PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. június 19.
(vasárnap)

Horváth Géza


SZENT MEGBÍZATÁS, FELELŐS SZOLGÁLAT


Alapige:ApCsel 20,28

Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőjévé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.


Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, mennyei Édesatyánk, áld és magasztal téged a szívünk, hogy egybegyűjtöttél minket. Olyan nagy ajándék és olyan nagy lehetőség ez, és hatalmas kiváltság. Nem érdemeljük meg ezt a szeretetet, amellyel felénk vagy. Köszönjük, hogy együtt dicsérhetünk és magasztalhatunk téged a te házadban, a gyülekezet közösségében.

Áldunk mindazért a jóért, amit tőled kapunk. Bocsásd meg, hogy a szívünk sokszor hálátlan. Bocsásd meg, hogy sokszor zúgolódunk hálaadás helyett, elégedetlenkedünk ahelyett, hogy elégedettek lennénk, hiszen volt és van élelmünk, ruházatunk.

Dicsérünk téged, hogy mindent megadsz nekünk, ami az életre és a kegyességre való. Kevés lenne az, Urunk, ha csak testi, földi jókért adnánk hálát. Hálát adunk neked a lelkiekért is, a zengő zsoltárért, a felhangzó igéért, a Biblia szent üzenetéért. Hálát adunk azért, hogy Lelkedet küldöd és betöltöd ezt a helyet. Hálát adunk az elmúlt hét napjaiért, hordozó, megtartó szeretetedért és kegyelmedért.

Köszönjük, hogy örömben és bánatban velünk voltál. Köszönjük a gyermekek, diákok, fiatalok örömét, hogy megsegítetted őket az elmúlt tanévben.

Áldunk, Urunk, egyházi iskoláinkért, hogy nemcsak oktatják és nevelik a gyermekeket ott, hanem a hit útjára is próbálják terelgetni. Áldunk a pedagógusok munkájáért és kérünk, áldd és oltalmazd meg őket, hogy hasznosan tudjanak pihenni és hadd tudjanak feltöltődni.

Kérünk, hogy mindenütt, ahol vannak, hadd találják meg a gyülekezet közösségét, hogy igével élhessenek.

Kérünk, Urunk, add most ránk áldásodat, hogy minden, ami ezen az istentiszteleten történik, a te dicsőségedet hirdesse, a mi üdvösségünket és hitünk növekedését munkálhassa. Nyisd meg a szívünket.

Ámen.


Igehirdetés

Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, Milétoszba hívatja őket és megmondja nekik, hogy valószínűleg az ő arcát többet nem látják. Eléggé nagy a szomorúság, egy kis kétségbeesés is, de Pál apostol búcsúzó szavait pontosan ez a körülmény teszi hangsúlyossá, mintegy testamentummá.

Az efézusi gyülekezet véneire - ma így mondanánk: presbitereire ezt bízza az apostol, hogy "viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, melyben titeket a Szentlélek vigyázóvá tett. Legeltessétek az Isten anyaszentegyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett."

Mielőtt valaki azt mondaná: ja, kérem, ez a presbitereknek szól, én ki is mehetek innen, mert nem vagyok presbiter, akkor tessék ezt annak a 32 főnek mondani, aki itt presbiter - akkor hadd kérdezzem: miért adta nekünk Isten mára ezt az igeverset?

Három oka van ennek. Az egyik: egyházunkban évente egyszer van egy olyan vasárnap, amelyet úgy nevezünk: a presbiterek vasárnapja. Amikor különösen a presbiterek szolgálata van előtérben és imádkozunk értük.

A másik, ami aktuálissá teszi ezt az igét, hogy a Presbiteri Szövetség, amelyik hűségesen tűzte célul, hogy a presbitereket ébressze, képezze, hogy a presbiterek felkészülten legyenek a gyülekezet vezetésében, azt kérte, hogy a mai vasárnap legyen presbiteri imanap. És így is lesz az istentisztelet után. A presbiter-testvérek bemennek a régi nagyterembe és a gyűlésnek egyetlen napirendi pontja lesz: imádság. Leborulnak és imádkoznak a mi Urunk előtt.

A harmadik, ami aktuálissá teszi, hogy egy vasárnap beszéljünk erről az igéről az, hogy minden gyülekezetben tisztújítás lesz. A presbitériumok hat éves megbízatása lejár december 31-gyel, és ebben az időben kell elkezdeni a presbiterválasztás előkészítését. Így ma bemutatjuk a választási bizottságot és ez a jelölő, illetve majd később választási bizottság tagjai megfogadják, hogy hűséges munkát fognak végezni.

Hadd hangozzon Isten igéje ma a presbiterekről - nemcsak presbitereknek. Hogy miért nemcsak presbitereknek, azt egy csodálatosan szép verssel szeretném elmondani. Füle Lajos írta ezt a verset a presbiterekről, és az utolsó versére majd különösen is figyeljünk.

Kinek a lelke vágyik a fényre,
kinek kenyere az Úr igéje,
és kenyeréből másnak is szel,
az presbiter.

Kinek van szeme a más bajára,
kinek van füle a más jajára,
a tennivalóit így méri fel,
az presbiter.

Ki másnak vermét sohasem ássa,
aki keresztjét nem teszi másra,
a mások terhét így veszi fel,
az presbiter.

Kinek a templom kegyelem háza,
otthon van benne maga, családja,
bár mindenütt az Úrra figyel,
az presbiter.

Aki hitét örömmel megvallja,
mind presbiter, bár nem az a rangja,
de kedves élet Isten előtt:
megáldja és megszenteli őt.

Mindannyiunkra bízott Isten valakit, valakiket. A presbiterekre a nyájat, a vezetőkre az egyházat, az Ő drága népét. És mindenkire bízott Isten valakit. Házastársat, gyermeket, keresztgyermeket, szomszédot, munkatársat, lakótársat, bárkit, aki a közelünkben van. Hallgassuk tehát így ennek az igének néhány üzenetét.

Mit mond nekünk ez az ige? Először is nemcsak azt, hogy vannak presbiterek, mert látszólag ez van a középpontban, hogy van ilyen szolgálat az egyházban. Ami mindannyiunkat érint, az a csoda, hogy egyház. Azért van orvos, mert vannak betegek. Azért vannak rendőrök, mert van rendetlenség. Azért van földműves, mert van föld. Ezek elválaszthatatlanok egymástól. Ha ezt az igét komolyan vesszük, akkor először ezért adunk hálát és ebbe csodálkozunk bele. Azért vannak vezetők, mert vannak vezetettek, azért vannak gondozók, mert vannak gondozottak.

Azért adjunk hálát, hogy vannak szolgálók és van, akiket szolgáljanak. Vannak presbiterek, és vannak, ahol szolgáljanak. Vannak munkaterületek. Azért vannak munkaterületek, azért vannak szükségek, mert van egyház.

A Cselekedetek könyve 6. fejezetében, amikor a diakónusokat választják, az ige azzal kezdődik: nőtt a tanítványok száma. Igaz, úgy folytatódik: zúgolódás támadt. De miért támadt probléma, miért volt zúgolódás? Azért, mert növekedett a gyülekezet száma. Ahol emberek vannak, ott ez elkerülhetetlen. Nem az volt a baj, hogy zúgolódás támadt, hanem az volt a jó, hogy ezt orvosolták. Ezt az Úr elé vitték. Összehívták a gyülekezet egészét. És itt ez a csoda: volt kit összehívni, volt "tanítványok egész serege" - ahogy a Szentírás nevezi a jeruzsálemi gyülekezetet.

Az a csodálatos dolog, hogy van egyház. Van látható egyház. Volt egyház Filippiben, Efézusban, Kolosséban. Összejöttek, igét hallgattak. És volt Istennek népe akkor is, amikor nem látszott. Amikor Illés panaszkodik Istennek: Uram, egyedül maradtam, én vagyok az utolsó mohikán. Senki nincs. Mindenki letette a lantot, mindenki hátat fordított, mindenki megijedt. Félnek Aháb és Jezabel haragjától. Isten azt mondja: nem, Illés, van. Sőt pontosan tudom, hogy mennyi van. Meghagytam hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak, akik nem szolgálták ki az idegen rendszert. Számon tartom a föld hűségeseit, és amikor te senkit nem látsz, akkor is van egyház, és akkor is van népem.

Milyen csoda, hogy van Istennek népe, van Istennek egyháza. A Heidelbergi Káté 54. kérdés-feleletét remélem, sokan ismerik.

Kérdés: Mit hiszel az anyaszentegyházról?

Felelet: Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által, az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy ennek én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.

Amikor itt ez az ige elhangzik, amit Pál apostol az efézusi presbitereknek mond, akkor nekünk 2011-ben Pasaréten is azt kell meggondolnunk, hogy hálás vagyok-e az egyházért, a gyülekezetért, a presbiterért, a szolgálattevőért, beállok-e én is a szolgálatba, el tudom-e mondani: én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.

Tudjátok, mit jelent: élő tagja vagyok? Biztosan láttatok olyan embert, akinek agyvérzés következtében megbénul egy végtagja. Ott van, de nem tudja használni, nem tud vele fogni, simogatni, írni és enni. Lehet, hogy a másik keze él, azzal tud fogni, azzal tud enni, írni, sok mindent csinálni, mert az élő tag.

Ez az ige szembesít. Milyen tagja vagy a közösségnek? Milyen tagja vagy az egyháznak? Milyen tagja vagy a gyülekezetnek? Halott vagy élő tagja? Boldog az, aki vallja: hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok. Hálát adunk Istennek a gyülekezetért.

A második, ami ebben az igében van: az egész. Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben titeket a Szentlélek vigyázókká tett. Mit jelent, hogy egész nyáj? Ez a bibliai szó: gondot viselni, azt is jelenti, hogy figyelmet fordítani rá. Odanézni, felfigyelni. Mire kell az Isten gyermekének felfigyelni? Arra, hogy az Isten egész nyájban gondolkozik.

Mit jelent, hogy egész nyáj? Olyan boldog voltam, amikor egyszer végre megértettem. Hálás voltam, amikor megértettem Jézusnak azt a bibliai példázatát, amely úgy kezdődik: egy embernek volt száz juha... És hol van ez a száz juh? Kilencvenkilenc az akolban, az egy pedig elveszett állapotban. De az elveszett is kié? Az elveszett is a gazdáé, csak még meg kell keresni. Az egész nyáj azt jelenti, hogy vannak, akiket Jézus Krisztus már megkeresett és megtalált, és vannak, akiket ezután fog. Mert az Atya Isten a világ teremtetése előtt kiválasztotta őket, és nem menekülhetnek az Isten szeretete és kegyelme elől. Meg fogja őket találni.

Ezért csodálkozunk néha olyanokon, akiről ha valaki azt mondta volna nekem tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt, hogy ez templomba fog járni, vagy imádkozni fog, akkor lehet, hogy hitetlenül kinevetem. Sokszor nem gondoljuk, hogy ő is lehet megtalált, ő is lehet hazaérkezett, és ő felette is lehet örülni: ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. Kezdének azért örülni.

Ez a csodálatos, hogy az egyház Krisztusé, és Ő együtt látja a megtaláltakat a még elveszettekkel. És akkor neked és nekem sem lehet ezt külön nézni: Mi hívők vagyunk, mi pasarétiek vagyunk - meg van az elveszett társaság, akik ott vannak a kárhozatban.

Ott a másik ige. Hogy magyarázunk igét? Ahogy a reformátorok mondták: igét igével. Amikor Pál apostolt elküldi Isten Korintusba (majdnem úgy, mint korábban Jónást Ninivébe. Menj és kiálts ellene). Pál apostol is elkezd egy kicsit húzódozni. Uram, Korintus? Az egy bűnös kikötő város. Ott annyi kocsma van, annyi szórakozóhely. Ott az evangéliumot hirdetni? Nem könnyű. Persze, hogy nem az! Azért küldelek téged, mert nem könnyű.

És mit mond Isten Pálnak, amikor Pál húzódozik? Azt mondja: Ne félj, mert nekem sok népem van abban a városban. Istennek már megvolt a népe Korintusban? Persze, hogy megvolt. Hol vannak? Még ott vannak a szórakozóhelyeken, még ott vannak a kocsmákban a kártyaasztalnál. De az én népem, és meg akarom őket keresni. Ezért küldtem a Fiamat is. Ezért küldtem Jézust, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ezért csodálkoztak olyan sokszor. Miért pont ott áll meg Jézus, miért pont ezzel beszél, miért pont ennek ad kegyelmet, miért pont annak mondja: eredj el és többé ne vétkezzél, miért pont annak mondja: ez is Ábrahám fia? És Zákeusnak: hamar szállj alá. Jézus kereste őket. Azt mondta: az elveszettet megkeresem.

Ez a csodálatos, hogy az egyház Krisztusé. A gyülekezet Krisztusé. Akinek Krisztus-képe van, annak gyülekezetképe is van. Akinek Isten-képe van, annak egyházképe is van. Mert ez egymástól elválaszthatatlan.

A Teológián volt egy tanárunk, aki szeretett bennünket gyakorlati kérdésre is tanítani. Én meg a gyakorlati teológiát szerettem is. Egyszer teológusok kiszállásra mentek az egyik városba. Az egyik teológus megkérdezte: kié ez a szép templom? A másik mondja: xy-né, s mondja a lelkész nevét. A tanárunk megszólal: nem fiam, ez az Úr Jézusé. Kié ez a szép parókia? Mondják a lelkész nevét. Mire a tanár: nem, fiam. Ez az Úr Jézusé.

Kié az egyház, kié a gyülekezet, kié a közösség? Az Úr Jézusé. Ezért szent. Nem azért, mert a tökéletesek gyülekezete, nem azért, mert hívők társasága, hanem azért, mert Jézusé, a megfeszítetté. Ezért szent, és ezért drága. Azért, mert Krisztus azonosult az egyházával. Ő maga vállalta: az enyém, és Ő maga tett azért, hogy az övé legyen. Hogyan? "Amelyet tulajdon vérével szerzett."

Mi sok mindenre mondjuk: szereztük. Olyantól is hallottam, aki lopott valamit. Azt mondta: szereztem. Kapok valamit: megszereztem. A Bibliában az a szó van: vásároltam. Ezért drága az egyház. Ezért a Krisztusé, mert Ő megvette. Min? Nem aranyon és nem ezüstön, hanem az Ő drága vérén. Aranyat nem lehetett volna érte adni.

Ezért drága az egyház és ezért drága a gyülekezet. Aki megveti a gyülekezetet, az a gyülekezet Urát is megveti. Mert a gyülekezet, az egyház Ura mindig azonosult az egyházzal.

Többször hallottam: ó, az egyház. Ott ezek és azok vannak, ez történik, az történik. Így csalódtam, úgy csalódtam. Azt válaszoltam: igen, voltak idők, amikor az egyház beteg volt. Voltak a történelemben idők, amikor az egyház halott volt. De a beteg gyerek nem a családé? Sokszor csodálkoztam, ha valahol volt egy beteg gyerek, úgy szerették, mint az egészségest. Mert a mienk. Jézus Krisztus beteg egyházat is szereti, mert az is az Övé.

Amikor az egyház halott, nem azt kell tenni, hogy még jobban temessük el, hanem üzenni kell Jézusnak: Uram, akit te szeretsz, beteg. És Jézus tudja, nem beteg, már halott, de elmegyek, hogy felkeltsem őt. És eljön Jézus, felkelti az egyházat. Ez az Ő titka. És jön a Lélek, jön a reformáció, jönnek az ébredések, és jönnek a megújulások. És megtérnek az emberek. Azért, mert az egyház Krisztusé. Mert Ő a feje az egyháznak. Az egyháznak Jézus a fundamentuma, a szent igére épül fel lelki temploma. És ezt gyűjti ma is Krisztus, ezért drága minden lélek, ezért fontos minden ember: az is, aki már negyven éve idejár, meg aki lehet, hogy most van itt először. Mi nem tudjuk, hogy ő is nem a Krisztusé-e. Az egyház a Krisztusé, ezért drága.

Biztasson bennünket ez az ige arra, hogy nem mindegy, én hogyan vagyok ebben a egyházban, ebben a gyülekezetben. Élő tagként-e, vagy közömbös emberként.

Egy lelkésznek panaszkodott a gyülekezete: a mi gyülekezetünk halott. A lelkész azt mondta: ha halott, akkor el kell temetni. Készített gyászjelentést és kihirdette, hogy a gyülekezet temetése jövő pénteken 13 órakor lesz a templomban. A templom tele lett, mert kíváncsiak voltak, hogy temeti el a papjuk a gyülekezetet. A lelkész vett egy koporsót, ráírta: x-gyülekezet, és kitette a középre: nézzétek meg a halottat. Úgy szokás, hogy temetés előtt búcsúzzatok el a halottól. Az emberek mentek, szépen belenéztek és utána lesütött szemmel, piruló arccal mentek tovább. Mi lehet benne? Az embereket majd megölte a kíváncsiság. És mi volt benne? Egy tükör. Amikor az emberek belenéztek, magukat látták. Én vagyok a halott gyülekezet? Ha a gyülekezet halott, azért halott, mert a tagok halottak.

Ha van egy imádkozó gyülekezet, akkor azért van, mert a tagok imádkozó tagok. Ha van szolgáló gyülekezet, azért van, mert a tagok szolgáló emberek. Ha élő gyülekezet van, az azért lehet, mert a tagok is élnek.

Krisztus azonosítja magát a gyülekezettel. Azt mondta az övéinek: aki titeket üldöz, az engem üldöz. Aki titeket bánt, engem bánt. Amikor Saul megy Damaszkusz felé, hogy összeszedje a hívőket, akkor Jézus mit mond neki? Azt mondja, miért üldözöd a hívőket? Nem, azt mondja: miért üldözöl engem? Mert engem üldözöl, Saul. Neked nem a hívőkkel van bajod. Nem azzal van bajod, hogy miért bibliáznak annyit. Nem azzal van bajod, hogy miért imádkoznak annyit. Neked velem van bajod. Mert akinek baja van az Isten népével, annak mindig az Istennel van baja. Bele lehet kötni Isten népébe, de ezzel Istenbe köt bele.

Mózes története is erről beszél. Mit mond Isten Mózesnek? Nem ellened zúgolódnak, csak rajtad töltik ki bosszújukat. Valakire rá kell önteni a dolgokat, valakit vádolni kell. Kell egy bűnbak, és te vagy ott. De ők engem nem bírnak. Mert Isten azonosítja magát szolgájával és békéért epedő népével. Ezért aki megveti az Isten népét, az Urat veti meg, aki megveti a gyülekezetet, az Istent veti meg. Jézus Krisztust veti meg, aki az életét adta a gyülekezetért, az egyházért. Ezért ez teszi fontossá a szolgálatot. Ez tesz felelőssé a szolgálatban.

Gyermekkoromban még nem úgy volt, hogy mindenkinek van fűnyírója, rotációs kapája stb. Édesapám mindig arra tanított, hogy kölcsön ne kérjünk, mert biztos, hogy az nálatok romlik el. Meg is tartottuk, de néha azért mégis kellett kölcsönkérni. Minél értékesebb volt a gép, annál jobban vigyáztunk, mert azt vissza kell adni.

Ez teszi a szolgálót felelőssé, mert az egyház drága, a gyülekezet drága, mert Krisztus a vérén vette meg. Ez tesz engem felelőssé, hogy nem akárki bízott meg vele, hanem a Szentháromság egy örök Isten. Nem akármit bízott rám, hanem azt, ami neki a legdrágább: az egyházat. Nem akármivel bízott meg, hanem konkrét feladattal: őrizd, legeltesd, vigyázz rá.

Drága az egyház, szent a gyüleket, én meg boldog vagyok, ha ennek tagja lehetek.

Énekeljük a 283,4 dicséretet és legyen ez drága imádságunk ma:

Vigyázz híveidre s hab közt hánykódó hajódra,
Vigyázz szolgáidra s minden elöljáróinkra,
Kiktől néped úgy legeltessék,
Hogy igazság és jó békesség
Egymást csókolva ölelgessék.


Imádkozzunk!

Hálásan köszönjük, Urunk, drága igédet és köszönjük, hogy a régi hír örökre új. Ma is forrás fakad, bő mennyei, a szomjunkat enyhíteni.

Áldunk, hogy egyház van a földön, és köszönjük, hogy mindig lesz. Köszönjük, hogy ha annak élő tagjai vagyunk, örökké azok is maradunk, mert ez a tagság a halállal sem ér véget, sőt a halál után egyre intenzívebb lesz, és egyre jobban kiteljesedik, mert az ének szava szerint:üdvösséggé lesz reményünk és égi látássá hitünk.

Most hitben járunk, Urunk, és engedd meg, hogy hitben fogadjuk el azt, hogy a legdrágább egység ezen a földön a szentek gyülekezete: a gyülekezet.

Hálaadással köszönjük neked a gyülekezetünket és más gyülekezeteket is, ahol az élő ige tisztán hirdettetik. Köszönjük, hogy ezért lehetnek megtérések és újjászületések.

Kérünk, Urunk, mindenkit, aki az új élet útján indult és indul el: őrizd meg és juttasd célba.

Áldd meg a gyülekezet vezetőit. Ezen a mai napon imádkozunk a presbiterekért is, Urunk. Kérünk téged az egész országban az anyaszentegyházban szolgáló presbiter testvérekért. Köszönjük, hogy felelősek és őrállók. Engedd, hogy ébren legyenek, vigyázzanak, a javukért dolgozzanak. És amikor majd el kell számolni, elszámolhassunk, hogy egy lélekért se érjen vád, hogy mi miattunk nem látott meg téged.

Áldd meg életünket, Urunk. Áldd meg azokat, akik a mögöttünk levő héten temettek. Köszönjük, hogy a feltámadás evangéliumát lehetett hirdetni, és a vigasztaló beszédeket komolyan vették.

Kérünk minden gyászoló megszomorodottakért, minden betegünkért, minden nyomorúságban levőkért a közelben és távolban. A magyar népért, Urunk, határon belül és határon túl.

Köszönjük, hogy sokakkal összeköt a közös hit, és egyszer majd trónusod előtt imádhatunk és magasztalhatunk téged. Kérünk, hallgasd meg, amit személyesen rövid imádságban elmondunk neked.

Ámen.