Alapige: Jn 3,1-7

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevu ember, a zsidók egyik vezeto embere. O egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentol jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten. Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát."

Nikodémus ezt kérdezte tole: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztol és Lélektol, nem mehet be az Isten országába. Ami testtol született, test az, és ami Lélektol született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, köszönjük ezt a csendes estét. Köszönjük, hogy mindnyájan a te színed elott vagyunk. Egyedül te tudod, hogy milyen szívvel ülünk itt most. Igaz-e az, amit énekeltünk: vágyakozó szívvel. Meg ha van is bennünk vágy, mi utáni vágy az. Ajándékozz meg minket az utánad való vágyakozással.

Köszönjük, hogy ebben az énekben is világossá tetted számunkra, Úr Jézus Krisztus, hogy a mennyekbe csak veled mehetünk be. Bocsásd meg, hogy sok mindennel kísérletezünk egyedül, nélküled, sot ellenedre, és csodálkozunk, hogy kudarc kíséri fáradozásunkat.

Kérünk, ajándékozz meg minket csenddel, reád figyeléssel, ajándékozz meg a te jelenléteddel. Kérünk, legyen szavad hozzánk és vidd végbe a csodát: értsük a te szavadat. Hadd legyen az számunkra igaz és személyes szó, teremto ige.

Sok mindenre szükségünk van, aminek a hiánya miatt panaszkodunk. Kérünk, hogy a te mérhetetlen gazdagságodból ajándékozz meg most minket azzal, amire szerinted a legnagyobb szükségünk van.

Kérünk, adj vágyakozást utánad. Adj megújulást a hitünkben. Kérünk, add a te Szentlelked igazi vigasztalását azoknak, akik gyászban vannak. Adj békességet háborgásaink helyére, vagy mozdíts ki minket abból az álnyugalomból, amiben élünk. Munkálkodj bennünk, kérünk.

Egészen bizonyosak vagyunk abban, hogy amit elvégzel bennünk, az jó. Arra van szükségünk és senki más nem tudja megtenni a mi javunkra. Várjuk a te igédet, és készek vagyunk engedelmeskedni annak.

Ámen.

Igehirdetés

Részt kellett vennem egy konferencián, amelyen igen élénk vita alakult ki egy olyan fontos kérdésrol, ami elobbutóbb mindannyiunkat foglalkoztat. Többféle felekezetu és gondolkozású emberek voltak ott jelen, s ez volt az izgalmas kérdés: Meg lehet-e változtatni az embert? Vagy ha valaki szeretne mássá lenni, meg tudja-e változtatni magát, és ha igen, hogyan? A végén elérkeztünk odáig is, hogy mitol üdvözülhet valaki?

Azzal kezdodött, hogy foleg szülok és pedagógusok keseruen panaszkodtak amiatt, hogy egyre nehezebb foglalkozniuk a fiatalokkal. Hovatovább már semmi nem érdekli a legtöbbüket. Fegyelmezetlenek és fegyelmezhetetlenek. Nem lehet beszélni a fejükkel sem, nem lehet hatni a szívükre sem. Valaki elmondta, hogy ez az önmagunk megváltoztatásánál is gondot jelent. O például sokszor nekifogott, de nem sikerült alapjaiban megváltoznia.

Ezután elkezdodtek a javaslatok. Sok minden elhangzott, amit évszázadok alatt a különbözo bölcsek és tudományok napvilágra hoztak. Valaki harsányan meghirdette, hogy a tudatlanság az oka ennek. Az emberek nem tudják, hogyan lehetne jól viselkedni, ezért viselkednek rosszul. Meg kell oket tanítani. Nem ismerik a Bibliát, a Tízparancsolatot, Istent és ezért lazák az erkölcseik.

Valaki ugyan ellene vetette, hogy a század elején már történt egy nagy kísérlet, hogy tanítsuk meg az embereket a jóra, és akkor jók lesznek, aztán ezt a kísérletet két rettenetes világháború követte. Úgy tunik, önmagában az, hogy megtanítjuk jóra az embereket, még nem változtatja meg oket.

Persze, hogy nem - mondta a pedagógiai irány lelkes híve, mert a nevelés sokkal több, mint az ismeretterjesztés. Itt nem tanítani kell csupán, hanem nevelni. A pedagógiával lehet szép eredményeket elérni.

Megint megszólalt az ellenvetés is, hogy a pedagógia is tehetetlen bizonyos öröklött tulajdonságokkal szemben. A gének határoznak meg mindent. De önfegyelemmel bizonyos dolgokat el lehet érni.

Aztán jött valaki, aki elmondta: a meditáció a megváltás. Meg a különbözo tréningek.

Egy lelkes fiatal elojött azzal, hogy a pozitív gondolkozás, vagy még inkább az imagináció - ez most divatos -, vagyis, hogy erosen gondoljak arra, amit szeretnék elérni, vagy amilyenné szeretnék válni, és akkor azt elérem, meg olyanná válok. Tehát igen eros képzeloerovel képzeljem magam elé, hogy szép, okos vagyok. Gazdag, sikeres leszek, és akkor olyanná is válok. Ez a megoldás.

Aztán megszólalt valaki: elnézést kérek, de mi vallásos emberek lennénk, talán a jó Isten. A jó Isten segíthet abban, hogy megváltozzunk. Az O kegyelme. Persze ezt a kegyelmet ki kell érdemelni jó cselekedetekkel. Meg - mondta egy másik - törekedni kell. A kegyelmet nemcsak úgy adja a jó Isten, hanem aki törekszik, azt segíti meg a törekvésében, és az ilyen ember tud megváltozni.

Nos, ez a gondolat megtetszett a többségnek, és elkezdtünk a törekvésrol bölcselkedni. Mit jelent nagyon törekedni, miben áll ez. Valaki azt mondta: sokat kell imádkozni. Itt szólaltam meg eloször és megkérdeztem: mennyi az a sok? Honnan tudhatja valaki, hogy eleget imádkozott? Erre nem sikerült választ találnunk, minden esetre szépen hangzott, hogy sokat kell. Az emberek kifejtették, hogy az úgy van, hogy Isten megjobbít minket. Bizonyos fejlodés, lelki evolució van itt is. Persze csak akkor, ha nem nagyon rossz valakinek az alaptermészete. Mert van olyan, hogy Isten sem bír valakivel, ha rossz természettel született.

Aztán megszólaltak az aggályok is: nem kell azt gondolnunk, hogy ez majd sikerülni fog, vagy mindig sikerülni fog. Mert gyarló az ember és törekszünk, törekszünk, s hol megvalósul valami, hol nem. De a jó Isten elnézo ám, és megérti a mi gyarlóságunkat. Csak arra vár, hogy egy kicsit törekedjünk, elvégre nem lehet mindenki Jézus Krisztus - mondotta az illeto. Isten egyébként is úgy vizsgál minket, hogy számon tartja a jó tetteinket, és ezekkel ki tudjuk egyensúlyozni, egyenlíteni a buneinket és gonosz tetteinket. Ahogy idosödünk - mondta valaki - egyre kevesebbet vétkezünk. Megszólalt egy ott levo idos ember és azt mondta: nem nagyon tapasztalom ezt abban az öregek otthonában, ahol élek.

Végül valaki, aki addig hallgatott, elgondolkozva és elgondolkoztatóan ezt mondta: én oszintén és hosszú ideig törekedtem, hogy megváltozzam. Minden nyitott templomba bementem imádkozni, de semmi rosszról nem sikerült leszoknom, mindig visszaestem oda, ahonnan egy kicsit már felemelkedtem. Eloször elkeseredtem emiatt, aztán próbáltam fenntartani annak a látszatát, mintha sikerült volna, s képmutató lettem, aztán kiábrándultam az egészbol. Nem nekem való az, amirol a Biblia szól. Én most már nem is törekszem. Néha a lelkiismeretem vádol, de megtanultam, hogyan kell elhallgattatni. Ez után a néhány oszinte mondat után nagy csend lett. Mindenki emésztette azt, ami elhangzott.

Megkérdeztem: van-e valaki, aki be tud számolni olyanról, hogy tartósan, végérvényesen sikerült megváltoznia, vagy valakit megváltoztatni? Ugyanolyan nagy csend volt, mint az oszinte mondatok után. Igyekeztem alázatosan és csendesen elmondani: ismerek embereket, akik látható, sot olykor látványos változáson mentek keresztül. Megszabadultak a pohártól, rendbe jött a házasságuk, rajongnak értük a gyerekeik, akik menekültek elolük éveken keresztül, és ez nem idoleges, hanem tartós változás volt. Különbözo félelmekbol, rossz szokásoktól megszabadultak. Alkoholisták például úgy, hogy nem is kívánja azóta az alkoholt. Most már ihatnak is elotte nyugodtan, o egy kortyot sem iszik, de nem zavarja. Különös módon az ilyen változás mindig egybeesett azzal, hogy az illeto megismerte Jézus Krisztust. (Ez a név addig nem hangzott el.)

Egész röviden elmondtam azt, amit ezekrol az ismeroseimrol tudok. Hallottak arról, hogy mit tett értünk Jézus. Amikor megértették, és komolyan vették, hogy minden bunüknek a büntetését a megváltó Jézus a kereszten elszenvedte, és ok teljes bocsánatot kapnak ezért az egész múltjukra, olyan erovel formálta át az életüket, hogy attól kezdve valóban megváltozott. Nem túlzás, amikor azt mondták nekik: te más emberré lettél. Ez így igaz.

Aztán fokozatosan megváltozott a szókincsük, a viselkedésük, az emberi kapcsolatuk, a munkamoráljuk. Minden szépen megváltozott, mert valami benn mélyen a szívükben, meg a fejükben alapvetoen megváltozott. Úgy tunik pusztán ettol, hogy megértették, kicsoda Jézus, mit tett értük, mit kínál nekik. Eloször hitetlenkedtek sokan közülük, hogy lehet-e bocsánat arra, amit ok csináltak, mert akkor már látták, mit csináltak, akkor már látták, mi a bun, de elhitték a Bibliának, hogy lehet bocsánat. Hogy minden ezért történt, ami itt le van írva: Jézus eljövetele, testté létele, szenvedése, kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele, a Szentlélek eljövetele, a Biblia megírása… Minden azért történt, hogy ok újat kezdhessenek, Jézussal. Újat kezdtek, és valóban megváltoztak. Mindenféle ráhatás nélkül, minden kényszer nélkül. Valami különös módon elvégzodött ez bennük.

A Biblia nekünk ezt az utat ajánlja. Isten ezt a módot kínálja, Jézus Krisztus ezt tette lehetové és mindenki számára hozzáférhetové, és a Szentlélek ezt munkálja mindenkiben, aki Jézusban hisz. A Biblia nekünk azt mondja: nem folytonos törekvés által lehetünk egyre jobbakká, hanem egyszeri isteni beavatkozás folytán lehetünk egészen másokká. Ezt a nagy lehetoséget csillantja fel itt Jézus Nikodémusnak. Nikodémus változni akart, még öregen is elégedetlen volt magával, pedig köztiszteletben álló és értékes ember volt. Érezte, hogy valami hiányzik az életébol. Jézus azonnal errol beszél neki, ami hiányzott. Nem vagy benn a mennyek országában, nincs élo kapcsolatod az élo Istennel. Egyáltalán nem vagy bizonyos abban, ha meghalsz üdvösséged lesz, vagy üdvösséged van. De lehet már most egy módon: szükséges neked is újonnan születned. Ez a kifejezés betu szerint azt jelenti, hogy felülrol fogantatnod.

Erre a kifejezésre valaki felkapta a fejét ott ebben a vitatkozó és beszélgeto társaságban, és alaposan kezdte elemezni - amit el is olvastunk ott a János evangéliumából - azt, ami elhangzott. Felülrol fogantatni? Akkor ez azt jelenti, hogy bennem egy új élet foganhat meg, ami felülrol, vagyis a mennyekbol való? Nem belolem ered, de bennem valósul meg. Nem gyoztem bólogatni: így van. Pontosan ezt mondja a Szentírás, világosan értette. Milyen jó, hogy elmagyarázta ott a többieknek.

Ez pontosan úgy történik, ahogyan Jézus emberi teste megfogant Mária méhében. O is hallotta az igét, amit Isten neki üzent. Azt hittel komolyan vette, és ez az ige a Szentlélek munkája nyomán testté lett benne. Jézus emberi teste így fogant meg. Ez velünk is így történik: halljuk az igét úgy, hogy olvassuk a Bibliát, hallgatunk egy igehirdetést, beszélgetünk egy hívo testvérrel, aki nekünk igét mond, Isten tetteirol, szeretetérol beszél. Ha azt hittel befogadom, az egy új életet teremt bennem. Létrejön valami, ami addig nem volt.

Tehát a változásról a Biblia nem azt mondja, hogy Isten jobbá formálgat minket, hanem azt mondja: teremt. Megalkot valamit, ami addig nem létezett. Felülrol fogan ez bennünk. Nem fejlodés, oktatás, szoktatás, tanítás, nevelés eredményeképpen jelenik meg ez, hanem Isten teremto szavának a nyomán. Nem a régit foltozgatja, hanem újat ad, Jézusnak a természetét.

A Biblia tehát azt mondja nekünk: lehet változnunk. Lehet segítenünk egymásnak abban, ha valakinek elege van már magából, és oszintén szeretne megváltozni. De ez nem úgy történik, hogy törekszik az ember a jóra, és ebben segítségül hívja Istent. Isten nem besegíto családtag. Isten nem üzletember, akivel lehetne egyezkedni: én adok neked egy kis imát vagy sok imát, te meg adsz nekem jó tulajdonságokat. Isten nem könyvelo, aki állandóan növeli a két rovatot, hogy bunök és jó cselekedetek, aztán egyenleget von, és annak alapján bánna velünk. A Biblia azt mondja: Isten teremto, aki úgy, mint a teremtés hajnalán megszólalt: legyen, és amire azt mondta legyen, az eloállt, úgy beleszól ma is sokunknak az életébe, és aki az O szavát befogadja, hittel komolyan veszi, annak az életében valóban létrejön valami új, ami nem belolünk való, mert felülrol fogantatott, de bennünk valósul meg. Ez Jézusnak az élete.

Az Istennel való közösségbe, vagy ahogy itt Jézus Nikodémusnak mondja: a mennyek országába csak ilyen felülrol fogantatott élet mehet be. Csak azok mehetnek be, akikben van ilyen élet, és igazi változást ez hoz létre mindnyájunkban.

Ma is hálás tisztelettel gondolok a jelenlevokre, mert azt mondták: bizonyítsa ezt be nekünk a Bibliából. Olvasson fel néhány olyan mondatot, ami errol szól. A következo néhány mondatot idéztem: Az 51. zsoltárból Dávid könyörgése, aki bunös természetével kínlódott, és így imádkozik: "Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!" Nem azt kéri, hogy Uram, segíts, ha csinos not látok, mindig félre tudjak nézni, vagy kevésbé kívánjam, még csak azt sem kéri, hogy ne ismétlodjék az, amit Betsabéval tettem. Ezt kéri: egészen új belso világot teremts bennem. Bennem nincs tisztaság, Uram. Teremts bennem tisztaságot, hogy nyugodtan ránézhessek akármilyen nore tisztátalan gondolatok és vágyak nélkül. Tiszta szívet teremts bennem!

Aztán eszünkbe juthat a Jeremiás 13,23, ahol Isten mondja: "Majd ha meg tudja változtatni borét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!" Így tudjuk mi megváltoztatni magunkat. A párduc dörgölheti magát akármelyik faderékhoz vagy fürödhet bármilyen folyóban, tóban, a foltjai megmaradnak, és a négernek a borszíne is olyan marad. Azt mondja Isten: ha ezek meg tudják magukat változtatni, majd akkor tudtok ti is alapvetoen megváltozni.

Ez a mi lehetoségünk. És mi az Isten lehetosége?

Az Ézsaiás 1,18-ban például ezt olvassuk: "Ha buneitek skarlátpirosak is, hófehérek lesznek, ha vérszínuek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú." Vagy szintén a Jeremiás könyvében azt mondja Isten: "Új szívet adok belétek és elveszem a koszívet a ti testetekbol. Utána elmondja, mi jellemzi ezt az új szívet.

Isten nem toldozzafoltozza az életünket, alapjaiban kínál újat, egy másikat. Másik életet, Jézus életét. Az Újszövetségbol ezzel kapcsolatosan idézett jól ismert igék mind errol szólnak. A Galata 2,20 máris eszünkbe jutott többünknek, amikor azt írja Pál apostol: "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."

Ez nem valami hatásvadász fordulat, hogy Krisztus él bennem, hanem ez valóság. Krisztus jellemét, az O természetét kapja az, akiben ez a felülrol történo fogantatás megtörtént. Erre vágyik az apostol akkor is, amikor a gyülekezet tagjaira gondol, és atyai, anyai szeretettel írja nekik: gyermekeim, akiket újra és újra fájdalmak közt szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus. Azt mondja, a szülési fájdalmakhoz hasonló kínjai vannak, mikor látja, még mindig nem fogadják be ezt az új életet. Még mindig maguk erolködnek. Az egész levél errol szól: majd mi betartjuk a törvényt, és jó, istenfélo emberek leszünk. Pál kérdezi: sikerült? Nem. Eddig még nem, de próbáljuk tovább. Nem fog sikerülni, mert ez nem járható út. Isten ajándékot kínál nektek, új életet kínál, amíg kiábrázolódik bennetek a Krisztus (Gal 4,19).

Másutt ezt írja az apostol: "lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben…" (Ef 3,17). Vagy a szoloto példázatában Jézus így szól: Azt mondja: "maradjatok énbennem és én tibennetek, akkor teremtek sok gyümölcsöt." Vagyis akkor lesz gazdag az életetek krisztusi jellemvonásokban, ha énbennem maradtok, én meg tibennetek (Jn 15,4).

Ez a nagy lehetoség, amit Jézus Nikodémusnak felkínál, s amit ma mindannyiunknak kínál: Jézus élete bennem. Nem én leszek jobb, hanem az én Istentol elidegenedett gondolkozásom, a bunöktol teljesen megrontott természetem mellett elindul, kibontakozik egy másik természet: Jézus természete bennem.

Igaza volt annak, aki ott élesen mondta, hogy nem lehetünk mindnyájan Jézus Krisztus. Egyikünk sem lehet Jézus Krisztus. Egyetlen Jézus Krisztus volt ezen a földön és O az, aki él ma is. De élhet bennünk Krisztus a hit által! Egyre inkább hasonlíthat a gondolkozásunk, az életünk az övéhez. Ez maga az üdvösség. Ezért lehetséges, hogy az üdvösség már e földön a miénk legyen, és nem majd esetleg a halálunk után.

Valaki megszólalt és azt mondta: akkor ez úgy van, mint az udvarunkban a távnyitó. Kérdon néztünk rá, hogy kérjük a folytatást is, mert nem értjük. Elmagyarázta, hogy új távkapunyitót szereltek fel, és új gépkocsivezeto került oda, aki nem tudta, hol és hogyan kell kinyitni. Szeretett volna kimenni a kapun, o meg az emeletrol éppen meglátta. Ott kaparászott jobbrabalra, hátha kinyílik. O fent megnyomta a gombot, és kinyílt a kapu. Boldogan elment, s tudta, hamarosan vissza fog jönni. Amikor megállt az autó a kapu elott, miután megkocogtatta ittott a kaput a gépkocsivezeto, megint megnyomta a gombot fent. Az kinyílt, bejött. Mikor találkoztak, boldogan újságolta neki, hogy senki sem mutatta meg, hogyan kell ezt az izét kinyitni, de addig ügyeskedtem, amíg sikerült.

Ennyit ér a mi törekvésünk. De a gombot fenn nyomják meg. Én ügyeskedhetem, attól még nem nyílik meg. Isten nyitotta ki a kaput. Jézus azt mondja: Én vagyok az ajtó, aki rajtam keresztül lép be, az megtartatik. Nincs más lehetoség. Ezt az ajtót nem lehet kifeszíteni, de nem lehet semmiféle ügyeskedéssel, tréninggel, technikával, jó cselekedetekkel sem kinyitni. Nyitva van, Isten kinyitotta. A mi nagy lehetoségünk az, hogy be lehet lépni rajta.

Ez nem azt jelenti, hogy a tanulásnak, nevelésnek, önfegyelemnek nincs jelentosége. Hogyne lenne! Bár sokkal nagyobb jelentoséget tulajdonítanánk ezeknek. Mindennek meg van a fontossága a maga helyén. Csakhogy ezekkel nem tudjuk alapvetoen és végérvényesen megváltoztatni magunkat. Isten pedig így akar minket megváltoztatni, és így kínál nekünk új életet. Ez az új élet maga Jézus Krisztus.

Ahhoz, hogy ez a miénk lehessen, oszinte alázat kell. El kell jutni oda: rászorulok. Beismerem: nem sikerültek az eddigi vállalkozásaim, de nem mondok le arról, hogy mássá lehessek. Ha hallottam már ennek a hírét, a jó hírt, görög szóval: evangéliumot, akkor azt komolyan veszem, kipróbálom. Hátha muködik. A legkisebb hit, ami egyben engedelmesség is, meggyozi az embert arról, hogy ez muködik, az enyém is lehet, és valóban ez az, amire vágyakoztam.

Az elso kérdés: akarunk-e tényleg változni vagy jó nekünk, ahogy vagyunk? Sot nemcsak változni, hanem akarjuk-e ajándékba kapni mindazt, amit Isten nekünk ígér? A Szentírás tele van hatalmas ígéretekkel. Akarjuk-e mindazt, és azt a gazdagságot? Mondom ezt a vallásos szót is: akarunk-e valóban üdvözülni? Szeretnénk-e, hogy már ebben a földi életben, amit sokszor pokollá teszünk magunknak és másoknak, megjelenjék ez a felülrol való, az üdvösség? Isten ezt akarja. Mindezt elkészítette. Jézus kifizette az árát, s minden alkalommal, amikor errol hallunk, újra és újra felkínálja nekünk.

Ezt hittel elfogadni, ennek megfeleloen élni ez jelenti azt: igent mondunk rá. Aki ezt halogatja, vagy visszautasítja, az nemet mond rá. Ennek a fejezetnek az utolsó versében mond a mi Urunk egy komoly figyelmeztetést: nem mindegy mit mondunk erre az ajánlatra. "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta" (Jn 3,36)

Isten orizzen meg minket ettol az utóbbitól, segítsen el minket oda, hogy megteljék a szívünk hálával, hogy nyitva van ez a kapu, be lehet lépni rajta. Nekünk is kínálja Jézus önmagát. Hittel befogadhatjuk, és O elkezdi élni bennünk a maga életét, és lépésrollépésre mutatja, hogyan lehet ebben növekedni, miközben talán magunk fogunk a legjobban csodálkozni, micsoda változás kíséri ezt.

Imádkozzunk!

Istenünk, megvalljuk bunbánattal, hogy bennünk is sokféle önhittség van. Azt gondoljuk még mindig, hogy életünk sok nehéz kérdését nélküled is megoldhatjuk. Amire szükségünk van nekünk és a ránk bízottaknak, azt mi az eronkkel, eszünkkel, meg némi szerencsével, esetleg a te besegítéseddel eloteremthetjük. Bocsásd meg ezt nekünk!

Szeretnénk most egészen megalázni magunkat elotted. Szeretnénk bevallani tehetetlenségünket, kudarcainkat, csodjeinket. Ugyanakkor szeretnénk téged dicsoíteni, és neked hálát adni azért, mert kinyitottad onnan fentrol a kaput. Köszönjük, hogy nem kell nekünk dörömbölnünk sem, már léphetünk is be. Felcsendülhet ajkunkon a hálaének, és soha el nem hallgat többé ebben az életben, és az örökkévalóságban, magasztalhatunk téged mindent megelozo szeretetedért, kimondhatatlanul gazdag kegyelmedért. Azért a gyengédségért, amivel elénk jössz az úton, és hallhatjuk a jó hírt, az evangéliumot. Adj bátorságot, hogy higgyünk is annak.

Kérünk, ne mondjunk le magunkról. Bátoríts minket, hogy akarjuk változni, még pedig abba az irányba, hogy kiábrázolódjék rajtunk a Krisztus. Segíts Úr Jézus, hogy közelrol megismerjünk téged, hogy lakva ismerjünk meg téged. Lakozzál a hit által a szívünkben. Taníts meg beszélgetni veled. Taníts meg örülni annak, hogy mindig hallótávon belül vagy. Engedd értenünk válaszaidat. Szólíts meg minket, mielott még kiáltanánk hozzád, hadd legyen a mi imádságunk már csak felelet.

Segíts, hogy egyre több tiszta, szent tulajdonságod jelenjék meg a mi nyomorult életünkön. Így élhessünk a te dicsoségedre, így lehessünk boldog, harmonikus személyiséggé, és így lehessünk egyre hasznosabbakká azoknak, akik közé tettél.

Segíts ezt elkezdeni már ma!