A POGÁNYOK BŰNÖSSÉGE

 

 

Alapige: Róm 1,16-32

“Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;

És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.

Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban. És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda ad-ták őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; A kik tel-jesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rak-vák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel; Súsárlók, rá-galmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesz-nek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek.”

 


 

Imádkozzunk!

Magasztalunk és dicsőítünk, Istenünk, mennyei Édesatyánk, hogy te egyértelműen kijelentetted igédben, hogy akik bíznak benned és követnek téged, áldásokat tapasztalnak életükben és életük végén mennyei hazát nyernek. Magasztalunk azért, Urunk, hogy azt is egyértelműen kijelentetted, hogy mi lesz azoknak a végük, akik nem térnek meg, akik tőled távol élnek és úgy is halnak meg. Köszönjük, Urunk, hogy te nem hagytál semmit elrejtve ami szük-séges ahhoz, hogy megismerjen az ember téged. Dicsőítünk és magasztalunk, Urunk, hogy mi már megismerhettünk. Köszönjük neked, hogy tapasztalhattuk mindazt az áldást, amiről az énekben is énekeltünk. Köszönjük, Urunk, hogy amikor olvassuk a te igédet vagy amikor hallgathatjuk azt, te újra meg újra megszólalsz. Olyan jó számunkra előtted elcsendesedni és rád figyelni. És mindezek mellett a közösség csodáját és szeretetét átélni. Szeretnénk arra kérni, Urunk, hogy tisztíts meg bennünket és ajándékozz meg újra a te igéddel. Nem vagyunk méltók rá, Urunk, de Jézus Krisztusért kérjük, könyörülj rajtunk! Szentlelked tegye világossá számunkra igéd üzenetét! Te magad győzzél meg bennünket és te adj vigasztalást, bátorítást, erősítsd a mi hitünket most Jézus Krisztus érdemében.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Az utóbbi napokban a római levelet kezd-tük olvasni református kalauzunk szerint. Ta-lán a testvérek egyetértenek azzal, hogy igen nehéz igeszakaszok, igeversek azok, amelyeket olvasnunk kellett. Megmondom őszintén, hogy amikor elcsendesedtem azon, hogy mi legyen a mai estére szóló üzenet, sok más, sokkal könnyebb ige is eszembe jutott, de Isten vala-milyen formában mégis ezt helyezte a szívem-re; szeretném megosztani a testvérekkel azt az üzenetet, amelyet én magam is megértettem.

Bármennyire is nehéz és kemény ennek az igeszakasznak az üzenete, olyan megdöbbentő, hogy egy olyan szövegkörnyezetben he-lyezkedik el a római levél alapján, amely öröm-hírről beszél. Ugyanis Pál apostol egyértelműen kifejti a levél első részének első versében, hogy ő evangéliumot akar írni Rómába is. Az evangéliumról akar tanítást adni annak a római gyülekezetnek, ahol zsidókból és pogányokból lett keresztyének voltak együtt. Tudjuk, hogy a kegyelemből és az egyedül hit által elnyerhető üdvösségről beszél Pál apos-tol a római levél egészében. A 16-17. verseket azért olvastam fel, hogy láthassuk, hogy ebben a két versben egyfajta utalásképpen már leírja, hogy mi a fő téma az evangéliumon belül és tudjuk, hogy majd a következő részekben ezt bővebben kifejti. Ahhoz azonban, hogy kifejthesse mindazt, amiről beszélni akar, először valami másról is szólnia kell. Arról, hogy miért van szükség a kegyelemre és arra, hogy Isten hatalmának kell megmutatkoznia az üdvösség kérdésében. Így is feltehetjük a kérdést, hogy miért egyedül Isten hatalma és kegyelmének ereje munkálhatja az üdvösséget a pogányok, vagyis azok, akik nem ismerték az Ószövetséget, és a zsidók számára, akik mindezzel rendelkeztek. Alapigénkből kiderült, hogy elsőrenden is az előbbi csoportról beszél Pál apostol, noha valamilyen formában az utóbbiak is benne vannak, azaz azokról van szó, akik nem ismerik Isten igéjét, Isten kijelentését, csupán más valamit — majd erről szó lesz a szolgálat közben. Azt szeretnénk ma este megvizsgálni, hogy miért van szükségük a pogányoknak — azaz azoknak, akik nem rendelkeznek Bibliával, nem ismerik (hadd mondjam most már az üzenet szem-pontjából a mi korunkra vonatkozó kifejezéssel) a keresztyéni tanítást, — Isten kegyelmére, hogy ők is elnyerhessék az üdvösséget. És majd azt is megnézzük, hogy milyen gyakorlati következtetések vonhatók le a válaszból az ige alapján. Miért van szükségük a pogányoknak is Isten kegyelmére ahhoz, hogy az üdvösséget, a kegyelemből való megigazulást elnyerhessék?

Először is azért, mert Isten haragja alatt vannak ők is. Ugyanis Pál apostol amikor elkezdi kifejteni az örömhírt, megdöbbentő és szörnyűséges kijelentéssel indít. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen. Isten üdvözítő kegyelmére azért van szük-ségük, mert Isten haragja van rajtuk. A ma-gyarázó kötőszó nagyon hangsúlyos: mert. Mi sokkal szívesebben beszélünk Isten szeretetéről és kell is, hiszen a Szentírás sokkal többet beszél a szeretet Istenéről, de pontosan Isten szentsége és igazsága miatt szólni kell az Ő bűngyűlölő haragjáról is. Isten kijelentette az igében, hogy a bűneset óta minden ember kivétel nélkül (mi is) úgy születik meg erre a világra, hogy bűn alatt van. Hogy az életét a hitetlenség és a hamisság jellemzi a Pál-i kifejezéssel élve. Tapasztaljuk ezt, hogy olyan az ember bűnössége, mint a gyom, amelyet nem kell termeszteni, nem kell elvetni, jön magától. A kisgyermekeken is látszik: amikor olyan dühösen, indulatosan és haraggal néznek az édesanyjukra, mert nem az ő akaratuk valósult meg. Az ember nevet rajta, de valamilyen formában abban a kicsiny gyermekben is ott van a bűnnek a magja. És ahogy növekednek, egyre jobban látszik, egyre világosabban, hogy minden embert hitetlenség vagy úgy is fordíthatnánk, istentelenség és hamisság jellemez. Ha pedig az ember ilyen, Isten kijelentette, hogy haragszik az ilyen emberre. Szereti is természetesen, hiszen az egész evan-gélium ezért lett leírva, de az evangélium tar-talmazza Isten haragját is. Pál arról beszél, hogy azokat az embereket is, akik nem hallot-tak az evangéliumról, soha nem hallottak Jézus Krisztusról, őket is ez jellemzi. Ők sem ár-tatlanok és jobbak, mint azok, akik hallottak róla. Ők is bűn alatt vannak, és ez azt jelenti, hogy Isten haragja nyilván van az embereken.

Olyan elszomorító, amikor azt mondja az apostol a 17. versben, hogy Istennek igazsága jelentetik ki. Ez a jelentetik ki ugyanaz az ige, mint a nyilván van az Isten haragja állítmánya. Az eredeti szövegnek az állítmánya folyamatosságot és jelenidejűséget fejez ki, ami azt jelenti, hogy most is. Így értjük meg azt, hogy Jézus, amikor a János evangéliuma 3. részének a végén bizonyságot tesz, azt mondja, hogy aki hisz a Fiúban, örök élete van annak, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem hisz, az Isten haragja marad rajta. Annyira rajta van az Isten haragja a bűnös emberen, hogy sokszor ez kézzelfoghatóan meg-látszik. Hadd utaljak ismét Jézusra, amikor arról beszélt, hogy arra a 18-ra Siloámban rádőlt a torony. És ha ti meg nem tértek, ti is hasonlóképpen elvesztek — mondta. A mi i-dőnkben is látjuk, hogy különböző katasztrófák vannak, amelyek Isten haragjának jelei. Amikor emberek gonoszsága már a tetőfokára hág és az Isten kegyelmének a türelmi ideje lejár, akkor Ő lesújt rájuk. Mert ítéletet gyakorol. A legvilágosabb példa úgyis Jézuson figyelhető meg. Nekem újra meg újra megdöbbentő arról olvasni Jézus kereszthalála történetében, hogy Isten elhagyta őt. Ami most lefordítva azt jelenti, hogy Isten az Ő szentségét, igazságát annyira komolyan vette, hogy még az egyszülött fiúnál sem tett kivételt. Jézus Krisztus magára vette bűneinket, ezért Isten haragja őt is utolérte és az ítélet rajta csattant, lesújtott rá.

Amikor én magam is először hallottam erről, és másokkal beszélgetve, tudom, hogy mások is feltették a kérdést, hogy jogos Isten-nek ez a haragja azokon az embereken, akik soha nem hallottak Jézusról, az evangéliumról. Pál idejében, amikor ezt a levelet írta, a római birodalom nagy részében még sokan voltak, akik nem hallották a keresztyén evangéliumot. Abban az időben is léteztek már a nagy keleti birodalmak. S tudjuk, hogy hány és hány ember él még ma is, akik nem hallottak az evangéliumról Kínában, és most nem akarom sorolni tovább a nagy országokat, óriási néptömegeket. De abban is biztosak lehetünk, hogy itt, Budapesten is egyes egyetemeken vannak olyan fiatalok, akik még nem hallottak a Biblia igazságairól. Legalábbis a kérdéseik arról tanúskodnak, hogy semmi ismeretük nincs ezekről a dolgokról, teljesen tudatlanok.

De megdöbbentő Isten Szentlelkének az érvelése, azt mondja Pálon keresztül maga Isten, hogy annyira elegendő ismeretük van ezeknek az embereknek is, hogy nem csak hogy ismerik az igazságot, hanem már fel is tartóztatják, elnyomják, visszafojtják. Jogos tehát Isten haragja. Tehát ők menthetetlenek. Ha a Bibliát, az evangéliumot, Jézus Krisztust nem is ismerik a pogányok, még soha nem hallottak róla, az élő Istenről elegendő ismeretük van ahhoz, hogy tiszteljék és dicsőítsék őt. Isten ugyanis nyilvánvalóvá tette az Ő létét, az Ő személyét, mert megjelentette az alkotásaiban, a teremtésben. A láthatatlan Isten megismerhetővé tette magát kivétel nélkül minden ember számára amikor megteremtette ezt a világot. És amikor az evangéliumról soha nem hallott ember is látja a teremtés csodáját, akkor Istent megismerte. A Zsoltárok könyve 19. részében ezért olvassuk a következő igéket: “Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható, szózatuk kihat az egész földre, s a világ végére az ő mondásuk: a napnak csinált bennünk sá-tort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki, örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát, kijövetele az ég egyik szélétől a forgása a másik széléig és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől.” S majd csak utána tér rá az Isten törvényének a dicséretére és magasztalására. Isten tehát — no-ha láthatatlan — láthatatlan voltát mégis tisztán és világosan láthatóvá tette. A görög szövegnek ez az állítmánya annyira ellentmondásosnak tűnik, hogy a láthatatlant tisztán és vi-lágosan láthatóvá tette Isten az Ő alkotásaiban. Az Istent megismerték, mondja a Szentlélek.

A misszionáriusok beszámolói alátámaszt-ják ezt. Amikor a legeldugottabb helyen, őserdőben élő törzsekhez mentek, azok tudtak valamilyen személyről, aki rajtuk kívül van, aki teremtette őket, hittek valamilyen Istenben vagy istenekben. Nálunk is így van ez, hogy nagyon kevés olyan ember van, aki ne hinne Istenben. Legfeljebb azt mondja, hogy nincs Isten. A tragédia viszont az, hogy noha megismerték az igazságot és az Istent, mégis feltartóztatják az igazságot. A megismert Istent nem dicsőítették, mondja Pál. A bűn, ha-misságuk miatt okoskodásaikkal elnyomják a megértett, számukra kijelentett igazságot. A teljes romlottságot és a bűn teljes hatalmát az emberen fejezi ki az a kifejezés, hogy az ő balgatag, bolond szívük megsötétedett. Tudjuk, milyen az, amikor a szív megsötétedik. Az akarat, az értelem és az érzelem teljesen Isten ellen, Isten akarata ellen működik. Any-nyira megsötétedett, hogy azt mondja, nincs Isten. Mennyire modern ez az állítás! Hányan és hányan mondják ma is ezt, nincs Isten? Ha pedig ezt azért nem mondják ki, de nem ismerik az evangéliumot, akkor eljutnak oda, hogy ha van is valaki, csak én függetlenül élek tőle. A mai ember is, különösen a fiatal, függetleníti magát Istentől. Úgy élnek, úgy gondolkodnak, mintha nem lenne Isten. Isten törvénye nélkül élnek. A második részben beszél majd Pál arról, hogy a lelkiismeret ott van minden emberben. Az ember nagyon jól tudja, hogy mi az, amit tenni kellene, mi az, ami annak az ismeretlen valakinek az akarata lenne, de nem teszik, mert visszatartóztatják az igazságot és jobban kedvelik a hamisságot. Mindezekért olyan szívszorongatóan mondja Pál és mondom én is Pál szavaival: ők menthetetlenek. Méltók az ítéletre. Ma olvastuk a 2. rész 1. versét, amikor már az Istent ismerő, az Isten evangéliumát ismerőket is figyelmezteti, hogy annakokáért menthetetlen vagy, ó ember, bárki légy, aki ítélsz; mert a hívő embert az jellemzi, hogy megítéli azt, aki nem olyan, mint ő. Itt is az szerepel, hogy menthetetlen vagy. Ők is menthetetlenek, kárhozatra méltó bűnösök, mondja a Szentlélek.

Menthetetlen voltukat és Isten haragjának jogosságát erősíti továbbá az is, hogy nem csupán feltartóztatják az igazságot, hanem felcserélik Isten dicsőségét, azaz azért tartóztatják fel az igazságot, mert ők más istent, más erkölcsöt akarnak követni. Nemet mond-tak az egyedül élő Istenre, a Teremtőre, és más istenekre mondtak igent. Bolond bölcselkedésükben elkezdtek akkor is és ma is az emberek — Isten igéjét nem ismerő emberek is — múlandó embereket, madarakat, négylábú állatokat, csúszómászó állatokat és azok képmását imádni. Amikor a tévében eldugott törzsekről beszámolókat látunk, olyan örömmel nézi az ember a különböző díszes bálványképeket. Turisztikailag sokat hozhat egy-egy országnak, s az ember gyönyörködik ben-ne, de ha belegondolunk, testvérek, hogy az Isten Igéje szerint pont azok képviselik azt a bálványt, amely miatt aztán Istennek őket is meg kell ítélnie. Mert ők is felcserélték a Teremtőt a teremtett dolgokra. A teremtményt a Teremtő helyett tiszteli és dicsőíti az Istent megtagadó és az őt elutasító ember. Hogy ez mennyire így van, azt Izrael népénél is látjuk. Ők ismerték Isten törvényét is, úgyhogy többet kaptak, mégis azt olvassuk, hogy amikor Mózes megkapta a tízparancsolatot és jön le a hegyről, akkor már az aranyborjú készen van és Izrael népe elkezdte azt imádni. S tudjuk, hogy utána mi történt. A bűn hatalma ugyanis annyira valóságos az emberen, hogy egyszerűen nem tud az élő Istennek tetsző életet élni, hanem gyönyörködik az istentelen életben. Ma ufóban, horoszkópban és sok minden másban találják meg az emberek — azok az emberek, akik nem hallanak az evangélium-ról vagy nem is akarnak hallani — a maguk istenét. A New Age-nek a jelszava az, hogy az ember legyen az, aki megvédi, megváltja önmagát. Ilyen időszak következik ez után is.

Mivel más istent választott magának a bűnös ember, egyértelmű, hogy más erkölcsöt is, nem az Istenét. Talán nem kell újra felolvasni azokat a szörnyűséges szavakat, amelyekkel Pál jellemzi, hogy milyen lett az erkölcsi életük akkor ott azoknak a pogányoknak. Olyan megdöbbentő, amikor arra utal, hogy nemcsak hogy cselekszik, hanem az azokkal cselekvőkkel egyet is értenek. Ami-kor olyan törvények születnek egy-egy ország-ban, hogy az Isten-ellenes cselekedetet, erköl-csöt buzdítják, támasztják alá. Manapság a videón, a tévén, a komputeren keresztül nagyon könnyen lehet egyetérteni olyan erkölcsi tettekkel, amelyeket nem az ember tesz, de látja, hogy mások teszik és még élvezi is. Elég, ha csak ezt a szót mondom: paráznaság. Amikor pedig ezt emelném ki: “szüleiknek engedetlenek” s hallottuk a tízparancsolat magyarázatában, hogy hány féle módon lehet engedetlenkedni a mi szüleinknek, akkor érezzük, hogy azok, akik nem hallanak Istenről, Jézusról, még kevesebb esélyük van arra, hogy valóban engedelmesek legyenek hűségesen a szüleik iránt. A Bibliáról Istenről, evangéliumról soha nem hallott emberek is tehát a bűn uralma alatt vannak, teljes romlottságban és ezért Isten haragja alatt van az életük, ezért ők menthetetlenek. Tehát mindezekért szükségük van nekik is az Isten ingyen kegyelemből, hit által elnyerhető, üdvözítő, megigazító szeretetére. A megigazulásra — mondja Pál.

Mindebből mi az, ami nekünk gyakorlati következtetésként levonható? Az első az, ha mi már nem ilyenek vagyunk, ha Isten igazságát magunkénak mondhatjuk, ha már Isten igazsága lett nyilvánvalóvá, jelentetett ki számunkra a szívünkben, akkor legyünk nagyon hálásak Istennek, mert nem magunktól térhettünk meg. Egyedül Isten kegyelme által. Soha ne felejtsük el, hogy mi is épp olyanok voltunk, mint azok; talán vallásosabbak, mivel ismertük gyermekkorunktól fogva Isten törvényét, esetleg valamennyivel jobbak, de mi is a bűn alatt éltünk és voltunk. Egyedül Isten kegyelme az, ami által örök életünk lehet már, s ami által tudunk nemet mondani mindarra, amiről most itt olvastam. Ha pedig mi hallottuk már a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot, szinte fejből tudjuk a Szentírást, de még nem döntöttünk Jézus Krisztus mellett, akkor vegyük nagyon komolyan, hogy ez nem ment meg bennünket Isten ítéletétől. Sőt Ő arról is bizonyságot tett, hogy akik viszont már hallottak és mégsem hisznek, azok-nak büntetésük nagyobb lesz. Testvérek, ha még nem döntöttünk Isten mellett, az első, ami következtetésképpen levonható ebből az igéből: döntsünk mellette. Ha pedig igen, legyünk hálásak.

Ha ismerjük az evangéliumot és szívünkben hordozzuk a mi Urunkat, akkor a második fontos következtetés ebből az igéből, hogy vinnünk kell az evangéliumot azoknak, akik még nem hallottak róla. Amikor megtértünk, talán mi is olyanok voltunk, mint a legtöbb mostanában újjászületett testvér, aki ég a vágytól, hogy elmondhassa a családtagoknak, munkatársaknak, mindenkinek akivel találkozik, hogy mit tett vele Isten. Csak a tapasztalat azt szokta mutatni, hogy amikor idősödik a hívő, akkor már olyan diplomatikus tud lenni, hogy nem tud olyan égő szívvel menni és az evangéliumot vinni. Pedig ma is sokan vannak itt Magyarországon is, körülöttünk is, akik nem hallottak még az evangéliumról. Testvérek, ha nem hallanak, ők is elvesznek, mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül, és nincsen senkiben másban üdvösség, nem adatott az ég alatt más név, aki által kellene megtartatnunk, csak Jézus Krisztus neve. Olyan jó lenne, ha eltölthetne bennünket is ugyanaz a mentő szeretet és üdvözítő akarat, amelyről olvashatunk a Timóteushoz írott levélben, hogy az Isten aka-rata az, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson. Ugye emlékszünk, hogy ott pontosan arról van szó, abban az igekörnyezetben, hogy imádkozni kell a vezetőkért is. Most választások előtt állva olyan jó lenne, ha nemcsak a választásra gondolnánk, hanem arra, hogy bárki is volt vagy lesz ezu-tán a vezető, nekünk értük is azzal a mentő szeretettel kell imádkozni, könyörögni, mint amivel szeretteinkért is imádkozunk. Tegyük mindezt türelemmel és kitartással, mert nekik is szükségük van az evangéliumra, és lehet, hogy nem azonnal térnek meg.

Ez a harmadik dolog, amit szeretnék hang-súlyozni, hogy ne csodálkozzunk azon, ha nem akarnak azonnal megtérni azok, akik hallanak az evangéliumról, amikor beszélünk nekik az Úrról. Sőt talán még meghallgatni sem szeretnének. Amikor a férj vagy a feleség vagy a gyermekek, szülők, nagyszülők vagy egy mun-katárs és lehetne még sorolni a legközvetlenebb hozzátartozókat, nem akarják követni Istent, és nem akarják elfogadni azt, amiről beszélünk nekik, nem akarják elfogadni az igazságot. Testvérek, ők is ugyanolyanok, mint amiről olvastunk, ők is inkább más isteneket választanak és más erkölcsöt. Gondoljunk csak bele, ha nálunk is hetekbe, hónapokba vagy talán évekbe került Isten szá-mára, mikorra meg tudott téríteni bennünket, akkor ne csodálkozzunk, ha nekik is hosszú időbe telik. Nagyon nagy türelemre van szüksége minden hívő embernek, amikor bizonyságot tesz, amikor vágyakozik arra, hogy fogadja már el az a másik végre az Urat. Gyülekezetünkben az asszonyokat vezető testvérnőnek a férje nem akart megtérni. Tudott mindent, ismerte Isten igéjét, de nem akart megtérni. Nagyon nehéz volt neki újra meg újra imádkozni a férjéért, és nekünk is vele együtt hordani ezt a terhet. Olyan megdöbbentő volt Isten útja azzal a férfival. Meglátogatott bennünket az egyik kárpátaljai teológustársam otthon, aki egy nagyon kemény kö-tésű srác. Épp oda került ahhoz az asszonyhoz vendégként. Ő is beszélt a férjével, de ő nem azzal a gyengédséggel beszélt, amivel mi, hanem ő keményen megmondta, hogy mihez tarthatja magát. Ez volt az első, ami ezt az embert megérintette. Utána pár hónappal kiderült, hogy rákos beteg. Elkerült a kórházba, ahol ezzel a teológustársammal mentünk meglátogatni, és mi olyan bugyután próbáltunk neki arról beszélni, hogy meg kellene térnie. Az az ember olyan beteg volt már, hogy nem nagyon tudott fenn lenni. És érdekes módon Isten bennünket használt fel arra, hogy felébresszük őt, és ébren tartsuk addig, amíg Liza néni meg nem érkezett. Mert érdekes módon ő pont akkor jött oda. Utána a betegtársak mondták el a feleségének, hogy volt itt két fiatalember, akik Istenről beszélgettek, de ők nem sokra mentek, de aztán jött egy idős asszony aki beszélt a férjével és a Feri bácsi hitre jutott. Ennek az asszonynak rengeteg időbe telt, a férje egész élete végéig imádkoznia kellett érte. Talán mi is úgy járunk, mint a tékozló fiú esetében az atya, hogy a fiának a disznók vájújáig kellett eljutnia, mikorra ráébredt arra, hogy ő megváltásra szorul és elvész. Türelemre van szükségünk, testvérek, ne a körülményekre tekintsünk, ne a bűneinkre, hanem hogy mi tegyük azt, amit az Úr kér tőlünk.

Ne csodálkozzunk — negyedszer —, ha nem akarnak megtérni, s azon se csodálkozzunk, ha bűnben akarnak alámerülni. Világosan kiderült az, hogy Isten engedi az embert, ha vétkezni akar. Körülöttünk is mindazokat elengedi Isten, akik nem akarják őt követni, azután sem, miután már hallottak róla. Milyen fájdalmas, amikor azt látjuk szeretteinken, hogy távolodnak Istentől és nem akarnak hitre jutni. Az is milyen elszomorító, amikor látjuk, hogy bennünket is érint az, amikor má-sok gonoszok és istentelenek. Talán az ellenségeink iránti szeretetben segít az, ha belegondolunk, hogy ha így halnak meg, ők is elvesznek örökre. Úgyhogy az ellenségeinket is így tekintsük! Lássuk meg őket olyannak, mint akik nem tudnak mások lenni. Mert Isten kegyelme nélkül mi sem lennénk különbek. Úgy-hogy menthetetlenek vagyunk, ha másokat ítélünk és magunkat nem látjuk meg, hogy mi milyenek lennénk. Ne csodálkozzunk, hogy a világ olyan gonosz, amilyen — és egyre gonoszabb lesz sajnos.

Utaltam már rá — ez az utolsó gondolat —, azon se csodálkozzunk, ha mi is olyan gonoszak vagyunk, mint amilyenek, hívőként is. Mert a régi természetünk nem változott meg. Az óemberünk ugyanolyan, mint ahogyan olvastunk azokról, akik soha nem hallottak az evangéliumról. Küszködnünk kell újra meg újra a bűnökkel, a kisértésekkel, elbukunk, szégyent hozunk az Úrra, sokszor rosszabbak vagyunk, mint a hitetlenek, megítéljük őket, és közben mi is ugyanazt tesszük. Ne csodálkozzunk, mert mi is ilyen gonoszak vagyunk a régi természetünkben, és ez nem változott meg. Amikor az elfelejtett kisértés visszajön, amikor mi is újra meg újra különböző bálványokat gyártunk magunknak, vagy felépülnek a lerontott bálványok. Pál nem véletlenül mondta, hogy ő a bűnösök között az első. Ő nagyon jól tudta, hogy milyen a természete, milyen volt megtérése előtt és megtérése után is ugyanolyan. Mi csak annyiban különbözünk azoktól, akikről itt olvastunk, hogy bűnösök vagyunk, csak megkegyelmezett bűnösök. Ezért van nagyon sok-szor igaza az ellenségeinknek, amikor ránk mutatnak, hogy ilyen vagy? Ilyenek vagyunk, bűnösök, de mondhatjuk örömmel, hogy meg-kegyelmezett bűnösök. Egyedül Isten kegyel-me által tudunk mi is megmaradni a hitben, a szeretetben és Isten követésében. És ha a kegyelemről elfelejtkezünk, akkor ugyanúgy vét-kezünk újra meg újra.

Az evangélium viszont az — és ezzel hadd fejezzem be —, hogy Jézus Krisztus evangéliuma Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Ugyanis Isten hatalma, Jézus Krisztus evangéliuma, Jézus Krisztus váltsága olyan dinamit — az a szó van itt, hogy dinamisz — olyan hatalom, amely bűnbocsánatot és a bűnös ember megváltozását tudja előidézni. Jézus váltsághaláláért Isten igaznak nyilváníthat mindenkit, aki megtért. És Isten egészen új életet tud adni mindenkinek, aki kegyelmét elfogadja és bűnbánatot tart. Mert bármennyire is arról volt szó most, hogy milyen hatalmas a bűn, s milyen ereje van a gonosznak minden ember életében, különösképpen azokéban, akik még nem hallottak soha Jézusról és az evangéliumról, az Isten hatalma erősebb. Bennünket is ez mentett meg, ez a hatalom tesz képessé arra, hogy mint szentek és feddhetetlenek, Isten előtt kedvesek éljünk. Testvérek, nekünk azért nem kell szégyelleni Krisztus evangéliumát, bűnösök között sem, körülöttünk sem, mert kezünkben hatalom van. Nem méltó a hatalomhoz a szégyen. Nekünk a hatalom tudatában kell odamenni mindazokhoz, akik körülöttünk élnek, először a sze-retteinkhez, ismerőseinkhez, vezetőinkhez, ha kell, és azokhoz is, akik még soha nem hallottak az evangéliumról és mondjuk el nekik, hogy Isten milyen szabadítást és lehetőséget készített a számukra is, amikor Jézus Krisztus által megszerezte az üdvösséget és ezt az evan-gélium által kínálja újra meg újra ma is, most nekünk is. Erősödjünk meg ebben a hitben és ne szégyelljük a Krisztus evangéliumát azok között sem, akik még nem hallottak az Úrról és olyan gonoszak, amilyeneknek Pál apostolon keresztül Isten Lelke lefestette őket.

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, magasztalunk téged, hogy a te evangéliumod a gonosznál és a bűnnél erősebb hatalom. Magasztalunk téged azért, mert ez a hatalom bennünket megszabadíthatott már. Köszönjük, Urunk, hogy noha nem érdemeltük meg, mégis megmentettél bennünket a kárhozattól, az ítélettől. Magasztalunk téged, hogy napról napra tapasztalhatjuk, hogy győzelmeket arathatunk veled a te kegyelmed által. Áldunk azért is, Urunk, téged, hogy még mindig hirdettetik az evangélium azoknak is itt körülöttünk, akik még soha nem hallottak róla. Köszönjük, Urunk, neked, hogy ma is lehet melletted dönteni. Köszönjük, Urunk, hogy a legelrontottabb életek is megváltozhatnak teljesen, mert van hatalma a te evangéliumodnak. Magasztalunk, Urunk, hogy buzdítottál bennünket arra, hogy még kitartóbban, még vágyakozóbb szívvel menjünk és vigyük ezt az evangéliumot azokhoz, akiket elénk hozol. Könyörülj meg rajtunk, Urunk, hogy ne legyen bennünk semmi akadály arra nézve, hogy örömmel és szégyen nélkül — mint Pál apostol — vigyük az evangéliumot. Segíts, hogy életünkkel és beszédünkkel hadd tudjunk bizonyságot tenni rólad.

Könyörülj meg azokon a testvéreinken, akiknek a családjában nehezek a körülmények, mert ellenállás van, mert nem akarnak megtérni még mindig, adj türelmet nekik a hitben, az imádságban, adj kitartást! Könyörülj meg, Urunk, azokon a családtagjainkon, akik készülnek előtted megállni, mert már betegek, idősek, könyörgünk értük, hogy hadd találjanak meg téged mielőtt meghalnak.

Könyörgünk, Urunk, vezetőinkért. Urunk, nélküled ők is elvesznek örökre. Hadd könyörögjünk először azért, ha kedves előtted, ők is hadd értsék meg és fogadják el az evangélium örömhírét! És könyörülj meg, kérünk, a mi országunkon most a választásokra gondolva; segíts, Urunk, hogy olyan vezetőink lehessenek majd ezután, akik a te akaratodat, törvényedet igyekeznek komolyan venni, és elősegítik a te ügyednek az előmenetelét. Kérünk, Urunk, könyörülj meg népünkön, látod, hogy milyen bűnben elmélyedt és elsüllyedt nép vagyunk. Tisztíts meg bennünket, kérünk! Köszönjük, Urunk, hogy mindez lehetséges, mert neked van hatalmad erre, és számodra semmi sem lehetetlen. Ha kedves előtted, akaratod szerint való, Jézus Krisztusért kérjük, hallgasd meg a mi könyörgésünket!

Ámen.