PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. december 27.
(csütörtök)

Földvári Tibor


ISTEN KERÜLŐ ÚTJAI


Alapige:2Móz 13,17-14,14

Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülőútra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból. József tetemét is magával vitte Mózes, mert ünnepélyesen megeskette ő Izráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok Istennek, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal! Azután fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől. Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Szólj Izráel fiaihoz, hogy forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt. Vele szemben táborozzanak a tengernél. Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta! Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR. És így cselekedtek. Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból! Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét. Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit, az összes egyiptomi harci kocsit. Három ember volt mindegyiken. Az ÚR megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait, Izráel fiai pedig hatalmas kéz segítségével vonultak ki. Az egyiptomiak tehát üldözték őket - a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje - és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cáfónnal szemben. A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz.

Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!


Imádkozzunk!

Úr Jézus, magasztalunk téged, hogy te megtartó Pásztor vagy. Boldogan vallottuk a zsoltár szavaival, csakugyan még a halál árnyéka völgyében járva is velünk vagy. Áldunk Urunk, hogy te előttünk jársz és így vezetsz. Magasztalunk, hogy az elmúlt napokban olyan gazdagon legelhettük az élet igéjét, a te szavadat. Köszönjük, hogy olyan jól tartottál bennünket lelki táplálékkal. Hálásak vagyunk neked azért is, hogyha a szeretteink között világíthattunk, képviselhettük mindazt, amiről szóltál velünk. Áldunk Urunk, hogy ma este is elcsendesedhetünk a munkanap végén, lelkiekben a te lábaid előtt lehetünk és hisszük, hogy ma is adsz nekünk élő igét.

Könyörülj meg rajtunk, hogy ma is érthessük a te szavad. Kérünk, hogy a te lelked segítsen megérteni. Könyörülj meg rajtunk Urunk, hogy amit ma is hallunk rólad, tőled, erősítse a hitünket. Nekünk folyamatosan a te kegyelmedre van szükségünk, Urunk, mert csak az tart meg minket.

Köszönjük a mai napra azt a bocsánatot, amit vétkeinkre adtál. Köszönjük, hogy most is kérhetünk bocsánatot mindazért, amivel megbántottunk téged vagy egymást. Hálásak vagyunk, hogy te olyan kegyelmes Pásztor vagy, aki meghalni is kész voltál a nyájért. Kérünk, hogy mi is kövessünk téged, hogy még hűségesebben járjunk utánad. Köszönjük, hogy ugyanakkor ebben is segítesz minket. Kérjük, könyörülj rajtunk.

Ámen.


Igehirdetés

Nagyon meglepődtem, amikor először tapasztaltam egyik gyerekmissziós munkatársam, barátom autójában ülve utasként, hogy nem az utat figyeli, hanem az autójában lévő kis műszert. Megtudtam, hogy ezen keresztül még hang formájában is megtudhatja, hogy merre kell kanyarodni, menni, ha esetleg eltéved, vagy ismeretlen helyre közlekedik. Ez a műszer megmutatja, hogy adott helyről hogy tudok a legegyszerűbben, legkönnyebben, legrövidebb úton eljutni a keresett pontra. A munkatársam az mesélte, hogy egyszer nagyon megjárta, mert Svájcban, vagy Ausztriában járva a műszer jelezte, hogy melyik rövid úton juthat el egy bizonyos városba az autópályáról. Eszerint elindultak a barátjával együtt és kiderült, hogy ez a legrövidebb út a hegyeken át vezetett, és megjárta, mert ez az út több benzinfogyasztást és időt jelentett. Rá kellett jönnie, hogy jobban járt volna, ha kerülő úton megy, az autópályán.

Ezt a kis műszert akkor még úgy készítették el, hogy nem vette figyelembe a domborzati viszonyokat. A mai műszerek már ezt is számításba veszik. Ő tehát a legrövidebb úton szeretett volna eljutni egy célba, de mivel a műszer nem a legjobb minőségű volt, az általa ajánlott legrövidebb út valójában nem bizonyult a legmegfelelőbbnek.

Amikor a mai igét napi csendességemben olvastam, eszembe jutott ez a műszer, mert érdekes módon Istennél is néha az a jellemző, hogy az ő népét úgy vezeti el a leggyorsabban egy pontra, egy helyre, hogy lehet, hogy az nem a legrövidebb út. A történet mindannyiunk számára ismert, hiszen a legismertebb a mózesi szabadítások történetei közül - a Vörös-tengeri átkelés, illetve Izrael Egyiptomból való szabadulást - mondja el.

Ma arról szeretnék szólni milyen az, amikor Isten kerülő úton vezet. Mit jelent lelki értelemben a hívő ember számára a kerülőút a mai ige fényében? Miért van az, hogy Istennél néha nem a legrövidebb út a legbiztosabb, hanem kerülő úton vezet, mert az válik népe hasznára, azon keresztül érünk el a leggyorsabban és a legnagyobb áldások között a célba. Mit tapasztal Isten népe, amikor az Úr kerülő úton vezeti az ő gyermekeit?

Miért kellett Izrael népének akkor és ott kerülő úton haladnia? A történet onnan indult, amikor már megtörtént a tizedik csapás, amely megtörte a fáraó keményszívűségét és kénytelen volt elbocsátani Izrael népét. Ők Mózes vezetésével elindultak a Nílus deltavidékéről, a Gósen vidékéről és Isten nagy hatalommal, erős kézzel vezette őket, s haladtak Kánaán, az ígéret földje felé.

Ne feledjük, Isten Mózesnek megmondta, hogy nemcsak azért hozza ki őket Egyiptomból, hogy elhagyják azt, hanem, hogy igazi hazájukba, Kánaán földjére vezesse be őket. A Károli fordításban olvasható az "és lőn" kifejezés: "És lőn, amikor a fáraó elbocsátotta a népet" (2Móz 13,17). A szentíró, Mózes már az indulásnál rögtön szeretne hangsúlyozni ezzel valamit. Mint kiderül Isten munkálkodásának egy tipikus jellemzőjére utal, az Isten gondolkodásmódjának egy nagyon fontos jellegzetességét húzza alá. Ez az egyszerű jellemző, hogy Isten kerülő úton vezeti a népet: "És lőn, amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem vívé őket a Filiszteusok földje felé, noha közel volt az. Netalán mást gondol a nép, ha harcot lát és visszatér Egyiptomba." Mintha az Úr számára akkor történt volna valami váratlan esemény, ami miatt nem kívánta volna rossz felé vinni a népét. Isten azonban nem ilyen, aki hirtelen meggondolja magát, akinek gyorsan váltania kell, mert valamit nem vett számításba. Itt a mindenható, mindent tudó Istenről van szó, akiről a szentíró kiemeli, hogy már az út elején tervez, átgondol valamit népével kapcsolatban. Az az egyszerű gondolata, hogy nem a legrövidebb úton viszi népét, hanem kerülő úton vezeti őket. Nem úgy tesz az Isten valamit, ami emberileg a legegyszerűbb lenne és a legjobbnak tűnő. Mert Kánaán földjét a Gósen földjéről, a Nílus deltájától úgy lehet megközelíteni a legrövidebb úton, hogy a Földközi-tenger partvidékét követik, ahol szinte néhány hét leforgása alatt el lehet jutni oda.

A szentíró említi itt a József tetemét is; azért rendelkezhetett József teteméről, mert átmentek az éhség elől Egyiptomba és akkor ők a jól ismert kereskedelmi úton, nem kerülő úton mentek. Kánaán földjéről nagyon hamar át lehetett jutni. Az Úr Jézus nevelő apja, József is ezen az úton ment, amikor Heródes elől menekültek. Emberileg ez volt a legrövidebb út, de Isten úgy dönt, hogy mégsem arra viszi népét, mert ha harcba keverednek, megijednek és visszatérnek Egyiptomba. A Vörös-tengeri jelenetnél, amikor Izrael fiai meglátták a Fáraó seregét, látták, hogy harcolniuk kell, megrémültek, magukba roskadtak, és azt mondták, bárcsak maradtak volna Egyiptomban. Isten jól gondolta, hogyha a Filiszteusok földjén a népet váratlanul támadás éri, akkor valószínűleg megijednek és visszatérnek inkább a rabszolgaságba. Az is valószínűsíthető, hogy a rövidebb úton, amely híres kereskedelmi útvonal volt, az egyiptomi helyőrség is erősebb volt. Ezért a hatalmas Isten, Izrael nagy szabadítója előrelátóan inkább a hosszabb utat választja népe számára. Ez az út hosszabb, kerülőút, de nyugalmasabb, békésebb, amelyen a nép nem szembesül rövid időn belül harcokkal.

A kerülőút lelki üzenete: néha a szó szoros értelmében is átéljük, hogy valami kerülőút lesz, egy bizonyos célt lehet, hogy egyszerűbben is megtehetnénk, gyorsabban elérhetnénk, de amikor emberileg, hívő emberként is, nem a legjobb időben, nem a lehető legmegfelelőbb módon, a legegyszerűbben alakul valami az életünkben, a dolgaink között. Hívő emberként tudjuk, hogy az Úrnak lenne lehetősége sokkal gyorsabban, jobban, egyszerűbben is megoldani valamit - ami egy kérdés, egy fontos dolog az életünkben -, de a megoldás, úgy tűnik, kerülő úton történik.

Több pasaréti fiatal is elmondta, hogy amikor nem sikerült a felvételi vizsgájuk, akkor egy évet ki kell hagynia, és majd ezután elkezdik, majd befejezik. Kérdés azonban, hogy vajon miért volt szükséges az az egy év várakozás.

De gondolhatunk a karácsonyi történetre is: Istennek nem volt egyszerűbb megoldása József és Mária számára? Milyen kemény próba volt a fiatal párnak, amikor az Úr Jézus születésének híre jött, majdnem szakítottak. Ez is bonyolult megoldása volt életüknek. Az Úr Jézus megszületése után menekülniük kellett Egyiptomba, majd hazajönni, nem mehettek Betlehembe, Názáretbe kellett menniük. József csendesen engedelmeskedett, élte az életét, mint férj és nevelőapa, tette a dolgát, de az életük nem volt a legegyszerűbb.

A mi életünkben volt olyan időszak vagy nap, amikor minden olyan bonyolult lett és nem úgy oldódtak meg a dolgok, ahogy emberileg a legegyszerűbbek lehettek volna? Fiatal családosok között voltam, ahol az egyik pár elmondta milyen nehéz volt lakást találniuk. Bíztak az Úrban, hogy segít majd, de nehéz volt azzal szembesülniük, hogy sorra nem megfelelő lakást néztek meg, de ha meg megfelelt volna, akkor más megvette előttük. Bonyolultnak tűnt az egész, nem volt egyszerű. Előfordul, hogy emberileg lenne lehetőség egyszerűbb megoldásra, amikor a "Filiszteusok földje felé" sokkal közelebbi úton lehetne eljutni.

A probléma abban fogalmazható meg, hogy a kerülő úton a hívő ember sem látja azt, amit az Úr jól lát, úgy, hogy már számításba is veszi gondviselő munkájában, és a láthatók színterén az ember csak utólag döbben rá, hogy a rövidebbnek tűnő út sokkal veszélyesebb, sokkal nehezebb lett volna. Mivel az Úr előre tudta, ezért alakult bonyolultabban.

Saját életemből veszek egy egyszerű példát. Van motorvezetői jogosítványom - amire nagyon büszke vagyok -, és ezt megelőzően már megszereztem az autóvezetésre a jogosítványt bukás nélkül. Meg voltam győződve arról, hogy a motorvezetői vizsgát simán leteszem, mivel bátyáim nagyon megtanítottak vezetni. A rutinvizsgával indult és végig jól mentem, a legvégén követtem el egy apró hibát, rámentem egy olyan vonalcsíkra, amire nem volt szabad, ezért meghúztak a vizsgán. Ezután, Ceglédről hazafelé menve bátyámmal a motoron, arra gondoltam, hogy ez vajon mire volt jó, Uram. A következő héten bizonyságot kellett tennem ifjúsági csendes napon és azt járt a fejemben, hogy tudok bizonyságot tenni akkor, amikor valami nem sikerült. Rádöbbentem arra, hogy milyen büszkén, önelégülten mondtam volna el a bizonyságtételben, hogy képzeljék el, hogy megsegített az Úr, sikerült a motorvizsgám. Rájöttem, hogy a hangsúly azon lett volna, hogy a vizsgám sikerült és nem azon hogy megsegített az Úr. Mikor ezt végig gondoltam, hálát kellett adnom az Úrnak, hogy úgy történt és megköszöntem, hogy alázatra tanított. A siker nem annak a függvénye, hogy mindig minden sikerül, hanem legyen az Úr akarata szerint életemnek ez a része is. Ezt követően felszabadultan elmertem mondani a fiataloknak bizonyságtételemben, hogy nem sikerült a vizsgám, de Isten hogyan tett helyre, hogyan erősítette meg a hitemet ezen keresztül is. A következő vizsgán ugyanazt a hibát elkövettem, de akkor már átengedtek.

A kerülőút tehát azt jelzi, amikor Isten népe, vagy az egyes hívő ember, mi magunk is, nem olyan egyszerűen éljük meg az éles helyzeteket, amelyek akár lehetnek nagyon komoly élethelyzeteket befolyásoló kérdések is. Gondoljunk például egy fiatal házaspár lakáskérdésére, vagy egy egyedülálló fiatal társkérdésére, vagy idősebb emberek betegségének, kórházi ápolásának dolgaira. Istennek nem mindég a legegyszerűbb megoldásai vannak, amit mi annak érzünk. A kerülő úton viszont Istennek célja van; ez világosan kiderül a mai igéből.

Az egyiptomi kivonuláskor Isten célja az volt: "Netalán mást gondol a nép, ha harcot lát és visszatér Egyiptomba." A történetben szép, hogy Isten is gondol valamire, amit ki is mond, és a nép is gondol valamire, és azért viszi a népet kerülő úton, hogy ne legyen rossz a gondolkodása. Isten célja az volt, hogy a túl korai veszélytől, a harctól megvédje az övéit. Az erőfeletti veszélytől akarta akkor még megoltalmazni Izrael népét, attól a bajtól, keserűségtől, amely kétségbe ejtő lett volna, negatívan befolyásolta volna a gondolkodásukat, letérítette volna őket az Úr útjáról. Ők az Urat követték, de ha szembesültek volna a harccal, akkor inkább az Úr útját hagyták volna el. A 14. részben olvasható, hogy meglátták az egyiptomiakat és mindjárt megijedtek, noha velük volt az Úr. Isten tehát védeni akarta őket, amikor nem az egyszerűbb úton vezette őket, pedig emberileg az egyszerűbb út tűnt kevésbé veszélyesnek.

A lelkiéletben is így van ez, amikor a hívő ember dolgai túlságosan egyszerűen mennek, akkor nem érzi át, hogy kegyelemre és megtartóra van szüksége. Ha magától megy minden, minden mindjárt sikerül, nincs semmi probléma, akkor könnyen letér a hívő ember az Úr útjáról. Tehát Isten, amikor a bonyolultabb életúton vezet bennünket, azért teszi, hogy még közelebb tartson magához, hogy vigyázzon ránk.

Azt olvassuk, hogy az Úr kerülő úton vezette a népet, a Vörös-tenger pusztájának útján. Ez is cél volt, nemcsak az, hogy védje őket, hanem kiderül, hogy követik-e őt, arra mennek-e, amerre ő megy, mert ő akarja vezetni a népet. Felhő és tűzoszlopban vezette népét Isten. Ezt a két természeti jelenséget itt olvastuk. Ezek a természeti jelenségek azonban természetfelettiek. De láthatták, és ebben a felhő és tűzoszlopban benne volt isteni dicsőség jelenléte. Ezt nem lehet semmilyen filmen visszaadni, valamit lehet mutatni képben, de képtelenség visszaadni, hogy a felhőben ott van az Isten dicsősége. Gondolkodjunk ugyanúgy, mint amikor Mózest elhívta a csipkebokornál az Úr. Az égő csipkebokor is természeti jelenség volt, folyamatosan égett a bokor és nem égett el és ott volt az isteni dicsőség jelenléte.

Fontos tudni, hogy ők láttak a testi szemeikkel is valamit, de ők lelki módon is láttak, hiszen az Úr jelenléte ott volt. Hit által ragadhatták meg az Isten jelenlétének a bizonyosságát, miközben utaztak, mentek, laktak valahol - táboroztak, sátoroztak -, ott voltak az Isten jelenlétében, mert az Úr Isten vezette őket. A kerülőút így teljes mértékben pozitívvá válik, hiszen ezen az úton megy az Úr. Nem is azon van a hangsúly, hogy a kerülőút milyen negatív érzéseket támaszthat a hívő emberben, milyen körülményeket jelezhet - emberileg bonyolultabbakat -, hanem a kerülő úton van jelen az Isten. Ha nem azon megyek, akkor nem az Urat követem. Izrael népe ezen az úton haladt. Meg kellett tanulnia bízni az Úrban, hogy ő jó irányba vezet, amerre ő megy, érdemes azon az úton haladni.

A történet leírásában József tetemei beszédesek. Önmagukban emlékeztethettek volna arra is, hogy van egy rövidebb úton való haladás lehetősége is, mert Jákób azon az úton haladt. Ők azért vitték József tetemeit, mert tudták, hogy az Úr be fogja őket vinni a hazájukba, újra lesz hazája Izrael népének. Beszédes, hogy ez a mozzanat Mózes engedelmességénél van leírva. Mózes követi az Urat, vezeti a népet, kerülő úton haladva és viszi József tetemeit, mert bíznak az Úrban, az ő ígéretében.

József is engedelmeskedett Istennek szó nélkül, amikor engedelmeskednie kellett a kicsiny gyermekkel és Máriával, a feleségével, akkor nagyon bonyolult helyzet volt, de ezen keresztül érezte Isten védelmét és oltalmát.

A kerülő úton haladva tudta Isten megdicsőíteni a nevét Izrael fiai előtt és az egyiptomiakkal szemben. Még konkrétabban, ezen a kerülő úton tapasztalta meg Izrael népe a végső, végleges szabadítást. Ez bonyolultan indult, hiszen Izrael fiai meglátták az egyiptomiak seregét, teljesen kilátástalan helyzetbe kerülve érezték magukat, mint akiknek végük van, meghalnak. Kiáltanak Istenhez, de eközben Mózesnek keservesen panaszkodnak.

Amikor a hívő ember mond valamit Istennek, nem azon van a hangsúly, amit mond, hanem amit érez, látva a látható tényeket. Kerülő útra vitt minket Isten és akkor jönnek az egyiptomiak, ezért hozott akkor erre? Ezért mondta, hogy menjünk át gyorsan a határon, hogy akkor már ne tudjanak bántani minket? Emberileg úgy tűnik, sokkal nehezebb helyzetbe kerültek a kerülő úton. Ráadásul azt is olvashatjuk, hogy Isten kifejezetten azt mondta, hogy forduljanak meg, csináljanak úgy, mintha eltévedtek volna. Izrael népe csinálja, de mégis a bajban teljesen kétségbeesik. Istennek azonban mindennel meg volt a terve - hallhattuk a felolvasásban. Az sem zavarta őt, hogy a nép nagyon megijedt, félt és remegett. Isten mindezek ellenére is meg akarta mutatni a szabadítást.

A történet azért is nagyon fontos, mert azt olvassuk, hogy ne féljetek, álljatok helyt, az Úr harcol értetek, ti maradjatok veszteg, de látható, hogy Izrael népe nagyon megijedt. A lehetetlen harci helyzet, amivel szembesültek, nagyon megpróbálta a hitüket és nagyon nem is tudtak megállni. Ez a történet azonban mégsem ezt akarja hangsúlyozni, hanem az Úr megoldását. Mert a kerülő útban lehet, hogy mi nem tudunk annyira bízni. Lehet, hogy panaszkodunk, hogy az Úr nem egyszerűbb megoldást ad, hamarabb juttat el egy bizonyos célba. Van, amikor az Úr azért nem tesz meg még mindig semmit, mert azt mondja, maradj veszteg, majd meglátod, mit készülök tenni, bízz bennem, most nem neked kell harcolni. Nézd, hogy az Úr hogyan szabadít, mert a kerülő úton van, amikor csak nézni kell az ő szabadítását. Ha ő vezet el bennünket egy bizonyos úton, akkor dolgok azért történnek velünk ott, mert követjük az Urat és van, amikor csak az Úr tudja megoldani bizonyos kérdéseinket, bajainkat, nehézségeinket és így visz el a célba. Az Úr hadakozik értetek, ti pedig maradjatok veszteg.

Mózesnek mondja az Úr, hogy most már ne imádkozz, hanem nyújtsd ki a kezedet a tenger felé, és majd szétválik. A tenger szétnyílt és Izrael fiai száraz lábbal átkeltek a vízen, mert a kerülőút arra vezetett.

Ha a kerülőút emberileg nagyon bonyolultnak és nehéznek, lehetetlen helyzetnek tűnik egy adott élethelyzetben, akkor ne feledjük, az Úrnak van lehetősége még a tengert is kettéválasztani, akkor átmehetünk az ösvényen, mert neki semmi sem lehetetlen. Testvérek, keljünk át mindig azon az úton, amelyet az Úr készít nekünk. Járjunk azon az ösvényen, amelyen ő halad előttünk. Ne az emberileg legrövidebb utat akarjuk követni, hanem az Úr útján járva, akár a kerülő úton, a nehezebb, kicsit bonyolultabb élethelyzetben is bízzunk az Úrban. A mai történet erről tett nekünk bizonyságot, mert az Úrnak jó terve van.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, áldunk téged, hogy most karácsony ünnepén újra láthattuk, hogy az Úr Jézus születésénél is mennyi bonyodalom és nehézség volt József és Mária életében. Köszönjük, hogy mégis így készítetted a szabadítást, így teljesítetted be a te ígéreteidet. Köszönjük Urunk, hogy te Izrael népével is olyan bölcsen bántál. Áldunk, hogy már rögtön a szabadulásuknál mutattad a te isteni vezetésed, hatalmadat, megoldásaidat. Olyan jó emlékeznünk most nekünk is arra, amikor talán bonyolultan indultak dolgaink, nehezen alakult az életünk és egyszer csak már kézzelfoghatóan tapasztalhattuk, hogy te csakugyan meghallgatod kéréseinket, adod megoldásodat.

Hálásan köszönjük, amikor bennünket nem az egyszerűnek tűnő úton vezettél, hanem azon, amelyen a te áldásodat elkészítetted. Arra kérünk, segíts nekünk türelmesen megvárni a te tanácsodat, vezetésedet. Könyörülj rajtunk, amikor szenvedésként élünk át egy-egy élethelyzetet, merjünk akkor is benned bízni és várni a te megoldásodra. Amikor nem tudunk harcolni sem, egyedül te harcolhatsz, segíts csak benned bízni, ahogyan Izrael népének kellett a Vörös-tengernél.

Köszönjük Urunk, hogy te a kerülő úton is hatalmas vagy, mindentudó vagy. Segíts így bízni benned. Köszönjük, hogy neked minden lehetséges, számodra semmi sem lehetetlen. Add Urunk, hogy ezt ne csak kimondjuk imádságban, hanem merjük átélni a hétköznapok során.

Urunk, kérünk téged, te áldd meg a mostani esztendő utolsó napjait számunkra. Te könyörülj meg népünkön, népünk vezetőin. Látod Urunk, ez a világ annyira nem téged akar követni, csak az egyszerű utat járni; add Urunk, hogy a mi népünknek legyen hozzád térése.

Ámen.