PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. július 31.
(vasárnap)

Horváth Géza


A JÓ PÁSZTOR


Alapige: Jn 10,14

Én vagyok a jó Pásztor...


Imádkozzunk!

Ég és föld teremtő Ura, Jézus Krisztus által mennyei Atyánk, meghódol lelkünk előtted, nagy felség, és dicsőítjük a te háromszor szent nevedet, mert örökkévaló Isten vagy.

Köszönjük hűségedet, amely minden nap meg-megújul. Valljuk, hogy nagy a te hűséged a mi minden hűtlenségünk ellenére is. Valljuk, hogy te vagy a szeretet és a jóság. Valljuk, hogy te vagy az, aki vezetsz életünk végéig.

Köszönjük, ha megismerhettünk téged, és ha felismertük benned, Urunk, életünk szabadító Urát.

Magasztalunk, hogy te vagy a jó pásztor, Úr Jézus Krisztus.

Köszönjük ezeket az igéket, amit a napokban olvastunk kalauzunk szerint. Áldunk téged, hogy úgy jössz felénk azzal a kimondhatatlan szeretettel, amellyel bűnösöket menteni akarsz, a megmentetteket megtartani akarod, és jó legelőkre vinni.

Köszönjük a mögöttünk levő hetet. Te látod, Urunk, hogy mennyi volt benne az igaz, a tiszta, a szép; s mennyi volt a haszontalanság, a bűn, a vétek, a mulasztás.

Kérünk, Urunk, tisztíts meg bennünket. Kérünk, hogy úgy járuljunk eléd, azzal a teljes bizonyossággal, hogy aki őszintén vallja bűnét, aki úgy jön hozzád, hogy te vagy az irgalomnak Atyja, azt te el nem küldöd, ki nem veted, hanem megbocsátod bűneit.

Köszönjük, hogy az elmúlt hét napjaiban is mindig a te gondoskodó szeretetedet tapasztalhattuk. Hordoztad betegeinket, kiárasztottad Lelkedet a csendesheteken. Áldunk, hogy áldást vehettek mindazok, akik az ige fölé őszinte szívvel hajoltak.

Köszönjük, hogy egybegyűjtöttél most bennünket, Atyánk, istentiszteletre. Köszönjük a terített asztal gazdagságát és áldását. Köszönjük, hogy ez a Golgotára mutat, Jézus Krisztus halálára, hogy Ő olyan pásztor, aki élete árán is megvédi a juhokat, s életet ad nekik, hogy bőségben éljenek.

Irányítsd most figyelmünket igédre. Kérünk, ne legyen semmi gát, kegyelmed mit ne törne át.

Ámen.


Igehirdetés

Akik a bibliaolvasó kalauz szerint olvassák a János evangéliumát, többször találkoznak Jézus Krisztusnak azzal a kijelentésével: Én vagyok... Csak János írja le ezeket az ú. n. "Én vagyok" igéket, amelyeket Jézus Krisztus önmagáról mond: Én vagyok az élet kenyere. Az ötezer ember jóllakik, de Jézus Krisztus önmagára irányítja a figyelmet, hogy aki viszont nemcsak kenyérrel akar élni, annak én vagyok az élet kenyere.

Én vagyok az ajtó. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Én vagyok a feltámadás és az élet. Én vagyok a szőlőtő. S talán ezek közül az "én vagyok" igék közül az egyik legismertebb, amivel sokan már a gyermekórákon is találkoztunk, ez a kijelentés, amikor az Úr Jézus azt mondja önmagáról: Én vagyok a jó Pásztor.

Ebből az igéből tulajdonképpen csak az a-betűt kellene kiemelni. Ennek a névelőnek, amely nyilván a magyar nyelvünkben nemcsak a, hanem az - Én vagyok az ajtó. Én vagyok az út. Én vagyok a jó pásztor, a szőlőtő - hat jelentése van a számunkra. Ebből is láthatjuk, hogy ha valami igévé lesz, az milyen gazdag lehet a számunkra.

Amikor Jézus Krisztus azt mondja: én vagyok a jó Pásztor, nem arról beszél, hogy én jó pásztor vagyok, mert az is igaz lenne. Jézus nem arról beszél, hogy én ajtó vagyok, hogy szőlőtő vagyok, igazság vagyok, feltámadás vagyok, élet vagyok, hanem Jézus arról beszél: Én vagyok a jó pásztor. Én vagyok a feltámadás. Én vagyok az ajtó.

Miért van ez így, mi ennek a gazdag üzenete a számunkra, hogy Jézus Krisztus így irányítja önmagára a figyelmünket ezen a vasárnapon is? Mit jelent számunkra ez a betű, amit a kisiskolások először tanulnak meg, és amely itt áll előttünk a mai igében? Ez Jézus Krisztusnak kizárólagos megváltói munkáját jelenti.

Hiszen amikor ezt olvassuk: én vagyok a jó pásztor, akkor ebben az van, hogy nincs más jó pásztor. Nem azt mondja Jézus Krisztus, hogy én is egy jó pásztor vagyok, hanem azt: én vagyok a jó pásztor. Amikor azt mondja nekünk: én vagyok az ajtó, akkor nem azt mondja: én is egy ajtó vagyok, amin keresztül Isten elé mehetsz, hanem azt mondja: én vagyok az ajtó, vagyis csak rajtam keresztül lehet menni az Istenhez, az Atyához.

Vannak vallások, vannak szekták, vannak irányzatok, amelyek azt mondják nekünk, hogy el lehet jutni az Istenhez sokféleképpen. Vannak, akik azt mondják: minden út az Istenhez vezet. Különféle szokások, törvények megtartásával, előírások cselekvésével, valamilyen cselekedeteddel te Isten elé tudsz jutni. Jézus Krisztus azt mondja: Én vagyok az ajtó. Aki Istenhez akar menni, az csak rajtam keresztül teheti.

Van ilyen jelentése azoknak a templomoknak is, amelyeknek csak egy bejárata van. (Előírás, hogy ahol ilyen sokan vannak, ott több ajtónak kell lenni. Nem is a bejövetel miatt, hanem a kimenetel miatt.) De olyan szép az, amikor egy ajtó van, mert annak is van jelentése. Aki be akar menni a templomba, aki az Isten közelébe akar jönni, annak azon az ajtón kell bemennie. Amiket mások mondanak, azok csak elképzelt kiskapuk, amelyeket emberek csalafintasága, okoskodása, bölcsessége ad eléd, de az az ajtó, amin keresztül az Atyához juthatsz, az csak Jézus Krisztus.

Így mondja az ige: "Nincs üdvösség senki másban és nem is adatott az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk", és nincs szebb nép földön, égen - énekeljük - csak Jézus szent neve. Ez a név, amelyre egykor minden térd meghajol: mennyeieké, földieké és föld alattiaké. Nincs más ajtó. Nincs más út. Én vagyok az út. - És nem azt mondja Jézus Krisztus, hogy én is egy út vagyok az Atyához, egy lehetőség vagyok, egy felkínált dolog vagyok, hanem azt mondja: én vagyok az egyetlen.

Az előző szolgálati helyem földrajzi fekvése miatt sokat szolgáltam az ukrán és román határ közeli falvakban. Egy-egy evangelizációs héten, amikor este hazamentem, akkor a Tisza-hídon mindig megállított a rendőrség vagy határőrség. Amikor másokat is vittem magammal, megkérdezték: miért vannak itt mindig rendőrök, miért állítanak meg bennünket minden este? Azt mondtam: azért, mert aki külföldről be akar jönni, annak a Tisza-hídon át kell mennie. Máshol nem mehet. Illegálisan mehet itt-ott. Lehet a sötétben bujkálni, de aki át akar jönni a Tiszán, annak a hídon kell átmennie.

Ez az ige azt hirdeti nekünk: aki Isten elé akar járulni, hinnie kell, hogy Ő létezik - mondja a Zsidókhoz írt levél. De tudnia kell azt, hogy ez csak Jézus Krisztusért, és csak Jézus Krisztuson keresztül lehetséges.

Régi énekkarok énekelték azt a csodálatos éneket a dicső Golgotáról. Lehet, hogy az idősebbek közül többen emlékeznek néhány sorára: nem díszlik annak ormán sem magas fenyő, sem óriási bérc nincs, de a legnagyobb csodát találjuk: egy kereszt áll fából, s rajta az Isten Fia. És ennek a befejező sora így hangzik: "Egy út vezet a mennybe, s az a Golgotán visz át." Nem sok út, nem sokféle út vezet a mennybe, csak egy út, és az átvisz a Golgotán. Ezért, aki Istenhez akar jönni, nem tudja kikerülni a Golgotát. Nem tudja kikerülni az Úr Jézus sebeit, nem tudja kikerülni a drága vért, és nem tudja kikerülni azt, hogy egyedül az Ő szent vére az, ami bűnt fedez, ami tisztára mossa ruhánk.

Jézus Krisztus kizárólagos szabadító a számunkra.

A második, amiről beszél nekünk az, hogy én vagyok a jó pásztor, az az, hogy Jézus Krisztusban teljesedett be Istennek minden ígérete. Őbenne lett Istennek minden szava az emberiséghez, hozzád és hozzám, és minden kor emberéhez, igenné és ámenné.

Miért mondjuk ezt? Mert az Ezékiel könyve 34. fejezetében a mi mennyei Atyánk arról panaszkodik, hogy hűtlenek a pásztorok. Izráel vénei, lelki vezetői hűtlenné lettek, mert önmagukat legeltették, mert önmaguk körül forogtak, és elhanyagolták a nyájat. Ezt mondja a mi mennyei Édesatyánk: Ő ezeket a hűtlen pásztorokat eltávolítja:

"Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak... Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein... Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, s gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok, úgy legeltetem őket, ahogy kell."

Isten kézbe veszi az Ő nyájának pásztorolását. Nem adja oda másnak. Odaadta, de csalódott a pásztorokban, mert béresek voltak nem pásztorok. A juhok nem tulajdonaik, és ezért azt mondja az Atya: majd én magam...

És amikor Jézus Krisztus a tanítványok elé áll, amikor odaáll az egyház elé, és azt mondja: Én vagyok a jó pásztor, akkor beteljesedik a több száz éves prófécia: majd én magam keresem meg az én juhaimat - és eljön a jó Pásztor, aki megkeresi és megmenti azt, ami elveszett, akinek kedves az ő juha. Eljön, hogy megkeresse, visszahozza, bekötözze, meggyógyítsa, ölébe vegye. Istennek ígérete benne teljesedik ki.

A harmadik, amiről ez az ige beszél nekünk: Én vagyok a jó pásztor, az az, hogy így tehát az Atya és Jézus Krisztus egy. Amikor Jézus megjelent ezen a földön, akkor megjelent az Atya. Amikor Jézus Krisztus azt mondta: aki engem látott, látta az Atyát. Amikor azt mondja a mennyei Atya, hogy én magam keresem meg juhaimat, akkor nem valaki másra, hanem Jézusra bízza a juhait. Amikor Jézusra bízza az egyházat, a gyülekezetet, vezetőt és vezetettet egyaránt, öreget és fiatalt, egészségest és beteget, nyomorúságban lévőt és örvendező szívűt, akkor maga az Isten pásztorol téged.

Ezt 325-ben már a mi atyáink lefektették a niceai zsinaton. Már ott probléma volt ez a kérdés. Ezen a zsinaton kimondták és megfogalmazták a niceai hitvallást, hogy Jézus Krisztus egylényegű az Atyával. Nem hasonló hozzá, hanem az igaz Istenből való igaz Isten, és a világosságból való igaz Világosság. Ő az Isten lénye maga - énekeljük -, arcának tündöklő mása. A te Urad maga az élő Isten. Nem adja oda másnak a nyájat, mert olyan drága neki. Ő maga végzi a pásztori feladatot, a gyógyítást és a legeltetést.

Negyedszer arról beszél nekünk ez az ige, hogy mi a pásztor feladata? Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor három dolgot mond önmagáról. Először: én a juhaimat kivezetem, másodszor: elvezetem, harmadszor: bevezetem.

Így volt és így van ez ma is. És ebben a három szóban, hogy a jó pásztor kivezeti a juhait, elvezeti őket, bevezeti őket - ebben benne van a hívő élet minden öröme és minden gazdagsága.

Mit is jelent: kivezeti őket? Erre megint csak Ő képes kivezetni. Honnan vezeti ki őket? A bűn sarából, az engedetlenség mélységéből, az elveszett állapotból, a megkötözöttségből, a rabtartó rabságából. Erre senki más nem képes. Ezért Jézus Krisztus a jó pásztor. Erre ember nem képes.

Amikor nekünk, lelkészeknek, valaki azt mondja: tessék rajtam segíteni, én azt mondom: én nem tudok segíteni, de azt tudom, hogy rajtam ki segített. Ha akarja, elmondom, hogy rajtam ki könyörült, ki segített. De te sem tudsz senkin segíteni. Hiába ajánlod fel a segítségedet, mert senki más nem képes arra, hogy kivezessen bennünket abból a halott állapotból, abból a lelkileg halott állapotból, amiben vagyunk. De ha Ő szól, akkor biztos, hogy kivezet.

Ha Ő kézen fog, akkor kihoz mindenünnen. Olyan helyekről, ahonnan nem is gondolnánk, fel sem tételezzük, Isten kihozza az övéit. Kihozza a pogányságból, a hamis vallásosságból. Kihozza az övéit bármilyen más vallásból, ahol nem Jézus Krisztus az Úr és Király. Kihozza az övéit az ateizmusból, mert ahol Jézus Krisztus azt mondja: kövess engem, ott az ember feláll és követi Őt. Kivezette Lévit, aki a vámszedő asztalnál van. Már szürkék az ujjbegyei a pénzszámolástól, s egyszer megáll a legnagyobb kincs előtte és azt mondja: kövess engem. És Lévinek fel kell állnia, mert be kell teljesednie az Isten szavának, hogy kivezetem az én juhaimat.

Amikor megáll a fügefa alatt és azt mondja: Zákeus, hamar szállj alá. Vagy nemrégen olvastuk, amikor Nátánael odamegy Jézushoz és csodálkozik, hogy honnan ismeri. Már a fügefa alatt is láttalak. Tudja, hogy mi van a gondolataiban, a szívében. Tudja, hogy Nátánael törvénytisztelő, törvénytudó és törvénymegtartó ember, de ki kell jönnie Nátánealnak is az előírások és a vallásos szokások sokaságából az életre, és Jézus kivezeti. Kivezeti az övéit, kivezeti az Ő juhait.

Bizony nagy kérdés, hogy ha Jézus Krisztus kivezet, te nem akarsz-e ott maradni, ahol voltál? Vajon nem sírsz-e úgy, mint Izráel népe, akit kivezetett az Isten felhő, és tűzoszlopban és ők visszasírták Egyiptomot, mert ott volt uborka, hagyma. Hogy itt hullnak a fürjek, hogy itt mindennap manna hullik - jaj, de az uborka, meg a hagyma... És voltak, akik nem akartak kijönni.

Van ilyen, hogy valaki nem akar kijönni? Vigyázz! Ha Jézus szólít, jöjj ki, akkor ki kell jönni. És kijön a negyednapos hulla, Lázár, mert Jézus Krisztus odaszól a sírba: gyere ki. És kijön a harmincnyolc éve beteg, kijön a vérfolyásos asszony, és kijön a házasságtörő nő, kijön a samáriai asszony és kijöttél te és én is, azért, mert Jézus Krisztus szólt, mert Ő a jó Pásztor, és Ő ismeri az övéit, nevükön szólítja őket. Ez az, amikor Jézus Krisztus néven szólít téged.

Csütörtök este idéztem azt az igét, amikor a feltámadott Krisztus megszólítja Mária Magdalénát. Odahajol hozzá és megszólítja. Mikor hajolt hozzád Jézus? Tudod-e, hogy megszólít? Tudod-e, hogy szemei olyanok, mint a tűzláng - ahogy a Jelenések könyve írja. Vallod-e: igen, Uram, "te előled elrejtenem semmit sem lehet. Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka súlyt, vedd le rólam, ó, Úristen, vedd le ezt a súlyt." - Ki akar vezetni téged Jézus Krisztus. Kézen akar fogni, mert ismer téged. Olyan drága vagy neki. Olyan drága vagy előtte. A neveden szólít.

Néhány héttel ezelőtt egy hivatalban jártam egy ügyet intézni, és a nevet akartam mondani. Azt mondja az ügyintéző: csak az adószámot mondja, a névre nem vagyunk kíváncsiak. Bemegyek egy másik hivatalba, ott meg a TAJ-számot kérik. Így vagyunk számon tartva.

Az ég és föld teremtő Ura azt mondja: név szerint ismerlek téged. Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak téged, az enyém vagy. Megindító, hatalmas szeretet.

Az ötödik, hogy a jó Pásztor elvezeti az övéit. Nemcsak kihozza. Nem úgy van, hogy Jézus Krisztus kihoz, aztán otthagy, csinálj, amit akarsz. Jézus garanciát vállal, és ígéretet tesz arra, hogy vezetni is fog. Mit jelent számunkra ez a vezetés? A legfontosabb, amit Ezékiel is ír és a János 10-ben is olvasunk: legeltetem őket.

A héten egyik híradóban valaki látta-e, amikor egy kutyatelep tulajdonosa nem etette a kutyákat és ezek a csonttá soványodott kutyák, amelyek se vizet, se enni nem kaptak, némelyik már hetek vagy hónapok óta, elpusztultak. Az ilyen nem jó gazda, az ilyen nem jó pásztor. Régen falun a gazdákat aszerint ítélték meg, hogy milyenek a jószágok: kövérek-? Miért? Azért, mert akinek szép jószágai voltak, tiszták, kövérek voltak, arra azt mondták: igen, ez szereti az állatokat. Legelteti őket.

Milyen csodálatos, hogy nekünk olyan pásztorunk lehet, aki nem engedi, hogy éhezzél. Mit mond a 23. zsoltár? "Füves legelőkre visz engem, csendes vizekhez terelget engem." Amire igazán szükségem van, azt biztosítja a számomra.

Jézus Krisztus a jó pásztor. Senki más nem tud legeltetni. Senki más nem tudja adni azt, ami kell, amire szükségünk van.

Bizonyára látják azokat a természeti filmeket, amelyek az állatok életét mutatták be. Figyelem azokat a vadállatokat, amelyek a sztyeppén vannak. Nekik nincs pásztoruk, ők "szabadok". Figyeljük meg a zebrákat, antilopokat, bármilyen állatot, a fülük hegyes és állandóan hallgatóznak, milyen nesz jön feléjük. A szemük állandóan riadtan néz a messzeségbe, hogy mikor tűnik elő leopárd, gepárd vagy valamilyen ragadozó. Az orruk pedig állandóan a levegőt szimatolja, hogy a szél hoz-e feléjük vadállat szagot.

Nem tudom, látott-e valaki legelésző bárányokat? Ott ilyeneket nem látunk. Miért nem figyelnek a szagokra, hangokra? Azért, mert van pásztoruk, és elég, ha ő figyel. És a juhok, mintha tudnák, hogy ha Ő a mi pásztorunk, mi rábízhatjuk magunkat. Ő gondoz, vezet bennünket, gondoskodik rólunk. Mert gondja van reájuk.

Ezért a 265. dicséret szavával, ha valakinek Jézus Krisztus a pásztora, akkor "hagyd az Úr Istenre te minden utadat. Ő megcselekszi vélünk végre azt, ami jó. Ösvényünk erőssége, te vagy, Mindenható!"

És végül a hatodik: a jó pásztor beviszi az övéit. Nemcsak kihozza valahonnan, nemcsak vezeti, gondozza, ápolja egy életen keresztül, hanem azt olvassuk Ezékielnél: beviszi a saját földjükre. Mit jelent ez? Úgy értettem meg, hogy beviszi őket az otthonukba. Mit jelent számunkra az otthon? Azt jelenti: ahol jó lenni, ahol tárgyaim vannak, ahol elfoglalom magam, ahol szeretek lenni, mert békességben vagyok.

Tapasztaltam sokszor időseknél, hogy nem akarták otthagyni az otthonukat, hanem ott akartak meghalni, mert annyira szerették azt, ahol egy egész életen át éltek. Ezt jelenti számunkra az otthon, ahol igazán otthon vagyok. A jó Pásztor azt ígéri: otthont biztosít a számodra. Ez az otthon pedig Isten igéje szerint kettő. Tulajdonképpen egy, de mivel itt még testben vagyunk, ezért kettő: az egyik a gyülekezet közössége az az otthon, ahova az Úr Jézus beviszi az övéit. Ezért, aki gyülekezethez nem tartozik, az Jézus Krisztushoz sem tartozhat.

Jézus hova visz be bennünket? Hova vitte be az első hívőket, a pünkösd után megtért atyafiakat? A gyülekezetbe. Ezért olvassuk: nőtt a gyülekezet száma az üdvözülők seregével. Aki elfogadta az Ő váltságát, aki megtért, újjászületett, az mind a gyülekezet közösségébe ment, ahol imádkoztak, úrvacsoráztak, igét hallgattak, tanultak, egymást segítették. Ez a földi otthon.

Pál apostol, amikor megtért, rögtön a hívőkhöz megy. Csodálkoznak. Ez az ember? Erről azt halljuk, hogy... Nem érdekes, mit hallotok róla. Isten azt mondja: az a lényeg, hogy én mit mondok róla. És befogadják, és Pálnak ott lesz az otthona.

Van egy mennyei otthon, ahova, ha itt az időnk lejár, beléphetünk az Úr Jézus Krisztusért. Azért, mert Ő mondta: helyet készített ott nekünk, s lefoglalta számunkra, az Ő bárányai számára azt a helyet, ahol Ő egy örök életen keresztül legelteti, védi őket. Ahol a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség, ahol nem lesz könny, fájdalom, halál, gyász, betegség, kín. Ahol csak örökös öröm van. - Így mondja a Jelenések könyve.

Ezért felteszi nekünk a kérdést: ha valóban pásztorodnak tartod az Úr Jézus Krisztust, ezekre a kérdésekre válaszolj: Kivezetett-e Ő igazán téged? Rá bíztad-e magadat akkor, amikor azt mondta: jöjj ki, vagy pedig köt s lehúz még régi csüggedésed. Vajon Jézus Krisztus vezet-e téged csendes vizekhez, füves legelőkre? Vajon el tudod-e mondani, hogy az Ő ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre, a kegyességre való. Nem szűkölködöm semmiben, mert az Úr az én pásztorom. Tudod-e, hogy Ő bevezet téged a gyülekezet közösségébe, az anyaszentegyház kötelékébe. Tudod-e, hogy bevezet téged ebbe - így mondta néhány évvel ezelőtt egy kedves asszonytestvérünk - a meleg fészekbe. Egyszer majd bevisz az Ő szerelmes Fiának országába, a mennyei hajlékba.

El tudod-e mondani: az Úr az én pásztorom. Nemcsak sokaknak pásztora az Úr Jézus Krisztus, hanem az enyém is azért, mert meghallottam az Ő hangját, felismertem benne Isten kizárólagos szeretetét és hívását, és átadtam magam neki, mert ellenállhatatlan vonzással vonzott engem. Ezért az Ő legelőjének népe és nyájának juha vagyok én is. Ő vezet mindhalálig, Ő az én pásztorom is.

Ha ezt valóban így gondoljuk, akkor a 629. dicsérettel valljuk ezt meg.


Imádkozzunk!

Urunk, nem abban van az erősségünk, hogy követjük a te lábnyomodat mindenen át, hiszen olyan sokszor nem így van. Lemaradunk tőled, elvesztünk szem elől. Abban van a biztosítékunk és örök életünk ígérete, hogy te vezetsz bennünket.

Köszönjük, hogy kézen fogva vezetsz a mennyei cél felé. Nincs ilyen pásztor más. Te vagy az egyedüli, Urunk. Kizárólagosan valljuk, hogy csak te vagy a Megváltó, az Üdvözítő, a Szabadító. Valljuk, hogy nem lehet máshogy eljutni az örök életbe, csak rajtad keresztül.

Köszönjük a te golgotai keresztedet, Úr Jézus Krisztus. A juhokat annyira szeretted, hogy életedet adtad értük. Életed árán is pásztoroltad és védted a te népedet.

Köszönjük, hogy van néped és vannak juhaid ezen az egész világon. Köszönjük, hogy az ige szerint egy nyáj van. Köszönjük, hogy ma is folyik a sereggyűjtés.

Áldunk téged azért, hogy a közönyből is megszólítasz embereket. Megszólítasz embereket hamis vallásosságból, és kihozod őket. Csodálatos előttünk mindig az, Urunk, ahogy egy-egy elveszett életet kihozol. Köszönjük, hogy a te néped is siet a sereggyűjtés napján.

Kérünk, Urunk, hogy hívásod hangozzon még messze földeken, ahol szolgáid hirdetik sok-sok helyen. Ebben az órában is oly sok helyen a világon összejönnek, s felhangzik a te igéd. Csendeshetek vannak, Urunk, és könyörgünk, hogy szólíts meg még sokakat, szólítsd néven a te juhaidat. Köszönjük, hogy ismered őket.

Köszönjük, hogy ha olyan sokszor bizonytalanok is vagyunk benne, mégis te vagy, aki vezetsz bennünket ebben a földi életben.

Bocsásd meg hitetlenségünket, kételkedésünket, amikor azt gondoljuk: nincs pásztorunk, és azt csinálunk, amit akarunk. Taníts meg arra, hogy a tőled való függőség a veled való szeretetkapcsolatnak a drága biztosítéka számunkra. Tőled függeni a legjobb dolog ezen a világon. A te pásztorolásod alatt élni, dolgozni, családunkban lenni a legjobb dolog a világon.

Így hadd nézzünk rád, Urunk, mindannyian: te vagy a pásztorunk. És akinek még nem vagy pásztora, engedd, hogy ez az ige elérjen az ő szívéhez, s megragadja az életét, és ez a hatalmas szeretet kihozza a bűn mélységéből.

Köszönjük a terített úrasztalát, ahol ezt látjuk, hogy a mi jó Pásztorunk életét adta a juhokért. Köszönjük, hogy azt akarod: bőségben éljünk veled, Úr Jézus Krisztust.

Hallgasd meg azokat a könyörgéseket is, amiket most csendben elmondunk előtted és neked.

Ámen.