Jézus Lázár mellett

 

Lekció: Jn 12,1-11

Alapige: Jn 12,9-11

“A zsidók közül azért nagy sokaság értesült arról, hogy Ő ott van: és odamentek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. A papi fejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék, mivel a zsidók közül sokan őmiatta mentek oda és hittek Jézusban.”

 


 

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, hálát adunk neked az elmúlt hét áldásaiért. Köszönjük, hogy estéről estére kereshettünk téged, és megtapasztalhattuk, hogy aki keres, az talál. Köszönjük, hogy mindenkit neked ad az Atya, aki hozzád jön, és aki hozzád jön, azt te semmiképpen ki nem veted.

Ezzel a bizalommal jövünk most is. Köszönjük, hogy nemcsak az énekben mondhattuk, hanem a szívünkben is komolyan gondolhatjuk, hogy te vagy a mi menedékünk. Köszönjük, hogy akárhonnan hozzád lehet menekülni. Köszönjük, hogy szemrehányás nélkül fogadod azokat, akik nálad keresnek biztonságot.

Dicsőítünk téged, mert poklon, síron egyedüli győztes vagy, és a te győzelmedet nekünk akarod adni. Köszönjük, hogy minden győzelmed hit által a miénk lehet. Hozzuk eléd a vereségektől szenvedő életünket. Könyörülj rajtunk, és mutasd most is a győzelem útját, és segíts el minket győzelmes életre. Úgy meggyötörnek, Urunk, az aggodalmaink, a félelmeink, a szorongásaink, a hitetlenségünk. Szabadíts ki ezekből, és segíts el az Isten fiainak szabadságára!

Beszélj velünk, kérünk, meggyőzően ma is a legfontosabbakról. Azokról, amikről rajtad kívül senki más nem beszél velünk. Adj nekünk olyan örökkévaló értékeket, amiket rajtad kívül senki mástól nem kaphatunk. Áldunk téged azért, hogy mindennek te fizetted meg az árát, és nekünk ajándékként, kegyelemből kínálod. Még azt is tőled kérjük, hogy erősítsd meg a hitünket, hogy el tudjuk fogadni, amit kínálsz.

Ajándékozz meg most minket igazi csenddel, a te jelenléteddel, a te életet támasztó és életet tápláló drága, igaz igéddel, Önmagaddal!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Egész héten a Lázár feltámasztásáról szóló történet magyarázatát hallottuk estéről estére. Láttuk Lázárt különböző hely-zetekben: Lázár meghitt családi körben Be-thániában. Lázár a betegágyon. Lázár a ravatalon, amelyik mellől hiányzik Jézus, nem érkezett meg. Lázár a sírban, aminek a bejáratát az akkori szokás szerint egy nagy lapos kővel örökre bezárták. Aztán Lázár a sír szájában – láss csudát, a négy napja eltemetett halott Jézus szavára megjelenik a sír szájában. Az emberek csodálkoznak. Nem értik. Ki hitte volna, hogy ilyen egyáltalán lehetséges, hogy egy halott, akit a szemük láttára eltemettek, most a szemük láttára a saját lábán előjön a kriptájából. Nem igaz!

De igaz, mert több százan látták. Nem csalás, nem ámítás, valóban úgy van! Nem jelképesen támadt fel, valóban feltámadt. Ezt nem lehet tagadni. Az egész falu füle hallatára mondta el Jézus azt a mondatot, és szeme láttára jött elő Lázár a sírjából. Így adott jelet a Megváltó arról, hogy neki isteni hatalma van, és nemcsak arra képes, amit elképzelhetőnek tartunk, hanem messze azon felül bármire: mindenre.

Aztán eltelik néhány hét és Jézus ismét Bethánián megy keresztül. Ezúttal utoljára megy Jeruzsálembe a nagy ünnepre, a pás-kaünnepre, ahol Ő is páskabárány lesz, és keresztre feszítik.

Szokása szerint megáll Bethániában, és a három testvér kedvesen vendégül látja. Ezt a jelenetet írja le néhány egyszerű mon-dattal az az ige, amit most hallottunk.

Együtt van a vendégsereg, és Lázár is ott ül Jézus mellett. Ez az újabb jelenetnek a címe: Lázár Jézus mellett. Három egyszerű igazságot szeretnék ebből a történetből kiemelni: akit Jézus feltámaszt, az ennyire valóságosan él; akit Jézus feltámaszt, az másokat is Őhozzá vonz; akit Jézus feltámaszt, annak lehet, hogy kellemetlenségeket is vállalnia kell érte, de ezeket boldogan vállalja Jézussal együtt.

1. Az első megfigyelésünk tehát: akit Ő feltámasztott, az ennyire valóságosan fel-támadt. Ez a mániánk, hogy ami nem fér bele a hitünkbe, vagy különösen az agyunk-ba, arra gondolkozás nélkül azt mondjuk: nincs, nem lehetséges. Az akkoriak is így voltak. Erre igaz az, amit úgy mond az em-ber: a szemének sem hisz. Amit lát, amit megfoghat, azt sem hiszi el.

Látták, hogy Lázár ténylegesen meghalt, elsiratták, eltemették. Ők maguk ál-lapítják meg: szaga van. Abban a melegben nagyon hamar megindultak a bomlási folyamatok, – és most ők maguk látják, hogy ott van köztük, beszél, ugyanúgy mosolyog, mint azelőtt. Ott ül Jézus mellett, és eszik az, akinek a temetésén résztvettek és onnan sírva hazamentek.

Valóban nem könnyű ezt megérteni, – de ezen azért, ha gondolkozik az ember, el kellene tűnődnie, hogy valóban csak az létezik, amit látok, megfogok, hallok? Az ember addig megy a lelki vakságában, hogy nagyképűen arról, amit nem tud látni, vagy megérteni, azt mondja: nincs is. Például: nincs Isten! Ez ugyanolyan “megalapozott” kijelentés, mintha valaki azt mondaná, hogy nincsenek elektromos, rádió és mágneses hullámok. Mert ha vannak, tessék most ne-kem megfogni egy köteget és megmutatni, hogy megszagoljam. Azt nem így lehet érzékelni, hogy megszagolom, meg elkapom a levegőben és felmutatom! Azt más csatornán lehet érzékelni. Ha behozunk ide a-kármilyen primitív vevőkészüléket, abban a pillanatban kiderül, hogy itt vannak ezek a bizonyos hullámok, és ez a készülék fogja és átalakítja őket és hallhatjuk. Mert azt ilyen úton lehet érzékelni. Nem a szemünkkel, fülünkkel és végképp nem a kezünkkel fogjuk meg a levegőben a hullámokat.

De vannak, – csak kell lennie valaminek, ami annak a realitását, a valóságát fölmutatja. Ez például egy rádiókészülék. Antenna nélkül nem lehet érzékelni. Ez az antenna a hitünk. Az a hit, ami valamikor természetesen működött az emberben, aztán mivel Istent otthagyta, és nem gyakorolta hitét, nem érdekelte, hogy Isten mit szól hozzá és mi a véleménye róla, mit akar vele, elcsökevényesedett, visszafejlődött az embernek ez a fontos lelki érzékszerve. Amikor Isten igéjét hallgatni kezdi, amikor újra engedi, hogy Isten foglalkozzék vele, akkor egyszer csak kezd magához térni, újra megerősödik, működni kezd, és egy új világ nyílik ki az ember előtt.

Láttuk az elmúlt hét estéin azt, hogy mindnyájan úgy születünk, hogy lelkikép-pen halottak vagyunk, mert nincs kapcsolatunk Istennel, az élet forrásával. Aki újra kapcsolatba kerül Istennel, vagyis akinek a hite magához tér és működni kezd, az előtt kinyílik a világnak az a tartománya is, amit csak a hitével érzékel, amit nem lehet meg-szagolni, hallani, látni, de ami attól még van ... amihez a hitnek az érzékszerve kell.

Ahogyan Jézus feltámasztotta az elhunyt Lázárt, és az ott ül ezen az ünnepi családi vacsorán Jézus mellett és beszél, falatozik, mosolyog és hozzászól a dolgokhoz, ugyanilyen valóságos változás az, ami-kor valaki ebből az előbb említett lelki halálból új életre támad. A halottat leginkább is az jellemzi, hogy érzéketlen és tehetetlen. (Majd szeretném az élőnek egy jellem-ző tulajdonságát is hangsúlyozni). A lelkileg halott ember is érzéketlen. Nem látja Istent. Nem veszi észre Istent az események mögött. Nem hallja Isten szavát a Biblia olvasása vagy egy prédikáció hallgatása közben. Csak az embert hallja, vagy arra sem figyel oda, mert előre megállapítja: nem érdemes. Becsukja a Bibliáját úgy, hogy semmit nem értett meg belőle, nincs antennája.

Pál apostol a Korinthusi levél elején rendkívül szemléletesen leírja ezt, hogy amíg hiányzik ez az antenna egy ember életéből, addig egyenesen bolondságnak tűn-nek neki az Isten gondolatai, mert nem tudja felfogni. Amikor helyreáll a hite, egyszerre érzékeli ezt a valóságot. Észreveszi Istent, mint az események mozgatóját: ez most nem véletlenül történt velem. Ennyire szeret engem Isten, hogy így igazította az eseményeket? Vagy ennyire komolyan veszi az engedetlenségemet, hogy így figyelmeztet, ezzel a bajjal? Nemcsak a baj miatt bosszankodik, sőt egy idő után egyáltalán nem bosszankodik, hanem megcsendesedik Isten előtt és azt mondja: Uram, tőled fogadom el ezt is, kellett ez most nekem, nagyon fenn hordtam már az orromat.

Észreveszi a cselekvő Istent. Kihallja egy beszédből az Isten hozzá szóló szavát, és úgy megy haza: ezt másként csinálom, mert ezt mondta Isten, és el is felejti, ki volt az igehirdető azon a vasárnapon. El is kell, mert nem az a fontos. Amit Isten mondott neki segítségképpen, azt veszi komolyan. Hit nélkül ez lehetetlen. A hívők pedig ezt folyamatosan, fokozatosan tapasztalják. Megszűnik a lelki érzéketlenség, egyszerre fájni kezd az embernek a másik fájdalma, és azon gondolkozik, mit tehetne érte. Talán semmi köze hozzá, talán még rosszakarója is volt az illető, és mégsem hagyja nyugton, hogy ő bajban van, mit segíthetnék. Tud örülni őszintén a másik sikerének. Nem marad érzéketlen és nem marad tehetetlen sem.

Ha valakit Jézus Krisztus a lelki halálból új életre támaszt, akkor az az ember ott akar maradni mindig Őmellette. Ez olyan jellemző: Lázár ott ült Jézus mellett. Ne haragudjatok, ha így mondom: levakarni sem lehet Jézusról azt, aki az életet kapta meg tőle. Ez nem akármi! A Lázárok tudják, hogy életüket köszönhetik neki, és ezt nem lehet elfelejteni. Ezt nem lehet félreérteni, félremagyarázni, és nem lehet titokban tartani, hogy akit eltemettünk, az most itt mászkál közöttünk. Ez egészen nyilvánvaló, hogy a Lázárok szíve tele van a Jézus iránti hálával, imádattal, szeretettel, tisztelettel. Pedig itt már Jézus ellen ki-adták az elfogatási parancsot, meg azt is, hogy aki vele kapcsolatot tart, azt kiközösítik Izráel közösségéből. Ez azt jelenti, hogy törvényen kívülivé vált, nyugodtan a-gyon is lehetett ütni akárhol büntetés nélkül.

Lázár mégis ott van Jézus mellett. Dehogy szégyelli Őt. Hát az életet kapta meg tőle! Többet kapott Jézustól, mint amit a-kármikor is elveszíthet miatta. Ő vállalja Jézust, mert Jézus vállalta őt. Úgy oszlásnak indulva, hullaként vállalta, és életet adott neki. Ő az élet forrásához közel akar maradni, amíg csak az eszét tudja.

Akik Jézustól új életet kaptak, azoknak ez a legtermészetesebb és legfőbb törekvésük, hogy ott maradjanak az Ő közelében, és sehova ne menjenek, ahol Jézus nincs, ahova nem Őt követik. Amiről már tudják, hogy Jézusnak utálatos, bármi és bárki legyen az, ők attól távol tartják magukat. Jézus közelében akarnak maradni, mert tudják, hogy mások számára is így lehetnek igazán áldássá.

Isten kegyelméből itt ülnek közöttünk azok, akik, ha most azt mondanám: álljanak fel, akik Jézustól ilyen életet kaptak, elmondanák és felállnának, – ha ülnék, mindjárt én is felállnék. Ezt nem lehet elfelejteni, és nem lehet semmivel összeha-sonlítani. A Biblia is a szüléshez hasonló analógiátlan eseménynek mondja ezt, és új-jászületésnek nevezi. Amikor valaki a halálból életre kel, amikor érzéketlen hullából érző emberré válik, amikor tehetet-lenből, aki nem bír magával, nem tud változtatni magán, tehetetlenből cselekvővé, Jézusnak engedelmes emberré válik.

Elmondhatnánk sorban, mi mindentől szabadított meg. Hogy nincsenek többé gyöt-rő álmaink, hanem végigalusszuk az éjszakát, hogy nem lucskosra izzadva ébredünk fel, mert mindig újra az jut eszünkbe, hanem az a múlté, és ha valami eszünkbe jut, akkor hálát adunk Jézusnak azért, hogy ez, ami meggyötört, a múlté. És ez a hála és öröm tölti be az embert, amikor a félelmektől megszabadít és reménységet ad a helyére. Amikor egy önző, beszűkült, anya-gias világban megtanít örömmel szolgálni és segíteni másoknak, és az lesz az ember igazi öröme, ha örömet tudott szerezni más-nak úgy, hogy nem kap érte semmit. Amikor erre felszabadítja, amikor megszabadít a pohártól, gyógyszerfüggéstől, az állandó gyűlölködéstől, a bosszúvágytól. Fel sem tudnánk sorolni, mi mindentől. Amikor a halál helyére életet ad, ez ennyire valóságos változás lelkiképpen is, mint ahogyan ez itt Lázárral testileg megtörtént.

Hadd kérjek szeretettel ma reggel mindenkit, hogy kérjétek Jézustól ezt a változást, és engedjétek, hogy ez végbemenjen bennetek. Engedjétek, hogy abból a sok előítéletből, kételkedésből, ami mindannyiunkkal velünk születik, és amire ráerősít ez a világ, kiszabaduljunk, és ne egy szűkös világban éljünk, hanem az egész valóságot ismerjük. A láthatatlanokat is. Istent, az Ő törvényeit, az Ő szeretetét, hogy érzékeljünk és ne maradjunk érzéketlenek. Egészen bizonyos, hogy nem véletlenül vagyunk éppen mi most itt. Isten ezt az Ő sze-retetét nekünk kínálja. Vegyük komolyan, amit Pál apostol az Efézusiaknak ír: ébredj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus! (Ef 5,14)

Akit tehát Jézus feltámaszt, az ilyen valóságosan él, annak ez a földi élete is egészen más lesz, annak élete lesz. A halálon is diadalmas örök, teljes élete.

2. Akit Jézus feltámaszt, az másokat is Őhozzá vonz. Azt olvastuk itt: “A zsidók közül sokan jöttek azért oda, nemcsak azért, hogy Jézust lássák, hanem hogy Lázárt is, akit feltámasztott a halálból. A főpapok azért arról tanácskoztak, hogy Lázárt is megölik, mivel a zsidók közül sokan őmiatta mentek oda és hittek Jézusban.”

Vagyis: akinek Jézus Krisztus ilyen új életet ad, annak az élete vonzó lesz. Odavonz másokat is Jézushoz. Annyira elüt a megszokottól, az átlagostól, az Isten nélkülitől, olyan jellegzetesen jézusi vonások jelennek meg rajta, hogy az feltűnik másoknak is, és akik nem értenek vele egyet, vagy látszólag és sokszor hangosan megvetik és gúnyolják is, elkezdik irigyelni.

Mint amit egyik érettségi találkozónkon nekem mondott az egyik osztálytársam: meg voltam győződve, hogy meggyagyásodtál, amikor hívő lettél, és csodálkoztam, hogy egy viszonylag értelmes ember hogy válhat hívővé, de irigyellek kezdettől fogva. Megirigylik – nem a mi jóságunkat, hanem a bennünk élő Krisztust. A Krisztusnak – azt mondja a Biblia – jó illata van. És ez a jó illat kiárad a hitre jutó emberből. (2Kor 2,15)

Magam elé képzeltem ezt a jelenetet, hogy Mártáék elkezdenek teríteni, ott van már Jézus, talán a tanítványok is, Jézus mellett, lehetőleg minél közelebb hozzá Lázár, és akkor megjelennek fejek az ablakban, ajtóban. Csak úgy bekukkantanak. S elhangzik kinn a megjegyzés: csakugyan ő az! Tényleg Lázár az! Valóban feltámadt. Lázár odavonz embereket Jézushoz, és az ő puszta jelenléte segíti azokat az embereket, akiket a kételkedésük meg az előítéleteik megkötöztek, és nem tudtak hinni Jézusban. Nem merték komolyan venni, hogy valóban Ő az Isten Fia és rajtunk akar segíteni. Lázár puszta jelenléte oldozta az előítéleteiket és kételyeiket, és azt olvassuk: sokan hittek Jézusban. Komolyan vet-ték azt, amit Ő magáról mondott, és elfogadták azt a segítséget, amit Ő hozott nekünk: a bűnbocsánatot és új életet. Vagyis ezek az emberek is kapcsolatba kerültek Jézussal, és lelkiképpen feltámadtak. Csak azért, mert Lázár ott volt.

Egy újjáteremtett, Krisztusban igazán hívő ember hiteles élete hatalmas bizonyíték Jézus hatalmáról. És ezek a derék kíváncsiskodók nemcsak csodálkoznak, nemcsak elgondolkoznak rajta, hanem hisznek. Hiteles krisztusi élettel így lehet Őhozzá vonzani másokat. Egy ilyen ember jelenléte segít azoknak, akik keresik Istent, de maguk sem tudják elképzelni, milyen lenne az: vele találkozni. Vagy nem is keresik Istent, mert annyira eltompultak már a lelki érzékeik, de kénytelenek szembesülni ezzel a ténnyel, hogy itt valami olyan történt, amire nincs magyarázat. Lehet, hogy erre csak ez lenne a magyarázat, hogy Isten cselekszik? Ha cselekszik, akkor mégiscsak van? Ha ilyeneket cselekszik, akkor lehet, hogy jó? Így indul el sok ember a hitetlenségből a hitbe, és a Lázárok Jézustól kapott új élete ebben segítség. A nem hívő emberek szembesülnek a tényekkel, Isten tetteivel, és esetleg a tények meggyőzik őket.

Nem mindenkit, mert maradtak Jézusnak ellenségei is. A főpapok meg az írástudók nem hittek Őbenne, az előítéleteikhez jobban ragaszkodtak, mint a tények által szemléltetett igazsághoz. Nem zavartatták magukat a tények által sem. Van ilyen is, amikor valaki magát zárja ki ebből az életből: presztízs okokból hű marad a mag kételyeihez. S ott pusztul el. De aki gondolkozni kezd: mi történt itt? Hogy van ez? Mi ennek a magyarázata? Az eljuthat oda, hogy hitetlenből hívővé lesz. Sokan megtettük Isten kegyelméből ezt az utat.

Akinek tehát új élete van, az Jézushoz vonz másokat. Sőt az ilyen ember szeretne is Jézushoz hívogatni minél többeket, mert ő már össze tudja hasonlítani: milyen volt halottan, Jézus nélkül, és milyen most Őmellette. Ezért oda szeretne szeretgetni, hívogatni mindenkit. És Isten meg is áldja ezt a hívogatást.

Spurgeonről, a híres angol igehirdető írja, hogy nagyon komisz gyerek volt, és amikor éppen egy gazemberség után hazatért, látta, hogy édesanyja térdel, és kihallatszott az imádsága, könyörgök hozzád, Istenem, a gyerekeimért, különösen Charly-ért. S földbe gyökerezett a lába. Ő most éppen mit csinált, és az édesanyja érte könyörög – különösen őérte a tíz közül. És ez indította el őt azután Isten felé, és adta át egész életét és szívét neki. Mert ott, abban a kis konyhában kiáradt valami a Krisztusból. Ez az asszony a komisz gyerekeit is Isten előtt hordozta. Tudta, hogy ő már nem tudja megváltoztatni őket, de könyörög Istenhez. Különösen a legkomiszabbért. És ez a Krisztus-kiáradás, ez a jó illat ezt a komisz gyereket is odavonzotta azután Jézushoz.

Egyszer megszégyenítettek a hite miatt egy munkásembert. Nyilvánosan megalázták, valótlan vádakkal illeték, úgy, ahogy az lenni szokott. Ő ezt csendesen végig-hallgatta. Aztán amikor kipöfögte magát a főnök és elment, akkor néhányan a munkatársai közül körülvették. Előtte nem szól-tak, de utána kezdték vigasztalni. Úgy akar-ták vigasztalni, hogy a főnököt kezdték szidni. Mire ő leintette őket, és védelmébe vette azt, aki őt nem sokkal előtte “leszúrta”. A műszak végén odament az egyik munkatársa és megkérdezte, hogy más is elmehet abba a templomba, ahova te jársz? És a következő vasárnap együtt ültek abban a templomban. És annak a másiknak is kinyíltak a szemei, és egy idő után hívő emberré vált. Az, ahogy a megaláztatást szenvedte (egy szót sem szólt), ahogy az ellenségét védelmébe vette és nem engedte bántani, Krisztus-kiáradás volt. Valami olyan, ami nem szokásos. Amire lehet cinikusan azt mondani: ez meghülyült, ez abnormális, – vagy el lehet gondolkozni rajta: miféle jellem ez? Hogy lett ez ilyenné? Különösen, ha ismerte az ember előtte is, mielőtt még ő is hívő lett, meg utána is. Össze tudja hasonlítani, és vonzóvá lesz. Szeretném én is megismerni ezt a te Jézusodat. És megismerheti, mert aki Jézushoz jön, azt Ő semmiképpen ki nem veti.

Ez a két lehetőség van: vagy hullaszagot áraszt az életünk, vagy a Krisztus jó illata árad belőlünk. Vagy a panasznak, a keserűségnek, az elégedetlenségnek, a vádaskodásnak, a gyűlölködésnek, az önzésnek a hullaszaga árad belőlünk – akarjuk, nem akarjuk, mert halottak vagyunk, vagy ha már Jézus új életet adott, akkor a reménységnek, a vigsztalásnak, a csendes de-rűnek, az önzetlenségnek, a szeretetnek, a Krisztus jó illata.

Milyen szagod van? Hullaszag, vagy a Krisztus jó illata, amiről Pál apostol olyan szépen ír a Korinthusi levélben? Jézus Krisz-tus soha nem reklámozta magát. Akik Ő-tőle új életet kaptak, azokban lehet felismerni Őt. És mi lehetünk hozzá hívogatók, mi lehetünk igazán keresztyének. Ez a szó: keresztyén, azt jelenti: krisztusi, Krisztushoz hasonló. Keresztyének vagyunk-e való-jában? Él-e Ő bennünk? És ki a nagyobb? A régi természetünk, vagy az Ő természete, az az új, amit vele kaptunk. És melyik takarja el a másikat? Én takarom-e el a ma-gam nagy egyéniségével a bennem élő “kis” Krisztust, vagy engedem, hogy Ő növekedjék, és Ő elfedezi az én sok rossz, utálatos tulajdonságomat. Jó lenne, ha ez az utóbbi lenne a programunk. Félreállni min-dig Jézus útjából, és engedni, hogy mindig Ő érvényesüljön, és így tudnánk hozzá von-zani sokakat.

3. Akit Jézus feltámaszt a lelki halálból, annak előbb-utóbb kellemetlenségei is lehetnek miatta. Mert Ő annyira idegen ebben a világban, hogy akinek az életében Ő megjelenik, az szintén elüt, és a puszta jelenléte ítéletté válik a többiek felett, és ezt nem tudják elviselni. Az igazán hitre jutott, megváltozott életű ember veszedelmesen hatásos bizonyságtevő Jézus mellett. Mindennél hitelesebben mutatja Jézusnak a hatalmát, s éppen ezért az ilyeneket épp úgy igyekeznek kiiktatni, eltenni az útból, mint ahogy magát Jézust.

Azt olvastuk itt, hogy a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik – előbb elhatározták, hogy Jézust –, mivelhogy a zsidók közül sokan őmiatta mentek oda és hittek Jézusban. Ennek a gyűlöletnek sokféle formája, széles skálája, van a csipkelődő gúnyolódástól egészen a vértanúhalálig, ezt azonban ezek az emberek vállalják. Aki átélte, hogy Jézus vállalt engem úgy, ahogy voltam a bűnben, mocsokban, hitetlenségben, és megmosogatott, megajándékozott kimondhatatlan értékekkel, azok az emberek vállalják Jézust. Vele akarnak ma-radni akkor is, ha Őérte szenvedést kell vállalniuk. Vele akarnak maradni örökre.

A sadduceusok, akikről itt olvasunk, nem hitték a feltámadást, de látták, hogy Jézus hogyan támasztotta fel Lázárt. Most két lehetőség volt: vagy az eddigi hiedelmüket felülbírálják és elítélik, és mégiscsak hiszik azt, amit eddig nem hittek, – vagy megkeményednek és azt mondják: mindegy, mit láttunk, mindegy, mi történik, mi akkor is ahhoz ragaszkodunk, amit eddig hittünk. Ők sajnos az utóbbit választották: az előítéleteikhez ragaszkodtak. Ez kísért mindnyájunkat. Lehetséges, hogy az ember változtat az előítéletein, és engedi, hogy az igazság meggyőzze őt. Aki új életet kap, az számoljon azzal, hogy emiatt kellemetlensége is lesz.

*

Mit vállalunk mi Jézusért? Jézus vál-lalta értünk a kereszthalál minden testi és lelki kínját. Erre emlékeztet ma az úrasztalán a kenyér és a bor. Ahogyan ezt a kenyeret megtörjük majd, úgy törték össze az Ő testét-lelkét. Ahogyan a bort kiöntjük, úgy folyt ki az Ő vére, az egyetlené, aki ezen a földön soha semmi rosszat nem tett, azért, hogy minket ne érjen már Isten ítélete. Ő ezt is vállalta értünk, és Ő végérvényesen vállalt minket. Azt mondta: aki hozzá hű marad, annak megadja, hogy üljön az Ő királyi székébe vele együtt, amint Ő is győzött és ült az Atya királyi székébe. Aki Jézus mellett marad mindvégig, az a mennyei dicsőségben is ott lesz mellette.

Tudjuk, hogy Lázár még egyszer meghalt. Az ő feltámasztását Jézus egy olyan jelnek szánta, ami el kellett, hogy gondolkoztasson mindenkit. Itt még Lázárék hívták be Jézust magukhoz. Egyszer azonban majd Ő hívja be magához a mennyei dicsőségbe azokat, akik hozzá mindvégig hűségesek maradnak.

Jó lenne, ha gondolkoznánk tovább is ezeken az igei igazságokon: akit Jézus feltámaszt a halálból, az valóban él. Akit Jézus feltámaszt, az hozzá vonz másokat is – legyen vonzó az életünk! És akit Ő feltámaszt, az számoljon azzal, hogy emiatt szen-vedésekben is lesz része. De aki Krisztusért vállal szenvedést, az örömmel fogja tenni, és az még közelebb viszi hozzá.

 


 

Imádkozzunk!

Jézus Krisztus, dicsőítünk téged azért, mert ma is van hatalmad a lelki halálból bárkit új életre támasztani. Segíts el mindnyájunkat oda, hogy lelki vakságunkban ne állítsuk, hogy valami nincs, amit pedig ajándékként kínálsz nekünk. Nyisd meg a szemünket lelkiképpen. Nyisd meg fülünket, és segíts megnyitni a szívünket előtted. Segíts félretenni az útból gőgös önmagunkat, vagy az előítéleteinket, kételyeinket, és ajándékoz meg minket bizonyossággal. Olyan bizonyosságokkal, amik a te igaz igédre épülnek. Nyisd meg előttünk az ige ajtaját. Kérünk, formáld át életünket, hogy legyen az vonzó. Akármennyi terhet hordozunk is, akárhány évesek vagyunk is és mi minden miatt szenvedünk, hadd ragyogjon fel a mi nyomorult életünkön valami a te dicsőségedből. Hadd teljesedjünk be veled, és hadd áradjon a Krisztus jó illata rajtunk keresztül.

Segíts el minket egyre szentebb, örvendezőbb, áldottabb életre. Segíts, hogy másoknak is tudjuk mutatni a hozzád vezető utat, hogy ha egyszer majd véget ér a földi életünk, akkor még közelebb kerülhessünk hozzád.

Könyörgünk azokért, akik különösen nehéz terheket hordoznak. Könyörgünk azokért, akik küszködnek magukkal. Olyan nehéz kijönnünk a hitetlenségből, de te könnyen el tudod ezt végezni. Könyörgünk a csüggedtekért, reményt vesztettekért, nélkülözőkért. Olyan sokan vannak, Urunk. Könyörülj rajtunk, hogy ne legyünk érzéketlenek, hadd tudjunk szívesen segíteni egymáson, és közben buzgón könyörögni azért, hogy amit te tudsz elvégezni, azt végezd el kegyelmesen.

Segíts megszentelnünk ezt a mai napot, és kísérj el minket a jövő héten is, hogy hadd maradjunk mindig ott melletted.

Ámen.