Lekció: Kol 1,12-23/a

Alapige: Mt 7,21-23

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"

Imádkozzunk!

Urunk, köszönünk minden lehetőséget, amit arra adsz, hogy elcsendesíts magad előtt minket. Semmire nincs akkora szükségünk, mint az előtted való csendre, megálljunk előtted, és figyeljünk rád. Bocsásd meg kérünk, hogy legtöbbször ezt a csendet rontjuk meg, és tesszük tönkre! Kérünk, tedd ezt a ma reggeli, kedves, csendes találkozást igazi találkozássá veled! A csendben most különösen könyörgünk azokért, Urunk, akiknek friss a gyászuk. Köszönjük azokat, akiket egy időre mellénk adtál, és most visszaemlékezhetünk ezen a napon rájuk. Annyira igaz az Urunk, amit mondasz, s olyan sokszor átéljük, hogy az igaznak emlékezete áldott. Így kérünk, adj vigasztalást és reménységet – akik erre szorulnak – azoknak. Most arra kérünk, minket, akik itt vagyunk, hogy fordítsd a tekintetünket a gondolkodásunktól, a szívünk állapotáról rád, magadra, az élő Istenre, és a te élő, szent igédre!

Formálj minket Urunk! Adj készséget a szívünkbe, hogy engedjük formálni magunkat! Urunk, azt kérjük most tőled, hogy ebben az órában is legyél itt velünk! Tanítsál minket, töltsd ki ránk a te irgalmadat és szeretetedet, hadd változzék, formálódjék a mi életünk!

Köszönjük ezt a csendes órát, amelyben közelebb kerülhetünk, egészen közel kerülhetünk hozzád.

Ámen.

Igehirdetés

Egy külföldi konferencián az egyik előadó arról beszélt a hallgatóknak, akik üzletemberek voltak, hogy időnként Jézus Krisztus követése "költséges" tud lenni. “Ha keresztyének akartok lenni – mondta a hallgatóságnak –, sok mindenben meg kell annak az árát fizetni.” S azután beszélt arról is, hogy mit jelent naponta követni Jézus Krisztust, neki engedelmeskedni, és az Ő szeretetéből élni. Amikor az előadó befejezte, az egyik férfihallgató felállt, és a következőt mondta: “Miközben arról beszélt, hogy mit jelent naponta Isten szeretetéből élni, és ezért akár áldozatot is hozni, vagy lemondani valamiről, az jutott eszembe, ha Jézus Krisztus követésének időnként ára is van, akkor mibe kerülhet az az embernek, hogyha hit nélkül akar tovább élni?”

A Hegyi beszéd utolsó részletéből olvastam fel azt, amit Jézus Krisztus mondott, s ezt nem csak Máté evangélista írta meg, hanem Lukács is. Így hangzik Jézus szava: "Nem mindenki megy be az én mennyei országomba, aki ezt mondja, hogy: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én Atyámnak akaratát."

Mindkét evangélista a cselekvő hívő életre teszi a hangsúlyt. A cselekvő hívő életre. Olyan életre, amelyik megértette Isten akaratát, s azután Istentől erőt kérve meg is cselekszi Isten akaratát.

Jakab apostol azt mondja a levelében, hogy "Az igének ne csak hallgatói legyetek, hanem megtartói is, hogy meg ne csaljátok saját magatokat." Be ne csapjátok magatokat, miközben hallgatjátok Isten igéjét, aközben abból semmi nem válik gyakorlattá, akkor nem érdemes az egészet tenni.

Jézus azonban, mikor ezt mondják neki, hogy "Uram, Uram.", nem udvarias megszólításra vágyott és vágyik, nem kedves, tiszteletteljes címre vagy rangra, noha akkor Palesztinában ez a kettőzött Uram, Uram-ozás azt jelentette, hogy elismerték Jézus szellemi kaliberét. Világossá vált számukra, hogy egészen egyedülálló módon tud Jézus Krisztus tanítani Isten dolgairól. Felismerték, hogy benne valami egészen rendkívüli van, ami még nem volt Izráelben. Megadták neki a kötelező tiszteletet, de ennél többet nem. Mindig voltak olyan emberek, akkor és most is, akik színből, szokásból vagy külsőségekben tisztelik és elismerik Isten hatalmát, de a saját életükre nézve, de a gyakorlati életre nézve ebből a tiszteletből semmi nem következik.

Látják az egésznek az értelmét, de a cselekedeteik nem változnak. Pedig soha nem volt, és nincs veszélyesebb dolog az Isten ügyére nézve, mint Isten Lelke nélküli keresztyénség, vezetés nélküli "hívő élet", keresztyénség Jézus nélkül, a bűnbánat hirdetése anélkül, hogy valaki eljutna a bűnbánatra. Üdvösségről beszélni újjászületés nélkül, hirdetni a mennyország örömét, tisztaságát, szentségét anélkül, hogy valaki megemlítené, hogy van egy másik oldal is, amit a Biblia pokolnak nevez, és hogyha valaki nem Jézussal jár, az oda kerül Isten igéjének a tanítása szerint.

Amikor Jézus beszélgetett a farizeusokkal, elismerte tanításuk biblikus voltát és helyességét, s meg is mondta az Ő saját tanítványainak, hogy a tanításukra figyeljetek, amit mondanak, az teológiailag, biblikusan helyes, de a cselekedetüket, az életvitelüket, azt ne kövessétek. Kettévált a farizeusok életében az, amit mondtak, és az, amit cselekedtek. Az életvitelük és a beszédük, az nem fedte egymást. Ezért mondja azt Jézus, hogy sokan mondják majd azt, amikor én visszajövök, Uram, hát nagy jeleket és csodákat tettünk a te nevedben, rád hivatkozva. Ördögöket űztünk ki, sokaknak segítettünk. Akkor Jézus azt mondja: "Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"

Mindig voltak és vannak olyan emberek, akik személyes döntés nélkül az Isten mellett, szeretnének másfajta életet élni, szeretnének üdvösségre, ítélet elöli megmenekülésre jutni, de a döntés súlyát, terhét, felelősségét, aztán az Istennek való alárendelést nem vállalják el, vagyis az egésznek az árát nem óhajtják megfizetni. Így pedig nem lehet

Sokan azt gondolják, hogy milyen keményen beszél Jézus. Milyen szeretetlenül. Uram, Uram, tanítottak, gyógyítottak, és mégsem engedi be őket. S ezek az emberek azt gondolják, hogy ki lehet játszani egymással szemben az Isten szeretetét és igazságosságát. Ezek az isteni tulajdonságok, amelyek egyszerre vannak jelen az Istenben, együtt érvényesek, nem lehet szétszedni. Nem igaz, hogy szeret az Isten, de nem kell az ítéletről beszélni. Ne riogassuk az embereket, hadd aludjanak nyugodtan éjszaka, és közben belealszanak az örök halálba.

A Szentírás arról beszél, hogy Isten tulajdonságai egyszerre ezek: a szeretete, az irgalmassága, az intése, a felelőssége az ember iránt, s ugyanakkor az is, hogy ítélő Isten is. Semmi másról nincs szó ebben a tanításban, mint egyszerűen arról, hogy aki hallgatja Isten igéjét, az felelős lesz azért, hogy mi történik az igével a szívében. Csupán hallgatója Isten igéjének, vagy olvasója, és pedig cselekvője is annak.

Nem véletlenül tette Lukács evangélista ezt a jézusi mondatot két példázat közé. Előtte azt olvassuk a Lukács evangéliumában, hogy volt egy terméketlen gyümölcsfa a gyümölcsösben, s mivel nem volt rajta levélen kívül semmi más, gyümölcsöt nem termett, ezért azt mondja a Gazda, mivel nem terem gyümölcsöt, kivágom. És e mögött a felolvasott rész mögött, után pedig az van, hogy a bölcs ember kősziklára építette a házát, és az megmaradt. Aki csupán homokra alapozott, annak az épülete összeomlott, amikor jöttek a viharok.

Körülveszi ezzel a két nagyon szemléletes példával Jézus szavát az evangélista, és azt mondja, hogy vagy gyümölcstermő egy hívő élet, vagy Krisztusra alapozódik, és abból fakadnak cselekedetek is, vagy pedig kivágják, nincs többet helye. A gyümölcsfát nem a lombjáért tartják a gyümölcsösben, hanem a gyümölcséért, s aki nem Jézusra alapozik, annak az élete összeomlik.

Három nagyon fontos kérdésre hívja fel a figyelmet Jézus Krisztus ebben a részben. Ezekről szeretnék egészen röviden beszélni.

Az első, amiről beszél Jézus, hogy van feltétele annak, hogy valaki komolyan hívő életet élhessen. Először is nagyon jó az, hogyha az ember felismeri azt, hogy hol nincs. Például: egy kiránduláson a sűrű erdőben – ez egyáltalán nem haszontalan dolog –, ha az ember rájön, hogy nem vagyok ott, ahová indultam. Az életünk során az élet, halál, üdvösség óriási kérdéseiben nélkülözhetetlen dolog, hogy az ember tudja, hogy hol nem tart, hol nincs.

Valakivel nem régen, amikor beszélgettem, azt mondta: mióta olvasom a Bibliát, s azt a könyvet, amit a beszélgetés során kaptam, attól kezdve rájöttem, hogy nem tartok ott, amit a Szentírás hívő keresztyén életnek tart. Nem nagyszerű dolog? Ez az illető rájött, hogy hol nincs. Vagyis rájött, hogy nincs ott, ahová azok kerülnek, akik Jézusban hisznek, és vele járnak, s az Ő akaratát cselekszik. Nem megdöbbentő, pozitívum, hogy rájött, hogy hol nincs?

Sokan azt mondják például itt a gyülekezetben is, hogy olyan jó érezni, hogy szeret az Isten. Naponta átélem, hogy a “Jóisten” velem van. Amikor itt ülök a templomban, olyan jól érzem magam, legszívesebben ki se mennék innen vasárnap. Megvárnám egész héten át a következő vasárnapot. Itt olyan biztonságban vagyok, nem kell kimennem a világba. Sőt már oda jutottam, hogy a kollégámat is elhívtam, s olyan jó itt együtt ülni az istentiszteleten. Csak ennyi az egész, hogy jó itt lenni? Jézus nem engedte meg a tanítványoknak, mikor azok a megdicsőülés hegyén sátrat akartak építeni, és azt mondták: Uram, olyan jó itt veled! Maradjunk itt! Azt mondta, hogy nem. Menjetek vissza a hegy alatt élőkhöz, és mondjátok el, amit láttatok. Ha valaki csak a templomban érzi jól magát, és itt van biztonságban, annak az életében valami nincsen rendben.

A szavak igazi értékét, az életünk értékét azért valahol a cselekedetek mutatják meg igazán. Amit hallunk Isten igéjéből, abból lesz-e valóság, vagy pedig nem?

Mi jellemző tehát arra, hogy a feltételt valaki teljesíteni tudja? Két pontja lenne ennek a résznek, hogy a feltétel teljesítése. Először is aktivitást jelent, mégpedig magára nézve. Mégpedig, azt jelenti ez, hogy elfogadja Isten akaratát.

Valaki elmondta, hogy a II. világháború végén egy olyan katonát kísért haza, aki sérülésénél fogva elveszítette a szeme világát. S mikor beléptek a falusi házba, akkor jöttek a szülők, és szembesültek a döbbenetes ténnyel, hogy a fiuk megvakult. Az édesanya elkezdett zokogni, az apának is folytak a könnyei, de próbálta magát tartani. Egyszer csak megszólalt a vak fiú, és azt mondta: “Én elfogadtam ezt az állapotot.” S erre az apa odament hozzá, átölelte, magához szorította, és azt mondta: “Fiam, ha te el tudtad fogadni, akkor mi is elfogadjuk.”

Te el tudod fogadni az Isten akaratát? S még csak nem is arról van szó, hogy elveszítettük a szemünk világát, noha lehetnek legalább ilyen súlyos kérdések egy-egy ember életében. Lehet betegség- és egészség-kérdés, lehet nagyon megnyomorító az, hogy az ember sokáig egyedül él, nincsen társa, lehetnek családi gondok, anyagi gondok, lakással problémák, bármi nagyon súlyos teher lehet, s nem lehet erről semmiképpen könnyelműen beszélni. De igent mondtál-e már Isten akaratára úgy, ahogy egyszer a Bibliában olvassuk, amikor azt mondja Jézus, hogy: "Igen, Atyám!" Igen, Atyám, ez így volt helyes, így volt kedves az Isten előtt. Elfogadni az Isten akaratát, vagy pedig még mindig a hiányok miatt lázad a szíved.

Egy építész mondta el, aki az egyik legforróbb sivatagban felépített egy gyönyörű várost. “Valamely térség beépítését az építőanyagok hiánya is meghatározhatja. Ha bizonyos építőanyagokhoz nem lehet hozzájutni, akkor keres az ember helyette másfélét, és az határozza meg az építés módját. Vagyis a hiány hozza létre a konstruktív megoldást! Így a hiány is részt vesz az alkotómunkában.” Te mit csinálsz a hiányaiddal? Lázadsz miattuk az Isten ellen, vagy pedig konstruktívvá, építővé, továbbvivővé válik az is, s válhat az Isten kezében, ha valamiben most, éppen hiányt szenvedsz. Nem biztos, hogy ez mindig így marad, de mit teszel? Aktív módon alárendeled magad Isten akaratának, s azt mondod: Uram, el tudom, sőt el akarom fogadni, amit a te akaratod. Igen, Atyám, így volt kedves neked.

Az engedelmesség valahol belül, a szívünk mélyén kezdődik, ahol eldől, elhatározom egyszer azt, hogy Jézussal akarok járni, kerül amibe kerül, tegyen velem, amit tenni akar, de el nem engedem az Ő értem átszögezett kezét.

A második feltétel a tanítványságon belül az, hogy ott legyen az Isten szeretete a szívünkben. Ezt mi nem tudjuk magunktól kitermelni. Ezt csak a mindenható Isten áraszthatja a mi szívünkbe, az Ő agapé szeretetét. Jézus Krisztus szeretetét nézve, az olyan csodálatos volt, hogy az Ő szavai, amit a szeretetről mondott, és a cselekedetei, teljesen összhangban voltak. Megérintette a leprást, és nem irtózott attól. Megszállottakat szabadított meg, süketeknek hallást teremtett, és vakoknak látást adott. Szeretete nyomán újra járt a béna, és ötezer embert jól tartott, s mindenkinek azt adta, amire leginkább szüksége volt.

S végül ez a szeretet vezetett oda, hogy mindnyájunkért, akik az Isten országára nézve – ahogy olvastuk a Kolossébeliekhez írt levélből – idegenek voltunk, s halálra ítéltek, önmagát adta. Az Isten szeretete ilyen halálos szeretet volt Jézus életében. Aki hisz az értünk megfeszített Jézus Krisztusban, annak feltétlenül ott van ez az agapé szeretet a szívében.

Egy asszony felháborodottan mesélte el a következőt egy társaságban. Képzeljétek, benyúltam a férjem kabátjának a zsebébe, és egy csomó pénzesutalvány feladóvevényét találtam meg. Rendszeresen támogatja a testvérét pár száz forinttal, pedig tudja, hogy mi is szűkölködünk az anyagiakban. S amikor felelősségre vontam, hogy miért csinálja ezt, mikor tudja, hogy nem jó az anyagi helyzetünk, akkor a következőt válaszolta. Szeretem, mert a testvérem. Mivel a testvérem, szeretem. Hát érv ez? – mondta ez az asszony a barátnőjének. Mivel a testvérem, szeretem, vagy szeretem, mert a testvérem. Testvérek, az agapé szeretet, az Isten szeretete sohasem kérdezősködik, hogy érdemes szeretni, vagy megérdemli? Hanem ad és szeret, akár úgy is talán, hogy a másik meg sem érdemli.

Mit kíván tehát, mi a feltétele Krisztus követésének? Az, hogy valaki aktív módon, engedelmes módon tegye, amit az Isten mond, és fogadja el Isten szeretetét, és azzal szeressen.

A másik, amiről Jézus beszél, az az ígéret ebben a részben. Azt mondja, hogy nem az megy be az Isten országába, aki azt mondja, hogy Uram, Uram, hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Testvérek, az igehallgatásnak mindig következménye kell hogy legyen. Ma reggel például Jézus nem kelt fel helyettünk, azt nekünk kellett megtenni. A háziasszonyok helyett nem főzte meg az ebédet. Azt nekik kellett megtenni. Helyettünk nem készül fel egy vizsgára. Helyettünk holnap nem fog elmenni a munkahelyre. Ezeket mind nekünk kell megtenni, de ahhoz, hogy ezeket, és ennél sokkal nehezebb dolgokat is meg tudjunk tenni, odafordulhatunk hozzá, és belekapaszkodhatunk az Ő ígéreteibe, és számon kérhetjük Istenen, ha nem is számonkérés formájában, de emlékeztetés formájában: Uram, te ezt megígérted. Mit is ígért? Azt mondta, hogy veletek vagyok a világ végezetéig, minden napon. Nem hagylak el, és nem távozom el tőletek, és veletek maradok a világ végezetéig, minden napon. Megáldalak és megsegítlek, és erőt adok neked, és helyet készítek néktek. Ott vannak számunkra Isten elkészített ígéretei.

Olyan csodálatos dolog az, hogy aki kősziklára, Krisztusra alapozza az élete épületét, az nem dől össze. Testvérek, az terhelhető ember lesz, és soha nem lesz terhelt, a szó semmiféle értelmében, noha sokszor, sokféle módon mások, meg az életkörülményei talán megterhelik. "Jöjjetek énhozzám mindnyájan." Elmondhatjuk, Uram, tegnap ez történt velem, rettenetes teher, nem bírom. Olyan megterhelő volt az a beszélgetés, annyira terhel annak az embernek a viselkedése, ahogy beszél velem, ahogy bánnak velem. Továbbadja a terhet arra, aki azt a terhet igazán el tudja hordozni, és akitől erőt tud kapni. Vagyis az ilyen átadott életű ember teherbíró ember lesz, aki bírja a vihart, a próbákat, a terheket. Egyszóval, ha élünk a gyakorlatban Isten igéjével, akkor Isten igéje éltetni fog minket. Élő erők áradnak az életünkbe, és tudunk úgy élni, ahogy azt Isten akarja.

Például, el tudjuk fogadni a másikat. Egyre többször találkozom – sajnos a hívők között is – személyválogatással. Nem tetszik az ábrázata, a tulajdonságai, a beszéde, és ezért elutasítja, megveti, pedig mind a hívő testvért, mindazt, aki még nem ismeri az Istent, s csak felebarátunk, a mindenható Isten a saját képére, hasonmására formálta. Minden emberben ott van, ha összetörve is a bűneset miatt, az Isten pecsétje, az Ő tulajdona. Ő még Káint is megbélyegezte, így nem bánthatták. Védelem volt Káin számára Isten jele.

Azoknak tehát, akik Istentől fogadnak el erőt, akik rábízzák magukat, azoknak nem a véletlen, vagy a sors irányítja az életét, hanem olyan szépen mondja Babits Mihály az egyik verségben: “Onnan felülről, Isten irányítja kimondhatatlan ujjal.” És ezt észre is veszik, és meglátják az életükben. Rájuk ígéretes jövő vár, mert ők tudják, amiről Jeremiás beszél, hogy nem romlást tervezek, hanem békességes jövőt adok nektek. Nem csodálatos? Az Isten azt mondja az övéinek, hogy békességes jövőt adok. Akkor is, ha sokfajta háborúság között kell élni azoknak, akik Krisztust követik.

Hihetetlennek tűnik, de senki előtt nincs lezárva, hogy olyan hite legyen, mint Pál apostolnak volt. Pál szolgálata az egyedi szolgálat volt, amire Isten elhívta, de ugyanilyen erős, biztos fundamentuma, hite lehet mindenkinek a lába alatt, amilyen Pál apostolnak volt. Mindenki előtt nyitva áll ez a lehetőség, és az is, hogy olyan tisztán, szentül visszatükrözze az élete Jézus Krisztus szeretetét, hogy valóságosak legyenek az ígéretek az életében, amiről Isten igéje beszél. Például az is, amit mond a Jelenések könyvében, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz többé betegség, gyász, fájdalom és halál, hanem az elsők elmúlnak, és Isten letöröl az övéi szeméről minden könnyet.

Jézus azt mondja, hogy lehetünk mások számára példa. Sundar Sing, India misszionáriusa írja le a következőt. "Egyszer Tibetbe utaztam, és közben megálltam egy hegyi faluban. Arrafelé az emberek rendkívül ápolatlanok és koszosak. Észrevettem egy gyereket, aki feltűnően figyelte minden mozdulatomat. Lehet, hogy akkor látott fehérbőrű embert először életében. Odajött hozzám, és felém nyújtotta a kezét, ami éktelenül mocskos volt. Összehasonlította az én kezemmel, azután elfutott, gyorsan megmosta a kezét a közeli patakban, és visszajött hozzám. Ragyogott a szeme, amikor újra a kezét a kezem mellé tette. Most már látta, hogy az ő keze is olyan tiszta, mint az enyém. S ebben az az érdekes – írja Sundar Sing –, hogy én egyetlen szót nem szóltam hozzá. Látta a kezemet, látta a sajátját, és megtette azt, amit ilyenkor tenni kell. Emberi erőlködés nélkül győzött a tisztaság."

Testvérek, aki Jézus Krisztussal él, aki behívta Őt, befogadta Őt a szívébe, ott emberi erőlködés nélkül átüt az Isten tisztasága és szentsége.

Nem régen telefonált valaki, aki az egyik város felelős vezetője lett. Azt mondja: “Miután megváltozott az életem, befogadtam Jézus Krisztust az életembe, és másképpen élek, a vezetők nem hagynak békén. Mindenképpen keresztbe tesznek, próbálnak elgáncsolni, nehezen viselik az új életemet. De történt velem még valami másfajta furcsaság is, feleségemmel régóta házasok vagyunk – mondta –, de most történt meg először, hogy a feleségem csendben megszólalt egy vasárnap reggel, hogy én is szeretnék elmenni oda veled, ahova te jársz templomba.” Pedig sose “prédikáltam” neki Krisztusról. De testvérek, ennek az embernek a tisztuló, Krisztust sugárzó élete prédikált, beszélt, mint a tiszta kéz a koszos kéz mellett. Oda került, hiszen a felesége volt, egy tiszta, egy megtisztított élet egy másik élet mellé, s az a másik, anélkül, hogy szóltak volna neki, anélkül, hogy végképp – amit sokan csinálnak – ledorongolták volna, vagy megjegyzéseket tettek volna, elkezdett vágyakozni arra, hogy tiszta élet legyen az övé is.

Lehet tényleg tudni, hogy mi az Isten akarata? Lehet. A Szentírás azt mondja, aki Jézust követi, az érti a jó Pásztor hangját. Jézus igazgat minket bölcsen, s aki hozzá fordul, az nyitottá válik az engedelmességre.

A harmadik pont, a feltétel és az ígéret mellett az, amit Jézus a ítéletről mond. Azt mondja a végén: "Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők." Az olyan ember, aki részesül az Isten ajándékából, de abból nem ad tovább semmit sem, arról azt mondja Jézus, hogy az utolsó ítéletkor nem fogja megismerni. Jézus azt mondja, hogy a hiába helyet foglaló fát a Gazda kivágja.

Testvérek, amióta ide járunk a templomba, mi történt az életünkkel? Van olyan, aki itt is hiába foglalja a helyet, talán éppen mások elöl. Van gyümölcs? Termed, vagy csak mondod külsőleg, hogy Uram, Uram, meg jól érzed magad a közösségben, meg szívesen jössz, de ezen kívül semmi. Nem válik gyakorlattá mindaz, amit olyan sokszor és sokféle módon hallottál.

Lukács még azt is leírja, hogy hivatkoznak az idők végén majd Jézusnál arra, hogy Uram, de hát a mi utcánkon tanítottál. Együtt ettünk és ittunk, s a példázatbeli Gazda mégsem ismeri meg őket, mert nem cselekedték azt, amit tőlük a Gazda kívánt.

Végül is a Krisztust követő ember két legfontosabb dolga: hinni és tenni. Hinni azt, amit a Szentírás mond, és ez Isten segítségével lehetséges, s aztán szintén a mindenható Isten segítségével és erejével pedig lehet tenni azt, amit az ember Isten kegyelméből tud hinni. Aki csak hallgatja az igét, de nem cselekszi meg, az ítélet lesz a számára, hogy ide jár.

Testvérek, az ítélettől nem ment meg az, hogy valaki hívő családba született. A hívő szülők gyermekei nem hívőkként születnek meg. Egyetlen hívő csecsemő nincs a világon. Akit ma keresztelünk, nem hívő csecsemő, s attól sem lesz majd hívő, hogy most meg fogjuk keresztelni. A hit az Isten ajándéka, de aki kéri és elfogadja, annak Isten adja.

Az sem segít rajtunk, ha templomba járók vagyunk, az segít egyedül, ha döntünk Jézus mellett, attól kezdve tesszük, amit Ő mond.

Egyetlen igazi feladata van annak, aki követni akarja Jézust, idelenn a kezére adni magát, s aztán a kezét fogva tenni azt, amit az Isten mond. Hidd és tedd, amit Jézus Krisztus tanít, és meg fogod látni, hogy Ő tud vezetni. Még neked is meg tudja mondani, hogy mi az Ő jó akarata. Feltétel, ígéret és ítélet.

S még valami, ami kiderül ebből a részből. Amikor Jézus mindezeket elmondta – írja Lukács a másik részben –, a sokaság csodálkozott Jézus tanításán. Ami ott szerepel a görög szövegben, ugyannak a héber megfelelője szerepel, amikor Mózes ott áll a Sínai hegyen, a lángoló csipkebokor előtt, és Isten kijelentette önmagát neki. Csodálkoztak a tanításán. Aki követi Jézus Krisztust, az egészen megrendítő módon élheti át azt, hogy az Isten megjelenik, ha nem is olyan képben, mint Mózesnek, de megérti az Isten akaratát, és kap majd erőt cselekedni azt.

Máté 24-ben ezt mondja Jézus: "Jöjjetek Atyámnak áldottjai, és örököljétek az országot, amely a világ felvettetése előtt készíttetett el a számotokra."

Egyetlen kérdéssel szeretném befejezni. Mondd testvér, te örökös vagy?

Imádkozzunk!

Köszönjük mindenható Istenünk, hogy az üdvösség feltételének a teljesítéséhez is te vagy a mi segítségünkre. Köszönjük, hogy mindent te teszel elsőnek, sőt mint első zsenge előrementél, s átélted értünk, helyettünk és miattunk a halált, hogy aztán megmenthess minket életre. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Köszönjük Urunk, hogy aki eleget tesz a te feltételednek, aki komolyan veszi a te ígéreteidet, az elkerülheti az ítéletet. De köszönjük, hogy azt tanítod a Szentírásban, hogy az ítéletet nem az embernek készítetted el. Isten, légy irgalmas hozzánk, bűnösökhöz, hogy elkerülhessük majd az ítéletet. Köszönjük, hogyha hiszünk benned, akkor már átmentünk a halálból az életre, és a te mennyei erőddel, igéddel táplálkozhatunk és élhetünk naponta.

Kérünk, taníts meg minket tiszta kezeket emelni feléd. Tisztítsd meg a mi lelkünket, szívünket, életünket, hogy egyre tökéletesebben tudjunk sugározni, vetíteni téged mások elé! S köszönjük, hogy ezt nem kell gőgösen vagy lenéző módon tenni, hanem azzal a szent és természetes alázatossággal, ahogyan te éltél közöttünk, és cselekedted az Atya dolgait.

Taníts meg minket, kérünk erre az engedelmességre, hogy tudjuk elkerülni az ítéletet!