MAGVETÉS

 

 

Alapige: Mk 4,2-8; 13-20

"Sokat tanította oket példázatokban - mármint Jézus -; és ezt mondta nekik tanítás közben: "Halljátok! Íme, kiment a magveto vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; amikor pedig felkelt a nap, megperzselodött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnottek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sot némelyek a százszorosát is" Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"

"Azután így szól hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magveto az igét veti. Akik az útfélen vannak, oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdaság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."

 


 

Imádkozzunk!

Édesatyánk, megvalljuk neked oszintén, hogy olyan sokszor elegünk van már a könnybol is meg a tövisbol is, az akadályokból is meg az összeomlásokból is, de köszönjük, hogy mindannyiszor terhelt szívvel is hozzád fordulunk, te letörlöd a mi könnyeinket, felemeled a mi fejünket. Újra megtöltöd a mi szívünket reménységgel, toled való békességgel, és örömmel mehetünk tovább a mi utunkon.

Köszönjük, Urunk, hogy mára is elkészítetted a te reményt kelto, biztató, de nagyon komoly szavadat. Köszönünk minden figyelmeztetést, bátorítást és intést, de köszönjük legfoképpen azt, Urunk, hogyha ezek által változhat a mi életünk.

Köszönjük, hogy töröd a mi szívünket, s beléveted a magot. Ha kedves elotted, újra és újra kikel, hiszen ez a te akaratod. Köszönjük, hogy olyan sokan az elmúlt hetekben is megismerhették Jézus Krisztust, a te egyszülött Fiadat. S köszönjük azt Úr Jézus, hogy te pontosan ezért jöttél, hogy megismerjünk téged, az egyedül igaz Istent.

Kérünk, gyere most egészen közel hozzánk, és érints meg minket egészen személyesen!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Aki a városokon kívül jár, az látja talán az egyik legcsodálatosabb, de legnehezebb munkát is, amit a földeken végezhetnek a gazdálkodók, az aratást. Árpa, rozs, búza egymás után vagy váltott sorrendben követik egymást az aratás során. S ilyenkor derül ki az, hogy mennyire meghatározó a termésátlagra nézve az: milyen volt a vetomag, mikor vetették el azt, de leginkább talán attól függ a termés minosége és mennyisége is idonként, hogy milyen volt az a föld, amibe a magot vetették. Mivel a talajok nem egyformák, így a termés sem szokott egyforma lenni. Sot, a jó vetomagból sem kel ki mindegyik. Nagy a szemveszteség így is, meg másképp is. De nagyon sokszor történik meg az, mivel jó talajba hull a jó vetomag, így nagymennyiségu a termés, amit betakaríthat a gazdálkodó.

Jézus sokszor használt képeket, példázatokat. Itt is azt mondja, hogy példázatokban tanította oket. Azt mondta nekik, hogy nem egyformák az emberek. Nem egyforma az emberek lelke, különbözo. Itt, most négyfélérol beszél Jézus. Talán a négy alapveto lelki beállítottságáról akar tanítást adni, szólni, amikor prédikált. Mert ez a példázat arról szól, hogy hogyan fogadják az emberek Isten igéjét. Meg arról is, hogy az ember az nem gép, és nem beprogramozott élolény. Nem olyan, mint az a költözo madár, amelyiknek költöznie kell, ha jön a hideg osz. Az ember nem ilyen. Nem ösztön lény, bár némelyek azzá válnak. Isten azonban nem ösztön lénynek teremtette az embert, hanem olyan valakinek, aki felelos a döntéseiért, s a döntések következményeit is viselnie kell.

Azt mondja Jézus, hogy az emberek között vannak olyanok, mint az útszéli föld, vagy mint akik az út szélén vannak. Az útszéli föld keménnyé válik. Sokan tapossák, néha jármuvek is. Azt mondja Jézus, hogy van olyan, hogy az út szélére esik a mag. Vetik a magot, s a keményre taposott felületre esik a mag. Azután jönnek az égi madarak, felkapkodják, megeszik azt. Ezzel azt is mondja, hogy nagyon sokszor ilyen az ember szíve, ilyen keménnyé vált. Valaha lehet, hogy valakié lágyabb volt. Nyitottabb az Isten dolgaira, de ahogyan nem régen valaki mondta: Kérem, engem már úgy megtaposott az élet, nekem mondhat bárki, amit akar, én már nem hiszek senkinek, és már nem hiszek semmiben sem. S tényleg van úgy, hogy valakinek az élete, az élete során a szíve annyira megkeményedik hogy, hiába hullik a mag, jönnek, mennek a benyomások. Mehet temetésre, vagy éppen mehet esküvore, vagy jöhet onnan, nem tud már igazán örülni, s nem tud igazán gyászolni, vagy együtt érezni másokkal.

Valamelyik nap volt itt nálam egy egészen fiatal fiú, és azt mondta: "Az a legborzasztóbb, hogy már sírni sem tudok." S ez tényleg borzasztó. Tizenévesen, ha valaki sírni sem tud. Oda jut el pár év alatt, hogy annyira kemény lett a szíve, hogy már sírni sem tud.

Valahogyan tehát a lelki dogokkal is lehetünk így, hogy a foganó képességünk vész el. Azt ölték ki valaki szívébol, vagy öli ki saját magából. Az ilyen lélek gyümölcstelen. Nem mozdul a lelkiismeret sem a bunre, sem a szomorúságra, sem az örömre, sem a tragédiákra. Rezzenéstelen arccal eszi a chipsét tovább a TV elott, s nézi végig akár éloben is a szörnyuségeket. Kemény lett a szív.

Sokan itt élemedett korú emberekre gondolnak, akik már idosödok, és tényleg megtaposta oket az élet, a politika, a háború, vagy talán a saját családjuk is, de szó sincs errol.

Az elmúlt két hetet fiatalok között töltöttem konferenciákon szolgálva, s bizony döbbenetes tapasztalat volt az, hogy tizenéves lányok és fiúk milyen ko kemény szívuek, mint az említett fiatalember is volt. Sokan elmondták egészen oszintén: ezerszer hallottuk már ezeket a dolgokat a Bibliával kapcsolatban. S nem mennek Jézushoz. Nem hatódnak meg. Nem nyílt ki a szívük sokaknak. Nem voltak foganó képesek Isten igéjére. Vagy mondhatom így is, bevették a lelki fogamzásgátlót, talán szándékosan, csak nehogy megérintse oket Isten igéje, s változtatni kelljen, abba kelljen valamit hagyni. A végén még rosszul járok - mondta valamelyikük nagyon oszintén.

Hányan mondhatjuk el mi is, öt évvel ezelott hívott Isten. Húsz évvel ezelott hívott. Tizenöt éve hív folyamatosan. S nem mozdul semmi sem. Ko kemény lett a szív, mint az útszéli föld. Hiába hullik Isten igéjének magva, nem mozdul semmi sem.

Folytatja Jézus, s a magyarázatban azt mondja: jönnek az égi madarak, felkapkodják a magot, az útszélen valókat, és elvész a magvetés. Mit jelent ez? Azt mondja, hogy jön a Sátán, és kiragadja az igét. Hallgatják az igehirdetést, hallgatjuk az igehirdetést, sokszor nem változik semmi sem. Ha érti is az, aki hallgatja, hogy mit kellene tenni, ha elhatározza, hogy most megteszem, elmegyek innen és megteszem. Sokszor ez az elhatározás itt a templom lépcsojén meghal. Elkezdünk valami másról beszélni. Öljük az igét. Belül ott marad a szándék talán, de soha nem lesz cselekedetté, nem válik engedelmességgé, vagy talán meg sem mozdul belül semmi sem Isten szavára.

Nem régen mondta ezt valaki: Ne tanítson engem senki sem az útra, amelyen járni kell - mondta a hos férfiú -, tudom én ezt jól, hogy nekem melyik út jó. Olyan életet, amilyen az övé volt, ahogy elmondta, meg ahogy látom, nagyon keveset láttam életemben. Ennyire elrontott és tönkre tett életet. De hát tudja o, hogy melyik úton kell járni. S miközben vonszolja a tönkre tett életét maga után, nagyképuen kimondja, hogy ne tanítson engem senki az útra, amelyiken járni kell.

Elragadja az ördög Isten szavát, sokszor már itt az istentisztelet után. Útszéli indulattá válik mindaz, amit Isten pedig másra szánt.

Azután folytatja Jézus, és másodszor azt mondja: Vannak magok, amelyek köves talajra estek, vagy kövek közé, vagy olyan kore, ez a szó azt jelenti, amelyiken vékony földréteg volt, kikeltek hirtelen, azután jött a nap heve - talán hajnalban kikeltek -, elkezdtek növekedni, iszonyatos hoséggel tuzött a nap. Mivel nem tudtak gyökeret ereszteni, mert nem volt hova, arra volt elég a föld meg a nedvesség, hogy kikeljenek, de nem tudott gyökeret ereszteni, ezért a nap heve következtében kisült, elszáradt.

Vannak felületes, s vannak letarolt életek. A felületes lélek hamar fellángol. Péter azt mondja egyszer Jézusnak, hogy Uram, az életemet adom érted. Jézus késobb azt kéri tole, hogy egy órát imádkozzál velem. Ott tusakodik Jézus a Gecsemánékertben. S azt olvassuk, hogy a tanítványok, a hos Péterrel az élen, nem sokkal odébb alszanak, hortyognak. Jézus olyan keseru szívvel mondja, hogy egy órát nem tudtatok, nem tudtál virrasztani? Csak azt kértem, és nem ment. Fogadkozik, hosködik, ígér futfát, s nem teljesíti.

A felületes szívekben nagy felbuzdulás támad egyegy igehirdetés után, de nem megy mélyre Isten igéjének az üzenete. Sok ilyen fellángoló keresztyén is létezik. A hit dolgában olyan, mint amikor eloször szerelmes valaki. Mennyi mindent ígér az, aki szerelmes. Elmúlhat a szalmaláng. Nem bír kitartóan, huségesen megmaradni amellett, akinek annyi mindent ígért. A nagy fellángolás elmúlik. Mint, amikor valaki a jegyesének azt ígéri, hogy lehozza a csillagokat, a holdat, meg manapság a muholdat, Azután elmúlik a lángolás, s nem hogy a csillagokat nem hozza le, de még a közértbol sem hajlandó felhozni bármit. Szalmaláng. Elmúlt, s nincs tovább. Menjen le, neki is van lába. Sok keresztyén ilyen, nem csak a hitetlenek.

Olyan megható volt ez az istentisztelet. És mi volt az üzenet? Azt nem tudja. Úgy szíven érintett, amit hallottam. S mi lett a következménye? Mi vált abból valósággá és cselekedetté? A fellángolás a templomban, s késobb azután közöny vagy megszokás. Talán valami más, ami még rosszabb. Marad egyfajta felszínes, külso vallásosság.

Valaki mondta, hogy nagyon szép volt az istentisztelet, de nem úgy tetszettek énekelni a himnuszt, ahogy mi szoktuk. S megkérdeztem, hogy az elozo harminc percben mi hangzott el, azt nem tudta. De a himnuszt nem úgy énekeltük. Biztos, ez is nagyon fontos észrevétel. S az elozo harminc percben nem volt itt? Fellángolás. Valószínu, hallotta azt, ami elhangzott. S mi lesz abból a gyakorlatban?

Sokan nem tudják, de valaha a Sashegy Budapesten az egyik legjobb borszolot adta. Ma lepusztult sziklatömeg. Tanúhegy. Megmaradt tanúnak. Mellette jobbra, balra lepusztult a többi, s o megmaradt, de üres, kopár szikla.

Ha lemegyünk délre, az Adriaitenger partja mellé, egykor Európa legsötétebb és legeroteljesebb oserdoi voltak azokon a hegyeken, de a rómaiak kivágták, s gályákat készítettek a fából. S mivel nem maradt semmilyen, vagy egészen minimális termoréteg, ezért lepusztult, s maradtak a szürke vagy fekete hegyek Montenegróban. Nem maradt talaj, s hiába vetnének bármit, nem teremne, nem none semmi sem.

Vannak letarolt lelkek. Kiölt mindent a munka robotja, az alkohol, az istentelenség, a mohó pénzvágy, családtagok egyik a másikából, s maradt a puszta ko szív. Hull az Isten igéje, de nincs foganó képesség, nem tud gyökeret ereszteni. Vagy lehet, hogy ereszt valamit, fellángol a lelkesedés, és azt mondja Jézus, jön valami fajta nyomorúság vagy üldöztetés, és megtagadja Istent az ilyen. Megtagadja Jézust vagy azért, mert nyomorúság éri, vagy azért, mert Jézusért üldözni fogják.

Azután beszél Jézus egy harmadik esetrol is. Azt mondja, amikor Isten igéje, szavai tövisek közé esnek. Ok a parlag lelkek. Együtt no a ketto: Isten szava meg a tövisek, a gyom is. Együtt no az emberben az Isten szerint való jó, s engedi, hogy e mellé felnojön mindaz, ami nem az Isten szerint való, ami gyom, ami szemét, ami nem oda való. Érvényesül az ember életében a lefelé nivellálódás törvénye.

Egyszer egy ifjúsági konferencián volt egy kislány, aki sehogy nem értette meg azt, hogy miért mondja Isten, hogy mi köze a hívonek a hitetlenhez? S akkor azt mondtam neki, hogy álljon fel egy székre, s utána megfogtam a kezét és lerántottam. S akkor azt kértem tole, hogy álljon vissza, és húzzon fel maga mellé a székre. Ugye ez több okból sem volt lehetséges. S egybol megértette, hogy hogy is muködik ez. A lefelé nivellálódás.

Valaki így mondta: amit eszem, az jellemzo rám. Ebben is sok igazság van. Amit lelkileg megeszek, amit nézek a TVben, ahova kattintok az interneten, amivel táplálom a lelkemet, ez annyira jellemzo. Olvasom a Bibliát is, s közben magamhoz veszek olyan lelki dolgokat is, s engedem, hogy hassanak rám, amelyeknek semmi közük nincs Istenhez.

Mit mond Jézus a tövisekrol? Az élet gondja, a gazdagság és az egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét. Az élet gondja tényleg fojtogató idonként. A gazdagság: sokan errefelé csúsznak el. Igen, hát szép dolog keresztyénnek lenni, de hát azért tudja, hitbol élni? Pénzbol szoktunk élni, nem hitbol. Az élet gondja, a gazdagság és az egyéb dolgok megkívánása megfojtja. Vagyis, nagyon sokan azt csinálják, hogy is, is. Isten igéje is, meg valami más is. No együtt a ketto. Az igaz, a tiszta, az Isten szerint való meg a gyom és a szenny is, ugyanabban a szívben. Együtt no a ketto.

Jézus azt mondja, hogy ez olyan, ami nem lehetséges a természetben. Helyesebben lehetséges, de alapveto törvény a lefelé nivellálódás. A gyom el fogja nyomni a kultúrnövényt. Bizonyos gyomok jók takarmánynak. Egy gazda kipróbálta, hogy csak gyomnövényt vetett. Hátha jó takarmánynak, s nem nott. Kis picike maradt, mert csak akkor no, ha mellette van a kultúrnövény. Annak szívja a nedveit. Annak a rovására no szép nagyra, a másik meg ilyen pici marad.

Mit mond a Szentírás? Azt mondja, hogy vagy, vagy. Vagy növekszem Krisztusban, s akkor lejjebb megy mindaz, ami nem szerinte való, vagy növekszik bennem mindaz, ami nem Isten szerint való, s beindul a lefelé nivellálódás. Csökken bennem a hit, a szeretet, a huség, a gyöngédség, az együttérzés, mindaz, ami annyira jellemzo volt Jézus Krisztusra.

Bunt és ünneplést - mondja a Szentírásban Isten - együtt nem szenvedhetek. De sokan csinálják azt: eljönnek ide szilveszterkor. Végighallgatják az igehirdetést, s utána keseruen számolnak be arról, hogy nem tudják, hogy milyen állapotban, kinek az ágyában ébredtek fel. Is, is. Hat az Isten igéje is, meg hat a világ is. Mindaz a gazdagság, gyönyöruség, s minden olyan dolog, ami Isten ellenére való.

Isten azt mondja, hogy vagy, vagy. Nincs egymás mellettiség Istennél, csak egymás ellenesség. Isten nem tolerálja a másságot. A nemi élet területén sem. Csak a házasságon belüli, egy férfi és egy no közötti nemi kapcsolatról mondja azt, hogy tiszta minden tekintetben. Sem a házasság elotti szexuális kapcsolatra nem mondja ezt Isten igéje, sem az azonos nemuek közötti fajtalankodásra sem mondja ezt Isten igéje. Tessék elolvasni a Római levél elso fejezetét, ahol Isten igéje világosan beszél arról, hogy mind a nok, mind a férfiak, ha felcserélik a természetes érintkezést a természetellenessel, elveszik annak következményét és büntetését.

Vagyis azt mondja Isten igéje, hogy a jót erosíteni kell, a rosszat pedig gyomlálni kell. Gyomlálni pedig azt jelenti, hogy semmilyen körülmények között nem engedem, hogy a gonosz növekedjék bennem, vagy felnojön mellettem, ha tehetek ellene. Enyhén szólva furcsa lenne az a kertész, aki azt mondaná, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy a gyom demokratikus jogait megnyirbáljam és kitépjem! Hadd nojön csak a kultúrnövénnyel együtt. Hogy jövök ahhoz, hogy kiirtsam a gyomot! Még a végén azt sütik rám, hogy üldözöm a másképp növoket. Isten nem tolerálja a másságot, hanem világosan azt mondja, hogy vagy, vagy. Én s az én igém, vagy valami más, de annak meglesz a maga következménye.

Persze ez is törvény, hogyha valaki azt mondja, hogy hadd nojön nyugodtan, a gyom is csak éppen a káoszé az istentelenség és az ördögi erok törvénye. Az oserdo törvénye. Ott no együtt minden, meg a parlagé, ott is minden együtt no. Ahol Isten igéje hat, ott rend van, és nem káosz. Ott a kertész kiszedi a gyomot, de megorzi a kultúrnövényt. A jó kertész orzi azt, ami érték, hiszen abból lesz gyümölcs vagy virág. Keményen kiszedi, kikapálja, kitépi vagy éppen gyomirtóval kiirtja mindazt, ami a kultúrnövény életére tör.

Istennél rend van, szépség és tisztaság, és O ezt szeretné a mi életünkben is. A rendet, a szépséget és a tisztaságot. Jézus világosan mondja tehát, hogy nem nohet a hit és a hitetlenség egy életen keresztül. Egy ideig talán elmegy, de mindenképpen a lefelé nivellálódás törvénye hat.

Ahogy nem lehet valaki tíz éven át menyasszonya valakinek. Vannak kivételek, háborúk, persze vannak. Akkor lehet. De normális körülmények között nem megy. Valamerre el kell dolni a dolognak. Összeházasodnak vagy nem, stb. stb. Vannak dolgok, amik nem bírják ki a hosszú tétovaságot és bizonytalanságot.

Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhattok két úrnak: az Istennek is, meg az ördögnek is. Az a legnagyobb baj, amikor nem jut az Istennek hely a szívben, mert annyira foglalt sok minden mással.

Vagy kizárólag övé az életünk, vagy egyáltalán nem az övé. Nincs alkudozás. Akkor Jézus visszavonul. A gazdag ifjút hagyta elmenni, nem? Megkérdezi a fiatal ember, hogy mit tegyek, hogy üdvözüljek? Ott, akkor neki azt mondta: add el minden vagyonodat, osztd szét, és kövess engem! A gazdag ifjú megszomorodva elment, mert nagy vagyona volt, és Jézus nem fut utána. Hagyja elmenni. Nem nohet együtt a pénz és az Isten imádata. Nem megy. Akkor nojön a pénz a maga következményével, örömével együtt.

De olyan kedves Jézus, hogy a végére, az utoljára hagy egy csodálatos biztatást is. Azt mondja, hogy azért van jó föld is. Nem csak ilyen, olyan, köves, parlag, lepusztult, kipusztult stb. Azt mondja, hogy van jó föld, amelyik befogadja Isten szavát, terem harmincszor, hatvanszor vagy százszor annyit. Akik mezogazdasággal foglalkoznak, vagy foglalkoztak, azok tudják, hogy a mezogazdaságban a százszoros termés teljesen kizárt, lehetetlen. De Istennél minden lehetséges. Aki befogadja Isten igéjét, annál minden lehetséges, annak az életében minden lehetséges. Jézus azt mondja, hogy minden lehetséges. Az is, ami az embernél lehetetlen.

Beszél egyfajta fokozatosságról. Az elsonél meg sem fogan a mag, mert kemény a föld. A másodiknál megfogan, de kiszárad. A harmadiknál felno, hozna gyümölcsöt, de a mellette növo megöli, kiirtja. Is, is vagy, vagy helyett. Azt mondja, hogy Isten mindnyájunk szívét jó földdé teheti.

Két igazságról beszél még Jézus. Az egyik az, hogy senki nem úgy születik, hogy a szíve jó föld Isten igéje számára. Valaha tényleg úgy volt: Ádám és Éva életében, a buneset elott, jó föld volt a szívük Isten igéje számára. Nem hittek az Istenben, hanem látták Ot. Huvös alkonyatkor sétáltak együtt a mindenható Istennel és beszélgettek vele. Nekik nem kellett hinniük, ok látták Istent. Betört a bun a világba, elszakadtak Istentol, betört a könny, a fájdalom, a gyász és a halál, s ami szívünk megromlott, és javíthatatlan, nem lehet foltozni. Nem lehet kijavítani, csak cserélni.

A másik, amit mond: különbözo szántóföldekrol beszél, s azzal kezdtem, hogy ez legalább négyféle lélek. De azzal szeretném befejezni, hogy van ám olyan is, hogy egy és ugyanazon szívben van ez a négyféle egyszerre jelen. Idonként ko kemény a szívünk, máskor letarolt, s aztán Isten jó földdé is teheti, nyitottá, amely befogadja Isten szavát.

Mi a jó hír? Az, hogy Jézus mindenféle földbol, mindenféle szívu emberbol - s ez a lehetetlen lehetséges változata -, olyanná tehet, olyanná teheti az embert, hogy befogadja Isten szavát, hogy jó föld legyen a szíve, amelybe hull a mag, s abban kikel.

Mit tesz Jézus azért, hogy ez megtörténjen? Ha valaki ezt valaha kimondta: Úr Jézus, itt vagyok, bánj velem belátásod szerint, akkor Isten elkezdi a föld megmunkálását. Hogyan törik fel azt a földet, amelyet sose vontak termelés alá? Ekével. Jó mélyen beleszánt, és törik a föld. Sokszor hullik a könny, törik a szív, de elkezdi Isten a munkát. Nem lehet másképp. A fure hiába vet valaki búzát. Fel kell törnie a szuz földet. Fel kell szántani. Isten tudja, milyen mélyen ahhoz, hogy a belé vetett mag kikeljen.

Beleszánt az életünkbe, s kidobálja onnan a köveket. A saját bálványszobrunk köveit, amelybol építkezünk, az öndicséret szobrát szépen, kövenként. Az önámítást, az önhittséget, ezeket a köveket, vagy a hazugság, az önáltatás, a paráznaság gyomnövényeit kezdi kihúzogatni. Beleszánt és kihúzza. Néha beleszakad, de azután végül mégis csak kijön. Minden olyan tövist, ami együtt akar noni az O igéjével, letör, kiszed, kivág. Egy szóval dolgozik az Isten az életünkön. Ad örömöket és jó döntéseket is. Foglalkozik velünk.

Tényleg akarjuk, hogy kézbe vegye a szívünket, törje, szántsa, irtsa mindazt, ami nem szerinte való? Hogy többet eszünkbe ne jusson is, is csak az, hogy vagy, vagy. Hogy tudjunk, merjünk és akarjunk mindig Isten mellett dönteni. Termové, és mások számára áldottá teheti Isten az életünket.

Egykor a Pannontenger volt a jól termo búzaföldek helyén. Elkezdték feltörni, megmunkálni. Izzadsággal, verítékkel, vérrel, sok harc árán, de mégis termové lett. Kecskemét környékén valaha futóhomok volt, ami semmire nem volt jó. Most virágoznak a gyümölcsfák, s termik a csodálatosnál csodálatosabb barackokat, almát, szilvát stb. Sok munkával, iszonyatos kemény fizikai megeroltetéssel, de termové vált a terméketlen puszta. Pontosan ezt akarja Isten. Beleszánt a köves talajba, s meg tudja muvelni azt, amit megmuvelhetetlennek tart sok ember. Beleszánt a mi szívünkbe. Azok szívébe, akikért olyan rég óta imádkozunk, s termové teszi a meddo életet.

Jézus véresen komolyan, halálosan komolyan vette a megváltást. Engedte, hogy összetörjék a szívét. Jézus szíve beleszakadt a golgotai kereszten abba, amilyen kemény szívuek tudunk mi lenni. Sokszor hívo létünkre is. Ahogy megkeményítjük a szívünket, az indulatainkat, ahogy beszélünk és bánunk a másikkal. Ebbe bele kellett halnia. Nem ment másképp. Csak így tudott megváltani, s csak így tudja kivenni a ko szívet a mi testünkbol, s adni helyébe hívo szívet, benne bízó szívet.

Jézus ma este is teremteni akar. Feltörni szíveket, s ma este is vetette a magot. Ha kimondod azt, hogy itt vagyok, Uram, szánts bele az életembe, dobd ki azt, ami gyom, ami tövis, ami halált hoz a számomra, mert a bun zsoldja a halál. Elobb vagy utóbb. Ne engedjük megcsalni magunkat, hogy utóbb. Ez a Sátán hitetése. Mindig bekövetkezik. A bun zsoldja a halál. Ha ezt az énekeskönyvet elengedem, ez lefelé esik. Törvény. Bun zsoldja a halál. Lelki gravitációs törvény. Nem lehet megúszni. Mindig bekövetkezik: a bun zsoldja a halál.

Jézusban lehet megszentelt, megtisztított és növekedo életet, benne növekedo életet élni. Milyen a szívünk? Milyenné akar válni a szívünk, ha most kinyitjuk Jézus elott. Veti a jó magot, töri a ko szíveket, beleszánt, de csodálatos termés lesz a saját életünkre nézve, s mások számára is.

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük a te kedves, szeretetteljes intésedet. Köszönjük a hívást, a figyelmeztetést. Köszönjük, hogy nem bántani akarsz minket, s nem megsebezni, de néha kénytelen vagy sebet ütni rajtunk, hogy megértsük, hogy rossz felé megyünk.

Isten, légy irgalmas nekünk, bunösöknek, hogy értsünk a szavadból, s ne kelljen éreznünk a te kezedet!

Köszönjük, Urunk azt is, hogy engedted keresztfára szegezni a te áldott testedet, s kiontottad véredet, hogy mi megtisztuljunk, jó földdé legyünk a te igéd számára. Teremts bennünk tiszta szívet, kérünk, és az eros lelket újítsd meg bennünk! Vagy tégy bennünket hívokké, kérünk, s cseréld ki a szívünket, hogy teremhessünk gazdagon, lelki gyümölcsöket! Köszönjük, hogy Jézusért, Jézusban, Jézus által a lehetetlen lehetséges.

Ámen.