MÉREG HELYETT KENYÉR

 

 

 

Lekció: Jn 6,29-40

 

Alapige: Ézs 55,1-3

“Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.”

 


 

Imádkozzunk!

Mindenható és örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy leborulhatunk előtted a gyülekezet közösségében is, és a mennyei seregekkel együtt vallhatjuk: szent, szent, szent az Úr, a Seregeknek Ura, teljes mind e széles föld az Ő dicsőségével.

Bocsásd meg, ha éppen mi vagyunk azok, akik sokszor megrontjuk dicsőségedet. Bocsásd meg, ha dicsekszünk akkor, amikor meg lehetne vallanunk, hogy ismét kegyelmes voltál hozzánk és megmutattad életünkben jóságodat. Bocsásd meg, ha sokszor vádolunk téged, és szemrehányást teszünk ahelyett, hogy számba vennénk azt a sok jót, amit érdemünk nélkül kapunk tőled.

Ezen a vasárnapon különösen köszönjük az új kenyeret. Áldunk téged gondviselő szeretetedért. Ezt sem érdemeljük meg, Atyánk. Köszönjük, hogy valóban, úgy, ahogy mondtad, nem érdemeink szerint cselekszel velünk, hanem a te nagy irgalmasságod szerint. Köszönjük ezt, mert rászorulunk a te bűnbocsátó irgalmadra.

Bocsáss meg minden szót, minden mozdulatot, minden mulasztást vagy cselekedetet, amivel az elmúlt héten is vétkeztünk ellened és egymás ellen. Tudjuk, ha egymást bántjuk, akkor is végső soron ellened vétkezünk. Légy irgalmas nekünk!

Kérünk, hogy irgalmad jele az legyen, hogy szólsz most hozzánk. Könyörülj rajtunk és taníts minket olyan igazságokra, amiket csak tőled tanulhatunk meg. Közben gyógyítsd torzulásainkat, lelki és testi nyomorúságainkat. Engedj közel magadhoz. Emelj fel elesettségünkből vagy törd össze keménységünket, de mindenképpen segíts közelebb jutni ahhoz, hogy kiábrázolódjék rajtunk a Krisztus.

Adj most a szívünkbe egészséges étvágyat, vágyakozást igéd élő vize és éltető kenyere után, és elégítsd ki ezt az éhséget és szomjúságot.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Ezen a vasárnapon mint gyülekezet is hálát adunk Istennek az új kenyérért. Megköszönjük gondviselő szeretetét, aminek a jeleit olyan sokszor vétkesen természeteseknek tartjuk, vagy sokszor elégedetlenek vagyunk azzal. Ma különösen is könyörgünk imádságban a nélkülözőkért, és akikkel közülük megoszthatjuk valaminket, amit mi is úgy kaptunk Istentől, azt meg is tesszük.

Amikor azonban a kenyérért és mindazért, amit ez jelent, hálát adunk, fordítsuk figyelmünket ma arra is, hogy milyen lelki, szellemi táplálékkal szoktuk magunkat erősíteni, és mivel etetjük, vagy engedjük, hogy etessék mások a reánk bízott gyermekeket, fiatalokat. Azért is időszerű ezt megvizsgál-nunk, mert holnap kezdődik az új tanév. Megint látunk majd könyvekkel, füzetekkel teli táskákat cipelő fiatalokat, akiknek a fejébe nemcsak az egyre növekvő tananyagot szeretnénk beletölteni, hanem mindenféle mellékórákra is járatjuk őket, hogy szel-lemileg minél gazdagabbak legyenek. De mi minden kerül be az ő szellemükbe és lelkükbe e közben vagy e mellett a szabadidejükben, amikor úgymond szórakoznak?

Sokan vannak ezen a világon, sajnos, akik hiányosan táplálkoznak. Sokan, akik egyoldalúan. Nagyon sok felnőtt és gyermek alultáplált, sőt éhezik. Arra azonban nem igen van példa, hogy valaki tudatosan az étellel együtt mérget is enne, vagy etetne a gyerekeivel. Márpedig lelkileg, szellemileg folyamatosan ez történik.

Ma már egyre több tudományos felmérés és elemzés készül arról, hogy milyen következményekkel jár az, hogy felnőttek és gyermekek tömegei rendszeresen, napi több órán át ülnek a televízió, a videó vagy egy számítógép képernyője előtt és nézik mindazt, amit lehet. Ennek ma már olyan mér-hető, látható kárai vannak, mint az alkoholizmusnak, a dohányzásnak, vagy a kábítószer fogyasztásnak. Milyen kárai vannak ennek?

Először is elmegy sok értékes idő vele, ahelyett, hogy hasznos, értelmes foglalkozással töltené valaki az idejét, vagy mozgással, vagy mindenképpen valami kreatív tevékenységgel. A fizikai következménye az, hogy az ilyen emberek kevesebbet pihennek, kimutathatóan nyugtalanabbul alszanak, csökken a koncentrálókészségük, és így a teljesítőképességük. A vérkeringés, az izomzat és a csontrendszer csökkent mű-ködése, igénybevétele, és a szemnek a rend-kívüli módon felfokozott és rossz igénybevétele ezekben a szervekben maradandó ká-rosodást okoz.

A szellemi károk közé tartozik, hogy sok ilyen ember beszűkül, az érdeklődése is, a fogékonysága is. Sok gyakorlati készség ki sem alakul ezekben a gyerekekben. Tanúja voltam ennek ezen a nyáron is. Igen sok veszedelmet rejt magában, hogy egy, a valóságtól távol levő, képzelt világban élnek, és így hamis eszményeik lesznek, ha lesznek egyáltalán.

A lelki károsodások közé tartozik az, hogy aránytalanul sok tv műsor, videó film és számítógépes játék forog az erőszak, a pénzszerzés, a felelőtlen szex, az élvezetek, vagy legjobb esetben is a kényelmes élet témája körül, és ez eltorzítja a szemléletet. Azért torzítja el, mert viszonylagos-sá teszi a bűnt. A néző talán észre sem veszi, hogy a gyilkosnak drukkol, és nem az ál-dozat oldalán áll; vagy egyiknek sem druk-kol, teljesen közömbös neki. A rablót irigy-li, mert az meg tudja venni azt, amit ő nem tud megvenni. Nem borzad el amiatt, hogy öltek, hogy embervért ontottak, hanem sikernek tekinti, hogy ügyesen ölt a gyilkos. Mindez hihetetlen lelki károsodásokhoz vezet, amiknek aztán később az egész társadalom vallja súlyos kárát. Olyan akar lenni sok néző akaratlanul is, mint a főhős, aki gátlástalan és mindenkin keresztülgázol. Az-tán sokaknak többé-kevésbé sikerül is meg-valósítaniuk ezt majd később.

Szociálisan rendkívül káros, hogy elmagányosodnak ezek az emberek, akik órá-kon át a képernyő előtt ülnek. Nem tudnak kommunikálni. Ennek is tanúja voltam a nyáron hétről-hétre. Nem tudnak beszélni, nem tudnak beszélgetni, a másikra odafigyelni. A másik mondanivalójára reagálni. Legjobb esetben is mint a lemez, mondják a magukét. Két monológ megy el egymás mellett, ha egyáltalán megszólalnak. Nem tudnak gondolkozni, kritikusan nézni a valóságot. Nem alakul ki bennük egy olyan szűrő, amin aztán később fennakad majd mindaz, ami hitvány. Egyáltalán lesz mércéjük megállapítani, hogy mi hitvány és mi értékes. Nem alakul ki az a készség, hogy határozott nemmel utasítsanak vissza mindent, ami hitvány és ami lelkileg méreg. Folyamatosan keverve szürcsölik az ételt és a mérget, az ételbe kevert mérget, vagy étel-nek nevezett szellemi, lelki mérget. S mivel ez nem azonnal hat, nem veszik komo-lyan. Egészen torz értékrendjük alakul ki az ilyen embereknek, — ha az értékrendnek nevezhető egyáltalán, amiben az az ér-tékes, ami pénzhez és élvezetekhez juttatja az embert. Semmi más nem létezik. Ebből betegesen önző, anyagias és hedonista, élv-hajhászó szemlélet nő ki.

Egyre inkább lehet látni, hogy milyen cserzett lelkűvé teszi ez a többórás önmérgezés az embereket, a fiatal nemzedéket is. Nem tudnak meghatódni, megindulni, igazán együtt érezni másokkal. Lelkileg elsivatagosodnak az ilyen emberek. S milyen házastárs, milyen szülő, vagy milyen hazafi lesz abból, akinek a pénzén meg saját élvezetein kívül semmi nem érték, akit nem érdekel a másik, de nem is tudja megérteni, hogy neki miért lehet nehéz, vagy minek örül most, aki csak maga körül forog?

Amikor ilyen társaságban megpróbálunk nagy keresztyén egyéniségekről beszélni, és példaként felmutatni őket, akkor őszintén megmondják: nem akarok olyan lenni. Amikor próbáljuk magyarázni: ez az ember önmagáról megfeledkezve, másokért élt, és úgy alkotott nagyot, hogy feláldozta magát, erre a válasz — bocsánat, ha idézem —: elég hülye volt. Emögött egy szem-lélet van, mégpedig egyre inkább közszem-lélet, ami tömegeket jellemez.

Amire az utóbbi időben — jó nagy késéssel — kezdenek felfigyelni a szakemberek, az, hogy a képernyők előtt töltött idővel egyenesen arányosan egyre többen egy újfajta szenvedélybetegség áldozataivá válnak, amit most már el is neveztek. Úgy hívják: képernyő-függőség. Ennek a tünetei pontosan olyanok, mint az alkoholizmusé, a kábítószerezésé, vagy egyéb más szenvedélyeké.

Az Egyesült Államokban több, mint öt-millió Internet-dependest tartanak már szá-mon, és ez betegség, ami épp oly kevéssé gyógyítható, mint ahogy az előbb említett szenvedélyek. Megnyomorítja ezeknek az embereknek az életét. Tönkretette az egész-ségüket, sokszor a családi életüket, a munkaviszonyukat. Éppen úgy roncsokká válnak és képtelenek az aktív, produktív emberi munkára, mint más szenvedélyeknek a rabjai. Természetesen ez is kicsiben kezdő-dik, és mindenki azt mondja: pontosan ismeri a mértéket, hogy meddig lehet és med-dig nem. Csak az a kicsi fokozódik, és a végén rab lesz az ember. El is nevezték a képernyőt elektronikus drognak, mert ugyan-azok a következményei, a káros következményei is. A modern kor legveszélyesebb kábítószerének tekintik most már.

Nyilván nem arról van itt szó, hogy a televízió vagy a számítógép önmagában rossz és káros. Hiszen lehet azokat sok jó, hasznos és fontos cél szolgálatába is állítani. Csak ne mi váljunk azok szolgáivá, sőt rabjaivá! Itt most ennek a veszélyéről beszélünk. Amikor válogatás nélkül és mértéktelenül nézik tömegek a képernyőt, s nem veszik észre, mennyi lelki mérget is magukba szívnak közben.

Szomorú, hogy a gyerekeknek, fiatalok-nak gyakran éppen a felnőttek adnak erre példát. Ezt sem vesszük komolyan, pedig ez ugyanúgy hat, mint ahogy minden más példa is. Ha valaki hűtlenné lesz a házastársához, azzal könnyen megalapozhatja a gyermekeinek a válását is. Ez kíméletlenül hangzik és a szíve mélyén mindenki tiltakozik, vagy netalán meg is sértődik, ha ilyet hall. Tessék megnézni a statisztikákat! Ha otthon minden este, vagy legalábbis rendszeresen veszekedés hangzik, az előre vetíti árnyékát a következő nemzedék családi életére is. Ha a kedves szülő vagy felnőtt a családban minden este ott ül a képernyő előtt, akkor nehezen várhatja el a gyerekektől, fiataloktól, hogy ennél értelmesebben töltsék el az estéiket, netalán olvasással, egészséges mozgással, gondolatokat ébresztő, derűs beszélgetéssel, vagy más hasznos, a személyiséget formáló tevékeny-séggel.

Innen ered az elektronikus dajka kifejezés is, ami ma már széltében-hosszában elterjedt jelenség: Ha a kicsike vagy a kamaszodó gyermek szeretne valamit csinálni, valakivel beszélgetni, mozogni, tevékenykedni, akkor odaültetik egy videofilm elé, és csend lesz otthon. Végre nyugalom van. És torzul a személyisége, mert annak az egészséges kifejlődéséhez pontosan a közös beszélgetés, a közös munka, a közös játék, a közös nevetgélés kellene. Csak ez időt venne igénybe, meg emiatt a lassan szenvedélyévé váló képernyő-betegséget is abba kellene hagynia a kedves felnőttnek. Ő arra nem hajlandó, és csak későn kap észbe, hogy hova vezetett ez a dolog.

Ez akkor is méreg, ha nem azonnal hat. Akkor is méreg, ha szép csomagolásban adják el nekünk. És akkor is méreg, és ma ez a legnagyobb divat, ha hazug módon egészen mást írnak a csomagolásra, mint ami benne van, és nem vesszük komolyan, hogy mérgezzük a gyerekeinket, önmagunkat. Aztán mikor megvan a baj, minden pénzt megfizetnénk azért, hogy az így beállt betegségből adjon valaki gyógyulást és szabadulást.

Még azt sem veszik észre értelmes emberek, hogy milyen ravasz és céltudatos módon folyik a beetetés. Ugyebár mindenki tudja — nem mondom meg hány percig —, ha valaki az Internetet annyi percig nézi, akkor utána ingyen nézheti. A telefontársaságoknak is van eszük. Pontosan ezt nem vesszük észre, hogy így fizetünk nagy árat. Mert bolond lenne abbahagyni, amikor már ingyen nézheti. De az azt jelenti, hogy több óra rámegy erre és naponta több óra, és mindig belefut az éjszakába. Ennek a szörnyűségnek az áldozataival ezen a nyáron különösen is nagy számban találkoztam.

Mivel etetjük magunkat lelkileg, szellemileg, és mivel etetjük a reánk bízott gyermekeket és fiatalokat? Gyakran mérgekkel. És most még a mérgező zenéről, a fantáziajátékokról, a virtuális csibékről és egyéb szörnyűségekről nem is szóltam.

Azt szeretném kérni, ha valaki ad magára valamit, és egy cseppet is felelősnek érzi magát azokért, akiknek a fejlődéséért Isten felelősségre fog vonni bennünket, az rendezze át a család szellemi étrendjét most, amikor kezdődik az új tanév. Nekünk nemcsak a fizikai táplálkozási szokásainkat kel-lene erősen megváltoztatnunk, hanem a szel-lemieket és a lelkieket is. Most a szellemiekről nem beszélek, arra vannak szakemberek, akiknek sokkal felelősebben és bátrabban kellene felemelniük a hangjukat a szellemi mérgezés ellen, és konkrét javaslatokat tenni, mit csináljunk helyette. Én most a lelki táplálkozásról szeretnék beszélni a felolvasott ige alapján.

Ebből az igéből egészen egyértelmű, hogy Isten nekünk tápláló ételt, és az életünket folyamatosan frissen tartó, mindig új erővel ellátó italt kínál.

“Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek!” A mérgekért nagy árat fizetünk. Isten ingyen kínál kenye-ret és élő vizet. “Jöjjetek, vegyetek és egye-tek!” s megint mondja: “Jöjjetek!” és az ak-kori bőséget, a majdnem luxust kifejező szavakat használja: “vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért.” Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni. Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám!” — ezt mondja az Úr.

“Hallgassatok rám” — szinte unos-untig ismételgeti, mert süketekké lettünk az Ő szavára. “… és élni fogtok!” A mérgekbe belepusztultok. Az ördögi ravaszság benne az, hogy nem azonnal hat, hanem lassan, akkor, amikor már sem magán, sem egymáson nem tud segíteni az ember. Ő meg ételt ad, ami táplál, erősít és az örök életre is megtart. “Jöjjetek és élni fogtok, mert örök szövetséget kötök veletek.”

Azt hiszem, a legtöbben értjük ezeket a jelképes kifejezéseket. A Szentírásban mind az Ó-, mind az Újszövetségben az éltető víz és a tápláló kenyér az Isten igéjének a jelképei. Isten az Ő beszédét kínálja, hogy talpon maradjunk ebben a viharokkal teli világban, hogy megmaradjunk a helyes úton, amikor olyan sok csábítást kell naponta hal-lanunk, hogy emberek maradjunk, amikor nemcsak elállatiasodik sok ember, hanem démonizálódnak tömegek, hogy életben ma-radjunk, sőt, hogy eljussunk az igazi életre, a teljes, az isteni, az örök életre már itt, ebben a nyomorult testben, és a bűnnek ilyen szörnyű jelenlétében is. Isten nekünk életet kínál, és azt a táplálékot, ami ezt az életet közvetíti, fenntartja és gazdagítja.

Ha valaki nemcsak kivételes alkalmakkor megy el igehirdetést hallgatni, ha nem úgy hallgatja hétről-hétre, hogy abból sem-mi nem látszik meg az életén és az otthoniak azt mondják: minek jársz templomba — és igazuk van, hanem észre lehet azt venni, mert formálja őt Isten igéje, és ő engedi, hogy formálja. Ha naponta előveszi a Szent-írást, és úgy, mint ahogy ételt vesz magához, a lelkének is ad enni, hogy az életben maradjon és erősödjék, akkor majd eredmé-nyesen fogja hívogatni a körülötte élőket is, a családja tagjait is, például egy rövid esti áhítatra. Akkor lesz ereje kinyomni azokat a nyomorult gombokat, amiket nem tudunk.

Egy ideig laktam olyan helyen, ahol valaki, aki már szenvedélybeteg volt e tekintetben, miután több órán át nézte a képernyőt, elhatározta, hogy most kikapcsolja. Többször láttam, amikor átmentem a szobán — az enyém volt a zsákszoba, ahova be kellett óvakodnom —, hogy ott áll a képernyő előtt kinyújtott kézzel, hogy már kinyomja — és végignéz így egy filmet. Ember az ilyen? Báb, akit madzagon rángatnak. Akinek már akarata sincs, ereje sincs. Azt csinál vele az ellenség, amit akar, és nevet rajta. Isten nekünk olyan táplálékot ad, amelyik megtanít szelektálni, megtanít dönteni. Ad erőt a helyes döntés végrehajtásához, s utána ad örömöt abban, hogy helyesen döntöttem, mert Őreá hallgattam. Kaptam tőle erőt, és megcsináltam, amit helyesnek látok. S így még másoknak is hasznukra tudok lenni.

Isten minket emberekké, új emberekké akar formálni, akiket nem lehet beetetni és megetetni akármilyen méreggel, és nem lehet félrevezetni az elegáns, modern csomagolással, akik meg tudják különböztetni a kenyeret a méregtől. Nem kell nekik sem méreg, sem mérgezett kenyér, mert kapnak tiszta kenyeret, Isten igaz igéjét. Előveszik a Bibliájukat, áldozatot is hoznak azért, hogy hallgassák annak a magyarázatát. Azoknak a társaságát keresik, akik értik és szeretik az Isten igéjét, és bátorítják egymást, hogy úgy is éljenek. Akkor is, ha ez egyre kevésbé sikk, és ha egyre nagyobb mérgezett tömegek között kell is embernek maradnunk.

Megrendítő az, ahogyan Isten itt hívogatja az Ő népét. Hát neki kell könyörögnie, hogy menjünk kenyérért és a mérget meg dobjuk el? Minden mondaton belül többször ott van ez: jöjjetek énhozzám. Nem maga miatt kéri ezt, egyedül és kizárólag mi miattunk. Nekünk van szükségünk erre a kenyérre és erre a vízre.

Aki ezzel kezd el táplálkozni, annak az egész életén meglátszik. Valóban ég és föld azoknak a gyerekeknek, fiataloknak, felnőtteknek az élete, a szokásaik, a tekintetük, akik esznek, akik kapnak isteni eledelt. Akik magukhoz veszik az igét, és azzal táplálkoznak. Ők is sok kísértés között járnak. Őket is le akarja rántani magához a világ, de Isten talpon tartja őket. Ad nekik erőt, ad nekik reménységet. Megőrzi a békességüket.

Sok szülő elmondta már, aki ki merte ezt próbálni, és bevezette az esti rövid csa-ládi áhítatot, hogy gyermeke azóta nyugodtan alszik, pihenten ébred, nem kiabál álmában. Sokszor még a tanulmányi eredménye is jobb, mert egész nap jobban tud koncentrálni. Hosszú távon ép marad az idegrendszere, és iszonyodni fog mindentől, ami bűn. Nem azt mondja: milyen ügye-sen gyilkolt, hanem vonzódni kezd mindahhoz, ami jó, igaz és Istentől való. Vagyis lelkileg is egészséges lesz.

Nekünk nemcsak tiltanunk kell. Fontos az, hogy ha valaki mindezt komolyan akar-ja venni, akkor ebből ilyenek következnek: keményen megválogatja, hogy mostantól kezdve mit néz meg ő maga is, és akikért felelős. Időben is behatárolja, fegyelmezett lesz ezen a téren is. Jó példát ad, és amit látnak, azt megbeszélik. Ez megint hiányzik a gyerekeknek, fiataloknak. Nem dolgoznak fel szinte semmit. Gombócokat kell lenyelniük, és az valahol megreked a nyelőcsőben, és se ki, se be. Kínlódnak az ilyen emésztetlen élményektől, félig értett információktól. Megbeszélik, és ami a legfontosabb: valami jobbat kínálnak helyette. Nemcsak azt, hogy ezt ne! Mérget ne! Kapjon ízletes kenyeret! Kedvesen átadva, szépen tálalva, aztán majd rájön a jó ízére és kívánni fogja azt.

Ehhez az kellene, hogy üdítő személyiségekké váljunk, hogy a puszta jelenlétünk ajándék legyen. Úgy tudjunk érdeklődni, megérteni, belehelyezkedni az ő szemléletükbe, elfogadni, gazdagítani egymást, hogy az mindennél többet jelentsen. Hogyan lehetünk ilyenekké? Minket is csak ez az isteni kenyér, és az igének az élő vize formálhat át egészen.

Az úrasztalát megterítettük. A kenyér és a bor egyszerű jelei arra utalnak mindig, hogy Jézus Krisztus önmagát kínálja nekünk. Ahogy itt a kenyeret megtörjük, a-hogy a bort kitöltjük, az Ő golgotai kereszten megtöretett testére és kifolyt vérére emlékeztet bennünket. Vagyis arra, amit a János evangéliuma 6. részében sokak számára talán furcsán, de egyszerűen és világosan így mond a mi Urunk: “Aki az én testemet eszi és az én véremet issza, az él.” Annak lesz igazi élete már itt, és örök élete már itt és odaát is. Vagyis, aki ővele egészen személyes és szoros, szerves közösségre jut. Aki Jézust magát engedi be az életébe és engedi uralkodni. Nem csupán az Ő tanait; akinek nem emlékei vannak róla, aki vele él. Ő maga az a tápláló kenyér és az az élő víz, aki elsegít minket erre a gazdag életre!

Ebből a kenyérből és vízből jut neked is. Ezt kínálja Ő gazdagon. Így hangzik most az Ő hívása mihozzánk is: “Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek!” Ő fizette meg az árát annak, hogy mi ingyen kaphassuk. “Jöjjetek, vegyetek, egyetek! Nem pénzért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér” sőt mé-reg, “keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, figyeljetek rám és élni fogtok!”

Isten adjon bátorságot nekünk, hogy csakugyan megváltoztassuk a család szellemi étrendjét, vagy ha egyedül élünk, akkor is a lelki, szellemi étkezési szokásainkat. Radikálisan szórjunk ki mindent, ami méreg, és vágyakozással ragadjuk meg azt, ami Istentől kapott kenyér.

Ebben a nagy nyári melegben többször előfordult, hogy ha megromlott valahol az étel, ha a szíve fájt is az embernek, inkább kiöntötte, minthogy odaadja a gyerekeinek, vagy megegye ő maga. Ez természetes? Mérget tartalmazó kazettákat kidobni pedig sajnáljuk? Testileg nem mérgezem magam, mert annak a tüneteit azonnal tapasztalom. Lelkileg, mivel azt nem látom, és mivel a láthatatlanokra nincs érzékünk hit nélkül, tovább is engedjük. Hadd egye a gyerek a mérget, én is csipegetek belőle, s majd lesz valahogy… Nem valahogy lesz, hanem a biztos pusztulás vár arra, aki folyamatosan mérgezi magát.

Ezzel szemben Isten nekünk azt mondja: “Jöjjetek hozzám, és élni fogtok!”

 


 

Imádkozzunk!

Atyánk, köszönjük, hogy nem szidsz minket. Köszönjük, hogy nem mondasz le rólunk, hanem ilyen szenvedélyes szeretettel hívogatsz magadhoz.

Köszönjük, hogy mindig azt kínálod, amire a legnagyobb szükségünk van, és köszönjük, hogy ingyen.

Áldunk azért, mert kegyelemből kaphatjuk tőled mindazt, ami az élethez és az örök élethez szükséges. Dicsőítünk téged, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hogy te fizetted meg ennek az árát, a te bűn nélküli, tiszta, szent életeddel. Magasztalunk téged.

Bátoríts minket, hogy merjük nyújtani a hitünknek a kezét, hogy telerakhasd ajándékkal. Köszönjük, hogy újra és újra nyújthatjuk. Köszönjük, hogy bőven jut belőle nekünk, és vihetünk másoknak is. Könyörülj rajtunk, hogy valóban megegyük ezt a kenyeret, hogy ne csak nyalogassuk igédet, hanem megrágjuk, lenyeljük, és az felszívódjék bennünk és átalakítsa az egész belső világunkat. Hogy a halálból az életre támadjunk, és ebben az életben egyre gazdagabbakká váljunk. Könyörül, meg rajtunk, szegény, nyomorult méregevőkön és másokat mérgezőkön.

Engedd, hogy egyre jobban értsük igédet, és hadd jöjjön meg evés közben a lelki étvágyunk is, hogy tudjunk helyesen dönteni, hogy határozottan el tudjunk igazodni, hogy nagy szeretettel útba tudjunk igazítani másokat is. Olyan sok útkereső ember vánszorog sokszor már utolsó erejével az élet útján. Könyörülj meg rajtunk, hogy tudjunk szeretettel szolgálni másoknak. Köszönjük, hogy te így szolgáltál nekünk, Urunk, Jézus Krisztus.

Kérünk, beszélj velünk tovább is ezen az igén keresztül, és ami itt nem hangzott el, de amitől meg akarsz tisztítani, s amivel meg akarsz ajándékozni, az hadd legyen világos a számunkra, és ne maradjunk mozdulatlanok, hanem ha most indítasz minket, akkor induljunk, hogy életünk legyen.

Ámen.