Habzsoló vagy vigyázó élet?

 

Alapige: Lk 12,35-48

“Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a mennyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál. Bizony mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!”

Péter ekkor megkérdezte: “Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: “Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig ezt mondaná a szívében az a szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap, aki viszont nem ismerte ura akaratát, úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

 


 

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, köszönjük neked azt, hogy te még az ének szavain keresztül is tudsz szólni hozzánk. Köszönjük, hogy inthetsz, bátoríthatsz és vigasztalhatsz minket. Köszönjük, hogy ma este is arra hívod fel a figyelmünket, hogy a várakozás az tőled is lehet elkészített ajándék, ha mi tudunk rád várni, ha vágyakozik a szívünk utánad, s ítélet lehet a számunkra az, hogyha nem érdekel, hogy mi lesz a jövőben, mikor és hogyan jössz el, s ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkozunk.

Köszönjük Urunk azt is, ha teeléd tárjuk a mi szívünket, ha alázatosan odaállunk a te szent színed elé, akkor te válaszolsz a mi kérdéseinkre, és megérthetjük a te szavadat. Köszönjük, hogy azt ígéred, ha megbánjuk a mi bűneinket, akkor a te Lelked kiárad ránk, és adsz nekünk teljes bocsánatot. Most ilyen szegényen, semmit nem hozva jöttünk eléd, és kérünk Urunk téged arra, hogy készítsd el a mi szívünket, hogy az otthon legyen a számodra!

Kérünk a te igédért, hogy az élő és ható legyen, megítélhessen, megsimogathasson, megvidámíthassa a mi szívünket, és reménységgel tölthessen el bennünket.

Köszönjük Jézus Krisztus, hogy minden lelki vagy fizikai fáradtságunk ellenére is a te üdítő szavadat elkészítetted. Formálj bennünk úgy, kérünk, hogy nyitott szívvel figyeljünk rád, s aztán készek legyünk megtenni mindazt, amit megértettünk!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Nem sokkal ezelőtt az egyik vidéki állatkertbe betörtek, és nagy károkat okoztak. Kiderült, hogy az az őrző-védő kft., amelyik a te-rület felügyeletét elvállalta, az egészből nem vett semmit sem észre.

Mindig nagy felháborodást vált ki az, ami-kor valakire azt bízzák, hogy őrizze valaki más-nak a javait, és az nem végzi becsületesen a munkáját, nem látja el jól a feladatát azért a pénzért vagy összegért, amelyért felbérelték vagy megbízták.

A Szentírás is beszél arról, hogy Isten a Krisztusban hívőket őrzőkké tette és vigyázók-ká. A Szentírás is nagyon komoly büntetést he-lyez kilátásba, hogyha azok, akiket Isten vigyá-zással bízott meg, a feladatukat nem teljesítik.

Az evangéliumok kutatói szerint Jézus egy fárasztó nap után, valahol az Olajfák hegyének környékén megpihent a tanítványaival, és amikor leszállt az este, egy csöndes beszélgetés keretén belül kerültek elő nagyon fontos kérdések. Egy meghitt hangulatú vacsora után ülhettek le Jézus és a szűkebb tanítványi kör, és kezdtek el azokról a kérdésekről beszélgetni, amelyek a tanítványokat érdekelték. Az Ő visszajövetele, az ítélet, az utolsó idők kerültek szóba. Ez a kérdés már akkor is sok embert foglalkoztatott, és sokan, sokszor beszélgettek ezekről a kérdésekről szívesen.

Hivatalosan apokalipszis, leleplezés annak a neve, amikor valaki szóban vagy írásban az utolsó időkről beszél vagy nyilatkozik. A Szentírásban a Jelenések könyvében – többek között – a Jelenések könyvében olvashatunk er-ről. Az Ószövetségben is, és az Újszövetségben is Isten több kijelentést közöl, mond el, ha nem is időrendben és úgy, hogy pontosan lehet tudni, hogy mikor következik be, de az utolsó időkről olvashatunk mind az Ó- mind az Újszövetségben. Még külön irodalmi műfajt is, az úgynevezett apokaliptikus irodalmi műfajt teremtette meg ez a felfokozott várakozás az utolsó időkkel kapcsolatban. Minden katasztrófa, minden nyomorúság, mindaz, amit mi ebben a világban látunk, és ami megegyezik mindazzal, amit a Szentírás erről a kérdésről, az utolsó idők eseményeiről tanít, bizonyítja azt, amit a Bibliában olvasunk, az igaz. Amit Jézus erről a bekövetkező eseményről kijelent, az bekövetkezik, az meg-történik.

Azt mondja a Szentírás, hogy amikor Jézus Krisztus visszajön, akkor minden szem meg-látja Őt, és minden térd meghajlik, hívőké és hitetleneké egyaránt.

Nemrégen egy beszélgetésben mondta azt valaki, hogy ő olyan büszke ember, hogy soha, senkinek még nem hajtott térdet, és ezután sem fog. S akkor idéztem a Bibliából ezt a mondatot, hogy amikor Jézus Krisztus visszajön, akkor mind az istentagadóké, mind a hívő embereké egyaránt meghajlik majd az Ő fenséges színe és lénye előtt.

A keresztyén apokaliptikus irodalomban Jé-zus második eljövetele legalább olyan fontos szerepet kap, és olyan fontos esemény lesz, mint amilyen az Ő születése, karácsony ünnepe. Ha-lála, feltámadása, mennybemenetele, vagy éppen a pünkösd ünnepe a Szentírás lapjain.

Jézus visszajövetelének jelei is lesznek. Akik valamennyire ismerik a Bibliát, azok tud-ják, hogy a templom lerombolása, Izráel népének szétszórattatása, a különböző emberi nyomorúságok megsokasodása, a szeretet meg-hidegülése az ember és ember között, a nemzetek és az országok közötti háborúk, soha nem látott járványos megbetegedések, a családok felbomlása, földrengések megszaporodása, és sok más jel is jelzi előre azt, hogy egyszer, amit a Bibliában megígért Isten, az bekövetkezik.

Mivel Jézus visszajövetele különösen a szektáknak kedvelt témája, ezért több kisebb közösség rendszeresen is kijelentette, és kijelenti azt dátumszerűen, hogy mikor jön vissza Jézus.

Az egyik szekta alapítója Jézus visszajövetelét 1843. és 1844. közé tette. 1844 márciusában Bostonban felfokozott hangulat volt. A kirakatok megteltek fehér ruhákkal, és különböző hirdetések voltak az újságokban, másfél dollárért fehér ruhában menjen a mennybe, s aztán, amikor Jézus Krisztus nem jött vissza – hiszen Ő az időpontot nem mondta meg –, akkor nagyon sokan csalódtak és kiábrándultak.

Egy másik csoport tagjai, akik csak magukat tekintik komoly bibliatanulmányozóknak, 1975-re tették Jézus Krisztus második el-jövetelét, és szintén nagy volt a felfokozott várakozás után a csalódás, hogy Jézus Krisztus erre az időpontra sem érkezett meg.

A Szentírás világosan tanítja azt, hogy az idők és az alkalmak a mindenható Isten kezében vannak. Lehet találgatásokba bocsátkozni, de az nem egyező az Isten akaratával. Miközben a tanítványokat is a Mester visszajövetelének kérdése és az utolsó idők problémái foglalkoztatták, Jézus igyekezett a tekintetüket, s a mi tekintetünket is, lelki látásunkat is a jövő felé irányítani. Fontos az, hogy mikor jön el újra az Úr Jézus? Feltétlenül, ha nem is dátumszerűen, de Jézus azt szerette volna, hogy azt értsék meg, hogy a dátumnál, hogy az mikor következik be, sokkal fontosabb az, hogy amíg ez bekövetkezik, ki-ki milyen minőségű életet él. Az igazi válasz erre a kérdésre a Biblia alapján az, hogy nem az igazán a fontos, hogy ez mikor következik be pontosan, hanem az, hogy akkor, amikor ez bekövetkezik, akkor akik élnek, azok vajon az ítéletet kapják, vagy pedig megmenekülnek az ítélet alól és elöl a Jézus Krisztusba vetett hit által. Hitben élve, vagy hit nélkül élnek addig, vagy éppen halnak meg már előtte, és az ítéletre támadnak fel, vagy az örök öröm lesz a fejükön úgy, ahogy azt a Szentírásban Isten ígéri.

Mi a legtöbb kérdéssel kapcsolatban a meny-nyiségre törekszünk. Miből, mennyit vehetünk, kaphatunk vagy szerezhetünk meg. A legtöbben – és ez néha talán érthető is emberileg, amikor egy ember élete kerül szóba – azt kérdezik, hogy hány éves volt, amikor meghalt? Mennyi idős volt, amikor ez történt vele? Mintha nem lehetne igaz az, hogy valaki rövid életkor alatt is – Isten szerint – minőségi életet él. Mi legtöbbször a mennyiséget nézzük, Isten pedig a minőséget. Ezért nagyon fontos kérdés az, hogy amíg Jézus visszajön, és lesznek olyanok, akik ebben a testben meg-látják majd Őt, mások addigra már elhunynak, testük kikerül a temetőbe, lelkük pedig az alvás állapotába, ahogy azt a Tessalonikabeliek-hez írt levélben is olvassuk. De milyen minőségi életet él az, aki Isten nélkül él, vagy éppen Istennel? A Biblia azt mondja, hogy igazán Isten szerint kedves, minőségi életet csak a benne hívők tudnak élni. Lehet egy hosszú éle-tű emberi élet is minőségileg gyatra, bár sokfajta jót cselekedhet valaki az emberi értelemben, polgári értelemben, és Isten előtt mégis elkárhozó élet lehet, noha újra mondom, emberileg nézve sok jót tett. S lehet valaki, aki rövid ideig élt, mert kevés évet kapott Istentől, és Isten előtt mégis kedves életet élt, és sokakat vezetett az igazságra, és sokan ismerték meg Jézus Krisztust az ő szolgálata nyomán.

Nem mindegy tehát az sem, nyilvánvalóan, hogy valaki a hosszabb élet alatt mit végez el, de az igazán fontos kérdés az az, hogy vajon Isten szerint minőségi életet él-e valaki, vagy pedig nem?

Mit tanít Jézus ezzel a ma felolvasott igerészlettel a számunkra? Az első, amikor Ő a visszajöveteléről beszélt az övéinek, akkor egyértelművé tette azt, hogy az Isten gyermekeinek a Mester visszajöveteléig nagyon konkrét, körülírt és meghatározott feladatai vannak. Minden keresztyén hitének a mérője az, hogy a mi életünk milyen mederben folyik? Egyáltalán mi az, amit igazán hiszünk? Hol ér véget a mi hitünk? Hogyha végig vesszük a keresztyén hitvallást, a Hiszek egyet, akkor hisszük azt, hogy Ő megszületett, hogy testté lett? Hisszük azt, hogy meghalt, hogy feltámadott, aztán felment, eltemették, feltámadott, s aztán felment az Atyához? Elhisszük azt, hogy volt pünkösd, amikor kitöltetett a Szentlélek? S itt megáll a hitünk. Vagy hisszük azt igazán, hogy Ő visszajön másodszor is ítélni élőket és holtakat? Hisszük mindazt, amit Jézus mondott, hogy az igaz? Amit cselekedett, az valóban megtörtént, amit tapasztaltak, amit leírtak a Bibliában az Ő életéről, amilyen szent, tiszta, odaadó, végül az egész életét odaadó élet volt? Vagy pedig egy ponton megáll még a templomba járók hite is, és egy pont után azt mond-juk, hogy ezt már nem tudom elhinni.

Az egyetemes hitvallás melyik soráig tudod együttmondani azokat a mondatokat, amiket ott olvasunk? Erről szól a Biblia utolsó könyve, hogy Jézus Krisztus visszajön majd, nyilvánvalóan lesz ítélet, és mindenkinek oda kell állni Isten ítélőszéke elé. Az igazán fontos kérdés az, hogy hogyan várjuk vissza? Amiről itt beszél Jézus, hogy hűséges szolgaként, okos szolgaként, akik tudják azt, hogy mi az Istentől rendelt feladatuk, vagy pedig hitvány szolgaként.

Az úrvacsorák is arra figyelmeztetnek, hogy egyszer az, amit Ő mondott, amit Jézus ígért, az beteljesedik. “Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.” Ezt sokszor talán elmondjuk, úgy eldaráljuk, bele tartozik a liturgiának egy része, talán mondjuk a szolgáló lelkésszel együtt, de valójában hisszük-e mi ezt igazán, hogy az Úrnak halálát hirdeti mindaz, ami történik, olyan valóságosan, ahogy megtörjük a kenyeret, és kitöltjük a bort, s olyan valóságos lesz az is, hogy az Úr Jézus majd visszajön.

A keresztyén hit az a reménység hite. Arra a reménységre akar nevelgetni minket nap, mint nap a mindenható Isten, hogy nem állt meg ott a világ, hogy Jézus Krisztus eljött, meghalt, feltámadott, felment a mennybe, hanem folytatódik ez a sor, amikor betelik Istennél az idő, akkor Jézus visszajön.

Kicsit olyan állapot ez, amiben addig él az ember, mint amikor vendéget várunk, aki csak annyit üzen, hogy ezen a héten valamelyik napon érkezem. S akkor az ember készül. Vagy elmondta egy asszony, hogy amikor a férjéről csak annyi üzenetet kapott, hogy túlélte a hadifogságot, valamelyik nap majd megérkezik. S ahogy elmondta, minden nap átvasalta újra az ingét. Minden nap befűtött a fürdőszobában. Minden nap igyekezett változatosan, a férje ked-venc ételét főzni, és azt frissen tartani, amíg lehetett. S ment ki az útra, és nézte, hogy onnan, ahonnan jönnie kellett, jön-e vagy nem? Ott volt az a feszült várakozás a szívében, hogy annyi év után vajon hogy fog kinézni? Milyen állapotban kerül haza, lesoványodva, betegen, tud egyáltalán rendesen járni, vagy be lesz kötve a keze, vagy a feje, vagy sebesülten jön vissza, vagy hogyan? Ott volt benne ez a várakozás. Úgy elmondta, hogy olyan nagy öröm volt, amikor egyszer későn eset, amikor már készült lefeküdni, és azt mondta, hogy most már úgysem jöhet, egyszer csak zörgetett az ablakon valaki, s az a férje volt. Megőszülve és összetörten, de viszonylagos épségben és egészségben újra átölelhették egy-mást. Akit olyan nagyon régóta várt, azzal találkozott újra. Legalább ennyire bennünk van a vágyakozás és a várakozás, meglátni Jézust?

Jézus így mondja ebben a felolvasott részben: Ki a hű és okos sáfár, akit az ő ura a háza népe fölé rendel? Az, aki az ő életét az ő urának a visszajövetelére számítva rendezi be. Akinek ott van a tudatában, a sejtjeiben, a hívő életében az a bizonyosság, hogy minden úgy lesz, ahogy azt Isten az Ő igéjében megígérte. Minden pontosan úgy fog beteljesedni, ahogy azt Jézus Krisztus előre mondta. A vigyázó Lélek, aki vigyáz az útra, amelyen Isten járni tanítja, amelyen járnia kell, aki vigyáz saját magára, a lelkére, és nem engedi bármilyen hatás alá, hogy az hasson rá. Aki vigyáz arra, hogy mit olvas el, mit néz meg, és kikkel barátkozik, és milyen benyomások érik, vagy hova megy el, és mitől tartja magát távol, aki veszi a bátorságot, és mer különbséget tenni, ha kell, akár szóban megmondva is jó és rossz között, Isten szerint való között, és Isten ellen való dolgok között, és ezt meg is mondja, ha éppen arra van szükség. Vagyis mer arról bizonyságot tenni, hogy őt Isten őrállóvá rendelte, vigyázóvá, mert ő Istenhez tartozik, és akármivel ő nem fertőzteti meg az életét és a lelkét. Mindazt el akarja kerülni, ami megfertőzi a lelkét, megrontja a kapcsolatot Istennel, és teljes erejével, amennyire ez Istentől kapott erejétől telik, azon az úton akar maradni, kapaszkodva Jézusba, amire őt a mindenható Isten állította. Keresi és kutatja az Isten akaratát. Készenlétben tartja a lelkét. Nyilván nem lehet úgy élni, hogy a nap minden percében arra gondolok, hogy vajon mikor jön vissza Jézus? Úgy gondolom, hogy ezt nem is kívánja tőlünk Isten. De belül a szív mélyén azért mégis csak ott kell hogy legyen az a szent, feszült várakozás, hogy végül is, noha nem tudom, hogy mikor jön meg, de tartsam magam tisztán, készenlétben, hogy bármikor jön, abban találjon engem, amit rám bízott.

Akikre az Isten sokat bízott, azok sokért felelősek. A hívő emberekre Isten elsősorban az örömhír továbbadását bízta. Azt a szent és csodálatos feladatot, hogy másoknak is elmondják azt, hogy milyen nagy dolgot tett ezért a világért Jézus Krisztus, hogy odaadta önmagát, és ez számodra is lehetőség, hogy megmenekülj a kárhozat alól. Szóval, cselekedettel, és életvitellel is világítani. Vigyázva az úton maradni Isten segítségével, és közben világítani mások számára.

Jézus azt mondja: “Boldog az a szolga, akit az ő ura megjövetelekor ilyen munkában talál.” És nem abban, hogy a környezetem, meg a környeztetünk szenved a kételkedéseinktől, a hitetlenségünktől, a közönyünktől, a bűneink következményétől, attól, hogy nem érdekel talán az egész, hogy belefáradtunk sokan a szolgálatba, és azt mondjuk: elmondtam neki egyszer, nem figyelt oda az örömhírre, most már maga látja majd kárát. Ez a szent tűz, hogy miközben én is tartom Istennel a szeretetközösséget, mert Ő megtart engem, aközben hirdetem mindenfajta módon, ahogy csak lehetséges, az örömhírt, az üzenetet.

Úgy éljünk, mondja a Biblia, az Ő követői, ha vagyunk, mint akik állandóan várják az ő Uruk visszajövetelét. Ez nem azt jelenti, újra szeretném hangsúlyozni, hogy mindig egy izgalmi állapotban él az ember, hogy jaj, mikor következik be? De azt jelenti, hogy abban a készenléti állapotban, hogy egyébként is, küldjön oda Isten, ahova engem akar, ahol a szolgálati helyem van, és közben újra és újra mondom, a nap végén megbeszélem Istennel a napot. Ha van egy kicsiny időm, és teremtsek, hiszen Isten segít ebben. Leborulni elé egyedül, vagy hogyha nem egyedül él valaki, azok-kal, akikkel ezt meg tudja tenni, együtt imádkozva odatenni Isten kezébe a napot, hálát adni, hadd sorolja Ő félre mindazt, ami nem volt kedves. Ami jó azt elmondja nekünk, ami rossz, azt kiválogatja, ami bűn, azt megvalljuk, és azt megbocsátja. A nap hordalékát oda-vinni Isten elé, ha nem látjuk világosan, válasz-sza ki Ő azt, ami jó volt, vagy ami neki nem kedves.

Jézus azt mondja, hogy az Ő örökké tartó vendéglátásának lesznek a részesei azok, akiket Ő a visszajövetelekor ebben a szolgálatban talál. Vagyis Ő maga mellé veszi az örök dicsőségben azokat, akik neki szolgálnak. S a benne hívő embereket többé semmi nem választhatja el tőle.

A Biblia azt mondja, hogy úgy lesz az, amikor Jézus visszajön, mint Nóé napjaiban, hogy az emberek esznek, isznak és házasodnak, és nem sejtenek semmit. A hívő emberek is benne élnek a napok forgatagában. Különböző erősebb vagy gyengébb hatások érik őket, és ezek között a körülmények között kell megfelelni annak, amit Isten igéje a szolgálóktól, a vigyázóktól elvár. Ez sokszor nem is olyan könnyű feladat. Ehhez tényleg az kell, hogy reggel, ha lehetséges, de a nap legalább egy meghatározott időpontján feltöltődjünk újra és újra Isten szeretetével. Megértsem az Ő akaratát, vegyem az adást, a vezetését, és aszerint akarjak minden erőmmel élni. És akkor észre veszem majd újra és újra az Ő áldását, hogy tényleg működik ez az én életemben is, hogy Isten vezet, megértem az Ő tanácsát, vigasztalását, szavait, irányítását, s egyszer csak tudok kezdeni világítani mások számára, és megkérdezik az embertől azt, hogy honnan van erőd, békességed, örömöd?

Nemrégen elmondta valaki, hogy nagyon megnyomorodott állapotában volt, és ilyen állapotban készített el egy kolléganőjével Isten egy beszélgetést, s úgy érezte a végén, hogy nagyon régen volt, hogy ilyen rosszul tudott volna Isten szeretetéről beszélni. Ennyire nem találta a szavakat. Volt amit teológiailag még el is tévesztett, s végén mégis azt mondta a másik, hogy olyan jó volt ilyen nyugodtan, csendesen beszélgetni veled az Isten dolgairól, ezekről a kérdésekről. S ő volt a legjobban megdöbbenve, hogy még így is tudta őt Isten használni, felhasználni ilyen nyomorult állapotában is arra, hogy valaki másnak bizonyságot tegyen.

A második, amit itt mond Jézus, hogy ebben a világban lehet valaki Jézus követőjeként is olyan, hogy nem végzi jól a szolgálatát. Itt ezt az erős kifejezést használja az Újszövetség, hogy hitvány szolga. Nem véletlenül kérdezik meg a tanítványok Jézustól a tanítás kapcsán, és ezen úgy meglepődtem, amikor olvastam, hogy Péter megkérdezi Jézustól: Nem rólunk van itt szó? Nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? Bizony időnként még a hívők szem hiszik el magukról, hogy lehet olyan, hogy nem végzik tökéletesen azt, amit Isten rájuk bízott, vagy valami hiba van a szol-gálatban, vagy csak egyszerűen hűtlenek. Itt Jé-zus azt mondja, hogy kicsoda a hűséges és okos szolga? Lehet az, hogy hívőknek mondja ezt Isten igéje, hogy hitványul, nem jól végzik a munkájukat, a szolgálatukat? Talán itt most nem is az a lényeg igazán, hogy ez a hitvány szolga mi mindent csinált. Én a magam számára azt értettem meg, hogy a lényeg az volt, hogy mit nem tett. Nem az, hogy mit csinált, hogy inni kezdett, ezek is csúnya, rossz dolgok, bűnök, mondjuk ki nyíltan és egyértelműen. Sokkal súlyosabb bűn volt azonban az, hogy nem azt tette, amit a Gazda rábízott. Valami egészen mást csinált, rosszat, gono-szat. De újra mondom, a legnagyobb bűne az volt, hogy nem azt tette, mást tett, mást csinált, mint amit az ő Gazdája kért tőle, mint amivel megbízta. Nem azt tették, nem törődtek a Gazda akaratával ezek a hitvány szolgák, amikor egy hívő embernek nem fontos, hogy mi lesz a másikkal, hogy mi lesz az evangélium ügyével, hogy milyen az élet. Sokszor hallom, amikor mondják, hogy nem számít az, hogy az emberek mit gondolnak. Mintha a Bibliában nem lenne benne az, hogy gondotok legyen az emberek előtt való tisztességre, hogy valaki hogy intézi az ügyeit, hogy amit megígér, azt megteszi, vagy nem. A szavát megtartja, vagy nem tartja meg. Az időpontokat rendszeresen eltéveszti, s rendszeresen elkésik, mindenkivel előfordulhat egyszer vagy kétszer, hogy valahova nem tud odaérni időben saját vagy más hibájából, de amikor rendszeresen rendszertelen az élete, és ezért rosszat gondolnak arról, akit ő állítólag képvisel. Amikor hitvány módon végzi azt a szolgálatot, amit Isten rábízott. Azt mondja itt a Biblia, hogy sokkal nagyobb bűn az, ha valaki tudja, hogy mi az Isten akarata, és nem teszi, mint amikor valaki tudatlanságból vagy gyengeségből vétkezik, vagy engedetlen.

Isten nem menti fel soha a bűnöst, nem mondja azt egy bűnre, hogy az nem bűn. Csak azt mondja, hogy aki tudta, hogy mi a Gazda, az Atya akarata, és nem tette, az sok büntetést fog kapni emiatt. S az, aki nem tudta – az Apostolok cselekedeteiben olvassuk azt a 17. fejezetben, hogy a tudatlanság idejét elnézi az Isten, aztán úgy folytatja tovább, hogy most azért mindenkinek mindenhol azt mondom, hogy térjetek meg. Ha valamit Isten világossá tett, hogy az bűn, s valaki azt tovább teszi, akkor számíthat arra, hogy azért az Isten büntetése éri. Azt mondja itt a Biblia, hogy sok verést kap. Sokszor van úgy, hogy a bűneink következményei beteljesednek rajtunk, és ez már önmagában is lehet büntetés. Azt is mondja a Biblia, hogy a bűnért – mivel az Isten nemcsak szerető, de igazságos Isten is – kaphatunk az Istentől büntetést.

Amikor valaki azt mondja – amit itt olvasunk – az ő szívében: késik az én uram, és… kezd olyasmiket tenni, ami utálatos az Isten előtt. Amikor valaki azt mondja, hogy én már 15-20 éve hívő ember vagyok, ezt már megengedhetem magamnak. Én már ott tartok, hogy ezt megtehetem. Késik az én uram, és … S teljesen elfelejti, amit a Biblia mond Jézus Krisztus eljöveteléről, annak váratlan voltáról, hogy nem jelenti be előre. Lesznek jelek, azok sem időrendi sorrendben feltétlenül, hanem lehetnek párhuzamos jelek is, egyszerre mindaz, amit a Szentírás leír. Nem kronológiai, nem időrendi sorrendiségről beszél, s elfelejti az ilyen ember azt, hogy Jézus Krisztus nem mondta meg azt, hogy mikor jön vissza.

Mennyivel vagyunk most közelebb, akik sokszor hangoztatják, hogy mióta járnak Jézussal? Egy-egy konferencia kezdetekor: én már 25 éve Jézussal járok. Már akkor is a gyü-lekezet tagja voltam, amikor alapították a gyü-lekezetet. S azóta mennyivel vagy közelebb Jézushoz? Mennyivel élünk mindnyájan engedelmes életet, ha már keresztyének vagyunk, azóta, hogy megtértünk Istenhez? Vagy ha va-laki még csak keresi az Istent, mert Isten keresi őt, mennyivel lépett közelebb, akár a mai reggeltől mostanáig a mindenható Istenhez?

Isten nagyon világosan mondja azt, hogy megítéli a szavainkat, cselekedeteinket, és szá-mot kell adni minden gondolatunkról is. Vannak olyanok, akik a mindent szabad elve alap-ján régi hívőként sok minden olyasmit megengednek maguknak, ami Isten előtt nem kedves. Isten nem nézi el a hívők bűneit sem, a hitetlenekét sem, a hívőkét ugyanúgy nem. Számot kell adni mindenkinek arról, amit ebben a test-ben cselekedett, ha nem jön rá, hogy az bűn, ha azt nem bánja meg, és Istentől nem kéri a bocsánatot, és nem fogadja el.

A harmadik, ami kiderül ebből a tanításból, hogy a kétféle magatartás szerint kétféle következmény lesz. Azt mondja itt Jézus, hogy a hűséges szolga Istentől kap jutalmat. Ma nagyon nagy hiány van a hűséges emberekben, akik kapnak valamilyen feladatot egy közösség-ben, és azt hűségesen, akár ellenőrzés nélkül is, elvégzik. Ebben is vétkezhetünk mindnyájan, akik itt vagyunk. Senki nem kivétel, de mégis csak azt várja el tőlünk Isten, hogyha valamire nekünk megbízást ad, ha valamit kér tőlünk, ha valamire szolgálatot kapunk, lehetőséget, azt akkor lássuk el egészen addig, amíg az a szolgálat véget nem ér, vagy éppen Isten vissza nem veszi a szolgálatot. Ezen is sokszor megsértődnek hívők, hogy a szolgálat, amivel megbízták, valaki egyszer azt mondja, hogy köszönjük szépen testvér, tovább ezt nem kérjük tőled. És megsértődik, pedig a szolgálati időnek van kezdete, és lehet vége is. Mint ahogy Isten is megbízhat egy szolgálattal valakit egy időre. Egy időre elküldi valahova, és azután az a küldetése véget ér, és vissza kell onnan jönnie. Bármilyen szolgálatunk lehet ilyen véges. Egyszer, amikor testileg ezen a földön nem leszünk már, akkor az egész hívő életünk, ha hívő emberek vagyunk, annak a szolgálati ideje véget ér. Akkor várjuk Jézus Krisztus visszajövetelét a boldog feltámadás reménysége alatt, ha hiszünk benne.

Sokszor előfordul az is, amikor valaki rákérdez valakinél, hogy hogy mennek a dolgok? Hogy haladsz a szolgálatban? És kiderül, hogy már régen nem csinálja. Abbahagyta a levele-zést, nem folytatja a látogatást, nem érdekli az egész. Mindenki vétkezhet ebben, nincs itt kivétel, egyikünk sem az. De legalább jussunk el oda, ha kell, akár könnyezve, sírva is, meg-bánjuk Isten előtt sokfajta hűtlenségünket, meg-bízhatatlanságunkat, azt, hogy annyira nem tu-dunk kitartóak lenni, hűségesek abban, amit az Isten ránk bízott.

Amikor valakivel ugyanaz történik egy hűtlenség során, mint amit ő elkövetett valakivel, hogy felháborodunk. Képzeld el, hogy ezt tette velem! Megígérte, és nem jött el. S nem jut eszünkbe az, hogy lehet, hogy csak azt kap-juk vissza, amit éppen korábban mi valaki más-sal tettünk, s talán még bocsánatot sem kértünk tőle.

A hűséges életnek is megvan a maga következménye, és annak is, ha valaki nem ilyen. Mert végül is ez a két lehetőség van, hogy valaki megmenekül az ítélet elöl, és valaki megtartatik az ítéletben. Ez a két út áll az ember előtt.

Amikor végigolvastam ezt a történetet, ak-kor arra is gondoltam, hogy még a hívő emberek között is lehet olyan, aki eltávolodva Istentől, hűtlenné válva, habzsolja újra az életet. Megint fontosabbá, érdekesebbé és színesebbé válik mindaz, ami a világban van, mint amit az Isten kínál. Minden megint fontosabbá lesz, ami nem az Istenhez köti, mint ami korábban az Istenhez kötötte.

Olyan jó lenne ezt is végiggondolni, hogy ilyen, újra a világi örömöket habzsoló élet a mienk, vagy pedig megmaradunk hűségesen a vigyázásban, amit Isten ránk bízott, mert az egyiknek jutalma lesz, a másik viselkedésnek, életvitelnek pedig ítélete.

Keresztelő János nagyon hűségesen végezte a szolgálatot. Őrá azt bízta az Isten, hogy intse meg az embereket. Intse meg arról, hogy jön az ítélet. Jézus végül is ezt szeretné kérni mindenkitől, aki vele jár, hogy maradjon meg hűségesen abban a szolgálatban, hogy hirdeti az örömhírt, hogy inti az embereket, hogy jön az ítélet, és itt nincs megalkuvás. Ez nem szeretet kérdése, hanem annak a kérdése, hogy megmaradok a szolgálatban hűségesen, vagy pedig nem.

Jézus azt mondja, hogy jaj a hitvány szolgáknak. Akire sokat bíztak, azon többet kérnek számon, s aki sokat kapott az Istentől, attól Isten sokat kíván. Olyan jó lenne, ha nem kezdenénk el belül mentegetőzni. Nem sorolnánk Istennek, hogy mit, miért hagytunk abba, miért voltunk személyválogatók, vagy hűtlenek, vagy kevésbé kitartóak a szolgálatban, ha-nem amire Ő most rámutat, azt belátnánk, azt megbánnánk, és kérnénk Istentől egy újfajta kezdetet, sőt egy újfajta életet, amiben teljes egészében az életünket Őhozzá kötjük, és neki szolgálunk.

Nagyon erősen fogalmaz itt az Újszövetség a szavak fordításban. Tulajdonképpen ez a két szó jön elő, hogy áldott szolga, vagy átkozott, hűtlen szolga. Még ilyen is lehetséges, hogy valaki az Istenhez tartozónak vallja magát, és mégis áldás nélkül él, és nem az Isten szerint él.

Azt is mondja itt Jézus, hogyha tudná a ház gazdája, hogy a tolvaj melyik órában és honnan – és az van itt pontosan hogy ás alagutat a földes padlójú házacska alá –, akkor megpróbálna védekezni, de nem tudja, és így váratlanul éri majd a betörés azt, aki nem vigyáz. Azt mondja ezzel Jézus, hogy lehet készenlétben állni, mint a tűzoltók a laktanyában, amikor nincs tűz, akkor is készenléti állapotban vannak, minden eshetőségre készen, közben végzik a saját dolgukat, és mégis – ha kell – várják a riasztást. Azt mondja Jézus, hogy nem mondom meg, hogy mikor jövök vissza. Tudhatjátok, akik hozzám tartoztok, hogy én egyszer visszajövök, fogjátok látni, és láthatjuk már most is a jeleit. Legyetek készen! Őrizzétek a szíveteket! Tartsátok velem a kapcsolatot, imádkozzatok, olvassátok az igét, engedjétek magatokat vezetni, inteni, bátorítani vagy éppen megítélni! Álljatok oda az én színem elé, s engedjétek, hogy én mondjam meg, hogy hűséges, vagy éppen most valamiben hűtlen szolgák vagytok. Készen lenni, ez ezt jelenti, hogy vigyázok az útra, magamra, a lelkemre, a lépéseimre. Lehet tudni azt, hogy az évtized minden napjával, órájával, percével, másodpercével közel kerül az, hogy Jézus Krisztus visszajön. Az időket és az alkalmakat nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy egyszer ugyanúgy eljön Jézus, ahogy eljött először. Ez a két lehetőség van, hogy vagy készenlétben várjuk Őt, rá várakozva, és közben végezzük a napi feladatainkat, amit Isten ránk bízott, vagy pedig készületlenül és váratlanul ér mintegy betörés, amikor arra nem készül valaki, vagy nem készül fel, vagy nem védekezik, és a szíve nincsen készen.

Egyszer majd feltűnik az Emberfiának a je-le az égen, s a Biblia azt mondja, hogy akkor majd meglátja Őt minden szem, és akkor minden térd meghajlik, akár hisz valaki Jézusban, akár nem. Olyan lenne, ha majd csöndben, az imádság csendjében végiggondolnánk még egy-szer azt, hogy a mai napunk – például – Isten szerint hasznos volt, vagy haszontalan. Mivel telt el ez a rengeteg idő, amit ma is Istentől rendelkezésre kaptunk? S egyáltalán az életünk Isten számára hasznos élet, vagy haszontalan, vagy azt mondjuk belül, hogy mivel késik, ezért ezt, meg ezt én már megengedhetem magamnak. Vagy hűséges szolgák vagyunk, akik ott leszünk majd a mennyei dicsőségben a mindenható Isten és az Ő Fia, Jézus mellett.

 


 

Imádkozzunk!

Úr Jézus, szeretnénk bocsánatot kérni tőled mindenfajta hűtlenségünkért. Bocsásd meg, hogy nekünk olyan fontos az, amire nekünk van szükségünk, ami minket érint, ami nekünk kell, amit annyira kívánunk, s el nem felejtjük azt naponta felsorolni neked, egészen apró részletekig kiszínezve, elmondani, könyörögni, kunyerálni, kérni, fölhívni a figyelmedet, nehogy eltéveszd, és sokszor annyira nem fontos, amit te csöndesen, szelíden és halkan kérsz tőlünk, vagy amire figyelmeztetsz minket! Jézus, bocsásd meg nekünk, hogy ennyire nyomorult emberek vagyunk! De köszönjük azt, hogy megbocsátod a mi vétkeinket, amelyeket megvallunk, eltörlöd a mi álnokságainkat, s a mi bűneinkről többé nem emlékezel meg. Bocsásd meg, ha azt kell nekünk mondanod, hogy hűtlen szolgák vagyunk, de köszönjük, hogy a bűnvallás és a bocsánat elfogadása után újra felhatalmazol minket a szolgálatra, és szolgálatba állítasz.

Köszönjük Urunk azt is, hogy nem unsz meg minket. Nem unod meg azt, hogy a kéréseink szüntelenül előtted vannak, nem unod meg azt, hogy odamegyünk hozzád, s feltárjuk a kívánságainkat. Köszönjük, hogy mérhetetlen szeretettel és irgalommal nemcsak elviselsz minket, és elhordozol minket, hanem igazán, a szereteted jeleivel is elhalmozol. Köszönjük, hogy még mindig és újra lehet veled járni. Köszönjük Urunk, hogy ránk, nyomorult emberekre újra szolgálatot bízol. Köszönjük, hogy nem vetsz el a te szent színed elöl, hanem újra azt mondod, hogy a te nagyköveteid lehetünk, ha hiszünk benned. S kérünk bocsásd meg azt is, hogy sokszor szégyent hoztunk erre a szolgálatra! S kérünk arra Urunk, hogy erősíts meg mindnyájunkat! Erősíts meg a hitre, ha nem hiszünk benned! Kérünk, Urunk, adj újra szolgálatot, hogy képviseljünk téged!

Ámen.