A Lélek vezetése

 

 

Alapige: Róm 8,14-16

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, ismét a félelemre, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!" Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

 


 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, olyan nagy szeretett van a mögött, hogy itt lehetünk ebben a csendben egymással testvéri közösségben és a te színed előtt. Nagy ajándék az, amikor megszólalsz és a te Szentlelked személyessé teszi a te igédet.

Köszönjük mindazt, amit eddig a beszédeddel elvégeztél az életünkben. Köszönjük, hogy amikor megszólalsz, akkor mutatkozol be, akkor munkálsz a szívünkben hitet, akkor veszed el belőlünk a bizalmatlanságot és ajándékozol meg benned vetett bizalommal.

Kérünk, ne legyen mindennek akadálya a meleg se, a fáradtságunk se. Könyörgünk azokért, akiknek a munkáját most megnehezíti ez a meleg, vagy kimondottan szenvedést, kínokat jelent nekik.

Könyörgünk hozzád újra, hogy ajándékozz meg minket esővel és add nekünk most a te igédnek áldott esőjét is. Segíts most csak rád figyelni és azt, amit ma estére készítettél el nekünk ajándékként átvenni.

Köszönjük, hogy ajándékozó Isten vagy. Engedd megéreznünk most a te közelségedet, a te meg nem érdemelt szeretetedet. Bátoríts minket, hogy mindazt, amit kínálsz bizalommal fogadjuk, és ebből a szép énekimádságból, amit most elmondtunk, szeretnénk ezt az egy kérést újra eléd hozni: add a te Szentlelkedet nekünk, hogy mindenkor vezéreljen bennünket.

Sokszor zsákutcában tévedtünk már, sokszor nagy kerülőket tettünk feleslegesen, mert nem mentünk az egyenes úton, oly sokszor eltévedtünk és kétségbeesve kiáltottunk hozzád, hogy mutasd a helyes irányt. Segíts minket, hogy a te Szentlelked mindenkor vezéreljen és mi mindenkor az Ő vezetésére hallgatva tudjunk élni.

Kérünk, hogy ennek a hogyanját ismertesd most meg velünk, és bátoríts arra, hogy rábízzuk magunkat a te Lelkedre.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Valaki azt kérte, hogy jó lenne egyszer beszélni a Lélek vezetéséről. Mit tanít erről a Szentírás és mindjárt javasolta textusnak ezt a 14. verset is, hogy „akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai."

Most különösen is időszerű a Lélek vezetéséről szólnunk. Közel vagyunk még pünkösdhöz. Pünkösd után különösen is fontos, hogy önmagunkat is rászorítsuk bizonyos változásokra, hogy valóban érvényesüljön a Szentlélek vezetése az életünkben, hogy érdekeljen minket az: mit akar velünk Isten, és sokkal jobban tudjunk engedelmeskedni is neki.

A Galatákhoz írt levélben van egy mondat, ami egy kicsit félreérthető. A régi fordításban az 5,25 így olvasható ott: „Ha a Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk." Ott pontosan a következő van: „Ha a Lélek által élünk, akkor a Lélek szerint is járjunk.”

Mit jelent ez? Azt jelent, ha valaki Isten Szentlelke újjászült, és az illető lelki halottból élővé lett, tehát a Lélek által él, akkor most már kezdjen el járni is a Lélek szerint. Mert a Szentlélek nemcsak újjászül, hanem vezet is.

Ezekben a régi énekekben mindenütt előjönnek a Szentírásnak ezek a világos tanításai, azért is énekeltük most ezt. A sok kérés között ott van ez is: mindenkor vezérelj minket. Ami azt jelenti, hogy aki a Lélek által már új életre jutott, az lemond arról, hogy a maga feje után menjen. Arról meg végképp lemond, hogy Isten Lelkét akarja alkalmazni, vagy Istentől kérje a jóváhagyást a saját programjainak a teljesítéséhez. Aki a Lélek által él, az rábízza magát a Lélek vezetésére életének minden kérdésében. A legjelentősebb döntésektől a legmegszokottabb hétköznapi döntésekig mindenben Isten Lelke szerint akar járni. Ezt meg kell tanulni, be kell gyakorolni, mint ahogy meg kell tanulnunk az engedelmességet is, majd erre még visszatérünk.

Ez tehát fontos gondolat, mert ez óv meg minket attól, hogy hallgatunk sok igehirdetést, olvasunk sok mindent a Bibliából, és semmi nem változik meg az életünkben. Ez a legszörnyűbb ítélet, amit valaki önmagára kimond. Jézus, amikor az utolsó ítéletről beszél, azt mondja, hogy ő nem fog senkit halálra ítélni: „Én nem kárhoztatlak titeket. A beszédek, amiket mondtam nektek, azok kárhoztatnak titeket.”

Tehát minden, amit hallottam, de nem lesz belőle azonnal életváltozás és engedelmesség, az ítélet ellenem, mert az a szolga, aki tudta az ő urának az akaratát és nem cselekedte, sokkal többel büntettetik meg, mint aki nem tudta és úgy nem cselekedte. Az istenteleneknek, hitetleneknek a helyzete ebből a szempontból sokkal könnyebb. A mi felelősségünk sokkal nagyobb. Mi már sok mindent tudunk, és ha mindaz nem válik életté, gyakorlattá, engedelmességgé — ahogy a Biblia mondja: járássá, az ítélet lesz ellenünk.

Nos, ezért időszerű ez a kérés, hogy mit jelent a Lélek vezetése és a Lélek vezetése szerint élni.

Ezt a Galata levélből vett mondatot bevezetőnek idéztem, de fontos és jó lenne, ha engednénk, hogy leszivárogjon a szívünk mélyéig ez, hogy: „ha Lélek által már élünk, akkor a Lélek szerint is járjunk.” Nem fejeződik be a Szentlélek munkája az újjáteremtéssel, hanem elkezdődik az életünkben.

Elkezdi azzal, hogy bűnbánatra indít, hogy érthetővé teszi számunkra Isten hívását, igéjét, hogy újjáteremt, és folytatódik azzal, hogy kész minket vezetni, tanácsolni. Eszünkbe juttatja mindazt, amire Jézus tanított, egyre mélyebben engedi értenünk Isten igéjét.

Így az ünnepek után különösen is fontos gondolat ez, és még egy igét hadd idézzek, ami csak megerősíti ezt a Galata levélben vett mondatot. A Kolosséi levélben írja Pál apostol, hogy „Akik már vettétek a Krisztus Jézust mint Urat, most már járjatok is Őbenne. Ha vettétek — ez megint az újjászületés —, akkor járjatok is Őbenne, akkor látszódjék meg az életeteken, hogy megváltozott az életetek.

A közelmúltban beszélgettem egy házaspárral. Egyikük nagyon ismerte és tudta a vallásos szöveget és folyt belőle a kegyes szöveg. A másik szomorúan, könnyekkel a szemében mondta: látod, ez a mi nagy bajunk. Te mindent tudsz és ebből semmi nem látszik meg az életeden.

Isten őrizzen meg ettől. Isten Szentlelke segítsen, hogy ha vettük a Krisztus Jézust, akkor kövessük is Őt és járjunk Őbenne. Ha a Szentlélek újjáteremtett már bennünket, akkor tanuljunk meg a Lélek szerint járni mindennap újra, minden helyzetben újra.

Tulajdonképpen óriási kiváltság ez. Ez nem tehertétel a hívő számára, ez olyan nagy kiváltság, amit a nem hívő emberek nem ismernek. Minden dolgomban kérhetem a mindenható Isten tanácsát. Attól kérhetek tanácsot, aki engem érdek nélkül, kimondhatatlanul szeret, és aki mindent lát, mindent tud, és így, hogy nemcsak rálátása van az eseményekre, hanem Ő irányítja az eseményeket, így ad nekem tanács. Ki más tud így, ilyen szeretetből, ilyen mindent tudással tanácsot adni? Csak Isten tud adni. Ezt be kell gyakorolni. Kérdezem Őt: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

Egyébként nem is gondoltam, hogy ennyire tele van a Szentírás kedves ígéretekkel, amelyekben Isten azt ígéri az övéinek, hogy vezeti őket. Felajánlja, felkínálja ezt. Nem erőszakolja ránk. Mehetünk a magunk feje után is. Maradhatunk makacs, engedetlen hívők. Mehetünk fejjel a fajjal, összeütközhetünk naponta egymással, ha nem kell a Lélek vezetése. De ha kell… Ő kínálja kimondhatatlan szeretettel.

Két igét hadd olvassak, hogy érezzük azt az utolérhetetlen melegséget, ami Istennek ebben a felkínálásában van. „Meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak.” (Ézs 57,18) A Jeremiás könyvében pedig — ha lehet — még kedvesebben, még melegebben kínálja ezt Isten. „…imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, ahol nem esnek el, mert atyja leszek Izráelnek." (Jer 31,9)

Az Atya gondoskodó szeretetével, aki nem erőszakos, de kínálja mindazt, ami kell. Ha előbbről kezdtem volna, így szólna: „Sírva jöttök…”, de én vezetem őket a vizek folyásai mellett… ebben a melegben és aszályban különösen is megbecsüljük talán, hogy mit jelent ez. Isten magát az életet kínálja ezzel, hogy vezeti az övéit.

Még egy gondolatot bevezetőben. Más dolog az, amikor Isten irányít valakit, és más az, amikor vezet. Olvasunk arról, hogy egy pogány, kegyetlen uralkodót, Nabukodonozort is irányította. Úgy irányította, hogy őt használta fel arra, hogy Izráel népén az ítéletet végrehajtsa. Cirus perzsa királyt is Ő irányította és adta neki azt a gondolatot, hogy engedje haza a fogságba vitt izraelitákat, sőt parancsot adott nekik, hogy építsék fel újra a templomukat. De Nabukodonozor és Cirus nem volt hívő, nem ismerték az Urat. De úgy irányította a gondolatukat és akaratukat, hogy azt tegyék, amit Isten jónak látott. Felhasználta őket eszközként a maga tervének a végrehajtásában.

Mennyivel más az, amikor Dávidot vezeti. Amikor Dávid egyenesen kéri is, hogy: útaidat, Uram, mutasd meg nekem! Vagy, amikor a 143. zsoltárban azt mondja: Taníts engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! Nabukodonozor nem mondta: te vagy Istenem. Ő önmagát tartotta saját istenének. A te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön — folytatja Dávid a 143. zsoltárban.

Egyenesen kéri, igényli. Tudja, hogy rászorul. Nagy kiváltságnak tartja, hogy megértheti Isten akaratát. Igénybe veszi azt, amit Isten felkínál: vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, ahol nem esnek el és célba jutnak. Ez kell nekem, Uram! — mondja Dávid. Én arra akarok menni, amerre te vezetsz.

Nagy különbség az, hogy irányít valakit vagy vezet valakit. Mi a különbség?

Például: akit irányít, az nem akarja azt tenni, amit Isten vele elvégeztet. Az úgy engedelmeskedik Istennek, hogy nem is ismeri Őt. Nem tudja mit csinál. Sokszor azt hiszi, hogy ő határozta el, hogy azt tegye, pedig Isten akarata érvényesül benne.

Isten gyermeke ismeri Őt és tudja, hogy ez az Úr akarata, és ő is akarja azt, amit az Úr akar. Áment, igen mond az Ő akaratára.

Akit Ő irányít, az nem ismeri el Úrnak Istent. Akit Ő vezet, az elismerte Úrnak. Azért kéri: taníts engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem!

Az előbbi kénytelen azt tenni, amit Isten mond neki, az utóbbi önként teszi azt, amit Isten kifejezésre juttat.

Ahogy ezeknek az igéknek a melegsége átjárta a gondolataimat, eszembe jutott, és megirigyeltem azt a magatartást, ami akkor, amikor a gyerekeink még kicsik voltak, és amikor még az új épület helyén egy homokozó állt, ott játszottak sokszor, ha mentem valahova: beteget látogatni, vagy bárhova ügyeket intézni, sokszor odaszaladtak a kis kerítéshez és nyújtották a kis sáros, homokos kezüket: elmehetünk-e veled? Sose kérdezték hova mész, vagy mikor jössz vissza, vagy miért mész, vagy mivel mész? Elmehetünk-e veled… ez volt a fontos. Ezt a gyermeki indulatot várja tőlünk a mi Atyánk. Nyújtsam a kezemet, akármilyen is az, az a fontos, hogy Ő megfogja, aztán megyünk. Hová? Fontos? Ővele megyünk, Ő vezet és az rossz nem lehet.

Nem véletlenül mondja Jézus, hogy aki nem úgy fogadja az Isten országát mint gyermek, nem mehet be abba. A gyermeknek ez a feltétel nélküli bizalma, ez a gyanakvásmentes bizalma az, amit vár az Ő újjáteremtett gyermekeitől. A hitetlen ember bizalmatlan, fenntartásai vannak. Sokat csalódtunk mindnyájan, úgy gondoljuk, hogy Isten is olyan, mint az emberek. Esetleg Ő is becsap. Többet ígért, mint amit meg tud tartani. Hitetlenül mindez természetes. De aki már megismerte az Urat, aki elismerte Őt úrnak, aki ezt meg is vallotta neki, annak ezzel a gyermeki bizalommal kellene ráhagyatkoznia. Mondd, Uram, és nem fogom felülbírálni a te tanácsodat. Nem fogom megkérdezni: helyesen gondoltad-e, hogy arra akarsz vezetni. Tudom, hogy a te akaratod mindig jobb, mint az enyém. A te akaratod az egyedül jó akarat.

Ezek után ki képes arra, hogy a Szentlélek vezetését értse? Ez az első kérdésünk.

Csak az, akiben Isten Lelke van. Így olvassuk ezt az 1Korinthus 2-ben, ahol Pál apostol részletesen foglalkozik ezzel: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Ugyanígy Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket, hogy megértsük mindazt, amit Isten ajándékoz nekünk.” Itt így van a folytatásban: érzéki ember — a pszichikus ember, tehát a még újjá nem született ember — nem foghatja fel az Isten Lelkének dolgait, sőt bolondságnak tűnik neki, meg sem értheti azt. Bennünk azonban a Krisztus értelme van.

Akiben nincs Isten Szentlelke, az nem képes megérteni az Isten akaratát és gondolatait, és nem képes egyetérteni Istennel abban, amit mond neki. Csak, akiben az Isten Lelke van. Akik befogadták Jézust, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek. Ezek az Isten-fiak képesek érteni az Isten akaratát, és akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Ezeket vezérelheti Isten lelke. Itt kezdődik a dolog. Most erről nem beszélek többet, erről gyakran van szó. Újjászületés nélkül senki sem érti a Lélek vezetését, sőt, egyenesen bolondságnak tűnik a hitetlen embernek. Ez méri ám a lelki állapotunkat is, hogy értjük-e és tesszük-e azt, amit Isten nekünk mond.

Akiben Isten Lelke van, csak az értheti meg. E nélkül, — két képet szeretnék most említeni a Bibliából: egyet az Ószövetségből, egyet az Újszövetségből — Dávid drasztikusan azt mondja: Olyanok vagyunk, mint a ló meg az öszvér, olyan oktalanok, amelyeknek kantárral és zablával kell szorítani az állát, mert egyébként nem megy arra, amerre akarod. A hitetlen embernek kantár meg zabla kell.

Isten olyan kegyelmes, hogy sokszor hitetlenül is megment minket nagy veszélyektől, de olyankor rántani kell egyet a makacs fejünkön. Befektet egy betegágyba, vagy történik valami nagy baj, ha a szép szóból nem értettünk. Utólag értjük meg, hogy emögött is az Ő szeretete volt. Ő nem így akarja, nem kantárral akar rángatni. Hanem hogyan? Itt van mellette: Ezt mondja az Úr: „Bölccsé teszlek és megtanítalak melyik úton járj. Szemeimmel tanácsollak téged."

Gondoljunk valakire, akivel gyakran együtt vagyunk, akivel kölcsönösen szeretjük egymást. Netalán sok közös dogot is csinálunk. Ilyenkor szoktuk mondani: értjük egymást a pillantásból is. Csak egy picit lehunyja a szemét és tudom, hogy azt most nem kell csinálnom, amit egy jelenlevő harmadik javasolt. Még nem tudom miért nem, de bízom benne, ő tudja.

Mi fiúk voltunk testvérek mindnyájan, és édesanyánk szigorúan nevelt minket, s valóban a szemével is tudott kormányozni. A szemével is tudott elismerést kifejezni szavak nélkül is. Tudott villámlani a szeme. Tudott óvni a szeme, amikor rossz tanácsot kaptunk valakitől. Ránéztünk: csináljuk, ne csináljuk? Elég volt egy szempillantás, s tudtuk: nem! Majd utána megmagyarázza, hogy miért nem.

Nos, ennél sokkal mélyebb az a kapcsolat, ami Isten újjászületett gyermeke és az ő szerető mennyei Atyja között létrejöhet. Nem fizikális a látás, nem úgy tudom meg, hogy odanézek, és mintegy látom az Ő szemeit, de ehhez hasonlóan, mintegy a szemeivel kezd el kormányozni.

Ismerős-e ez nekünk, vagy pedig csak zablával és kantárral lehet bennünket irányítani?

Ehhez a szemkontaktushoz az a bensőséges lelki kapcsolat kell, ami az igazán engedelmes hívő és a mennyei Atya között van. Ami egy kicsit legalább hasonlít ahhoz amilyen viszonyban és egységben az egyszülött Fiú volt az Atyával. Ott tényleg elég volt egymásra tekinteniük.

Lázár sírjánál ott van egy sokaság. Van, aki sír, van, aki pusmog, van, aki kíváncsian leskelődik mi történik. Jézus az Atyára néz, és azt mondja: Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál engem és beszól: Lázár, jöjj ki! Ennyire meleg és szoros a kapcsolat. Nem kell magyarázni, nem kell hosszasan előadni az ügyet. Nincs ott ügy, személyes közösség van. Ugyanazt akarja a Fiú amit az Atya, és elég csak megköszönni: köszönöm, hogy meghallgattál!

Sokszor megkívánom ezt a közelséget. Jézus az Ő Szentlelkével egyre közelebb segít minket az Atyához. Valóban elég legyen sokszor egy pillantás, egy csendes pillanat. Egy feszült beszélgetés közepén odapillantok az Atyára, amit azt jelenti: egy mondattal imádkozom magamban. Attól még odafigyelhetek arra, ami zajlik. Állandóan tartom vele a kapcsolatot. Bevallom a tanácstalanságomat, kérem az Ő világosságát, könyörgök a jelenlevőkért akár hívők, akár nem, akár rosszat akarnak nekem, akár jót. Kérem az Ő vezetését és engedem, hogy a Lélek vezessen.

A másik kép, amit Jézus mond a János 15,15-ben: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket a barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek."

Ez az újjászületetteknek, a Krisztus-tanítványoknak szól. A szolga nem tudja mit cselekszik az ura. A szolgának kiadják a parancsot: most ezt csináld. Hogy miért éppen azt, miért nem mást, miért így, ahogy a gazda mondja, azt a gazda tudja és ez elég. Ő csak csinálja meg amit mondtak. A fiú nem így van. A fiúval megbeszélte az apa talán már előző nap, hogy mit csinálunk másnap. A fiú érti az egészet, hogy miért azt csináljuk. Miért ez a legfontosabb most, és miért kell így csinálni, ahogy az én atyám gondolta. Bensőleg azonosul az atyával és érti az egészet.

A Szentlélek beavat minket az Isten terveibe. A Szentlélek nem utasításokat ad, nem parancsokat osztogat, hanem megtanít minket az Atya gondolatait gondolni, hiszen az Atya Lelke van bennünk. Ezért mondhatjuk: Abbá, Atyám! Nem szolgaként engedelmeskedünk, hanem fiúként dolgozunk együtt az Atyával.

Nem véletlen az, hogy nem magában áll ez a 14. vers alapigénkben sem, hogy akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai, hanem ugyanezt fejtegeti Pál apostol, amit Jézustól tanult: „mert nem a szolgaság lelkét kaptátok a félelemre, hanem a fiúság lelkét, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! És ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Ez tehát az első kérdés: ki képes érteni a Lélek vezetését? Az, aki újjászületett, akiben Isten Lelke van. Ez a lélek rezonál arra, ami Isten Szentlelkétől kijön.

A másik, amit itt meg kell jegyeznünk: az viszont már a mi felelősségünk, hogy ha megértettük, akkor tegyük. Itt térek vissza arra, hogy meg kell tanulnia a hívőnek engedelmeskedni. Minden körülmények között. Az Atya parancsai sokszor eltérnek attól amit a világ megszokott. Az egész gondolkozás más, mint az Istentől elszakadt világ gondolkozása. Meg kell tanulnia a Fiúnak az Atya szempontjai szerint dönteni. Ha nem tudja mik azok, kérdezze. Meg fogja érteni. Ha megértette, akkor tegye. Minél többször engedelmeskedik, annál könnyebben fogja érteni a Lélek vezetését legközelebb.

Egy pici engedelmeskedés közelebb visz az Atyához, mint rengeteg elmélkedés vagy sok beszéd és beszélgetés.

Ezt az engedelmességet szemléletesen kifejezi a 123. zsoltár, amikor azt mondja: „mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei szeme asszonya kezére, úgy néznek a mi szemeink az Úrra, a mi Istenünkre…"

Megint szemkontaktusról és személyes kapcsolatról van szó. Nem tudom pontosan mit kell csinálnom, vagy befejeztem egy munkát, most mi következzék? Nézek az én Uramra. Majd Ő megmondja. Nem kezdek buzogni magamtól, nem vonulok vissza örömmel a semmittevésbe, hanem mint a szolga az ő urára, nézek. Várom a parancsot teljes bizalommal. Elég, hogy mozduljon a keze, nem kell hosszú magyarázatokat tartania, és főleg nem kell megindokolnia az Atyának, hogy mit miért vár tőlem.

Ez a mániánk. Tessék megfigyelni. Ha a Tízparancsolatról van szó, a legtöbben ezt kérdezik: miért? Miért ne paráználkodj? Miért nem lopj? mikor mindenki azt csinálja, meg neki marad még elég. És jönnek a magunk érvei. Nem elég az, hogy azért ne, mert az Atya ezt mondta. Miért nem elég? Az újonnan született embernek be kell gyakorolnia, hogy ennyi elég. S ha meg kell értenem, hogy miért, vagy miért nem, majd a Szentlélek megmagyarázza nekem, csak figyeljek rá. Most azonban legyen elég az engedelmességhez, hogy megmondta mit csináljak.

Nem könnyű ere rászorítani magunkat, mert sok minden tiltakozik bennünk. Nem véletlenül könyörög Dávid azért, hogy az engedelmesség lelkével bátoríts, erősíts, támogass engem. Rászorulunk arra, hogy az engedelmesség lelkével támogasson minket.

Az a szomorú, hogy sok vezethetetlen hívő van, akik vágyakoznak elméletileg a Lélek vezetésére, de amikor megértették vagy megérthették volna, mégsem tették. Minden engedetlenség egyre süketebbekké tesz minket lelkileg, és egyre nehezebben fogjuk megérteni. Vagy: a Szentlélek meg is szomorodik úgy, ahogy hétfőn hallottuk az igehirdetésben, s visszavonul. Ha nem kell az, amit Ő kínál, nem erőszakolja rám. Akkor menjek a magam feje után, aztán ha összetörtem magam, majd kiáltok segítségért. De el lehetne kerülni. Be kell gyakorolnunk az engedelmességet.

Sokszor megtéveszti az Ördög a hívőket azzal, hogy Isten akaratához egészen hasonló tanácsokat ad. Nekünk fel kell nőnünk a lelki érett korúságban oda, ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja: fejlettek legyenek az érzékeink, hogy megkülönböztessük egész világosan és határozottan mi az, ami Isten Lelkétől jön, és mi az, ami emberi jó tanács. Lehet, hogy teljesen jó szándékból jön.

Péter tele volt jó szándékkal, amikor azt mondta Jézusnak, hogy nem történhet meg vele, hogy keresztre feszítik. Nem eshetik ez meg veled! Csak éppen nem Isten szerint gondolkozott — ahogy Jézus mondta. Nem a Lélek vezette. Az, hogy jó szándékból mondják, még egyáltalán nem minősíti azt a tanácsot. Nem biztos, hogy Istentől jövő tanács.

Elsősorban az igén tanácsol minket a mi Urunk. Nem mindig úgy, hogy amikor éppen szükségem van egy döntéshez tanácsra, kapok egy frappáns igét, és annak alapján eldöntöm. Hanem úgy, hogy a folyamatos igetanulmányozás megtanít igeszerűen gondolkozni. A Szentlélek által megújított értelmemen keresztül tanácsol a Szentlélek. Ő a józanság lelke is. Nem valami misztikus elképzelhetetlen dolog ez, hogy a Lélek vezet. Döntenem kell valamiben és eszembe jutnak bibliai szempontok. Miért? Mert tele van a szívem bibliai igékkel. Miért? Mert mindennap tanulmányozom. Lehet, hogy az nap egészen mást olvastam, mint ami most odaillene, de összeáll a sok ige, amit hónapok, évek alatt olvas a hívő, igeszerű gondolkozássá. A Szentlélek ezt felhasználja, és megőriz rossz döntésektől és bátorít jó döntésekre még akkor is, ha sokszor egyedül maradunk.

Ehhez azonban alázat kell. Az önfejű hívők azt gondolják, hogy ők már mindent tudnak. Sokszor azt gondolják sokkal többet tudnak, mint a többiek, ezért elkezdik oktatni őket, csak éppen nem engedelmeskednek. Isten segítsen el minket arra, hogy e tekintetben is olyanok legyünk, mint a kisgyerekek és másban legyünk érettek.

Az biztos, hogy ehhez feltétlenül szükség van csendre. Egy szép halleluja ének pontosan erről szól és kíméletlenül leleplez bennünket, hívő bűnöket is, amikor azt mondja:

Csendes légy s az Úr vezet majd.

Míg sürögve futsz, szaladsz

Nem tudod, az Úr mit óhajt

S tennen vágyadnál maradsz.

Ilyenkor tévesztjük össze a magunk nagy akarását Isten útmutatásával, mert szeretnénk, hogy Ő is azt akarná, amit mi. Tulajdonképpen jóvá akarjuk hagyatni vele gyorsan a magunk akaratát. Közben sürgünk, futunk, szaladunk, intézzük és ehhez kellene segítség. Jöjjön Ő is, és segítsen, és nem vesszük észre: ez istenkáromlás. Mit képzelünk? Ő az alkalmazottunk lesz? Mi diktálunk neki?

Akik Isten fiai, azokat Isten Lelke vezérli és nem ők vezérlik a Lelket. Sokszor észre sem vesszük, hogy beleesünk ebbe a bűnbe, és ebből általában nagy összevisszaság lesz a hívők életében. Békétlenség kísér, elrontják a dolgokat. Ilyenkor van az, hogy tanács kér fűtől-fától. Eszébe jut ez az ige, az az ige. Egyik ezt mondja, másik azt tanácsolja. Egymásnak ellentmondanak és teljes zűrzavar lesz, mert a kiindulás rossz. Először is nem volt csend, hanem sürögve futsz, szaladsz s ezért összetévesztjük a magunk akaratát az Övével. Ó, de mennyire így van: földi dolgok rosszul mennek, míg saját erőd vezet, hogy ha nem a kegyelemnek erejével végezed. A kegyelemre az tud ráhagyatkozni, aki alázatos.

Csend kell tehát ahhoz, hogy megértsük a Lélek vezetését, folyamatos és komoly igetanulmányozás kell. Nem bibliai szakaszok átfutása, hanem igetanulmányozás, hogy az megmaradjon minél több a fejünkben és a szívünkben. Lehet, hogy elfelejtjük, nem tudjuk idézni, de a szívünkben akkor is ott marad és kellő pillanatban a Szentlélek előhozza, és az lesz segítségünkre. Őszinte gyermeki imádság kell. Újra és újra merjünk tanácsot kérni. Minden reggel újra kérjük: te vezess engem. Utaid, Uram mutasd meg, mert én azokon akarok járni. Taníts engem a te akaratodat teljesítenem. És konkrét helyzetekben is szabad nekünk Istentől segítséget kérni.

Mire jó ez az egész? Mert ez a másik rögeszménk, hogy csak ami hasznos, ami kifizetődő, ami nekem jó, azt vagyok hajlandó csinálni. Először is itt nem ez az első szempont, hanem az az első szempont, hogy ha valaki Isten gyermeke lett, akkor az életében Isten dicsőségének kell felragyognia és ezért kell neki megtanulni engedelmeskedni. Mellesleg nekünk is ez a legjobb. Éppen azért a legjobb, amit a Jeremiás idézetéből jött ez elő, hogy noha sírva jönnek ki, én vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, ahol nem esnek el, és Atyja leszek az én népemnek. Ezért jó. Ki más tudja ezt nekünk garantálni, hogy egyenes úton vezet, ahol nem esünk el, nem kell botladozva járni, nem kell örök bizonytalanságban lennünk, hogy a helyünkön vagyunk el, hogy a célhoz vezet-e ez az út. Autósok sokszor, ha nincs jó térkép, vagy ismerik azt a terepet, ebben a bizonytalanságban vezetnek, hogy hova érkezünk meg. Jó-e ez az út, jó-e az irány? Mindettől megkíméli Isten Lelke a hívőt és a vizek folyásai mellett vezeti. Ez az életet jelenti mindig. Egyre gazdagabb életet ad. Bármilyen aszályos idő van is, az övéiről Ő gondoskodik.

Áldott az, aki a folyóvíz mellé telepedett, aki az Úrban bízik, az olyan mint a folyóvíz mellé ültetett fa, az aszályban sem hullatja el a levelét — olvassuk szintén Jeremiásnál. Nekünk is ez a lehető legjobb és leghasznosabb. Így tud minket Isten hasznosakká tenni mások számára is.

Jó lenne, ha elcsendesednék ma este és megkérdeznénk: Uram, tényleg a te Lelked vezetése szerint intézek mindent? Hadd tegyen bizonyosakká minket a Szentlélek arról, hogy Isten gyermekei vagyunk-e. Ha azok vagyunk, azt mondja: a mi lelkünkkel együtt bizonyosakká tesz, ha pedig nem vagyunk azok, arról tegyen bizonyosakká, hogy azzá váljunk. Azután tanuljuk meg ezt az engedelmességet mindenben. Akkor is, ha nehéz.

 


 

Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük, hogy ez az a keskeny út, ami az életre vezet. Köszönjük, hogy nem nekünk kell rátalálnunk, te tapostad ki előttünk, te hívsz meg rá, és te kísérsz végig bennünket. Köszönjük, hogy valóban jobb nekünk, hogy visszamentél a mennybe és elküldted a másik Vigasztalót. Köszönjük, hogy a te Szentlelked nálunk lakik, és bennünk marad. Ajándékozz meg a te Lelkeddel mindnyájunkat!

Kérünk arra is, hogy tölts meg a te Lelkeddel. Hadd legyünk mindnyájan Szentlélekkel és hittel teljes emberek, akik a helyes úton járnak, és akik másokat is tudnak hozzád vezetni.

Bocsásd meg minden engedetlenségünket. Bocsásd meg, amikor felülbíráljuk a te igédet, amikor bizalmatlanok vagyunk. Bocsásd meg valahányszor menetközben kitéptük a kezünket a te atyai kezedből. Megvalljuk, Urunk, hogy sok-sok nyomorúságunknak ez a veled szembeni bizalmatlanságunk az oka. Szeretnénk úgy fogadni tőled mindent, mint a kisgyerekek. Segíts ebben most előbbre lépni. Hadd legyen veled egészen személyes, egyre mélyülő, tartalmas, folyamatosan tisztuló lelki közösségünk, hogy a te szemeddel irányíthass minket, mi pedig hadd legyünk irányíthatóak.

Őrizz meg minden eltévelyedéstől, minden felesleges lótás-futástól. Add, hogy legyen bátorságunk csendben lenni és legyen bátorságunk azt tenni, amivel te bízol meg. Engedd, hogy ezt is sokkal világosabban lássuk.

Könyörgünk hozzád a tévelygőkért, a tanácstalanokért, azokért, akik nem ismerik a te atyai szeretetedet és kezedet. Hadd ismerjék meg minél többen. Használd fel erre kegyelmesen ennek a nyárnak a csendesheteit is. Áldd meg azokat, akik most vannak Neszmélyen. A te Szentlelked újítsa meg mindnyájukat és hadd térjenek vissza szeretteik közé és a gyülekezetbe úgy, mint akiket te bármire használhatsz, amire akarsz. Ezt cselekedd mindnyájunkkal.

Munkálkodj bennünk igéd és Lelked által. Beszélj velünk most is még tovább ezen az igén keresztül.

Ámen.