“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előt-tük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás tá-madt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: “Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Me-zopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól”. Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól:” Mi akar ez len-ni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: “Édes bortól részegedtek meg.”

A felolvasott pünkösdi történet magá-nak az egész ünnepkörnek a közepét jelenti. Ha valaki ezt a részt elolvassa Pé-ter apostol igehirdetésével együtt, annak a számára teljesen nyilvánvalóvá válik az, hogy az egyház születésnapja pünkösd. Nem lehet úgy beszélni a keresztyén egy-házról, hogy pünkösdöt kihagyjuk.

Amikor Jézus mennybemenetele előtt elbúcsúzott a tanítványoktól, s azok szerettek volna Isten országának eljöveteléről többet tudni, akkor Jézus azt mond-ta nekik, miután feltették ezt a kérdést, hogy: “Uram, nem ebben az időben állítod helyre a királyságot Izráelnek?” “Ti nemsokára a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Vagyis a Szentlélekre va-ló várásban mutatta meg a tanítványok számára Jézus a jövőt.

Szikszai György így ír erről majd százhetven évvel ezelőtt: “Semmi sem szükségesebb a keresztyén gyülekezetnek, mint a Szentlélek. Mert anélkül sem igaz hite, sem idvességes tudománya nem lehet, sem pedig kegyesen nem élhet, és jó úton nem járhat, és így Isten kegyelmében sem lehet. A Szentlelken kívül nem találunk olyan tanítót, vezetőt, megszentelőt és vigasztalót, amire nekünk szükségünk vagyon. Hiába tanít akárki, ha a Szentlélek nem tanít, tudatlanságban maradunk. Hiába vezet akár-ki, ha a Szentlélek nem vezet, veszedel-mes útra tévednénk.”

Mi az első, ami szembetűnő a pünkös-di történetben? Az, hogy azt olvassuk, hogy mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.

Együtt imádkoztak egy egyszerű lakóház felső emeletén, egy kicsiny szobá-ban, és várták azt, hogy eljön Isten Szent-lelke, amelyet Isten megígért. Aztán arról a szerény helyről zendült világgá az evangélium, Isten Lelkének ereje által.

A Jézust követők kicsiny tábora nem széledt tehát szét, hanem összegyűltek, egységben voltak, és együtt várták Isten szavának beteljesedését. Ezért nagyon fontos kérdés mindnyájunk számára, hogy mennyit vagyunk itt a gyülekezet közösségében? Időszakos látogatók vagyunk a nagy ünnepeken természetes, hogy eljön az ember, hiszen reformátusnak keresztelték, vagy csak egyszerűen szokás ilyenkor templomba menni, maga sem tudja talán az illető, hogy miért? Nagyon jó egyébként, hogy eljöttünk, ez természetes, de csak ilyenkor, vagy pedig életszükségletté válik a számunkra az, hogy összegyűljünk, hogy a gyüle-kezet közösségében átmelegedjék a szívünk, hogy együtt tudjunk imádkozni Is-tenhez. A közös imádságnak hatalmas ereje van. Isten megígéri azt, hogyha va-laki, akár csak ketten is, de egy akaraton kérnek valamit az Istentől, s az az Isten akaratával megegyezik, azt meg-adja nekik. Hatalmas ereje van a közös imádságnak.

Az engedelmesség következtében megláthatjuk Isten akaratának beteljesedését. Átélhetjük Isten Lelkének az áradását. Semmi nem másíthatja meg Isten akaratát az életünkre nézve, ha mi belesimulunk abba, és azt készséggel teljesíteni akarjuk.

A második, ami kiderül ebből a pün-kösdi evangéliumi részletből. Hirtelen, hatalmas, szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az e-gész házat, ahol ültek. Testvérek, az Isten Szentlelke felülről való, a mennyből való ajándék és csoda. Nem úgy és akkor munkálkodik, amikor az emberek akarják. Isten Szentlelkét nem lehet kény-szeríteni semmire. Nem küldhetjük ide vagy oda. Isten Szentlelke a mennyből szállt alá. Isten csodája volt, Isten akarata szerint. Nem lehet kényszeríteni Isten Lelkét semmire. Ha akarja, ad vezetést az övéinek, és ha nem akarja, akkor nem ad. Nem úgy, és nem akkor munkálkodik, amikor és ahogyan azt az ember elgondolja. Nem birtokolhatja senki sem a Szentlelket. Pont fordítva van. Isten Lelke van benne a hívő emberekben. Isten Lelkének, Istennek a tulajdonai vagyunk mindnyájan. Ő ragadja meg a hívőket, és tölti be őket, és végzi el bennük, s aztán ha jónak látja Isten, általuk mindazt, amit Ő eltervezett.

A tanítványok imádkoztak azért, hogy Isten küldje el az Ő Szentlelkét, de készen is álltak arra, hogy befogadják azt.

Hogyha valaki egy üres poharat talpával fölfelé tart a vízcsap alá, az sohasem fog vízzel megtelni. De ha megfordítja, és szájával az üres résszel tartja fölfelé, akkor az megtelik vízzel, sőt egy idő után, amikor tele lesz, túl is csordul. Ha valaki azzal a nyitottsággal áll oda Isten elé: Isten, itt vagyok, tied az életem, mutasd meg a bűneimet, egyáltalán azt, hogy nem bűnöm-e az, hogy nélküled élek? Mert az biztos, hogy az. Tégy velem belátásod szerint! Tölts meg engem a te Szentlelkeddel! Adjál a megvallott bűneimre bocsánatot! Akkor átéli azt a csodát, mert ez nem mese, hanem valóság, noha itt, ekkor, pünkösdkor is csodálkoztak meg csúfolódtak, s aztán mégis kiderült az, hogy igen is van Szentlélek. Van bátorító, vigasztaló Szent-lélek Istentől, akit Ő megígért, és aki az ő szívét, sokszor az üres szívét odateszi Isten elé, azt Isten betölti az Ő Lelkével. Ad hitet, bocsánatot, békességet, vezetést, és a Szentlélek templomává válik Isten kegyelméből a mi testünk.

Az Ap.Csel. 4. fejezetésben azt olvas-suk, mikor imádkoztak a tanítványok, megrendült a föld, és mindnyájan beteltek Szentlélekkel. Az igazi, Isten szerint való imádságba életek rendülhetnek bele, és Isten Szentlelke ereje által változhatnak meg.

Testvérek, a lángnyelvek nem hagy-tak ki senkit sem. Mindegyik tanítványra leszálltak. Ma sem akarja az Isten más-képpen. Aki hozzá fordul, aki Őt kéri, annak Isten adja Önmagát, a lélek ajándékát. Ahhoz odafordul, az átéli azt a csodálatos szabadságot, hogy ahol az Is-ten Lelke van, ott van a szabadság. Szabadokká válunk szeretni Istent. Szabadokká válunk a gyűlölettől, a szeretetlenségtől, és egészen másfajta életünk lesz a Szentlélek által.

A negyedik, ami benne van a felolvasott bibliai részben, az az, hogy mindenki úgy szólt, ahogy a Lélek adta ne-ki. Isten Szentlelkének a legnagyobb cso-dája az, amikor a töredékes emberi beszéd, az Istenről szóló bizonyságtétel ige-hirdetés lesz. Vagyis, mintegy Isten beszédévé változik, és a beszélő eltűnik, és igazán ige, evangélium, örömhír, Krisz-tushoz vezető prédikáció, igehirdetés lesz, amit az ember mond. Ez nem csak a lelkészekre vonatkozik, hanem minden hívő keresztyénre, aki odateszi magát Isten elé, odatartja a lelkét, s kéri, hogy Is-ten töltse meg. Az Isten igehirdetését, az Istentől való prédikációt tudja mondani.

A sokaság tehát kétféle hangot hallott. Egy szélzúgáshoz hasonlatos zajt, de nem mozdult meg a levegő, s a bő keleti ruhák sem lebbentek meg. Emellett ki-ki a maga anyanyelvén hallott beszédet. Volt olyan, aki csodálkozott ezen, és volt olyan, aki elkezdett csúfolódni. S azt mondták, hogy korán reggel, ezek a Jézust követők megrészegedtek édes bor-tól. Pedig semmi más nem történt, mint az egykori bábeli nyelvzavar helyén a Szentlélek által rend lett, és mindenki számára érthető módon kezdtek beszélni Isten gyermekei Isten fenséges dolgairól. Nem a saját gondolataikat mond-ták, hanem Isten fenséges dolgairól, az Isten szeretetéről, kegyelméről, s később – majd, ha valaki elolvassa a pünkösdi igehirdetését Péter apostolnak – Jézus Krisztus szeretetéről, kereszthaláláról, a bűnbocsánatról, és az új élet lehetőségéről beszéltek. Csodálkoztak és csúfolódtak a hallgatók. Ma is ez az emberek véleménye az Isten csodáiról. Vagy csodálkoznak rajta, vagy pedig csúfolódnak, és azt mond-ják, hogy nem józanok ezek a hívők. Bolondok, maradiak, együgyűek, hisznek egy mesében, hogy Jézus él és feltámadott, hogy van Szentlélek, meg hogy az egyházat Isten teremtette az Ő szavával, a semmiből az igéje és Szentlelke által hívta össze. Ugyan kérem, nevetsé-ges dolog ez. Ma sem történik ez másképpen. De aki abbahagyja a csodálkozást, és aki abbahagyja a csúfolódást, s elkezd utánajárni mindannak, amit a Szentírás mond, az átéli azt az igazságot, hogy amit a Biblia tanít Isten szeretetéről, az elsőtől az utolsó szóig igaz. Mindenki, aki csak kéri és akarja, része-se lehet annak a csodának, hogy megérti Isten szavát, mert Isten úgy fog beszélni kihez-kihez, hogy az a számára érthető nyelv lesz. Olyan nyelv, amit megért, ami üzenetté válik, s amin keresztül meg-érti azt, hogy Isten szereti, megváltotta Jézus Krisztus által, eljött erre a földre.

Isten Szentlelke bizonyságtévőkké tet-te az apostolokat, és a Szentlélek hitele-sítette azt, amit elmondtak Isten szeretetéről. A Szentlélek ereje által léptek ki a bezárt ajtók mögül. Ott ülnek az emeleti szobában, talán kicsit szorongva, hogy hogy lesz mindez, amit Isten megígért. Isten Lelke kinyitja az ajtót, kimennek az utcákra. Utcai evangélizációt tartanak. Megnyitja az emberek szívének az ajtaját, mert engedték az apostolok, hogy az ő szívüket is kinyissa Isten, s kijönnek a bezárt szobából, kapják Isten Szentlelkét, s ott az utcán, az emberek között hangzik az evangélium.

A történet elején egy kicsiny emeleti szobában vannak a tanítványok, a pünkösdi történet végén pedig egy háromezer fős gyülekezettel találkozunk. Ott a pünkösdi igehirdetés, csoda hatására az emberek szívükben megkeseredtek, meg-értették, hogy nagy az ő bűnük, mert Is-ten nélkül élnek. Megkérdezték, hogy mit cselekedjünk. És elhangzott az evangé-lium, hogyha odatértek, odafordultok Is-tenhez, akkor üdvözültök, megmenekül-tök Isten szeretet által.

Még egy részt hadd olvassak el Szik-szai imádságos könyvéből: “Az ő – már-mint a Szentlélek – indításainak kézkövetése által tartózkodván a bűnöktől, még az apróktól is, Isten akaratának engedelmeskedvén mindenkor, boldog leszel így cselekedvén, mert az Isten Lelke nem-csak adatik néked, hanem meg is marad tenálad. Életedben megszentelőd, tanítód, vezérlőd és igazgatód. Halálodban pedig könnyebbítőd, vigasztalód, bátorítód és boldog örökkévalóságra hűsége által kísérőd lészen.”

Isten adja, hogy mindnyájunk életében elvégezhesse Isten Lelke ezt a csodálatos munkát.