PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. május 26. (csütörtök) Horváth Géza

ILLÉS LELKE ÉS EREJE

Alapige: Mk 9,9-13

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, áldunk téged a kijelentésért, amellyel azt mondod: az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom. Áldunk és dicsőítünk, hogy folyamatos munkában vagy. Mi pihenhetünk, lazíthatunk sokszor, de köszönjük, hogy te nem szűnsz meg érettünk esedezni kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Köszönjük, Úr Jézus, hogy egyetlen közbenjáró vagy Isten és emberek között. Áldunk téged azért, hogy most nemcsak mi hajtjuk imára fejünket, hanem te is számon tartasz bennünket.

Köszönjük, hogy mielőtt az est eljönne, és ránk fátylat eresztene, az előtt testvéri közösségben, itt a gyülekezetben hálát adhatunk neked a mai nap áldásaiért is. Köszönjük, hogy kit-kit közülünk hordoztál, megtartottál, megőriztél. Köszönjük, hogy eljöhettünk ide igéd köré, és áldunk, hogy azzal akarsz bennünket táplálni, ami a léleknek a legfontosabb: a te élő igéddel.

Köszönjük, Urunk, gyermekeinket, akik most voltak itt a tanév utolsó hittanóráján. Áldunk és köszönjük, hogy egész évben, akik idejöttek hittanra, rólad tanulhattak. Köszönjük, hogy te voltál a középen. Szeretnénk megköszönni, hogy a hitoktatókat is felkészítetted erre a feladatra. Áldunk téged, hogy kezedbe tehetjük őket, lelki növekedésüket, fejlődésüket te tartod kezedben, Urunk.

Kérünk, most szólíts meg bennünket. Hadd értsük a te titkaidat, Urunk, amit felfedsz nekünk, és engedd, hogy amit nem fedsz fel, ne okoskodjunk, ne találgassunk, ne magyarázzunk bele olyat, amik nincsenek az igében, de amik benne vannak, azt teljesen igyekezzünk megérteni, szívünkben forgatni és cselekedni.

Kérünk, Szentlelked által igehirdetőt és igehallgatókat vedd körül, szenteld meg szívünket.

Ámen.

---

Igehirdetés

Bizonyára többen olvastuk a mai igét a bibliaolvasó vezérfonalunk szerint, és lehet, hogy velem együtt sokan úgy jártak, hogy kérdések fogalmazódtak meg a szívükben, hogy amit itt olvasunk, hogy is van Isten igéje szerint.

A történet elejét jobban ismerjük, általában az igehirdetők is ott meg szoktak állni. Én is megnéztem, hogy vajon ki mit mondott erről az igeszakaszról. Megdöbbenve láttam, hogy nem mondott, legalábbis az én gyűjteményemben nincs ilyen igehirdetés. Sok igehirdetés van a megdicsőülés hegyéről, ahogy Mózes, Illés, Jézus és a tanítványok ott vannak. Jó nekünk itt lenni, építsünk itt három hajlékot - és itt sokszor áment mondunk. Nem vesszük magunknak a bátorságot és fáradságot, hogy utánanézzünk: hogyan folytatódik ez a történet.

Ez a találkozás egy érdekes beszélgetésben folytatódik a megdicsőülés hegyén, amikor jönnek lefelé a tanítványok Jézussal és beszélgetnek egymással. Ezt szeretném kiemelni ma este: miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie. Ő pedig így válaszolt: "Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla."

Engem is foglalkoztatott Illés személye és ez a kérdés, ami itt meg van írva. Tulajdonképpen a Malakiás könyve 3. fejezetéhez kell visszamennünk, hogy érteni akarjuk ennek az igének az üzenetét. Itt elhangzott egy olyan prófécia, hogy eljön majd Illés. Illés, aki csodálatos körülmények között ment el: Isten elragadta magához és nem látott halált. Illés köztiszteletnek örvendett a zsidók között. Mindenféle lelkiségre való tekintet nélkül, minden zsidó csoportban megegyeztek, hogy Illés hatalmas alak és nagy prófétája, kedves gyermeke volt Istennek.

Érdekes, hogy Illésnek tehát vissza kellene jönnie? Előbb eljön Illés? A farizeusok és írástudók valószínűleg ezt úgy magyarázták, hogy ők azért várnak még a Messiás eljövetelével, mert előbb Illésnek kell eljönni. És majd, amikor eljön Illés, utána valamikor jön Jézus Krisztus, a megígért Messiás.

A mostani Jézus, akit ők láttak, aki ott nevelkedett fel József házában, nem lehet Messiás, akkor hol van Illés?

A Jelenések könyve 11. fejezetében János arról ír, hogy két tanú jön majd még el erre a földre."Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve." "Ez a kettő pedig a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak. Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie. Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják."

Nagy titok ez, de a zsidók, mivel annyira asszociálni lehet Illésre, hogy bezárja az eget, ne essen eső - Illésnek ez volt a prófétálásának, működésének az egyik nagy területe, hogy elment Aháb királyhoz, és azt mondta: három és fél évig nem lesz eső - és nem lett eső. Kiszáradt minden. Mózes nevéhez pedig az fűződik, hogy a vizeket vérré változtatta, és különféle csapások jöttek általa, amit Isten véghezvitt. Azt gondolták, hogy ez a két tanú majd ama ítéletes napok előtt - vajon Illés lesz, vagy Mózes lesz. Sokan gondolták, hogy talán Illés és Énók lesz. Ketten együtt, akik nem láttak halált, és úgy mentek az Úrhoz. Elragadtattak. Kiről van itt szó? Kiről beszél a Szentírás? Istennek hatalmas titka ez, amivel itt állunk szemben.

Jézus azt mondja mai igénkben, hogy bizony mondom nektek: Illés már eljött. Némelyek azt is gondolták, hogy Keresztelő János volt az. Ő volt az, aki Illés lelkével és erejével járt - mondja a Szentírás. Keresztelő János ekkor már halott, ekkor már lefejezték.

Hogyan láthatjuk ezt a kérdést, mi az, ami közös bennünk? Amikor felfedeztem, hogy ők hárman mit is tettek valójában, arra jutottam, hogy Mózes, Illés, Keresztelő János vezetőknek is hirdették Isten igéjét. Illés Ahábnak és Jezabelnek, akinek adott Isten időt, hogy megtérjen.

Mózes a fáraó elé állt. Nem akármilyen feladat. Tudjuk, hogy mennyire ki akarta ezt a feladatot kerülni, el akarta hárítani ezt a megbízást. Nem akármilyen feladat odaállni egy uralkodó elé és azt mondani, hogy engedd el ezt a népet.

Keresztelő János egy kiskirály előtt tesz bizonyságot Jézusról. Nemcsak a szegényeknek, nem csak Júdea népének és annak a vidéknek hirdette az evangéliumot, akik a Jordán partján kimentek hozzá, hanem ő volt az, aki meg merte mondani Heródesnek, hogy nem szabad neked a testvéred feleségével élned. Nehéz feladat egy vezető ember elé állni, akinek van hatalma, hadserege, tekintélye. Akihez nem lehet bejelentés nélkül bemenni.

Bizonyára abban az időben is a hatalmas uraságok elé csak úgy lehetett bemenni, hogy majd időpontot egyeztetünk. És van, aki jöhet, van, aki nem. És odaállni egy ilyennel: engedd el a népet, mert ha nem engeded el... És megfenyegetni egy uralkodót, hogy a földön ez és ez lesz, és szenvedni fogsz miatta te is, és a nép is.

Tudjuk, hogy Illés szívében mennyi félelem van, rettegés van. Ott van egy kedves Obadjáhú nevű ember a király mellett, aki száz prófétát el tudott bújtatni két barlangban és őket kenyérrel, vízzel tudta táplálni. De ez a kedves, nagyszerű ember is retteg. Mindentől megijed. Még amikor Illéssel találkozik is, jajgat, hogyan menjen ő a király elé.

Bizony, ezek az emberek, Istennek ezek a gyermekei olyan veszélyes helyen hirdették Isten igazságát, olyan helyen ajánlották fel a bűnbocsánatot embereknek, hogy térjenek meg az élő Istenhez, ahol ezt nem mindenki merte felvállalni, nem mindenki merte megtenni. Ők Isten Lelkének a biztatására, Isten Lelkének az erejével el tudtak menni és el tudták mondani ezeknek a vezetőknek azt, amit Isten üzent.

Azért olvastam fel ezt a történetet, mert Jézus Krisztus azt mondja itt, hogy bizony nagyon fontos dologról van szó, mert a vezetők kérdése a Bibliában mindig olyan kérdés, a vezetettek kérdése is: az állam vezetői hogyan vezetik Isten népét, Izráelt, vagy a rábízottakat. Van egy közmondás: fejétől bűzlik a hal. Bizony, sokszor igaz. Igaz volt akkor is, igaz most is. Igaz volt Illés idejében, Kr. e. 87o-ben, igaz most is 2000 évvel már Krisztus után, és igaz lesz a világ végéig. Nekünk ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell.

Pál apostol kimondja: Caesarem appello, a császárhoz fellebbezek. Isten megmondta neki: neked oda kell állni a császár elé. Nemcsak egyszerű embereknek, nemcsak a folyóparton Lídiáknak, nemcsak a jövendőmondó lánykáknak, vagy egy filippi börtönőrnek kell megmondani Krisztus evangéliumát. A császár elé is el kell vinni. A vezetők elé is el kell vinni. Pál apostol csak ezért mondja ezt. Sokak szerint azért mondta ki, mert mentette az irháját, mentette a bőrét.

Pál apostol mindig úgy volt: jobb lenne elköltözni és az Úrral lenni. De jó lenne, ha már vége lenne. Vállalta a botütést, a kínt, a megvesszőzést. De egyszer, amikor kellett, kimondta: a császárhoz fellebbezek, mert a római polgárt akkor a császárhoz kellett vinni. Pál apostolnak oda kell állni, megmondani Agrippának, Berenikének, Fesztusnak meg a római császárnak. Megmondani úgy, ahogy Illés megmondta Ahábnak, ahogy Keresztelő János megmondta Heródesnek. Igen, mert Isten elküldte az Ő embereit a vezetőkhöz is.

Egy kedves lelkipásztor visszaemlékezéseiben egy könyvben megjelent, hogy amikor kárpátaljai lelkészek levelet írtak Sztálinnak, sokan azt mondták: ilyen butaságot, az oroszlán bajszát nem szabad húzogatni. Nekem is voltak ilyen gondolataim. Aztán jött egy hétéves Szibéria, láger, munkatábor, mert megírták: hatalmas Sztálin, a történelem szemétdombjára kerülsz, mert megloptad az Isten dicsőségét. Isten pedig azt mondja: dicsőségemet másnak nem adom. Mert magadat Istennek tulajdonítottad, ezért oda fogsz kerülni, ahova Nabukodonozor került. El fogsz pusztulni.

Most nem kell nekünk ítéletet hozni, de látjuk ezeknek az embereknek a szolgálatából, az életéből, hogy ők ezt kifejezetten és különösen kapták, hogy figyelmeztessék a vezetőket. Mert bizony a vezetők mivolta mindig rányomja a bélyegét a vezetettek helyzetére.

Ott volt a Dávidi kor. Gazdaságilag, politikailag mindenféle tekintetben virágzás. Azért, mert volt egy király, aki oda tudott borulni az Úr elé, és azt mondani: Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nekem a te szabadításod örömét. Aki "felfosztózott" - így mondja a Szentírás - ugrálva táncolt, mint egy gyermek, amikor viszik a frigyládát, és ott ujjong, hogy Isten szövetség-ládája oda kerül a megillető helyre. A többiek gúnyolják, még a saját felesége is megveti. De Izráelnek volt egy ilyen királya, amikor a nép békességben, jólétben élt. Volt stabil gazdaság. Felhalmozzák a kincseket, amiből majd megépítik a gyönyörű templomot. Még a jövő nemzedékeknek is van mindene. - Most miben vagyunk? Nemhogy nekünk nincs, a jövő nemzedéknek sem lesz. Dávid király idejében a jövő nemzedéknek is be volt biztosítva a jóléte.

Jött Aháb és Jezabel, aki behozta a pogány papokat. Behozta a pogány istentiszteleteket, a pogány áldozati oltárokat, az Isten oltárait lerombolták. Az Isten prófétáit és papjait kivégezték. Jött idő, amikor elindul a hanyatlás. Mert ha az ország vezetői nem az Úrra néznek, és nem azt mondják: nekem is van egy vezetőm, nem én vagyok a csúcs, hanem Ő. Ő ül a trónon, Ő az urak Ura és a királyok Királya, akkor az ország elindul a hanyatlás útján.

Jöttek ideológiák. Azt mondták: új utakat kell keresni, - de nem esett eső. Jött Aháb és megpróbálta vezetni a népet, de nem volt áldás. Nem esett eső. Úgy látom elég sokan, velem együtt, megélték a 70-es éveket. Amikor a vezetők azt mondták: menni kell evangelizálni. (Hagyjuk a hátteret, miért kell menni, és mi volt a cél. Ha valaki egy másik gyülekezetben akart szolgálni, akkor a két esperestől papírt kellett kérni, hogy igen, tudok róla, hogy az illető itt fog szolgálni.) Szabadítsuk fel az evangelizáló lelkészeket, hadd áradjon az egyházban a levegő. Keressünk új utakat!

Ugyanakkor tanúja voltam a 70-es évek végén, amikor egy teológiai professzort megkérdeztek: maga is így gondolja ezt, amit az egyházban hirdetnek? Ez tényleg így van a Bibliában? És a válasz: én nem így gondolom, de most így kell mondani.

Igen, voltak ilyen idők, és vigyázzunk, mert sokszor vannak ilyen idők körülöttünk, amikor azt mondják: tegyünk valamit, keressünk új utakat. Érjük el a fiatalokat, az időseket, a rokkantakat. Keressünk új utakat nekik. De hiába, ha nem jön az eső, ha nem jön az áldás. Hiába, ha száraz a föld. Isten igéje azt mondja: Hiába néktek reggel felkelnetek. Hiába fáradoznotok. - Ó mennyit fáradoztak a szántók. Elvetették az utolsó magokat is. Amikor a gyerekek éhesen sírtak és azt mondták: apám, nem tedd a magot a földbe, süssünk kenyeret. Úgy, mint a sareptai özvegy: az utolsót süssük meg, aztán megesszük és meghalunk. És jön Illés és azt mondja: nem lesz eső. Nincs áldás. Nemcsak hogy záporként nem hull az áldás, de még cseppekben sem.

Igen, ez fontos dolog. Milyen jó lenne, ha Isten igéjének a tanítását figyelembe vennénk, magunkra alkalmaznánk, amikor azt mondja: ti a felsőbb hatalmasságokért imádkozzatok. Amikor Izráel népe elmegy a fogságba, azt mondja: munkálkodjatok annak a városnak a jólétén, mert annak jóléte a ti jólétetek is. Ne mondjátok, hogy ezek idegenek, hogy ezek pogányok. Ne mondjátok, hogy ez a világ, s ehhez nekem semmi közöm. Hanem mint Isten gyermeke munkálkodjatok annak jólétén. Mert ha annak a városnak jól megy, akkor nektek is jól megy. És ha istenfélő az uralkodó, akkor a népnek is jó, az országnak is. Ugye értjük, miért helyezi Isten szívünkre?

Ezeket a prófétákat azért rendelte az Úr, hogy az Illés lelkével és erejével. A Jelenések könyvében nem tudjuk, hogy Illés-e az, aki majd el fog jönni. De nem a személy a fontos. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus visszajön, mert megmondták az angyalok, hogy akképpen fog visszajönni, ahogy láttátok elmenni. Nem hiszem, hogy most Illésről lenne szó. Megjelent az Illés lelke és ereje Keresztelő Jánosban. Megjelent Jézus Krisztusban is, mert Ő is odaáll Pilátus elé. Nem sokat beszélt, de egész lényével, egész szelídségével, mint a Bárány, amikor viszik a mészárszékre, azzal mutatta meg, hogy Isten Fia. Ő Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.

Fontos, és hadd biztassak mindenkit arra, hogy imádkozzunk és könyörögjünk a vezetőkért. Mindegy, hogy egyházi, állami, vagy világhatalmaknak a vezetői. De nem mindegy, mennyi bölcsességet, erőt kapnak. Nem mindegy, hogy mennyi kedvük, mennyi örömük van, vagy mennyi bántást kapnak.

A mai igéből még egy gondolat, ami számomra sokat jelentett, hogy "Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak." Jézus itt Keresztelő Jánosra utal, akit lefejeztek. Utal önmagára is, mert azt mondja: az Emberfiáról meg van írva, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része.

Ezekkel a nagyszerű emberekkel, mint Illés, Keresztelő János, mint Mózes, azt tesznek, amit akarnak? Gondolataimban és csendességemben arra jutottam, hogy nem! Azt tesznek, amit Isten megenged. A hívő emberrel azt tesznek, amit akarnak? Nem azt! Csak annyit tesznek, amennyit Isten megenged. Jóbbal sem tehette azt a Sátán, amit akart. Mit akart? Átkozd meg az Istent és halj meg! De Isten nem engedte. Azt mondta: az életét, azt meg kell kímélned, ahhoz nem nyúlhatsz.

Igen, megengedte azt, hogy az Ő kedves, szelíd szolgáját, Istvánt, megkövezzék, és nem engedte meg, hogy Pál apostol belehaljon ugyanabba a kövezésbe. Megengedte Isten, hogy Jakabot kivégezzék, de amikor Pétert elfogják, börtönbe zárják, vaskapukon keresztül jön ki Péter, mert Isten nem engedi kivégezni. Ez az Ő titka. Lehullanak a láncok a kezéről.

Ott volt Illés. Isten nem engedte meg, hogy azt csináljanak vele, amit akarnak. Isten tett vele azt, amit akart. Először elküldi a Kerit patakjához, parancsol a hollóknak, vigyenek neki ennivalót, és a patak vize oltja a szomjúságát. Amikor a patak kiszárad, Isten más szállodát készít neki. Átteszi a székhelyét. Egy özvegyasszonynak parancsolta meg, hogy gondoskodjon róla, aki olyan szegény, mint a templom egere. Illés nem mondja: Uram, inkább a környék nagyvállalkozójához küldtél volna. Egy özvegyasszonyra bízza, aki maga is halni készül. Ez a hitnek a csodája. És Isten gyöngéd szeretettel három évig tartja ebben a házban, mert három és fél évig nincs eső.

Voltak gályarabjaink. Azt tesznek velük, amit akarnak? Látszólag igen. De Isten felindít egy holland tengernagyot, Reuter admirálist, és azt mondja: a hajóhadammal egész Nápolyt szétlövetem, ha nem engedik el a magyarokat. Nem csoda? És Amszterdamban, ahova több száz évvel ezelőtt eltemették, a sírján mindig van nemzeti színű szalaggal átkötött virág. Ott van egy templomszolga, aki azt mondja: nem tudom, ki volt az az ember, de magyarok ide úgy jönnek, mint a mézre a darazsak. Mi tudjuk, hogy ki volt az az ember - mert nem azt csinálnak, amit akarnak. Mert az életünk nem a sors szeszélynek a kezében van, nem az ellenség uralkodik. Nem ők mondják meg, hanem a mi Urunk. Ő uralkodik, örüljön a föld!

Ez a mi csodánk, és mai igénknek az üzenete. Isten gyengéd gondoskodása tartja számon a föld hűségeseit. Jó hozzátartozni, szárnyai alatt oltalmat találni. Jó odamenekülni, a biztonságot keresni. Nem azt tesznek veled, amit akarnak. De te tedd azt, amit a te Urad akar!

Mit akar a te Urad? Azt: szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel. Menjetek eléje hálaadással. Azt akarja: tudják meg a Jezabelek, az Ahábok is, a Heródesek is, hogy mi a bűn és mi a kegyelem. Mi a kárhozat és mi az üdvösség. Mi az élet és mi a halál. Hadd tudják meg, hogy van Isten az égben, aki megjelenti a titkokat, és nem véletlen, hogy Dániel odakerül annak az uralkodónak az udvarába.

Nem véletlen, hogy József világító szövétnek lesz a fáraó udvarában, Egyiptomban. Ezek nem véletlenek, hogy Isten gondoskodott arról, hogy a hatalmasak megtudják. Ha kell, elrejti a szemük elől, és megfejti a kisdedeknek, a nyomorultaknak, az együgyűeknek. És elveszi a bölcsek bölcsességét, de lehetőséget ad: tudd meg, ó király, mit jelent az: Mene, mene, tekel ufarszin. - Megmérettél és híjával találtattál. Tudd meg, ó király, hogy valaki mérlegel. És tudd meg, hogy te könnyű vagy, mert hit nélkül találtatsz.

Illés valóban előbb jön el, és miért van megírva: Illés már eljött? Jézus Krisztus, amikor megjelent, azt mondta: nagyobb van itt Jónásnál, Illésnél. Szegény farizeusok, írástudók azt várták, majd Illés jön, majd kihúz bennünket a csávából, helyreállítja az országot Izráelnek. Majd helyre tesz mindent. Akkor, amikor ott volt a világ Megváltója. Amikor ott volt Jézus Krisztus, a királyok Királya és uraknak Ura, akkor nem kell várnunk mást, nem kell másra figyelnünk. Amikor az útkereszteződésben a rendőr irányítja a forgalmat, nem kell a lámpát és útburkolati jelet nézni. A rendőrt kell nézni.

Amikor nagyobb van ott Illésnél, Jónásnál, Mózesnél, Keresztelő Jánosnál, nagyobb mindenkinél, akkor Őt kell nézni. Úgy, ahogy az Atya mondja: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Őreá nézzetek, Őt hallgassátok, Őt kövessétek. Akkor ne Illést várjuk, hanem gyönyörködjünk Isten Szentjében.

Áldott legyen Jézus, a mi Urunk, akinek evangéliuma ma is terjed, ma is meghallhatják uralkodók, vezetők. Meghallhatod te is, én is, mert mi is kis uralkodók, vezetők vagyunk: Ki-ki a családban, házasságban, a társasházban, a gyermekei, unokái között. Mi is vezetünk valakiket. Nekünk is szól az ige, a mienk is az evangélium. Nyíljon a szemünk, a szívünk, és dicsőítsük a mi Urunkat, hogy mindent jól cselekedett, mindent oly szépen intézett.

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, áldunk azért, hogy eljöttél erre a földre. Köszönjük, hogy megszülettél a betlehemi istállóban, és a városon kívül meghaltál a Golgota keresztjén.

Áldunk, hogy reménységet adtál minden benned hívő gyermekednek. Köszönjük ezt a történetet, az örök élet gyönyörű bizonyítékát, hogy ott megjelent Illés. Nem a semmibe hullt az élete, és nem úgy volt, hogy eltűnt a szemük elől, hanem úgy, hogy átment a láthatatlan világba.

Köszönjük, hogy a megdicsőülés hegyén beszélgettek a te halálodról Mózes és Illés. Köszönjük, hogy nem a maguk nagy tetteiről beszéltek, nem a Vörös tenger kettéválásáról. Köszönjük, hogy Illés nem a karmeli eseményeket hajtogatta ott, hanem előre néztek a Golgotára azért, hogy az ott levő tanítványok is oda tudjanak figyelni a megváltás helyére, ahonnan árad az üdvösség drága igéje.

Köszönjük, hogy beszélsz velünk, Urunk. És ma hadd kérjünk a felsőbb hatóságért. Bocsásd meg, hogy sokszor kritika van bennünk, nem vesszük komolyan, hogy imádkoznunk kellene. Könyörülj meg népünkön, országunkon, hogy keressenek téged, Urunk, hogy feléd forduljanak, hogy bűnbánatra jussanak. Látjuk, Urunk, hogy megkövéredett ennek a népnek a szíve. A jólétben is, a szükségben is elfordultak tőled.

Kérünk a többi országért is itt Európában. Megszégyenít bennünket a szegény országoknak népe, akik az evangéliumot kérik és várják, és ahol megtérések vannak. Kérünk, Urunk, könyörülj meg rajtunk. Tudjuk, hogy nem emberen múlik az ébredés, azt egyedül te adhatod, hiszen a Lélek fú, ahova akar, és akkor, amikor akar.

Küldd az ébredés tüzét, Urunk, amikor sok szívben hő vágy támad az üdvösség után. Könyörülj rajtunk. Könyörülj egyházunk vezetőin, hogy legeltessék a te népedet, hogy Isten igéje, a tiszta evangélium legyen fontos a számukra.

Eléd visszük, betegeinket különösen, köszönjük mindazokat, akiknek adtál már gyógyulást, köszönjük, hogy imádkozhatunk azokért, akik még betegek. Vedd el félelmüket, hadd bízzanak benned. Fogjad a kezüket. Kérünk, vigasztald mindazokat, akik szomorú szívűek. Áldd meg a vizsgákra készülőket, tanulókat. Kérünk, Urunk, egész családunkat, szeretteinket, gyülekezetünket, a csendes heteket, áldd meg igéddel, és legyen kedves előtted mindaz, amit még eléd viszünk.

Ámen.