A SZOLGA DOLGA

 

 

Alapige: Mt 24,44-51

"Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! Ki tehát a hu és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli ot. Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

 


 

Imádkozzunk!

Úr Jézus, kérünk, add nekünk azt a bátorságot, hogy merjünk hinni benned! Segíts, hogy komolyan vegyük a te szavadat, minden ígéretedet az elejétol a végéig! Könyörülj meg rajtunk, hogy merjük magunkat egészen rád bízni!

Bocsásd meg, ha még mindig nem döntöttük el, hogy akarunk-e neked szolgálni, vagy az életünkre továbbra is az jellemzo, hogy isis. Téged is, meg valaki mást is. A vagyvagy helyett egyedül téged, minden ellenére.

Kérünk, Urunk, segíts nekünk, hogy látást kapjunk, hogy lássuk meg mindazt, ami elotted gyulöletes, ami nem kedves, ami megbánt, és a te lelkedet megszomorítja.

Urunk, annyira elveszítettük azt a képességünket, hogy különbséget tudjunk tenni a szerinted való jó s rossz között. Kérünk, a te igéd, a te lelked ereje által tégy rendet a mi életünkben! Adjál világosságot, látást, s azt a csodálatos képességet, hogy meg tudjuk különböztetni a szerinted valót az ellenedre való dolgoktól!

Köszönjük, Urunk, hogy énekelhettük azt, hogy a szívünket hozzád emeljük. Köszönjük, hogy ez azért lehetséges, mert te már régóta keresel minket. S köszönjük, Úr Jézus Krisztus, hogy itt vagy velünk, közöttünk úgy, ahogy azt megígérted, Lelked által. Elevenítsd meg a mi sokszor gyötrodo, haldokló, kétségbeesett szívünket!

Köszönjük azt is, hogy együtt örülsz velünk, s meg akarsz minket ajándékozni a te igéddel. Tedd ezt most, kérünk!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Végzett-e Jézus lelkigondozói szolgálatot? Hogyha valaki a Szentírás lapjait kinyitja, s csak az újszövetségi részt, Jézus életének a leírását végigolvassa, akkor a válasz egyértelmuen az, hogy igen. Ha csak a Nikodémussal folytatott éjszakai beszélgetésre gondolunk, vagy pedig azokat a mondatokat olvassuk el, amit Lázár sírja mellett mondott a kétségbeesett testvéreknek Jézus, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy az O alapszolgálata volt, mint fopásztoré, hogy gondozza az O nyáját, az O hívo gyermekeit, tanítványait.

Ma sem akar valójában mást tenni Jézus itt, most közöttünk az O Lelke által, minthogy gondozni a mi lelkünket. Bátorítani, vigasztalni, és ha szükséges, akkor megítélni az életünket és cselekedeteinket.

Valaki elolvasta ezt a 24. fejezetet az Újszövetségbol, és ezt mondta: "Szóval, ti komolyan hiszitek azt, hogy Jézus visszajön?" Erre csak egyfajta választ lehetett adni, azt, hogy nem.

A hívo keresztyének ugyanis komolyan hiszik azt, hogy Jézus Krisztus újra eljön, másodszor is. O nem visszajön, mert aki visszajön, arról azt kell tudni, hogy egyszer elment, otthagyta azokat, akiktol elment. Valamilyen ismert vagy ismeretlen helyre távozott, és egyszer majd eljön az az ido, amikor vissza fog jönni.

A Szentírás azonban nem Jézus visszajövetelérol beszél, hanem arról, hogy az O Lelke által jelen van a gyülekezetben. Veletek maradok - mondja Jézus az övéinek - a világ végezetéig minden napon az én Lelkem által. Egyszer majd lesz egy konkrét nap, amikor meglátja Ot minden szem, amikor eljön másodszor is, úgy, ahogy eloször is eljött és megszületett, itt volt közöttünk, azután felment a mennybe.

A hívo ember életéhez hozzá tartozik az a reménység, hogy ami most a Szentlélek általi valóság, de nem látható, az egyszer ugyanolyan valóságos ténnyé válik, ahogyan azt Isten igéje mondja, mint ahogy Jézus megszületett és itt szolgált közöttünk. És akkor, ott a hívok a saját szemükkel is meggyozodhetnek majd arról, meg azok is, akik nem hisznek Jézusban, Jézusnak, hogy amit O mondott és mond, ami a Szentírásban olvasható, az az elso szótól az utolsóig igaz. Minden igaz.

Mennyire igaz lesz tehát, amirol Jézus beszél: "Boldogok, akik nem láttak, és hittek." Akik most nem látnak, de elhiszik mindazt, amit Isten igéje mond. Lehet tudni azt, és lehet hinni, hogy mindez igaz.

Mi a teendo addig, amíg ez a váradalom és várakozás beteljesedik, és meglátja Jézust minden szem? Errol szól a felolvasott rész. Arról szól Jézus, hogy aki szolga, aki szereti az o urát, az egészen addig, amíg meg nem hal, s a teste kikerül a temetobe, lénye Jézusnál lesz, vagy amíg az Úr Jézus vissza nem jön, és egy szempillantás alatt el nem változik, csakis és kizárólag azt akarja tenni, amit az O Ura és Gazdája rábízott.

Négy különbözo értelmu kifejezés szerepel, helyesebben egy szónak négyféle értelmu jelentését olvashatjuk ebben a részben. Eloször is azt mondja, hogy ez a szolga, akirol itt beszél, huséges és megbízható. Olyan, mint a huséges sáfár, aki jól gazdálkodik mindazzal, amit a gazdája vagy a megbízója rábízott.

Azután van egy ilyen jelentése is, hogy eszes és gondolkodó szolga, aki újra és újra arra gondol, hogy mit mondott neki az o Ura, azt az eszében tartja, azt forgatja, és a Gazda akarata szerint hozza meg a döntéseket.

Azután egy ilyen jelentése is van az itt szereplo szónak, hogy rabszolga, aki valakinek a tulajdona. A rabszolga nem tehetett mást, csak amit a gazdája, a tulajdonosa mondott és elvárt tole. Engedelmeskednie kellett.

Olvasunk még arról is, hogy van egy másik fajta, másképpen viselkedo élo szolga, aki tudja, hogy mi az o Urának az akarata, de ezt nem teszi. Engedetlen, hutlen és nem követi és teszi azt, amit az o gazdája mond.

Mit akart mondani Jézus, mit akar mondani Jézus a hallgatóknak ezen a példázaton keresztül? Mire hívja fel a figyelmet? Hogyan gondozza jelenleg itt, most azokat, akik szeretnék, hogy Isten gondozza az o életüket, lelküket?

Eloször is Jézus senkit nem fenyeget az O második eljövetelével. Nem ezért beszél róla. Nem azt akarja, hogy mi féljünk és rettegjünk, álmatlan éjszakáink legyenek, hanem azt akarja, hogy világosan tudja, s lássa mindenki, hogy Isten ezt akkor mondja, hogy az Úr Jézus újra eljön, amikor még van lehetoség arra, hogy valaki az életvitelén változtasson. Most még a kegyelem idejében élünk. Egyszer majd ennek vége lesz.

Egyértelmuen és határozottan beszél arról Jézus, hogy ahogyan eljött eloször, úgy jön el majd másodszor is. Kétféle vonala van ennek is. Van egy fokozatosság. Fokozatosan terjed az evangélium a világ minden területén. Fokozatosan, mint ahogy a példázatbeli mustármagot elvetik, elkezd noni, s azt mondja Jézus, hogy olyan nagy fává is nohet, hogy az égi madarak fészket raknak rajta. A piciny magból, piciny kezdetbol elindult az evangélium, és fokozatosan bejárja a világot. Ugyanakkor fokozatosan romlik el minden, egészen az összeomlásig, és akkor hirtelen, sokak számára váratlanul megjelenik újra az Úr Jézus, és ítéletet tart élok és holtak fölött.

Ezzel együtt különbözo jelek is lesznek: fényjelenség, a nap és a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak, s minden úgy lesz, ahogy Jézus mondta.

Mire biztatja tehát azokat, akik komolyan veszik a Szentírás szavait, akik nem veszik komolyan, azok úgy is élnek, úgy, ahogy akarnak tovább, nem sejtve, ezért hozza a felolvasott részben az elején Nóé példáját - most azért gondoljunk bele testvérek, hogy elkezdett esni az eso, és soha többet nem áll el. Így volt Nóé idejében. Azt hitték, hogy majd csak eláll, de nem állt el. Hogyan, úgy, ahogyan Nóé megmondta. Jön az özönvíz. Nevettek rajta. Azt hitték, hogy viccel az öreg. De Nóé komolyan beszélt, mert Isten igéjét adta tovább.

Azt mondja itt is, ahogy Nóé idejében: ettek, ittak, házasodtak, és azt gondolták, és azt gondolják sokan, hogy tréfál az Isten. De Isten komolyan beszél pont azért, mert szeret minket. Pont azért, mert komolyan vesz minket. Pont azért, mert annyira szeret minket, hogy semmi ár nem volt drága azért, hogy megváltson minket.

Mire biztatja tehát azokat, akik komolyan veszik az O szavát? Arról beszél, hogy a vigyázás nem egyszeri erofeszítés - néha az -, de inkább egyfajta készenléti állapot, belso készenléti állapot. Némely készülékeknél van úgynevezett készenléti állapot, amikor egy pici lámpa jelez a TVnél, és pár másodpercen belül megjelenik a kép.

Itt nem cselekedetekrol beszél elsosorban Jézus, hanem azt mondja, hogy ahhoz, hogy valaki eljusson ebbe a helyzetbe, állapotba, lelkiállapotba, ahhoz eloször döntenie kell Jézus mellett. Ahhoz eloször a szívének kell megváltozni. Új szívre van szüksége. Azzal, hogy valaki odaszánja az életét Jézusnak, azt is jelenti, hogy nem akar többé nélküle élni. Nem úgy akar élni, hogy Jézus is, meg más istenek is, egy kis keresztyénség, egy kis buddhizmus, egy kis iszlám - az úgyis most terjedoben van -, nem akarok lemaradni - mondta valaki nem régen -, nem isis, hanem vagyvagy. Csak és egyedül és kizárólag Jézus az én Uram.

Az így élo ember nem bizonyítani akarja Isten létezését, hanem az élete bizonyítja Isten létezését. Az élete bizonyságtévo élet. Idonként szavakkal is, máskor folyamatosan cselekedettel. Ez a fajta vigyázás, készenléti állapot egy olyan belso, állandó, engedelmességre hajló állapot, amely legjobban így fejezheto ki, mint amikor ügyeletben van valaki. Vagy a mentoállomáson ott ülnek, beszélgetnek vagy tévét néznek, de ha jön a hívás, akkor ugranak, futnak, szaladnak, segítenek, s mentik az életet. Valami ilyesmit jelent, hogy figyelem azt, hogy mi jó a másiknak. Mi okoz neki örömet? Mi a kedvére való? Nyilván mi nem tudunk Isten kedvére tenni, minden kifejezés csak fogyatékos ahhoz képest, amirol itt a Biblia beszél. De valami ilyesmit jelent: mivel szeretem, ezért a legfontosabb az, hogy mit akar Jézus. Mivel szeretem Ot, én vele akarok élni. Tole akarok mindent várni és megkapni, s mástól semmit nem akarok, ami nem Isten szerint való.

Ez azt is jelenti, hogy aki Jézus doulosza, rabszolgája, szolgája, mérhetetlenül szabad. Az nem függ senkitol. Nem kötik divatirányzatok. Nem megy, ha megy mindenki tüntetni, mert o szabad arra, hogy ne tegye. És szabad arra, hogy mondja, amikor senki nem meri mondani, mert egyedül Jézustól függ. A hit vegyértékét, az az egy vegyértéket Jézusnál köti le. Nem megkötözött ember, hanem rendkívüli módon szabad arra, hogy megtegye, amit az Isten akar vele.

Így mondja a Biblia, hogy a hívo ember, aki Krisztusban bízik, mindent megpróbálhat, de ami gonosznak látszik, attól tud és akar orizkedni. Azt nem akarja kipróbálni. Tudja, hogy gonosz, mert látszik. Akkor orizkedik tole. Mint amikor valaki egy olyan helyre megy, ahova azért másképpen öltözik fel, mint máskor, s vigyáz a ruhájára. Most így esos idoben ez elég nehéz feladat, de mégis, amennyire lehetséges, hogy ne legyen folt, sárfolt rajta, vagy semmi más szennyezodés. Úgy akar megérkezni, mert meg akarja tisztelni azokat, akikhez indult, akikhez megy. Lehet esetleg munka mellett ügyeletben mást is csinálni, de az ember feje és szíve mégis csak ott van a csengon vagy a telefonon, ha megszólal, akkor a leheto legjobb minoségben és a leghuségesebben, fogyatkozás nélkül végezni a feladatot.

Olyan szolga tehát, aki huséges és megbízható, aki gondolkodik azon, amit a gazda mondott, mert ez a második jelentés, amit mond, hogy forgatja a fejében. Azt is jelenti, hogy eszesen gondolkodó. Tehát használja az értelmét. A fejében is, s nem csak a szívében forgatja mindazt, amit az o gazdája mond.

Nagyon hálásnak kell lennünk azért, hogy Isten értelmet adott nekünk, és nem veszi el az értelmünket. Nem úgy vezeti Isten az övéit, hogy az értelmüket kikapcsolja. Ez a szekták tulajdonsága. Mindegy, hogy mit gondolsz, tedd azt, amit a szekta vezetoje mond! Akár öngyilkos is lehetsz, ha a szekta vezetoje azt mondja. Van erre éppen elég példa.

Isten nem iktatja ki az értelmünket. Az értelmünkön keresztül gyoz meg nagyon sokszor. Azt mondja egy helyen Jézus: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedbol, teljes Lelkedbol és egész, teljes értelmedbol." Nem zárja ki Isten az értelmünket. Vagyis a hármas egységben teljes kontrol van a hívo élet fölött. Mi nem szívesen halljuk ezt, hogy teljes ellenorzés.

Akik ebben az országban éltünk meg élünk, azok tudják, hogy hosszú éveken, évtizedeken keresztül mit jelentett a teljes ellenorzés, és még az sem volt teljes. De azért mégis csak megnyugtató az nem, hogyha egy atomreaktor muködése fölött teljes az ellenorzés? Azért akkor csak nyugodtabban alszunk. Vagy egy orvos teljesen kontrolálja, hogy mit csinál. S pont addig vág, ameddig kell, és nem összevissza. Ellenorzés alatt tartja a folyamatot. Mennyire fontos tud ez lenni.

Isten értelmet adott a hívo embernek, és azt mondja a római levélben, hogy a Szentlélek által megújult értelme van azoknak, akik Jézust követik. A ti megújult értelmetekkel döntsétek el, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Isten nem médiumokat akar szerkeszteni, és nem beprogramozott lényeket, hívoket akar teremteni. Nem. Ez, újra mondom, a szekták tulajdonsága. Isten azt akarja, hogy mi boldog, szabad, örvendezo gyermekei legyünk, akik örömmel, szeretettel és hálásan végzik az Istentol kapott feladatokat, szolgálatokat.

A hitnek egyébként sem ellentéte a tudás. A hitnek a hitetlenség és a látás az ellentéte, mert a Szentírás azt mondja, hogy hitben járunk, és nem látásban. A hitetlen mindig látni akar. Ha hitetlenkedünk - figyeljük meg - mindig látni akarunk. De mikor látom már, hogy mit csinál az Isten? Hogyan oldja meg? Ez mindig a hitetlenség szava. A hitre az jellemzo, hogy nem látja még azt, amit az Isten cselekedni fog, de teljesen bizonyos abban, hogy amit kért - ha az Isten szerint való volt -, azt Isten meg fogja adni a számára. A hit azt jelenti, hogy egészen bizonyos vagyok abban, hogy beteljesedik az, amit Isten mondott.

Krisztus követoi nem elmebetegek, nem teszik félre az eszüket, hanem használják. Mérlegelnek, gondolkodnak, megvizsgálják, hogy az a bibliai rész, amit olvasott, az lehet-e ott, arra a helyzetre nézve Isten akarata? S nem kikeresnek egyegy mondatot, hogy ez ráillik a helyzetemre, s utána döbbenetes csalódás a vége. Nem ráhúzzák az igéket az életük eseményeire, hanem figyelnek Isten vezetésére, kérik az O tanácsát, és az Istentol kapott józan értelmükkel mérlegelik, megvizsgálják. Azt mondja az ige, hogy vizsgáljátok meg, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Csak ehhez szolgájának kellene lenni. Ez az alapkérdés, hogy vele járok-e? Az én juhaim hallják az én szómat - mondja Jézus.

Az Ef 4-ben azt olvassuk: "Ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok járnak az o elméjük - eszük - hiábavalóságában." A pogányok. Az Isten nélkül élok hiábavaló módon gondolkodnak akkor is, ha polgári értelemben jó dolgokat cselekednek. Mivel nem az Isten szerint való, hiábavalóság. Ti többé ne járjatok úgy - mondja Isten.

A bun mindig az értelmünkön és a szívünkön keresztül hatol be. A bemeneti nyílás sokszor a szem. Úgy, ahogy ez történt az Édenkertben Évával. A szemén keresztül ment be a kísértés, találta el a szívét, s ferdítette el az Istentol, és vonta el az értelmét, és szakított a fáról, amelyre Isten azt mondta, hogy arról ne egyetek.

Az a szolga, az a hívo ember, aki szabad arra, hogy tegye az Isten akaratát, s tudja ezt örvendezve tenni, az gazdag ember. Az sose akar kincset gyujteni a földön. Se képeket, se ezüstöt, se pénzt. Az nem baj, ha van, de nem akar gyujteni. Miért? Mert gazdag. Hátha az egész menny az övé, ha Krisztusban mindent megkap, akkor mire gyujtsön? Akik hisznek Jézusban, azok mindnyájan milliomosok. Olyan és akkora összeget kapnak, amekkorára szükségük van. Állítom, hogy ezt a legtöbben nem hiszik el, pedig így van. Amire szükségünk van - azt mondja a Szentírás -, megadja Isten. Nyugodtan kérjél Istentol lakást! Sokan kértek, és kaptak. Nyilván nem úgy, hogy egy angyal hoz egy lakást. Itt is az értelmünket akarja Isten, hogy használjuk az értelmünket. Megvizsgálok bizonyos dolgokat. Segít. Váratlanul jön valahonnan egy ajándék vagy egy bizonyos pénzösszeg vagy egy örökség - most nem akarok ebbe belemenni. Próbáljuk már ki, hogy igaz, amit Isten mond, vagy pedig nem! Tegyük próbára Ot, ezt nem tiltja a Szentírás. Kifejezetten felhívja erre a hívoket.

Malakiás könyvét tessék elolvasni, az utolsó fejezetet. Hozzátok be a tizedet az én tárházamba, s tegyetek próbára, nem áldalak-e meg titeket felettébb, mint ahogy ti ezt gondoljátok. Világos utalás van erre a Szentírásban.

A hívok gazdag emberek. Minden az övék, amit Isten nekik elkészített. Aki hitben jár és nem látásban, annak a számára tehát Jézus jelenléte itt, most, ezen az istentiszteleten ugyanolyan valóság, mintha testileg itt állna ezen a szószéken, és O szolgálna. Ugyanolyan valóság. Aki hitben jár, az tudja, hogy mindaz igaz, amit a Szentírás mond. Egy Jézussal. Övé az élete, Jézusé, és bizonyos abban, hogy Jézus újra eljön, hiszen ezt megmondta. Nem visszajön, hanem másodszor is eljön. Ugyanúgy meglátja Ot minden szem, mint eloször. Gazdag, ezért szabad. Szabad, ezért gazdag.

Így mondta ezt nem régen valaki, hogy: "Tudja, amióta hívo ember vagyok, azóta folyamatosan tanuló vagyok." Hozzátettük mind a ketten azt, hogy egész életünk végéig azok is maradunk, ha hívok vagyunk.

Ma te azért jöttél ide, hogy tanuljál Jézustól? Taníthat téged? Irányíthat, vezethet, megítélhet, megszólíthat? Jézusi példázat szerint nem csak látványos és egetföldet megrendíto szolgálatok léteznek. Ennek a szolgának itt a példázatban, ennek a szolgának az volt a feladata, hogy a többieknek kimérje és odaadja az ennivalójukat. Erre mondhatná valaki azt, hogy ez nem nagy szolgálat: ételt kiosztani. De egy bizonyos helyzetben milyen fontos dolog ez. Konferencián vagy egy éhínség idején az, aki kiméri az adagokat. Élet múlhat rajta.

Ennek a szolgának ez volt a dolga, hogy a többieknek a gazda utasítása szerint, nem magától, aki kedvesebb volt, annak jó nagyot adott, aki kevésbé szimpatikus, annak kisebbet. A gazda utasítása szerint kimérje, kiadja azt, amit kellett. Ennyire kapott megbízást. Ezt is a gazdától kapta. Olyan megdöbbento a példázat szerint, hogy a gazda számon tartotta. Visszajön, és ellenorzi, hogy hogyan végezte azt a szolgálatot ez a szolga, amit rábízott.

Mit jelent ez a számunkra? Azt jelenti, hogy csendesen helytállok egy látszólag vagy mások szerint jelentéktelennek tuno munkában vagy szolgálatban.

Egy gyerek mondta egy iskolai felvétel során: A mamám nem dolgozik semmit, de otthon mindent megcsinál. Mennyire így gondolkodnak sokan. Nem dolgozik semmit egy édesanya, de otthon mindent megcsinál. Vagyis reggeltol estig dolgozik, mert ez ezt jelenti. Ha tényleg, mindent becsületesen, tisztességesen, huségesen, tisztán meg akar csinálni, és még úgysem sikerül mindig így.

Talán soha nem leszünk vezetok. Valószínuleg többen így vagyunk. Valaki ezen lázong, hogy én mindig beosztott leszek. De hány vezeto cserélne, csak egyszer egy kicsit újra beosztott lehetnék! S nem lenne ez a stressz helyzet, ez a hajtás stb. Lehet, hogy nem kell egy egész munkafolyamatért felelned, egész szolgálatért, egy egész gyülekezetért, de azért a kicsi részletért, amit csak rád bízott az Isten, azért biztos, hogy felelned kell.

Lehet, hogy semmi más munka vagy szolgálat nincs, mint elrendezni a székeket, letörölni egy táblát vagy újra bemenni az osztályterembe majd osszel, ugyanazokkal a gyerekekkel, s ráadásul egy évvel idosebbek, foglalkozni újra. Micsoda szolgálat ez? Nem csak tanítani, hanem nevelni is a jövo generációt.

Lehet, hogy csak annyi a feladat, hogy kiszelloztetsz egy termet, hogy friss legyen a levego. Lehet, hogy reggeltol estig otthon mindent neked kell, de vajon huségesen végzed-e azt, amire Isten hívott?

Egy cipésztol kérdezte valaki, miközben benézett az alagsori ablakán, a muhelye ablakán, hogy mit csinál: Azt válaszolta az illeto: "Várom Jézust, és közben cipoket talpalok." Sokan fordítva mondták volna. Cipoket talpalok, és várom Jézust. De ez az ember nem így gondolkodott. Neki a szíve Jézussal volt tele. Ot várta, s közben amit kellett, azt is elvégezte örömmel és jókedvuen. Várom Jézust.

Sok ember lelki, pszichoszomatikus bajának ez az oka. Nincsen a helyén. Nem abban a szolgálatban van, nem azon a helyen, nem abban a gyülekezetben. Gazdátlan. Nem látja az élete értelmét és célját. Pedig Jézussal élve értelmet és célt kap az életünk. Csak úgy, másképpen nem. Próbálkozhatunk életünk végéig.

Beszéld meg Jézussal, hogy mit akart rád bízni, mi a feladatod, hol a helyed! Tényleg, még mindig ebben a gyülekezetben kell lenned? Nem kellene már szolgálni tulajdonképpen ott, ahova Isten elhívott? Csak kényelembol vagy valami más ok miatt - ok mindig lehet -, nem mész haza, ahol valójában a helyed van, a szolgálati helyed. Itt akar Isten látni? Nem ott, ahonnan esetleg eljöttél, mert sok szempontból ez megfelelobb számodra? Helyünkön lenni, ez azt jelenti, hogy ott és azt teszem, amit a gazda rám bízott.

A harmadik, a készenléti állapot azt is jelenti, hogy mindig továbbjut az, aki Jézusra figyel. Visszajön a gazda - a példázatbeli gazda -, megnézi, hogy hogyan végezte a munkát, s mivel huséges volt, kedves és kitartó, és azt végezte, amit rábíztak, ezért azt mondja itt a példázatban Jézus, hogy az egész vagyon, a háza fölé tette felügyelové, gondviselové.

Hogy is van az a Zsoltár, amit az elején idéztem? 50. Zsoltár 23. vers: "Aki az útra figyel, annak mutatom meg az én szabadításomat." Az jut mindig tovább a hitben. Azt tudja Isten vinni többre, aki az útra vigyáz, aki engedelmeskedik Isten szavának. Azt ígéri Jézus az Ot követonek: Rm 8, "Aki az O tulajdon Fiát nem kímélte, hanem Ot mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna mindent minekünk…" figyeljük csak! Mindent minekünk. Aki Jézust, az O tulajdon Fiát nem kímélte. Ha ezt valaki hiszi és vallja, hogyne kapna meg mindent ajándékba Istentol, amit Isten a világ felvettetése óta az O gyermekeinek szánt.

Isten semmit sem von meg az övéitol, ami hasznos és építo a számukra. Olykor még a szenvedés célját és értelmét is megmutatja. Lehet, hogy ez idobe telik. Amikor még azt is megértjük, hogy miért maradtunk úgy. Sokan úgy vannak, mint egy szedett fa. Egyedül, magányosan, s lehet, hogy ez így is marad. De értelme és célja van akkor is, ha most ezt nem látjuk, de vajon hisszük-e? Isten mondja. Igazat adunk-e neki?

Beszél a végén Jézus olyan szolgákról is, akik hutlenek, akik nem maradtak meg az O utasítása mellett. Vannak ilyenek? Hiszen ezt a tanítványoknak mondja, ezt a példázatot. Azt mondja Jézus, hogyha gonosz volna a szolga és úgy gondolná a szívében… Egy másik helyen azt mondja, hogy a szívbol származnak a gonosz gondolatok: gyilkosságok, hazugságok, csalás, paráznaság, házasságtörés, a szívbol származnak. Ezért szükséges az, hogy megújult, újjáteremtett szívünk legyen.

Isten igéje azt mondja, hogy elveszi Isten a koszívet a testünkbol, ha hozzá fordulunk, és ad helyébe hússzívet, amelyik már Isten gondolataival van tele. S ezért tud engedelmesen cselekedni.

Jézus ezt a tanítványainak mondja, hogy van ilyen szolga is, és van olyan is. Akkor ez jelent valamit a számunkra is. Ez azt jelenti, hogy idonként egyszerre az a kétféle indulat van bennünk, amirol itt beszél. Sokszor tudunk és akarunk huségesek lenni, és kitartóak, és szolgálunk ott és abban, amit Isten bízott ránk, máskor pedig sajnos, hutelenek vagyunk. Betör az értelmünkön keresztül, a szívünkön keresztül, a szemünkön keresztül az engedetlenség, s lelépünk az útról, s elhagyjuk azt a helyet, ahova Isten tett. És akkor belép az, amikor azt mondjuk: azt hittem, hogy… De Isten nem azt akarja, és nem azt kell tenni.

A Szentírás azt tanítja, hogy eljön újra a Gazda, mert ennek a világnak van Gazdája. Akkor is - újra mondom -, ha fokozatosan romlik minden. Az emberek természete, megnövekszik a gonoszság, a szeretet meghidegül. A világ víz- levego- és egyéb háztartása kezd összeomlani. Felmelegedés, globális tárgyalások és globális harcok, holttestek az utcákon.

A Szentírás igazat mond. S amikor Jézus másodszor eljön, akkor érünk a határtalan kegyelem határára. Akkor azt mondja a Szentírás, hogy lezárul a kegyelmi ido, és nem lesz többé lehetoség dönteni Jézus mellett.

Ennek a világnak van Gazdája, s az a Gazda eljön. Bármilyen szomorú vagy bármilyen ijeszto vagy bármilyen fenyegetonek tunik - pedig nem az, csak a valóság -, el kell számolnunk az életünkkel, ahogy egy pici kis nyugta lappal el kell számolnunk bizonyos helyzetekben. Hogyne kellene akkor az egész életünkkel. Ezért nem mindegy az, hogy úton járó vagy úton álló emberek vagyunk. Másokat akadályozunk, s magunk is akadályai vagyunk saját magunknak.

Az elmúlt hetekben konferenciákon szolgáltam, s ott is feltettem ezt a kérdést, amit itt, most elmondtam. Ha most Jézus visszajönne, hova kerülnél? Hova kerülnél? Ha valaki erre azt mondja, hogy nem tudom, akkor nem kerülne Istenhez. Ha most feltenném azt a kérdést, hogy valaki házas vagy nem, van-e felesége vagy férje, vagy nincs, ha valaki erre azt mondja, hogy nem tudom, az nem tudja, hogy mit beszél. Ezt lehet tudni, nem? Van feleségem vagy férjem vagy nincs. Van gyerekem vagy nincs. Erre nem lehet azt mondani, hogy nem tudom. Hát, még gondolkozom rajta: igen vagy nem. Nincs más válasz vagy elvált, legfeljebb még ez. Lehet tudni. Ha most Jézus visszajönne, s megkezdodne a határtalan kegyelem vége, hova kerülnél? S amikor elmúlik az élet, befejezodik: hova kerülsz? Az lenne a sorsod, ami a huséges szolgáé, vagy az, ami a hutlené? Itt azt olvassuk, hogy kikerül a külso sötétségre, s lesz sírás és fogcsikorgatás. Sötétség, sírás, fogcsikorgatás. Más szóval ezt hívja a Biblia kárhozatnak.

Jézus olyan oszintén és olyan nagy szeretettel beszél. Azt mondja, hogy most még van lehetoség vele járni, neki szolgálni huségesen, kedvesen, engedelmesen megmaradni mellette. O majd megtart. Ne lepodjön meg az, aki nem ezt az utat választja, hogy annak is megvan itt, már most, s egykor odaát is a maga következménye.

Élhetünk úgy, hogy nélküle élünk, s élhetünk úgy, hogy az életünk bizonyságtétel róla. Jézus az út. Ez azt jelenti, hogy lehet vele élni, lehet vele járni, s a végén lehet hozzá megérkezni. Jézus az igazság, nincsen más. Ez az egyetlen egy létezik. Aki kipróbálja, aki kipróbálta, az tudja, hogy így van. S Jézus az élet. O tud olyan életet adni mindnyájunk számára, ami soha örökké el nem múlik.

 


 

Imádkozzunk!

Köszönjük, Úr Jézus, hogy mi azért zörgethetünk imádság által nálad, mert te egész délelott most zörgettél és zörgetsz a mi szívünk ajtaján. Köszönjük, hogy azt mondod, hogy az ajtó elott állsz, s ha meghalljuk a te szódat, és kinyitjuk az életünket, te belépsz abba, s velünk vacsorázol, velünk maradsz egészen a világ végezetéig.

Köszönjük, hogy most is itt vagy, s aki csak megszólít téged, annak te válaszolsz. Köszönjük, Urunk, hogy hitet akarsz ajándékba adni, mert te tudod, hogy ez a hit mindenre elég. Elégíts hát meg minket olyan hittel, kérünk, amelyik többé nem kételkedik, nem akar látni, de tapasztalja a te igédnek és ígéreteidnek valóságát.

Így kérünk most azokért, Urunk, akik most gyászolnak, akik magányosak, akik nincstelenek, akiknek kifordult az életük önmagából nálad nélkül, akiknek nincsen munkájuk, nincsen hozzátartozójuk, nincsen, aki szeresse oket, s nincsen jövoképük sem. Kérünk, legyél te az o Gazdájuk. Kérünk, simogasd meg oket a te szavaddal! Emeld fel oket, bocsásd meg megvallott buneiket, s attól kedve hadd járjanak, járjunk veled!

Köszönjük a te nagy és mély szeretetedet Úr Jézus, amellyel önmagadat odaadtad, s így hogyne ajándékoznál magaddal együtt mindent minekünk.

Ámen.