Alapige: Dán 6,1-3

Tetszett Dáriusnak, és rendelt a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek. És azok fölé három igazgatót, akik közül egy Dániel volt, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen.

Akkor ez a Dániel felülmúlta az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívüli lélek volt benne, úgy, hogy a király őt szándékozott az egész birodalom fölé helyezni.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, hálásan köszönjük ezt a csendes helyet, és előre köszönjük ezt a csendes órát. Köszönjük, ha napközben is megmaradtunk a veled való közösségben. Köszönjük, ha semmi nem zökkenthetett ki abból a békességből, amit a te közelséged ad.

Olyan sok minden történt velünk ma is. Sok mindent hallottunk és mondtunk. Több hibát is követtünk el, vétkeztünk is. Köszönjük, hogy mégis jöhetünk hozzád, és amint vagyunk, sok bűn alatt, sok teher alatt, így fogadsz minket szeretettel.

Köszönjük a te szavadat. Áldunk azért, mert a te beszéded ma is teremtő hatalom. Köszönjük mindazt, amit eddig elvégeztél életünkben a te igéddel. Ajándékozz meg minket most is ezzel. Segíts, hogy az emberi szón túl meghalljuk a te hozzánk szóló szavadat. Nagy kiváltság az, hogy beszélsz hozzánk. Köszönjük, hogy amikor beszélsz, mindig cselekszel is bennünk. Rászorulunk arra, hogy folytasd a te elkezdett munkádat, vagy kezdd el az életünkben hatalmasan az újjáteremtés munkáját.

Könyörülj rajtunk, hogy igéd kimozdítson minket onnan, ahol vagyunk: keserűségből, csüggedésből, elbizakodásból, hitetlenségből, kételyekből… Segíts minket tovább azon az úton, amelyik az életre vezet.

Ámen.

Igehirdetés

Vasárnap erről a történetről kellett a gyerekeknek beszélnem, és valami különösen hangsúlyos lett a számomra. Ez a két szó, amivel Dánielt jellemzi az ige: rendkívüli lélek volt benne.

Dánielben volt valami, ami feltűnt mindenkinek, aki ismerte őt. Hívőnek, hitetlennek, hozzá közelállónak vagy vele szemben állónak, és ez ebben állt, hogy rendkívüli lélek volt benne.

Egy kicsit bontsuk ki majd ezt a kifejezést, és azt nézzük meg: lehetséges-e az, hogy ne csak a nagy Dánielben, hanem ilyen magunkfajta, átlag emberben, átlag keresztyénben is legyen ez a rendkívüli lélek. Hogyan lehet erre szert tenni, mi erősíti ezt a rendkívüli lelket, mi jár azzal, ha valakiben rendkívüli lélek van, mi lesz annak a következménye vagy eredménye, ha ez van?

Miben állt ez, hogy Dánielben rendkívüli lélek volt? Abban, hogy olyan hívő ember volt, aki teljesen pogány környezetben is Istenre tudott mutatni, mégpedig hitelesen. Sugárzó hívő volt. Valami különös légkör vette körül őt. Különös erő sugárzott belőle, különleges bölcsesség lakozott benne. Léptennyomon kiderült, hogy van neki valamije, amire igen gyakran szükségük van a többieknek, amivel ő mindig szívesen szolgál nekik, de ami nincs mindenkiben.

Mitől függ, hogy kiben van és kiben nincs? Felfigyeltek erre a rendkívüli lélekre. A pogány királyné Belsazár tivornyáján ezt mondja, amikor keresnek valakit, aki értelmes ember, és meg tud fejteni egy fontos kérdést, miután csődöt mondtak az okosok, a varázslók, a tudomány- és az okkultizmus. Kellene valaki, mert ez fontos az egész népnek, hogy ezt a kérdést megfejtse, és erre választ találjon. Mit mond a pogány királyné? "Van itt egy férfi, akiben a szent isteneknek lelke van, akiben az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtatott." Őt kell idehívni, és majd ő megoldja ezt a nehéz feladatot.

A pogányok is számon tartják azokat, akikben rendkívüli lélek van. Ez a pogány világ rászorul azokra, akikben az Isten Szentlelke lakozik, és az Isten Szentlelke használhatja őket a pogányok javára is.

Természetesen az ilyen hívők életét is sok veszély kíséri. Sokszor bajba kerülhetnek éppen amiatt, mert rendkívüli lélek van bennük, de a hűségük, a szolgálatuk végső eredménye mindig az, ami Dániel helytállásának is volt: a pogány király rendeletet ad ki, amelyikben megparancsolja: az egész birodalomban féljék és rettegjék Dániel Istenét, mert Ő az élő Isten.

És az ő bálványaik? Most derült ki a különbség: azok nem élő istenek. "Ő az élő Isten és Ő örökké megmarad és az Ő uralkodásának nem lesz vége." Mindenki más uralkodásának vége lesz egyszer, de aki azt az Istent képviseli, aki uralkodásának nem lesz vége, az nagy áldássá lehet a környezete számára is.

Dániel nem sokat beszélt a hitéről. Az élete prédikált. Ezt a prédikációt tudja olvasni mindenki, a legpogányabb pogány is. Amikor egészen áthatja egy Istennel közösségben élő hívőnek az egész lényét az Isten szentsége, amikor az Isten közelsége megmarad minden élethelyzetben, amikor nem érheti meglepetés, bármikor kiderülhet róla, hogy ő Isten gyermeke. Neki új természete van, és benne Isten Lelke él és munkálkodik. Ezt nem megjátssza, ez nem korlátozódik bizonyos szent időkre - vasárnapra, vagy egy istentisztelet idejére, vagy amikor jó képet kell vágni -, hanem mindig szent, mert áthatja a gondolkozását, a beszédét, meghatározza az indulatait, világosságot gyújtott a szívében és a fejében, és ez a világosság mindig megmarad. Minél nagyobb körülötte a sötétség, annál nagyobb szükség van erre az Isten Lelkétől kapott világosságra.

Az ilyen emberek élete olyan, amiről Jézus a Hegyi beszédben azt mondja: Látván az emberek a ti cselekedeteiteket, dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Itt pontosan ez történik. Dicsőíteni kezdik a számukra ismeretlen Istent, akinek a szentségéből felragyogott valami egy benne hívő ember életén. Ezt mindenki érzékeli: ennek van valamije, ami nekünk nincs, de amire mindnyájunknak szükségünk van. Túllátnak az Istent képviselő hívőn és felragyog valami módon az Isten dicsősége. Megállapítják: rendkívüli lélek van benne.

Abból a szempontból, hogy ki hogyan képviseli Istent, négy tipikus lehetőséget említek.

a) Az egyik az, amikor megtanulják emberek a vallásos szóhasználatot. Tudják a szöveget, de nincs új életük. Nem születtek újjá. Forgolódtak vallásos környezetben. Ez veszélyezteti a gyerekeinket, akik megtanulják otthon a hívő családban a szavakat, a kifejezéseket, és azt hiszik, hogy ez a megtérés. Tehát van szöveg, de nincs mögötte élet.

b) Aztán van olyan, amikor valaki nagy jó szándékkal szeretne Isten gyermekeként élni és erőlködik. Megpróbálja önfegyelemmel, néha önsanyargatással és panaszkodik, hogy ez nem megy, nem sikerül. Már azt hitte, hogy majdnem sikerül, de megint elbukott, megint nem megy. Saját erőből próbál erőlködni.

c) Vannak olyanok, akik valóban újjászülettek és van új életük. Az úgy csendesen prédikál is, de soha nem merik megvallani azt az Istent, akitől új életet kaptak, akihez tartoznak, akiben hisznek. Még olyan mértékig sem merik megvallani, hogy amikor hívők együtt imádkoznak, ők is mondanak néhány mondatot Istennek. A hangos imádkozás nem szereplés, az egyfajta hitvallás is. Nem szégyellem, hogy imádkozni szoktam ehhez az Istenhez, mások előtt is be merem vallani. Amikor van új élet, de nincs hitvallás. Ez az élet prédikál és ez sokat jelent. De a hit hallásból van, és ha valaki felfigyel az új életre, annak el kell mondani, hogy kitől lett az új élet, meg hogy neki is hogyan lehet ilyen.

d) Az az igazi, amikor valaki éli a tiszta, a szent életet, és adott esetben meg is vallja azt az Istent, aki megszentelte őt, és új életet kapott tőle. Dániel ilyen volt.

Jó lenne, ha világosan látnánk ezeket a különbségeket, és az első kettőből mindenképpen kijönnénk és továbblépnénk. Jobb, ha abba is hagyjuk, hogy szöveg van, de nincs mögötte hiteles éles. Ezt jobb abbahagyni, mert ezzel csak botránkoztatunk. Azt is abba kell hagyni: majd én megmutatom, hogyan lehet jó keresztyénnek lenni, mert nem tudunk megmutatni semmit. Legfeljebb vallásos emberekké válhatunk, de Jézus Krisztus vagy él bennünk, vagy nem. Ha mi akarunk megmutatni valamit, akkor nem él.

Ha valakiben él Krisztus, az óriási dolog. Akkor viszont ne szégyellje! Ne szégyellje azt sem elmondani, hogy nem mindig így volt. Nem kell azt feleleveníteni, milyen volt Ő nélküle, de azt el lehet mondani: már tudom, milyen nélküle, és milyen vele. Elfogadott engem, elkezdte bennem az Ő munkáját és azóta más ember vagyok.

Az az igazi, amikor az élet elöljár és adott esetben megszólal a száj is. Szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk vallást az üdvösségre - ahogy azt Pál apostol írja.

Dániel ilyen ember volt. Nemcsak megtanulta a szöveget, hanem élte a maga hitét, és arról szükség esetén vallást is tudott tenni.

Hadd olvassak fel néhány olyan fontos igét az Újszövetségből, amik ezt elmélyítik, vagy még közelebb hozzák hozzánk. Itt az Újszövetség roppant igényes.

János első levele 2. részében olvashatjuk ezeket a mondatokat: "Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk. (Ezt a magunk erejéből nem tudjuk.) Aki azt mondja: Ismerem Őt, de az Ő parancsait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt." (1Jn 2,3-6)

Ha azt mondod: újjászülettél, akkor Jézushoz kell hasonlítani az életednek egyre inkább. Persze, hogy cipeljük magunkban a régi természetet is, és néhanéha az jön a felszínre, és azt mi is megbánjuk, de van új természet is, és nem az előbbi a jellemző. Ahogy Pál a Róm 6-ban mondja: nem uralkodik, nem az uralkodik bennünk, hanem az a Krisztus, aki bennünk van, és akiben mi élünk. "Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt." És ennek meg kell látszania életünkön is.

Fontos az, hogy ki kit takar el. Az én nagy természetem takarja-e el a bennem élő kicsi Krisztust, vagy pedig az egyre nagyobbá váló Krisztus fedezi el az én nyomorult régi természetemet. Nekünk ez utóbbira kell törekednünk, és ennek a lehetősége megvan. Erről sokan be tudnának számolni itt közöttünk is. Sose érjük be azzal, hogy persze, él bennem a Krisztus, de mégis mindig velem találkoznak a családtagok, meg a munkatársak. Ővele hadd találkozzanak! Ez nemcsak udvariasság, hogy Uram, parancsolj előre fáradni és én mögötted húzódom meg, hanem ez azt jelenti, hogy neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé lennem. Ha ez így történik, akkor lesz az életünk a Dánieléhez hasonló.

Erről ír Péter apostol, amikor azoknak a hívő asszonyoknak ír néhány mondatot, akiknek a férjük még nem volt keresztyén és a családjuk is hitetlen volt. Azt mondja: ezek "az asszonyok is engedelmeskedjenek a férjüknek, ha némelyek nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek, szemlélvén a ti Istenfélő és feddhetetlen életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuk fonogatásából és aranynak felrakásából, vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt." (1Pt 3,1-4)

A szív elrejtett embere ugyanaz, mint a rendkívüli lélek. Ez ugyanaz, mint a hit által bennünk lakozó Krisztus. Akinek már van új élete, akiben csakugyan él hit által a Krisztus, annak az élete beszédes élet lesz. Prédikálni fog, és az ilyet látva még akkor is elindulhat a hit útján egy nem hívő ember, ha addig nem hallott igét. Utána fog hallani. Feltűnik neki egy ilyen élet, elgondolkozik rajta, rákérdez és a válasz már igehirdetés lesz. Ezt megelőzte a feddhetetlen, Istenfélő élet, a szelíd lélek romolhatatlanságával.

Ez olyan lehetőség, amit nekünk sokkal jobban ki kell használnunk. Mi a Dánieléhez hasonló pogány környezetben élünk. Minket is körülvesz ahhoz hasonló pogányság, és ebben szükség van hiteles hívőkre, akiknek az élete világít és a világosságra odajönnek a többiek. Szó szót követ, és elhangzik az igehirdetés. Lehet, hogy csak néhány mondatos bizonyságtétel, de Isten Szentlelke azt életet teremtő igévé tudja tenni. Ezt meg kellett előznie annak, hogy hosszú időn át figyelték a többiek és megkívánták azt az életet. Vagy egy kritikus helyzetben rászorultak, mint Dánielre többször, és kiderült, hogy ő minden helyzetben ugyanaz az ember. Rendkívüli lélek van benne, istenekhez hasonló bölcsesség.

Még egy igét hadd olvassak, ami erre a bennünk terebélyesedhető új természetre utal. Az Efézusi levél 3. részében írja Pál apostol: "Isten adja meg nektek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén…" (Ef 3,16-18)

Belső ember, a szívnek elrejtett ember - Péter így fogalmazza -, aztán Pál megmagyarázza: hogy lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben. Krisztus természete költözik be az újjászületett emberbe. Az engedelmes ember azt akarja, hogy mindig a Krisztus természete érvényesüljön. Már visszaütnék keserűségemben, mert most már elég volt a megaláztatásból, meg a gúnyolódásból, de akkor eszembe jut: Ő szenvedvén nem fenyegetőzött, szidalmaztatván viszont nem szidalmazott. Mégsem ütök vissza. Engedek Krisztusnak. Félreálltam Őelőle és azt mondtam most is: Uram, parancsolj előre fáradni. Azt szeretném, hogy a te természeted uralkodjék bennem. Akkor is, ha olykor emiatt bolondnak neveznek, akkor is, ha olykor emiatt oroszlánok közé dobnak, mint Dánielt, pedig rendkívüli lélek volt benne, és ezt mindenki nagyon becsülte, mégis előfordulhat, hogy szenvedni is kell a hitért. Aki az Istenért - vagy az Újszövetség népe Jézus miatt - kerül ilyen helyzetbe, az számíthat az Ő hatalmas szabadítására, mint ahogy Dániel is számíthatott.

Miből láthatták azt, hogy rendkívüli lélek van benne? Kezdődött azzal, hogy nem volt hajlandó akármit megenni és meginni. Ezek hétköznapi apró dolgok, ki mit és mennyit eszik, ki mit és mennyit iszik és miért. Dániel azért, mert ragaszkodott Isten igéjéhez. Itt az étkezésbe ütközött valami, és azt mondta: e tekintetben is ige szerint szeretnék élni. Tehát egyrészt tudta, hogy mit mond a Biblia ilyen gyakorlati dolgokról is, másrészt lehetetlen körülmények között is, mint deportált tizenéves, ragaszkodni akart Isten igéjéhez. Sikerült megvalósítania.

Mindenki elképzelhetetlennek tartotta azt. Örülj, gyerek, hogy életben maradtál, meg adnak enned. Itt nem te szabod meg a menüt. De Ő a Bibliához szeretne ragaszkodni, és ment embertől emberig, és a végén Isten adott egy olyat, akit jó indulatra hangolt Dánielék iránt és keresztül lehetett vinni. A leghétköznapibb dologban is Isten igéje szerint élni és ragaszkodni ahhoz.

Jellemző ám min nevet valaki, vagy min nem. Hogyan nevet. Vajon a szentség hat-e át minket akkor is, amikor valamin nevetünk vagy nem nevetünk. Úgy nevetünk-e mint a többiek, vagy esetleg úgy nevetünk ki valakit, mint a többiek, vagy esetleg éppen ott szólalunk meg, miközben körbe nevetnek egy távollévőt és az lesz igévé, az az egy mondat, amivel megszólalunk, ha Isten Lelke indít arra.

Miben vesz részt egy hívő és miben nem. Hogyan van ott jelen, milyen szívvel. Milyen szókincse van, hogyan beszél? Hogyan beszél másokról? Hogyan ad elő kritikus történeteket? Milyen egy hívőnek az arcjátéka? Miközben mondom a szöveget, igyekszem komolyan és "szentül", de egy grimasz kifejezi: ezt nem úgy kell ám érteni. Meg én sem úgy gondolom. Ennek mást mutat az arca, mint ami kijön a száján? Elég egy ilyen botránkozás egy hitetlen számára, és azt mondja: ezek sem különbek, mint mi.

Ez nem azt jelenti, hogy állandó görcsben legyen Isten gyermeke: jaj, meg ne botránkozzanak rajtam. Ez azt jelenti: engedje, hogy az Isten szentsége áthassa az egész lényét, az egész gondolkozásunkat. Formálja és tisztítsa a jellemünket. Helyes döntésekhez segítsen. Adjon bátorságot vállalnunk az Isten szerint meghozott döntést. Ez mindmind olyan helyzet, amikor el lehet bukni, és minden pillanatban rászorulunk arra, hogy Ő tartson minket. De Ő tart, mint ahogy Dánielt is tartotta és folyamatosan erősítette abban a nehéz környezetben.

Az ő életében nem volt külön vallásos szféra és profán terület, hanem az egész az Isten színe előtt zajlott és a legprofánabb, leghétköznapibb dolgait is meghatározta Isten igéje, Isten közelsége és megszentelte az Istennel való közössége.

Itt pontosan erről van szó, és azt szeretném itt ellelkendezni, hogy lehetséges az, hogy Isten szentsége a mi egész lényünket átjárja. Az a rendkívüli lélek - mi, az Újszövetség népe így mondjuk: a Szentlélek, akit az újjászületéskor kap a hívő - egészen megtisztítsa a gondolkozásunkat, a szavainkat, az indulatainkat, a cselekedeteinket. Rendet teremtsen a szokásainkban. Isten Lelkének a fegyelme alatt osszuk be az időnket. Az ilyen fegyelmezett hívő például pontosan ott van, ahova megígérte, hogy ott lesz. Mindenféle lezserség, a másiknak a komolyan nem vétele hiányzik, kitisztul az életéből, rend lesz az életében, tisztaság, mert rendkívüli lelket kapott az újjászületésben: Isten Szentlelkét.

Az ilyen ember sugározni fog. Ha nem is úgy, mint Mózes, mikor lejött a Hóreb hegyről a tízparancsolat két kőtáblájával, de valahogy ahhoz hasonlóan. Őróla olvassuk a Móz 2. könyve 34. részében: Amikor Mózes leszállt a hegyről kezében a bizonyság két táblájával, akkor nem tudta, hogy az ő arcának a bőre sugárzik, mivel Istennel beszélt. Aztán le kellett takarni az arcát, mert nem tudtak ránézni a többiek. Valahányszor visszament Istenhez és beszélt vele, ez mindig ismétlődött.

Aki igazán közel kerül Istenhez, az feltöltődik és sugárzik. Sugározni fog békességet, csendes derűt, elégedettséget, tisztaságot, szentséget, szeretetet, megértést. Csupa olyan dolgot, ami hiánycikk ebben a világban, és amit nem lehet "csinálni", mert nem emberi produktum, nem fakad a mi megromlott régi természetünkből. Valami hozzá hasonlót tudunk produkálni egy ideig, de hogy valaki folyamatosan sugározza ezeket a mennyei értékeket, kincseket, azt csak akkor lehet, ha olyan közel kerül és marad Istenhez mindig, hogy átjárja őt Isten közelsége.

Ne mondjunk le erről, ne legyünk kis igényűek a hívő életben. Sokszor beérjük azzal, hogy úgy ahogy ez, meg az már elmegy. Isten minket nem erre hívott el. Ő minket az Ő egyszülött Fiával, a Jézus Krisztussal való közösségre hívott el. Jézus pedig azt mondta: legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy újra és újra engedjem, hogy Ő érvényesüljön az életemben. A hit által bennem élő Krisztus. Hatalmasan erősödjem meg a belső emberben, ahogy most olvastuk az Efézusi levélben, én meg legyek tudatosan egyre kisebbé a magam nagy büszkeségével, nagy eszével, rengeteg tapasztalatával, atyáimtól örökölt mindenféle értékemmel, meg hiábavaló életemmel - úgy, ahogy vagyok, mindenestől legyek egyre kisebb, és legyen bennem naggyá Jézus Krisztus.

Hogyan lehetséges ez? Négy kérdésre szeretnék még röviden választ adni.

1) Miből táplálkozott Dánielnek a belső élete, a lelki élete? Alapos Bibliaismeretből. Azonnal tudta, mi tiszta, mi nem tiszta. Mi helyes Isten igéje szerint és mi nem. Az élő Istenhez való elszánt ragaszkodásból. Hűséges maradt minden körülmények között. Ott keményen átnevelték ám azokat a fiúkat, akiket beiskoláztak, és el kellett felejteni az anyanyelvet és megtanulni a káldeusok nyelvét. Elfelejteni az otthonról hozott vallást, és megtanulni, gyakorolni az ottani vallásosságot. Elfelejteni apját, anyját, hazáját, mindenét. Az janicsárképző volt, amibe Dániel könyve első része szerint ezeket a fiúkat beíratták. Ilyen körülmények között megmarad mindvégig, nyolcvan évesen is, mert körülbelül annyi volt, amikor az oroszlánok vermébe dobták, Isten hűséges gyermekének. Nem könnyű ám ez! Ehhez minden helyzetben ragaszkodni kell és soha nem szabad elárulni az élő Istent!

Aztán táplálkozott az ő új élete a rendszeres imádkozásból. Naponta háromszor imádkozott és ez nem volt titok, tudták róla. Ideje volt az imádkozásnak. Most ne jöjjünk elő azzal, hogy nem ilyen hajszolt életet élt, mint mi. Ott biztos volt ebédszünet, nekem meg az sincs, még aludni se lesz már időm éjszaka. Persze, megváltoztak a körülmények. Neki is megváltoztak, mikor otthonról Babilonba került. Nekünk még nehezebb, vagy ahhoz hasonló körülmények között lehet mégis Isten hűséges gyermekeinek maradnunk, s megtanulni szüntelen imádkozni. Jól kihasználni a részidőket is, és tartalommal tölteni meg a töredékidőket is. Ez belső, lelki kérdés, és nem csupán technikai kérdés, hogy megtalálom-e az imádságra az időt. Ő rendszeresen imádkozott.

Kereste a testvéri közösséget. Isten csodája volt, hogy még három jó barátja élő hitű fiú volt. Amikor nagy baj volt, azonnal keresték egymást és együtt imádkoztak. Nabukodonozor ki akarja végeztetni az összes tudóst, és akkor már ők is azok közé számítottak, mert nem tudták megfejteni az álmát, sőt nem tudták megmondani, hogy mit álmodott. Dániel mit csinál? Először is megpróbálja leállítani ezt az öldöklést. Azt mondja a követnek: várj egy picit, gondolkozunk, és majd szólok, ha meg tudom fejteni, és azonnal megy a jó barátokhoz. Imádkoznak a hívő testvérekkel, hogy Isten könyörüljön meg rajtuk, és ha már ilyen őrült ez a király, hogy még az álmát sem mondja meg, amit meg kell fejteni, Isten ki tudja jelenteni nekik. Isten kijelenti az álmot, megmondja a jelentését, és Dániel megmenti az emberek életét.

Ismerni a Bibliát, ragaszkodni Istenhez minden körülmények között, rendszeresen imádkozni, és ahogy csak lehet, keresni a testvéri közösséget. Nem igaz az, hogy nincs itt a gyülekezetben még egy hívő, akivel a testvérek közül, aki nagyon egyedül érzi magát, tudna néha imádkozni vagy őszintén beszélgetni. Kettőn áll a vásár. El kell kezdeni valahogy. El kell kérni Istentől és gyakorolni ezt a közösséget.

Persze, ezek után sem mechanikusan adatik a rendkívüli lélek. Isten ajándéka ez, mint az újjászületés.

2) És miben nyilvánult meg Dánielben ez a rendkívüli lélek? Abban a jellemben, amit láttak a körülötte élők. Amilyen becsületesen intézte a hivatali ügyeit, majd a következőkben, ha folytatjuk e fejezetet, látni fogjuk, hogy bele akartak kötni, de nem tudtak. Nem sikkasztott, nem csalt, nem hamisított, nem tett zsebre semmit, nem mulasztotta el a kötelességeit. Nem lehetett belekötni. Úgy kellett kitalálni valamit, hogy egy koncepciós eljárást indítsanak mégis ellene. Becsületes, bátor volt. A nagy királyoknak is szemükbe mondta az álom jelentését. Isten téged ledönt a trónról, mert istentelen vagy. Ez kész öngyilkosság volt. Mindjárt elválasztják a fejét a testétől. - És nem választották el. Még az utána következő királynak is beszélt Istenről, hátha komolyan veszi.

Kapott különös bölcsességet. Értette Isten gondolatait - nem akárki érti. Azt helyesen tudta értelmezni, és ezzel másoknak tudott segíteni. Hihetetlen nagyvonalúan tudott megbocsátani. Minden ilyen keserű ellenségének is meg tudott bocsátani.

3) Hogyan erősödött benne ez a rendkívüli lélek? Úgy, hogy engedett neki mindig. Gyakorlatozás közben erősödött meg. Ez mindig így van, ezért fontos az engedelmesség.

4) Mi lett a következménye vagy mi lett az eredménye annak, hogy ő mindig engedett a benne lakozó léleknek? Az, hogy sokszor szenvednie kellett emiatt. Még életveszélybe is került, például az oroszlánok vermében. Az eredménye az lett, hogy megszületett az a rendelkezés, amiből az imént olvastam, és amiben a pogány király azt mondja: Dániel Istene az élő Isten. Ehhez azonban kellett egy megszentelt élet bizonyságtétele, és kellett a bátran és világosan elmondott Istenről szóló bizonyságtétel is.

Ugye, mennyire más ez, mint az a langyosság, amiről a Jelenések könyvében olvashatunk, amikor valaki sem hideg, sem hév, csak azt hiszi magáról, hogy ő lát, meg gazdag, meg semmire nincs szüksége. Azt mondja Jézus: nem tudod, hogy te vagy nyomorult, a nyavalyás, a vak és a mezítelen. A langyosat az Isten kiköpi a szájából. (Jel 3,15-18)

Isten azt akarja, hogy mi tudjunk hevülni érte, állandóan melegen tartsa a hitünket, a mások iránti szeretetünket a vele való közösség, és így tudjunk az Ő dicsőségére élni.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, magasztalunk azért, mert e tekintetben is te vagy a példa előttünk. Köszönjük, hogy nemcsak példát adtál, hanem képesekké is teszel minket arra, hogy ragaszkodjunk hozzád, egyre jobban értsük a te igédet, hogy érthetően tudjuk azt másoknak is mondani. Egyedül te tudsz nekünk bátorságot adni ahhoz, hogy vállaljunk téged, és tudjunk, merjünk vallást tenni rólad.

Megvalljuk bűnbánattal soksok e téren elkövetett bűnünket. Sok gyávaságot, önelégültséget, önhittséget, megalkuvást, hozzád való hűtlenséget. Megvalljuk bűnbánattal, hogy sokszor mással töltjük az imádságra kapott időt, és beérjük felszínes Bibliaolvasással, de nem lakozik a Krisztusnak beszéde gazdagon mibennünk, és nem az jön ki a szánkon, mikor megnyitjuk azt.

Köszönjük, hogy e tekintetben is megújulhatunk. Köszönjük, hogy kínálod nekünk is Szentlelkedet, és a te Lelket áttüzesít belsőleg. Bizonyosságot ad kételyeink helyett, bátorságot gyávaságunk helyére. Segíts előbbre lépni ezen a téren. Hadd legyen az életünk olyan, hogy látván az emberek, dicsőítsenek téged. Akármilyen félszegek, félénkek vagyunk is, a te Szentlelked tegyen minket bátrakká megvallani téged, amikor annak van az ideje.