HA A KÖZELÁLLÓ AKAR ELTÁNTORÍTANI

 

Alapige: 5Móz 13

Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belőle! Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra, és bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél, akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e Isteneteket, az Urat. Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek és őt féljétek az Ő parancsolatait tartsátok meg és az Ő szavára hallgassatok. Őt tiszteljétek és őhozzá ragaszkodjatok! Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia, mert el akart téríteni Istenetektől, az Úrtól, aki kihozott benneteket Egyiptom földjéről és kiváltott a szolgaság házából. El akart tántorítani arról az útról, amelyet megparancsolt neked az Úr, hogy azon járj, azért takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Ha testvéred, anyádnak a fia vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem, azoknak a népeknek istenei közül, akik körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne mentegesd azt, hanem öld meg irgalom nélkül! Te emelj rá először kezet, amikor kivégzik, és csak azután az egész nép! Kövezd halálra, mert arra törekedett, hogy eltántorítson Istenedtől, az Úrtól, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Hallja meg az egész Izrael, és féljen, és többé senki se cselekedjék ilyen gonosz dolgot köztetek! Ha valamelyik városodról, amelyet Isten, az Úr ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy elvetemült emberek támadtak köztetek, akik eltántorítják városuk lakóit, ezt mondván: menjünk, tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertetek, akkor keress, kutass és kérdezz utána alaposan, s ha valóban igaz a dolog és megtörtént ez az utálatosság közöttetek, irgalom nélkül hányd kardélre annak a városnak a lakóit és irtsd ki minden benne levővel együtt, még az állatokat is hányd kardélre! Összes zsákmányát pedig gyűjtsd a város terének a közepére, azután égesd fel a várost összes zsákmányával együtt, Istenednek, az Úrnak szóló teljes áldozatul. Maradjon örökre romhalmaz, ne építsétek fel többé! Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó, hogy így elforduljon rólad az Úr izzó haragja és irgalmazzon neked s irgalmával megszaporítson, ahogyan azt esküvel ígérte atyáidnak. Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, s megtartod minden parancsolatát, amelyeket én ma parancsolok neked, és azt cselekszed, amit helyesnek tart Istened, az Úr.

 


 

Imádkozzunk!

Magasztalunk és dicsőítünk, Istenünk, mennyei Édesatyánk, hogy a reggeli ige után erre az estére is készítettél számunkra lelki táplálékot, mennyei eledelt, a veled való találkozás újabb lehetőségét. Köszönjük neked, Urunk, hogy nem a mi bűneink szerint bánsz velünk. Magasztalunk téged, amiért őrzöl bennünket, gondot viselsz ránk, vigyázol életünkre. És köszönjük, hogy mindezek mellett újra meg újra kínálod a bűnbocsánatot, a te kegyelmed ajándékát. Szeretnénk arra kérni téged, hogy könyörülj meg rajtunk, hadd tudjunk rád figyelni! Vedd el a mai nap minden fáradtságát, gondját most tőlünk, hadd tudjuk megérteni szavad, hadd lehessen igéd számunkra úgy üzenetté, hogy megértve azt másképpen tudjunk innen elmenni! Könyörülj meg rajtunk, Urunk, hogy semmi ne akadályozza a mi rád figyelésünket, legfőképpen a mi szívünk! Add, Urunk, hogy hadd tudjuk most kívánni őszintén és igazán a te jelenlétedet és a te igédet Jézus Krisztusért!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Mózes 5. könyvének az e napokon olvasott részeiben Isten az elsődleges feladatára emlékeztette népét. Az első parancsolatban lefektetett alapelvet tisztázta számukra és a hozzá fűződő viszonyról beszélt velük. Egyedül az Urat kell imádniuk, csak őt szolgálhat-ják, csak neki engedelmeskedhetnek. Világos-sá tette számukra, hogy nem kerülhet elé sem-mi és senki más. Figyelmeztette őket ezek mellett azokra a veszélyekre is, amelyek akadályozhatják Isten népét abban, hogy valóban teljesítsék ezt a legfontosabb parancsot. Csütörtöki alkalommal az előző rész alapján láthattuk azt, hogy a gonosz hogyan használta fel azt a tényt, hogy Izrael fiai nem pusztították el teljesen a pogány bálványokat, bálványáldozati helyeket, és ezért ott a Sátán kihasználva ezt a lehetőséget, azok által elfordította Izrael népét. A nekünk szóló üzenet egyértelműen beszélt arról, hogy számunkra ez a világot jelenti, azaz mindent, mindenkit, ami vagy aki Isten elé kerülhet, és bennünket a világhoz kapcsoló régi természetünket, óem-berünket leplezte le.

Alapigénk Mózes 5. könyvének 13. része egy újabb veszélyre akar bennünket figyelmeztetni most. Arra az akadályozó tényezőre, amely szintén megakadályozhatja azt, hogy életünk csakugyan dicsőíthesse Urunkat, egyál-talán, hogy kapcsolatunk lehessen Istennel igazán és valóságosan, hogy boldog hívő emberek és gyülekezet legyünk. Amíg az előbb említettek kívülről támadták Isten népét, a mostani olyan veszély, amely belülről támad. Közülük valók közül támad a veszély a Sátán ördögi munkája nyomán. Ez az, amit szeretnénk ma este megnézni Isten színe előtt állva és magunkat is Isten elé állítva megvizsgálni és majd meglátni, hogy hogyan lehet a megoldást e nehéz veszélytől is megtalálni.

Valószínűleg a felolvasásból is kiderült az, hogy alapigénknek központi gondolata az eltántorítás. Háromszor is lehetett hallani ezt a szót, hogy eltántorítani. Ugyanis a Sátán Is-ten népét az Urától akarja eltántorítani. Célja egyértelműen kiderül. Ez pedig az, hogy Isten népét letérítse az útról, engedetlenségre bírja, eltántorítsa tehát az Úrtól és idegen istenekhez fordítsa. Nem köntörfalaz a Sátán, amikor ezt teszi. Ami nagyon nehéz az az, hogy hogyan támadja. És ez is könnyen észrevehető volt bizonyára a felolvasásból is: három módszert használ. És amint említettem, mindhárom módszerre jellemző, hogy a nép közül való által támadja Izrael fiait. És ebben van az óriási veszélye. Kiderül az, hogy először Isten igéjének a közvetítőjét használja fel, a prófétát és az általa tett csodát. Aztán felhasználja az emberhez közel álló, általa tisztelt, szeretett személyt. Végül pedig a többség véleményét a többség tekintélyét, a sokaság iránt érzett bizalmat. És majd látni fogjuk a probléma elhárításánál, hogy a sokaság iránt érzett szánalmat is.

Az első tehát amikor a prófétát használja föl, az álomlátót. A próféta köztiszteletben ál-ló személy volt mindig Izrael népe között, hiszen Isten kijelentését közvetítette. Emlékezünk, hogy amikor a próféta hamis prófétának bizonyult, az ki is derült, előbb vagy utóbb. Mert bebizonyosodott, hogy amiről jövendölt, nem teljesedett be. Itt azonban a jelenben tesz csodát ez a próféta, mint kiderül, a hamis próféta. Mivel a jelenben teszi, úgy tűnhet a nép számára, hogy isteni hatalommal cselekszik, hiszen csodát tesz, ebből következik, hogy bizonyára szava is megbízható. Az a szava is, amit akkor mond, amikor el akarja tántorítani Isten népét Istentől. Különösen is veszélyes ez, ha előtte mindig hűségesen adta tovább Isten kijelentését. Isten azonban egyértelművé teszi, hogy a látott csoda nem csaphatja be a népet. Azt mondja népének, hogy az én parancsom elegendő érv kell legyen arra, hogy hamis prófétával álltok szemben, én népem. Ne kövessétek a szavát! Hamis az, amit tesz. És abban az időben is, mint ma, nagyon sokan Isten népe közül kérdezték az Urat; de mi van a csodával? Hiszen olyan, mintha te cselekedtél volna általa. Isten azonban azt is leleplezi, s azt mondja, hogy próbára vagytok téve most. Azért engedem meg, hogy csodát tegyen, mert azt akarom próbára tenni, hogy vajon teljes szívetekből ragaszkodtok-e hozzám, ragaszkodtok-e szavamhoz. Vajon engem szerettek, énbennem hisztek, vagy a látható csodán gondolkodtok, arra tekintetek?

Mózes 5. könyve 18. részéből kiderül, hogy a Sátánnak valóban van hatalma csodát tenni. Arról híres a 18. rész, hogy leírja az okkultizmus különböző formáit, fajtáit. Az ott megnevezett cselekedeteknek, okkult dolgoknak egyik jellemzője, hogy többnél csoda is történik, látható csoda. De maga Jézus is figyelmeztette tanítványait elmenetele előtt, hogy vigyázzatok, mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak majd, és ha lehet még a választottakat is próbálják elhitetni. Pál apos-tol meg arról beszél, hogy jöhetnek olyan tanítók, akik más Krisztust, más evangéliumot prédikálnak. Pál figyelmezteti őket, vigyázzatok, mert ha még mennyből jövő angyal pré-dikálna is mást, akkor se higgyetek. Vagy azt mondta, hogy más lelket próbálnak vétetni ve-letek, vigyázzatok!

Ha ezekre gondolunk, akkor talán már kezd üzenetté válni számunkra is ez a több-ezer éves ige. Ugyanis nem kell igazolni azt, hogy ma is hányféle csoda történik. Ma is hányféle vallás, boldogságot, megoldást kíná-ló tanítás, isten létezik. Ma is történnek gyógyulások, ma is lehet testi-lelki megnyugvást, békességet, gyógyulást találni. Mindezek vonzzák a testi-lelki betegeket. Jézus nevében gyógyít, tiszteletes úr — mondták az otthoni gyülekezetemben néhányan, akik elmentek csodagyógyítókhoz. Jézus nevében gyógyít, csak jó lehet. Aztán érdekes és vonzó vallások kínálják portékáikat. Olyan vallások, ame-lyek nem beszélnek bűnről, ítéletről, sokkal egyszerűbben meg lehet oldani az örökélet kérdését. S milyen sokan vallják ma is azt, hogy Isten nélkül is boldog vagyok. Meg vagyok Isten nélkül. Eddig is megvoltam, ezután is megleszek, amikor nehezebb lesz a helyzet, majd akkor is megleszek. Talán mond-hatjuk azt, hogy bennünket nem érint ez a probléma, hiszen hiába támadna a Sátán ilyen nyíltan, mi ellen fogunk neki állni. Csak vigyázzunk, mert a Sátán nem mindig nyíltan kezdi a támadását. Isten népét sokszor nem a nyílt istentelenségre hívja először, hanem csu-pán apró, kis engedetlenségekre, kevésbé oda-szánt, kevésbé átadott életre hív, majd utána elfordít Istentől.

A példák leplezik le a Sátán mai ezügy-ben végzett munkáját. Amikor a csoda nem valami látványosa csoda, hanem csodálatos siker, csodálatos beosztás — lehet, hogy éppen az egyházon belül —, vagy csodálatos mó-don kínálja a gazdagodás, a könnyű gazdagság lehetőségét. Csodálatos az ember számára és vonzó. Ha belegondolunk, Jézus Krisztusnak is felkínálta a csodát, amikor bemutatta neki a világot, a világ minden gazdagságát a kisértéskor. Csodálatos világ volt. És azt mondta, Jézus, mindezt neked adom, csupán egyet kell tenned, borulj le és imádj engem. Ebben a szavában benne volt az, hogy légy Istentagadó, légy bálványimádó. Ha Jézus Krisztust is megkísértette ilyen módon, ilyen csodálatos valamivel, vajon bennünket nem fog kísérteni? A héten színházi előadáson vet-tem részt, Apáczai Csere János életét mutatta be az Evangélimi Színház. Olyan megható volt azt látni, hogy számára a Hollandiából való hazajövetel milyen nehéz volt, mert felkínálták neki a professzorságot. És a színházi előadásból kiderült az, hogy ő is használta a Sátán megkísértésének példáját, amikor arra utalt, hogy számára úgy kínálta a világot, hogy nézd azt a sok fiatalt, egyetemistát, akit te taníthatsz és viszik haza, saját országukba azt, amit te tanítasz nekik. És ez jó tanítás, hívő tanítás. Tanítsd őket! Maradj itt Hollandiában, a könnyebb helyen! De ő tudta, hogy őt Isten haza rendelte. Számára csodálatosnak tűnt, de kísértés volt, haza kellett mennie. A Sátán sokszor csak annyit ér el, hogy szent és fontos dolog az a hívő ember előtt, amit most tennie kell, ezért teszi. De nem biztos, hogy neki kell tennie. Lehet, hogy mások buzdítják, hogy tedd ezt, de Isten akarata, Isten terve más. A Sátán tehát becsaphatja Isten népét a próféta vagy álomlátó szava, csodája által. Vigyázzunk és leplezzük le a gonoszt, ha bennünket is próbál ilyen formában eltántorítani az Úrtól.

Talán a hívő ember legnehezebb kísértése az, ami a második módszere a gonosznak. “Ha testvéred, anyádnak a fia vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat, menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem”. Amikor Istentől eltántorítani a hozzánk közel álló személyen keresztül akar. Nem arról a személyről van szó, akit ki nem állhatunk, akitől menekülünk — vannak ilyenek, amikor menekülnek gyermekek, fiatalok szüleiktől. Nem ezekről van szó. Hanem azokról, akik fontosak számunkra. A barát és a feleség esetén azokról, akiket mi magunk választottunk, mert szeretjük őket és fontosnak tartottuk a velük való kapcsolatot. Tehát a szó legszorosabb értelmében az általunk mindenképpen tisztelt és szeretett sze-mélyekre utal Isten. A helyzetet az is nehezíti, hogy aláhúzza, hogy ezek a szeretett személyek, akik hozzánk nagyon közel vannak, titokban csábítgatnak. Nem nyíltan tehát, hanem nagy szeretettel, őszinteséggel. Titokban újra meg újra. Az az ige, ami itt szerepel a folyamatosságot is jelzi. Többször egymás után. Nagyon nagy szeretettel mondják, hogy hagyd ott az Urat. A döntő tehát e kisértésnél az, hogy mit választ a szeretet szempontjából Isten népe. Jobban szereti-e Istent, Isten szavát, mint azokat a személyeket, akiket nagyon szeret, de akik most Istentől akarják eltántorítani őket.

Az a csábítani jelentést hordozó ige, ami itt szerepel a héber szövegben, jelenti azt a fajta csábítást, amivel találkozunk a Példabeszédek könyve 7. részében ahol a parázna feleség az ifjút csábítja a lakásába; elmondja, hogy elkészített mindent, jöjjön az ifjú, mert nincs otthon a férje. És paráznaságra csábítja. Ilyen fajta csábítást alkalmaznak ezek a szeretett személyek. A másik ige, ami a 7. versben volt található: ösztökél (vagy csábítgat jelentést hordozhatja ez is), amivel a Királyok első könyvében a 21. rész 25. versében találkozunk, ahol Akhábbal kapcsolatban olvassuk — Akháb bűnös király volt és pogány felesége volt — “Mert bizonyára nem volt Akháb-nak mása, aki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, amelyre az ő felesége, Jézabel ösztökélte őt” vagy csábítgatta őt. Akhábnak a felsége, akit nagyon szeretett, ő csábította bűnre. Milyen érdekes és megdöbbentő azt látni, hogy Izrael egyik legnagyobb és leghűségesebb királyát is hogyan csábították el feleségeik. Mert Salamont a feleségei elcsábították a bálványokhoz. Kétszer is hangsúlyozza a szentíró a Királyok 1. könyvében, hogy elhaj-tották szívét az Úrtól és elhajták szívét az idegen istenekhez. És érdekes módon még Jézust sem kímélte ez a fajta kísértés. Mert ha emlékszünk, a Sátán az egyik legszeretettebb tanítványon, Péteren keresztül kísértette meg Jézust. Amikor azt mondta Péter, hogy “Uram, nem eshetik ez meg veled, hogy téged megöljenek. Mentsen Uram Isten! Nem eshetik ez meg véled.” Szeretném aláhúzni itt is, hogy még Jézust is megkísértette azzal, hogy a hozzá közelálló személyt használta fel arra, hogy eltántorítsa az útról, az Istennek való engedelmességtől.

Úgy érzem, a legvilágosabban itt is a mai példából érthetjük meg, hogy milyen veszély fenyeget mindannyiunkat, amikor a barát vagy a barátnő örömmel jön hozzánk; engem meggyógyított az az ember. Isten nevében gyógyított, hangsúlyozom újra. Gyere, elkísérlek. Téged is meggyógyít. De tudjuk róla, hogy nem Isten erejével gyógyít, hanem okkult prak-tikával. Sok fiatalt így hívnak: gyere, jó buli lesz, lesz szó a Bibliáról is, beszélgetünk is, gyere! Máskor pedig így: ez a közösség vonzóbb, sokkal élethűbb, sokkal érdekesebb a tanítás, ami ott hangzik, sokkal könnyebb, gye-re ebbe a közösségbe! Légy ennek a közösségnek a tagja velem együtt! Másoknak pedig a megtérését éppen azok akadályozzák, akiknek segíteniük kellene benne. Amikor valakinek a megtérését az akadályozza, hogy nem tud és nem akar elszakadni a baráti közösségtől. Tudja, ha ezt vállalja, akkor meg kell szakítani a kapcsolatot a barátokkal, mert rossz társaság. Vagy amikor a kérdés úgy hangzik el, hogy a családban kell vállalni a hívő életet és az engedelmességet. Vagy a csa-ládtagokkal kell megharcolni, hogy most kinek engedek. Bizony nem könnyű. De a legnehezebb mégis az, amikor a kedvelt feleségről van szó. Milyen sok hívő fiatal küzd azzal a problémával, hogy megdobban a szívem, amikor meglátom azt a másik személyt. Ő annyira szeret engem. Sőt talán még igéket is tudok felhozni, amik talán arra utalnak, mintha ő lenne Isten választott embere, de nem hívő. És vajon folytathatom-e a kapcsolatot vele? Vagy amikor a feleség vagy a gyermekek azok, akik ösztökélik Isten gyermekét arra, hogy dolgozz többet, vállald el a magasabb beosztást, menjünk ide-oda szórakozni, mert így olyan unalmas az élet. Ne legyél már olyan konzervatív. Itt pedig arról van szó, hogy vállalja-e Isten útját vagy enged a kisér-tésnek. Itt is áll az, hogy nem nyílt istentelenséggel támadja Isten gyermekét először a gonosz, hanem apró engedetlenségre csábít először. Nem kell azt olyan komolyan venni — mondják a szeretett személyek, amikor a fiatal hívő szülei aggódva kérdezik, hogy te nem mész szórakozni? Te szerzetes akarsz lenni vagy apáca? Mert ők szeretettel szeretnék azt, hogy boldog legyen és ha hallgat a szüleire, akkor elfordulhat az Úrtól. Hangsúlyozni szeretném, hogy lehet, hogy valakinek a megtérését akadályozzák azok a bizonyos személyek, mert még fontosabbak számára.

Ha nem is olyan nehéz, mint ez a második, de komoly és veszélyes a harmadik módszere a gonosznak, amikor a sokaságot és a többség véleményét használja fel. Amikor a városban elvetemült emberek — a Károli fordítás így hozza, hogy Béliál fiai — elfordították a város emberinek a szívét az Úrtól. Egyetlen történetre emlékszem a Bibliából, amikor a Bírák könyvében a 19. részben arról olvasunk, hogy Gibea lakói, Gibea férfiai, akiket — szintén e kifejezéssel használja a szentírás — Béliál fiai eltérítettek már az Úrtól, egy lévitát akarnak paráznaságra felhasználni. A lévitát befogadja a város egyik Istenfélő öregembere, a férfiak pedig este mennek és ki akarják kérni. A vége az lesz, hogy a lévita kiadja nekik a feleségét és azt megölik gonoszságukban. És ekkor történik, hogy amikor Izrael népe megtudja, hogy mi történt Gibeában, akkor kardot rántanak és majdnem egy egész törzset kiirtottak, mert ko-molyan vették az Úr parancsát, hogy nem tör-ténhet ilyen gonoszság Izraelben. Bizony nem könnyű mást mondani, amikor a többség vagy a befolyásos emberek állítanak mást. A kérdés ilyenkor mindig az, hogy kinek nagyobb a tekintélye a számomra. Az embereké vagy Istené?

Hallottuk többször is, hogy Mikeásnak többszáz prófétával szemben, sőt még a két királlyal szemben is vállalnia kellett Isten szavát. Az volt a kérdés, hogy vállalja-e az Úr parancsát, az Úr egyértelmű kijelentését vagy megijed és elmondja azt, amit a király akart hallani. Ha arra gondolunk megint, hogy Luthert kiátkozta a pápa. Luther könnyen mondhatta volna, hogy féltem az életemet, inkább választom a régi vallást, de mivel neki volt hite, azért megállt. Nem engedett a többségi véleménynek. Nagy kérdés tehát, hogy tudunk-e ragaszkodni akkor is az Úrhoz, az Úr tanításához, amikor mások, talán nálunk nagyobb beosztásban lévő személyek mondanak mást, mint amit mi hiszünk és vallunk az Úrról. Itt is kérdés az, hogy a családdal, az osztályommal vagy a munkatársaimmal szemben is vállalom-e Isten útját vagy nem. Van, amikor kifejezetten el kell hagyni a várost, mert már annyira megromlott és nem tud megmaradni, nem tud tisztán megmaradni azon a helyen Isten gyermeke és a döntés azt mutatja, hogy mennie kell.

A prófétát, az általa tett csodát, a legszeretettebb személyeket és a tömeget, a sokaság véleményét tudja és akarja a Sátán felhasználni sokszor arra, hogy eltántorítson bennünket az Úrtól vagy akadályozzon az Úrral való kapcsolat felvételében.

Alapigénk azonban rámutat arra, hogyan lehet elhárítani ezt az eltántorításra irányuló veszélyt. Ez az, ami ezt az igét nagyon keménnyé teszi. Mert amilyen módon a veszély komoly, életet, sőt örökéletet veszélyeztető, ugyanilyen módon az elhárítás is életbe kerül. Félreérthetetlen Istennek a szava, amikor azt mondja, hogy halálbüntetést kell alkalmazni annál, aki téged el akar tántorítani tőlem. Az elsőnél még talán nem is olyan nehéz, de a másodiknál, amikor a kedvelt személyről volt szó; milyen fájdalmasan és keményen hangzik, ahogy Isten hangsúlyozza: te tedd rá először a kezedet és csak utána a nép. Neked kell kimondani azt, hogy nem tudok vele egy lenni, sőt méltó a halálra, bármennyire is szeretem őt, mivel Istent jobban szeretem, meg kell halnia. S lehet, hogy könnyek között, de rá kellett tennie a kezét a feleségre, a legjobb barátjára vagy a fiára vagy a lányára. Rátenni a kezét és kimondani, hogy ítéletre méltó. A város esetében pedig egy egész város kellett kiirtani. Nemcsak az embereket, hanem mindent. Teljesen el kellett pusztítani a várost. A mi XX. századi gondolatainknak ez szinte hihetetlennek tűnik, hogyan lehet ilyen kemény Isten ítélete. Azért ilyen kemény, mert kemény és örökéletet veszélyeztető az, amit el akartak érni. Nem könnyű halálba adni azt a személyt és azt a dolgot, ami halálra méltó és halálra való.

Mivel mi újszövetség népe vagyunk, szá-munkra más módon teljesednek be azok az isteni parancsok, amelyeket az ószövetségben találunk. Nekünk már nem kiirtani kell a várost, sem halálra ítélni és megkövezni szeretteinket és a prófétát, hanem lelki értelemben kell megvalósítani a halálos ítéletet. Ez sem könnyebb ám, mint a másik volt, sőt kifejezetten lehetetlen számunkra. A példából kiderül, hogy miért lehetetlen. Jézus ugyanis arra utalt, ha valaki jobban szereti a legközvetlenebb hozzátartozóit, sőt volt, amikor azt mondta, ha valaki meg nem gyűlöli apját, anyját, feleségét — itt a gyűlölni kifejezés nem a gyűlölet elsődleges jelentésében értendő, hanem abban a jelentésben, ha valaki jobban szereti a közvetlen hozzátartozót, mint őt, az nem lehet az Ő tanítványa. Azaz Jézus azt mondta ki, hogy nem kerülhet elébe sem-mi. Olyan nincs, hogy az Isten iránti szeretetem elé kerül bárki más iránti szeretet vagy tisztelet. Ezért szakítani kell kíméletlenül a nem hívő baráttal, a rosszra vivő baráti társasággal, ha kell, inkább meghalok a testi betegségemben, de nem megyek el olyan helyre és olyan gyógyítóhoz, ahol idegen, Isten-elle-nes erők működnek és ahol a lelkem vész kár-ba, megtagadom a gonosznak minden csábítását és ha kell, a saját társamnak mondom ki, hogy nem, mert számomra az Úr szava az első. Vagy amikor a többségi véleménnyel szem-ben vállalom, hogy én Istennek engedek inkább, semmint az embernek.

Akik tapasztalták, tudják, hogy lehetetlen, hogy mi ezt megtegyük. Egyedül Jézus Krisztus által válik lehetségessé. Ugyanis Jézus Krisztus volt az, aki éppen a kísértéskor mondta ki, hogy “távozz tőlem, Sátán”. Az Újszövetség héber fordításában ugyanaz a héber szó szerepel, mint amit itt eltántorításnak fordít az újfordításunk. Jézus tehát azt mond-ta, tántorodj el tőlem, Sátán, mert én nem vagyok hajlandó eltántorodni az én Atyámtól és az én Atyámtól kirendelt utamtól. Te legyél az, aki eltántorodsz! Én nem tántorodom el az Úrtól, mert számomra Ő az első. Péternél is kimondta Jézus ezt: távozz tőlem! Nem Pétert, hanem a Péterből szóló ördögi kísértést ítélte így el. Jézus azonban nemcsak kimondta, hogy távozz tőlem, hanem Ő kész volt meghalni is azért, hogy a mi életünkben is megvalósulhasson, hogy mi ki tudjuk mondani ezt, még azok felé is, akik hozzánk nagyon közel állnak. A mai igének ez volt a nehéz üzenete, hogy amikor a hozzánk közelálló személyek — legyen bárki is az — akarnak eltántorítani az Úrtól, az Úr útjától, vagy akarják megakadályozni azt, hogy az Urat kövessük.

Jézus Krisztus mit tett? Ment a keresztre, vállalta a halált, az Istentől való elszakítottságot is, azaz hadd mondjam most így; Jézus vállalta azt, hogy eltántoríttatott Istentől teljesen, örökkévaló módon. Örök kárhozatot szen-vedett el, s mindezt azért tette, mert egyrészt Isten akaratát teljesítette, másrészt — és ez a számukra fontosabb —, hogy nekünk segíthes-sen, hogy bocsánatot adhasson azokra a bűneinkre is, amikor eltántorodtunk az Úrtól, hogy bocsánatot adhasson egész életünkre, ha Isten nélkül élnénk még távol tőle, és hogy a bűnbocsánat mellett egy egészen más élettel ajándékozhasson meg bennünket. Azzal az élet-tel, melyet az jellemez, hogy mivel Jézus él bennem, az Ő lelkülete működik bennem ezért már én is jobban szeretem Istent, mint mindenki mást, még a hozzám legközelebb állókat is. János ezért írja a levelében, hogy Isten előbb szeretett bennünket azért, hogy mi is szerethessük őt.

A mai ige egyetlen kérdése, hogy mi kit szeretünk jobban, amikor próbálnak eltántorítani bennünket az Úrtól, akadályozzák azt, hogy megtérjünk az Úrhoz. Szeretjük-e jobban az Urat vagy mást szeretünk? Ha az Urat jobban szeretjük, akkor annak következményei vannak a hozzá való viszony kérdésében. Csak az tudja jobban szeretni az Urat, aki a különlegesen nehéz helyzetekben őszin-tén, ha kell sírva mondja ki azt, hogy Uram, segíts most, mert nem akarok mást imádni, mást szeretni rajtad kívül. Uram, adj erőt ahhoz, hogy el tudjak szakadni attól, aki kötöz, aki nem engedi, hogy veled élő, személyes kapcsolatom legyen. Segíts elhinnem azt, hogy te be tudod pótolni azt a veszteséget, amelyet én most érezni fogok, mert téged választalak! Itt szeretném megemlíteni, hogy amikor a várost kiirtották, akkor a szánalom ott lehetett volna, hogy egy egész város kihal. Ez óriási veszteség. De Isten azt mondja, hogy ha ti mindezt megteszitek, akkor az Ő irgalmában megszaporítja őket. Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó, hogy így elforduljon rólad az Úr izzó haragja és irgalmazzon neked és irgalmában megszaporítson, aho-gyan azt esküvel ígérte atyáidnak. Itt azt mond-ja, ha vállaljátok ezt a kemény ítéletet, én meg-szaporítalak benneteket. Higgyétek el, hogy sokkal több városnyi népet fogok nektek adni, ha engem szerettek jobban. Azt is tudjuk azonban, hogy lehet, azt kell kimondanunk nekünk is, de Uram, ha te nem tennéd is, ha mindent elveszítek munkámat, barátaimat, az egészségemet, én akkor is téged választalak, mert számomra te vagy a legfontosabb. Én téged szeretlek a legjobban, hiszen te előbb szerettél engem, és te mentettél meg engem.

Testvérek, a közelálló személyeket is felhasználhatja — nem mindig használja fel — a Sátán arra, hogy eltántorítson bennünket az Úrtól és akadályozzon az Úrral való kapcsolat felvételében. Figyeljünk erre és ne engedjük, hogy bármi más, még a legközelebb álló személy is fontosabbá váljon, mert akkor megtörténhet az, ha én az Urat választom, egy idő után lehet, hogy az a másik személy is az Urat fogja választani és nem marad meg abban, amiben és amire engem is el akart tán-torítani.

 


 

Imádkozzunk!

Istenünk, Édesatyánk, olyan nehéz azt látni és tudatosítani, hogy ha téged szeretünk, akkor mást nem részesíthetünk előnyben szeretetünkkel. Bármennyire is nehéz, Urunk, elismerni azt, hogy szakítanunk kell, halálba kell adni mindazt, ami tőled elválaszt, szeretnénk mégis arra kérni téged, hogy Jézus Krisztus által szerzett erővel és kegyelemmel segíts nekünk abban, hogy el tudjuk végezni azt a halálos ítéletet, halálbüntetést lélekben, amelyet Izrael népének kellett, amikor a Sátán kisértette őket. Könyörülj meg rajtunk, hogy ne kerülhessen senki és semmi eléd az életünkben! Segíts, kérünk úgy szeretnünk a hozzánk legközelebb álló személyeket, hogy a te szereteted legyen akkor is az első! Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy amikor ilyen nehéz és kemény módon kísért bennünket is a Sátán, hadd tudjunk résen lenni, nemet mondani és akarjunk melletted dönteni! Könyörülj meg azokon, akiknek a megtérését akadályozza az, hogy valamitől nem tudnak, nem akarnak elszakadni vagy mások fontosak még számukra! Add, hogy megérthessék, hogy érdemes téged választani!

Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztusban erre a nehéz parancsolatodra is erőt adtál nekünk. Köszönjük, hogy benne és általa egészen új élettel ajándékoztál meg, amikor nem magunk vagy mások az elsők az életünkben, hanem te. Add nekünk, Urunk, ezt az új életet! Add, Urunk, hogy tudjunk szüntelenül megújulni! És hadd tudjunk teljes szívvel ragaszkodni hozzád, a te igédhez! És segíts, hogy amikor apró engedetlenségekben próbálja a Sátán gondolatainkat, odaszánt életünket tőled eltántorítani, akkor is hadd tudjuk drasztikusan leleplezni és elhárítani a kísértést, a támadást! Köszönjük, Urunk, hogy mindezeket kész vagy nekünk adni. Add, hogy mi is akarjuk ezeket elfogadni, birtokolni! Jézus Krisztusért hallgasd meg a könyörgésünket!

Ámen.