PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. december 09.
(vasárnap)

Varga Róbert


NE FÉLJ!


Alapige:Ézs 43, 1-3/a

"De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te Szabadítód!"


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked a te szeretetedet és irgalmadat. Köszönjük ezt a csendes, adventi vasárnapot, amikor újra összegyűlhettünk a te igéd körül. Köszönjük, hogy ide hozhatjuk mindazt, ami megterhel, ami bánt, ami nehézzé vagy éppen lehúzóvá teszi a mi életünket, sorsunkat.

Köszönjük, Urunk, hogy te megértesz minket, a szíved szeretetével veszel körül, és nem a mi vétkeink és bűneink szerint bánsz velünk, hanem mára is a te bocsánatodat és irgalmadat készítetted el a számunkra. Köszönjük azt is, Urunk, hogy felöltöztél a mi szennyes ruhánkba, és elvégezted helyettünk, értünk és miattunk a mi megváltásunkat. Kifizetted bűneink váltságdíját, hogy mi szabadok lehessünk.

Ezt az örvendezést és békességet, az e fölött való örvendezést és békességet add most a mi szívünkbe. Köszönjük azt is, hogyha valamire rámutatsz most, és azt nem kell tovább magunkkal cipelnünk, hanem itt maradhat a te színed előtt, és az többé nincs, amit megvallunk. Azt te eltörlöd, és többé nem terhel minket. Így maradj velünk most, kérünk, a csöndben, és áldd meg a mi igehallgatásunkat.

Ámen.


Igehirdetés

Korunkban sokat beszélnek arról, hogy mélyen az ember tudatalattijában sokféle félelem lakhat. A magát modern gondolkodásúnak tartó és mondó, de Isten nélkül élő embert szinte naponta foglalkoztatja a félelem kérdése. Minden ország fegyverkezésének az alapja, hogy fél a másiktól még akkor is, ha nem is kellene félni, de magát csak nagy hatóerejű, sokszor atomfegyverrel körülvéve érzi biztonságban.

Az a benyomása az embernek, hogy nagyon sokszor egy-egy ország gazdasági, de sokszor politikai életét is meghatározza a félelem. A közéleti tevékenységét is átszövi. Egyik csoport, csapat fél a másiktól. Nyilatkozik, aztán félelemből nyilatkozik a másik is, és egyik a másikban erősíti a félelmet.

Vajon a keresztyén embereket, akik hisznek Istenben, elkerüli ez a kérdés? Vagy a hívő keresztyéneket is terheli időnként a félelem?

A 91. Zsoltárban, sok más helyen is, de ott különösen erősen jön elő, ahol ezt írja a zsoltáros, hogy nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől. Tehát van olyan, hogy a hívő ember is fél. Van olyan, hogy fél a sötétben akár. Még a keresztyén embert is elérheti a félelem. Mert sokan félnek a kutyáktól, a betegségtől, a vírusoktól, a jövőtől. Sok beosztott fél a főnökétől, és sok főnök fél a beosztottjaitól. A diákok nagy többsége fél a tanároktól, különösen azoktól, akik reál tantárgyakat tanítanak. De sok tanár is fél a diáktól. Mi lesz, hogyha ezt meg ezt mondom? Ezt meg ezt megtiltom, ha próbálom őket, akiket úgysem lehet, fegyelmezni és így tovább.

Egyszer egy rendőr mondta el, hogy ő mennyire fél abban a kerületben a szolgálattól. Mások elmondják azt, hogy félnek az élettől és a haláltól. Beteg és orvos egyaránt fél a műtéttől. Vannak, akik félnek a múltjuk miatt. Megint mások a jelentől. Van, aki attól fél, hogy mi minden történhet. Elképzeli, hogy mi minden történhet vele majd a jövőben, és fél a félelemtől nagy félelemmel a szívében. Sokan a háborúktól, vagy attól, hogy mi lesz a globális felmelegedés következménye.

Fortélyos félelem gyötri az embereket amiatt, hogy elszegényednek, vagy ha valakinek sok java van, sok pénze van, ő meg attól fél, hogy esetleg egy éjszaka, vagy egy szép világos nappal, ahogy az nem régen történt, odaáll egy teherautó, és az ablakon át kipakolnak mindent a lakásból, s mire hazament, nem volt semmi sem. Ami értékes volt, és nem tudták elvinni, azt darabokra vágták baltával. Ilyen világban élünk, ahol fortélyos félelem szorongat, nyomorít meg embereket. A zárak és a biztonsági berendezések piaca már hosszú idő óta nagy nyereséggel dolgozik. Sok ember fél a munkahelyén egymástól, és a másik embertől, és egy világstatisztika szerint több mint harminc százalékát az emberek a jövedelmüknek arra költik, hogy valamifajta biztonságot teremtsenek maguknak. Az élet és vagyonbiztosítással foglalkozó cégek számlájára folyik be viszonylag nagy összeg a világon megkapott jövedelmekből. Nagy üzlet tehát a félelem, és sokan hasznot is húznak ebből. Minél jobban fél valaki, annál inkább hajlandó a félelem ellenszerét megfizetni. És sokfélét kínálnak is.

Amikor azonban a Szentírás a félelemről szól, akkor azt is elmondja, hogy hogyan lehet azt legyőzni. Igen is, lehet félelem nélkül élni. Jézus azt mondja, hogy ne féljetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van. Előre megyek, helyet készítek nektek. Aztán ismét eljövök, magam mellé veszlek titeket. Újra együtt leszünk. Ha nem így volna, nem mondtam volna meg nektek? Tehát maga a Szentírás mondja el azt, hogy mi a félelem ellenszere. Még akkor is így van ez - újra mondom -, ha időnként még a hívő embereket is elfogja a félelem. Olyan helyzetbe kerülnek, mint amikor az ötvenes években a "csengőfrász" bénította meg az embereket. Vajon kiért jött a fekete autó? S talán soha többet nem látják azt, akit elvittek.

Isten azonban nem azt akarja, hogy mi félelemben éljünk. Ő azt akarja, hogy örvendező, vidám, boldog, kiegyensúlyozott, lelkileg stabil emberek legyünk, akik félelem nélkül élünk, és ez a félelemmentes élet meg is látszódjék az életünkön. Ez kívánatossá teheti mások számára is a Krisztus-követést.

Még emlékszem arra, hogy milyen biztatás volt számomra ez a felolvasott rész. Ne félj, mert megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy. Amikor eldőlt belül a szívemben, hogy Isten útmutatása, vezetése alapján ott kell hagynom azt az üzletkötői munkát, amit végeztem, és abban az időszakban, amikor ez nem volt túl nagy erény meg előny. Beiratkoztam a Budapesti Református Teológia nappali tagozatára. Ott munkált a félelem a szívemben, hogy mi lesz velem? Egyáltalán, miből fogok megélni? Egy viszonylag jól fizető állás volt, akkor akartak éppen Kölnbe külképviselőnek kiküldeni. Egy ilyen helyzetben azt is mondták többen, hogy te nem vagy normális. Van, aki azt mondta: te is alapozod a jövődet. Megmondtam neki, nem is tudod, milyen igazat mondasz.

Ha valaki Isten mellett dönt, az normális, és az alapozza igazán a jövőjét. De ott munkált bennem a félelem, hogy hogyan lesz ezen túl, tovább? Sose felejtem azt a reggelt, amikor kinyitottam a napi csendességre a Bibliát, és ez a vers jött elém. Ne félj, mert megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy. (Ézs 43.1.) Ismeri a nevemet az Isten. Tudja, hogy ki vagyok. Azt is tudja, hogy mire hív el. Elmondja azt, hogyha vízen mész át, ott nem borít el, nem fulladsz bele a problémákba. Ha tűzzel találkozol, ha olyan égető helyzetbe kerülsz, ahol megpörkölődnek az emberek, és akár fizikai vagy lelkileg összeroppannak, nem fogsz még megperzselődni sem, mert én vigyázok rád.

Én ezt megértettem, és elhittem Istennek, de megkérdeztem tőle: és miből fogok megélni? Mert azért mégis csak ki kell fizetni a számlákat és így tovább. Akkor én már külön laktam, és magamat kellett fönntartani. Amikor az első borítékot valakin keresztül Isten bedobatta a postaládába, s hat éven át így tartott el, akkor megértettem, hogy mennyire igazat mondott. Ne félj, mert megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy. Ha én elhívtalak téged, akkor én fönntartom az életedet. Mert fontos az, hogy azt a szolgálatot, amire hívlak, betöltsed.

Megerősítés, biztatás, egyfajta bizonyosság, félelemmentes örömet jelentett ez, hogy Isten ilyen kedvesen biztatott mindjárt az elején. Aztán jött a víz is, meg a vízesés, meg a mély szakadékok, meg a tűz, meg a pörkölődés is. De minden olyan helyzetből, amibe Isten engedett bele, és nem én futottam bele a magam engedetlensége miatt, sokszor még azokból is nem csak kimentett az Isten, hanem meg is tartott. Nem borított el az áradat, és nem pörkölt meg a tűz, és nem égtem meg olyan helyzetekben, ahol láttam, hogy mások bizony keményen megpörkölődtek, megégtek és károsodtak. Ne félj, mert megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy.

Ha valaki közülünk már az Isten tulajdona, annak ez nagy biztatás: Ne félj. Lehet, hogy most éppen minden okunk megvan arra, hogy féljünk. Van, aki fél az ünnepektől. Van, aki fél az Istentől. Újra mondom: betegségtől, haláltól, annyi minden gyötörhet minket.

Isten olyan kedvesen mondja ezt ma reggel, hogy ne félj, mert megváltottalak. Ez most is igaz. Minden bűnünk, mulasztásunk ellenére is igaz, hogy Isten Fia megváltott minket. Neveden nevez. Hív minket. Ismer. Tudja a mi belső gyötrelmeinket. Ismeri a gondolatainkat, szándékainkat. Sokszor a mi lelki vagy fizikai elesett állapotunkat. Néha lelkileg úgy vonszolja ide be magát valaki a templomba. Itt aztán felüdül, Isten elveszi róla a súlyt. Leveszi a terheket. Olyan nagy biztatás mindnyájunk számára ez.

Manapság az emberek az élettel együtt járó dolognak tartják a félelmet, pedig nem az. Nem normális dolog, hogy megszokjuk a félelmet. Ha benyitunk egy ajtón, vajon hogy lehet azt az ügyet elintézni, és mit fognak mondani arra, amit én mondok, és vajon rákerül-e időben a pecsét és így tovább. Annyi mindentől félünk, amitől nem kellene. Valaki retteg attól: jaj, mi lesz most, hogy lesz ez a sztrájk, és meddig fog tartani? Isten el fogja rendezni. Ő tudja pontosan, hogy mit miért enged meg ebben az országban. Nincs okunk a félelemre. Azt mondja nekünk ma reggel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy. Ismerlek. Ha mi az Isten tulajdonai vagyunk, mert ez a kulcskérdés, hogy ez bekövetkezett-e már, ez a fordulat. Az övéi vagyunk-e, akkor ránk nézve ez az igaz, hogy nincs mitől félni. Elrendezi Isten a dolgokat. Nem biztos, hogy úgy, ahogy mi szeretnénk, meg mi elképzeltük, de elrendezi úgy, ahogy az szerinte való módon helyes.

Miből ered, és miből táplálkozik a félelem? Az ok mindig olyasmi, ami nem Isten szerint való. Amikor az első emberpár föllázadt az Istennel szemben, és elrejtőztek Isten elől, addig nem rejtőzködtek előle. Hűvös alkonyatkor látták az Istent. Ádám és Éva sétáltak az Édenben, ami a gyönyörűségek kertje. Ez a szó ezt jelenti. Látták az Istent. Nem kellett hinni benne. Beszélgettek vele. S amikor föllázadnak az Istennel szemben, abban a pillanatban betört a félelem ebbe a világba. Elbújtak a kert fái között. Addig nem bujkáltak az Isten elől, hanem várták, hogy találkozzanak vele, beszélgessenek. Isten megkérdezi: Ádám, hol vagy? A válasz: szavadat hallottam, és félni kezdtem tőled. Addig nem féltek Isten szavától. Amikor valami olyat tettek, ami Isten és közéjük állt, ott tört rá erre az embervilágra a félelem. A lázadás bűne elválasztja az embert az Istentől.

Sokszor a saját belső életünk, istentagadó lényünk, vagy a felemás létezésünk, hogy kicsit neki is, kicsit a világnak is, kicsit önmagunknak is engedni. Persze, jó az, amit az Isten mond, de hátha jobb, amit én akarok, és nem azt teszem, hanem amit én. És elkezd munkálni bennünk a félelem, hogy vajon jó lesz-e így vagy nem? Miközben belül az ember tudja, hogy biztosan jóra nem vezethet, ha nem Isten szerint hozom a döntéseimet. És ilyenkor jön a betegség, az anyagi nehézség, vagy épp a jövő miatti félelem.

Mi az Isten válasza a mi félelmeinkre? Ez, amit felolvastam. Ne félj. Ez parancs. Úgy van itt megfogalmazva, hogy Isten parancsa. Olyan, mint egy katonai parancs. Jobbra át, vagy balra át, vagy hátra arc! Ne félj. De ki tudja ezt a parancsot végrehajtani? Pont az a bajunk, hogy félünk, és nem tudunk nem félni.

A félelem elsődleges belső oka először is mindig a mi hitetlenségünk. Az ember nem hiszi el igazán azt, ha félünk, vagy azért félünk, mert nem hisszük el, hogy amit az Isten akar az életünkkel, az lesz a legjobb a számunkra. Nem hiszünk neki, és szavát nem vesszük igazán komolyan, vagy nem találjuk az útját, módját, mert talán nem akarjuk igazán, hogy hogyan engedelmeskedjünk neki.

Nem hisszük el igazán azt, hogy lehet baj, betegség, nyomorúság, bármi, de az életünk az Ő kezében van, akkor még a legrosszabb, a halál sem választ el tőle. A félelem tehát nagyon sokszor először is a hitetlenség bűnéből fakad. Felüti az a természet bennünk újra a fejét, hogy mi magunk akarjuk berendezni az életünket, s rendezni a sorsunkat. Sokan ezért félnek a külső dolgoktól, az életünk fenntartásának a külső dolgaitól. Az anyagi helyzettől, a nyugdíj-kérdés, ki tudjuk-e fizetni a számlákat? A hitetlenség Istennel szemben. Mindeddig megsegített minket az Úr - mondja a Szentírás. Akkor most megbénult? Vagy lefagyott Isten segítsége, mint a számítógép? S nincs tovább? Vagy újra kell írni a programot? Nem. Újra kell telepíteni? Nem. Nem változott az Isten szeretete, irgalma és kegyelme.

Sokak számára komoly félelem forrása, hogy félnek, hogy hogyan fogják az életüket fönntartani. De hát az életünket Isten tartja fenn. Isten tartja meg. Nem?

A félelem azonban nem csak hitetlenségtől van, hanem a bizalmatlanság miatt is, Istennel szemben. Nem bízom Istenben, mert nem hiszem el, hogy Ő mindig, minden időben a legjobbat fogja cselekedni az életemmel. Aki nem hisz benne, és nem bízik benne, annak az életébe lassan beszivárog a félelem, vagy újra visszatér. És amikor elmondom neki mindazt, amiben vagyok, akkor meg átélem azt a szabadulást, hogy kiveszi a félelmet Isten a szívemből.

A már idézett 91. Zsoltárban ezt olvassuk: Ha az Úr, a te Istened, nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a suhanó nyíltól, a dögvésztől, a betegségtől. Ugyanilyen felsorolás, amikor a Zsoltárt leírták. Mi mindentől féltek már akkor is az emberek.

Mit mond Isten? Ha bízol bennem, ha hiszel bennem, akkor nem félhetsz. Kizárt dolog. A bennem való hit és bizalom kizárja azt, hogy te féljél bármitől. Mert ha bízol bennem, akkor a szívedet betölti a tőlem kapott békesség és nyugalom.

A bizalmatlanság, ahogy egy házasságban is, az megront mindent férj és feleség között. A bizalmatlanság megrontja a szeretetközösséget. Ha nem hiszel Istenben, vagy nem bízol benne eléggé, annyira, amennyire szükséges, az megrontja a vele való közösséget. Ez az egyik oka tehát a félelemnek.

A félelem mindezek mellett kárt is okoz, mert fölemészti az igazi, tartós örömünket. Elveszi, megrontja. A bizalmatlanság és a félelem mindig aggodalmaskodást szül. Jaj, mi lesz holnap? Jaj, hogy fogom kifizetni? Jaj, mi lesz majd azon a leleten, amit a kezembe nyomnak? Jaj, hogyha az igaz, akkor azt hogy fogják megoldani? És mi lesz a gyerekekkel, és mi lesz az unokákkal? És mi lesz majd tizenöt év múlva? Honnan tudod, hogy megéred? Aggódni hitelbe, előre, minek? Ne aggodalmaskodjatok. Az aggodalmaskodás mindig a félelem, a bizalmatlanság és hitetlenség következménye. Megfoszt a reménységtől is. Isten a reménység Istene. A reménység nem szégyenít meg. Nekünk nagy biztatás itt a szószéki bejáratnál, ott van a falon. A Krisztusba vetett reménység nem szégyenít meg. Amikor jövünk ide befelé szolgálni. A reménység nem szégyenít meg. Reménykedsz-e az Istenben? Hogy Ő békességes jövőt készít úgy, ahogy azt megígérte. Ézsaiás 29, hogy nem romlást készít, hanem békességes jövőt, és a végén megadja nektek azt, amiben reménykedtek. Hát Isten nem a pusztítás és pusztulás Istene. A békesség, szeretet, józanság, reménység és öröm Istene.

Aztán a félelmünk alapja sokszor az, hogy úgy gondoljuk, hogy csak magunkra számíthatunk. És mintha az élet tényleg ezt igazolná. Vannak olyan éles helyzetek, amikor nem számíthatunk emberi segítségre, mert egyszerűen tehetetlen mindenki. Egy betegágynál, amikor nem tud senki segíteni, az orvos is széttárja a kezét, és azt mondja, hogy itt már csak az Isten segíthet. Ettől még jobban megijednek. Jaj, akkor már ilyen rossz az állapot? Pedig milyen jó, hogy ezt mondják. Tényleg már csak az Isten segíthet. De jó, hogy így van. Mert az Isten tényleg tud, és a legtöbbször akar is segíteni. Az is segítség, amikor úgy tűnik, hogy nem segít, mert akkor meg el akar végezni valamit az életünkben, a szívünkben.

Valóban, mintha így lenne életünk egy-egy nehéz helyzetében, amikor jönnek a vizek meg a tüzek. Tűzből vízbe, vízből tűzbe kerül az ember, nehéz élethelyzetbe. Mintha senki más nem lenne, csak saját magunk.

Mit mond Isten? Egyszerűen nem így van. Az életünk alakulása, a családokban történő események, az egyre kegyetlenebb és könyörtelenebb világ mintha ezt a vélekedést igazolná, hogy az ember csak magára számíthat. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Azt mondja Isten itt, hogy ne félj, mert én veled vagyok. Most akkor ezt elhisszük, vagy nem hisszük? Döntsük el végre. Hisszük azt, hogy az Isten velünk van, amit Jézus mond, hogy veletek vagyok, maradok a világ végzetéig minden napon, vagy nem hisszük? Mert ha hisszük, akkor miért nem vesszük komolyan? Akkor, amikor innen kimegyünk, hazamegyünk, és ugyanaz a probléma vár, vagy tudjuk előre: holnap bemegyünk a munkahelyünkre vagy az iskolába, vagy olyan családi helyzet van, hogy minden változatlannak tűnik. Azt mondja ma reggel Isten az Ő igéjén keresztül: ne félj, mert én veled vagyok. Én vagyok Istened. Most akkor ez igaz, vagy nem? Ráállunk végre erre hittel, vagy nem. Ha nem tudunk, akkor meg mondjuk meg őszintén Istennek. Tudom, hogy ez igaz, Uram, de én nem tudom elhinni. Akkor ezt mondjuk el neki. Nem tudom ezt elhinni.

Lehet, hogy más számára - mondják sokan - te vagy az Isten, de nekem nem. Nem tudom elhinni. Akkor ezt mondjuk meg őszintén Istennek.

Amikor az angyal bejelenti a pásztoroknak a betlehemi éjszakában Jézus születését, ő is ezzel kezdi: Ne féljetek. Sötét éjszaka. Amúgy is egy nyomorult, sötét világ volt, római megszállás, annak minden szörnyűségével. Egyszer csak mennyei dicsőség, nagy fényesség, olyan, amilyent soha nem láttak. Ráadásul angyal is. Egyikünk sem látott még angyalt. Ne ítélkezzünk könnyen, hogy miért kellett attól félni. Ha látnánk, lehet, hogy mi is félnénk, sőt biztos. Ezért mondja azt az angelos, a küldött: ne féljetek. Alaptanítása ez a Szentírásnak, hogy amikor a bűnös ember meg az Isten dicsősége találkozik, attól csak félni lehet. Péter ezért menekül: menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok, amikor ott van a csodálatos halfogás. Az Isten dicsősége, tisztasága, szentsége meg Péter bűnei szembekerültek egymással. És elmenekül. Azt nem lehet kibírni, azt a kontrasztot. Az a tisztaság, mennyei dicsőség és fény meg az emberi sötétség. Ezért kezdi úgy az angyal, hogy ne féljetek, hirdetek néktek nagy örömet. Megszületett a Megváltó a Dávid városában. Mi történik? Kiveszi a félelmet a szívükből, s elmennek egészen Betlehemig, és meglátják a gyermek Jézust, ahogy azt az angyal mondta.

Aztán a félelmünk alapja sokszor az, hogy elveszíthetjük azokat, akiket szeretünk, vagy elveszíthetjük mindazt, amit nehezen megszereztünk vagy megkaptunk valahonnan, vagy ami a legfontosabb a számunkra. Mit mond? Hogyan folytatja itt Isten? Azt mondja, hogy ne csüggedj, ne félj, mert megváltottalak. Ne félj, mert veled vagyok. Ne csüggedj, mert én vagyok Istened. Mi olyan gyorsan elcsüggedünk. Olyan hamar föladjuk. Bedobjuk a törölközőt - ahogy mondják ezt - bármi miatt. Nagyon gyorsan még a hívő emberek is labilissá válhatnak.

Mit mond a Zsoltárban Isten? Ne csüggedj, egy másik helyen, én vagyok Istened. És itt megerősíti Ézsaiásnál, hogy ne csüggedj, én vagyok Istened. Ezt így is lehet ám hangsúlyozni, hogy ne csüggedj, én vagyok. Hát nem haltam meg. Nem halt meg Isten, mint ahogy Nitche mondta. Halott az Isten, nem kell vele foglalkozni. Nem. Az Isten élő Isten. Én vagyok. Amikor ott vannak a tanítványok a háborgó tengeren, és a félelem miatt kiáltoznak, Jézus odamegy, és azt mondja: ne féljetek, én vagyok, én vagyok. Én vagyok az, akit ismertek. Én vagyok, aki segít rajtatok, aki kiemel titeket a sötétségből és a pusztulás verméből. Voltam, vagyok és leszek. Más valaki is idézte ezt, aztán láttuk, hogy mire vitte. De Isten világosan azt mondja, hogy én vagyok, voltam és leszek. Én vagyok az állandóság. Aki nekem támaszkodik, aki rám támaszkodik, aki bennem bízik, az nem fog csalódni, nem fog összeomlani. Nem szakad rá minden, az egész élet terhe. Mert, ha rám bízod magad, akkor átéled azt a csodát, hogy Isten létezik. Kezemben van a múlt, meg a múltad. A jelen, meg a jelened. A jövő, a jövőd. Személyesen tart az Isten. Megváltottalak, neveden neveztelek, ismerlek, enyém vagy. Te magad is a kezemben vagy.

Mit mond Jézus, a Jó Pásztor? Az enyéimet senki ki nem ragadhatja az én kezemből. Az Ő erős keze tart minket a mélység színe felett.

De nagyon fontos kérdés az, hogy benne vagy-e már az Isten kezében? Mert hit által kerülünk bele. És ha ott vagyunk, akkor is meglephetnek félelmek, a hívő keresztyén sem mentes ettől. De azért ott muzsikálhat a szívében ez a bizonyosság: én veled vagyok, megtartalak, én vagyok Istened. A csüggedés és a félelem ellenszere az Istenbe vetett bizalom. Ez a gyógyszer, és a kiút alapja. Bízni az Istenben, ha meg nem megy, tőle kérni a bizalmat. Uram, hadd tudjak jobban bízni benned. Ez azt jelenti ám, hogy Isten olyan helyzetbe visz minket, ahol megtanulunk bízni benne. Akkor Ő elvégzi, ha addig nem tudtunk hozzákiáltani, akkor majd tudunk. Gyakorlati tapasztalat. Amikor azt kéri az ember, hogy Uram, erősítsd a hitemet, akkor Isten ránk enged olyan helyzetet, ahol majd megerősödik a hitünk, ahol tudunk kiáltani, imádkozni hozzá, és ahol átéljük az Ő csodáját, hogy kiment minket a sötét veremből és a nehéz helyzetből. Amikor úgy érezzük, hogy átcsapnak a hullámok a fejünk fölött, akkor Ő megtart minket.

Ahogy ott az oroszlánok vermében volt. Bedobták Dánielt, aki bízott Istenben. Nem kezdte el huzigálni az oroszlán bajszát, hogy milyen aranyos cicuska, mert kiéheztetett vadállatok voltak. De könyörgött Istenhez, és Isten megtartotta őt a mélységes verem mélyén, a vérengző fenevadak közepette is. Vagy a barátait a tűzben. Nem égtek meg, és nem perzselődtek meg. Még csak füstszaguk sem volt Dániel barátainak, mert az Isten megtartotta őket, ahogy megtarthat minket is.

Aztán a félelem másik oka, hogyha baj van, azt hisszük, hogy nincsen segítség. Mit mond Isten erre gyógyszerként? Ne félj, én megsegítlek. Elhisszük, hogy Ő az egyedüli segítség? Néha embereken keresztül segít. Néha másokat küld, hogy megsegítsen. Néha úgy irányítja, rendezi a helyzetet, hogy kiszabadít abból a mélységből és helyzetből.

Mit mond? Ne félj, én megsegítlek. De tartunk már ott, hogy elfogadjuk, és csak az Ő segítségét, és nem próbálkozunk borítékokat zsebekbe dugdosni, s így remélni segítséget? Volt olyan, hogy azt kellett mondanom valakinek: uram, én nem fogok magának pénzt adni azért, hogy a dolgát elvégezze. Legyen szíves megcsinálni, ami a feladata és kötelessége. Itt megvárom. Megdöbbent, elfordult, kiment, bejött, szó nélkül aláírta lepecsételte a papírokat, és visszaadta. Én közben imádkoztam. Nem megy ez mindig így. Ott, akkor adott Nyúl Béla létemre Isten bátorságot, és ilyen egyszerűen elrendezte a dolgot, és nem kellett súlyos tízezreket megvesztegetésre fordítani. Sokan így intézik az ügyeket. Ide egy boríték, meg oda.

Mit mond Isten? Ne félj, én megsegítlek. Lehet imádkozva bemenni bizonyos helyzetekre meg alkalmakra. Jézus Krisztusra mindig számíthatunk. Ez a világ erre áll rá. Ezért fizetni, azért. Ide pénz, oda. Összeköttetés, sógor, koma, barát. Néha tényleg nem baj, ha valakit fölhívunk. Nem bűn az, ha megkérdezünk dolgokat, vagy segítséget kérünk. De vannak helyzetek, amikor kiderül, hogy nincs más segítség, csak az Isten segítsége marad.

Aztán úgy folytatja: igazságom jobbjával támogatlak. Ne félj, mert megerősítlek, segítségemmel támogatlak. Én megsegítlek. Igazságom jobbja melletted van. Isten igazsága a golgotai kereszt, ahol Jézus elvégezte a megváltásunkat. Aki bűntelen volt, azt bűnné tette értünk, helyettünk és miattunk az Isten. Olyan szépen mondja majd ez az ének is, meg énekeltük most is, hogy a keresztfára ment értünk, helyettünk és miattunk Jézus.

Mit jelent ez, hogy igazságom jobbjával támogatlak? Azt, hogy megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, hogy kiszabadítsa azokat, akik a halálfélelem miatt egész életükben rabságban vannak. Ott ülnek a halál árnyékában, és félnek. Nagyon sok ember él így. A halálfélelem rabságában élnek. Jön Jézus, és aki benne hisz, és hozzá fordul, azokról leveri a bilincseket. Azért jöttem, hogy a foglyoknak a szabadulást hirdessem - mondja Jézus az Ő alapprogramjában, igehirdetésében, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek. Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.

Úgy folytatja, hogy lábainkat ráigazítja a békesség és az élet útjára. Istentől való élet és békesség útjára.

Idéztem már a János 14-et: "Ne féljetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem." Ez a félelem nélküli élet titka. Elfoghat minket a félelem, meg megfoghat, de elmondhatjuk Istennek. Uram, most összeszorítja a szívemet a félelem. Segíts! Vagy csak kiáltani tudunk. Segítség! Uram, segíts! Te azt mondtad, hogy ne féljetek, én vagyok Istened, és megtartalak téged.

Közösség először, és újra Jézussal. Nevünkön szólít, mert Ő szeret minket. És mit mond? Én vagyok a te Szabadítód. Olyan kedves biztatás ez is. Szabadulást ad sokféle rabságból, helyzetekből, megoldhatatlannak tűnő kérdésekből, amikor magunk mászunk bele olyan helyzetbe, ahonnan nem tudjuk kiszabadítani már magunkat, és senki nem segít rajtunk. A másik azt mondja: te, van nekem is elég bűnöm, meg van nekem is elég tartozásom. Nem tudok én rajtad segíteni. Én vagyok a te Szabadítód. Hisszük-e mi ezt igazán?

Erősítsétek a lankadt kezeteket - mondja Ézsaiás egy másik helyen. Tegyétek erőssé a roskadozó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek, legyetek erősek, ne féljetek. Jön Istenetek, és megszabadít titeket. Milyen csodálatos adventi biztatás. Jön Istenetek, és megszabadít titeket. És így folytatja Ézsaiás: kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. A hitetlenek hittel látni kezdenek, akik nem hallották meg Isten szavát, azok hallani fognak. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve.

Aki nem tudott járni az Isten útján, az ugrándozva tud menni azon. Ujjong a néma nyelve. Aki képtelen volt Istent dicsőíteni, mert nem is ismerte Őt, az ujjongva dicsőíti, és mondja el másoknak, milyen nagy dolgot cselekedett vele az Isten.

Víz fakad - folytatja Ézsaiás - a szomjazó földön, és a gyötrelmes sóhajtozás elmúlik. Jön a mi Istenünk, a Szabadító Isten. A lelkileg szomjazóknak inni ad, és többé nem sóhajtozik az ember, hogy milyen durva és sötét az élet, mert az Isten békessége ott van a szívében. Öröm koszorúzza fejüket örökre.

Ilyen félelem nélküli, örömteli, békességgel teli életre hív minket Isten. Nem mi vagyunk sokszor az okai, hogy nem működik ez a mi számunkra? Mert továbbra is kapaszkodunk dolgokba, megkötöz a félelem, és nem kérünk, és nem hisszük el, hogy van szabadulás. Pedig most is azt mondja Isten, hogy jön Istenetek, a ti Szabadítótok. Leüti, leveri a bilincseket. Fölemeli a lelkünket. Beleárasztja a szívünkbe az Ő békességét és örömét. Ilyen örvendező életre hív minket a mindenható Isten. Ne félj, mert megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy. Megsegítelek, megtartalak, hordozlak téged.

Egyszer azt mondja Mózesnek, hogy nézz vissza az útra: nem én hordoztalak, Mózes? Hosszú, fáradságos, nehéz út volt, de én hordoztalak titeket a pusztában.

Előfordul, hogy pusztaság vesz körül, hogy úgy érezzük, hogy átcsapnak fölöttünk a hullámok, és a tűz megéget. Sokszor mi magunk okozzuk magunknak ezeket a bajokat, de ma mégis azt mondja Isten, hogy ne félj, megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy. A víz nem borít el, és nem süllyedsz el. A tűz nem perzsel meg, és nem éget meg, mert én vagyok a te Istened. Jövök, mint Szabadító Isten, és a lábadat és a szívedet a békesség útjára igazítom.


Imádkozzunk!

Urunk, valóban úgy van az, hogy mi nem ismerjük a békesség útját. Sokszor még a legszorosabb családi közösségen belül sem. De köszönjük, hogy te munkálod a békességet akkor is, ha ebből semmi sem látszik.

Köszönjük, hogy ma reggel is azt ígéred nekünk ezen az adventi vasárnapon: jön a mi Urunk, Istenünk, a mi Szabadítónk, és meglátjuk az Ő szabadítását.

Köszönjük, Urunk, hogy nem romlást tervezel, hanem békességes, jövőt, és a végén megadod nekünk azt, amiben reménykedünk.

Azt is köszönjük, hogy a beléd vetett reménység nem szégyenít meg minket. Így építsd a bizalmat, a hitet, a reménységet, és munkáld bennünk a békességgel teli, félelemmentes, benned hívő életet.

Köszönjük, Urunk, hogy te pont ezért jöttél, hogy igazságod jobbjával támogass minket, s vezérelj minket a félelemmentes élet útján. Maradj velünk, kérünk, és áldj meg bennünket.

Ámen.