Kövess engem!

 

Alapige: Lk 9,57-62

“Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta Jézusnak: “Követlek akárhova mégy.” Jézus azonban így felelt: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Egy másikhoz pedig így szólt: “Kövess engem!” De ő ezt kérte: “Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” Jézus így válaszolt neki: “Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” Egy másik is ezt mondta: “Kö-vetlek Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” Jézus pedig így felelt: “Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

 


 

Imádkozzunk!

Köszönjük neked mindenható Istenünk, hogy ezen a meleg délutáni alkalmon összegyűjtöttél minket. Köszönjük azt is, hogy nem akarod, hogy a te igéd nélkül maradjunk. Köszönjük azt is, hogy elhoztad a testvéreinket Koreából, és köszönjük neked azt is, hogy a mi szívünket megnyitod a te igéd előtt. Úr Jézus, úgy szeretnénk most elcsendesedni előtted. Annyiféle teherrel, örömmel és bánattal, sokszor együttesen és keveredve jövünk eléd.

Köszönjük neked azt, hogy a te kijelentésed most is élő és ható. Megvizsgálja a mi szíveinket és áthatja a mi lelkünket. Tedd az ének, az imádság, az igehirdetés által fogékonnyá a mi lelkünket, hogy befogadjuk a tőled jövő üzenetet!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Jézusnak szállást keresnek egy samá-riai faluban. A Mester készül felmenni Jeruzsálembe, és mikor ezt megtudják a samáriabeliek, akik gyűlölték a zsidók fővárosát, Jeruzsálemet, akkor abban a faluban nem adnak szállást a Mesternek és az Ő követőinek. Kitaszított, elutasított és gyűlölt lett újra Jézus, de valójában semmi más nem történt csak az, ami karácsony éjszakáján, amelyről azt olvassuk, hogy nem volt hely Jézus Krisztus számára. Ekkor látva és hallva mindezt a tanítványok, azt mondják, hogy Mester, kérjünk tüzet az égből, és pusztítsa el ezt a falut? Jézus pedig kedvesen, és a maga szelídségére jellemző módon azt mondja, nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek. Aztán továbbment, és egy másik helyen befogadták Őt.

Valószínű, hogy akiről itt beszél a Szentírás, az hallhatta és láthatta ezt a jelenetet, ezért odamegy Jézushoz, és azt mondja neki: “Követlek, bárhova mégy is.” S talán nem is tudja, hogy milyen örök igazságot mondott ki ezzel a pár szóval, mert az ember életének valahol ez a lényege, hogy követi-e Jézus Krisztust, vagy pedig nem.

Alapvetően Jézus Krisztus követése három pontból vagy felismerésből áll. Az első, amikor valaki rádöbben arra, hogy egészen mostanáig – amikor ez a felismerés megtörténik –, Isten nélkül rendezte be az életét, annak minden következményével. És felismeri azt is, hogy számára ez az állapot Jézus nélkül, egyenlő a halál állapotával.

A második, amikor hajlandó Isten szavának megértése után szakítani az egész addigi életével, s levonni azt a következtetést, hogy a bűneire Istennél bocsánat van. Azt elfogadja, és valami újat akar kezdeni.

A harmadik, amikor a felismerésnek – mármint az előző kettőnek – van egy gyakorlati következménye is, szakít mindazzal, ami az addigi – az Isten nélküli – életét jellemezte, és valahogy egészen másképpen, Isten akarata szerint rendezi be az életét.

Most egészen röviden – hiszen nem sok időnk van már –, nézzük meg azt, hogy ez a három ember, aki találkozott Jézussal, hogyan értékelte ezt a találkozást?

Az első, aki megszólította Jézust, és azt mondta, hogy követlek, bárhova mégy, ő nagyon lelkes volt. Szinte belerobban a képbe, ahogy ott beszélget Jézus a tanítványokkal. Ez az ember, valószínű fiatalabb lehetett. Kiderül, megtudja azt, hogy Jézust nem fogadják be, s talán valami részvét féle is ébredt a szívében. Ha kicsit belegondolunk, valamifajta csalódás mindnyájunkat ért már, vagy egy ilyen kemény elutasítás is talán, amikor vártuk azt, hogy valahol szállást kapunk, vagy valaki ránk ér és tud velünk beszélgetni, s aztán kemény elutasítás volt a vége. Talán átérezte egy picit, hogy mit gondolhatott Jézus, vagy mi lehetett a szívében, s talán tudta, hogy milyen jól esik ilyenkor az embernek egy-egy vigasztaló szó, s ezért azt mondja Jézusnak, hogy akárhova mégy is, én veled tartok.

Olyan furcsa, hogy Jézus mégsem fogadja kitörő örömmel ezt a jelentkezést. Ő mindig a szíveket nézi, számára világossá lett, hogy ez az ember talán nem is tudja, hogy mit beszél. Azt mondja, hogy követlek, bárhova mégy Jézus. Jézus éppen Jeruzsálembe indult. Indul a Golgota hegyére, s valaki azt meri mondani, hogy bárhova mész, követlek téged? S a legegyszerűbb megoldást választja Jézus, visszakérdez. Azt mondja, hogy tudod egyáltalán, hogy miről beszélsz? A rókáknak van barlangjuk, az égi madarak fészket raknak, de nekem az Emberfiának – ez egy messiási jelző – nincsen hova a fejemet lehajtani. Ezek után is még mindig azt mondod, hogy utánam jössz és követsz engem? Ez az ember szeretett volna Jézusnak segíteni azzal, hogy tanítványnak jelentkezett, s nem tudta azt, hogy segítségre neki van szüksége. Egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogyha Jézus nélkül él, s csupán fellobban a szíve egy pillanatra, akkor a halál állapotában van.

Nem Jézusnak kell a segítség, hanem neki és a hozzá hasonlóknak van sürgősen szükségük Jézus segítségére. Jézus nagyon világosan és keményen figyelmezteti. Mert az, hogy neki nincs szállása, ez azt jelentette, ez egy kép, amit használ Jézus, ha te valóban utánam akarsz jönni, velem akarsz tartani, akkor számíthatsz a társadalom megvetésére. Biztos, hogy nem lesz elismerés az életed során, vagy nagyon kevés. Nem biztos, hogy tudsz majd vagyont szerezni, s egyáltalán nem biztos, hogy neved lesz az emberek között. Nem lesz aki csodál, és nem fognak irigyelni, mert ha nekem nincs mit ennem, neked sem lesz. Ha engem megvetnek, akkor téged is meg fognak vetni. Ha engem üldöznek, akkor te is számíthatsz üldözésre. Ha nekem nem lesz hol aludnom, legfeljebb a tenger fövenyén, akkor neked is ez lesz a sorsod. Gondold végig, hogy igazán akarsz-e követni engem!?

Egy kicsit ennek az embernek végig kellett azt is gondolnia, amit manapság sokszor a Krisztust követők így hallanak vissza. Mások milyen sokra vitték már! Te még egy nyomorult férjet sem tudtál magadnak szerezni ennyi idő a-latt. Vagy még mindig nincsen feleséged. Nézd meg azt a kollégádat, aki nem maradt ott a laborban, mint te, aki hívő vagy, hanem többezer társával együtt már régen külföldön dolgozik, s küldi haza a sok pénzt! Te meg nyugdíjas korodig a létminimumon fogod tengetni az életedet.

Nem akarok sok hasonlót elmonda-ni, hiszen akik Jézus követését választották, sokszor naponta, sokszor még a legjobban szerető családon belül is hallanak ehhez hasonlókat. Meg olyasmit is, hogy törvényesen, törvényeket kijátszó, törvénytelenséggel megszedik magukat. Szinte követhetetlen még a szójáték is. Te meg még mindig ott vagy, ahol vagy. Mi az értelme az egésznek? Kétezer év óta sokszor hasonló vádak, gyanúsítások és figyelmeztetések sorát kapják, akik végiggondolták, és akik döntöttek Jézus mellett.

Aztán volt egy másik valaki is, akinek Jézus mondta azt – ő nem maga jelentkezett –, hogy kövess engem! Olyan furcsa, hogy ez az ember a hívásra kitérő választ adott. Azt mondja: “Uram, előbb hadd temessem el az édesapámat, aztán követlek téged!” Lehet, hogy hall-hatta az előző beszélgetést. Ja, az más! Ha nincsen fejét hova lehajtania Jézusnak, akkor ezt nagyon meg kell gondolni, akkor itt bármi megtörténhet az emberrel, és tulajdonképpen igaza is van. Azt mondja, hogy Mester, előbb elintézem apám temetését. Ez egy szent dolog. Akkor, az ókorban különösen az volt. De tulajdonképpen itt ez a szócska fontos, hogy “előbb”. Valami előbb van ennek az embernek az életében, előbbre való, mint Jézus követése. Mester, előbb elintézem apám temetését, s aztán követlek.

Akadálya lehet az édesapának a szeretete, az, hogy szereti valaki az apját, Krisztus követésének? A szülők ellen uszít Jézus? Szó sincs róla. Aki Jézussal jár, az tudja igazán, hogy Krisztust követve lehet igazán megbékélni a szülőkkel, végre bocsánatot kérni kölcsönösen egymástól. Másképpen élni a családi életet, másképpen visszamenni az apai házba, mint tékozló fiú vagy lány – ha valaki megismerte Jézust. Egyszerűen csak arról van itt szó, hogy ez az ember ürügyet keresett arra, hogy miért ne kelljen Jézust követnie. Újra mondom, ez akkor nagyon szent dolog volt, az apámat eltemetni, aztán természetesen megyek utánad.

Egy nemes dolgot hozott fel tehát, s hány van ilyen, akinek azt mondja Jézus, hogy kövess – akár ma este –, és elhangzik ez a szó, hogy igen Uram, de előbb… Előbb valami más. Nem mehetek, mert kicsiny gyermekem van. Nem mehetek, mert most házasodtunk össze. S elfelejtik, hogy a jó házasságnak nem csak a kölcsönös vonzalom, szerelem az alapja, hanem a kölcsönös vonzalom, válasz az Isten szeretetére, mind a férj válasza, mind a feleségé. A jó házasság alapja és garanciája, hogy mind a ketten külön-külön, nagyon szeretik Jézust. Ebből a szeretetből táplálkozva szeretik egymást is.

Valójában, akinek az életében előbb van valami, mint Jézus követése, az attól fél, hogy mindent oda kell adnia Jézusnak. Az élőket is, meg a holtakat is. Egyszer mindent oda kell adni Jézusnak, és ettől fél. Azt mondja, hogy előbb ezt, előbb azt, s a végén tudjuk, hogy mi lesz, Jézus továbbmegy, ő pedig ott marad a maga terheivel és problémáival.

Ezért mondja – látszólag keményen – Jézus, de mégis szeretettel a választ, barátom, hagyd a holtakra a holtakat! Nagyon summás ítélete ez Jézusnak az Isten nélkül élő világról, és ne sértődjünk meg. Azt mondja Jézus, aki nem követi Őt, az a holtak hazájában él. Akkor is, ha naponta bemegy a munkahelyére, s elvégzi becsületesen a munkáját. Akkor is, ha soha nem csalta meg a férjét vagy a feleségét, de ha valakinek a személyi igazolványába be van írva, hogy budapesti lakos, akkor ha Budán lakik, az is budapesti lakos, és ha Pesten, az is, meg, ha Óbudán, az is. Attól, hogy valaki erkölcsös életet él a polgári törvénykönyv szerint, nem biztos, hogy megfelel az Isten mércéjének.

Azt mondja Jézus, hogy hagyd a hol-takra a holtakat. Döbbenetes, nem? Aki Jézus nélkül él, a Szentírás világosan mondja, hogy az a halál állapotában van, miközben megnősül és férjhez megy, nemz és szül, kereskedik és gyarapszik, vagy éppen eladósodik, elszegényedik, vagy elzüllik, vagy éppen becsületesen végzi a munkáját, és neveli a gyerekeit. Nagyon felháborító mondat ez sokak számára a Bibliában: Az Isten nélkül a halál állapotában vagyunk. Vetünk és aratunk, halottak vitatkoznak egymással a világ dolgai fölött. Egyik halott ítéletet mond a másik fölött. Háborúk zajlanak élő halottak között. Nem szörnyű? Jézus világosan mondja: “Ha valakiben nincs meg a Fiú, az élet sincs meg abban.”

Testvérek, ma este át lehet lépni a ha-lál állapotából az élő Krisztus követésébe. Jézus azt akarja, hogy felismerjük a legfőbb jót, Őt magát, hogy a vele való közösség, a mi egyedüli kincsünk, az élet igazi értelme, az életközösség Jézussal.

Azt mondja ennek az embernek, hogy hagyd a holtakra a holtakat, te pedig menjél el, és hirdesd az Isten országát! Amikor valaki rádöbben, hogy a halál állapotában van, s aztán átlép Krisz-tus követésébe, annak tényleg semmi más feladata nem marad, mint hirdetni az Isten országát. Isten szeret, Jézust odaadta érted váltságul. Kereszthalált vállalt a mi Urunk mindnyájunkért. Erről beszélni, ezt hirdetni szóval és cselekedettel, vagy éppen énekszóval.

Azt is elmondani, mert ez is azok feladata, akik már élnek, hogy ez a foghatatlanul létező Isten valóság, hogy van egy másik világ, amelyikben igazság lakozik, ahol Isten begyógyítja az övéinek a sebeit, ahol letöröl a szemükről min-den könnyet, ahol az a furcsa törvény uralkodik, hogy a veszteség, a végén nye-reséggé válik, hogy akik utolsók, azokból elsők lesznek, mert Istennek ez a tör-vénye, a szeretet törvénye. Ahol megértjük mindennek az értelmét és a célját, ahol a zaklatott szív békességet talál, ahol igazi, örök, el nem múló békesség van, s addig is ennek cseppenként érezzük az ízét, ha mi Jézust követjük, ahol minden lehetséges a hívőnek, mert ez olyan ország, és minden lehetséges idelenn is, ha az az Isten akarata.

Ha valaki engedi azt, hogy Isten meggyőzze, s a keresése felismeréssé változhat, s meghozza a döntést az élő Isten mellett, az átéli ezt a csodát, hogy többé nem kell ragaszkodnia a saját értékrendjéhez és életviteléhez, mert Istentől kap helyébe olyat, ami igazi, ami el nem múló érték, amit a halál sem tud megrágni, noha a testét megrágják. Aki ezt felismeri, az egyetlen egy dolgot a-kar utána, elszakadni mindattól, ami aka-dályozza őt abban, hogy az élő Krisztust kövesse.

Bocsánat, ha így mondom, bolond az, aki azt hiszi, miután Jézus mellett döntött, többet nem lehet TV-t néznie, nem utazhat, ha kedve van hozzá, nem ismerheti meg ennek a teremtett csodálatos kozmosznak a titkait, nem csinálhat sok mindent, mert a krisztuskövetés az szomorú, böjtös, lehangoló, depressziós életforma. Aki ezt mondja, annak fogalma sincs az egészről, hogy mit jelent az élő, feltámadott Jézussal találkozni. Aki azt mondja, hogy a krisztuskövetés az csupa böjt, az nem tudja, hogy mit mond. Van benne böjt is, vannak benne veszteségek, van olyan, hogy valamire azt mondja Isten, hogy ne tedd tovább. Tiltja, de nem erőszakolja meg azt lelkileg, aki tovább akarja tenni. Hagyja, hogy menjen a maga útján, legfeljebb meglátja a következményeket, s az is Isten szeretete. A krisztuskövetés az tele van örömmel. Nem mindig látszik az emberen, de belül a szív derűje és békessége elvehetetlen. Tényleg van lemondás, mert van engedelmesség, és az időnként böjttel és lemondással jár. De aki Jézust követi, annak kitágul a nézőpontja, a horizontja, a látásmódja. Az lát igazán és valóságosan. Annak lesznek reális, valóságos tervei, amelyekre Isten ráüti a pecsétet, ha akarja. Annak is vannak vágyai, de azt alárendeli Isten akaratának, és ha akarja Isten, akkor meg is valósulnak. Az tudja igazán, hogy valóságos törvény az, hogy mindent szabad nekem, de nem minden használ. És szabaddá vált arra, hogy ami nem használ, azt ott hagyja, azt abbahagyja, azzal a kapcsolattal szakítson, abból a szerelemből kijöjjön, azt ne tegye tovább. Mi az, ha nem az a szabadság, hogyha Isten segítségével tudunk tartósan, újra és újra nemet mondani mindarra, ami nem az Isten akarata.

Nem az a baj velünk – talán mindnyájunkkal –, hogy miközben felismerjük azt, hogy mit jelent Jézus nélkül élni, aközben nem akarunk igazán szakítani mindazzal, ami nem az Isten akarata szerint való? Kell egy döntést hozni egyszer az életünkben Isten mellett, aztán utána sokszor, valami ellen, és me-gint csak az Isten mellett, de a legtöbben, mint ezek, akikről itt szó van ma este, ezt a döntést nem akarták vállalni.

Valaki lelkesen azt mondja, hogy követlek bárhova mégy, s amikor kiderül az, hogy ez mit jelent, akkor már nem olvassuk azt, hogy ment volna Jézus után. Valakinek Jézus mondja, hogy gyere, s ő azt mondja, hogy előbb, hadd tegyek valami mást előbb, s aztán majd megyek utánad.

S van egy harmadik is, aki úgy akart szántani, hogy az eke szarvára vetette a kezét, s közben visszafordult. Ez me-gint egy kép. Azt mondja Jézus, hogy nem lehet. Ha utánam akarsz jönni, akkor nézzél engem, gyere utánam! Úgy nem lehet a földön sem szántani, ráteszem az eke szarvára a kezemet, s aztán nézek hátrafelé. Abból össze-vissza szán-tás lesz, semmi nem lesz a végén, csak eredménytelen munka.

Ha valaki az eke szarvára veti a kezét, vagyis azt mondja, hogy megyek utánad Jézus, de szívből nem akarja igazán odaszánni az életét, aki hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.

Testvérek, Istent nem lehet úgy szol-gálni, hogy visszatekintek Egyiptomra, és azt mondom, mint a fogságból kijött zsidók, hogy milyen nagy uborkák meg póréhagymák voltak Egyiptomban. Igaz, hogy fogságban voltunk, és vetettük a vályogtéglát, de legalább volt uborka, meg hagyma, meg fokhagyma. Most meg itt vándorlunk a pusztában. Igaz, hogy Mózes azt mondta, hogy az ígéret földje felé, de hátrafelé tekintettek, s azt olvassuk, hogy az ítélet miatt elhulltak sokan a pusztában.

Nem lehet úgy Jézust követni, hogy közben vágyakozom azt tenni, amit a világ fiai és lányai nyugodtan megtehetnek lelkükkel és testükkel, mert az ember lelkét olyan érzékenyre teremtette Isten, hogy ebbe beleroppan és szétszakad. Abból a munkából, ha valaki azt így végzi, vagy szolgálatból nem lesz semmi sem.

Azt mondja itt ez a harmadik, hogy hadd búcsúzzam el előbb az enyéimtől, azután jövök utánad! Csak hát Jézus tudja, hogy mit jelent búcsúzkodni egy nagy családban. Még egyszer kezet fogunk, még egyszer átölelem, még hadd mondjak valamit. Még majd azt még betesszük a szatyrodba, vagy a tarisznyába, s végén Jézus továbbmegy, és mi lemaradunk mögüle.

Jézus azt mondja, hogy kövess engem. Ez ma este mindnyájunknak szól. Nekünk van a szívünkben ilyen szó, hogy előbb? Olyan jó lenne kivetni, s megcserélni, és azt mondani, hogy igen Uram, előbb utánad, s aztán majd jön a többi más. Uram, az első helyre helyezlek, ez sokszor nem könnyű – tudom magamról. Amikor valami nem úgy ala-kul, ahogy az ember várja. Amikor nem az történik, amiben reménykedtünk. Amikor elmaradnak mellőlünk, akik se-gítettek. Amikor az ember végképp ma-gára marad sokszor öregen és betegen. Amikor úgy tűnik, hogy nincsen megoldás, hadd mondjam így, előbb Jézust, s aztán minden mást és mindenki mást.

Felismerni, hogy kicsoda Jézus, aztán szakítani mindazzal, ami tőle elválaszt. Tudatosan, szándékosan, tőle erőt kérve, s aztán következetesen tenni, amit akar tőlünk Jézus. Jézus hívása ma este is hangzik: Jöjj, és kövess engem!

Amikor Jézus meghalt, mert megfeszítették, s aztán eltemették, föltámadott és felment a mennybe, akkor a tanítványok feladták. Azt mondták, hogy ebből a Jézus-ügyből nem lesz semmi, és visszamentek halászni. Péter ott találkozik a Genezáret tó partján Jézussal, a feltámadottal egy ködös hajnalon, s ekkor Péter számára nem volt már többé kérdés – amikor Jézus megkérdezi: Péter, szeretsz engem? –, hogy szereti-e Jézust, vagy pedig nem. Ő megértette, hogy egyetlen egy értelmes dolog van ezen a világon, követni Jézust. S akkor lesz hal, lesz mit enni, akkor lesz – ami ennél sokkal fontosabb – lelki táplálék, akkor lesz társ is, ha társ kell, s lesz társ a magányban is, ha nincs már más, mert Jézus velünk marad. A Jézusba vetett kincs, a hit megmarad akkor is, ha ezt a testünket a férgek megrágják. Jézussal csönd és béke van, mert a szívben csöndet és békét teremt. Aki felismeri, hogy kicsoda Jézus, aki szakít a múltjával, s aki hajlandó engedelmeskedni Isten szavának, annak lesz ilyen csodálatos találkozása Jézussal, a feltámadottal.

Ma este is azt mondja mindnyájunk-nak: Jer, és kövess engem! Válassz előbb engem, s aztán majd meglátod, hogy minden ígéretem igaz. Hogyha valaki én utánam jön, az, ha fölveszi azt a terhet, amit rárakok, az tud járni, ha elfárad is, s elesik is, fölkel, s tőlem való békesség lesz a szívében.

Eszembe jut valaki, aki az élete végére, a János kórházban, döbbent rá arra, hogy hol rontotta el. Sokmindent elért, neve volt a szakmájában, még kitüntetéseket is kapott, s amikor csendesen fogtam a kezét, és nem sok élet volt már benne, akkor mondta ki először azt, hogy előbb kellett volna Jézust követni, aztán mindezt az Ő segítségével elérni, vagy akár elhagyni. Jézus Krisztussal lehet elérni sokmindent, és lehet elhagyni.

Olyan jó lenne, ha mi nem lennénk olyanok, akik azt mondjuk, hogy előbb ezt még elintézem, s aztán követlek, hanem azt mondjuk, hogy köszönöm Jézus, hogy hívsz, mondd meg, hogy mi a dolgom, a tennivalóm a döntés után. Megyek akárhova, ahová csak akarod. S vállalok veled örömet, bánatot, böjtölést, szenvedést, s mindazt, amit te mon-dasz, engedelmesen megteszem.

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, bocsásd meg nekünk, hogy olyan nehezen megy a neked való engedelmesség! Bocsásd meg azt, hogyha hallottuk már a te hívásodat, s még mindig gondolkozunk azon, hogy kövessünk-e téged, vagy előbb sokmindent elintézzünk! Isten, légy irgalmas hozzánk, hogy el ne késsünk!

Köszönjük, hogy készítetted ezt a mai estét, és ma este is azt mondtad, hogy kövessünk téged, ha már ismerünk téged, akkor kövessünk még átadottabb szívvel és élettel. Ha még csak keresünk, akkor akarjunk megtalálni téged, mert te akarsz minket megtalálni, s hívsz magadhoz. Köszönjük, hogy megerősödhet a mi hitünk benned, s dönthetünk melletted.

Isten, légy irgalmas nekünk, hogy ne menjünk el nélküled! Köszönjük, ha előbb megtalálunk téged, akkor az egész életünk másképpen mehet tovább. S köszönjük azt is Urunk, hogy még mindig nincsen vége a te kegyelmednek. Nagy a te irgalmad, és végéremehetetlen a te szereteted. S köszönjük azt is Jézus Krisztus, hogy ezt a hívást, a te kereszten kiontott véreddel pecsételted meg. Segíts nekünk igent mondani!

Ámen.