PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. június 2. (csütörtök, mennybemenetel ünnepe) Horváth Géza

FELMENT A MENNYBE

Alapige: Jn 16,12-13

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, áldunk téged, hogy dicsőséggel és fenséggel mentél az égbe. Köszönjük, hogy mindez isteni hatalmadra, isteni voltodra mutat. Áldunk, hogy a mi hasznunkra vagy a mennyben, ugyanakkor velünk vagy minden napon a világ végezetéig.

Köszönjük, hogy tanítványaidat és gyermekeidet felkészítetted az elmeneteledre, hogy ne érje őket váratlanul és készületlenül az, amikor egy felhő eltakar a szemük elől és visszamégy a menny dicsőségébe.

Köszönjük ezen az ünnepen különösen, hogy onnan lejöttél értünk, hogy elhagytad a mennyei hazát, hogy széttörhessed rabbilincsünk, hogy hintsél az éjbe sugárt.

Áldunk, hogy megváltani jöttél a földre, hogy rátaposs a Sátánra, a mi ellenségünkre. Köszönjük, hogy legyőzted őt a Golgota keresztjén, feltámadásoddal meghódoltattad ama félelmek királyát. Áldunk, hogy mennybemeneteleddel is azt kerested: mi a mi hasznunk. Köszönjük, hogy azért is mentél vissza, hogy helyet készíts a tieidnek. Ez a mi boldog reménységünk, Urunk.

Engedd, hogy ne csak utánad nézzünk, ne csak mennybemenetelt ünnepeljünk, hanem tekintetünk irányuljon arra a nagy eseményre is, amikor majd visszajössz e világot lángokban ítélni, de visszajössz a tieidet magadhoz venni és felemelni oda, ahol te vagy, a mennyei hazába.

Kérünk, amíg megfutjuk pályánkat, segíts nekünk, hogy ama nemes harcot mi is megharcoljuk, és majd végezetre átvegyük tőled azt a csodálatos jutalmat és koronát, amit te szereztél meg nekünk.

Kérünk, segíts ma is az igére figyelni. Bármilyen fáradtan jöttünk ide a napi munka után, segíts most szívünkben elcsendesedni, és szólíts meg bennünket. Szólj hozzánk, Urunk, halljuk a te szavadat. Engedd, hogy így legyen.

Ámen.

---

Igehirdetés

Ahol én születtem, egészen a 60-as évek végéig, mindig áldozócsütörtökön volt a konformáció. Csodálkoztam azon, hogy hiába volt munkanap akkor is, sok-sok család odasietett délután a templomba. Szabadságot vett ki, vagy szabadnapot, vagy elkérte magát, és azokban az időkben, amikor ezt sokaknak nem volt tanácsos tenni, mégis megtették, hogy a fehér ruhás fiatalokkal legyenek az Isten hajlékában.

Teltek az évek, és amikor megszólalt a harang tíz órakor, futottak az emberek: ki halt meg? Ki halt meg? Nem is figyeltek arra, hogy nem öt harang szól, mint amikor halott van, hanem csak a nagy harang, hogy azzal kezdődik az istentiszteletre hívogatás. Az sem tűnt fel, hogy pünkösd közel van.

Jézus Krisztus mennybemenetele nagy ünnep a keresztyénség számára. Nem véletlen, hogy már az Apostoli Hitvallásban is határozottan meg van fogalmazva, és mondjuk mi is: hisszük, hogy Jézus Krisztus felment a mennybe. De még erőteljesebb lenne, ha azt mondanánk: visszament a mennybe. Ezzel ugyanis már megvallanánk azt is, hogy hisszük, hogy onnan jött. Mert visszamenni valahova azt jelenti: voltam ott, valamennyi időre elhagytam, és utána visszamegyek.

Jézus Krisztus nemcsak felment a mennybe pünkösd előtt tíz nappal, hanem visszament oda. Ha ezt valljuk, akkor azt is valljuk, hogy Ő Isten Fia. Valljuk azt is, hogy az Ige testté lett. Valljuk, hogy eljött Istennek a megígért megoldása. Az, akit már az Éden kertben megígért. Eljött az Isten Fia, akit Isten az Ószövetség szertartásaiban már kiábrázolt. Akit a próféták által hirdettetett. És végül elküldte Őt erre a világra.

Az egyik énekünkben azt valljuk meg: Te vagy az Isten lénye maga, Arcának tündöklő mása.

Ezen az ünnepen azt valljuk, hogy Jézus Krisztus visszament, hazament, hiszen az az Ő igazi otthona, hajléka. Ne felejtsük el, hogy ez a föld csak néhány esztendőre ideiglenes hajléka volt - már amennyire volt hajléka, hiszen sokszor mondta, hogy "a rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs fejét hova lehajtania itt a földön, tehát hontalan itt. Viszont ezen az ünnepen visszament az Ő mennyei világába, mennyei hazájába.

Felment a mennybe. Ezzel azt is hisszük és valljuk, hogy van menny. Ha valaki hiszi, hogy Jézus felment a mennybe ezen a mai ünnepen tanítványai szeme láttára az Olajfák hegyén, akkor valljuk azt is, hogy van mennyország. Olyan sok ember legyint erre: hol van az, mutassák meg. Egyszer valaki kivágta elém a Világatlaszt: tessék megmutatni, hol van a mennyország. Itt van a világ összes országa, hol van a menny? Ha mi hisszük, hogy felemeltetett, hogy visszament a mennybe, akkor azzal megvalljuk azt is az emberek előtt, hogy hisszük, van mennyország. Jézus Krisztus nem a semmibe tűnt el, hanem visszament a mennybe, s tudjuk, hol van.

A Heidelbergi Káténk olyan szépen mondja az egyik feleletben: Ott van Jézus Krisztus, és majd onnan jön el. A mi javunkra van ott. És határozottan mondja, hogy testileg ott van az Atya jobbján, és azt akarja, hogy ott imádjuk Őt. És milyen nagy jó dolog, hogy tudjuk, hol van Jézus.

Amikor Máriát megszólítja Jézus és ő a kertésznek véli, neki mi az egyik nagy szomorúsága? Elvitték az én Uramat és nem tudjuk, hova tették, nem tudjuk, hol van.

Tegnap egy idős testvérünkkel beszélgettem itt a gyülekezetben, aki elmondta, hogy a testvérét valamikor elvitték és azóta nem került elő, és nem tudják, hol van. És most, ötven év távlatában is, olyan fájó pont, hogy nem tudnak semmit. Valószínűleg meghalt. Még értesítést sem kaptunk. Vagy mondták volna: eltemettük itt vagy ott. Bizonytalanok vagyunk.

Milyen rossz, amikor valaki azt mondja: nem tudjuk, hol van. Milyen jó, hogy ezen az ünnepen azt mondhatjuk: én tudom, hogy hol van. Tudom, hogy hol van Jézus Krisztus. Tanítványai szeme láttára felemeltetett a mennybe - írja Isten igéje. És milyen jó, hogy tudjuk és valljuk, hogy istenségére, fenségére és igéjére nézve soha nem távozik el tőlünk. És ennek a magyarázata pontosan ebben az igében van, amit most felolvastam.

Jézus búcsúzik a tanítványoktól. A János evangéliuma 14-16. részében olvasunk erről, amikor Jézus készíti a tanítványokat arra, hogy majd magukban maradnak, de nem lesznek árvák, mert más Vigasztalót, más Pártfogót küld nekik. Eljön az igazság Lelke, és majd elvezeti őket a teljes igazságra, és viszi őket a hívő élet útján.

Milyen csodálatos, hogy Jézus Krisztus visszament oda, ahonnan jött. Mit jelent a számunkra: ahonnan jött? Azt jelenti, hogy hitelesen tudott beszélni mindenről. Azt jelenti, hogy Jézus Krisztus, amikor mondott valamit ezen a földön az Isten országáról, amikor hívott valakit az Isten országába, amikor felvázolta az embereknek sok-sok példázatban, hogy jobban megértsük, milyen az Isten országa, akkor azt jelenti: tudta, milyen. Nekünk át akarta adni ezt, hogy miért érdemes oda belépni, hogyan lehet oda bejutni, mi a feltétele annak, hogy valaki oda bejusson. Számunkra is készen van a hely az Isten országában, vár oda bennünket a mi mennyei Atyánk.

Jézus Krisztus onnan jött, éppen ezért hitelesen tudott beszélni arról, hogy mi van ott. Amikor visszamegy, akkor látjuk, hogy neki hatalmában van, hogy átmenjen a látható világból a láthatatlanba. Átmenjen abból a dimenzióból, amit szemmel látunk, abba, amit csak a lelki szemünkkel lehet látni. Átmenjen oda, amit nem látunk, de hiszünk benne. És majd egyszer ez a hitünk égi látássá lesz - írja a 426. dicséretünk.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, hogy Jézus Krisztus visszament a mennyországba, hanem bizonyosak vagyunk az Ő újbóli eljövetelében is, aminek sem a napját, sem az óráját nem tudjuk, hanem csak hisszük és készülünk rá, várjuk Őt vissza. Amikor majd hatalommal és dicsőséggel feltűnik a jele az égen és újra eljön a mi Urunk.

Amikor ezt valljuk, hogy felment a mennybe, akkor valljuk, hogy a menny valahol megvan, mint hely, ezen a földön pedig Krisztus által itt van, mint állapot. A hívő ember számára ez azt jelenti, hogy a menny létezik, mint hely. Emlékszünk? Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. Jézus Krisztus azt mondta: az odavezető utat is tudjátok. Összekapcsolta a mennyet a földdel. Az odavivő utat is elénk teszi és megmutatja nekünk. És jó lenne, ha ráigazítaná a lábunkat az Ő útjára, amely a Golgotán visz át a mennybe.

Megvan, mint hely, és ezen a földön a mennyország megvan, mint állapot. Itt a földön a mennyország nem egy hely, hanem állapot. Jézus Krisztusnak a jelenléte.

Nem olyan régen, mikor itt közösségben együtt voltunk és ünnepeltünk, Istennek sok igéje szólt, egy testvérünk azt mondta: olyan volt, mintha a mennyországban lettünk volna. Amikor Isten igéje és Lelke munkálkodik a szívekben és az életekben, köztünk van Isten országa.

Ezt Jézus Krisztus nemcsak akkor mondhatta, hanem ma is mondja: az Isten országa köztetek van, hiszen én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. E nélkül a hit nélkül nem lehet áldozócsütörtököt ünnepelni.

Ebben a jánosi igében, amit most hallottunk, Jézus Krisztus összekapcsolja elmenetelét a Szentlélek kitöltetésével. Nem sokat kell várni, nem sok szünet lesz e között a két esemény között. Azt mondja a tanítványoknak: maradjatok Jeruzsálemben. Várjátok meg az Atya ígéretét. Jézus mond egy furcsa mondatot: sok mondanivalóm volna még néktek. Sok mindent kellene mondanom nektek.

Mintha Jézus Krisztus nem mondott volna el mindent, míg itt volt a földön a tanítványai között? Jézusnak az élete derékba tört élet? Valamit nem mondott el, amit kellett volna? Miért mondja ezt Jézus? Hiszen megszoktuk, hogy Jézus a teljesség. Az idők teljességében jött el. Őbenne lakozott az Istenség egész teljessége - mondja az Isten igéje. Van valami, amit nem mondott el az övéinek?

Azt hiszem, hogy elmondott mindent Jézus. Azt mondja: sok mindent kellene még mondanom nektek, de most nem hordozhatjátok el. A tanítványok miatt nem mondta el.

Egy hasonlat jutott eszembe. Egyszer egy éhes gyerekkel találkoztam és bemenet egy olyan helyre, ahol tele volt minden földi finomságokkal az asztal rakva. Jól belakmározott, és aztán elmondta: azon az estén jól belaktam, utána meg éheztem megint. Akkor annyit evett, hogy a hasa fájt, és ennek következményei lettek.

Jézus nem akarta, hogy most megterhelje szívünket, az elménket. Nem egyszerre kell jóllaknotok, és utána semmi, hanem van folytatás. Jobb nektek, hogy én elmegyek, ez a ti érdeketek, de jön majd a Vigasztaló. Jön majd a Lélek. Kitöltetik a Szentlélek. Ő majd elvezet titeket minden igazságra. Ő majd kijelenti nektek még az eljövendő dolgokat is.

Ez együtt a teljesség. Azt jelenti ez nekünk, hogy a Szentírásból soha nem lehet kiragadni egy-egy helyzetet, egy-egy időt, egy-egy, mert Isten egyben szemléli az egészet. Úgy hívjuk: üdvtörténet. Nem lehet csak karácsonyt ünnepelni valakinek, mondván az romantikus. Nem lehet nagypénteket ünnepelni csak. Valaki azt mondta nagypéntek előtt: én nagypénteki hívő vagyok. Mit jelent ez? Én csak nagypénteken jövök templomba. Nem lehet húsvétot kiemelni, hogy akkor már jön a tavasz és nyílik a természet. Isten egyben szemléli az üdvtörténetben Jézus Krisztus eljövetelét, halálát, feltámadását, mennybemenetelét, a pünkösdöt. Így kerek az egész, ez a teljesség, amivel Isten téged és engem a hit útjára vezet.

Nem is kell Jézusnak mindent elmondania. Hiszen mi történik pünkösdkor? Isten Lelke elkezd munkálkodni a tanítványokban, és majd munkálkodik általuk. Jézus Krisztus nemcsak annak a tizenkét tanítványnak akart mondani valamit. Sok mondanivalóm lenne még néktek, de nem hordozhatjátok el. Ne csak ti legyetek itt tizenketten az ige terített asztalánál. Azt mondja Jézus, majd ha a Lélek eljön, és elkezd beszélni, munkálkodni általatok, akkor majd a föld végső határáig terjed az evangélium. Akkor ehhez az asztalhoz, ami gazdagon meg van rakva lelki kenyérrel, jöhet minden ágazatból, népből, nemzetből mindenki.

Milyen jó, hogy Jézus nemcsak a tizenkét embernek akart beszélni. Jézus azt akarta, hogy általuk sok-sok árva szív békéjét benne meglelje, és ezért mondja: sok mondanivalóm volna még nektek, de most nem hordozhatjátok el. Most még nem tudjátok elviselni. Én visszamegyek a mennybe, de elküldöm a Vigasztalót, a Pártfogót, az igazságnak a Lelkét. Az volt a terve, hogy Lelke által mi legyünk az Ő hírnökei, és mi adjuk tovább az evangélium gazdag üzenetét.

Ha Jézus elmegy, és ha nem történt volna meg, hogy eljön a Szentlélek, akkor bizony Isten országának a terjesztése, hirdetése emberi vállalkozás lett volna. Az egyház ezért nem emberi vállalkozás, nem emberi küldetés. Ezért nem lelkesen kell dolgozni, hanem a Lélek által. Így akarja Jézus tovább mondani: de majd a Lélek elvezet titeket minden igazságra és majd továbbmondja azt, amit kell. Lélek nélkül nem lehet.

Valakivel beszélgettem, aki egy szélmalomnál járt, és azt mondta: megpróbáltam forgatni a malomlapátokat, de meg sem bírtam mozdítani. Egy kicsit nyekergett, de semmi. És hirtelen jött egy kis fuvallat, nem szél, nem vihar, csak fuvallat, és a kerekek szépen elkezdtek forogni.

Ez a pünkösd csodája. Azt mondja Jézus Krisztus: sok mondanivalóm volna még nektek, de majd eljön az igazság Lelke. Ha nem jönne el az igazság Lelke, akkor nem tudnátok a szélmalmot indítani.

Nem régen olvastuk. Odamegy valaki Jézushoz, és azt mondja: Mester, a tanítványaidnak hoztam a gyermeket, de nem tudták meggyógyítani. Jön az igazság Lelke, és Péter kiáll a tizeneggyel. És forognak a lapátok. És jön az ébredés. És jönnek a megtérések. És jönnek a férfiak bűnbánó könnyei. Hát nem ez a csoda?

Igen, Jézus vigasztalta az övéit, hogy ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne féljen. Emberileg minden okotok meglenne a nyugtalanságra. Ti most csak azt látjátok, hogy elragadtatom, hogy elvitetem. Elizeus hogyan sajnálta, amikor Illés elragadtatott mellőle. A tanítványoknak előre mondja Jézus: Ne nyugtalankodjatok.

Miért? Azért, mert sok mindent nem értünk. De amit nem értünk, azt hinnünk kell: így van. Felemeltetik Jézus, elvitetik. Jaj, nincs többet közöttünk, nincs támaszunk, nincs oltalmunk, nincs erősségünk. De Jézus azt mondja: dehogy nincs, az én Lelkemet küldöm. Ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem maradtok segedelem nélkül. Nem kell azt énekelni: szűkölködünk nagymértékben segedelem nélkül... mert hisszük: Uram, Isten, siess minket megsegíteni ily nagy szükségünkben.

Igen, azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus visszamegy a mennyei hajlékba. Visszamegy azért, hogy azt a sok mondanivalót, amit még mondani akart, azt mondják az övéi a Lélektől felbátorodva, a Lélektől indíttatva. Azt mondják tovább Júdeában, Samáriában a föld végső határáig. Hirdessék - ahogy Pál apostol mondta - mint zsidóknak, mind görögöknek, mind barbároknak, mint bölcseknek.

Köteles vagyok az evangéliumot hirdetni. Nem tudom, hogy ne mondjam. Nem tudom, hogy ne hirdessem, mert kicsordul belőlem, mert elküldte Jézus az Ő Lelkét. Igen, az Ő mondanivalóját, amit nekünk és általunk akar mondani.

Hányszor elhalkult a mi ajkunkon ez az üzenet, amit Jézus akar még mondani az Ő Lelke által. Hányszor elhalkult az egyház. Hányszor volt az egyház olyan halk és olyan néma, hogy semmi nem hallatszott. És akkor jött valaki, akit Isten Lelke újjászült, akit Isten Lelke megvilágosított, felbátorított, megszentelt, és elkezdte továbbmondani az evangéliumot. Jöttek a Wald Péterek vagy a Wycliffek, a Husz Jánosok, jöttek a reformátorok, a magyar reformátorok, és áldottan járták a baranyai dombságot és a zempléni hegyeket, és megreformálták a gyülekezeteket. Megújultak a templomok, hófehér falakat kaptak, és a kelyhekben megcsordult a bor. Kiosztották az úri szent vacsorát az Isten hívő népének.

Amikor elhalkult az ének, amikor elhalkult a bizonyságtétel, akkor Isten előhívja a belmissziót, olyanokat, mint Szabó Aladár és sorolhatnám tovább. Előhív embereket, paraszt prófétákat, teológiát soha nem végzett nőket és férfiakat, asztalosokat, ácsokat, kőműveseket és azt mondja: még sok mondanivalóm volna nektek, de mondjátok ti. Hirdessétek az evangéliumot.

A tanítványok néznek az égre, jaj, hol van Jézus? Eltűnt a szemünk elől. Nincs többet. De jó lenne, ha megértenénk ezt, amit az ige és hitvallásunk úgy mond: soha nem távozik el tőlünk, mert itt van Isten köztünk. Elküldte az Ő Lelkét. Nem csapott be bennünket, nem hagyott cserben bennünket, mert Jézus nem csap be és nem hagy cserben, csak valami jobbat, valami nagyobbat akart, teljeset akar. Az igazságnak ama Lelkét, hogy pünkösdkor a szívünk örüljön, megvigasztalódjon. És pünkösd óta tudjuk és valljuk, hogy Isten Lelke ma is szól. Nem Jézus mondja testileg, de Jézus mondja Lelkével.

Áldott legyen érte! Az a kérdés: meghalljuk-e. Az a kérdés: bennünket átformál-e. Az a kérdés: bennünket szentel-e. És az a kérdés: indít-e, hogy mi is hirdessük és mondjuk: a Szabadító elközelgetett. Testileg elment, de Lelke által elközelgetett. Ma is van szabadulás, gyógyulás, ma is hirdettetik az evangélium. A vakok látnak, a süketek hallanak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Azért, mert Jézus velünk van és velünk marad a világ végezetéig.

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, áld és magasztal a szívünk, hogy ennyire szeretsz bennünket.

Bocsásd meg, hogy sokszor kételkedünk a szeretetedben úgy, ahogy a tanítványok is valószínűleg nem értették azon a csütörtöki napon, hogy ami velük történt. Nem értették, mi a hasznuk ebből, inkább azt látták, hogy káruk lett abból, hogy elmentél. Inkább szomorúak voltak, mint örültek.

De köszönjük, hogy mi már, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, érthetjük, láthatjuk, de ugyanúgy hihetjük, és hinnünk kell, hogy amikor a mennybe mentél, akkor valami jót akartál adni a tieidnek. Valami jót készítettél, hiszen a jövőnket készítetted mindabban, amit tettél a helykészítésben, az Atyai hajlékban.

Köszönjük, Urunk, hogy ezeket a helyeket azóta is tartod a tieidnek. Köszönjük, hogy gyűjtöd még, kik a tieid. Keresed ma is az elveszettet. Nem úgy, hogy a poros utcákat járod valóságosan. Nem úgy, hogy testileg szólsz a Zákeusoknak, Bartimeusoknak, a házasságtörő asszonyoknak és férfiaknak egyaránt, hanem úgy, hogy Lelked által indítasz valakit: egy hívő testvért, egy prédikátort, aki felbátorítasz, és akin keresztül szólni akarsz: megbocsáttattak néked a te bűneid.

Köszönjük, Urunk, hogy itt vagy velünk. Áldunk, hogy most is jelenlétedben élhetünk, hiszen azt énekeljük: egyedül a te jelenléted az, ami megvidámít, éltet, bátor szíved ad. Köszönjük, hogy jelenlétedben élhetnek betegeink is, s mindazok, akik az öregség terhét hordozzák, és a gyengeségnek a fájdalmait. Köszönjük, hogy a te jelenlétedben élhetnének mindazok, akik még elutasítanak téged. Kérünk, keresd őket továbbra is, szólítsd meg őket. Használj bennünket a te országod építésében, a te munkádban, Urunk.

Áldunk téged ezért a kiváltságért és ezért a nagy lehetőségért.

Őrizz meg az éjszakában, Urunk, és engedd, hogy holnap is értelmesen töltsük az időnket, hadd legyünk neked élő, vidám, boldog gyermekeid.

Ámen.