HITVALLÓ KERESZTYÉNEK

 

 

Lekció: Mk 1,14-22

Alapige: Mt 28,18-20

“És hozzájuk menvén Jézus, ezt mondta nekik: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek; és ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

 


 

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük, hogy a te nagy nevedet hívhatjuk segítségül ennek az új esztendőnek első reggelén. Köszönjük, ha igéddel ébredhettünk, köszönjük, hogy itt a gyülekezet közösségében magasztalhatunk és dicsőíthetünk téged, aki felette állsz az időnek, aki egyedül tudod, hogy mit hoz nekünk ez az év, és aki mindent a javunkra fordítasz.

Magasztalunk megtartó kegyelmedért és azért, hogy bízhatunk benned. Köszönjük, hogy sokszor megengedted már, hogy újra kezdjük, amit elrontottunk, és köszönjük, ha egészen újat is kezdhettünk veled.

Kérünk, hogy ha ez nem következett még be, hadd legyen ez az esztendő az a jeles idő, amikor igazán összekötjük az életünket veled és a te utadon járunk. Mi most nem arra kérünk, Istenünk, hogy segíts meg minket a mi dolgainkban, hanem azért könyörgünk már most, hogy taníts meg bennünket a te dolgaidra. Nem a magunk útjára hívunk, hogy kísérj el minket azon, hanem azért könyörgünk, hogy taníts meg minket a te utadra, hogy azon járjunk. És Szentlelkeddel támogass minket, hogy azon mindvégig megmaradjunk. Olts a szívünkbe nagy hűséget irántad. Taníts meg rendíthetetlenül ragaszkodni igédhez, bízni ígéreteidben, bízni benned.

Kérünk, legyen ez az első istentisztelet is már annak az alkalma, amikor megtanítasz minket figyelni az igére, amikor egészen személyessé teszed azt számunkra, az életünket formáló hatalommá. Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy te ma is az vagy, aki annak idején a kapernaumi zsinagógában, és nem úgy beszélsz, mint némely írástudók, hanem, mint akinek hatalma van. Hisszük, hogy hatalmad szavával tartod fenn a mindenséget, és neked lehetséges a mi életünket egészen újjáteremteni.

Köszönjük ígéretedet, hogy ezt az igét kész vagy a szánkba adni, hogy mi is tudjunk másokat vigasztalni, erősíteni, hozzád, az életre segíteni. Készíts fel minket erre, kérünk. Hadd legyen ennek alkalma ez a mostani istentiszteletünk is.

Tedd az együttlétünket valóban istentiszteletté, amikor szívből tudunk dicsőíteni téged, amikor megerősödünk a benned való bizalomban, amikor készséggel engedjük, hogy formálj minket, és arra használj, amire akarsz. Hadd legyünk most a te műhelyedben, vegyél kezedbe, és formálj mindannyiunkat emberhalászokká.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Isten kegyelmesen megengedte érnünk ezt az új esztendőt, és ha ennek első istentiszteletén egy mondatba össze kellene fog-lalnom, mi a gyülekezeti munkánk legfőbb célja ebben az új évben, akkor azt mondanám: segítséget adni ahhoz, hogy mindnyá-jan hitvalló keresztyénekké váljunk. Ennek az első lépése nyilván az, hogy minél több nem hívő ember hitre juthasson itt a gyülekezetben, és a második lépés, hogy minden hívő hitvallóvá váljék. Vagyis olyan érett keresztyénné, akiknek az életén valóban meglátszik, hogy Jézus Krisztus az Uruk, és akik erről beszélni is tudnak, mégpedig érthetően, világosan, meggyőzően. Ezt jelenti hitvalló keresztyénnek lenni. És azért beszélnek róla, hogy mások is új életet kap-janak Jézustól és aztán nem hívőkből hívővé válva ők is hitvalló keresztyénekként ad-ják tovább az evangéliumot.

Ha Isten éltet minket, gyakran lesz majd ennek a részleteiről szó, most inkább csak a tartalomjegyzékét szeretném elmondani an-nak, amit erről a Szentírás tanít.

Annak, hogy mindnyájan hitvalló keresztyénekké válhassunk, mi az alapja, a cél-ja, a tartalma, mik ennek az akadályai és mi ennek a módja. Erről az öt dologról sze-retnék röviden szólni.

1. Mi az alapja ennek? Jézus Krisztus parancsa és példája. Nem emberi buzgóság indít bennünket erre a vállalkozásra, hanem a mi üdvözítő Urunk megparancsolta ezt. Az első tanítványait is eleve ezzel a szándékkal hívta el. Most olvastuk az igéből, és nem véletlen, hogy ez éppen a mai napra kijelölt újszövetségi igénk is, hogy amikor megállt az első tanítványok mellett, akkor azt mondta: kövessetek engem és én azt mívelem, hogy emberhalászokká legyetek. (Mk 1,17) Kicsit később így ír az evangélium: “Kiválasztotta a tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni.” (Mk 3,14) Ez a két legfontosabb feladata a tanítványnak: vele legyenek, a Krisz-tussal való szoros közösségben folyjék az életük, és kiküldi őket prédikálni, hogy másokat is hozzá hívjanak.

A lélekmentés munkájának e mögött az egyedülálló és fontos tevékenysége mögött maga személyesen a feltámadott Krisztus áll. Amikor először küldte ki tanítványait, azt mondta nekik: aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg. (Lk 10,16) Tehát miközben a tanítvány mondja az evangéliumot, aközben maga a feltámadott Krisztus az, aki meggyőz embereket, kiment az örök halálból az életre sokakat, teremtő igévé teszi az egyszerű emberi szót, ami hitet támaszt a hallgatók szívében, ami életre támaszt sok lelki halottat. Nem véletlen, hogy mennybemenetelekor az utolsó parancsa is ez volt még Jézusnak, amit most olvastunk: tegye-tek tanítvánnyá minden népeket. (Nem tanítványotokká, mint ahogy a múltkor valaki idézte, hanem Jézus tanítványává mindenkit.)

Nem mi határozzuk el tehát ezt a munkát, hanem a mi Urunk bíz meg vele. Aki ezt a munkát, a mások tanítvánnyá tételét végzi, az neki engedelmeskedik. Aki ezt nem végzi, az Ő parancsát tagadja meg. Ez tehát ennek a szolgálatnak az alapja.

2. És mi a célja annak, hogy a hívők hitvallók legyenek, hogy másoknak Jézusról beszéljenek, másokat Őhozzá hívogassanak? Nem kevesebb, mint emberek meg-mentése. A Biblia világosan szól arról, hogy mindnyájan Isten nélkül születünk, és ha úgy halunk meg, akkor a kárhozat vár ránk. Aki hallgatja a Jézusról szóló bizonyságtételt, és hisz annak, ettől menekül meg. Visszatalál Istenhez.

Ezért írja Jakab apostol szinte kérlelve az olvasókat: szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, mert az megmentheti az életeteket. (Jak 1,21) Semmi más nem mentheti meg. Mert a hit hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából. És aki ellenállással fogadja, nem engedi magába, azt nem menti meg. Szelíden fogadjátok, mert az megmentheti. Nem véletlenül írja Péter apos-tol, hogy mint, akik újonnan születetek nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból, Isten igéje által, amely él és megmarad örökké. (1Pt 1,23)

Nem véletlen, hogy Jézus utolsó parancsa így hangzott, ahogy olvastuk: tegyetek tanítvánnyá mindenkit. A tanítvány a legszorosabb és állandó közösségben élt akkor a Mesterével. Nyilvánvaló, hogy Jézus tanítványaivá másokat csak Jézus tanítványai tehetnek. Ezért kell mindenekelőtt igazi tanítvánnyá válnunk, és utána hitvalló tanítvánnyá. De minden hívőnek nagy a felelőssége, hogy kész-e és képes-e erre a szolgálatra.

Itt felvetődik a kérdés, és ezt mondogatják többféle változatban, hogy vajon nem túlságosan életidegen, felesleges, sőt haszontalan munka-e ez, amiről itt szó van. Nem lenne-e társadalmilag sokkal hasznosabb valami egyéb tevékenység, ebben jeleskedjenek a hívők? — Mindenki döntse el maga, hogy társadalmilag mennyire hasznos az, ha részeges emberek józanná válnak, aki addig lopott, az többé nem lop, sőt visszaviszi azt, amit eltulajdonított, ha olyan emberek formálódnak, akik önzetlenül segítik egymást, akik egy életen át szeretik a házastársukat, gondosan nevelik a gyereke-iket, egészséges életet élnek, s nem hajlandók hazudni, csalni és becsapni senkit, akkor is dolgoznak, ha nem ellenőrzik őket, és így tovább. Hasznos-e ez a társadalomnak?

Tudniillik, akik valóban Jézus tanítványaivá váltak — nem azok, akik vallásos szövegeket mondanak —, azokra ez jellemző. Azok se tökéletesek, nekik is vannak bűneik, de ez jellemző rájuk. Amennyiben ez társadalmilag mégis hasznosnak tűnik, akkor úgy látszik a tanítvánnyá tétel a leghasznosabb társadalmi tevékenység, és a célok között ez is ott van. Az elsődleges cél-ja az evangéliumhirdetésnek: embereknek a kárhozatból való kiszabadítása, de ennek mintegy mellékterméke, gyümölcse sok o-lyan dolog, amit nem is lehet elérni más eszközökkel, ami igazában csak egy újjászületett ember életében ragyog fel. Ez tehát a cél.

3. És mi a tartalma annak, amit a hitvalló keresztyéneknek mondaniuk kell? Nem lehet akármit hírdetni. Jézus pontosan körülhatárolta a mondanivalót. Így olvastuk itt: hirdette az Isten országa evangéliumát. (Mk 1,14) Ha lefordítjuk ezeket a kifejezéseket, akkor ez azt jelenti, hogy hirdette azt a jó hírt, ami az Isten királyi uralmáról szól. (Az Isten országa kifejezés a Bibliában ezt jelenti.) Vagyis azt a hírt, hogy Isten uralkodik, hogy ennek a világnak a tulajdonosa és teljhatalmú, szuverén ura a mindenható Isten. Az Ő parancsai ma is ér-vényesek, és mindenkire kötelezőek. Ő szab-ja a törvényt, Ő mondja meg, mi jó és mi rossz. Ez így működik a teremtéstől kezdve.

Aki ezt a tényt, hogy Isten uralkodik, a maga személyes életére nézve is komolyan veszi, az lesz szabaad, harmonikus, kiegyensúlyozott ember, aki a helyén érzi magát.

Ezt a jó hírt kell tehát hirdetni, hogy Isten ennek a világnak az ura, és be lehet lépni az Ő országába, vagyis komolyan vehetjük ezt a tényt. Ezért mondja itt Jézus: tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek. Nem kell ködösíteni, ebből nem kell semmit lefaragni, hogy elfogadhatóbb legyen. Ő így határozza meg a feladatot.

A probléma az, hogy ez a világ egyre messzebb sodródik ettől. Ez az evangélium egyre idegenebb a mai ember számára. Ép-pen ezért egyre nagyobb ellenállásba is ütközik. Mást akar hallani a világ. Valami olyat, ami igazolja a bűneit, ami neki tetszik. Pál apostol azt írja: a maguk kívánsága szerint keresnek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és ezt várnák el Krisz-tus tanítványaitól is, hogy valami olyat mondjanak, amit a magát Istennek képzelő ember éppen akar. A mindenkori hóbortjait hirdesse az egyház is, vagy igazolja. Ezzel nekünk tisztában kell lennünk, és minden körülmények között azt kell mondanunk, amit a mi Urunk bízott ránk, mert csak az változtatja meg emberek életét. Mindegy, hogy ki mit szeretne hallani, csak az segít rajta, amit Jézus így foglal össze: az Isten országának evangéliuma. Ez tehát a tartalma a mondanivalónknak.

4. És mik az akadálya? Máris említettem: ellenállásba ütközik sokszor. Egészen más az Isten logikája, az Ő céljai, az általa felkínált eszközök, mint amihez hozzászokott az Isten nélkül élő ember, vagy mint amit szeretne. Vannak külső akadályok, ezeket tudomásul kell venni, és ezek között is végezni az Urunktól kapott feladatot.

Vannak belső akadályai, amik a hívőkben vannak. Van egyfajta félszegség, hogy jaj, mit szólnak hozzá éppen, mivel idegen, milyen lesz a fogadtatása. Mindenki fél, hogy esetleg kigúnyolják, vagy visszautasítják. Sok hívő nem hiszi igazán azt, amit hinnie kellene, vagy amiről maga is tudja, hogy tovább kellene adnia. Éppen ezért bizonytalan, és “ha a trombita zengése bizonytalan, akkor kicsoda készül a harcra?” — kérdezi a próféta.

Nem merjük vállalni Krisztust és az Ő evangéliumát. Félünk, hogy nem tudjuk elég jól megfogalmazni, vagy sokszor többet akarunk tenni, mint ami a feladatunk. Nem kell a hitvalló keresztyénnek mindenféle bonyolult, sokszor mesterkélt, kitalált kérdésre válaszolni tudni. Nem a legnehezebb, vagy hajuknál fogva előrángatott kérdésekre kell nekünk válaszolnunk, hanem az Isten országa evangéliumát hirdetni.

Péter apostol ezt is világosan megfogalmazza: “hirdessétek annak a hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pt 2,9) Ennyi. Nem kell okoskodni, sokszor azt kell mondani: nem tudom. Amit kérdezel, arra nem tudom a választ, de ez semmit nem változtat azon, hogy egyet tudok: noha vak voltam, most látok. Noha nem voltak nyugodt éjszakáim, most vannak. Noha ökölbe szorult a kezem, vagy összerándult a gyomrom, ha annak a nevét meghallottam, most meg szeretettel gondolok rá, és a javát igyekszem munkálni, és ekkora változást senki nem tudott előidézni az életemben. — Ezt kell elmondani. A sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el minket.

Persze, itt lepleződünk le, mert erről csak az tud beszélni, aki kijött a sötétségből, és az Ő csodálatos világosságában jár. Azt viszont ne szégyelljük elmondani. Jézus gyakran mondta meggyógyítottaknak, ördögi megkötözöttségből megszabadítottaknak: eredj haza és mondd el a tieidnek milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr. Nem kell előadást tartani, azt mondd el, mit cselekedett veled az Úr, és majd a te egyszerű szavaidat teremtő igévé teszi, és úgy érkezik meg emberi szívekhez, hogy feltámad bennük a vágyakozás, és Isten mentő szeretete odavonzza őket is a szabadító Krisztushoz. Nem te vonzod oda őket, nem neked kell meggyőznöd őket, nem te teremted újjá ezt a világot meg benne az embereket. Ez egyedül a Szentlélek Isten munkája. A mi munkánk az: mondjuk el, mit cselekedett a mi életünkben.

Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy mit cselekedett. Ezért fontos, hogy megőrizzük a szívünkben azokat az igéket, amikkel formált minket. Ezért ideillő parancs az, hogy a Krisztus beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, hogy az jöjjön ki a szánkon. Ez az egész Isten munkája. Ő mindezideig munkálkodik.

Az egyik legfőbb akadálya ennek az Istentől kapott munkának, ha nem szeretjük igazán az embertársainkat. A többiekkel szembeni közöny teszi az embert tespedővé, tétlenné és bénítja meg. Akiben ott van a Krisztus szeretete — ahogy Pál apostol mondja: a Krisztus szerelme szorongat min-ket — az átéli, amit Jeremiás mondott, hogy elhatároztam: abbahagyom, nem csinálom, hálátlan feladat, mert nem szeretik hallgatni; de mintha a csontjaimba tűz lenne rekesztve, kényszerít és mégis csak megyek és mondom; és szóljanak hozzá amit akarnak, akkor is tudom, mert ez segít rajtuk és ez az én Istentől kapott szép feladatom.

Boldog ember az, akinek ott van a csontjaiba rekesztett tűz és enged is annak, és így minden akadályt legyőz!

5. És mi a módja, hogyan kell végezni a hitvalló szolgálatot, azt, hogy másokhoz is odavisszük Jézust, és másokat odavezetünk Őhozzá? Erre nézve most csak egyetlen igét szeretnék idézni, ezt is Péter a-postol leveléből: “Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelíden és tisztelettudóan.” (1Pt 3,15)

Nem kell provokálni. Nem kell a legalkalmatlanabb időben előállni. Bocsánat, ha a gyerekeink fogalmazásában mondom: nem kell szövegelni. Készen legyetek — mondja az apostol. Ha megkérdeznek titeket, mindig legyetek készen válaszolni.

Ha alkalmat készít a bizonyságtételre, vegyem észre az alkalmat és éljek vele. Vagyis nyissam ki a számat és mondjam el mit cselekedett velem. Na de éppen ettől tart vissza minket sok aggályoskodás, hogy kinyissuk a szánkat. Talán segít, ha az ember előre megfogalmazza röviden, hogy például így tudnám elmondani, hogy mit cselekedett velem. S nem biztos, hogy azt fogja mondani, mert az igazi, ha ott kap Istentől olyan mondatokat, olyan világos bizonyságtételt, ami őt magát is megerősíti, aki bizonyságot tesz. Ezért nem árt előre megfogalmazni értelmesen, röviden, érthe-tően világosan. Adja Isten, hogy annál mindig ügyesebben tudjuk elmondani, mint ahogy előre megfogalmaztuk. Az a fontos, hogy merjük rábízni magunkat ebben a szolgálatban.

Van egy érdekes mondata Pál apostolnak: az efézusi levél végén arra kéri a gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte, s figyelemre méltó, mit említ, mit kérjenek a számára. “Énértem is imádkozzatok, hogy adassék nekem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát, amelyért követséget vise-lek láncok között, hogy bátran szóljak arról, amiképpen szólanom kell.” (Ef 6, 19-20)

Ebből kitűnik, hogy ismerte a gyávaságot is. Kéri, imádkozzanak azért, hogy bátran tudja elmondani, és ne úgy, ahogy enélkül mondaná. Félszegen, félénken: jaj, bocsánatot kérek, hogy vagyok, és keresztyén merek lenni, és egyáltalán efféléket bátorkodom neked mondani. — Nem így, hanem úgy, hogy Isten rajtam ezzel segített, ebből hozott ki, eddig ide segített el, remélem tovább is visz ezen az úton. Ez az út előtted is nyitva van. Teljes meggyőződéssel, bátran. És adjon nekem szót, amikor kinyitom a számat.

Itt érdekesek az igeidők az eredeti szövegben, előbb kinyitom a számat, és utána adja bele a szót. Tehát nem mindig van előre megfogalmazva a mondanivaló, de van bátorságom elkezdeni, bízva abban, hogy Ő fog adni szót a számba. Ez a bizonyságtevő szolgálat egyik fundamentuma, hogy ennyire rábízom magamat arra, aki engem küldött, és ennyire szeretem azt, akihez éppen most küldött. Tőlem semmit nem vár, csak azt: legyek készen. Bízzam benne.

Ezért igaz ám az, hogy a legszerényebb bizonyságtétel is megerősíti a bizonyságtevőt. Visszahat ránk az, amit mondtunk, ha az valóban ige. Olyan sokszor tapasztaljuk, hogy nem mi találtuk ki, nem az én nagy eszemben fogant meg, hanem Isten adott szavakat a számba, gondolatokat a fejembe, adott erőt azoknak a szavaknak, és tette azokat igévé és munkálkodott általa emberek életében.

Végső soron az Istenbe vetett bizalmunkat vizsgáztatja, hogy merjük végezni ezt a szolgálatot, vagy nem. Tehát a hogyanra az egyik válasz ebben az igében: készen. Legyek mindig készen, hogy használhasson, és engedjem, hogy Ő munkálkodjék általam.

A másik, amit említ: szelíden és tisztelettudóan. Nem gőgösen. Nem fölényesen, mintha a bizonyságtevő bármiben különb lenne, mint a másik. Van neki valamije, ami a másiknak még nincs, például az evangélium, annak az ismerete, az abban való hit, de ez nem az ő érdeme … Ő is megajándékozott. Ezért igaz az, amit valaki egyszer úgy mondott, hogy mi az evangélizáció? Az, hogy az egyik koldus megmutatja a másiknak, hol lehet kenyeret kapni. Én már kaptam kenyeret, de ugyanolyan koldusként kaptam, mint amilyen koldus te vagy, testvér. Gyere, ha engeded, karonfoglak, elmegyünk együtt oda, ahol kenyeret lehet kapni, meg még mást is hozzá. Még életet is, ami egy életre megelégít és nem fog elfogyni soha.

Ez a bizonyságtétel lelkülete. Aki így közeledik a másikhoz, az soha nem lesz kioktató, nem lép fel a mindentudás hamis hitével, az használható lesz Isten kezében. Szelíden és tisztelettudóan. Ez kizárja azt is, hogy megsértődjem. Akármit mondanak, nem lehet megsérteni Jézus érett, felnőtt tanítványait. Nem lehet haraggal bizonyságot tenni. Nem lehet számon kérni semmit azokon, akik még nem tudják. Hogy-hogy nem hiszed? Én se hittem egy évvel vagy tíz évvel azelőtt. Mindnyájan onnan indulunk, hogy nem hisszük. De jó, hogy most mondhatom, hogy majd te is higgyél. Ezzel az igazi mentő szeretettel, nem a leereszkedéssel, ezzel a melléállással, szelíden és tisztelettudóan lehet igazán bizonyságot tenni.

***

Az egész azonban csak imádságba á-gyazva működik. Imádkozni előtte, imádkozni közben, imádkozni utána, és igaz az, amit Istennek egyik áldott eszköze mondott: sokat beszélj Istennek arról, akinek Istenről beszélni akarsz. Előbb, meg közben, meg utána is. Hűségesen hordozzam őt Isten előtt, és Ő készíti majd el a szívét, Ő adja a szavakat a számba, és Ő teremti újjá azt, akihez így eljutott az evangélium. De kellett valaki, akin keresztül eljusson. És ha mi mondhattuk volna és nem mondtuk, az súlyos bűn a Biblia minősítése szerint.

Vajon mennyi ilyen bűn terhel minket, — amiket nem kell magunkkal hordozni, meg lehet ezeket őszinte bűnbánattal vallani, de el is kell hagyni, és nem kell szaporítani. Ezért beszél nekünk Isten arról, hogy ennek a szolgálatnak az alapja: Jézus Krisz-tus világos parancsa. A célja: emberek életének a megmentése a lelki halálból. A tartalma: az Isten országának evangéliuma. Mik ennek az akadályai, amik azért vannak, hogy legyőzzük őket, és mi ennek a módja: ez az állandó, csendes készenlét, ez a szelídség, és a másik különbnek tartása.

Ezt a programot adja elénk a mi Urunk. Ez társadalmilag is a leghasznosabb. Ha va-laki ezt hűségesen végzi, meg fogja tapasz-talni: nem ő csinált valamit, hanem az újjá-teremtő Isten kezében vált eszközzé. És mi-nél inkább engedi, hogy használja őt Isten, annál erősebb lesz ő is, annál biztosabb lába-kon áll a hitében, annál nagyobb meggyőző-déssel tudja majd elmondani azt, amit hisz.

Ha tehát sűrítve össze kell foglalnunk, mit vár tőlünk a mi Urunk, az egyik: légy Jézus elkötelezett tanítványa. Nem langyos, kényelmes, fogyasztásra berendezkedett val-lásos ember, hanem elkötelezett tanítvány, aki minden következményével együtt vállalja a Krisztussal való közösséget, vállalja Krisztust. És légy hitvalló tanítványa, mert Ő erre hívott el minket. Nemcsak arra, hogy vele legyünk, hanem hogy kiküldjön és az Isten országának evangéliumát rajtunk keresztül is hirdesse.

Jó lenne, ha ezt az ismert éneket új figyelemmel és személyes imádságként tudnánk énekelni.

 

 

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!
A várfalakra őrök álljanak,
Kik bátran szólnak s harcra készek,
Ha éj borul le, vagy ha kél a nap.
Hívásuk zengjen messze szerteszét,
Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

(369,1 ének)

 


 

Imádkozzunk!

Istenünk, hisszük, hogy a világmindenséget is szavaddal teremtetted, és a mi újjáteremtésünk áldott munkáját is azzal végzed. Köszönjük, hogy minden neveden felül felmagasztaltad a te beszédedet. Hálát adunk neked azokért, akiken keresztül eljutott hozzánk az evangélium. Dicsőítünk mindazért, amit elvégeztél vele az életünkben.

Köszönjük, ha átélhettük azt a csodát is, hogy adtad a te igéidet a szánkba. Köszönjük, ha adtál nekünk szót szánknak megnyitásakor. Bátoríts minket erre a hitre, hogy ez lehetséges.

Bocsásd meg, valahányszor mélyen hallgattunk, amikor rólad lehetett volna bizonyságot tennünk. Bocsásd meg, amikor mellébeszéltünk, mert magunk sem hittük, amit mondanunk kellett volna. Ha szégyelltünk téged és az evangéliumot. Könyörülj rajtunk, hogy soha többé ne forduljon elő ilyen. Köszönjük, hogy nem szégyellsz minket testvéreidnek nevezni.

Bocsásd meg, ha csak tudjuk, hogy mit kellene mondani, vagy úgy mondjuk, mint akik csak tudjuk, de nem éljük. Járja át a te igéd egészen a gondolkozásunkat és életgyakorlatunkat. Hadd legyenek beszédes cselekedeteink, hadd tudjuk az élet beszédét is odatartani a kívülvalók elé. De hadd tudjunk szavakkal is bizonyságot tenni rólad. Készíts fel minket jobban erre a szolgálatra, és adj ebben sok örömet és sok áldást.

Kérünk, hogy itt a gyülekezetben is egészséges tudomány hangozzék egész esztendőn át. Őrizz meg minden eltévelyedéstől és mások eltévelyítésétől. Taníts minket helyesen hasogatni az igazság beszédét. Hisszük, hogy a te beszéded igazság.

Könyörgünk, Urunk, a mi népünkért. Kérünk, őrizz meg minket széthúzástól, békétlenségtől. Könyörülj rajtunk, hogy kicsinyes egyéni és csoportérdekek ne kerekedhessenek a nagy közösség érdekei fölé. Gyógyíts ki minket a rövid távú szemléletből. Add, hogy ne a pillanatnak éljünk. Ajándékozz meg minél többeket felelősséggel. Ajándékozd meg a benned hívőket neked való komoly felelősséggel, hogy így tudjuk végezni minden munkánkat.

Kérünk, add meg a kenyerét mindenkinek, azoknak is, akik most éheznek. Adj otthont mindenkinek, azoknak is, akiknek nincs. Könyörgünk, őrizz minket minden természeti csapástól, békétlenségtől, és engedd, hogy terjedjen az evangélium ebben az esztendőben is népünk körében és szerte a világon. Használj ebben kegyelmesen minket is.

Könyörgünk hozzád, hogy a családunk minden tagja megismerjen és elismerjen téged. Te légy az Úr nálunk otthon, akár egyedül élünk, akár másokkal! Taníts meg minket úgy képviselni téged és az evangéliumot, hogy az ne riasszon el embereket, hogy soha ne káromoltassék miattunk a te szent neved a pogányok között, hanem látván a cselekedeteinket, dicsőítsenek téged.

Köszönjük, hogy mindezt jobban meghallgathatod, mint ahogy azt hinni és elgondolni tudjuk.

Ámen.