Eltorzult nemiség

 

 

 

Lekció: 3Móz 18

 

Alapige: Róm 1,21-28

“Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.

Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.”

 


 

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, köszönjük, hogy kegyelmedben reménykedve járulhatunk színed elé ma reggel is. Ha magunkra nézünk, csak a bűneinkre vagyunk kénytelenek emlékezni, amik elválasztanak tőled, és amikkel kihívjuk magunk ellen a te igaz ítéletedet. Köszönjük, hogy Jézusra nézel, és rajtunk könyörülsz meg. Az Ő áldozatát tekinted, és hozzánk vagy irgalmas.

Köszönjük, hogy előled is hozzád menekülhetünk. Megvalljuk, Urunk, hogy igaz, és szeretnénk, ha valóban igaz lenne, amit most énekeltünk: Bízik a mi szívünk a te szent igédben. Ez a világ egyre inkább az ellenkezőjét harsogja annak, amit igédben elénk adtál, úgy mint az életnek, a boldogságnak az útját.

Könyörülj rajtunk, hogy merjünk bízni igédben és járni ezen az úton. Könyörülj rajtunk, hogy a szirénhangok ne csábítsanak el minket, hogy aztán esetleg későn ébredjünk arra, hogy elvesztünk.

Köszönjük, hogy mentő szereteted bizonyítéka az is, hogy most itt lehetünk és még van szavad hozzánk. Könyörülj rajtunk, és valóban te szólj most hozzánk. Könyörülj rajtam, hogy azt mondjam, amit nekem és mindnyájunknak üzensz: a te igaz igédet. Könyörülj rajtunk, hogy ne nagyképűsködjünk, amikor beszélsz velünk, hanem feltétel nélkül mindent fogadjunk el és kövessük addig, amíg arra lehetőségünk van.

Köszönjük, hogy egyedül te vagy az, aki érdek nélkül szeretsz minket, és kimondhatatlanul szeretsz. Nem akarunk visszaélni ezzel a te isteni szereteteddel. Kérünk, melegítse fel szereteted a kemény szívünket, és legyen a te igéd vigasztalás, bátorítás, intés – mindannyiunknak az, amire a leginkább szükségünk van ahhoz, hogy továbbjussunk, talpon maradjunk, életünkben megvalósuljon az, ami végett teremtettél minket.

Így könyörülj meg rajtunk, és teremtő igéddel ajándékozz meg most. És még abban is segíts, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

A hetedik parancsolatot tanulmányozva két héttel ezelőtt láttuk, hogy Isten a nemiség helyét a házasságban jelölte ki, ami egy férfinek és egy nőnek egész életre szó-ló totális és kizárólagos szövetsége. Múlt vasárnap a lelki paráználkodás volt a témánk, ami abban áll, hogy Isten népe az őt kiválasztó és szerető Isten mellett embercsinálta, kitalált bálványokat is istenként tisztel, ezzel megszegi Isten szövetségét, kilép abból, és védtelenné válik. Ez után a szövetségszegés után bármi rossz bekövetkezhet az ilyen nép és ilyen ember életében.

Folytassuk tovább a hetedik parancsolat tanulmányozását, és ma a paráznaság tágabb értelméről szóló bibliai tanítást vizs-gáljuk meg, annál inkább, mert amit erről, főleg a Mózes könyveiben olvashatunk, a-zok a rendellenességek ijesztően szaporodnak a mi korunkban, mérhetetlenül sok kárt okozva. A lelkigondozásban is mérhető már ezeknek a növekedése. Annak a sok lelki, emberi, egészségi, sőt gazdasági kárnak a növekedése, ami ennek a következménye.

Először szeretném felsorolni azokat, a-miket a Biblia erről említ, azután nézzük meg, mi az oka annak, hogy így szaporodnak ezek a szörnyűségek, és végül azt, hogy Isten igéje szerint mi a kiút, a megoldás ezekre.

1) Mit említ a Szentírás tágabb értelemben a hetedik parancsolatról? A Biblia a prostitúciónak minden formáját a paráznasághoz sorolja és megtiltja. Manapság különösen jövedelmező üzletággá nőtt a gyermekprostitúció, és ma már nemcsak a Távol-Kelet országaiban, hanem Európában, sőt itt nálunk is, sok kicsi gyermek belenyomorodik ebbe a szörnyűségbe. Gyermekek tíz- és százezreit teszik tönkre kegyetlenül, embertelenül megnyomorítva testüket, lelküket – sokszor helyrehozhatatlanul egész életükre.

A Biblia külön említi az úgynevezett kultuszi prostitúciót, amikor egy-egy pogány bálvány szentélye körül, az úgynevezett istentisztelet után dúlt a szabad szex, az illető istenség nagyobb tiszteletére. A Korinthusiakhoz írt első levél néhány kitételét csak ebből a háttérből érthetjük helyesen, ezért rendeli ott el Pál apostol, hogy az istentiszteleten az asszonyok fedjék be a fejüket, mert ezeken a pogány orgiákon a kibontott haj felhívás volt a szabad szerelemre. A keresztyének még formailag is határolják el magukat minden ilyentől – ez ennek a magyarázata.

Azután paráznaságnak tekinti a Szentírás a közeli vérrokonok nemi érintkezését, és éppen ezért tiltja. Megtiltja az állatokkal való közösülést – nem is gondolják a testvérek, hogy erre manapság is van példa. És paráznaságnak tekinti az azonos neműek szexuális viszonyát, a homoszexualítást is. Ezek közül kettőről egy picit részletesebben hadd szóljak, mert talán a legtöbb kárt napjainkban ezek okozzák.

Az egyik a gyermekekkel létesített szexuális kapcsolat, az úgynevezett pedofilia. Félelmesen terjed. Nemcsak Belgiumban probléma ez, hanem itt nálunk is, csak ez tipikusan olyan területe az életnek, amiről nem beszélnek, főleg annak szenvedő alanyai hallgatnak. Sokszor ez a bűn kiegészül más szörnyű bűnökkel, a kisgyermekek kínzásával, és nem egyszer megölésével. Ennél a bűnnél a felnőtt visszaél a maga hatalmával, fizikai és szellemi fölényével, zsarolja, megfélemlíti a gyermeket, aki félelmében hallgat és tűri azt, amit vele csinálnak. A legszomorúbb, amikor valaki a saját édes vagy nevelt gyermekét, vagy unokáját kényszeríti paráznaságra. S mivel az nem meri megmondani, hogy mit csinálnak vele, ezért évekig folyik ez a szörnyűség sok családban.

A paráznaság másik divatos és egyre hódítóbb formája a homoszexualitás. Egy ideig vitatkoztak arról, hogy ez bűn vagy betegség. Ma már ott tartunk, hogy az egyik neves magyar szexológus azt mondja: a szexualitás delikát formája. Ide tévelyedhetünk el Isten igéjének világos óvásaitól és tanításaitól. Mit mond Isten igéje erről a bűnről? A Mózes könyveiben részletesen olvashatunk erről. A 3Móz 18. része praktikusan felsorolja a hetedik parancsolat összes elképzelhető megszegési módját. Hosszú lista kerekedhetett ki már akkor is, hát még ma, egyebek közt ezt is mondja: “Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utá-latosság ez az Úr előtt.” És két fejezettel később, ahol a szankciókat sorolja fel, azt mondja: mind a kettőjüket halállal kell büntetni.

Itt most nem ennek a prófétái akarunk lenni, hogy milyen szankciót kell alkalmazni, inkább azt kell világosan látnunk, hogy miről van szó, és mi ebből a kiút.

A Biblia tanítása szerint a homoszexualitás egyértelműen bűn, és másoknak, főleg sokszor fiatalkorúaknak a megrontása – vagyis erre a bűnre való kényszerítése még súlyosabb bűn. Sok emberben van rejtett hajlam az azonos neműek iránti ne-mi érdeklődésre. Ha azonban ezt nem ingerlik, akkor problémát nem okoz, és nor-mális mederben folyik az ilyen emberek nemi élete is. Ha azonban kisgyermekkorban, vagy bizonyos körülmények között – például börtönben, katonaságnál – felébresztik, felerősítik ezt a vágyat, akkor rögzülhet és a későbbiekben sok nehézséget okoz az illetőnek.

Akivel ez megtörtént, azt nem kell nekünk megbélyegeznünk vagy kiközösítenünk sem az emberi közösségből, sem a gyülekezetből. Szeretettel és megértéssel fogadjuk és vesszük körül az ilyen testvéreinket is, de két dolgot feltétlenül mondunk nekik. Az egyik: Jézus Krisztus tud adni szabadulást ebből a megkötözöttségből, és ha keresi az Úrral való közösséget, át fogja élni ezt a szabadulást, mint ahogy sokan eljutottak erre. A másik: addig is, amíg megszabadul az ilyen késztetésektől, feltétlenül a teljes önmegtartóztatás az ő dolga. Ez egyébként nemcsak a homoszexuálisokra vonatkozik. Az első alkalommal világosan láttuk, hogy a heteroszexuális, a másik nem iránt érdeklődőkre is a Szentírás azt mondja, hogy mivel a nemiség helye a házasságban van, a nélkül, vagy azon kívül mindenképpen az önmegtartóztatás kötelező azokra, akiknek jelent valamit Isten igéje.

Egyébként egyre több szakember állítja azt, hogy a homoszexualításnak nem genetikai és nem hormonális okai vannak, tehát nem valami végzet, ami ellen nem lehetne győzelmesen harcolni, vagy amiből nem lehetne szabadulni, hanem sokszor a rendezetlen családi körülmények, a nem megfelelő apa vagy anya modell, vagy rossz, negatív ráhatás, esetleg kényszerítés vezethet ide. A legtöbbet az árt, hogy a korszellem ma már nemcsak nem ítéli el a ho-moszexualitást, hanem egyenesen emberi joggá léptette elő. Azt mondja: az önmegvalósítás egyik formája, a szabadság megélésének az egyik módja. És ez a szemlélet, meg amit ez sugall, feloldja az emberekben levő természetes védőgátakat is, és ezért árasztja el ez ma a világot.

Sajnos az egyházak is beálltak ebbe a kórusba. Nyugat-Európában sok egyházban már homoszexuális lelkészek homoszexuális úgynevezett párokat összeesketnek. Lehet látni folyóiratokban ilyen fényképet, hogy díszes esküvőn kivonul a templomból karöltve két férfi vagy két nő. Azt szeretném megkérdezni az ilyenektől, hogy vajon ha a társadalom jelentős része homoszexuálissá válna, ki fogja megtermelni ezeknek az embereknek a nyugdíját?

2) Itt térünk át a második fejezetre: mi az oka annak, hogy a hetedik parancsolatot ilyen könnyen félretesszük, és a megszegésének ilyen sok formája van, amit mind-mind olyan sok nyomorúság követ, amit csak egy lelkigondozói napló tudna igazán elmondani.

Említettem az előbb ezt a szót: korszellem. Nekünk le kell lepleznünk azt, aki a korszellem mögött áll. Olyan korban é-lünk, amely könnyedén túlteszi magát Isten parancsain, kacagva átugrik azokon a védőkorlátokon, amiket Isten a mi utunk szé-lére helyezett, hogy védjen a balesetektől, bajoktól. Olyan korban élünk, amelyik azt gondolja, hogy a szabadság azt jelenti: mindenki nyugodtan tegye azt, ami neki pillanatnyilag a legnagyobb élvezetet szer-zi. Aztán csak későn eszmélnek az emberek arra, hogy milyen csapdába kerültek bele. Áldozatokká váltak, és nem tudnak magukon segíteni.

Aki beszélgetett már AIDS-zes betegekkel vagy szabadulni vágyó homoszexuálisokkal, úgy igazán őszintén, az tudja, hogy mennyi nyomorúság követi ezeket a bűnöket, és milyen tehetetlenné válik az, aki kezdetben könnyedén megszegte Isten parancsát. A tévesen értelmezett szabadság ilyen rabságba vezet.

Talán éppen a hetedik parancsolat az, amit a legbátrabb mozdulattal törölnek ma az emberek a kötelező betartandók közül. Ki az, aki ma bűnnek tartja, hogy megcsalja a feleségét, megerőszakolja a nevelt lányát, megrontja a szomszédnak a kamasz fiát, vagy felkínálja magát a főnökének, vagy kikezd a férje legjobb barátjával? Nagyon sokaknak ezek egyáltalán nem bűnök, néha még erényt is csinálnak belőlük. Annyira vakká tesz az ördög minket, hogy még ilyen szörnyűség, mint az AIDS, sem riaszt vissza sokakat. És itt már kimondtam azt, amit a Biblia mond arról, hogy ki áll a korszellem mögött.

A korszellem mögött az áll, akiről Pál apostol az Efézusi levélben többször is leleplezően írt. Például a második fejezetben így: “Titeket is életre keltett Krisztus, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek mi-att, amelyekben egykor éltetek e világ élet-módja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, a-mely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek.”

Az a levegőbeli hatalmasság, vagy a-hogy itt mondja: a levegő birodalmának fejedelme, aki mindig az Istennel szembeni engedetlenségre lázítja az embert, s aki aztán a következményekkel magára hagyja, – lásd Júdást nagypénteken, – az áll a korszellem mögött. Ő az, aki letagadja magát, ő az, akit csak Isten igéje leplez le és mutat be nekünk, s aki a testünk kívánságait ingerli fel mindig, és kiveszi a testet a lélek uralma alól; igyekszik kiszakítani az életünket Isten uralma alól. Ennek pedig az lesz a következménye, amit két fejezettel később így ír az apostol az Efézusi levélben: “Mondom tehát, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. Ezért erkölcsi érzékük eltompult, gát-lástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.”

Érdemes lenne minden szóról külön beszélni, hogy mennyire a mai helyzet leírása ez. A korszellem mögött tehát e világ fejedelme: a sátán áll. És mi az oka annak, hogy az embert ilyen könnyű magával ragadnia, és kizökkentenie abból a rendből, amibe Isten belehelyezte? Ennek az okát olvastam fel istentiszteletünk elején a Római levél első részéből. Pál apostol itt különös összefüggésre mutat rá. Azt mondja: mivel az emberek büszkék lettek az értelmükre, ezért egészen buta, ostoba dolgokat csinálnak. Mivel Istent nem tisztelik Istenként, ezért az Ő teremtményeit léptetik elő istenekké, azokat tisztelik, és mivel Istennek nem adják meg azt a tiszteletet, ami e-gyedül Őt illeti meg, ezért megzavarodik az egymással való kapcsolatuk is. Összezavarodnak az emberi kapcsolatok, s mivel Istent nem tekintik Istennek, egymást nem tisztelik és nem szeretik emberként, csak tárgyként akarják használni a maguk élvezeteire.

Lényegében a hetedik parancsolat mindenféle megszegése mögött ez van: nem tisztelem és szeretem a másikat emberként, hanem tárgynak tekintem, akit a magam élvezetére akarok használni. Kivetkőzik az ember emberi mivoltából – mint ahogy olvastuk a folytatásban –, és olyan hozzá nem illő dolgokat csinál, amilyeneket sokszor még az állatok sem csinálnak. De mindenesetre, ha a lélek uralma alól kivonjuk a testet, akkor az út az elállatiasodáshoz vezet. Erről szól itt ez az ige, és ma az egész társadalom gondolkodását egyre inkább az jellemzi, hogy élvezeteket szerezni, haszonra szert tenni, gyors nyereségre eljutni, és azonnal kielégíteni mindenféle igényt vagy szükségletet. Ráadásul általában csak a testi szükségletekről van szó, mintha lelke nem is lenne az embernek. Ebben a helyzetben azonban már a testét sem tudja komolyan venni, módszeresen pusztítják soka a testüket is nikotinnal, alkohollal, hormonális fogamzásgátlókkal, és a szexuális partnerek gyakori cserélgetésével.

Ezt sugallja a korszellem, ami mögött egy személy, az Isten ősi ellensége áll, aki emberölő volt kezdettől fogva, és ezt nem veszik észre sokan, és ennek a sötét erőnek engednek, miközben a pillanatnyi gyönyörök útján vezeti őket a biztos pusztulásba.

3) Mi ebből a kiút? Ezek a jelenségek rohamosan szaporodnak, és mérhetetlenül sok kárt okoznak. Van-e erre megoldás? Először is azt vegyük észre, hogy egye-dül Isten igéje leplezi le ebben a kérdésben is a valóságot. Egyedül a Szentírás mutat rá erre az összefüggésre, hogy mindezek-nek a rendellenességeknek a valódi oka az, hogy az Istennel való kapcsolatunk megzavarodott. Ahol az megzavarodik, ahol az ember nem adja meg Istennek azt, ami Istent megilleti, tehát Őt nem mint Teremtőt, és nem mint az egyedül élő igaz Istent tiszteli, ott szükségképpen gomba módra elszaporodnak a rendellenességek, amikkel nem tud mit kezdeni.

A megoldás tehát csak az, ha Istennel rendbejön. Ha Őhozzá visszatalál, ha az élő Istennek megadja az Őt megillető tiszteletet, ha újra eljut oda, hogy Istent Teremtőnek tiszteli – milyen nehéz ide eljutni, az úgynevezett természettudományosan felvilágosult embernek, akinek ma sokan tartják magukat, de amikor valaki így hódol újra az igaz Isten előtt, gyönyörűség nézni, a-hogy Isten belép egy ilyen ember életébe, és újra helyére rakja a dolgokat. Mert min-denekelőtt az embernek kell újra a helyére kerülnie, és akkor helyesen fog gondolkozni és cselekedni. Akkor újra a helyére zökken az életében a szexualitás is, amit Isten teremtett, ami nagy erő, amit Ő jónak teremtett, de ha ezt kiszakítjuk az összefüggésből, ha nem a rendeltetését teljesíti, ha nem az Isten által kitűzött célokat szolgálja, ha kivesszük Isten uralma alól, akkor pusztító tűzvészként rombol az ember életében.

Márpedig láttuk azt, hogy a nemiség elsődleges célja Isten gondolata szerint a szaporodás, és a házaspár – egy férfi és egy nő – közösségének az erősítése. Például homoszexualitás esetén egyik cél sem valósulhat meg. Tehát ha nem az Istentől adott cél szolgálatában áll, és nem Isten uralma alatt működik, akkor pusztítani fog az, ami egyébként épített volna.

Itt vagyunk a reformáció emlékünnepének a küszöbén, a gondolataink újra és újra visszaszállnak a XVI. századba, s gondolunk mindazokra, akiket Isten reformátorként használt az előtt is, meg azóta is. Szeretnék testvéri felhívást intézni most a gyülekezethez: Lássunk hozzá egy alapos, komoly reformációhoz az életünkben most ebben az összefüggésben!

A reformáció azt jelenti: visszaalakíta-ni. A mostanit visszaformálni, visszaalakítani az eredetire. Honnan tudjuk, mi volt az eredeti? A Bibliából. Isten igéjéből tudhatjuk meg, hogyan gondolta Isten eredetileg. Isten igéje leplezhet le az életünkben minden olyan visszásságot, torzulást, deformálódást, ahol az Ő igéjétől eltértünk. Legyen bátorságunk ahhoz – mint ahogy szoktam javasolni, hogy vasárnap délutánonként egy csendes órát vagy félórát töltsünk Isten színe előtt –, hogy megkérdezzük ma tőle őszintén: Uram, mik azok a pontok, ahol leginkább deformálódott a gondolkodásom és életgyakorlatom? Ahol már észre sem veszem, hogy eltértem igéd-től. Kérlek, add Szentlelkedet, hogy az visszaformáljon, visszaalakítson engem az eredetire. Hogy minden úgy működjék az életemben, ahogy azt elgondoltad. Lehet, hogy sok téren magunk sem tudjuk, milyen lenne az. Éppen ezért vegyük elő a Szentírást, és mától kezdve mindennap olvassunk belőle, és ahova Isten odateszi az ujját, amire rámutat: ezen a ponton kellene reformációt végrehajtani, ott halogatás nélkül, azonnal merjünk engedelmeskedni. Ehhez bátorság kell, testvérek. Olyan hangos az ellenkórus, az úgynevezett korszellem, s mögötte az ördög annyira az ellenkezőjét fújja annak, ami Isten igéjében hangzik, hogy egyre nehezebb reformált módon, Isten igéjéhez ragaszkodva élnünk.

Vagyunk azért néhányan Isten kegyelméből, akik bátoríthatjuk egymást, akik felemelhetjük azt, aki éppen elesett, akiknek az élete világít, és nekünk is erőt adhat, de legfőképpen erőt ad nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus, akiről azt olvassuk a Péter levelében, hogy egyenesen azért jött, hogy minket Istenhez visszavezessen. Hogy ez az alapvető nagy reformáció, az Istenhez való visszatalálás bekövetkezzék az életünkben. Amikor megtanulunk újra bízni Istenben és az Ő igéjében, úgy ahogy énekeltük. És amikor a gyakorlatban is átadjuk neki az uralmat minden felett. Ne korlátozódjék ez most csak a hetedik parancsolattal kapcsolatos kérdésekre, de kezdjük talán ott, mert ott is sok minden deformálódott az életünkben.

Engedjük, hogy Isten elkezdjen és véghez vigyen egy nagy reformációt mindannyiunk életében, függetlenül attól, hogy milyen felekezethez tartozunk. Engedjük, hogy megújítsa a vele való közösségünket, aztán hadd zökkenjen a helyére mindaz, ami kizökkent onnan, elsősorban mi magunk kerüljünk vissza a vele való szoros közösségbe, és valósuljon meg Isten uralma az életünkben ténylegesen. Nemcsak úgy, ahogy Jézus leleplezte az emberi szív-nek ezt a hamisságát, hogy sokan mondogatják: Uram, Uram. Azt mondja: ezek nem mennek be a mennyek országába. Aki cselekszi az én Atyám akaratát, az igen!

Kezdjük el cselekedni egy ponton, a-hova Isten ma majd rámutat, vagy talán most rámutatott. Aztán majd egyik hozza a másikat, és egy nagy tisztulás, elmélyülés, megújulás következne be mindannyiunk életében, hogy így mi is, meg mindaz, a-mit Istentől ajándékba kaptunk, ismét az eredeti célját szolgálja.

Itt van előttünk a megterített úrasztala, aki tényleg szeretne reformálódni, elkezdheti már most. Ezt a csendes félórát, amit együtt töltünk még, eltöltheti Isten előtti bűnbánó imádsággal. Kérheti Őt: Uram, valóban mutasd meg nekem mindazt, ami fékez, megnyomorít, megterhel, alkalmatlanná tesz arra, hogy a dicsőségedre és mások javára éljek, és kész vagyok – akármilyen nehéznek tűnik is – újra mindenben egyedül a te igéd szerint élni.

Ezért imádkozzunk.

 


 

Imádkozzunk!

Istenünk, áldunk azért, hogy életünk minden területére nézve olyan világos útmutatást és segítséget adtál nekünk. Bocsásd meg, hogy könnyedén átugrunk ezeken a védőkorlátokon, amiket atyai szeretetedből a javunkra adtál. Bocsásd meg, hogy sokszor fölényesen legyintünk parancsaidra, s csak amikor megszegésének a következményei miatt szenvedünk, akkor kiáltunk hozzád újra segítségért.

Köszönjük, hogy még ebből az állapotból is lehet hozzád kiáltani. Köszönjük, hogy messze földről, nagy ínségből is kiálthatjuk felségedet, és te meghallgatsz minden ilyen kiáltást.

Kérünk, segíts megtisztulnunk és megújulnunk. Kérünk, készíts olyan csendet, amelyben megérthetjük a te halk és szelíd szavadat, amivel hatalmasan átformálnád az életünket.

Kérünk, hogy az engedelmesség lelkével támogass minket, akik megszoktuk a veled szembeni engedetlenséget. Őrizz meg attól, hogy a magunk erejére hagyatkozva akarjunk újat kezdeni. Egyedül benned bízunk, egyedül tőled várunk mindent, de kész a szívünk az engedelmességre. Segíts ebben minket!

Könyörgünk azokért, akik valamely most említett vagy nem is említett bűn miatt szenvednek. Adj szabadulást a megkötözötteknek, bocsánatot a vétkezőknek, megoldást azoknak, akik tehetetlenül vergődnek emberileg megoldhatatlan helyzetekben.

Könyörgünk különösen a magányosokért. Könyörgünk a gyermekekért. Könyörgünk azokért, akik emberi kegyetlenségnek, ördögi gonoszságnak az áldozataivá váltak. Légy irgalmas, és ahol legnagyobb a baj, ott hadd legyen legnagyobb a kegyelmed, és mutasd meg a te hatalmadat.

Köszönjük, hogy rád bízhatjuk mindnyájan a magunk személyes dolgait. Olyan sok teher alatt roskadozunk. Olyan sok erőtlenséggel küszködünk. Olyan sokszor megkínoz a saját hitetlenségünk és kételkedésünk is. Isten, légy irgalmas nékünk, bűnösöknek!

Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Így támaszkodunk most rád, és egyedül benned bízva akarunk újat kezdeni. Újíts meg minket, a veled való közösségünket, és hadd jöjjön rendbe sok rendetlenség és rendezetlenség mindannyiunk életében.

Könyörgünk hozzád népünkért. Kérünk: adj lelki megújulást, felébredést ennek a népnek. Kérünk: adj valóságos szabadságot, amivel jól tudunk élni. Bocsásd meg, hogy oly sok mindent követelünk tőled, hogy aztán azt magunk vegyük kezünkbe. Segíts el minél többünket oda, hogy a te rendelésed szerint akarjunk élni a te ajándékaiddal.

Kérünk, hallgasd meg a mi imádságunkat Jézus nevében, és segíts most folytatni azt.

Ámen.