PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. december 25.
(karácsony)

Cseri Kálmán


VILÁGOSSÁG FIAI


Alapige:Jn 1,9

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert. Ő jött el a világba.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, áldunk és magasztalunk téged a karácsony csodájáért. Köszönjük, hogy nem hagytál magunkra minket bűnben, halálban, istentelenségben, hanem Jézus Krisztus személyében utánunk hajoltál, hogy felemelj bennünket.

Áldunk azért, Atyánk, mert valóban azáltal lett nyilvánvalóvá a te irántunk való szereteted, hogy egyszülött Fiadat elküldted a világba, hogy éljünk általa. Köszönjük, hogy a te legdrágábbadnak nem kedveztél, hanem Őt mindnyájunkért odaadtad, és vele együtt a benne hívőknek adsz mindent, amire szükségünk van.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy olyan sokszor másutt keressük azt, amire úgy gondoljuk, szükségünk van. És ami valóban az életünk és örök életünk feltétele lenne, azt sokszor hiába kínálod nekünk. Bocsáss meg mindent, amit nélküled mondunk, teszünk és cselekszünk.

Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Ezzel a reménységgel jövünk most is hozzád. Kérünk, legyen szavad hozzánk. Olyan nagy csoda az, Istenünk, hogy te, aki szavaddal teremtetted a világmindenséget, a te szavaddal kész vagy megszólítani minket személyesen, és egészen újjá tudsz teremteni. Ezt a csodát kérjük alázatosan tőled. Hadd kerüljön egész életünk most is a te világosságodba, hadd lássuk meg, kik vagyunk mi valójában, de hadd ismerjünk meg téged is egyre jobban. Hadd legyen nyilvánvalóvá számunkra, mi a terved velünk. Az engedelmesség lelkével tedd könnyűvé a neked való engedelmeskedést.

Segíts így ünnepelni, figyelni rád, őrizz meg attól minket, hogy az igének csak hallgatói legyünk, segíts, hogy cselekvői legyünk, így boldog emberekké váljunk, hogy a karácsony csodája egészen személyesen az életünkben is valóság legyen, hogy éljünk többé ne mi, hanem éljen bennünk Krisztus.

Ámen.


Igehirdetés

A kórus két szép karácsonyi éneket énekel. Az egyik inkább ígéri karácsonyt, a Messiás eljövetelét: Halld, mily szózat hangzik, közel jött már az idő, itt a hajnal - mert Jézus testté lételéről úgy beszél Lukács evangéliuma, hogy a Nap felkel Ővele. "Gyászos éjre fényesség, Pártos földre békesség jön el Jézussal és kéri, hogy jöjj el, várunk megígért Messiás." A másik ének pedig az ígéret beteljesedéséről zengedezik, hogy az egész kozmosz: az ég és föld örvendez Jézus eljövetelén, az ige testté lételén. "Szűnik a sötétség, éled a reménység mindnyájunknak a szívében." Jézus az igazi világosság, akinek az eljövetele a sötétség visszavonulását is jelenti.

* * *

Az evangéliumok a karácsonyi történet más-más részletét örökítették meg.

Lukácsnál olvashatunk Jézus betlehemi születéséről, az angyalok éjszakai énekéről, a pásztorok látogatásáról, és az idős Simeon próféciájáról.

Máté leírja a bölcsek látogatását, Heródes szörnyű gyermekgyilkosságát és az Egyiptomba való menekülésnek a történetét.

János apostol nem ír ilyesmiről. Ő azonban reánk hagyta karácsonynak a lelki történetét. Azt, hogy valójában mi történt. Ahogy mondani szoktuk: a színfalak mögött mi történt, miközben a világ csak annyit látott, hogy megszületett egy kisgyermek. Mindennek mi a háttere és mi a célja?

János leírja karácsony láthatatlan történetét, a mögöttes eseményeket, és azokat a rúgókat, amik ezeket az eseményeket mozgatták. Amikor summázza azt, ami karácsonykor történt, akkor ezt írja: "Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba."

Jézus az az igazi világosság, aki különleges fényt hozott erre a világra. Nyilván nem általános jelentése van itt a világosságnak, hanem egy speciális, sajátos értelme. Olyan lelki világosságról szól itt az evangélium, ami hiányzott erről a világról. Ami nélkül lelki és szellemi sötétség uralkodik. Aminek a híján szenved az emberiség. Meg lehet szokni, hozzászokik az ember szeme a sötétséghez, de folyamatosan érzi az igazi világosság hiányát. Ennek a világosságnak a hiánya, vagyis ez a szellemi sötétség, ami uralkodik, táptalaja sok gonoszságnak. Tenyésznek az életellenes erők ebben a sötétségben. Ezért kapcsolja össze alapigénk (olvastuk az elején) a világosság és az élet fogalmait. "Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága."

Ma tehát ezt az egy gondolatot járjuk körbe Isten igéjének a fényénél: mit tanít a Biblia arról, hogy karácsonykor, amikor az Ige testté lett, amikor Isten Jézus személyében miértünk emberré lett, miféle világosság jelent meg és mi ennek a jelentősége a számunkra is.

A Biblia első lapjairól tudjuk, hogy Isten az embert világosságba teremtette. A világosságban vannak meg az élet feltételei, ott érzi magát biztonságban. A világosság megteremtése után indult el az élet. Isten első szava az volt: legyen világosság, és lett világosság. És ahogyan fény nélkül lehetetlen a vegetáció, ugyanúgy e nélkül az isteni világosság nélkül lehetetlen teljes emberi életet élni.

Amikor az ember fellázadt Isten ellen és azt mondta: majd én egyedül, Ő se szóljon bele, megszakadt a kapcsolat Teremtő és teremtmény, Isten és az ember között, és kihunyt ez az életet adó világosság. Lelki-szellemi sötétség támadt. A bűnesetben ez történt. Megszakadt az összeköttetés, az ember szakította meg, becsapta maga mögött a mennyország kapuját: majd én, az Isten nélkül! Én akarok a magam istene lenni. És utólag érzékelte: sötét lett. És azóta állandósult ez a sötétség bennünk és körülöttünk.

Már Ádám fia, a második nemzedék olyan sötét gondolatokat forgat magában, amire korábban nem volt példa. Olyan sötét indulatok ragadják el, hogy a végén botot ránt és agyonüti a testvérét. Olyan lelki sötétség árad ki azonnal az emberből, hogy ha néha-néha elgondolkozik, maga is megijed azon, hova jutott. Azóta is ez állandósult és emiatt szenvedünk.

Egyszer beszélgettünk valakivel erről, és az én kedves bátyám hevesen tiltakozni kezdett és kikérte magának. Azt mondta: kérem, mi rendes, templomba járó emberek vagyunk, ne gyanúsítson senki efféle sötétséggel. Csakhogy ez nem gyanúsítás, hanem ténykérdés. Néhány egészen egyszerű dolgot hadd említsek.

Ha csak arra gondolunk, hogy ahogy itt ülünk most szépen, mennyi minden van az életünkben, amiről nem szeretnénk, hogy világosságra jöjjön, hogy kiderüljön. Amiről semmi pénzért nem beszélnénk itt most a nyilvánosság előtt, aminek sötétben kell maradnia.

Milyen sok minden elhangzik az ajkunkon, amit ha itt magnón lejátszanának, megrémülnénk. Milyen sokszor előfordul derék, templomos emberekkel is - ahogy ez a kedves bácsi mondta -, hogy ha nagyon felmérgesítik, vagy nagyon elkeseredik, mérgében még káromkodik is. Csak úgy a foga között, halkan. De az jön elő a fogunk között is, ami a szívünkben van, és a szívünkben nagyon sok sötétség van. Vagy ha még mélyebbre megyünk, a gondolatainkat vizsgáljuk meg, milyen sok tisztátalan, irigy, ítélkező, parázna, sőt gyilkos gondolat fér meg a fejünkben, templomos emberek fejében is.

Senki nem volt még úgy, hogy elkeseredésében vagy megaláztatásában valaki másnak a halálát kívánta? Ha ő nem lenne, nekem könnyebb lenne. Vagyis jó lenne, ha ő meghalna. Jézus ezt a gondolatot is gyilkosságnak nevezi. Sokszor istentisztelet közben, imádság közben, úrvacsora közben is kalandoznak el a gondolataink!

Beszélget két ember, kedvesen mosolyognak egymásra, úgy tesznek, mintha csak a másikra figyelnének, és közben keserű irigység támad egyikük szívében, mert a másiknak sikerült valami, ami neki soha nem. A másiknak van valakije vagy valamije, akije, amije neki nincs. Vagy éppen gőg támad a szívében, mert megállapítja, hogy ő azért sokkal okosabb, ügyesebb, jobb ízlése van, mint annak a másiknak. Hány olyan találkozás van mögöttünk, amiről senkinek nem számolnánk be. Sötétben kell maradniuk. És hány olyan szerződést és okmányt aláírtuk már, amiben tudtuk, hogy nem a valóságnak megfelelő adatok vannak. Hányan vannak, akik amikor egyedül vannak otthon, vagy amikor már alszik a család, olyasmit néznek a tévén, amit az övéiknek sem mernének bevallani.

Ott van bennünk a tömény lelki, szellemi sötétség. Ez körül is vesz bennünket, az egész közéletet áthatja. A csúsztatások, a tudatos ködösítés nem azt akarja, hogy világos, egyértelmű, mindenki számára érthető legyen, amit mondok, hanem homályba kell azt burkolni. Miért? Hogy megtévesszük, félrevezessük egymást, és ez nyilvánvalóan nem tiszta szándék.

Beszélünk fekete munkáról, fekete gazdaságról. Mi más, ha nem a sötétség gyümölcse ez is?

Vannak sokan, akiket ez nem izgat, akik nem szégyellik magukat a sötét, mocskos állításaik, beszédük, magatartásuk miatt. Akik nyíltan, olykor már dicsekedve, hencegve törnek házasságot, csapnak be másokat, hazudnak, lopnak és sokszor sokféleképpen egymás életére is törnek.

Vannak sokan, akik mentegetőznek. Egyre gyakrabban használják ezt a divatossá vált és remélem hamar kihaló ostoba, üres és magyartalan kifejezést: én is emberből vagyok. És most ezzel mit mentettél meg, vagy mi lett jobb? A többség azonban igyekszik sötétben tartani a sötét dolgokat. Titkolni, rejtegetni, elhallgatni, mint ahogy Ádám elhallgatott Isten előtt valamit. Erre rengeteg energiánk elmegy. Fenntartani egy elfogadható látszatot, ami mögött van a kétségbeejtő valóság.

Olyan sok feldolgozatlan sérelem, olyan sok el nem fogadott kudarc él emberekben. Sokszor olyan ügyesek, hogy a tudatalatti mélyére lenyomják, de attól az még van, és mérgez testet-lelket, emberi kapcsolatokat. Sok ún. pszichoszomatikus betegségnek ez az oka. Valami a sötétben van, amit ott akarunk tartani.

A karácsonyi evangélium arról szól, hogy amikor Jézus Krisztus megjelent ezen a földön, az igazi világosságot hozta el. Azt a világosságot, ami nemcsak leleplezi ezeket a sötét dolgokat, hanem ami szabadulást is ad tőlük. Ami megtanítja az embert tisztán gondolkozni, tisztán beszélni, tisztán élni. Amikor valaki azt mondja, amit gondol, és azt fogja tenni, amit mondott. Ó, de ritkán találkozunk ezzel! Veszélyes, rá lehet fizetni! De ezek a világosság fiai bátorságot is kapnak ahhoz, hogy világosságban járjanak, ott áldozzanak az igazságért, ahol nem éri őket komoly veszteség, mert sokkal többet kapnak ennek fejében.

Karácsonykor ez az igazi világosság jelent meg, mert Jézus Krisztus azt végezte el, amit mi semmi módon nem tudtunk megvalósítani, hogy az Istentől elszakadt embert visszavezeti Istenhez, és újra létrejön a kapcsolat. Péter apostol írja ezt a levelében: azért jött, hogy minket Istenhez visszavezessen. Ez a lényege az Ő munkájának. Helyre áll az érintkezés, és felgyullad az a fény, amit egyedül Jézus Krisztus tudott elhozni erre a világra. Mert volt sok filozófus, vallásalapító és sok jó szándékú ember, akik próbáltak és igyekeznek valami kis fényt csiholni. Nem véletlen ez a jelző itt: igazi világosság, amely megvilágosít minden embert. Ezt viszont csak Jézus hozta el.

Mit lát meg az, aki Jézus világosságába kerül?

Meglátja azt, hogy eddig sötétben volt. Ezt olyan sokszor lehet tapasztalni a lelkigondozás során, hogy nem lehet meggyőzni olyanokat arról, milyen lenne a világosság, akik még sose láttak. Azt hiszik ez a sötétség természetes, csak ez van. Így születtünk, ezt hozzuk magunkkal, ez vesz körül bennünket, ilyen az élet, ezt kell elfogadni. Ilyen a bűn által megrontott élet, de az igazi világosság eljött erre a világra, és amikor Jézussal találkozik egy ilyen magunkfajta ember, elcsodálkozik: egész másként is lehet gondolkozni, tervezni, élni, beszélni? Észreveszi tehát az ilyen ember, hogy eddig sötétségben volt.

Aztán felragyog előtte Isten valósága. A valódi, az igaz Isten - ahogy Jézus mondja, és porba omlik az a sok torz elképzelés, az a sok hamis istenkép, amit mi Istennel kapcsolatban alkotunk magunkban, és megismerjük az igaz Istent, aki szerető mennyei Atyánk. Aki az Ő bűn feletti igaz ítéletét végrehajtotta. Ezért jött Jézus. Ezért volt karácsony és nagypéntek. Ő elszenvedte az ítéletet, és Pál apostol boldogan hirdeti: béküljetek meg az Istennel, mert Isten nem haragszik rátok. Hazajöhet az elvesztett, a tékozló fiú. Karácsonykor kinyitotta a mennyország kapuját Jézus a benne hívők előtt. Vissza lehet menni. Haza vár az Atya.

Ezzel egyidejűleg meglátja ebben a világosságban az ember, hogy mi választja el Istentől. Röviden így mondja a Biblia: meglátja a bűneit, és nem akarja, hogy azok elválasszák, ezért világosságra hozza azokat. Ezt úgy nevezik: bűnvallás. Nemcsak a bűntudat gyötri néha, hanem abból bűnvallás lesz. Kiteszi a világosságra, és ezzel elválik tőle. Ami Jézus elé kerül, az kerül a világosságba. Ami oda került, az nem terhel többé minket. Vagyis elkezd beszélni az otthagyott Istennel a bűnös. Ez is mutatja, hogy helyreállt a kapcsolat, Jézus állította helyre.

Aztán ebben a világosságban meglátja minden ember a másikat. Azt, akin addig keresztül nézett, akit addig emberszámba sem vett, aki csak terhére volt, aki vetélytárs, ellenfél vagy ellenség volt. Legnagyobb csodálkozására elkezdi szeretni.

Ebben a világosságban látja meg mindenki, hogy mi Isten terve vele. Hogy a mindenható Istennek terve van velem, kicsi emberkével. És igent mond Isten tervére. Mindig itt jön egyenesbe az emberek élete.

Ebben a világosságban vesszük észre mindnyájan az úgynevezett szolgálatainkat, kinek, mikor, mivel segíthetek. Egészen természetes módon, minden felszólítás, minden jutalmazás nélkül. Miért? Mert mérhetetlenül hálás az ilyen ember a világ világosságának, Jézusnak és az iránta való háláját így tudja kifejezni, hogy örömmel szolgál másoknak, és ebben kiteljesedik az élete. - Ennél az igazi világosságnál a hívő túllát a láthatókon, belát a menny fényességébe is, és a láthatatlanokat is komolyan kezdi venni.

Hogyan lehet bekerülnie az életünknek ebbe a világosságba?

Azt olvastuk itt: "az Ige az igazi világosság." Ahol Isten igéje hangzik, ott emberek élete világosságba kerül. Ahogyan Isten az Ő szavával teremtette a világot, az Ő szavával teremti újjá a mi tönkrement életünket is. Kérdés, hogy valaki ez elől a világosság, az ige elől elbújik, vagy kiszolgáltatja magát neki. Karácsony megtörtént, az igazi világosság eljött a világra, amely megvilágosít minden embert. A felelősségünk az, hogy mit teszünk vele.

Ezt a két lehetőséget olvastuk: "a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be Őt. Akik azonban befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében..."

Befogadom vagy elrejtőzöm? Ez a mi felelősségünk. Isten tegyen készekké minket arra, hogy kinyissuk magunkat a karácsonyi világosság, az élő Jézus Krisztus előtt, és el merjük mondani: Uram, tégy velem, amit akarsz! És amikor ebben a világosságban meglátjuk a sötét dolgainkat, ne kívánjunk együtt élni velük tovább, hanem hozzuk világosságra, tegyük Ő elé, és vegyük komolyan, hogy elég nekünk is az ő kegyelme.

Azt olvassuk Pál apostolnál: "aki így szólt: sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is." Isten ezt ma is végzi az Ő igéjével. Aki elindul ezen az úton, az egyszer csak elkezd világítani. Előbb kilépünk a sötétségből a világosságra, a bűnvallás kapuján, aztán elindulunk a világosság útján Jézussal. Aki engem követ nem járhat sötétségben - mondja Ő. S egyszer csak világítani kezd az életünk. Másodlagos fényforrássá válunk mi is, mint a Hold, aminek nincs saját fénye, de a Nap fényét sugározza. Ez történik a hívővel is. Mivel világít, ebben a sötét világban felhívja a figyelmet nem magára, hanem arra, aki az igazi világosság ezen a földön.

Hadd mondjak el erre egy egyszerű történetet, mert ez számomra is jól szemléltette, hogyan történik ez a gyakorlatban.

Ismertem egy fiút, akinek nehéz természete volt. Hihetetlen becsvágy volt benne, és mindenkin, akin csak lehetett, uralkodni akart. Ő volt a legidősebb a testvérek között. Kezdte otthon, megpróbálta az iskolában, az osztályközösségben, ott már nehezebb volt, de ott is mindent megtett ennek érdekében. Mindig, mindenkiről tudott valami rosszat mondani, hogy magát egy kicsit is jobb színben tüntesse fel. Erről nem lehetett vele beszélni, nem volt füle ennek a meghallására és szeme ennek a felismerésére. Sokat szenvedtek miatta, főleg a családtagjai.

Ez a fiú eljött egy nyári konferenciára, és ott a csendeshéten Isten igéje belevilágított az életébe. A hét vége felé egy őszinte beszélgetés végén, egy megrendítő bűnvalló imádságban elsorolta Istennek a benne levő sötétséget. Kérte, hogy ezentúl ne egyedül kelljen élnie, hanem az élő Krisztussal együtt. Így ment haza. Otthon nem győztek csodálkozni a változáson. Olyan kedves volt, ahogy néhány héttel később elmondta, hogy most jöttem rá, milyen aranyos kistestvéreim vannak. Elkezdte segíteni a testvéreit, a szülőket is - egyszóval egészen másként élt otthon.

Aztán történt egy alkalommal, karácsony előtt néhány nappal, hogy ment haza valahonnan és feltűnt neki: milyen piszkos a lépcsőház. Persze, mert mondják a lakók: lusta a házfelügyelő, mindig csak ordítozik a részeges férjével, visszhangzik a lépcsőház, halljuk minden lakásban. Ahelyett, hogy takarítana. Itt megállt, és elszégyellte magát. Most én is azt a nótát fújom, amit másoktól hallok? Semmi különös dolgom most nincs. Felmosom a lépcsőházat. Nem tétovázott sokáig, melegvíz, egy kis mosószer, tudta, hol tartja mamája a felmosó rudat. Szépen elkezdte fent és haladt lefelé. Amikor a földszintre ért, a különös zajt meghallotta az alagsorban lakó házfelügyelő néni. Kijött a lépcsőházba, csípőre tette a kezét és elkezdett kiabálni. Ki ez, miért teszi, senki sem kérte erre, miért avatkozik a más dolgába? Persze, azt akarja, hogy megfizessem, de nem fizetem ám meg, nincs pénzem. Mondta, mondta.

Ez a tizenéves fiú nagyon megszeppent. Nem ezt akarta elérni. Csak annyit mondott: én csak egy kis örömet akartam szerezni a néninek, gondoltam, egy kis karácsonyi meglepetés, ha el tetszik fogadni... Erre nagy csend lett. A néni letörölte a könnyet az arcáról és arra gondolt, hogy neki örömet senki nem akar szerezni. A legkisebb gyereke néha, de az évekkel ezelőtt külföldre ment, és azóta se jött haza. Sem a férje, sem a felnőtt és szétszéledt gyermekei, sem a ház lakói neki örömet soha nem akartak szerezni. Honnan veszi ez a gyerek ezt, hogy örömet akar szerezni? Karácsonyi meglepetés... Zavarában azt kérdezte tőle: hol tanultad ezt? A templomban - mondja a gyerek. És elmehetnek oda felnőttek is, vagy csak gyerekek? Eljöhet akárki. És a karácsonyi istentiszteleten egymás mellett ült a házfelügyelő néni meg ez a fiú.

A folytatás az volt, hogy egy idő múlva ennek a néninek az életébe is bevilágított a karácsonyi világosság. Ő is hitre jutott. Becsöngetett mindegyik lakásba és bocsánatot kért a lakóktól mindazért, amivel évek alatt megbántotta őket. Azt mondják: valami különös békesség költözött abba a házba.

Ezt azért mondtam el, mert ez a menete mindig a dolognak. Él valaki a maga sötétségében, amit nem lát sötétségnek, mert nem tudja összehasonlítani semmivel. Én azért vagyok a legidősebb, hogy uralkodjam a kicsiken... Egyszer csak megjelenik az igazi világosság az életében. Elhangzik az ige, és abból valami bejut a szívéig, és kiderül, hogy addig ott sötét volt. Nem akar sötétben maradni. Világosságra hozza a sötétség dolgait, elhangzik a bűnvallás, és újat kezd Jézussal. Mint világosság fia kezd el járni az ember akkor is, ha ezt az igét még nem ismeri, meg ez nem tudatos. Végzi benne Isten a maga munkáját. Egyszer csak, talán úgy, mint ez a fiú, hogy ő maga észre sem veszi, hogy mi történik, elkezd világítani. Ő nem prédikált a néninek a lépcsőházban, de mivel tényleg élt benne Krisztus, ez a világosság feltűnt a néninek, és ő mutatta neki a Jézushoz vezető utat. Csak ennyit mondott: a templomban, s megmutatta, hol van az a templom. De ezt nem lehet eltitkolni, letagadni, ha az igazi világosság beragyogott valakinek az életébe és keresztül ragyog a lényén. Azt mások is észreveszik.

Hadd kérdezzem ilyen személyesen: nem akartok ebbe a világosságba kerülni? Az első lépéstől sokan félnek. Jaj, ki ne derüljön rólam, hogy... Mi derül ki? Isten úgy is tudja, csak egyszer meg kellene fogalmazni, hogy most már te is tudod, azt bűnnek vallod, és nem akarod folytatni. Ezt kellene elmondani. Ez jelenti azt: lemondunk a szégyen takargatásáról - írja Pál apostol -, és a nyilvánvaló igazságba lépünk át. Attól kezdve, mint világosság fiai járunk. Néha nehéz ez az út, de mindenki csak azt mondhatja: megéri.

Ézsaiás könyvében van egy gyönyörű ige: "Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad" (Ézs 60,1-2).

Isten minket ebbe a világosságba hív, és ebbem akar járatni. És csak ebben a világosságban jár velünk együtt a világ világossága, aki karácsonykor eljött ide közénk. Bár csak engednénk Isten hívásának és elmondanánk ma a magunk szavaival egyszerűen, de őszintén, hogy Uram, ez, meg ez valóban sötétség bennem, de szeretnék kilépni a világosságra, és világosságban járni.

Mielőtt ezért együtt is könyörgünk, énekeljünk egy szép vallomást:

Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled, - (mondja Jézusnak)
Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet,
A lélek ékességei;
Belőlük hitnek mennyei szép tisztasága árad.
(329,3 dicséret)


Imádkozzunk!

Istenünk, oly sokat panaszkodunk a másokban rejlő sötétség miatt, és úgy tudunk vádolni másokat, a bennünket körülvevő sötétség miatt, de olyan ritkán látjuk és ismerjük fel a bennünk lakozó sötétséget.

Kérünk, a te igéddel világíts be az életünkbe, a szívünk rejtett zugaiba is, és adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy megutálva a sötétséget, kilépjünk a világosságra. Szentlelkeddel vezess minket, hogy járjunk a világosságban. Engedd, hogy tudjuk szolgálni a te dicsőségedet úgy is, hogy a magunk csendes módján, ott, ahova állítottál minket, világítani tudjunk.

Köszönjük, hogy reád bízhatjuk személyes gondjainkat és könyöröghetünk hozzád népünk lelki ébredéséért, jövőjéért, országunkért, nemzetünkért.

Könyörgünk hozzád az evangélium világosságának a terjedéséért. Könyörgünk azokért, akiknek különösen nehéz világítaniuk. Vedd körül őket védelmeddel.

Szentlelkeddel vezess mindnyájunkat, hogy mint világosság fiai úgy járjunk, hogy látván az emberek a cselekedeteinket, dicsőítsenek téged.

Ámen.