Dávid búcsúja

 

 

Lekció: Péld 16, 1-9

 

Alapige: 1Krón 28, 1-3; 11-14; 20-21

„Dávid összegyűjtötte Jeruzsálembe Izráel összes vezető emberét, a törzsek vezetőit, a király szolgálatára álló csapatok parancsnokait, az ezredeseket, a századosokat, a király és fiai minden vagyonának és jószágának a kormányzóit, az udvari emberekkel, a testőrökkel és az összes kiváló vitézekkel együtt. Ekkor fölállt Dávid király, és így szólt: Hallgassatok meg testvéreim és népem! Nekem magamnak volt szándékomban, hogy az Úr szövetségládájának, Istenünk lába zsámolyának az elhelyezésére házat építsek. Elő is készítettem az építést. De az Isten így szólt hozzám: Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert háborúskodó ember voltál, és sok vért ontottál.

Akkor átadta Dávid a fiának, Salamonnak a csarnoknak és az épületeinek, a kincstárnak, a felső szobáknak és belső szobáknak és az engesztelés helyének a tervrajzát, mindazét, amit a Lélek adott neki: tehát az Úr háza udvarainak és körös-körül valamennyi kamrának, meg az Isten háza kincstárainak és a szent ajándékok kincstárainak a tervrajzát, továbbá a papok és léviták beosztásának, az Úr házában végzendő istentisztelet minden teendőjének és az Úr házában szükséges összes istentiszteleti fölszerelésnek a tervezetét. Minden egyes istentiszteleti aranyeszközt az arany súlymértéke szerint, minden egyes istentiszteleti ezüsteszközt annak súlymértéke szerint adott meg.

Ezek után Dávid azt mondta fiának, Salamonnak: Légy erős, légy bátor és cselekedj! Ne félj, és ne rettegj, mert az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed az Úr háza szolgálatához szükséges valamennyi munkát. Nézd, itt vannak a papok és a léviták csapatai az Isten háza minden szolgálatára. Veled vannak minden munkára készen, mindenféle szolgálathoz értve; és a vezetők, meg az egész nép mindenben rendelkezésedre áll."

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, megvalljuk neked őszintén, hogy az a legnagyobb bajunk, hogy nem adunk neked át mindent. Sokszor csak énekeljük, hogy átadunk mindent, és bizalmunkat csak beléd vetjük, de a valóságban ez nem mindig igaz. Köszönjük azt is Urunk, noha ez így van, te változatlan, töretlen hűséggel és olthatatlan szeretettel sze-retsz minket, keresel minket, gyógyítani, bátorítani, inteni és biztatni akarsz mindnyá-junkat.

Köszönjük, Urunk hogyha egy kissé áldott csendben vagyunk a te színed előtt, akkor ebben a békességes csendben tőled való vezetést, bátorítást és igazi bölcsességet kapunk.

Megvalljuk, Jézus Krisztus, hogy erre van leginkább szükségünk. Olyan eleset-tek, tanácstalanok és bölcsesség nélkül valók tudunk mi önmagunkban lenni. Köszön-jük, Jézus, hogy minden ilyen alkalmat, mint ez a ma délelőtti is, arra akarsz felhasználni, hogy közelebb kerüljünk hozzád, hogy egészen lakozást vehess a mi szívünkben, és te tudjál a te szereteteddel és bölcsességeddel belülről irányítani minket.

Urunk, ezért a csendért fohászkodunk hozzád. Teremts bennünk csendet, kérünk, és a csendben te szólalj meg, hogy megértsük az üzenetet!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Mindig megrendítő az, amikor egy Is-tentől vezetett ember megérti, hogy a föl-di életének a végére érkezett. Amikor va-laki megtanult Istentől függni, az nem fél ettől a végtől. Annak a reménység ott van a szívében, hogy ahogy addig is a mindenható Isten hordozta őt, azután sem lesz ez másképpen. Ha figyeltünk mindarra, ami most elhangzott, akkor ebben a rész-ben, amit felolvastam, semmi szomorúság nincs. Sőt, inkább csupa felemelő ün-nepélyességgel és szinte értelmet meghaladó békességgel beszélt Dávid király.

Vannak emberek, akik soha nem lesz-nek érettek, mindig serdülők maradnak. Mindig csak saját lényük a fontos, a saját énjük, akaratuk, helyzetük, a jogaik, legyenek bár tizenhat, ötvenhat vagy ép-pen hetvenhat évesek, mégsem válnak fel-nőtté, örökre gyermekek, éretlenek maradnak. Ezek az emberek nem ismerik a lemondás örömét. Veszteségnek élik át azt, ami a Szentírás szerint bizonyos ese-tekben nagy nyereség lehet.

Hányan vannak olyanok, akik a szó mindenfajta értelmében homályosan látnak, egészen halálukig. Ennek ellenére ragaszkodnak beosztáshoz, feladathoz, előnyökhöz, szolgálatokhoz vagy éppen ranghoz. Dávid király felnőtt, hívő férfi volt. Így, amikor megértette azt, hogy az uralkodásának ez a része lezárult, sőt, az életének is a földi szakasza lezárult, akkor minden további nélkül, nagy békességgel, nyugodtan mer lemondani fia javára a hatalomról, a trónról, és átadni azt annak, akit ő utána Isten erre kijelölt.

Dávid idős korában is, halála pillanatáig fogékony volt Isten szavára, és en-gedelmeskedett Isten akaratának. Meghalt jó vénségben, betelvén az élettel. Életének utolsó országgyűlését tartja, vezeti, ahol egészen nyilvánosan a nép és a nép vezetői előtt Salamon javára lemond a trónról. Itt hangzott el ez a búcsúbeszéd.

Dávid kezéből nem kellett kivenni a hatalmat. Istennek nem kellett kivernie a kezéből a hatalmat. Ő megértette Isten vezetését, és átadja azt, amit egyébként is Istentől kapott ajándékba.

Valójában számára nem is annyira a hatalom volt fontos, mint az, hogy felépüljön az Isten temploma. Ez volt az egyetlen szempont, hogy mi lesz azzal. Az, hogy nem ő lesz a király, teljesen lé-nyegtelen. A lényeg az, hogy Isten meg-ígérte, hogy felépülhet a templom.

Istentől vezetve, kidolgozott tervrajzot adott át Salamonnak. Ott volt már felhalmozva a építőanyag is, összegyűjtött mindent, és egészen nyugodtan lemond arról, hogy nem ő építi a templomot. Erre vezette Isten. Majd a fia fogja felépíteni.

Egy régi csöndes imádkozás során, Istennel való beszélgetés során megértette azt, hogy neki a kezei vérrel szeny-nyezettek – itt el is mondja –, sok háborút vezetett, támadó és védekező háborút egyaránt. Isten úgy látja, hogy ilyen kezekkel nem lehet egy szent, tiszta temp-lomot felépíteni. Salamon azonban felé-pítheti.

Isten Salamon által folytatja az üdvtervet. Sokan vannak ám, akik nem tudnak így lemondani. Emlékszem valakire, aki egy szolgálati lakásban lakott, és ahhoz kert is tartozott. Nyugdíjba menete-le után, miután elhagyta a szolgálati lakást, még évekig visszajárt megritkítani a barackfának a gyümölcsét, hogy több teremjen. De ahhoz neki már semmi köze nem volt, de azért csak visszajárt. És rengeteg feszültség volt ebből az utódja meg közte.

Azt mondja Salamonnak, miután meg-értette Dávid, hogy majd ő folytatja Isten tervét: Légy bátor és erős, ne félj, és ne rettegj, az Úr, az én Istenem veled van. Sőt, segítőtársakat is kap az építkezéshez: a papokat és lévitákat.

Amikor valakinek Isten ezt mondja, hogy légy erős és bátor, akkor mindig újat kezd azzal az illetővel. Az újhoz, amitől mi mindig félni szoktunk, bátorítás is jár Isten oldaláról.

Salamon még nincs húsz éves sem, amikor apja után, egy akkorra már jól szervezett birodalmat, az egész politikai és gazdasági helyzetet örökli. És Salamon szíve tele van félelemmel. Olyan biztatást, bátorítást és erősítést kap, amely se-gítség volt az ő számára, és segítség lehet a mi számunkra is.

Isten alapvetően nem lenyomni akar minket, nem beledöngölni a földbe, nem fejünkhöz vágni a bűneinket. Isten szeret minket, és Ő jó pedagógus, a legjobb a világon. Amikor arra van szükség, ak-kor int minket. Amikor arra van szüksé-günk, akkor nyilvánosan, vagy akár rejt-ve, csak nekünk mondva, néven nevezi a mulasztásainkat és a bűneinket. S amikor úgy látja, hogy a legjobb a számunk-ra az, hogyha most megdicsér, akkor meg-dicsér, és azt mondja: jól van én szol-gám, ezt jól csináltad. Isten a legjobb pe-dagógus a világon. Alapvetően felemelni akarja az övéit, és nem lesújtani, nem le-nyomni, hanem azt akarja, hogy felnőtt, strapabíró, erős idegzetű, hívő emberek legyünk, akik be tudjuk tölteni az Isten-től rendelt utat, s tudunk akarata szerint élni. Olyan felnőtt gondolkodású keresz-tyénekké akar tenni mindenkit, akik felismerik Isten döntését, és aszerint járnak. Ezért tudnak boldogan élni, boldogan és nyugodtan elengedni az életet, ki-engedni a kezükből pénzt, hatalmat, di-csőséget, bármit.

Nézzük meg azt, miután Dávid lemondott Salamon javára a trónról, mitől fél Salamon? Kiderül, hogy az ismeretlentől. Soha nem volt még Salamon király. Én sem voltam, meg ti sem lesztek, valószínű. De kerülhetünk hasonló helyzetbe azért, ha nem is a királysággal kap-csolatban, de olyan ismeretlen helyzetbe, ami előtt ott állunk, és nem tudjuk, hogy hogyan kell dönteni.

Én azt gondolom, hogy a királyságot, az uralkodást sem lehet igazán meg-tanulni. A történelem véres fejezetei éppen erről beszélnek. Lehet, hogy ott a királyi udvarban sok mindent lehet elles-ni az éppen aktuális királytól, de megtanulni, hogy hogyan kell uralkodni, ez kép-telenség. Viszont lehet kapni bölcsességet Istentől. A történelem jó, istenfélő ki-rályainál pont ezt látjuk. Azért voltak olyanok, mert valakitől függtek. Az Istentől függve hoztak jó döntéseket.

Salamon apja udvarában élt, látta, ho-gyan döntött Dávid király politikai kérdésekben, diplomáciai kérdésekben, gaz-dasági kérdésekben. Ítélkeznie kellett em-berek sorsa fölött, és ezt ő láthatta a papa mellett. De azért nem egészen ugyanaz, hogy valaki vezet, vagy az autóvezető mellett ül. Ez nagy különbség. Dávid után most neki, a fiatal királynak kell majd diplomáciai tárgyalásokat folytatnia, politikai és gazdasági döntéseket hoz-nia. Egyáltalán dönteni, jó döntést hozni, mert, ha rosszul dönt, az egész ország, az egész nép issza annak szörnyű következményeit.

A járatlan út, az addig ismeretlen fe-lelősség terhe, az uralkodással járó szám-talan kötelezettség nagy teherként nyomasztja, nyomja Salamon szívét.

Aztán ott voltak az elvárások. Sokat bízott Salamonra Dávid, és sokat kérnek rajta számon az emberek. Elvárnak tőle sok mindent. Dávid nagyon magasra tet-te a mércét. Addigra Izráel tulajdonképpen egy szuperhatalommá vált, és Dávid nagy bölcsességgel kormányozta azt az or-szágot. Nem a maga erejével Dávid sem, hanem Isten segítségével, és ez volt az egyedüli reménység Salamon számára is, hogy az Isten ad majd bölcsességet. Csak úgy lesz képes megvalósítani mindazt, amit Isten eltervezett Izráellel, a néppel, a templommal, a jövővel, ha folyamatosan Istenre figyel, méghozzá úgy, hogy Dávid már nem lesz mellette. Ezután nem sokkal Dávid király meghal. Ott marad egyedül Salamon fiatalon, hatalommal a kezében, a problémákkal, a nehézségek-kel, a kérdésekkel. Nem könnyű az, ami-kor valakire egy döntés felelőssége hárul, amikor nyomja az, hogy hogyan dönt-sek, mit cselekedjek, mit csináljak?

A harmadik pedig a másoktól való félelem volt. Még ott lehetett mindaz a szívében, amiről édesapjával, Dáviddal sokszor beszélgettek. Amikor Dávid elmondta, hogy volt ám olyan Salamon, hogy barlangról barlangra menekültem Saul király elöl. Pedig már felkent Isten királynak, de még nem ültem a trónon. Üldöztek. Sokszor hajszálon múlott az életem, hogy megmaradok vagy nem. De Isten megmentett. Talán visszagondolt erre is Salamon, hogy ez is lehet? Egy királyi trónra sokaknak fáj a foguk. Meg-szerezni a hatalmat és a trónt. Egy uralkodó soha nem tudhatja pontosan, hogy honnan jön, kitől jön támadás.

Melyikünk nem került még olyan helyzetbe, amikor súlyos kérdésekben kellett dönteni? Két munkahely lehetőség között, hogy ezt válasszam vagy azt? Hogyan tovább? Mit válasszak? Mit akar-hat Isten? Vagy egy kezelőorvosnak: két gyógyszer között. Melyik lesz jobb a be-teg számára? Melyik segítségével gyógyulhat meg hamarabb? Vagy a gyermek-nevelésben egy életre meghatározó lehet az a gyönge, nagyon képlékeny kis jellem. Mit mond az ember? Mit csinál? Mit enged meg magának, és mi vésődik bele? Vagy mint fémbe a savak, mi maródik bele egy gyermek lelkébe? Hányszor isszák a rossz döntés következményét a gyerekek sokszor hosszabb távon is? Vagy amikor szerelmes valaki, és úgy érzi, hogy talán ez az igazi? De, hogy döntsem el? Hozzá menjek, ne menjek? Elvegyem, ne vegyem el? Isten ezekben a kérdésekben is ad bölcsességet. De a készséget keresi mindig a szívünkben. Ott van ez a nyitottság, hogy lemondok bármiről, bárkiről, csak az Istent ne veszítsem el, az Ő vezetését és hatalmát.

Egészen személyes példát hadd mond-jak erre. Az esküvőm napján bennem az volt, ha Uram nem tőled van, hogy összeházasodjunk, akkor nem lesz esküvő, és benne is ugyanez volt. Mondhatja erre valaki, hogy azért már csak kellett vol-na azon a napon tudni, hogy mit akarunk. Nem erről van szó, hogy nem tudtuk. Tud-tuk, és úgy láttuk, hogy Isten vezetett er-re. De a nyitottság Isten kegyelméből mégis ott volt a szívünkben, hogy az legyen, amit az Isten akar. Én nem akarok az Ő akarata ellenére megnősülni sem, ha Ő ezt nem akarja. És ha ezt akkor ér-tem meg, vagy értjük meg, ennek minden következményével: botrány stb. De miért az? Ha az Isten vezet, az a legfontosabb, hogy mit akar Isten.

Hányféle olyan helyzet ér utol minket, amely az ismeretlenség szívóerejével rémít, az elvárások miatti görccsel fenye-get, az emberektől való félelemmel bénít meg mindnyájunkat.

Mit kínált Salamonnak Isten ezekre? Milyen gyógyszert, frissítőt, vagy mond-hatnám így, nyugtatót vagy vezetést? Elő-ször is Dávidon keresztül igét ad, bátorítást, vigasztalást és tanácsot. Azt mond-ja Dávid király: Az Úr, az én Istenem ve-led lesz. Nem hagy cserben és nem hagy el, míg be nem fejezed valamennyi mun-kád. Ez nem azt jelenti, hogyha majd be-fejezi Salamon a templomépítést, akkor már nem lesz vele Isten. Veled lesz, amíg be nem fejezed, hanem ez azt jelenti, ez a biztatás, hogy még különösebb módon, még inkább átéled, miközben ez az iszo-nyatos teher nehezedik rád, hogy Isten templomát felépíted, még inkább fogod tapasztalni, hogy Isten ad bölcsességet, vezetést. Valójában az egész építkezés minden terhe az Istenen van. Mi abba roppanunk bele, hogy magunk cipeljük a hátunkon. Pedig Jézus azt mondja, hogy az én terhem könnyű. Tegyük át az Ő vállára! Mondhatnám így is, hogy bizonyos értelemben a felelősséget is. Ez nem azt jelenti, hogy mi felelőtlenül és erkölcstelenül viselkedhetünk, hanem ez azt jelenti, hogy rábízom, és tőle kapok majd vezetést és békességet.

A hívő ember átélheti annak a valóságát, hogy az Istenbe vetett bizalom, tel-jes szeretet kiűzi a félelmet. Kiűzi a félelmet. Aki hisz Jézusban, az átéli, hogy az Isten békessége átszövi az életét, belül lesz, kivehetetlenül. Az Isten szeretete bi-zalmat ébreszt a szívében. Isten jelenléte valóságos lesz, és átélhető. Isten hatalma falként veszi őt körül.

Azt mondja a Szentírás, hogy az Úr ad neked belátást mindenben. Sokszor nem az az Isten vezetése, hogy olvasom naponta a Bibliát, megértek egy monda-tot, és tudom, hogy ezt most arra mond-ta. Van ilyen is, de van olyan is, amikor azt mondja a Biblia, hogy az Úr ad neked belátást mindenben. És akkor belátja az ember az Isten segítségével, hogy az nem lehet az Isten akarata. Az pedig az Ő akarata. Lehet, hogy nincsen éppen – ahogy szokták mondani – napi ige rá. Van ilyen. De Isten ad belátást. Kiszűr minden mást, és marad az az egy. Amikor rákérdez újra az ember az erősítésre, akkor Isten megerősíti, belátja, hogy ez az Ő akarata, ez az Isten akarata.

Aztán azt mondja Salamonnak Isten, hogy ne félj az ismeretlentől, mert az is-meretlen helyzetet, embert, helyet, jöven-dőt az Isten ismeri. Ő áll mögötte akkor is, ha mi sok mindent nem ismerünk. Ő ismeri már a holnapi napunkat is, hogy mi fog velünk történni. Előtte nincsen is-meretlen. Tudja, hogy milyen törékeny a bizalmunk, s mennyire nem éri el még a mákszemet sem – nagyságra nézve – a mi hitünk, hogy mennyire alatta van. Is-meri a szívünket, gondolkodásunkat.

Isten kijelenti az Ő akaratát az övéinek. Azt olvassuk az 1Királyok könyvében, hogy egy éjszakán megjelenik Isten Salamonnak, és azt mondja: Kérj, amit akarsz. És ott mindjárt egy hatalmas aján-dékot kap Salamon. Azt olvassuk, hogy tudott jól kérni, és tudott jót kérni. Ez már ajándék volt, hogy nem kért hosszú életet. Ezt meg is mondja Isten, hogy nem kértél Salamon gazdagságot. Nem kértél nagy hatalmat, nem kértél hosszú életet, bölcsességet kértél. Megkapod, és mindazt megkapod még hozzá, amit nem kértél. De elsősorban tudott – tessék figyelni – az imádság csöndjében, az Isten-nel való közösségben jól kérni. Azt kérni, ami az Isten akarata volt. Uram, adj bölcsességet, mert belátta Salamon, ez képtelenség, hogy Dávid0 szintje után egyáltalán ő legyen fiatalon, alig húsz évesen Izráel királya. Mert sem hatalmat, sem pénzt, sem hosszú életet nem kértél, csak bölcsességet, meg fogod kapni. Böl-csességének forrása azonban az Istenbe vetett bizalom volt. Így tudott félelmetes helyzetekben és kérdésekben jól dönteni, s így kapta meg mindazt ráadásként, amit nem is kért Istentől.

A harmadik, ami nagyon fontos, hogy nem az emberek véleményétől függ a hí-vő ember. Ami nem hitből van, az bűn – mondja a Szentírás. De alapvetően és végső soron az Isten ítéli meg az emberek döntéseit. Ez nem biztat minket felelőtlenségre, és nem Isten szerint való döntésekre. Sőt, ellenkezőleg. Felelős és Isten előtt tisztán élt és vezetett életre biztat. Azt mondja a Biblia, hogy számot kell adnunk Isten előtt, hogy mit cselekedtünk ebben a testben.

Pál egyszer kimondja, hogy csekély dolog, hogy emberektől ítéltessem meg, az Úr az, aki megítél. Az Istentől kapott bizonyosság mellett, amit Ő ad bizonyosságot és belátást, hogy ez az Ő akarata, eltörpül mindenféle emberi ellenkezés vagy éppen gyanakvás, rosszindu-lat vagy támadás.

Salamon az Istentől vezetett élete mel-lé kap segítőtársakat is: a papokat, a lévitákat, végső soron az egész nemzetet. Egy szívvel és egy lélekkel odaállnak a fi-atal király mellé. Isten elveszi az övéi szí-véből a félelem szorítását, és adja a gyer-meki bizalom és szeretet örömét és bizo-nyosságát. Jönnek még nehéz helyzetek, ismeretlen utak, ismeretlen emberek, fé-lelmet keltő kísértések, próbák, helyzetek? Egészen addig míg élünk, ez így lesz. Nem fog megkímélni Isten. Lesznek ilyen helyzetek. Jönnek majd nehéz emberek, félelmet keltő problémák. Mindez az em-beri léttel együtt járó dolog.

Az igazi kérdés az, hogy hogyan oldódik meg? Ki által? Magunk akarjuk bar-kácsolni a dolgokat, vagy pedig rábízzuk Istenre? Isten szeretete – ezt mondja a Biblia – kiűzi a félelmet, a gyűlölködést, a neheztelést, a sértődékenységet, az ön-zést, és minden más tisztátalanságot. S ha valaki azt hiszi, hogy ezek nincsenek meg a hívő emberek szívében, akkor na-gyon téved. Van sértődékenység, önzés, gyűlölet, mindenfajta tisztátalan gondolat. Minden, ami egyébként okozója a félelemnek, mert ezek Isten és közénk állnak.

Nem régen valaki keserű szarkazmus-sal azt mondta: A sógornőm megrontja az egész család emésztését. Hát, sok igaz-ság van ebben. Sokszor megrontja egy rossz légkört keltő ember a család nem csak testi, hanem lelki emésztését is, az egész légkört. Beleroppanhat egy család egy gonosz emberi indulatba. Ahol a lég-kör gyűlölködéssel van tele, ott a dolgok emészthetetlenné válnak lelkileg, és sokszor testileg is.

Aki Istennek megfelelő életet él, aki azt cselekszi, amit Ő akar. Az átéli, hogy a döntései helyeznek bizonyulnak később is Isten színe előtt. Aki Istennek megfelelő életet él, az szabad lesz az Isten sze-rinti döntésekre, az megszabadul a félelemtől, és annak újra és újra Jézus Krisz-tus lesz az erőforrása. A megfeszített és feltámadott Jézus, így együtt. A megfeszített és feltámadott Jézus.

Mit mond itt Isten? Veled lesz az Úr, és veled cselekszik. Ne fél, és ne rettegj, légy erős és bátor. Az én Istenem nem hagy cserben, és nem hagy el. Mit mond Jézus? Veletek maradok a világ végezetéig, minden napon. Légy erős és bátor, ne félj és ne rettegj. Az én Istenem nem hagy cserben, és nem hagy el.

Egy faluban iszonyú vihar pusztított. Fák dőltek ki, épületek részei omlottak össze, és apró állatok tetemeivel volt te-le az utcák egy része. Valaki elmondta, hogy a falu végén volt egy nagy kőkereszt, rajta korpusz. A kőkereszten, a krisztusszobor feje alatt volt egy madárfészek, s abban tökéletes biztonságban ültek a fiókák. Ez csak egy kép. Jézus Krisztus keresztje az egyedüli oltalom. Békesség idején és vihar idején egyaránt. Veled lesz az Úr, és veled cselekszik. Ne félj és ne rettegj. Légy erős és bátor. Az én Istenem nem hagy cserben és nem hagy el.

 


 

Imádkozzunk!

Köszönünk neked, mindenható Istenünk minden bátorítást, biztatást, intést, s akár ítéletet is. Kérünk, bocsásd meg nekünk, hogy sok mindent nem tőled várunk! S talán van olyan is, aki már semmit nem vár tőled. Bocsásd meg, ha a szívünk tele van félelemmel az ismeretlentől, a helyzetektől, a döntések felelőssége miatt, vagy éppen az emberek miatt!

Kérünk, bocsásd meg azt is, hogyha egyszerűen félünk tőled! Köszönjük, hogy minden félelmet elveszel a szívünkből, s ha engedjük, akkor megtöltöd nagy nagy szeretettel, és a tőled való szeretet kiűzi a félelmet.

Áldunk és dicsőítünk azért, Urunk, mert te jól bánsz velünk. A legjobban ezen a világon, s mindig azt adod, amire a leginkább szükségünk van.

Kérünk, végezd el a szívünkben, hogy tőled várjunk mindent. Kérünk, Urunk, te adj vigasztalást, bátorítást azoknak, akik gyászban vannak, s akik számára talán olyan kilátástalannak tűnik sok minden. Köszönjük, hogy te a vigasztalás Istene vagy.

Köszönjük, Urunk, hogy ezen az istentiszteleten is elkészítetted a te vigasztaló, bátorító és reményt adó igédet. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Ámen.