"MINDENT HELYESEN TETT..."

 

 

Alapige: Mk 7,31-36

"Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileaitenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta ot egymagában a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét, azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: "Effata, azaz nyílj meg!" És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el, de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélové."

 


 

Imádkozzunk!

Köszönjük mindenható Istenünk, hogy te valóban a legjobb Édesatya vagy. Köszönjük, hogy neked mindent elmondhatunk, toled mindent várhatunk, benned igazán reménykedhetünk, és benned sosem csalódhatunk.

Köszönünk minden elkészített alkalmat. Köszönjük, noha az idok gonoszak, ma este mégis itt lehetünk és figyelhetünk rád, hallgathatjuk a te igédet, és kaphatunk toled erot, hogy megtegyük, amit megértettünk.

Áldunk és dicsoítünk azért, Urunk, hogy a szívünket megnyithatjuk elotted. Köszönjük, hogy te nem vetsz meg minket, hanem megértesz, szeretsz, megvallott buneinket megbocsátod, aztán feloldozol minket, és újra a te szolgálatodba állítasz.

Urunk, ma este azért jöttünk ide, hogy figyeljünk rád. Még akkor is igaz ez, ha talán nem ez a szándék volt vagy van a szívünkben, vagy magunk sem tudjuk, miért ülünk itt, s mit akarunk toled. Köszönjük, hogy te pontosan tudod, hogy mit kívánsz, mit akarsz tolünk, s mit akarsz velünk, s késobb mit akarsz általunk elvégezni mások életében.

Úgy áldd meg kérünk, ezt a mai estét, hogy annak eredménye legyen, annak hatása legyen, s abból gyógyulás fakadjon mindnyájunk számára.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Betegnek lenni mindig rossz dolog. De különösen rossz volt ez kétezer évvel ezelott, Jézus korában. Az emberek ugyanis akkor úgy gondolkodtak, hogy a betegségeket rossz szellemek okozzák, és hogyha valaki beteg lesz, ez azt jelenti, hogy rossz szellemekkel került kapcsolatba. Ezek mintegy belé költöztek, és ezért tisztátalanná vált. És folytatódott az ördögi kör: mivel tisztátalanná vált a rossz szellemek miatt, ezért nem vehetett többet részt az istentiszteleti alkalmakon, kirekesztették a gyülekezetbol, sot a társadalomból is, az emberek közösségébol is. Olyan helyzetbe került emiatt, mintha leprában betegedett volna meg. Senki nem szólt hozzá, nem érintette meg, teljes kiközösítés volt a része.

Különösen fokozott volt ez a távolságtartás akkor, amikor valakinél azt látták, hogy nem csak testileg betegedett meg, de enyhén vagy súlyosabban értelmi fogyatékos is volt. S a betegség az egész családjára szerencsétlenséget hozott, mert aki értelmi fogyatékos volt, vagy testileg volt fogyatékos, annak a családjával sem szívesen tartottak kapcsolatot, hiszen van egy tisztátalan családtag a családban. Elkerülték azt, hogy valakit onnan vegyenek feleségül, vagy férjhez menjenek abba a családba. Ezért az történt, hogyha egy családban egy ilyen betegségben szenvedo családtag volt, akkor a beteget egyszeruen elrejtették. A ház valamelyik hátsó szobájába szó szerint bezárták, s mintegy teljes magányra és kirekesztésre ítélte a saját családja is.

Ezek a szerencsétlen betegek minden fajta emberi közösségen kívül tengették életüket, és szó szerint a halál, a fizikai elmúlás, megváltás volt a számukra is meg a család számára is. De idonként, ha odakerült a faluba vagy a városba, ahol egy ilyen beteg lakott egy gyógyító vagy egy mágus, ha nem is mindig, de sokszor elohúzták a rejtekhelyrol a beteget, elo vitték, elore tették, elore vitték, és arra kérték a gyógyítót, hogy próbáljon valamit tenni. A legtöbb esetben ez embertelen kínzást jelentett, hiszen mindenfajta fizikai tortúrát vállaltak a beteg helyett is, meg sem kérdezve ot, csakhogy gyógyuljon a beteg, de még inkább azért, hogy megszabaduljon a tehertol a család.

A legtöbb eredménytelen kísérlet után azután többször már nem próbálkoztak, visszavitték a rejtekhelyre, s a legnyomorúságosabb körülmények között halt meg az illeto. Remény sem volt tehát arra, hogy egy ilyen beteg megszabaduljon, meggyógyuljon, vagy egyáltalán valami változás álljon be a család életében.

Ma este itt semmi más nem történik, minthogy mondatról mondatra végigmegyünk, s megláthatjuk azt, hogy hogyan gyógyít Jézus.

Az elso, ami eleve már nagy dolog volt, hogy ez a család, ennek a betegnek a családtagjai vállalták Jézus elott ezt a beteget. Nem rejtették el tovább, hanem így olvassuk, hogy odavitték Jézushoz. Vállalták azt, hogy mindenki elott kiderüljön, hogy nagy baj van a családban. Odavitték Jézus elé ezt a szerencsétlen emberi roncsot, mert azzá vált, ahogyan bántak vele amiatt, de mégis felvállalták a bajt, és elmondták Jézusnak. És Jézus segített, mert egyedül Jézus tudott ott, akkor segíteni, s egyedül Jézus tud itt és most is segíteni a bajbajutottakon, a nyomorultakon, az ínségben lévokön, és nagyon sok esetben a betegeken is.

Ma este az az elso örömhír, hogy vállald nyíltan Jézus elott - legalább elotte - azt, ami megnyomorít, amiben tanácstalan vagy, aminél nem tudod, hogy merre kell menni, hogyan kell dönteni, mit kell tenni, hogy helyreálljon az, ami felbillent, vagy amibol kibillentél! Vállald a nyomorúságodat, a bunödet, a hamisságodat úgy, ahogy vagy, az életedet Jézus elott, s mondd el neki azt, ami a szívedet nyomja!

Nem lehet olyan sötét cselekedet az életünkben, olyan sötét szándék, olyan sötét múlt, amire nézve Isten nem tud segíteni, amire nincsen bocsánat, amibol nem lehet újat kezdeni Jézus segítségével. Soha nem kerülhetünk olyan mélyre, ahonnan Isten ne tudna minket nem kihúzni, kiemelni, megtisztítani, megsimogatni, letörölni a könnyeinket, s újat kezdeni velünk, és sokszor mások életében általunk.

Hányszor látom ezt, hogy teljesen tönkretett házasságok megújulnak. Teljesen tönkrement életek feltámadnak Jézus szava által. Halálra ítélt betegek élnek tovább minden orvosi igyekezet ellenére vagy mellett. Meggyógyul. Az orvos is kimondja: nem tudom, mi történt. Nem tudom hogyan történt, csak azt látom, hogy maga egészséges lett, mert ma is ugyanúgy közbelép Jézus, ha ez az O akarata, mint ahogy közbelépett kétezer évvel ezelott. Jézus kezén a halál életté lehet.

A második, amit látunk, hogy Jézus nem utasítja el ezt a beteget. Nem küldi el, nem szégyelli ot, hanem vállalja. Olyan kedves, olyan megható az, hogy kiviszi a többiek közül. Így olvassuk, hogy kivitte a sokaság közül. Félrevonta ot egymagában a sokaságból. Csak rá koncentrál, csak vele törodik, csak ez az ember fontos Jézus számára.

Ez a beteg még csak válaszolni sem volt képes. Valamit talán tudott dadogni. Értelmes módon, értheto módon nem tudott valószínu válaszolni sem. Jézus megérinti és kivonja, mintegy jelbeszéddel megérteti vele, hogy valamit akar vele cselekedni. Szeretné, ha vele jönne és engedné, hogy cselekedhessen. Teljesen másképpen tesz itt Jézus, mint az akkori korban szokásos volt. A kuruzslók és a nagy mágusok pont fordítva tettek. Összecsodítették a népet a piactérre. Ott ugyanis mindig sok dologtalan ember volt. A munkanélküliek gyülekezohelye volt csakúgy, mint manapság. Összegyujtötték, összecsodítették az embereket, s mindenki elott produkálták magukat. Azután vagy sikerült valamit csinálniuk, vagy nem sikerült a beteg állapotán javítani. Produkálták magukat. Jézus ezekkel teljesen ellentétes módon cselekszik. Ott van ez az intimitás, ez a gyöngéd szeretet. Gyere el velem, külön. Most, itt te vagy a legfontosabb a számomra.

Jézus a legnehezebb harcait velünk mindig négyszemközt végzi el. Figyeljük meg! Amikor valami nagyon fontosat akar mondani, akkor belevon, bevon az imádság, a belso szoba intim légkörébe, és négyszemközt beszéli meg velünk. Sosem leplez le minket mások elott. Nem szégyenít meg. Nem cselekszik éktelenül - ahogy ezt a Szentírás mondja. Mindig bevon a maga szeretetteljes légkörébe, és ott cselekszik velünk, négyszemközt, csak velünk foglalkozva. Ketten voltak: Jézus és a beteg.

Mikor beszélhetett veled utoljára így Jézus? Ebben a szent légkörben, amikor kivont mindenhonnan, amikor érezted és átélted, hogy most ott van. S tényleg ott volt. Mikor volt ilyen utoljára? Ilyen intim légkör vele. Mi sokszor egészen mást értünk ez alatt a szó alatt. Pedig nagyon fontos ez a lelki, belso intimitás, találkozás Jézussal. Mikor beszélhetett az életedrol, a cselekedeteidrol, a lelki betegségeidrol, a gondolatvilágodról? Egyáltalán, értjük mi az O üzenetét? Tud velünk beszélni? Szokott ilyen helyzet lenni, elofordul, hogy odaállhatunk elé, és O beszél hozzánk? Vesszük az O üzenetét? A szívünk ráhangolódhat az Isten adására? Vagy tesszük és teszed azt tole függetlenül, amit éppen jónak látsz. Valami eszedbe jut, és meg is van a következménye. Hányszor látjuk ezt mindnyájan.

Én úgy látom, hogy a legrosszabb döntéseink akkor születnek, amikor Istent tekintve hallótávon kívül vagyunk. Nem értjük az O üzenetét, és akkor döntünk. Meg is nézhetjük utána magunkat, vagy megnézheti magát a környezetünk.

Nem derül ki pontosan ennek a betegnek a reakciója arra nézve, amikor Jézus megfogta a kezét, és kivonta onnan a tömegbol, hogy mit is akar tulajdonképpen ez a rabbi velem? Mit is akar? Belegondoltam abba, hogy mióta nem érinthette meg ezt az embert senki sem. Hogy kiéhezhetett arra, hogy valaki szóljon hozzá egy jó szót. Ne csak belökjék a kamrába az ételt, ne csak kikísérjék valahova, hanem megérintsék igazán, szeretettel, gyöngéden, simogatva. Beleérezze magát a másik az o helyzetébe. Évek, talán évtizedek óta nem történt vele ilyen csoda, hogy valaki gyöngéden kézen fogta, s akar csak neki, személyesen mondani valamit.

Az is olyan megdöbbento, hogy az egész sokaságból Jézus ot, a senkit, az értéktelent, akit leírt mindenki, aki senkinek nem számított és nem kellett, azt választotta ki. Mondhatom ezt nyugodtan, hogy ma este Isten értünk jött ide. Egészen személyesen, Csak mi miattunk, akik itt vagyunk. Különkülön, ahogy itt ülünk most a székeken, meg ahogy én itt állok. Csak értünk jött ide. Személyesen nekünk akar mondani valamit. Nyitott-e a szívünk az O üzenetére, vagy pedig nem?

Nagyon sok lelkigondozói beszélgetés arról szól, rengeteg ember van, aki nem tudja egyáltalán elhinni már azt, hogy vele valami jó is történhet még az életben. Szörnyu lelkiállapotú emberek vannak. Hányan mondják ezt hétrol hétre? Nem létezik, hogy velem az életben még valami jó fog történni. Annyi rossz történt már vele. Sokszor saját bune és hibája miatt, máskor meg mások cselekedetei miatt. Annyi emberi tragédiával terhelt szív nyílik meg egyegy lelkigondozói beszélgetés során. S az ember azt gondolja, hogy a nyomorúságot már nem lehet fokozni, és még mindig lehet. Hogy ilyen nem történhet meg. Ennyi rossz egy emberrel, és megtörténhet.

Jézus szeretetének a lényege az, hogy egyenként, különkülön vagyunk neki nagyon fontosak. Akár elhisszük ezt most, akár nem, de így van. Pont ebbol láthatjuk, ahogy ezzel a beteg emberrel bánt, hogy mennyire így van, ahogy ezt az ige mondja.

Ki választja ki magának a piacon, amikor vásárol a legrondább és a legférgesebb gyümölcsöt? Pont ez ellen szoktunk a leginkább tiltakozni, nem? Amikor a végén csak úgy belepottyant az eladó ráadásként egy félig rothadt paradicsomot.

Jézus azt mondja, hogy azért jöttem, hogy a betegeket meggyógyítsam. Azért jöttem, hogy az elveszettet megkeressem. Azért jöttem, hogy a süketeket, a bénákat, és itt nem csak testirol van szó, hanem lelkirol is, lelki bénaságról és süketségrol, hallóvá és járóvá tegyem. Mondhatom így is, remélem senki nem bántódik meg. Mi kellünk Jézusnak. Újra mondom, akik most itt vagyunk. Úgy, ahogy vagyunk, örömökkel, bánatokkal, terhekkel együtt.

Jézus azért vonta ki a tömegbol ezt az embert, hogy ez az ember megértse, hogy szeretné Jézus a hitet felébreszteni a szívében. S ezt akarja Jézus mindnyájunk életében elvégezni, hogy számunkra O legyen az elso, a legfontosabb. Az, akit minden körülmények között követni akarunk, hogy átjárhassa szívünket az O szeretete, s megtöltekezhessünk vele, mert számunkra ez a legjobb. Ez az üdvösséget hozó, hogyha bennünk lakik Krisztus, ha átjár minket az O szeretete. Minket is kivont most egy kicsit a forgalomból. Leültetett ide, s beszélni szeretne velünk.

Augusztinusz mondta azt, hogy nyughatatlan a szív, a szívünk, amíg Krisztusban nem pihen meg. Belegondoltam abba is, hogy milyen lehetett, amikor a beteg meg Jézus egymás szemébe nézett, amikor ez az emberi roncs belenézhetett Jézus szemébe. S biztos, hogy egy szempillantás alatt megértett valamit, amit addig sose értett meg. Magával az Istennel találkozott. Jézus tekintetébol ugyanis az Isten szeretete és irgalma áradt feléje. S akkor megértette azt pogány létére, mert mindaz, ami itt történt. Megértette azt, hogy amirol évezredek óta a zsidó próféták beszéltek, az a valaki, itt áll most, és az o szemébe néz, s az o kezét fogja, s o rajta fog most segíteni. Micsoda megrázó és megdöbbento élmény lehetett ez. Külön érte jött Jézus.

A harmadik, Jézus az ujját a süket fülébe dugta, s az ujjára köpve megérintette annak nyelvét. Mit is tett Jézus? Az ujját rátette a betegség gyökerére. Odamutatott és odanyúlt, ahol a legnagyobb volt a baj. Odatapintott, ahol a nyomorúság fo fészke volt. Megérintette a süket füleket és a néma nyelvet. Megérintette máskor a vak szemét, a béna lábát, a leprás testét. Itt Jézus nem mágiát végez, hanem az Isten akarata szerint és az Isten erejével gyógyít.

A nyálnak csupán annyi szerepe volt, hogy a kor gondolkodása szerint annak erot tulajdonítottak. És sok mindenben úgy volt Jézus, ha ez meggyozobb, akkor ezt is belevette, de semmiféle varázslást vagy mágiát nem végzett.

A tíz város határán túl, ahol ez történt, olyan terület volt, ahol görög nyelvu közösségek éltek, és úgy tartották egymással a kapcsolatot, hogy szövetségre léptek. Volt északon ilyen, és volt lejjebb is Damaszkusz vagy Pella tartoztak ezek közé. Izráel szemszögébol nézve pogány területek. Jézus azzal, hogy pogány területen pogány emberen végez gyógyítást, pont azt bizonyítja, hogy O nem személyválogató, hogy O mindenkit egyformán szeret, nincs kivétel. Az ítéletre nézve és a kegyelemre nézve sincs kivétel. Egyformán ítél meg mindnyájunkat Isten, és egyformán szeret mindnyájunkat.

Azt is bizonyítja Jézus, hogy ura mindannak, ami minket akár itt, most megnyomorít, ami foglalkoztat, ami kérdés a számunkra. Ha Jézus képes ezt a beteget meggyógyítani, akkor tényleg elérkezett az Isten országa. Akkor O valóban a Messiás. Akkor mindennek vége, ami addig volt, akkor elérkezett az Isten országa, akkor minden lehetséges. Az is, amirol mi már azt hisszük, hogy nem lehetséges, amirol lemondtunk, amire csak legyintünk, hogy ugyan, dehogy. Az az ember, az a családtag, az a rokon, az az ellenség, az, hogy még o is találkozzon Istennel? Ugyan kérem. Lehetetlen dolog. De az Istennél minden lehetséges, ezt maga Jézus mondta. Hisszük vagy nem? Súlyos kérdés.

Jézus mindnyájunkon tud segíteni. Akármi nyomaszt vagy keserít itt belül, vagy elkeserít, akármilyen bunben bukunk el újra és újra, vele és általa újra lehet újat kezdeni.

Mi mérhetetlenül Jézusra utaltak vagyunk. Végiggondoltuk ezt már valaha? Nem megy nélküle. Képtelenek vagyunk jó döntéseket hozni, kedvesen beszélni, helyesen cselekedni, tisztességes, becsületes, tiszta életet élni. Nekem sem megy, meg nektek sem megy. Ez az igazság. Jobb ezt egyszer végre már kimondani, s aztán aszerint élni.

Ha egyszer már átéltük azt, amikor Jézussal egyedül voltunk, s nála megvallottuk a buneinket, s átéltük a szabadítás örömét, akkor tudjuk azt, hogy e nélkül lehetetlen élni. Csak így lehet. Ha ma este odanyúl Jézus, ami a legfobb bunünk, akkor engedjük, hogy segítsen! Ha a gogünkre tapint, akkor abban engedjünk neki. Ha a siker miatti önistenítésre nyúl, akkor abban engedjünk. Ha a haragvó szívünket érinti meg, akkor engedjük, hogy meggyógyítsa. Ha megszomorítottuk Isten Lelkét, akkor bánjuk meg és hagyjuk abba. Ha a kívánságunk gonosz vonala kísért, akkor azt. Ha a képmutatás, a gyulölködés, a másik lenézése, a hatalomvágy, az irigység, ha a szakma féltésének az emészto tüze, jaj csak nehogy kibontakozzon mellettem, s kiderüljön, hogy o is ért hozzá, vagy o jobban ért, mint én. Hányan ebbe buknak el sorozatosan. Ha ott torzultunk el, hogy féltékenyek vagyunk valami miatt valakire, hadd nyúljon oda Jézus! Hadd segítsen rajtunk! Ha eltávolodtunk tole, s abban romlott meg az életünk, ha még mindig nem vagyunk hajlandók, pedig pontosan tudjuk, mit kellene tenni, engedelmeskedni neki, az O igéjének. Lebénulunk és megbénulunk. Nem ezért hallgat a bizonyságtévo száj? Nem ezért rándul görcsbe az értelem sokszor, s képtelenek vagyunk Jézusról bizonyságot tenni, mert valami terheli az életünket, és ez összezavar és kikészít - ahogy szokták mondani -, s mégsem akarunk szabadulni, nem akarjuk elengedni, kiengedni, szakítani.

Jézus ma este oda nyúl, ahol O pontosan tudja, hogy a baj van. Engedjük, hogy segítsen? Vagy marad minden úgy, ahogyan idejöttünk?

A negyedik, amit Jézus tett, az az volt, hogy feltekintett az égre és imádkozott. Világossá akarta tenni azt, hogy ami történik ott, az az Isten által történik. Nem O a nagy gyógyító. Nem csettint egyet és minden rendbe jön, hanem majd az Isten hitelesíti mindazt, ami történik. Jézus mozdulata, imádsága lesöpör minden más megoldást. Félretol minden vallást. Jézus követése nem vallásos élet, hanem átadott élet. Istennek átadott élet. Lesöpri a hellénista filozófiát, a júdaista törvényvallást. Mert ami itt történt ezzel a beteggel, ott Isten cselekedett. Ott Isten nyúl közbe. Ott Isten belelép a történelembe. Belenyúl ennek az embernek az életébe. Helyre tesz valamit, ami elromlott, amit tönkretett talán ez az ember, ki tudja, vagy így született. Errol nem mond semmit a Szentírás. Mennyi emberi bun miatt következik egy másik emberre nyomorúság és békétlenség?

Kiderül, hogy Jézus a Messiás. Elérkezett az Isten országa. Végzi a papi közbenjáró szolgálatot. Szól az Atyának egy nyomorult ember érdekében. Ma is ezt teszi Jézus. Amikor mi valakiért imádkozunk és hozzá fordulunk, ugyanez történik. Kérjük Jézust, ha Ot megdicsoíti, segítsen! O és az Atya egy. Isten és Isten Fia ugyanaz. Aki látott engem, mondja Jézus, az látta az Atyát, s az Atya Jézust meghallgatja. Mert Jézus mindig az Isten akarata szerint kért. Mi nagyon sokszor nem úgy kérünk, s ezért nem kapjuk meg. Én és az Atya egy vagyunk. Jézus mindig az Atya akarata szerint kért.

Aki ott látta cselekedni Jézust, az látta cselekedni Istent. A fopap imádkozott, és megnyílt az ég, és áradt a kegyelem. Nem kellene végiggondolni a mi imádságainkat, milyenek azok? Megnyílik az ég, ha mi imádkozunk, vagy zárva marad?

Az ötödik, rászól Jézus a betegre, s a beteg szája megnyílik. Azt mondja, hogy nyílj meg, s amit mond, az megtörténik. Kezd hallani a beteg, de nem tud még igazán jól beszélni. Elzárt lelku ember volt. Szó szerint rácsukták az ajtót, kirekesztették, és bezárkózott és tönkre ment lelkileg. Lelkének ablaka és ajtaja zárva volt. De Jézus szól, és felpattannak a zárak, lehull a némaság, megszunik a görcs. Hányszor látom ezt, hogy egy zárkózott ember nyitott szívu emberré válik, mert megtér Jézushoz, és egészen más lesz a gondolkodása, és más szavakat kezd el használni.

Amit ott Jézus mondott - figyeljük meg -, az egyszeruen megtörtént. Isten szava megtörtént. Amikor a teremtés hajnalán az Isten kimondta, hogy legyen, egyszeruen lett. Figyeljük meg az O szava, az Ige testté lett. Amit kimondott Isten, hogy legyen fu, anyaggá változott. Szava anyag lett. Teremtett. Itt is teremtés történt. Újjáteremtés. Megújult lelkileg és testileg is ez az ember. Isten szava ugyanis teremt. Rendet teremt. De félünk ettol. Rendet teremt az életünkben, a családunk életében, a gyerekeink életében, a nem hívo társunk életében, vagy a hívo társunk életében, ha az elcsúszott vagy eltávolodott Istentol. Engedjük mi, hogy Isten rendet teremtsen? Sokan nem szeretnek takarítani. Azt meg végképp nem szeretik, hogy az Isten takarítson az életükben. Ma este engedjük, hogy nekünk azt mondja Isten, hogy nyílj meg? Nyílj meg elottem, valld meg, tedd le, hagyd abba, kezdj velem újat, tedd félre, ismerd végre föl, csináld másképpen! Jézus kimondta, hogy effata, nyílj meg, s ez az ember megnyílt. Erre vágyott a legjobban, hogy valaki szóljon végre hozzá. Alig várta, hogy valaki megérintse. Bár számára is hihetetlen és lehetetlen volt, hogy van még remény. Van új kezdet, gyógyulás és új élet. Jézus szól, s minden mássá lett.

Nem nekünk mondja ma este Jézus, hogy nyílj meg, nyisd ki a szívedet, és én bemegyek abba, és rendet teremtek? Lehet, hogy fájdalmas lesz, de mindenképpen örömteli. Az elején még fáj, azután felváltja az öröm. A nagy rendetlenség, s utána jön a rend, mert a nagy Rendezo tud csak rendet teremteni a szívünkben. Az enyémben meg a tiétekben is. Ne féljünk tole! O szeret és a javunkat munkálja.

Jézus szól és a néma beszél, a süket hall és a béna jár. És a halottak sorban, egyik a másik után: a naini ifjú, Jairus leánya, Lázár kijönnek a sírból. Jézus azt mondta, hogy gyere ki Lázár, és Lázár kijött, s a halál nem bírta fogva tartani. Az istentelenség halálos állapotából is bárki kijöhet akár ma este is.

Az újonnan születo ember így ismerkedik meg az új világgal, az Isten országával, s minden kinyílik. Fantasztikus látni egy beszélgetés végén, amikor a halott "feltámad", s megszületik az új ember Krisztus által. Kivirul az arca, s a zárkózott szívu ember nyitott szívu emberré lesz, és mindenkinek mondja: azt mondta Jézus, támadj fel, és én feltámadtam. S a halottból élové lettem.

A hatodik, azt olvassuk, hogy Jézus mindent jól cselekedett. Hogy is volt ez? Szerfölött álmélkodtak és ezt mondták: mindent helyesen cselekedett. A süketeket hallóvá teszi, a némákat is beszélové.

Nem régen valaki arról beszélt, hogy sorozatos orvosi muhibák és egyéb bajok hogyan nyomorították meg az újszülött csecsemo életét. S hogyan ment rá az ápolásra az o élete, a másik gyerek élete, a férje élete, s hogyan ment rá a házasságuk is, mert nem bírta elengedni ezt a gyereket még Isten kezére sem. S ebbol o maga mondta ki a végén, a beszélgetés során: tudja, a mi kezünkön minden csak elromlani tud. Mennyire igaz, amit mondott. Nem így van? A mi kezünkön minden csak elromlani tud. Odanyúlunk egy élethez, és pusztulás támad az érintésünk nyomán sokszor, nem mindig. Segíteni akarunk, és a vége mentegetozés, pedig csak jót akartam, s mi lett belole. Szavunk és beszédünk nyomán keseruség és baj no hányszor, de hányszor? Szánk teli méreggel és ártással. Kezünkben halál és pusztulás van, ezt a Szentírás mondja. Ez a fénykép az emberrol. Ha csak a természetre nézünk, megfordíthatatlan a pusztítás és a pusztulás, és nem hagyjuk abba. Értelmetlen az egész, s tudja mindenki, hogy mindent tönkre teszünk, s nem tudjuk abbahagyni, mert nem akarjuk abbahagyni a haszon, a pénz, a nyereség és ki tudja, mi miatt. Minden ránk szakad, mindent tönkre teszünk, s nem hagyjuk abba, s nem tanul az ember semmibol.

Félelmetes törvény a bun zsoldja halál az egész világra nézve, s a mi kicsiny, porszem életünkre nézve is. Ha Isten nélkül cselekszünk, arat a halál, s nincs kivétel, senki nincs, aki kivétel lenne ez alól. Arat a halál.

Mit is olvasunk Jézusról? Azért figyeljük ezt meg, hogy a hitetlen, a hitetlen, pogány tömeg mondja ki: mindent helyesen cselekedett. Mindent helyesen cselekedett. A sánta járt, miközben megérinti Jézus, és nem lett vak. A néma az érintés után beszélni tud, és nem süketült meg. A halott feltámadt, és a süket hallani kezdett, s nem lett bénává. Mindent jól tett. Mi mindent összekeverünk. Mi egy ido után leírjuk a másikat, s azt mondjuk, hogy elég volt. Rövid az élet, legalább a maradékát élvezzem.

Hova nyúlt ma este Jézus? S mi lesz az O érintése után? Folytatjuk tovább? Ne felejtsük el: a bun zsoldja halál. Nincs kivétel. A bun zsoldja halál elobb vagy utóbb. Lehet, hogy két év múlva vagy három év múlva, tíz év múlva. Amit vetünk, azt aratni fogjuk. Lehet, hogy most élvezzük, amit csinálunk. Úgy tunik, hogy jó, még meg is dicsérnek, megveregetik a vállunkat. Igazi férfi az ilyen, vagy egy igazi no. Egy modern no vagy egy modern férfi, hát ez világos. A bun zsoldja halál, és nincs kivétel. Hitetlenre és hívore egyaránt érvényes isteni törvény.

Isten velünk sem bánik rosszul. Szeretne mindent jól cselekedni velünk. S ez akkor is igaz, ha talán a beteg beteg marad. Lehet, hogy a környezetünk nem változik, még a fizetésünk is marad annyi, amennyi, s talán sokan nehezen jönnek ki, sokan vannak ilyenek, abból az összegbol. A magányosságot nem váltja fel gyors lánykérés vagy nosülés, házasságkötés. Ha minden marad ugyanolyan, meg o is marad mellettünk ugyanolyan, és ezt még meg is mondja, én már nem tudok változni. Akkor is megmaradunk mi Isten mellett, s maradunk hozzá huségesek? Maradnak a megélhetési gondok, a betegség, a sikertelenség. Egy valami biztos, hogy nem inog meg. Jézus. O mindig ugyanolyan marad. Olyan volt kétezer éve. Olyan, amilyennek a Szentírás mondja ma este is. S olyan lesz, amikor ennek a világnak vége lesz, s recsegve és ropogva minden elmúlik. Jézus az egyetlen biztos pont. Aki elmegy mellette, az a bizonytalanságba hull alá.

Kezünk nyomán vérontás és halál, Jézus keze nyomán gyógyulás és élet. Micsoda különbség, és micsoda változás az, aki Krisztus szavára, Ot követve új életre támad? Más lesz a beszéde, más lesz a tekintete, más lesz a szavajárása, mást mond, mert más gondol, mássá lesz az élete, példaértéku életté.

Pünkösdkor a tanítványok nem bírtak hallgatni arról, amit Jézus velük tett, akkor se, ha megverték oket. Akkor is mondták, amikor megfenyegették oket, amikor szétszórták, s amerre kerültek, élet támadt a nyomunkban, mert az élo Krisztus volt szívükben.

Jézus ma este azt mondja, hogy nyílj meg! Mi a válaszod erre a kérdésre?

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, olyan hálásak vagyunk a te irgalmas szeretetedért, hogy nem dobsz minket félre. Nem úgy bánsz velünk, ahogy mi bánunk a másikkal, vagy másokkal. Nem úgy gondolkodsz felolünk, ahogy mi gondolkodunk feloled.

Köszönjük, Urunk, hogyha mi lázadunk is ellened vagy a körülményeink ellen, te akkor is megmaradsz mellettünk huségesen. Köszönjük, hogy tudhatjuk: egy valamit nem szenvedsz, az ünneplést és a bunt, az istentiszteletet és a hazugságot együtt, mindazt, ami eltávolít toled, s elszakít, s azt az álnokságot, hogy közben úgy teszünk, mintha követnénk téged.

Isten, légy irgalmas nekünk bunösöknek! S könyörülj meg rajtunk, hogy most ne keményítsük meg a szívünket, hanem megnyissuk a szívünket elotted, s engedelmeskedjünk a te szavadnak akkor is, ha nagyon nehéz, akkor is ha reménytelennek tunik, hogy ebbol valami jó jön ki. Köszönjük, hogyha hiszünk, meglátjuk az Isten dicsoségét. Ha bízunk benned, átéljük, hogy te ma is cselekszel. Ha rád bízunk mindent, átéljük, hogy te valóban megnyitod a sírt, meggyógyítod a beteget, még a mi beteg szívünket is. Légy érette áldott!

Így kérünk, Urunk, hogy gyógyítsd meg a gyászban kínlódókat, a reménytelenségben szenvedoket, a kisebbségi érzéssel küszködoket, a bezárkózott betegeket, beteg lelkueket. Urunk, nyisd meg a mi szívünket, hogy befogadhassunk téged, s újra vagy eloször járhassunk veled.

Köszönjük, Urunk, hogy aki hozzád fordul, az kapja az élet vizét ingyen.

Ámen.