kérdéssel. Az apostol válaszaiból tudjuk meg, hogy mit kérdeztek tőle.

De ő is tele van, nemcsak azzal, hogy szeretettel köszöntelek benneteket, hanem konkrét tanácsok, utasítások, szintén kérdések vannak a levélben, és sok-sok szívből fakadó üdvözlet név szerint. Itt egy hosszú névsor van, mert ez az egész társaság egy család. Hiszen mindnyájan úgy szólítják meg a mindenható Istent: mi Atyánk! Ha neki is az Atyja, meg nekem is, akkor mi egymással testvérek vagyunk, és ez előtt nem akadály a több száz kilométeres távolság, meg az, hogy az egyik éppen most börtönben van, a másik szabadlábon, az egyik beteg, a másik egészséges. Semmi nem akadály. A Krisztusban való hit mélyen és eltéphetetlenül összeköti őket egymással.

Három olyan kifejezés ismétlődik itt, ami szépségesen szemlélteti ezt.

Azt írja egyikükről Pál apostol, hogy ő szolgatársam az Úrban. Egy másikról: ő az én fogolytársam, aki szintén köszönt titeket. És azt írja többekről: ők az én munkatársaim az Isten országa hirdetésében.

A görög eredeti szövegben még szebben szemléltethető ez, a szün (syn) azt jelenti: val-vel, valakivel együtt, és mind a három esetben ezt teszi a főnév elé. De a magyarban is szépen kijön: ott a "társam", ő az én szolgatársam, az én fogolytársam, azok meg, akiket említettem, a munkatársaim. Hogyhogy munkatársaim, amikor ők tőlem távol egészen mást csinálnak, én meg itt csücsülök a börtönben összeláncolva egy római katonával? Attól mi még ugyanannak a főnöknek az alkalmazottai vagyunk. Egy "céghez" tartozunk, ugyanazt a munkát végezzük.

Mi ez a munka? "Az Isten országa hirdetésében..." fáradozunk mindnyájan. Pál ott, és Jézushoz vezetett több római katonát. Ezért írja a Filippi levél végén (valószínű mind a két levelet ugyanabból a börtönből írta, a Kolosséit és a Filippit is), hogy üdvözölnek titeket a pretoriánusok házából valók. Ezek azok voltak, akik vigyáztak a foglyokra, római katonák. Egy kis gyülekezet jött létre Pál apostol szolgálata nyomán. Ugyanazt csinálja ő ott benn, mint a többiek kinn. Egyelőre most kedvezőtlen helyzetben vagyunk, de nem a kedvezőtlen helyzet miatt háborog, hanem azt mondja: milyen jó, hogy összetartozunk, hogy ugyanabban a munkában fáradozhatunk. Munkatársak vagyunk, szolgatársak vagyunk, és vannak itt fogolytársaim is, ővelük együtt szeretettel köszöntünk benneteket.

És kiderül: aggódtak az apostolért. Ezért ő fontosnak tartja, hogy a gyülekezet tagjai pontosan tudják, mi van most vele. Milyen lelkiállapotban, milyen egészségi állapotban van, és mit tart fontosnak, hogy megüzenjen nekik. Az egymásról való információ fontossága kiderül ebből a levélből.

"Azért küldöm hozzátok Tükhikoszt, az én szolgatársamat, hogy megismerjétek a mi körülményeinket, és hogy megvigasztalja a szíveteket." Mert aggódtak érte. Tudjátok meg pontosan, hogy mi van. Nehéz, de elviselhető, ne aggódjatok, nem kell kétségbeesni, itt is megtérnek emberek, és nem vagyunk kétségbeesve.

Mindenki fontos ebben a családban. Hogy kerül ide egy rabszolga gyerek, ez az Onézimosz, aki valószínű tizenéves lehetett akkor, amikor Pállal összekerült és Pál őt is Jézushoz vezette. Erről meg a Filemonhoz írt levélből értesülünk. Onézimosz Kolossében lakott, Filemon is Kolossében lakott. A levelet oda írja, és azt mondja: ezzel a bizonyos Tükhikosszal, akitől küldöm a levelet, elküldöm Onézimoszt is. És mit ír róla: szökött rabszolga volt, "aki hű és szeretett testvér, aki közületek való". Vigyázzatok ám, hogyan fogadjátok, mert közben megtér, ő is a család tagja lett, testvérünk. Ne azt nézzétek, hány éves, milyen volt a múltja, hanem ugyanúgy a Krisztusban megváltott testvér, mint akármelyiktök. Akár Filemon, a gyülekezet vezetője, vagy akár én, Pál. Mert mi társak vagyunk. Szolgatársak, munkatársak, egy ideig fogolytársak is voltunk, most pedig ő megy haza. De fontos, hogy megvigasztalják egymást, hogy tudjanak egymásról.

Itt mindenkinek munkája van. Arkhipposznak mondjátok meg, hogy legyen gondod arra, hogy betöltsd azt a szolgálatot, amit átvettél az Úrban. És segíteni kell egymást.

A börtönből utasítja őket, hogy Márk, Barnabás unokaöccse, ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be. Miért? Márk évekkel korábban elhagyta az apostolt. Az első missziói úton, mint fiatalember, megijedt a feladattól, és visszafordult. Pál akkor megharagudott rá és azt mondta nagybátyjának, Barnabásnak, hogy velem többé ne jöjjön. Közben Pál ezt megbánta, meg látta, hogy Márk mégis csak hűséges szolga, és újra magához vette. Ez is a kapcsolatokhoz tartozik. Hívő ember is megharagudhat a másikra. Vagy elhamarkodhatja az ítéletet. Ez a fiatal Márk nem alkalmas a szolgálatra, mert ott megijedt a nehézségektől. De kiderült, hogy a fiatal Márk tovább is végezte azt a szolgálatot, és az is kiderült: hűséges. Akkor Pálnak van bátorsága korrigálni önmagát. Ott akkor úgy láttam, nem alkalmas, de látom, hogy mégis alkalmas. Gyere Márk, végezzük együtt a szolgálatot. Nem akarja, hogy a gyülekezet előítélettel esetleg ne fogadja be, vagy szeretetlen legyen hozzá. Itt írja ezt a szót: utasítást kaptatok, hogy fogadjátok be.

Sok tanulságos részlet is van itt az emberi kapcsolatokra vonatkozólag. Mindenesetre látjuk, milyen mozgalmas, mennyire átgondolt, céltudatos módon végzik mindnyájan az Isten országa építését. Ki-ki a maga helyén, a saját lehetőségei szerint, a rendelkezésére álló eszközökkel, de tartják a kapcsolatot. Gondoljuk el, hogy egyrészt ebben a helyzetben, hogy börtönben van ítélet nélkül, s nem tudja, meddig tartják ott, másrészt az akkori hírközlés... Nem voltak akkor ilyen eszközök, mint ma. De levelet ír, utazgatnak, jönnek, mennek, keresik egymást, érdeklődnek. Tele van kérdéssel, válaszol a kérdésekre, és itt is, ott is, akárhol vannak, hangzik az imádság.

És mennyei Atyjuknál összefut minden. Mindegyiknek külön-külön vele van kapcsolata, Ő köti össze őket egymással is itt a földön. Ő teszi alkalmasakká, hogy világítsanak a nem hívőknek és legyen mondanivalójuk a számukra, és Ő teszi alkalmasakká arra, hogy vigasztalják egymást, erősítsék, tartsák a lelket egymásban, és úgy végezzék az Istentől kapott szolgálatot.

A legvégén egy rövid mondatban utal mindössze a saját nyomorúságára. Egész végig nincs szó arról, hogy azért nem könnyű nekem itt bilincsek között. Az utolsó mondat hangzik így: "A köszöntést én, Pál, írom saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én bilincseimről! Kegyelem veletek!" Ennyit önmagáról. A összes többit Istenről, az Ő ügyéről, a testvérekről, a munkatársakról, a szent ügyről, ami egészen betölti és élteti.

Sokszor az a mi bajunk, hogy ez is fordítva van. Elsősorban a magunk nyomorúságaival vagyunk tele, kinek milyen betegsége van, mennyibe kerül a gyógyszer, ki bántotta meg, melyek a gondjai. Pálnak is volt rengeteg gondja, de elég ennyit üzenni csak a testvéreknek: emlékezzetek meg az én bilincseimről! Nem kell több. Egyrészt bízik abban, hogy ezt komolyan veszik, és hangzik érte az imádság, másrészt nem magával van tele. Az öntelt ember a maga helyzetét nehezíti meg mindig.

Aki Jézussal van tele, az evangéliummal van tele, a másokért érzett felelősséggel van tele, a testvéreivel való összetartozás örömével van tele, az a lelkileg gazdag ember, aki tud másokat is gazdagítani.

Ennek a fényében érdemes felülvizsgálni a kapcsolatainkat. Lehet, hogy valamit meg kell szakítani, lehet, hogy valamelyiket végre komolyan kellene venni. Lehet, hogy tisztán kellene látnunk: mi a mi feladatunk ott, nem mindig várni-várni, hanem végre adni, továbbadni. Ha meg nincs mit, akkor kinyílni sokkal nagyobb keresztmetszettel felfelé, hogy kapjunk egyre többet, azért, hogy legyen mit továbbadnunk, s ennek az öröme töltene meg minket az egyébként meglevő tényleges gondjaink, nehézségeink, nyomorúságaink között is. Hátha akkor mi is el tudnánk mondani, amit az apostol: "minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel." (2Kor 7,4).


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, hálásan köszönjük ezt a nagy lehetőséget, hogy lehet veled valóságos lelki kapcsolatunk. Köszönjük, hogy amikor imádkozunk, nem a levegőbe beszélünk, hanem neked önthetjük ki a szívünket. És köszönjük, hogy a te ajándékozásra vonatkozó ígéreteid is igazak, és te valóban megadsz nekünk mindent, amire szükségünk van ebben életben, és az örök életben. Sőt, sokkal többet adsz nekünk annál, mint amire szükségünk van, hogy boldogan tudjunk továbbadni másoknak is ebből.

Kérünk, Atyánk, hogy hadd legyen veled valóban igazi lelki kapcsolatunk. Hadd tudjunk mindent félretenni ennek az útjából, ami ezt megakadályozná vagy nehezítené. Szeretnénk ebben a kapcsolatban élni, reggeltől estig beszédes viszonyban maradni veled, figyelni rád, érteni téged.

Így kérjük most tőled újra: egy vágyat hagyj nekünk, hogy halljuk és kövessük szent igazságodat, és hogy értsük és szeressük tőled elrendelt utunkat, és úgy tudjunk szolgálni másoknak nagy szeretettel azoknak, akik még nem hisznek benned, és ugyanilyen szeretettel. Azoknak, akik már a tieid. Hadd éljük át a testvéri összetartozásnak a nagyszerűségét. Hadd tudjuk egymást ebben a hideg világban szeretettel felmelegíteni, szolgálni, erősíteni, bátorítani, igével inteni és vigasztalni. Taníts meg minket arra, hogy ápoljuk a testvéri kapcsolatokat, és hadd legyenek ezek valóban kölcsönösek.

Kérünk, beszélj velünk még tovább is ezen az igén keresztül és teremts rendet az életünkben. Ami szerinted fontos, az legyen nekünk is fontos, és ami szerinted nem kívánatos vagy mellékes, azt hadd tudjuk elhagyni.

Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk a legszemélyesebb gondjainkat is. Hittel könyöröghetünk hozzád nehéz helyzetben lévő testvéreinkért is, és dicsőíthetünk téged mindazért, hogy ez, amit most olvastunk a te igédben, a mi számunkra is lehetséges.

Ámen.