ERŐS SZÍV

Alapige: Zsid 11,24-27

“Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét, Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, mert erős szívű volt, mint aki látta a láthatatlant.”

 


 

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, dicsőítünk, áldunk és magasztalunk. Valljuk, hogy egyedül te vagy Isten. Te teremtetted az eget, a földet és mindent, ami azokban van.

Magasztalunk téged, mert örökkévaló szeretettel szerettél minket, azért terjesztetted ki reánk a te irgalmasságodat, és ezért küldted el utánunk a mi Urunk Jézus Krisztust, aki megváltott minket a bűnből és a halálból. Áldunk igédért, amivel ma is új életeket tudsz teremteni.

Köszönjük neked mindnyájan az édesanyánkat. Kérünk, bocsásd meg mindazt, amivel ellene vétkeztünk, és töltsd meg az édesanyák szívét tőled kapott, el nem fogyó bölcs szeretettel.

Köszönjük neked azokat, akik ma akarnak hitvallást és fogadalmat tenni. Kérünk, kegyelmes Istenünk, te magad konfirmáld, erősítsd meg az ő benned vetett hitüket, és tedd őket készekké a neked való engedelmességre.

Kérünk, miközben hallgatjuk most a te igédet, ajándékozz meg a te világosságoddal, töltsd meg a szívünket a te békességeddel, segíts most egyedül reád figyelni, hogy ma, ha a te szavadat halljuk, meg ne keményítsük a szívünket, hanem tudjunk változni, egészen új emberekké lenni, akikben kiábrázolódik a Krisztus.

Ajándékozz meg olyan igével, ami a te szádból származik, és áraszd ki reánk gazdagon Szentlelkedet.

Ámen.

 


Igehirdetés

Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet ezen a szép konfirmációi ünnepi istentiszteletünkön. Hadd köszönt-sük ma reggel mindenekelőtt az édes-anyákat. Gondoljunk Isten iránti hálával azokra, akik már nincsenek közöttünk, és amit még lehet, pótoljuk azoknak, akik itt vannak. Isten áldja meg őket, hogy tőle kapott szeretettel tudják szeretni a körülöttük levőket.

Mai istentiszteletünknek három ré-sze van: az igehirdetés, a konfirmálók fogadalomtétele és az úrvacsorai közösség. Az úrvacsorai rész előtt lesz egy kis szünet, amikor azok, a-kik nem akarnak itt maradni, eltávoz-hatnak.

 


 

A felolvasott igéből ezt a kifejezést szeretném ma különösen hangsúlyozni: erős szív. Azt olvastuk itt Mózesről, hogy erős szívű volt, és ezért használhatta őt Isten egy egész nép számára áldásul.

Azért volt erős szívű, mert ismer-te az erős Istent, és erősen ragaszkodott az élő Istenhez minden körülmények között.

A konfirmáció szó azt jelenti: meg-erősíteni. Tartalmilag arra gondolunk mindig, hogy megerősíteni valakit az élő Istenbe vetett hitében, és erősíteni arra, hogy kész legyen Istennek engedelmes életet élni.

A mi országunknak és egyházunk-nak erős szívű fiatalokra van szüksége. Olyan nemzedékre, amelyiknek erős a szíve, amelynek tagjai tudják, honnan jönnek, merre tartanak. Tud-ják, kihez tartoznak, ha már megismerték az élő Istent. Akiknek a lába alatt biztos talaj van, és ezen megvetik a lábukat egy ilyen szellemi földrengésekben gazdag időben, és nem inog meg az, amin megálltak, mert ez a fundámentum — ahogy a Szentírás mondja — maga a feltámadott Jézus Krisztus.

Olyanokra van szükség, akik meg-ismerték az igazságot, és az igazság szabadokká tette őket, és akik ragasz-kodnak a megismert igazsághoz, Jézus Krisztushoz, minden körülmények között. Ezért nem lehet őket eladni és megvenni. Nem lehet őket megtéveszteni és elhitetni, mert isme-rik Jézust, és mindent hozzá mérnek.

Biztos iránytű van a kezükben, a Szentírás, Isten igaz igéje, és ezért nem lehet félrevezetni őket.

Olyan fiatalokra van szükségünk, akik tudnak határozott nemet mondani mindarra, ami gazemberség, ha-misság és nem Istentől való, és tudnak naponta újra meggyőződéssel igent mondani, vállalva ezért az áldozatot is, mindarra, ami Istentől va-ló, igaz, szent és nemes. Az ilyen emberek tudnak küzdeni. Készek áldozatot vállalni másokért és jó ügyekért. Hiteles, egyértelmű életük van. Nem a pillanatnyi kívánságaik határozzák meg, hogy mit csinálnak, és nem az önös érdekük alapján döntenek. Egy ilyen bálványoktól hemzsegő világban ismerik, tisztelik és mások előtt is vállalják az élő Istent, és nem szégyellik, hogy hozzá tartoznak. Ezért tudnak másokon is segíteni, ezért lehet rájuk támaszkodni.

Nekünk túl sokba kerül a társadalmi méreteket öltő léhaság, ami eluralkodik körülöttünk. Az, hogy felet-tébb sok gyenge szívű ember van, a-kik nem tudják kicsodák, mit akarnak, mit hisznek, honnan jönnek, és merre tartanak. Akik állandóan megterhe-lik a többieket. Félelmesen nő a társadalomnak az élősködő rétege. Erős szívű emberekre van szükség, akiket érdemes követni, akikre lehet támasz-kodni, akik nem ismerik a megalkuvást, akik készek másokért élni, és tudják, hogy eközben fog kibontakozni az ő életük is. Akik látták a láthatatlant — ahogy itt Mózesről olvas-tuk. Akik ismerik és követik Istent.

Mózes erős szívű volt, mint aki látta a láthatatlant. Aki az ő életét ismeri, az tudja, hogy Istennel közvetlen közösségben élt. Beszédes viszonyban volt vele. Gyakorlatilag vé-gigimádkozta az életét. Egész élete során Istennel szoros közösségben élt, és neki szolgált, nem a népet szolgálta ki, és végképpen nem a saját élvezeteinek szolgált.

Miben állt Mózes életében, hogy erős szívű volt, és hogyan valósulhat meg a ti életetekben és mindannyiunkéban az, hogy Isten erős szívű emberekké formál bennünket?

Alapigénk Mózes életéből négy képet villant fel, melyek sok egyéb között jól szemléltetik, milyen egy erős szívű ember az élet sokféle kísértése, támadása között.

Először azt jegyzik fel róla, hogy erős szívű volt, és ezért tiltakozott, hogy a fáraó leánya fiának mondják, pedig őt a fáraó leánya fiává fogadta. Amikor a királylány megtalálta a síró csecsemőt a mózeskosárban elrejtve a Nílus egyik nádasában, megesett a szíve rajta és nagy hirtelenjében adop-tálta, fiává fogadta.

Mózes tehát a fáraó fogadott uno-kája volt. Leélhette volna az életét úgy, mint az uralkodó családnak a hozzátartozója. Ő azonban akkor már megismerte Istent, és látta, hogy a kettő együtt nem megy: vagy a fáraó unokájaként él, vagy Isten gyermekének vallja magát. A kettő kizárja egymást. Vagy, vagy.

Csábító volt egy világbirodalom uralkodója unokájaként élni, aki akkor már minden elérhető műveltségre is szert tett ott az udvarban. És ijesztő volt a számukra ismeretlen és megvetett, láthatatlan, de élő Istenhez tartozni és hozzátartozójának vallani magát. Ő azonban erős szívű volt, és ezért tiltakozott, hogy a fáraó unokájának nevezzék.

Kedves konfirmáló testvérek, és mindnyájan, akik itt testvérek, folyamatosan ki vagyunk téve annak, hogy beszippantson minket egyfajta uralkodó család. Az éppen uralkodó ideológia, az éppen uralkodó divathóbort, a mindenkori korszellem, sok szépnek álcázott közönséges bűn, és az ősi ellenségünk, maga személyesen, az ördög.

Van-e bátorságunk újra és újra til-takozni, nemet mondani minden ilyen csábításra, hívogatásra, akármilyen sokat ígérő is az? Van-e olyan erős szívünk, hogy átlátunk ezeken a hazugságokon, és azt mondjuk: nem, és ezzel egyidejűleg újra és újra igent mondunk Istennek, aki kész minket az ő családjába befogadni?

Itt világosan kell látnunk mit jelent az az ige, amit mind a tizenéves, mind a felnőtt konfirmandusok meg-tanultak könyv nélkül, és a dolgozatban is kiválóan leírták. Mit jelent az, ha életté válik a számunkra: akik Jézust befogadták, azoknak megadja azt a kiváltságot, hogy Isten fiaivá legyenek. Mert mindnyájan úgy szü-letünk, hogy nem vagyunk azok. Ebbe nem belenő az ember, ezt nem lehet megtanulni, ez nem idővel jön meg, hanem ez olyan éles cezúrával kezdődik, mint a születés. Ezért is nevezi Jézus újjászületésnek. Akik Jézust az életükbe befogadják, mint bűnbocsátó Megváltójukat és parancsoló Urukat, akinek attól kezdve tudatosan engedelmeskednek, mint Mó-zes az élő Istennek, azok megkapják azt a kiváltságot, hogy Isten fiaivá lehetnek. Ezeknek lesz erős szívük, viszont őket is újra és újra csábítja a mindenkori fáraó, de ha erős szívük van, akkor tudnak tiltakozni, és újra és újra tudnak dönteni az őket elfogadó Isten mellett.

Adjon Isten mindannyiunknak i-lyen erős szívet!

A másik, amit Mózesről olvasunk: akinek erős szíve van, az nem a világgal tart, hanem az Isten népével. “Inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét.”

Pedig gyönyörűséget kínál a bűn, csak azt nem mondja meg soha, mi lesz annak az ára, és hova vezet az az út, amire hívogat. S miközben gyönyörűséget kínál, Isten népéről lehet tudni, hogy mindig megvetett volt ezen a világon. Akik így Isten gyermekeivé lettek, ahogy az előbb hallottuk, azok szétszórva élnek ezen a világon, mindig kisebbségben, és általában lenézik, megvetik, gúnyolják őket. Sőt, azt olvastuk: együtt kell sanyarogni az Isten népével. Viszont, aki már megismerte azt az Istent, akinek a népéhez tartozni akar, aki tudja, hogy az az út hova vezet, a-melyiken Isten az Ő népét vezeti sokszor sanyargatások között, annak erős szíve lesz, és ez az “inkább” természetes lesz számára. Kínálhat a világ, amit akar, reklámozhatja, milyen gyönyörűséggel jár az, az erős szívű és az Istent ismerő ember tudja, hova jut majd ott, és azt is tudja, hova vezet az élet útja, amelyikre őt az élő Isten hívja. Ezért lesz ereje inkább választani az Isten népével való e-gyüttmaradást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét.

Lényegében minden döntésünk mögött ott kell lenni ennek az erős szívnek. Naponta produkál az élet olyan helyzeteket, amelyek kiderítik, leleplezik, hogy mi a bűn ideig-óráig való gyönyörűségével rokonszenvezünk inkább, vagy vállaljuk újra és újra az Isten népét, esetleg az azzal való együttnyomorgást, de tudjuk, hogy ezzel vállaltuk újra és újra az élő Istent, aki nem ejti ki a kezéből azt, akit egyszer kezébe vett, és aki minden ígéretét hatalmasan teljesíti.

Ilyen választás elé gyakran állít az élet. Nem bűn például bulin részt venni, de néha el kell dönteni: vagy az Isten népével akarok maradni és akkor az a buli kimarad, vagy az Isten népét megvetem, és megyek bulizni. Ez a döntés végigkíséri egész életünket. Van, hogy a kettő együtt nem megy. Persze ehhez az kell, és csak annak van erős szíve, aki egyre jobban megismeri azt az erős Istent, aki gyermekévé fogadott, és aki mel-lett egyszer már döntöttünk, és tudja, hogy nyugodtan elengedheti a bűn ideig-óráig való gyönyörűségeit. Azzal nem lesz szegényebb az élete, mert Istentől olyan értékeket kap, a-miket senki mástól nem kaphat, amik igazán gazdaggá teszik már itt, és amely értékek megmaradnak a halál után is.

Jézus így mondta egyszer: Aki az Istenben gazdag, az nyugodtan lemond minden egyébről, ami ettől tar-taná távol.

A harmadik, amit itt olvasunk: akinek erős szíve van, az a megjutalmazásra tekint. Arra a jutalomra, amit Isten kínál. “Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.”

Egyiptomnak is vannak kincsei. Kínál nekünk ez a világ anyagi javakat, sikert, hatalmat mások felett, érvényesülést. És sokszor nagy árat fizetünk ezekért a kincsekért. Aki azon-ban megismeri Istent, és belépett az Ő gyermekeinek a családjába, az előtt kinyílik az Isten kincsesháza, és nyugodtan elenged mindent, amit addig szorongatott, vagy ami után kapaszkodott, mert összehasonlíthatatlanul értékesebb dolgokat kap. Mindez nem parancsszóra történik, hanem belülről fakad.

Pontosan emlékszem, hogy a meg-térésem után hogyan alakult át a hét-végi programom. Egészen addig rekedtre üvöltöttük magunkat minden vasárnap délután a futballpályán, a-hol a két neves kecskeméti csapat mér-kőzött meg. Az osztály egyik fele az egyiknek, a másik fele a másiknak drukkolt. Abban az időben még nem volt divat verekedni a meccseken, de üvöltözni igen. És üvöltöttünk.

Amikor Isten a szeretetébe fogadott, egyszerre észrevettük azokat a magányos öregeket, akik egy pici ab-lakú, vizes falú vályogházban laktak, és senki rájuk sem nézett, és vasárnap délután látogattuk őket. Ez viszont feladatokat jelentett, azokra fel kellett készülni. Akkor pedig szombaton délután összejöttünk, hogy i-mádkozzunk ezért a szolgálatért. A kis zsebpénzükből valami apróságot vegyünk. Ahol kétemberes munka volt, valami idébb-odébb tennivaló, vagy favágás, akkor oda ketten men-jünk, és így tovább… Új program lépett be, és boldogok voltunk, hogy ezt csinálhatjuk, mert boldogok lettek azok az öregek, akikhez hetente bekopogtattunk.

Hetek múlva jutott egyszer eszem-be, hogy azt sem tudom, mi volt a múlt vasárnapi, meg az az előtti futballeredmény. Ha nagyon érdekelt, megtudhattam, de ahelyett, hogy ott ordítottam a többiekkel együtt, csend-ben imádkoztunk a nénikkel. Erre sen-ki nem bíztatott minket. Senki nem jutalmazta meg. Jutalmunk az volt, hogy csinálhatjuk, és az ő mosolyuk, meg az örömszerzés. Egészen új értékrend alakult ki — majdnem azt mondom: pillanatok alatt — az újjászületett ember életében.

És minden külső kényszer nélkül, egyszerre hasznossá válik másoknak, mint ahogy Mózest Isten egy egész nép számára hasznossá tette. Tizenéves gyerekek voltunk akkor, és nem váltottuk meg a világot. Tudtuk, hogy nem is kell, mert Jézus azt már elvégezte. De elkezdtünk sebeket kötözni. Eközben bontakozott ki, nőtt az új emberünk, a bennünk élő Krisztus, aki formált és használni kezdett minket. Ez így történik a gyakorlatban, és egyre erősebb szívű lesz az ember, és hagyja a régi értékeket, a világ ideig-óráig való gyönyörűségét, meg Egyiptom kincseit, mert nagyobb kincseket, értékállóbb kincseket kapott helyette.

Végül azt olvassuk itt: akinek erős szíve van, annak van bátorsága szakí-tani mindazzal, ami ezen az úton visz-szatartaná, fékezné. Így olvastuk: “Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félvén a király haragjától, mert erős szívű volt, mint aki látta a láthatatlant.”

Isten megígérte Mózesnek, hogy visszaviszi őt és népét az atyák ősi földjére. Mózes szeme előtt ez az isteni ígéret ragyogott, aminek számtalan akadálya volt, ami sok helyzetben reménytelennek, lehetetlennek látszott, de ő erős szívű volt, mint aki látta a láthatatlant, aki a láthatatlan Istenre teljesen rábízta magát, és az Ő ígéretét készpénznek vette. Mintha már beteljesedett volna. Ez adott neki erőt, hogy sok-sok akadályon át visszavezesse oda a népet.

Mózesnek tehát azért volt erős szíve, mert ismerte az erős Istent. Tisztelte Őt és komolyan vette szavát, az Ő igéjét.

 


 

Kedves konfirmáló testvérek!

Mióta idejártok a gyülekezetbe, mi erről az erős Istenről igyekeztünk beszélni nektek, s a vele való szövetségbe hívogattunk mindannyiótokat. Egyedül Ő tudja, ki vette komolyan ezt a hívást eddig, és ki hallja meg majd később, és esetleg bánja, hogy nem korábban vette komolyan. Most is ennek az erős Istennek a közösségébe hívogatlak mindannyiótokat. Erős szívünk, a szó ilyen értelmében, csak akkor lehet, ha Istennel szoros közösségben éljük az életünket. Erre is a mi Urunk Jézus Krisztus a példa előttünk. Ő tiltakozott mindaz ellen, ami nem az Atyától jött. Így verhette vissza az ördög minden támadását, és kísértését. Vállalta mindazt a gyötrelmet, ami azzal járt, hogy engedelmes maradt az Atyának, és engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Csak ezért kaphatunk mi is erős szívet. Mert megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek bün-tetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulhat meg az életünk.

Boldog ember az, aki ezzel a halálon is diadalmas Krisztussal kerül szövetségbe, és ragaszkodik a vele való szövetséghez.

Már ma elkezdhetjük mindnyájan ezt a vele való életet, ami együtt jár azzal, hogy tudunk tiltakozni mindaz ellen, ami bűn, ami nem Istentől való. Tudunk újra és újra helyesen válasz-tani, és az Isten népében megmaradni. Érzékeljük a dolgok valódi értékét, és igazi értékekhez ragaszkodunk a kacatokat elhagyva. És el tudjuk hagyni azt, amit itt ebben az igében “Egyiptom” jelez, mindazt, ami Isten-től elvonna, és ragaszkodunk Őhoz-zá úgy, mint akik láttuk a láthatatlant, mint akik valóban hiszünk.

Isten konfirmáljon, erősítsen meg mindannyiunkat erre a hitre, ebben a hitben és tegyen hasznossá, áldássá mások számára!

 


 

Imádkozzunk!

Jézus Krisztus, dicsőítünk téged holtig tartó engedelmességedért, mélységes alázatodért. Magasztalunk azért, mert semmi nem volt drága neked, csakhogy segíthess rajtunk.

Megvalljuk: sokszor gyenge a szívünk. Bocsásd meg azt a sokféle megalkuvást, ami végigkíséri az életünket. Bocsásd meg, hogy inkább megmagyarázzuk a bűneinket, ahelyett, hogy elhagynánk. Bocsásd meg, ha félünk ráhagyatkozni a te igédre, és várni ígéreteid teljesedését. Bocsásd meg, ha kicsinek látunk téged, és azért gyenge a szívünk, mert nem tudjuk, milyen erős Isten vagy te.

Könyörülj rajtunk, és erősíts meg mindnyájunkat a hitben!

Könyörgünk most különösen azokért a testvéreinkért, akik ma tesznek hitvallást és fogadalmat. Engedd, hogy igaz legyen minden szó, amit kimondanak. Te pedig kegyelmesen lásd meg az ő szívük szándékait és hallgasd meg az ő imádságaikat, és ajándékozd meg mindannyiukat ilyen erős szívvel.

Jó tudnunk, Urunk Jézus, hogy ismered, milyen az, kísértések között élni. Tudod, milyen az: embernek lenni. Áldunk azért, mert megkísérttettél te is mindenben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt, és ezért tudsz segíteni rajtunk, akik különféle kísértésekbe esünk. Adj nekünk győzelmet a kísértések között. Segíts, hogy mindnyájan rálépjünk arra az útra, amelyik az életre visz, amelyiken téged követhetünk. Köszönjük, hogy hűséges vagy, végigkísérsz ezen az úton, és megérkezhetünk abba a célba, amit te készítettél el számunkra. Adj állhatatosságot eközben, ragaszkodást hozzád.

Kérünk, hallgasd meg kinek-kinek a szívében levő hálaadást és könyörgést, és ezt a mi közös fohászunkat is a te nagy kegyelmedből.

Ámen.