PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. március 2.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


AZ IGE SORSA


Alapige:Lk 8,11-15. 18

A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, a gazdagság csábításai és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és gyümölcsöt teremnek állhatatossággal.

Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, ezen a reggelen elsősorban igédért magasztalunk téged. Köszönjük, hogy te a mindenható Úr, ennek a világnak teremtője és irányítója, szóba állsz velünk, nyomorult ember gyermekeiddel.

Köszönjük írott igédet, köszönjük, hogy gondod volt a Bibliára, és megőrizted azt évezredeken át.

Bocsásd meg, ha csukva marad a Bibliánk. Bocsásd meg, ha sokszor csukva marad a szívünk a te igéd, hívásod, ígéreteid előtt. Bocsásd meg, ha sok mindenkinek a véleményére többet adunk, mint a tiedre, vagy talán nem is érdekel bennünket, hogy mi a terved velünk, mit tartasz igaznak és mit hamisnak. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!

Annál inkább köszönjük, Atyánk, hogy most is magad elé engedsz minket. Segíts komolyan vennünk, hogy a te színed előtt állunk most mindnyájan. Köszönjük, hogy te, aki egyedül tudsz rólunk mindent, mégsem vetsz el magadtól, hanem szeretettel fogadsz, sőt szeretettel hívogatsz sokkal közelebb annál, mint ahol most vagyunk.

Köszönjük, hogy közel engedsz magadhoz Jézusért. Köszönjük, hogy az Ő keresztáldozatára nézel, és rajtunk könyörülsz meg.

Segíts most úgy hallgatnunk igédet, mint amit valóban te mondasz nekünk. Legyen ez az ige mindannyiunk számára vigasztalássá, bátorítássá, útmutatássá. Hadd legyen közös tapasztalatunk az, amit most olvastunk, hogy a te igéd világosság, aminek a fényénél lehet tájékozódni, aminek a világosságában megismerhetünk téged, önmagunkat és a feladatainkat.

Könyörgünk hozzád azokért, akik gyászban vannak most. Kérünk, segíts túllátniuk a könnyeiken és az emlékeiken. Hadd lássanak téged, életnek és halálnak diadalmas Urát, aki megígérted a benned hívőknek, hogy örök életet ajándékozol nekik. Hadd tartozzunk mi is ezek közé. Kérünk, hogy a te Szentlelked adjon a mi gyászoló testvéreinknek igazi vigasztalást, békességet és élő reménységet.

Kérünk, ajándékozz meg mindnyájunkat most a veled való találkozás csodájával és a te személyesen hozzánk szóló gyógyító, teremtő igéddel.

Ámen.


Igehirdetés

Március első vasárnapja a protestáns gyülekezetekben hagyományosan a Biblia vasárnapja. Ez azt is jelenti, hogy ilyenkor különösen hálát adunk Istennek az Ő írott igéjéért, a Bibliáért, és megújulunk abban a törekvésünkben, hogy minél többekhez eljuttassuk a Szentírást. A mi iratterjesztésünkben is folyamatosan vásárolható különböző méretű és fordítású Biblia, többféle bibliaolvasó kalauz. Javasolom, hogy kezdjük el ma rendszeresen olvasni az igét. A kalauz abban segít, hogy ahol tegnap abbahagytam, ma ott tudjam folytatni. Némelyikben egy kicsi magyarázat is van, és nagy lehetőség az, hogy mások kezébe is odaadjuk Isten igéjét.

(Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy nincs többféle Biblia. Ezzel a hiedelemmel még az elmúlt napokban is találkoztam. Egyetlen Biblia van, ez a könyv. Ennek meghatározott szövege van. Csak ezt a szöveget, amit eredetileg héberül, illetve görögül írtak, többször lefordították magyarra is. A fordítások között annyi különbség lehet, hogy amit 400 évvel ezelőtt fordítottak, ott azt írták: vala, amit húsz évvel ezelőtt fordítottak, ott meg azt írták: volt. Vagy az egyik azt írta: Isten irgalmas, a másik meg azt: Isten kegyelmes. Aki ráér, vitatkozhat azon, hogy mi a különbség a két szó között. Tartalmi különbség nincs. Nincsenek Bibliák. A Bibliának van sokféle fordítása.)

A Bibliáról több szempontból beszéltünk a közelmúltban. Volt szó arról, hogy mit kell tudnunk a Bibliáról mint könyvről. Volt szó a Szentírás isteni ihletettségéről. Beszéltünk Isten igéjének a természetéről, hogy mi jellemzi azt, miben különbözik az emberi beszédtől. Ma Jézus Krisztus példázata alapján arról szeretnék szólni, hogyan olvashatjuk a Bibliát, és hogyan hallgathatjuk annak a magyarázatát jobb hatásfokkal, vagyis több haszonnal. Mert a legtöbben sokszor olvastuk már a Szentírást, és nem tudnánk megmondani, hány igehirdetést hallgattunk, de hova lettek ezek a bibliai szövegek és igemagyarázatok? Miért nem látszik meg belőlük több az életünkön? Hogyan lehetne hasznosabban forgatnunk Isten igéjét?

Jézus ebben a példázatban az ige sorsáról ad tanítást. Sokféle fogadtatásban részesülhet Isten beszéde, és attól függően lesz hasznos valakinek az életében.

Az ókori földművest állítja elénk Jézus, aki éppen vet. Akkor még nem géppel vetettek, hanem marékkal szórta a vetőmagot a földműves, mégpedig a tavalyi tarlóra. Tehát az ókori földműves nem szántó-vető volt, hanem vető-szántó. Előbb kiszórta a magot, és utána jött a kis faeke, és legfeljebb húsz centi mélyen megforgatta a földet, s így a mag a földbe került.

Így eshetett meg az, amiről Jézus példázatában szó van, hogy az aratás óta többen átgyalogoltak a szántóföldön, rövidítve az útjukat, és kis ösvényeket tapostak ki. Az ilyen letaposott ösvényre is kerülhet mag, miközben szórja a földműves. A palesztinai föld nagyon köves. Volt olyan, hogy úgy tűnt, föld az, de az egy-két centis föld alatt kődarabok voltak, és oda is került mag. A tavalyi gyomok is elszórták a magjukat, az is ott maradt, az is kikelt a gabonával együtt. Így kerülhet a gyomok közé is mag. De voltak tiszta, jó, termékeny részek is, oda is került mag.

A négyféle szántóföldről szóló jézusi példázat azt szemlélteti, hogy többféle fogadtatása lehet Isten igéjének. Tudniillik ezt a példázatot Jézus meg is magyarázza. Azt mondja: a mag az Isten beszéde, és akinek a szívébe belehullik ez a jó mag, vagyis aki befogadja Isten igéjét, abban az kikel, kalászt növel, vagyis kifejti a munkáját. Átalakítja az ilyen ember életét.

Jézus a Máté evangéliuma leírásában még azt is megemlíti, hogy a magvető maga az Isten Fia. Tehát minden igaz igehirdetés végső alanya maga az élő Jézus Krisztus. Ő szólít meg bennünket, amikor idejövünk. Ezzel a tisztelettel jövünk-e? Nem az igehirdetőt kell itt tisztelni, az igehirdető is megalázza magát az Isten Fia előtt, akitől várjuk az életünket formáló igét. De tudatos-e bennünk, hogy itt maga Jézus szólít meg minket, Ő veszi munkába az életünket és akar nekünk ajándékokat adni? Vele lehet itt találkozni. Azért fejezi be a példázat magyarázatát ezzel: "Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok!"

Ő nem azért szól hozzánk, mert beszélhetnékje van, hanem a mi érdekünkben mond életfontosságú információkat. Ezért akiben tudatos, hogy Ő szólít meg, és nekem fontos az, amit mond, az egészen másként fogja hallgatni. Nagy felelősség Bibliát olvasni, igehirdetést hallgatni, és óriási nagy lehetőség.

Ezért fontos: mi lesz az ige sorsa. Milyen talaj a szívünk, amibe belehullik, - vagy csak ráhullik az ige, és soha nem lesz belőle semmi? Hiszen ilyen is van, hogy valaki teljesen érintetlenül megy haza egy istentiszteletről. Oda se figyelt közben, semmire nem emlékszik utólag, hogy miről volt ott szó. Sokszor el vagyunk foglalva a magunk gondjaival, gondolataival, ez is előfordulhat.

Előfordul az, hogy emlékszik rá, az értelmének a felszínéig eljutott, de nem szivárgott le a szívébe. Nem lett belőle cselekedet, életváltozás. Nem végezhette el az ige a maga munkáját, nem engedelmeskedett neki.

Aztán van olyan is - és sokan be tudnánk erről számolni -, hogy valaki hallgat egy igehirdetést, és úgy megy haza: Isten engem megvigasztalt. Másik meg úgy megy haza: most már látom, mit szoktam rendszeresen elrontani. A harmadik meg tanácsot kapott egy nehéz döntéséhez. Ezt fogom tenni, mert Isten ezt mondta nekem. Hogyhogy Isten? Ott egy valaki beszélt, sokszor gyarló módon. No, de ez igaz ám, amit Jézus mond, hogy a magvető az Isten Fia. Aki eleve úgy jön ide: Uram, én tőled szeretnék hallani valamit (mindegy ki megy fel a szószékre), te szólj hozzám! - az sokkal többet visz magával, és az ilyen ember tényleges segítséget kap Istenről újra és újra, amikor olvassa a Bibliáját vagy hallgatja az igehirdetést. -

Ebben a példázatban Jézus egy kicsit elrejtve hangsúlyozza azt a két fontos munkát, amit csak Isten igéje végezhet el mindannyiunk életében. Ez pedig bele van rejtve az első eshetőség magyarázatába, amikor Jézus azt magyarázza, kik hasonlítanak ahhoz, amikor a mag az ösvényre esik és nem lesz belőle semmi.

"Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek."

Vagyis, ha nem ragadja ki a szívükből, akkor megvan a lehetősége annak, hogy hinni fognak és üdvözülnek. Vagyis Isten az Ő beszédével adja nekünk ezt a legnagyobb ajándékot, amit a Szentírás üdvösségnek nevez, és az Ő beszédének a hallgatása közben támad a mi születésünktől fogva hitetlen szívünkben hit. Az ördög azt akarja: ne higgyünk, és ne üdvözüljünk. Isten azonban szeret minket, azt akarja: higgyünk és üdvözüljünk. Ennek érdekében beszélni kezd hozzánk a Biblia mondatain és az igehirdetésen keresztül is.

Mit jelent az üdvösség? Maga a szó azt jelenti: megszabadítás, megmentés, megtartás. Isten minket meg akar szabadítani sok mindennek a halálos öleléséből, és meg akar menteni a bűneink következményétől, az örök szenvedéstől. Erre hív minket, ezért beszél hozzánk. Ezért adta a kezünkbe az Ő igéjét. Aki enged a hívásnak, az megmenekült. És miközben olvassuk vagy hallgatjuk Isten igéjét, aközben éledezni kezd, mintegy magához tér a szívünkben az a lebénult és elcsökevényesedett bizalom Isten iránt, amit a bűneset óta nem használunk, ezért visszafejlődött. Miközben az Istenről szóló hiteles információkat hallgatja valaki, egyszer csak magához tér ez a bizalom, kezd hinni.

Így van megírva a Róm 10,17-ben: "A hit hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából." Eddig még senkivel nem találkoztam, aki e nélkül lett volna hitetlenből hivővé. Valami módon mindig azzal indul el az életünkben ez, és azzal folytatódik, hogy a kezünkbe kerül egy Biblia, vagy egy bibliai részlet, s elkezdjük olvasni. Vagy elhívnak valahova, ahol igehirdetés hangzik, és egyszer csak kinyílik az ember szeme, értelme, szíve, belehull az Isten igéje és elkezd dolgozni. Mert amikor Isten igéjének a természetéről volt szó, láttuk, hogy az energiát fejt ki. Történik valami a befogadott ige nyomán. Átalakít bennünket Isten.

Isten tehát azt akarja, hogy megmeneküljünk, értelmes földi életünk és örök életünk legyen. Azt akarja, hogy újra képesek legyünk kapcsolatba kerülni vele, vagyis higgyünk. Mind e kettő nélkül jövünk a világra, e kettő úgy lehet a miénk, ha Isten igéjét olvassuk és hallgatjuk. Ezért nem mindegy, hogyan hallgatjuk azt.

Röviden fussunk végig ezen a négy lehetőségen, amit Jézus ebben a példázatban említ.

1. Azt mondja: van olyan mag, amelyik az ösvényre esik. Ezek az emberek azok, akik meghallották az igét, de azután eljön az ördög, kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.

Ezek igét hallgató emberek, akiknek a szívébe bekerült az ige, de (teszi hozzá Máté evangélista, mert ő is leírja ezt a példázatot), mivel nem értik, ezért az ördög kiragadja a szívükből. Fontos tehát, hogy értsük azt, amit olvasunk és hallunk, mert másként a felszínen marad, nem kerül be a földbe, csak rajta lesz a földön, és abból nem lesz gyümölcs, nem lesz termés.

Ez két egyszerű kérdést intéz hozzánk. Egyik: megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy értsük azt a bibliai szakaszt, amit elolvastunk? Egyáltalán olvassuk-e, és szoktuk-e érteni? Amit pedig nem értünk, mert természetes, hogy több ilyen is van, ott utánajárunk-e, akarjuk-e érteni? A másik: ha továbbadjuk másoknak, úgy mondjuk-e el, hogy az világos, érthető legyen? Ha például gyerekeknek lehet Isten szeretetéről beszélnünk, akkor az ő nyelvükön ugyanazt az evangéliumot, de érthetően mondjuk-e?

Itt különösen az előbbire térjünk egy kicsit vissza: Értjük-e Isten igéjét és vesszük-e a fáradságot, hogy ha nem értjük, akkor megértsük. Elolvassuk-e többször is, előveszünk-e egy másik fordítást. Aki tud idegen nyelven, idegen nyelvű Bibliát is lehet kapni. Összehasonlítjuk-e azzal és imádkozunk-e közben? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy egyáltalán nem magától értetődő, hogy mi megérthetjük az Isten gondolatait. Maga Isten mondja: nem az én gondolataim a ti gondolataitok. Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én gondolataim a tieteknél. De Ő lehetővé teszi, hogy megérthessük az Ő gondolatait; csak ehhez alázat, nyitottság kell, meg rá kell szánni egy kevés időt is, és venni kell a fáradságot is.

Ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy valóban Isten akar hozzánk szólni a Biblián és az igehirdetésen keresztül. Mert ha ezt valaki komolyan veszi, akkor megbecsüli azt, amit hall, mert megbecsüli azt, aki mondja. Ha tisztelem azt, aki most éppen hozzám beszél, akkor nem zsebre dugott kézzel, fél füllel, kutyafuttából figyelek oda olykor-olykor, hanem amikor ő mondani akar nekem valamit, mindent félreteszek, és csak őreá figyelek, mert tisztelem őt.

Ne játsszuk meg a vallásos rendes embert, hogyha minket egész héten nem is érdekel, hogy Isten mit akar nekünk mondani. Az azt jelenti, hogy semmire sem becsüljük Őt. Lehet, hogy másoknak a tanácsát kikérjük. Akinek a Bibliája csukva marad, az azt jelenti, hogy nem tiszteli Istent, nem érdekli, mit akar mondani. Aki tiszteli Őt, és aki tisztában azzal, hogy életfontosságú igazságokat mond nekünk, az viszont mindenek elé - sokszor a napi programja elé - odahelyezi, rászánja az időt. Nem két perc alatt fog átfutni néhány mondatot, amire már akkor sem emlékszik, mire becsukja a Bibliát, hanem odafigyel és kéri is: Uram, engedd, hogy megértsek most valamit abból, amit te az én érdekemben mondani akarsz. Ellenkező esetben útfélre került mag lesz, aminek nem lesz gyümölcse.

2. A másik, amit említ Jézus: ami a kövek közé esik. Ott meg az volt a baj, hogy a vékony földrétegbe belehullva hamar kikelt a mag, de alatta kövek voltak, és a nappali hőségben átmelegedett a föld alatti kő is, és egész éjszaka, mint a cserépkályha, ontotta magából a meleget. Szegény kis növény nem tudott magához térni éjszaka sem, amikor hűvösebb volt, egyszerűen megfőtt, megperzselte a gyökerét az átmelegedett kő. Legfeljebb akkor maradhatott volna életben, ha áttör ezen a köves rétegen, és lejjebb talál nedvességet. Ehhez már az ige munkája kell, hogy valakiben ez megtörténjék.

Azt mondja Jézus: Ezek az emberek azok, akik hallották az igét, örömmel fogadták, de nem gyökerezik meg bennük. Ezek egy ideig hisznek, amikor azonban szenvedést jelent hívőnek lenni, akkor elpártolnak.

Nem gyökerezik meg bennük. Az előbbinél az volt a baj: nem érti, ezért kikaphatja az ördög, itt meg az a baj: nem vállalja. Csal egy ideig, amíg az kényelmes. Csendeshéten vagyunk, hívők között, ott könnyű, sőt egyenesen kívánatos hívőnek lenni vagy látszani, de hazamegyünk a nem hívő rokonok közé, a még kevésbé hívő munkatársak és osztálytársak közé, és akkor mi lesz? Vállalja-e valaki akkor is Jézust és az Ő igéjét, amikor emiatt megszólják, vagy komolyabb hátratételt is szenved?

Olvastam egy egyháztörténeti munkában, hogy a Domitianus-féle keresztyénüldözés idején, az I. század végén történt, amikor a keresztyének már a földalatti temetkezési helyekre szorultak istentiszteleteikkel, hogy istentiszteletet tartottak egy ilyen helyen, és beállított egy szakasz római katona. Végünk van. Mindenki számolt vele, innen visznek az oroszlánok elé, mert az volt akkor a szokás, hogy aki keresztyénnek vallja magát, cirkuszokban, a nagy publikum szemeláttára kiéheztetett oroszlánokkal tépették szét őket. A szakasz vezetője azt mondta: aki keresztyén ide, ebbe a sarokba, a többiek szabadon elvonulhatnak. Egy ideig nem mozdult senki, aztán egyik is megindul a kijárat felé, a másik is, harmadik is. Elmennek néhányan, a többiek ott maradnak. Mire a szakasz vezetője: most, hogy magunk között vagyunk testvérek, mert mi is keresztyének vagyunk, szeretnénk titeket tájékoztatni, hogy hol és mikor várható a következő üldözés. Lehetőleg ne tegyétek ki magatokat életveszélynek.

Nos, akik kimentek, azok, akik hallgatták az igét, de a köves helyre esett. Amíg semmibe nem kerül, addig ott vagyok a többiek között. Amikor már áldozatot kellene hozni, vagy hátratételt kell miatta szenvedni, akkor már nem. Erre mondta azt valaki, hogy aki félig Jézusé, de félig a világé marad, az egészen az ördögé. Erre mondja Jézus: csak egy ideig hisznek. Lelkesedni könnyű, de a lelkesedés nem elkötelezettség. Jézus neki elkötelezett tanítványokat vár.

3. A harmadik eshetőség, hogy a gyomok közé esik. Még meg is nevezi a gyomokat: a világ gondja, a gazdagság csábítása és az érzéki gyönyörök megfojtják az igét.

Aki járt már sűrű erdőben, megfigyelhette, hogyan felnyurgulnak a fák. Hosszú, vékony törzsük van, mert egymás fölé törekednek a lombjukkal, hogy fényt és teret biztosítsanak maguknak. Kegyetlen verseny folyik az életért. Kegyetlen verseny folyik lelki-szellemi téren is. Ezek az emberek is hallgatják az igét, be is fogadták. Már el is indul az életváltozás bennük, sok jót elvégez Isten igéje, de akkor aktivizálódik az ellenség. Támadnak kételyek, kapnak megjegyzéseket, megszólal a velünk született tagadás, tudományos mezbe öltöztetett, áltudományos teóriákkal találkozunk, meg nap mint nap hallani kell: hol élsz te? Ma is ilyen régi törvényekhez akarsz igazodni? Nem lesz így belőled semmi. - Sokszor a kedves szülők mondják ezt a hitre jutott gyermekeiknek. Elindul a harc, és itt van ez a kemény, kegyetlen kifejezés: megfojtják az igét. Kioltanak egy életet, az új életet, ami elkezdődött a hívőben.

Isten arra biztat minket: nem kell engednünk ezeknek a támadásoknak. Támadások mindig lesznek, de lehet győzni felettük. Aki tudja, hogy a győztes, Jézus oldalán áll, az meg is nyeri a harcot. Egy dolog fontos itt. Hadd idézzem Illyés Gyulát, ő ugyan ezt a házastársi hűségről írta, de a Jézushoz való hűségre is érvényes.

"Mer nékem is a vakító veszélyben
A hűség daca volt a menedékem."

Akiben ott van ez a szent dac, ez az átgondolt eltökéltség, hogy amit az én Uram mondott, az igaz, számomra az életet Őmaga jelenti, akkor Őhozzá minden körülmények között ragaszkodom. Mondjon ki mit akar, történjék velem, ami történik, ezen nem óhajtok változtatni. Ő engem elfogadott, ez nekem az élet, Őérte bármit kész vagyok vállalni. Könnyű ezt elmondani, és adott esetben nehéz megvalósítani. De aki ettől nem tágít, az a hűség dacával ragaszkodhat Jézushoz. Közben tapasztaljuk, meg utána mindig látjuk, hogy nem a mi nagy ragaszkodásunk tartott meg minket, hanem Ő. De fontos, hogy mi is kapaszkodjunk.

4. A negyedik: azért a jó földbe is hullik mag. Erről mit olvasunk? "Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és gyümölcsöt teremnek állhatatossággal."

Hallgatják, értik is, befogadják, és a többit az ige végzi el bennük. Gyümölcsöt terem. Hiszen gyümölcsöt nem lehet csinálni, az magától jön ki, belülről, a fából. És a Lélek gyümölcse is magától, a Lélek munkája nyomán terem a hívő ember életében.

Talán megfigyeltük, hogy az első három esetben egy ellentétes kötőszó: a de szerepelt. Hallgatja az igét, de kikapja az ördög és nem lesz belőle semmi. Örömmel fogadja, de amikor baj van miatta, nem vállalja. Hallgatják az igét, de amikor elmennek, az élet gondja, gazdagsága megfojtja az igét. Negyedszer pedig egy és van, amelyik összeköt, amelyik a folyamatosságra utal. Hallgatom, megértem, befogadtam, és egyszer csak - én csodálkozom talán a legjobban - gyümölcsöt terem.

A gyümölcsnek három jelentése van az Újszövetségben. Jelenti a megváltozott életet: a Lélek gyümölcse; jelenti a Jézusról való bizonyságtételt: az ajkak gyümölcsei (így nevezi a Zsidókhoz írt levél); és Pál apostol leveleiben gyakran előfordul, hogy jelenti mindazokat a jó cselekedeteket, amiket mint hívő ember, Isten indítására végez valaki. Ő maga nem is tartja számon, ez lesz neki a természetes. A megváltozott élet, a Jézusról való bizonyságtétel másoknak, másokért érzett felelősség a szeretet jegyében, és azok a jó cselekedetek, amiket már Isten szavára végzünk.

Ennek a feltétele az: ne legyen bennünk ellenállás az igével szemben. A teljes belső azonosulásra utal ez az és. Hallottam és azt feltétel nélkül igaznak fogadom el, mert tudom, hogy ki mondta. És már el is kezdem cselekedni, engedek neki.

Ahogy Jézus a János 15-ben mondja: ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, sok gyümölcsöt fogtok teremni.

Van tehát, aki nem érti, nem is akarja érteni, nem strapálja magát, hiába hallgatta. Van, aki befogadta, de nem vállalja és ezért sose tapasztalja meg az ige erejét. Abbamarad, ami elkezdődött egy ideig. Van, akinek az életében a gyomok erősebbek, és ő maga nem táplálkozik, hogy a gyom fölé nőjön és legyőzze azokat, és a szép kezdet után nem lesz gyümölcstermés. És van, aki hallgatja, igyekszik egyre jobban érteni. Amit megértett, azt cselekszi is, és megjelennek a gyümölcsök, és gazdagítani tud másokat is. -

A gyümölcsök közül egy valamire szeretnék most még utalni, ez mintegy függeléke ennek az igemagyarázatnak, de úgy tapasztalom, hogy sok hívő ember fejében nincs helyén ez a kérdés, pedig a Biblia világosan ír róla.

Az a tapasztalat, hogy aki engedelmesen hallgat Isten igéjére és dolgozik benne az ige, és egyre inkább megváltozik az élete, az ilyen emberek feltétlenül rácsodálkoznak előbb-utóbb arra a közösségre, amiben élnek, és elkezdik azt szeretni, elkezdenek szolgálni annak. Többször hallottam már, hogy valaki, akinek kinyílt a szíve Isten igéje előtt, ilyeneket mondott: most jöttem rá, milyen kedves házastársam van nekem, pedig ráuntam, sok rosszat mondtam róla, semmit nem vártam a házasságunktól, de a házasság nagyon jó intézmény ám. Akár kiselőadást tart róla a legfrissebb élményei alapján. Lehet, hogy évtizedek óta együtt vannak. Kinyílt a szeme. Kinyílik a szeme sokszor fiataloknak is a család értékére, és elkezdik javítani a hibákat, és munkálkodni azon, hogy legyünk mi igazán család, ne csak több együttlakó albérlő társasága.

Ugyanígy nyílik ki sok embernek a szeme arra, hogy hiszen én egy népnek a tagja vagyok. Beletartozom egy nagyobb közösségbe is, nekem van hazám. Nemcsak szülőanyám, hanem szülőhazám is van. Én ezt addig nem szerettem, pedig tehetek is érte valamit. És amit tehetek érte, azt elkezdem végezni.

Azért érdemes ezt megemlíteni, mert sok hívő ember is úgy van, hogy amikor valaki beszámol arról, hogy ő szereti a népét, netalán jobban szereti, mint a többi népet, akkor ezt illetlen megjegyzésnek találják. Ezt magyarázni kell. Emiatt mentegetőzni kell. Ez ugyanaz a torzulás a gondolkozásunkon, mint amikor lassan már mentegetőzni kell, ha valakiről kiderül, hogy egész életében csak a feleségével élt szexuális életet. Ez lassan már szégyen, abnormális, holott ez az Isten rendje. Nem itt tartanánk, ha ezt komolyan vennénk. Ez a kívánatos, ettől lenne boldog, ettől is boldog lenne minden házasság és család és egy nemzet.

Ne kelljen bocsánatot kérnem azért, hogy az édesanyámat jobban szeretem, mint a többi idős nénit. Ha egy csoport asszony együtt áll, azokat ismeretlenül is mind tiszteletem, és szeretem, még ha köztük van az ellenségem: őt is, ha hívő ember vagyok. De ha köztük van az anyám vagy a feleségem, csak őt fogom megcsókolni. A pozitív diszkrimináció itt egészen magától értetődő. És a Biblia is ezt tanítja.

Aki megnézi, hogy Jézus hogyan vélekedett ezekről a kérdésekről, láthatja, hogy Ő mindannyiunkat, minket, pogányokat is nagyon szeretett, és az evangéliumot mindenkinek hirdette, de elsősorban az Ő népét szerette.

Pál apostol, a pogányok apostola személyválogatás nélkül mindenkit beterelgetett volna, ha lehetett volna, az Isten országába, de elsősorban a maga népéért érzett felelősséget. Ez tehát olyan gyümölcs, ami nem jó, ha hiányzik egy hívő ember életéből. Ezt nem kell szégyellni, nem kell magyarázni. Emiatt nem szabad mentegetőzni.

Az viszont bűn, ha egy ilyen közömbös, cserzett lelkűvé vált társadalomban, amiben élünk, hiányzik ez a szeretet és felelősség egy hívő ember életéből. Ebből az is következik egyebek között, hogy ha valamit tehetünk a mi népünk jövőjéért, jobblétéért, akkor azt megtesszük.

Persze könnyebb otthon maradni és ülni a fotelben. Sokkal fárasztóbb tájékozódni, hogy mi is lenne ennek a népnek a javára, meg gondolkozni. Gondolkozni néha nagyon fárasztó, és sokkal fárasztóbb döntést hozni, azért a felelősséget vállalni, s utána hallgatni azoknak a megjegyzéseit, akik másként gondolják. De ha valaki arra vágyik, hogy ott legyen a szívében ez a fajta szeretet, ha valaki felelősen gondolkozó keresztyénként akar élni, ha valaki gyümölcsöket akar teremni, az kezdje el olvasni a Bibliáját naponta, és úgy hallgassa az igehirdetést, mint amit maga Isten akar személy szerint nekünk mondani annak érdekében, hogy sokkal hasznosabb tagjai legyünk egy családnak, egy munkatársi közösségnek, és ennek a sokat szenvedett nemzetnek.

Ezért summázza Jézus a magvető példázatát ezzel a mondattal: "Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok!" Mert mindnyájan eljuthatunk ide: akiknél a jó földbe esett a mag, igaz és jó szívvel hallgatják, megtartják és gyümölcsöt teremnek állhatatossággal.

Van egy szép énekünk, amelyik szó szerint ezért imádkozik, jó lenne, ha ezt most tényleg imádkoznánk:

Szakaszd el hát most is szívünket,
Minden érzésünket
A sok hiábavalóságtól,
E csalárd világtól,
Hogy az igének hallgatói,
Legyünk megtartói;
Mely szívünkben gyökeret verjen,
Gyümölcsöt teremjen.
(377,3 dicséret)


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, valljuk, hogy mindaz, ami szép és jó az életünkben, a te igédnek áldott munkája. Hálásan köszönjük ezt neked. Köszönjük, hogy ez csak a kezdet, mert te egészen újjá tudsz teremteni bennünket. Te mindazzal meg tudsz ajándékozni, amire szükségünk van ebben az életben és az örökkévalóságban, a te teremtő igéd által. Annál inkább szégyelljük magunkat, Atyánk, amikor nem érdeklődünk igéd után. Bocsásd meg, amikor elengedtük a fülünk mellett. Bocsásd meg, amikor tudva engedetlenkedtünk neki. Bocsásd meg, amikor nem is érdekel, hogy mi lenne a te akaratod velünk. Támassz a szívünkben egészséges szomjúságot a te igédnek az élő vize után, és add azt nekünk gazdagon. Add, hogy ne hiába olvassuk, és ne hiába hallgassuk. Valóban hadd legyen ez igaz: a szívünkben gyökeret ver és gyümölcsöt terem. Kérünk, hadd tudjuk másoknak nagy szeretettel továbbadni igédet. Úgy is, hogy eléjük éljük, milyen az az új élet, amit kiformálsz a te beszédeddel, és úgy is, hogy adod a te igéidet a mi szánkba, és tudunk helyén mondott igével vigasztalni, bátorítani, szeretettel inteni. Kérünk, segíts minket előbbre lépni e tekintetben. Könyörgünk azokért, akik még soha nem hallottak a te szeretetedről. Erősítsd és áldd meg azokat, akik olyanoknak hirdetik, akik eddig távol voltak tőled. Vedd körül a te védelmeddel azokat, akik a te igédért és szent nevedért készek szenvedéseket is vállalni.

Ámen.