PARANCS ÉS ÍGÉRET

 

 

Lekció: Mk 3,31-35

 

Alapige: Józs 1,1-9

“Mózesnek, az Úr szolgájának halála után ezt mondta az Úr Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahova léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. A pusztától és a Libánontól a nagy folyamit, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagy-lak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagy abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.”

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, megvalljuk neked azt, hogy a mi egyik legnagyobb bűnünk az, hogy kétfelé sántikálva akarunk élni. Sokszor jövünk úgy a gyülekezetbe, hogy felvesszük a hívők nyájas mosolyát, és beszélünk a mi csodálatos istenélményeinkről, de az igazság az, hogy nem szólhatsz hozzánk, és nem vezethetsz minket, mert nem akarunk engedelmeskedni neked.

Csak te tudod Urunk, hogy hányan vannak, akikhez azért nem szólunk, vagy akiket azért ítélünk el, mert nem azt tették, amit mi jónak láttunk, mert merték vállalni a saját útukat és feladatukat. Mi pedig nem akarunk elfogadni tőled kapott utat és feladatot.

Urunk, megosztott élet az életünk bűn és istentisztelet között, és sokszor emiatt olyan erőtlen, üres és sötét. Adj nekünk, kérünk, világosságot! Újítsd meg az életünket! Adj nekünk, ha még nincs, kérünk, új szívet! Mutass, utat, kérünk, ha tévedtünk vagy eltévedtünk!

Kérünk, adj gyógyulást a betegeknek, vigasztalást a gyászolóknak, békességet a békétleneknek! Kérünk, add a legnagyobb ajándékot, amit ember kaphat, a te igédet! Urunk, csak te tudsz megtartani, megmenteni és aztán magadhoz felvinni minket.

Szólj hozzánk, kérünk, hogy figyelhessünk rád!

Urunk, mi semmi mást nem kérünk most tőled, mint azt, hogy ébressz fel minket! Köszönjük, hogy erre egyedül te vagy képes a te tökéletes és mindig élő és ható igéd által. Nekünk pedig, kérünk Urunk, adjál belátást, és tedd világossá, hogy hogyan döntsünk, ami kedves előtted, ami szerinted való, ami tőled való! Segíts felismernünk azt, kérünk!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Edison 1100. kísérlete is kudarccal vég-ződött egy anyaggal kapcsolatban, és akkor valaki azt mondta neki: “Bizony Ön elpocsékolja az idejét.” Erre Edison azt válaszolta, hogy szó sincs róla, csak 1100-szor rájöttem arra, hogy ezt hogy nem lehet csinálni.

Nagyon sokszor és nagyon sokan pontosan ide jutunk el, ha nem is ennyiszer, de sokszor rájön az ember a próbálkozások, a kudarcok és az eredménytelenség láttán, hogy bizony ezt így nem lehet csinálni. S talán arra is rájövünk, amit a Biblia mond, hogy vannak utak, amelyek az elején jónak látszanak, de a vége pusztulás. Sajnos több-ször már csak a pusztulás szélén állva jövünk rá, hogy az út nem volt jó.

Ami igazán nehéz, az az, hogy eldöntsük, hogy mi az, ami Isten akarata szerint való, és mi az, ami Isten akarata ellen van. Ha ebben mindig lenne bölcsességünk, akkor sokkal kevesebbszer tévednénk el, és sokkal kevesebb törés lenne az életünkben.

Az azonban nyilvánvaló, hogyha megszegjük Isten törvényét, annak a következményeit aratni kell. Amit vetünk, azt fogjuk aratni. Ez igaz így is, hogy annak a negatív következményeit aratjuk majd, és igaz úgy is, hogyha engedelmeskedünk Istennek, akkor aratni fogjuk az Ő tanácsát, vezetését, a tőle való békességet, és sok mindent még, amiről ebben a részben szó van.

Sokszor talán azt hisszük, hogy az az út a jó, amit mi jónak tartunk. Elindulunk azon, s vége tényleg az, hogy kimerülünk idegileg, sokszor fizikailag is betegek leszünk, összeroppanunk, kisebbségi érzés, félelem és gyötrelem lesz a vége egyszerűen azért, mert félreismertünk valamit, vagy nem jól ismertük fel, hogy mi Isten akarat.

Valaki ezt egy kísérlet kapcsán fogalmazta meg, ezt a képet használta fel — természetesen minden példa sántít, ez is —, így mondta el az illető, hogy olyan ez időn-ként, mint amikor egy gyönge elektromos ütés éri a patkány orrát, hogy ne tévedjen el az útvesztőben, hanem indulhasson a sajt irányába. Hogy ne eltévedjen, hanem meg-találja a helyes utat. Természetesen a hívő emberek nem patkányok, ez nem is jut sen-kinek az eszébe, és nekünk Isten nem sajtot akar adni. Ami igaz ebben a példában az az, hogy van úgy, hogy az az ütés, ami ér, az az összetörettetés, azért engedi meg Isten és azért van, hogy a helyes irányba fordítsa a mi életünket. Hogy ne az útvesztőkbe menjünk el, és süllyedjünk alá, hanem meg-találjuk az Isten szerint való helyes és kedves utat. Hogy elkerüljük egy rossz döntésünknek a messze ható, súlyos következményeit.

Hogyan lehetséges tehát jól elindulni egy feladat elvégzésére, megérteni Isten aka-ratát, hogy beteljesedjen mindaz, amit itt Józsuénak ígér? Sikerrel jársz utadon és boldogulsz. Végül is az nem hitetlenség, hogyha valaki szeretne sikeres és boldog ember lenni. A kérdés az, hogy milyen úton érkezik el ezekhez?

A mai bibliai részből, amit felolvastam, hat ponton keresztül, hat területen keresztül válhat Isten üzenetévé mindaz, amit olvastam. Figyeljünk most ezekre!

Milyen helyzetben volt Józsué? Őrségváltás idején kapja Istentől a feladatot. Nem tudjuk pontosan, hogy Mózes mikor halt meg, Krisztus előtt 1750 táján történhetett. Az ő engedetlensége miatt az ígéret földjére már nem mehetett be Mózes a néppel, de Jerikóval szemben, a Piszga csúcson, fönt a hegyen, benézhetett az ígéret földjére, és aztán meghalt ott Mózes, és azt olvassuk, hogy Isten eltemette őt.

Aztán kinevezi a nép vezetőjévé Józsu-ét. A neve azt jelenti: Jahve = szabadítás. Isten szabadítása. Attól kezdve ezt a feladatot, amit addig Mózes végzett, Józsué veszi át. Ez már fontos figyelmeztetése Istennek a hívők számára, hogy nincs olyan, hogy lefoglaltam egy szolgálatot meg egy feladatot. Lehet, hogy tényleg életünk végéig végzünk valamit, de ha valamit rosz-szul csinálunk, engedetlenül, vagy engedetlenséget követünk el, ahogy azt Mózes is tette, Isten visszavehet egy szolgálatot. Vagy egyszerűen a halálunkkal véget ér, és mi nem vagyunk pótolhatatlan emberek, mert Mózest is pótolta Isten, és a helyére állította Józsuét.

A Máté evangéliuma 3. fejezetében azt olvassuk: “Isten a kövekből is támaszthat fiakat magának” — ha azt úgy gondolja. A Mózesnak adott ígéret tehát mostantól kezdve Józsuénak szól. Kánaán földje a tiétek.

Mi az első biztatása Istennek ebből a részből? Az, hogy Isten maga határozza meg a hívő emberek feladatát. Mit olvasunk? “Indulj el, nektek adom mindazt a helyet, ahova léptek, ahogyan azt megígértem.” Először is Isten nagyon őszinte. Megmond-ja Józsuénak, hogy Mózes meghalt. Mózes szolgálati ideje lejárt, mostantól kezdve Jó-zsué rád bízom ezt a népet, amelyet eddig Mózes vezetett.

Kiderül Józsuéról, hogy az ő szíve nyi-tott erre a szolgálatra. Megtanulta Mózes mellett, hogy hogyan lehet engedelmeskedni az Istennek. Adjunk hálát azért Istennek, ha van a környezetünkben olyan, aki hitben jár, és az ő hite által mi tanulhatunk. Ő hogyan jár Krisztussal? Hogyan engedelmeskedik, hogyan szokott dönteni? Mi előzi meg a döntését? Hogyan vizsgál meg egy kérdést, egy helyzetet, egy feladatot, egy nehézséget?

Józsuét állítja tehát Isten Izráel népe élére, s a nép vezetői és a nép ezt elfogadja. Isten jelöli tehát ki és adja a feladatot. Ő határozza meg a feladatokat a hívő ember számára.

A második biztatás a 3. versben olvasható. Azt mondja Isten: “Nektek adok min-den helyet ahova léptek, ahogyan megígértem Mózesnek.” Testvérek, minden hely-zetben és esetben, amikor egy hívő ember egy döntés előtt áll, és az Isten akaratát sze-retné tudni, akkor azt megértheti. Isten nem játszik velünk. Józsuénak is ad feladatot, kijelöli a munkakörét, az adott helyzetben. Azt mondja, hogy: “Nektek adok minden helyet ahova léptek, ahogyan megígértem Mózesnek.” Vagyis, amit megígértem, először Mózesnek, a népnek, azt beteljesítem Józsué, mert én nem hazudok. Szavam meg-történik és valóság lesz. Nem csaplak be, ahogyan mondtam, az úgy be fog teljesülni.

Testvérek, Isten tudja, hogy milyen törékeny a mi bizalmunk. Hányszor becsaptak már minket? Talán pont azok, akikben a legjobban bíztunk? Hányszor összetört az emberbe vetett bizalmunk? Nem véletlen az, amit Jézus mond. Nem bízta magát a tanítványokra, mert tudta, hogy mi van bennük. Jézus Krisztus egyedül az Atyában bízott, mert tudta, hogy csak az Istenben nem fog csalódni. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy ne bízzunk meg a társunkban, szüleinkben, a gyerekeinkben, de mindenképpen van egy határ, amin túlmenve ne csodálkozzunk azon, hogyha ez a bizalom esetleg törést szenved.

Sok megszégyenülésen és kudarcon ju-tottunk túl talán mindnyájan, bocsánat, hogy így mondom, sok koppintás érte az orrunkat. Sokszor onnan, ahonnan nem is vártuk volna. Bizonyos helyzeteket megpróbálva újra és újra oda jutunk, hogy vagy az Istenre hallgatunk, figyelünk és döntünk vele, vagy pedig csúfosan eltévedünk, és kudarcot vallunk.

De bármelyikünk imádsága lehet ez: “Uram, útaidat mutasd meg nekem! Vizsgáld meg a szívemet, és vezess engem a te nevedért!” Bármelyikünk imádsága lehet ez. Aki kér, az kap, aki keres, az talál, és aki zörget, annak megnyittatik, de ne megerősítést várjunk Istentől a döntéseinkre, hanem mondjuk el mindazt őszintén, ami a szívünkben van, és várjuk az Ő válaszát. Ne mi mondjuk meg Istennek, hogy: Uram, jó lenne, ha így cselekednél! Hanem higy-gyük el, hogy az a legjobb a számunkra, ha Ő úgy cselekszik, ahogy azt Ő gondolja.

A harmadik biztatás a következő versből derül ki a feladattal kapcsolatban. Isten szabja meg a dolgok határát. Itt azt olvassuk, hogy a pusztától, a Libánontól a nagy folyamit, az Eufrátesz folyamig, nyugat fe-lé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa.

Testvérek, Istentől megtudhatjuk a feladataink és a szolgálatunk határát is. Jó-zsuénak nem kellett tovább menni északra, meg délre, meg keletre. Isten kijelölte a ha-tárokat. Azt mondta, hogy Józsué, a feladatod helyszíne ezen belül van. Ha kívülre mentek, vereséget szenvedtek. Ha engedetlenek voltak, elbuktak. A feladat határait Isten határozza meg. Győzték így a feladatokat, győzte Józsué, és bírta a vezetést, és nem roppant össze. Nem roppant össze a feladatok súlya alatt. Nem terhelte túl magát. Nem tette tönkre lelkileg magát, és nem roppant bele fizikailag. Nem lettek pszichoszomatikus problémái, lelki eredetű, testi bajok, mert Isten kijelölte a feladat határait, és Józsué megmaradt az Istentől jelöl határokon belül. Nem lépte azt túl. Ha mi túllépjük, bár hivatkozunk sok mindenre, arra, hogy kevés a pénz, mert az mindig kevés, arra, hogy mindent értetek teszek, és ti nem értitek. Hány családfő mond-ja ezt? Pedig lehet, hogy csupán most már a saját szórakozására teszi. Egyszerűen a-zért, mert nem tud megállni. Nem marad meg az Istentől rendelt határokon belül, s annak mindig vereség és bukás a következménye. Isten kijelölte a feladatot Józsué-nak. Tudta, hogy mit bír Józsué, s tudta azt is, hogyha ott marad, azon belül, nem lesz túlterhelt, nem lesz túlhajszolt, és nem hal bele idő előtt a feladatba.

Saját hibáink, s ahogy a Biblia mondja, a hátunkat bottal verő ördög hajszol bele minket olyasmibe is, aminek semmi köze nincs az Isten akaratához. S mivel Ő nem akarja az ilyen hajszoltságot, ezért nem jön velünk, s mivel nem jön velünk, csak bukás lehet a vége.

Testvérek, az is bukás, ha valami sikerül az Isten nélkül, de nincs ott az Isten áldása. A hívő ember számára áldás nélkül elérni valamit, felér a bukással. Isten a pró-bák idején sem terhel feljebb, mint ahogy mi el tudjuk hordozni. A kísértés alulról jövő, ördögi, a próbák felülről jönnek, Istentől. De azt mondja, hogy a próbák idején is megtart. És azzal együtt a kimenekedés útját is megadja azoknak, akik Istenben bíznak.

Hadd kérjem azt, hogy engedjük azt, hogy az Isten Szentlelke átvizsgálja most, megröntgenezze az életünket, a szívünket. Nem kell önvizsgálatot tartani, ezt itt nem mondja a Biblia. De Isten Szentlelkének a világosságában kiderülhet az, hogy hol hagytuk el a határt, ha elhagytuk. Belül va-gyunk, vagy már túlléptük? Nem azért van a csődhelyzet, az a sok nyomorúság, betegség, türelmetlenség, dühösség? Elhagytuk a határt. Isten kijelölte, és mi valami kérdésben túlléptük.

A negyedik biztatás az 5. versben olvasható. Azt mondja Isten Józsuénak: “Sen-ki nem állhat ellened egész életedben, Jó-zsué. Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, és nem hagylak el téged.” Isten a neki engedelmeskedő embernek az Ő szüntelen jelenlé-tét ígéri. Valahol nem ez hiányzik nekünk a legjobban? Nem ezt hiányoljuk? Van, aki nem hiányolja persze. Velem van az Isten, vagy nincs velem?

Valójában a hívő ember legfontosabb kérdése ez kell hogy legyen újra és újra: Uram, jössz velem, vagy ha így döntök, akkor magam megyek? Az egy külön kegyelem, hogy amikor Illés fut Jezábel elöl, visszafelé egyébként azon az úton, ahol Isten egykor küldte. De amikor megáll, s a-mikor azt mondja, hogy hadd haljak meg, akkor Isten megszólítja. A szemével kíséri Isten, de a döntésében nincsen vele.

Józsué szívében azonban ott volt mindig az az elhatározás, hogy nem akar mást tenni, mint amit az Isten akar. Ezt ki is mondja itt egy helyen az ő könyvében (Jó-zsué könyvében) “Én, és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.” Nem azt mondja, hogy ti menjetek, amerre gondoljátok, de ez is benne van, ki-ki úgy rontja el az életét, ahogy akarja, majd felel érte az Isten előtt. “De én, és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.” Akár mit csinál Izráel népe, én, Józsué, meg az enyéim, akik hozzám tartoznak, az én felelősségem alá, azok az Úrnak szolgálnak. És itt nincsen alku.

Holnap reggel odamegy hozzád valaki a munkahelyeden vagy az iskolában, és a füledbe súgja: “Van egy szenzációs ajánlatom. Ha a szomszédos kisváros bankját ekkor és ekkor kiraboljuk, soha nem derül ki, soha nem kapnak el.” Józan ember, kü-lönösen hívő ember erre azt mondja, hogy hogy jut ilyesmi az eszedbe, dehogy megyek veled. Az ilyen nyilvánvaló kísértések idején könnyű azt mondani: nem. De az alulról, hátulról jövő kísértésben, ami úgy csendben a szívben születik meg, abban hányszor elbukunk. Talán nincs igazán ott az, hogy komolyan gondolom, hogy én, és az én házam népe, ha már van, ha nincs, akkor csak én. Uram, bármi történjék, de én el nem hagylak téged, mert neked akarok szolgálni egészen halálomig.

Józsué azt mondja, hogy én nem engedek semmilyen kísértésnek. Én, és az én házam népe neked, szolgál Uram. Ezért kéri a zsoltáros, mert tudja, hogy mi van a szívben: “Tiszta szívet teremts bennem óh, Uram, és a te lelkedet, az erős lelket újítsd meg bennem.” Innen belülről származnak a gonosz gondolatok.

Józsué eltökélte a szívében, hogy csak azt, amit az Isten akar. S ott volt az ígéret: “Nem maradok el tőled, és nem hagylak el.” Testvérek, ez mindenre elég. Nem ma-radok el, és nem hagylak el. E nélkül nem lehet élni — meggyőződésem —, de ezzel az ígérettel lehet élni — és ahogy sokszor látom — boldogan, békességben lehet meghal-ni, átmenni a láthatóból a láthatatlan világba.

Az ötödik biztatása ennek az igeszakasz-nak, egyben egy feltétel is a 7-8. versek. Azt mondja Isten: “Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagy abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva.”

Hogyan adja tehát a feladatokhoz Isten az erőt? Így. Elmondja, hogy hogyan. Eze-ken keresztül. Azt mondja, hogy tartsd meg a törvényt. A kezedbe adtam Isten törvényét, a Tízparancsolat annak csak a summája, a összefoglalása. Vedd komolyan Is-ten igéjét. Se jobbra, se balra ne térj le arról. Ha valaki innen kimegy a szőnyegen a bejárat felé, és jobbra vagy balra letér, akkor neki fog ütközni azoknak, akik a székeken ülnek. Ha megmarad a szőnyegen, akkor ki tud menni az ajtón ilyen baleset nélkül. Erről beszél a Szentírás. Hogyha megmaradunk az úton, Isten igéje a vezérfonalunk, ha ahhoz tartjuk magunkat, amit Ő mond a Szentírásban, akkor nem fogunk eltévedni, ha nem térünk le se jobbra, se balra. Odüsszeusz nem véletlenül kötöztette magát az árbochoz, hogy a szírének hangja se jobbra, se balra, sehova ne csábíthassa el, mert haza akart térni. Volt egy célja, és azt szerette volna elérni. S ezért mindenre hajlandó volt. Ha a hívő ember meg akar maradni az úton, akkor Isten megtartja.

Azt mondja tehát Józsuénak, hogy tanulmányozd az igét, s akkor tudsz majd nem eltérni. Akkor menni fog az, hogy maradsz az úton, és jársz, és boldog leszel, sikerrel jársz utadon, betöltöd az én törvényemet. Akkor lesz erőd arra, hogy az igened igen legyen, a nem pedig nem. Nem úgy, ahogy sokszor a hívők is teszik, hogy hát nem is tudom, nem igen, igen is meg nem is. Maga se tudja a végén, hogy mit akar. “A ti igenetek legyen igen, a nem pe-dig nem, ami ezen felül van, az az ördögtől van” — mondja Jézus nagyon világosan.

Ha maradsz az úton, akkor nem leszel túlterhelt, mert akkor Isten annyi terhet rak majd rád, amennyit el tudsz hordozni. Akkor nem fájdul bele a lelked a bukásokba és a csalódásokba. Nem sóhajtozol bánatodban: miért gyűlöltem az intést, és vetettem meg a feddést. Akkor nem a romokat kell számolgatni a végén, hanem boldog, kiegyensúlyozott és engedelmes életed lesz. Azt mondja itt Isten, hogy akkor sikerrel jársz, és boldogulsz.

Normális dolog, újra mondom, hogy mi sikert szeretnénk eredményeket elérni, és szeretnénk boldogok lenni. Ez nem baj. Jó dolog, de az úton, azon az úton, amit Isten kijelölt.

Jézus azt mondja: “Én vagyok az ajtó. Ha nem rajtam keresztül megy be valaki, az tolvaj és rabló.” Letér jobbra és balra, és megpróbál valahogy becsúszni, bemászni. Nem megy. Se jobbra, se balra. Isten megígérte, hogy veled vagyok, nem hagylak el, és nem távozom el tőled.

Testvérek a Szentírás a fűtőanyag, az üzemanyag, táplálék a hívő ember számára. Azért mondja Isten azt, hogy tanulmányozd azt éjjel-nappal.

Volt egy szekta, amely tagjai felváltva — nem aludtak, egymást váltották — éjjel és nappal olvasták a Bibliát, de a gyakorlatban az életükben nem sok látszott ebből. Megtartották a törvényt, de a törvény lelkét megtagadták. Se jobbra, se balra, mert ha ez megtörténik, elveszítjük a tájékozódó képességünket, letérünk az útról, és akkor eltévedünk. Ha valaki ezt megtartja, átéli ezt a csodát, hogy kezdi érteni Isten akaratát.

Testvérek, akkor se hagyjuk abba, ha valakinek esetleg — mert ilyet is szoktunk mondani — unalmas a Biblia. Nem unalmas az, csak még nem ért mindent. De tegyük meg azt, amit megértettünk. Olvassuk. Kérjük Isten vezetését, és kinyílik a Szentírás csodálatos világa.

Az utolsó, hatodik biztatása ennek a résznek a 9. vers. Isten bátorítja Józsuét a feladat elvégzésére. Nem könnyű egyébként ez sem, amit mond. Azt mondja: “Meg-parancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Is-tened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.”

Lehet parancsra nem félni és nem rettegni, szeretni meg örülni? Nem lehet. Akkor miért mondja Isten? Azt mondja, ne félj és ne rettegj, legyél erős és bátor. Hát ez a négy leginkább hiányzik. Sokszor ott van a félelem és a rettegés mindnyájunk szívében, ott van a döntésképtelenség bizonyos helyzetben. Nem tudunk szeretni, sok-szor nincsen öröm. Isten mégis azt mondja: megparancsolom. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy bennünk él Krisztus.

Jézus is félt. Ott van a Gecsemáné-kert-ben, az Ő emberi természete véres verítékkel imádkozik, de győz az isteni természet benne. Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy te. Akiben ben-ne lakik Krisztus, ha meg is lepi félelem, elmúlik, mert elmondja: “Uram, most félek. Vedd ki belőlem”, és kiveszi. Józsué nem félt? Biztos, hogy félt. Be kell menni egy olyan földre, ahol a hettiták laknak. Erős ellenség volt. De azt mondja Isten, hogy ne félj, ne rettegj, én veled vagyok. Ez a biztosíték. Nem az, hogy mi hívők vagyunk, ha hívők vagyunk, hanem az, hogy az Isten azt mondja, hogy veled vagyok. Akkor nem fogsz félni, nem fogsz rettegni, akkor lesz öröm az életedben, és tudsz szeretni az Isten szeretetével, mert én megtartom benned az én parancsolataimat.

A Szentírás azt mondja, hogy a hívők teste a Szentlélek temploma. Vagyis, lakozást vehet benne Krisztus. Te engeded, hogy templom legyen az életed? Vagy vásárcsarnok az, vagy kultúrterem, várócsarnok, vagy ki tudja micsoda? De nem az Isten Lelkének a temploma, amelyben lakozást vesz Isten a Szentlélek által. Csak veled találkoznak, ha találkoznak veled, vagy a benned lakó Krisztussal is? Nagy különbség. Őt követni akarják, amit mi tudunk nyújtani azt elvetik és megvetik.

Én tudom azt, hogy ez nem megy mindig és mindenkor, és minden körülmények között, nyilvánvaló. Ha mi tartjuk magunkat az úthoz, ha kitartunk a bibliaolvasás mellett, ha kérjük Isten Szentlelkének a vezetését, akkor azt ígéri Isten, hogy veled vagyok, nem hagylak el, bátorítlak, kiveszem a félelmet, sikerrel jársz utadon, és boldog leszel. Boldogulsz és boldog leszel.

Jézus bennünk akar lakni, ez az egyetlen garancia arra, hogy ne tévedjünk el, ne törtjük össze az életünket, hogy ne kelljen negatív módon aratni a következményeket. Amit vetünk, azt aratjuk. Ha istentelen dolgokat vetünk az életünkre nézve, ha tévedést vetünk, akkor annak a szomorú következményét aratjuk. Ha engedelmességet vetünk, akkor azt aratjuk, hogy sikerrel járunk, boldogulunk, boldogok leszünk.

Hit által tehát bennünk akar lakni Jézus Krisztus. Lehet félelem és rettegés nélkül élni. Lehet igazán, ilyen engedelmes életet élni.

Ismételjük át azt, amit tanultunk. A feladatainkat Isten adja. Maga gondoskodik annak sikeres megvalósításáról, Isten jelöli ki a határokat, hogy ne roppanjunk össze. Adja szüntelen jelenlétét és erejét a hívő embernek. Ennek a feltétele az, hogy maradjunk meg a vele való közösségben. Tanulmányozzuk újra és újra az Ő igéjét, és tartsuk meg és őrizzük meg, ami abban meg van írva. S a végén bátorítja Isten az övéit. Nem fogsz félni és nem fogsz rettegni, mert veled vagyok, sikeres leszel, boldogulsz, és boldog leszel.

Testvérek, csak egyetlen egy dolog van, ami több, mint a hit: A még több hit.

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy olyan főpapunk vagy, aki hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, kivéve a bűnt. Áldunk tiszta, szent, Istennek engedelmes, bűnön, betegségen, halálon győztes életedért.

Bocsásd meg, kérünk Urunk, hogy sokszor azt mondjuk, hogy téged imádunk, s közben a világot szolgáljuk, letérünk jobbra is meg balra is. S a kísértések előtt nem akarunk ellenállni, így a kísértések idején nem tudunk megállni.

Adj kérünk hitet, még több hitet, készséget szavad komolyan vételére, igédnek való engedelmességre! Urunk, nem akarunk mást szolgálni, látni, követni, csak egyedül téged. Kérünk, igazítsd a mi lábainkat hozzád, Jézus, mert csak veled találunk meg téged.

Kérünk, tiszta szívet teremts bennünk, és az erős lelket, a te Szentlelkedet újítsd meg bennünk! Segíts, hogy tudjunk szeretni, félelem nélkül élni, örülni, engedelmeskedni, és indulni a tőled való feladatok elvégzésére.

Köszönjük, hogy azzal biztattál minket, hogy abban csak elfáradni lehet, de belerokkanni nem. Urunk, kérünk, áldj meg minket, hogy áldássá lehessünk.

Ámen.