Imádság vezetőinkért

 

Lekció: Róm 13,1-10

 

Alapige: 1Tim 2,1-4

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.

 


 

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édesatyánk, dicsőítünk téged, valóban te vagy mennynek és földnek teremtője, te vagy az, aki minden hatalmasság fölött uralkodsz, egyedül igaz Isten vagy. Dicsőítünk téged végtelen szeretetedért és kegyelmedért, azokért a tulajdonságaidért, amelyeket megismerhettünk már az igéből és tudjuk, hogy életünk során még megismerhetünk, hiszen te olyan fenséges és dicsőséges vagy.

Áldunk és magasztalunk, Édesatyánk, a te cselekedeteidért is. Szeretnénk hálát adni különösképpen azért most, hogy bennünket nem próbáltál meg katasztrófával, árvízzel. Köszönjük, hogy a mi országunkat és bennünket megóvtál ezektől. Köszönjük azt is, Urunk, hogy a te kegyelmeddel azokkal a testvéreinkkel is velük voltál ugyanakkor azokban az országokban, ahol vannak árvizek. S hadd kérjük, könyörülj meg rajtuk, hogy megérthessék, hogy az is javukat szolgálja. Imádkozunk azért, Urunk, hogy könyörülj meg rajtunk pedig abban, hogy megérthessük, hogy szükségünk van a te igédre! Add, hogy szívünkben ott lehessen a vágy a te igéd után! Kérünk téged, végy el mindent a mi szívünkből, tedd alkalmassá értelmünket, hogy befogadhassuk igédet. Kérünk, ezért bocsásd meg minden bűnünket. Bocsásd meg, Urunk, amivel megbántottunk téged és tisztíts meg, hogy a bűneink se akadályozhassanak! Urunk, Szentlelked tegye világossá számunkra igédet! Add, hogy hadd lehessen üzenet számunkra! Hadd tudjon megítélni, ha arra van szükség, és hadd tudjon vigasztalni, ha arra van szükség! Nem magunkért kérjük ezeket tőled, egyedül Jézus Krisztus érdemében.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Református kalauzunk szerint a Krónikák könyvét olvasva olyan világosan látható az, hogy mennyire nem mindegy, hogy egy ország életében kik töltik be a hatalmi pozíciókat, kik az ország vezetői. Láthatjuk, hogy Júda népének az élete attól függően, hogy Istenfélő királya vagy Isten tör-vényének nem engedelmeskedő, ellene lázadó királya volt, áldást vagy szenvedést ta-pasztaltak. És tudjuk, hogy a babiloni fogság Júda népére éppen azért is következett be, mert a legtöbb királya nem követte Istenét. Úgy gondolom, abban is egyetérthe-tünk mindenképpen, hogy ez ma sincs más-ként. Ma is attól függ minden ország élete és sorsa, hogy kik a vezetői. Kik vannak a hatalmi pozíciókban. A keresztyén ember ezt nagyon jól tudja, és éppen ezért különösképp is érzi a felelősségét, méginkább a polgári demokráciákban aziránt, hogy hogyan viszonyul az államhoz, a vezetőkhöz. Különösen választásokkor érezzük ezt. Bár-mikor is azonban ha megkérdezik a keresztyén embert a vezetőkhöz, az államhoz való viszonyulásáról, akkor érzi, hogy itt felelősségteljesen kell válaszolni, hiszen komoly dologról van szó. Ilyenkor érezzük igazán, hogy Isten mennyire kegyelmes volt, amikor lefektette a Szentírásban is azokat a bibliai alapelveket, útmutatásokat, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kell a hívő embernek az államhoz, a hazájához és az állam vezetőihez viszonyulnia.

A felolvasott igénkből kitűnik, hogy az imádság szempontjából is döntő jelentőségű hozzáállásról van szó. A mai alkalommal ezt szeretnénk megvizsgálni, hogy miért ta-nácsolja, parancsolja Isten igéje, hogy imád-kozni kell még a vezetőinkért is. S látni fogjuk, milyen érveket sorol fel a kötelességünkre nézve, aztán arra nézve, hogy mi a haszna a vezetőért mondott imádságnak, végül azt, hogy mi az igazi és döntő motiváció Isten szempontjából.

Miután az apostol az első részben meg-fogalmazta az istenfélő élet alapelvét, amely így hangzik: “a parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet” (5.vers) és ennek Ti-móteusra, mint lelki vezetőre vonatkoztatott általános követelményét mely így szól: “megtartván a hitet és jó lelkiismeretet...” (19.vers) Pál apostol a levél többi részében rátér az egyes gyakorlati esetekre. Az alapigében is arról olvasunk, hogy olyan do-logra inti, buzdítja, serkenti Timóteust, ame-lyet ő a legfontosabbnak, legdöntőbbnek tart. Olyannak, amelyet mindenek előtt akar em-líteni. “Intelek azért mindenek előtt”. S milyen megdöbbentő, hogy itt nem másról be-szél az apostol, mint arról, hogy Isten népe hogyan viszonyuljon az államhoz és annak vezetőihez, konkrétan, Isten népe hogyan töltse be az imádságban kapott feladatát a hazája és vezetői szempontjából. “Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért.” Arra inti tehát, hogy Efézusban is — ahol Timóteus abban az időben szolgált, mint gyülekezetvezető — imádkozzanak az istentiszteleti al-kalmakon, a családi istentiszteleteken, ami-kor a férj, feleség vagy ha már gyermekek vannak, gyermekekkel együtt, leborulnak Is-ten előtt, és egyen-egyenként is minden hívő ember imádkozzon az állam vezetőiért is.

A szó maga, amikor így fogalmaz Pál, hogy intelek, jelzi, hogy azért kellett inteni ifjú társát és a gyülekezetet, mert minden valószínűség szerint a gyülekezet tagjai nem imádkoztak értük, a királyokért, minden mél-tóságban levőkért. Valószínűleg azért először is, mert elhanyagolták az értük való imádságot vagy nem vették komolyan. Előfordult, hogy már nem jutott idő a sok más imatéma mellett arra, hogy imádkozzanak a vezetőkért. Mások pedig tudatlanság miatt nem imádkoztak Efézusban, mint ahogy ma is sokszor van így, hogy tudatlanságból nem imádkoznak hívő emberek az állami vezetőkért. Nem olyan régen gyermekekkel beszélgettem és nagyon megdöbbentett az, amikor a közbenjáró imádságról beszélgettünk, hogy a gyermekek még soha nem hallottak arról, hogy az állami vezetőkért is kellene imádkozni, nem csupán a tanárokért, szülőkért, testvérekért, hanem az állami vezetőkért is. A megdöbbenés pedig nem is igazán emiatt volt, hanem amiatt, hogy ezek a gyermekek — amikor szóba kerültek az állami vezetők — nevettek, nem akarták elhinni, hogy Isten igéje erről beszél. Azért nevettek, mert valószínűleg ők éppen hogy nem az imádságra való buzdítást hallották addig rövid életük során, hanem pont az ellenkezőjét, panaszt, rosszabb esetben szidalmat, átkot a tévén, rádión vagy újságon keresztül, vagy az utcán, iskolában, családban... Az biztos, hogy azok a gyermekek, amikor erről beszélgettünk, őszintén mondták el azt, amiről tudtak, és azt is, amiről nem, azaz hogy nem hallottak, hogy imádkozni kellene a vezetőkért. Aztán vannak olyanok is — Efé-zusban is biztos, hogy voltak — akik tudatosan nem imádkoztak az állami vezetőkért. Azért sem, mivel úgy gondolkoztak, hogy én imádkozom magamért, a saját üdvösségemért, lelki testvéreimért is. Ez elég. Miért kell nekem minden emberért imádkoznom? Ha pedig haragudtak az akkori vezetőkre, nem tartották méltónak őket, hogy megérdemelnék az imádságot. Vagy ha imádkoztak is — Pál intése erre is vonatkozik — nem szívből imádkoztak, nem örömmel. Egyfajta kötelességből csupán.

Az alapigénk azonban egyértelműen arról tesz bizonyságot, hogy maga Isten int, parancsol Pál apostolon keresztül, hogy imádkozni kell minden emberért, kifejezetten az állami vezetőkért. Isten nem véletlenül használ négyféle kifejezést arra, hogy imádkozni kell; “tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért”. Valamifajta árnyalati különbség lehet köztük, de most ne erre figyeljünk, hanem arra, hogy milyen fontos lehetett Isten számára, hogy négy kifejezést is használt amiatt, hogy hangsúlyozza intését a gyülekezetnek és a hívőknek, hogy imádkozzanak. S azt tegyék a vezetőkért is. Ez kiderül abból a magyarázatból, melyet ő maga fűz hozzá. Amikor arról beszél, hogy királyokért, minden méltóságban levőkért, ha továbbolvastuk volna, a 7. versben említett pogányokért, akkor minden emberre gondol, mindenféle emberre, mindenfajta osztályra, csoportra, mindenkire, senkit nem akar kihagyni. És nem vé-letlenül emeli ki az állami vezetőket. Ugyan-is abban az időben is a leggyakrabban ők voltak, akiket átkoztak, szidtak, gyűlöltek és kritizáltak. A levél írásakor Néró volt a császár Rómában. Pál minden bizonnyal rá is gondolt, mint római császárra. Gondolhatott a prokonzulokra is. Az apostolok cse-lekedeteiről írott könyvben Félixről, Fesz-tuszról, az evangéliumokban pedig Pilátusról olvashatunk. Eszébe juthattak az efézusi városi vezetők. Tehát mindenféleképpen Pál az akkori vezető politikusokra és államférfiaira gondolt Isten lelkétől vezettetve, amikor leírta ezt, hogy királyokért és minden méltóságban levőkért.

Ha ma írná Pál ezt a levelet, akkor minisztereket említene, vagy ahol királyság van, királyokat, képviselőket, pártvezetőket, polgármestereket a második versben. S hogy mennyire időszerű Isten intése azt ab-ban látjuk, hogy sajnos ma leggyakrabban hazánkban is inkább csak kritikát hallani az állami vezetőkről. De még ha jogos is a kritika, sőt ha Isten ügyének ellenségei lennének ma is az állami vezetők, amint a régi rendszerben azok voltak sajnos, Isten gyermekei nem mondhatják azt, hogy mivel ellenségeink, ezért nem imádkozunk ér-tük. Hiszen akkor hol lenne a Jézus Krisztus által említett ellenség szeretete, ha ellenségről van szó a méltóságban levőnél? S hol lenne az, amiről olvastunk a Római levélben, amikor egyértelműen Isten szolgájának nevezi a hivatalban levő vezetőt és hangsúlyozom, a Római levél írása során is Néró volt a császár. Nem véletlen, hogy a reformátorok aláhúzták, amikor ezekről be-széltek egyértelműen, hogy az ember gonoszsága nem lehet ok arra, hogy Isten intézményét, amelyet ő szerzett az állam és az állami vezető kapcsán, ne kellene szeretni. Ezért volt az az elmúlt rendszerben is, hogy azok a lelkipásztorok, ébredési ve-zetők, akiket üldöztek, börtönbe csuktak hi-tük miatt az akkori állami vezetők, ők imád-koztak értük, a vezetőikért. Mert tudták, hogy országuk sorsa akkor is az állami vezetőkön múlik.

Pál tehát arra figyelmezteti az efézu-siakat, most az igén keresztül bennünket is, hogy nemcsak engedelmeskedni kell, hanem imádkozni, könyörögni is minden vezetőért. Olyan megdöbbentő, hogy Pál aláhúzza azt, hogy nem csupán könyörögni kell, hanem még hálát is adni. Mert amikor az állami vezetők munkáját, törvényhozását áldások és előrehaladás mutatja és követi, akkor illik hálát adni érte, hiszen magát Istent fosztjuk meg, ha nem adunk hálát a-zért, amiért méltó hálát adni. Manapság a politikában nem nagyon emlegetik a hálát. Inkább kritizálni szoktak. De, testvérek, a hívő emberek, a gyülekezet nem veheti át ezt a szemléletet, hogy nem emlékezünk meg a hálaadásról. Mi ugyanis Istennek sze-retnénk hálát adni akkor, amikor Isten szol-gájáért, a szolga áldott munkájáért adunk hálát. Jakab apostol is erre figyelmeztet, amikor arról beszél, hogy Isten gyermeke életéből, szájából származhat áldás és átok is. És nem jó, ha mindkettő származik. Jakab arról tesz bizonyságot, hogy ugyanazzal a szájjal nem átkozhatjuk az embert, aki Isten hasonlatosságára teremtetett és nem áldhatjuk Istent. Itt még az is hangsúlyos, hogy amikor állami vezetőkről van szó, akkor az Istenre való hasonlóság abban is megmutatkozik, hogy nekik hatalmuk van. A hatalomban is látszik ugyanis az Istenhez való hasonlóság. Nem méltó tehát, ha a hívő ember az egyik pillanatban átkozza a vezetőt, a másikban pedig akarja áldani Istent. Jakab arról tesz bizonyságot, hogy a vezetőkön keresztül is áldjuk Istent, amikor áldásra méltó a vezetők élete.

Azonban nem csupán Isten világos és egyértelmű parancsa az, ami minden hívő embert arra buzdít és int, hogy könyörögni kell és hálát adni a vezetőkért, hanem alap-igénk másodszor beszél a hasznáról is. Azt mondja Pál, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk. Amikor Isten népe, a hívő család vagy az egyes hívő ember imádkozik és hálát ad a vezetőiért is, akkor ugyanaz a tisztelet fejeződik ki, amelyet Isten a tízparancsolatban megparancsolt, törvénybe adott: tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosz-szú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ád tenéked. Ugye figyeltük, hogy az ígéret úgy fűződik hozzá, hogy hosszú ideig élj azon a földön. Érezzük, hogy itt kapcsolat van a csendes és nyugodalmas élet és a hosszú ideig élni azon a földön között. Ugyanezt az alapelvet fogalmazza meg a Római levél is, amikor Pál arról beszél, hogy nem csupán kötelességtudó engedelmességgel tartozunk a vezetőink és ha-zánk iránt, hanem tisztelettel és szeretettel is adózásnál, vámnál, állampolgári kötelességeknél. Isten ma is csak annak ad áldást, csak annak ígér jólétet és csendes, nyugodalmas életet, aki tiszteli szüleit, vezetőit. Gondoljuk meg, testvérek, ha gyermekeink nem tanulják meg már gyermekkorban vagy fiatalon azt, hogy nekik nem csupán a szülőket, a tanárokat, hanem a vezetőket is, mint elöljárókat tisztelniük kell Isten törvénye szerint, akkor hogy lesz nekik boldog jövőjük, csendes és nyugodalmas életük? A végén az is lehet, hogy már nem csupán a vezetőket nem fogják tisztelni, ha nem tanulják meg, hanem a tanárok majd a szülők iránt is tiszteletlenek lesznek. Az igazi hazaszeretet ott kezdődik, amikor a gyermek is megtanul imádkozni hazájáért, hazája ve-zetőiért.

Maga Jézus Krisztus is erről tett bizonyságot, amikor az adópénzről beszélt tanítványainak. Adjátok meg Istennek azt, ami Istené, az embernek is azt, ami az emberé — a tiszteletet és a szeretetet is. Ezért látjuk, hogy a közömbösség a tisztelet és a szeretet elleni vétek. A közömbös ember elfelejti, hogy a nyugalmas és a csendes élet nem érhető el a vezetőkhöz való viszony nélkül. Hiszen Isten pontosan azért rendelte az államot, a vezetőket, hogy visszatartsa általuk a gonoszt — ahogy olvastuk a Római levélben —, és előmozdítsa a jót. Az a két szó, amely így szerepel itt, hogy csendes és nyugodalmas élet, egyaránt vonatkozik a külső háborúságoktól, zavaroktól mentes életre és a belső zaklatottságtól mentes életre is. Ilyen szempontból milyen hálásak lehetünk Istennek, hogy nálunk vér nélkül mehetett végbe a rendszerváltás. Arra vajon gondoltunk-e, hogy ezért sokan imádkoztak az elmúlt rendszerben is. Lelki elöljáróink és vezetőink bizonyságot tettek arról, hogyan imádkoztak azért, hogy itt csendben mehessen végbe. És talán mi is imádkoztunk, amikor Erdélyben zajlottak az események ’89-ben. Milyen jó, hogy Isten nem engedte, hogy túlzottan eluralkodjék a pokol.

Talán ma is érezzük, hogy nincs háború, nyugalmas és csendes életet élhetünk. Vagy talán a nyugtalanságot jelzi az, amelyet hívő emberek is éreznek manapság, amikor látjuk, hogy annyi veszekedés, szakadás van a pártok között. Gondoljunk a mostani kizárásokra is! Nem azt eredményezi, hogy nyugtalan a lelkünk? Különösen, ha arra gondolunk, hogy hamarosan választani kell. És nincs, akiben megbízzunk. Nem tudjuk, hogy most akkor kire szavazzunk? Hiszen szétszakadtak. Ki az, aki csakugyan megbízható, az ország javát fogja szolgálni és egységben tartja azt? Ez nyugtalaníthat bennünket. Mégis igaz, hogy csendes és nyugodalmas életet élhetünk ma is, mert úgy érzem, hogy leginkább úgy készülhetünk a választásokra, testvérek, hogy imádkozunk már most előre, hogy legyen kit választani. Azért, hogy legyen béke és egység közöttük, akik közül választanunk kell. Mert még ha vannak és lesznek is problémák, mi imádkozhatunk azért, hogy add, Uram, hogy csendes és nyugodt életet élhessünk. Te munkáld ezt, hiszen a te ügyedről is szó van. Mert az elsődleges haszon abban van, amikor azt mondja Pál, teljes istenfélelemmel és tisztességgel, azaz Isten ügye haladhat még intenzívebben előre, ha csendes és nyugodalmas életet él egy-egy ország népe — és ma ezt élhetjük, testvérek. Ezért ilyen módon Isten ügyéért imádkozunk, amikor a vezetőkért is könyörgünk, mert nem csupán Isten ügyének előrehaladásáért imádkozunk, hanem ha keresztyén országról van szó — valamennyire legalább —, akkor alapvető erkölcsi törvények tükröződhetnek a törvényekben, a határozatokban, a döntésekben, mert Isten számára ez sem lehetetlen.

Azonban a nagy kérdés, ami mindannyiunkat érinteni szokott előbb vagy utóbb, hogy mi van akkor, ha a vezetők pontosan ezeket a jó dolgokat, sőt a csendes és nyugodalmas életet, az istenfélő életet nem mozdítják előre, ezt akadályozzák, ennek nem tesznek eleget. Mi van akkor, amikor a vezetők Isten népének ellenségei? Akkor is kell imádkozni értük? Akkor is kell könyörögni? Kálvin János a Timóteushoz írt levél magyarázatában mára is szóló érvényességgel tesz erről bizonyságot. Ha valaki azt találja kérdezni, vajon azokért a királyokért is kell-e könyörögni, akiktől sem-mi ilyet nem kapunk, azt felelem neki, hogy amíg kívánságunk odairányul, hogy Isten lelkétől vezettetve kezdjenek azon javaknak munkásai lenni, amelyektől minket előbb megfosztottak. Tehát nem csak azokért kell nekünk könyörögnünk, akik arra méltók, hanem kérni kell Istent, hogy a rosszakból jókat csináljon, tudniillik mindig ahhoz az elvhez kell magunkat tartani, hogy Isten a felsőbbségeket úgy a vallásos életnek, mint a nyugalomnak és a köztisztességnek megőrzésére rendelte éppen úgy, miként a földet termények létrehozására teremtette. Ezért miként minden nap imádkozunk a kenyérért és kérjük Istent, hogy a földet áldásával tegye termékennyé, úgy kell gondolnunk a fennebb említett jótéteményeknél arra a rendes közegre, melyet az Ő bölcsessége rendelt nekünk.

Kálvin tehát arról beszél, hogy azért is imádkozhatunk, hogy a rosszakból — ha rosszak —, jókat csináljon Isten, és arról tesz bizonyságot, hogy ahogyan imádkoznunk kell nekünk minden nap a mindennapi kenyérért és áldásokért, ugyanilyen módon a vezetőkért és hazánkért is, mert azokon keresztül is Isten áldásait közli az övéire is. És amikor magyarázatában arról beszél, hogy nemcsak a jókért, hanem a gonoszokért is imádkozzunk, hogy a gonoszokat jóvá tegye, ebben is látszik az, hogy nekünk nem azért kell könyörögnünk, és nem azért imádkozunk, amikor imádkozunk vezetőinkért, hogy az esetleges gonosz tervük, gonosz döntéseik is megvalósulhassanak, hanem pontosan, amikor a vezetőkért könyör-günk, akkor éppen azt kérjük Istentől, ha kell, akkor akaratuk ellenére is Isten ügyét és hazánk javát szolgálják és képviseljék. Isten nem arra buzdítja a hívő embert, hogy imádkozzon a gonoszért, ha gonosz, hanem arra, hogy imádkozzon a jóért, hogy Isten a gonoszt is jóvá változtathassa, mert erre Istennek van hatalma, hiszen számára sem-mi sem lehetetlen.

Erről beszél alapigénk harmadszor, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen, sőt... Ugyanis azt mondja Pál, hogy miért kell imádkozni? Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Magamat is beleértve leggyakrabban mi akkor szoktunk elfelejteni imádkozni vezetőinkért, amikor azok nem úgy szolgálnak, nem úgy élnek, nem olyan törvényeket hoznak, ahogy elvárható lenne, vagy amikor nem azok vannak hatalmon, akiket mi szeretnénk. Polgári demokráciákban ez gyakran előfordulhat, de testvérek, Isten szemszögéből egészen másként tűnik a dolog. Olyan megdöbbentő arról olvasni, hogy Isten számára kedves, jó, elfogadható, vágyott dolog az, hogy imádságok hangozzanak el a vezetőért.

Ez a legerősebb érv arra, hogy imádkoznunk kell. Mert az elsőre lehetne azt mondani, hogy azt csak Pál mondja, az akkori idők véleményének megfelelően, ma már azonban másképp van. Vagy ha el is ismerik, hogy itt Isten int és figyelmeztet, és ezért engedelmeskednek öröm és szeretet nélkül. Parancsolja Isten, ezért imádkozom. De nem szívből teszem. A második érv ránk vonatkozik. Mi élhetünk csendes és nyugodalmas életet, képviselhetjük Isten ügyét. Ez a harmadik azért a legdöntőbb, mert itt Isten szívének legmélyebb vágyáról, isteni akaratáról van szó, mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja... Ugyanerről az akaratról olvasunk a Római levél 12. részében, a második versben, amikor az élet istentiszteletéről beszél a keresztyén emberrel kapcsolatban, és ott azt mondja: vizsgáljátok meg, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Szinonim szavakat használ az eredeti szöveg ezen a helyen. Akit tehát betölt az Isten iránti szeretet tüze, aki Istennek örömöt akar szerezni — mondja Pál —, aki Isten jó, kedves és tökéletes akaratát követni akarja, az szívből és szeretettel imádkozik a vezetőiért, hazájáért is.

Annál is inkább, mert a nagy titok itt az, hogy nem csupán a mi nyugalmunk és csendünk a lényeges, hanem Isten számára fontos az ő üdvösségük is. Pál ezért a vezetőkért való imádságunkkal kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy ugyanannak a féltő, mentő és kegyelmes szeretetnek kell betöltenie bennünket is, amely Istent, amikor a vezetőkre tekint le a mennyből. Megtartó Istennek nevezi Pál, amikor arról beszél, hogy jó, kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Isten tehát senkit nem akar kizárni az üdvösségből. Még a királyok, méltóságban levők üdvözülését is akarja. Itt is tehát, amikor arról beszél, hogy aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, arról szól, hogy Ő mindenféle emberre gondol. A pogányokra, a zsidókra, az állampolgárokra, az állami vezetőkre, és lehetne sorolni tovább. Mindenkinek akarja hirdettetni az evangéliumot. Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Istennek azt a mérhetetlen kegyelmét jelzi, amely az Ő általános üdvösségre elhívó akaratáról beszél. Minden embert hívni akar. Minden embernek kínálni akarja a kegyelmet. Mert gondoljunk bele, a vezetőink — éppúgy, ahogy közülünk is — ha nem térnek meg, ők is elvesznek. Isten szeretné, ha ők is megtérnének. Ugyanúgy, ahogy szeretné, hogy mi is megtérjünk, ha még nem tértünk meg. Jézus Krisztus váltsága rájuk is érvényes, őket is megmentheti.

Hadd tegye fel Isten számunkra a kérdést, testvérek, hogy mi, akik általában szoktunk imádkozni féltő szeretettel, sokszor siránkozva azokért a hozzátartozóinkért, akik még nem járnak az Úrral, tudunk ilyen szeretettel imádkozni a vezetőinkért is? Pál arról beszél, hogy Isten ugyan-azt a féltő, mentő, kegyelmes szeretetet érzi a vezetők iránt is, mint ahogy minden más ember iránt. Ugyanez a féltő szeretet volt, amely megkönyörült rajtunk is, ha már megismerhettük a kegyelmet, elfogadhattuk Jézus Krisztus váltságát és a bűnbocsánatot. És ez a szeretet könyörült meg Pálon is. Pál éppen az első részben beszél arról, hogy Isten még rajtam is megkönyörült, pedig én üldöztem az egyházat. Testvérek, ha volt valaki, akire mondhatnánk, hogy nem érdemelte meg a kegyelmet, nem érdemelte meg Isten szeretetét, mert gyűlölte a keresztyéneket, Isten ügyét, akiért annyi keresztyénnek kellett szenvedni, s annyi keresztyén nem élhetett csendes és nyugodalmas életet, az Pál volt. És Pál azt mondta, de könyörült rajtam. Én vagyok a bűnösök közt az első, de könyörült rajtam. Testvérek, lehet, hogy vannak olyan vezetőink, akiket gonosznak titulálunk, másokat pedig jónak. Nekünk különböző véleményünk van, Isten véleménye azonban egységes, egyértelmű és világos, amikor arról beszél, hogy az ő üdvösségüket is akarja. Ilyen módon, amikor imádkozunk vezetőinkért és hálát adunk értük, akkor Isten aka-ratával egyező módon könyörgünk értük.

Aki imaéletére nézve is engedelmeskedni akar Istennek, aki hazája sorsát a csendes, nyugodalmas élet tekintetében és ezáltal Isten ügyét szívén akarja viselni, aki szeretne a megtartó Úrnak örömet szerezni, imádságával és életével, annak ma is komolyan kell vennie Isten szavát: intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel, mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üd-vözüljön és az igazság ismeretére eljusson.

 


 

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei édesatyánk, köszönjük, hogy a timóteusi levélben te egyértelműen kijelentetted akaratodat. Magasztalunk azért, hogy te mindenféle ember üdvözülését akarod, senkit sem akarsz kizárni az üdvösségből. Dicsőítünk téged, hogy a te hívásod, a te kegyelmes evangéliumod ma is szól az emberekhez. Áldunk téged azért, Urunk, hogy a hívő képviselőkön keresztül még talán az országgyűlésünkben is hangozhat ez az elhívó kegyelem. Urunk, köszönjük neked, hogy most hazánkban szabadon hangozhat a te hívásod. Köszönjük ezt az időt. De kérünk, hogy komolyan tudjuk venni az ezzel járó felelősséget is! Kérünk téged, Urunk, te magad munkáld, hogy mi is minden emberért akarjunk, tudjunk könyörögni és hálát adni! Kérünk téged, hogy ne kövessük a világ szemléletét, add, hogy a tőled kapott szeretettel, azzal a mentő és féltő szeretettel akarjunk és tudjunk neked engedelmeskedve országunk vezetőiért is könyörögni.

Hadd tegyük ezt most, Urunk! Azért kérünk, hogy csakugyan te adj nekik bölcsességet, te vezesd őket, ha kell, akaratuk ellenére is, hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk, istenfélelemben a te dicsőségedre, és hogy a te ügyed hazánkban továbbra is nagyon sokáig még szabadon haladhasson előre. Kérünk, Urunk, hogy te tartsd meg országunkat! Köszönjük, hogy megőrizted a katasztrófáktól. Ha kedves előtted, továbbra is tedd ezt! Kérünk téged, hogy országunkban hadd legyen ébredés, hogy egyre többen legyenek olyanok, akik nem átkozzák a vezetőket, hanem imádkoznak értük, de kérünk azért is, Urunk, hogy te adj bölcsességet minden pártvezetőnek, politikusnak és képviselőnek akkor, amikor kritizálni kell, amikor meg kell mondani az ellenvéleményt! Add, hogy ők is bölcsen és szeretettel tehessék ezt a közösség, az ország javát tartva szemük előtt!

Édesatyánk, könyörgünk egyházi vezetőinkért is. Kérünk, hogy adj nekik is áldást és bölcsességet. Imádkozunk azokért a vezetőkért, akik ezen a héten fognak csendes-heteken gyermekek, fiatalok vagy idősek között szolgálni, te vezesd őket is! Kérünk, áldd meg a neszmélyi hetet és bárhol, ahol hangzik az evangélium ilyen konferenciákon, hadd tapasztalják meg ott is a te elhívó kegyelmedet és azt, hogy sokan lesznek, akik megtérnek hozzád. Kérünk, Urunk, te áldd meg lelkipásztoraink életét, presbitereink szolgálatát, te áldd meg gyermekeinket és fiataljainkat, őrizd őket, és kérünk, add, hogy ők is már fiatalon megismerhessék a te akaratodat, a vezetőkért mondott imádságra nézve is, hogy valóban tiszteletet tanuljunk tőled mindannyian! Urunk, Jézus Krisztus nevében kérjük ezeket tőled és adunk hálát a te drága kegyelmedért és vezetőink minden munkájáért.

Ámen.