PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. május 22.
(vasárnap, konfirmáció)

Horváth Géza


HALLOTT RÓLA, ÉS ELMENT HOZZÁ


Alapige:Mk 7,24-30

Onnan elindulva elment Jézus Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. Ez az asszony görög volt, szirofőníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. Jézus így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Az pedig ezt válaszolta neki: "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög." Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.


Imádkozzunk!

Szeretnénk folytatni ezt az imádságot, Édesatyánk, amit már az előbb énekben is elmondtunk. Szeretnénk előtted hódolni ezen a mai vasárnapon, áldani, magasztalni és dicsérni a te háromszor szent nevedet, amelyet angyalok dicsérnek, és amelyet megengedtél, hogy mi emberek is magasztaljunk.

Áldunk téged ezen a szép ünnepen, amikor konfirmáló testvéreink itt lehetnek a gyülekezet közösségében. Áldunk azért, hogy van néped ezen a földön. Hisszük és tudjuk, hogy egészen a világ végezetéig lesz megváltott sereged.

Köszönjük az egyház csodáját, a gyülekezet közösségét. Áldunk, hogy eleink itt, ezen a helyen is valamikor gyülekezetet alapítottak és templomot építettek. Köszönjük, hogy ennek a templomnak a népét évtizedeken keresztül hordoztad, és van reménységünk, biztatásunk, bátorításunk arra, hogy ezután is te vagy ennek a gyülekezetnek az Ura, te vagy ennek a templomnak a Főpásztora, te vagy az itt levő nyájadnak hűséges gondviselője.

Köszönjük neked hálaadással, hogy testvéreink felkészülhettek. Köszönünk minden olyan órát, amelyen együtt lehettünk, amelyen megismerhették a hit igazságait, a Biblia üzenetét, tanítását. Köszönjük, hogy felragyoghatott előttük, hogy hatalmas Isten vagy, szerető Atya, aki úgy szeretted ezt a világot, hogy egyszülött Fiadat adtad, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Kérünk, Szentlelked által hirdettesd igédet most ezen az ünnepi órán. Engedd, hogy szívünk elcsendesedjen. Bárhogyan jöttünk ide a templomba, bármi foglalkoztat bennünket, bármi teher vagy öröm van most a szívekben, kérünk, a te igéd előtt hadd nyíljon meg a fülünk, szívünk. Kérünk, hogy beszélj velünk, Urunk. Várjuk a te szavadat, a te élő igédet. Könyörülj meg rajtunk.

Légy köztünk, és minden, ami ezen az istentiszteleten történik, hadd szolgálja a te dicsőségedet, és hadd munkálja a mi hitünk erősödését.

Hallgass meg minket Édesatyánk, az Úr Jézus Krisztus nevében kérünk.

Ámen.


Igehirdetés

A kánaáni vagy szirofőníciai asszonynak a története a Márk evangéliumán kívül még a Máté evangéliumában is olvasható. És ha mind a kettőt elolvassuk, meglátjuk, hogy ugyanazt a történetet másként látta Márk és másként ír róla Máté. De a történet ugyanaz. Van egy asszony, akiről azt mondja a Szentírás, hogy pogány származású (hadd mondjam így: nem tanult hittant, nem ismeri a Törvényt, nem tudja, mi az, hogy Ószövetség), mégis odatalál Jézushoz. És nemcsak odatalál Jézushoz, hanem megtudjuk, mi történik vele, mi történik abban a családban, ahol Jézus Krisztus szabadítást hoz.

Egy tönkrement családba, egy tönkretett családi életbe bekerül Jézus Krisztus szabadítása. Ennek az ördögtől gyötört leánykának nemcsak magának van szenvedése, hanem szenvednek miatta mások is, mert a bűnnek ez a következménye mindig, és ez a jellemzője, hogy nemcsak az szenved, akit gyötör, hanem mások is szenvednek miatta. Jézus Krisztus szabadulást hoz ennek a családnak az életébe.

Öt dologgal lehetne jellemezni ezt az asszonyt. Keveset tudunk róla a Bibliából, csak annyit: volt családja, gyermeke, aki az ördögtől gonoszul gyötörtetett. Öt fontos dolgot mond róla a Szentírás. Nem külső dolgok ezek. Nem tudjuk, az asszonynak milyen az anyagi helyzete. Nem tudjuk, milyen a baráti köre. Nem tudjuk, mivel tölti a szabadidejét, ha egyáltalán volt olyan. Nem tudjuk, milyenek a hétköznapjai, de tudunk róla öt dolgot, ami nagyon fontos:

1. hall Jézus Krisztusról,

2. odamegy Jézushoz,

3. leborul előtte,

4. kitartóan kér tőle valamit,

5. szabadítás jelenik meg az életében.

Vallom, hogy ezek sokkal fontosabbak, mint azok, amit mi annak hiszünk. Ezek az igazán fontos dolgok, mert ezek hatnak ki a földi életünkre, és ezektől függ a mi örök életünk is: hol töltjük majd az örökkévalóságot.

Konfirmáció alkalmával most hadd emeljem ki különösen a testvéreknek, és hadd helyezzem mindenki szívére, ami ezzel a szirofőniciai asszonnyal történt: hallott Jézus Krisztusról, odament hozzá, hit gerjedt a szívében, felismerte, hogy ki Ő, kitartóan kért tőle valamit, és ennek az eredménye az lett, hogy Jézus Krisztus megszabadította, újjá tette ennek a családnak az életét.

Igen, ha a családban valaki megszabadul, ha valaki felismeri Jézus Krisztust, ott áldás lesz. Ott az fog történni, mint amikor egy villanykörtét felkapcsolunk, és bevilágítja az egész szobát. Ilyen Jézus Krisztusnak a szabadítása.

Igaz, hogy Jézus azt mondja: nagy a te hited, ó asszony, amellyel hozzám jössz, amellyel kérsz tőlem, és várod, hogy segítsek rajtad. De én arra gondoltam: nagy a mi Megváltónk. Nem az asszony hitén van itt a hangsúly igazán, hanem a mi megváltó Jézus Krisztusunkon, akiről azt mondja az egyik ének: "te tudsz, s akarsz segíteni, hát segíts bajomon."

Jézus elmegy Tírusz vidékére. Ez pogány vidék volt. Hithű zsidó ide nem tette be a lábát. Undorodtak attól a zsidók, hogy egy pogány helyre, egy pogány házba belépjenek. Jézus bemegy ott egy házba, és ott akart lenni a tanítványaival. Nem tudjuk, miért ment. Lehet, hogy egy csendes hétvégére ment - ahogy mi mondanánk ma. Lehet, hogy azért ment, hogy a tanítványait felkészítse. Lehet, hogy azért ment Jézus, hogy az Atyával beszélgessen. Ő ezért szokott elvonulni, hogy az Atyával meghitt közösségben legyen, imádkozzon, csendességben legyen. Azt olvassuk az igében: el akarta titkolni, hogy Ő ott van.

De van egy asszony, aki hallott róla. Valószínűleg nem először hallott róla. Azt olvassuk a Márk 3. részében, hogy amikor Jézus a Genezáret vidékén van, akkor sokan mentek hozzá Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidón vidékéről. Ezeknek a betegeit meggyógyította Jézus. Úgy, hogy akik erről a vidékről odamentek, lehet, hogy sokan úgy mentek haza: bennünket Jézus meggyógyított.

Lehet, hogy aki vak volt, úgy ment haza: nézzétek, most látok. Lehet, hogy aki néma volt, úgy ment haza: most tudok beszélni. Lehet, hogy a sánta meg úgy ment haza, hogy futott, mint a nyúl, megerősödtek a lábaim. És elképzelhető, hogy a szirofőniciai asszony innen hallott először Jézus Krisztusról. Nem tudjuk, de valahonnan hallott róla, és amikor Jézus erre a vidékre megy, akkor megdobban a szíve és azt mondja: igen, én már tudom, hogy ki Ő. Hallottam róla, jaj de kár, hogy amikor ezek elmentek, nem voltam ott.

Most itt van a lehetőség, az alkalom. Elmegyek hozzá, most megragadom, leborulok előtte és kérek tőle.

Áldott legyen az Isten, hogy most nemcsak ti negyvennégyen, hanem én is elmondhatom, meg itt még nagyon sokan, hogy valamikor hallottunk Jézus Krisztusról. Áldott legyen érte Isten! Ez az Ő titka, az Ő csodája, hogyan és kitől hallottam róla először. Lehet, hogy valaki azt mondja: én a hívő édesanyámtól hallottam. Lehet, hogy a hívő nagyapjától, vagy a barátnőmtől, az osztálytársamtól. Lehet, hogy te azt mondod: a munkatársamtól hallottam, vagy a lelkészemtől, vagy egy presbitertől hallottam. Isten legyen áldott, hogy gondoskodott arról, hogy ti meghalljátok a Jézus Krisztusról szóló evangélium csodáját.

Amikor azt kezdtük énekelni: "Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének" - akkor én arra gondoltam: Uram, de jó, hogy én is egyszer valakitől meghallottam a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. De jó, hogy egyszer valaki az én kezemet is imára kulcsolta. De jó, hogy valaki megtanította az esti imádságot. De jó, hogy jártam hittanórára, Káté előkészítőre.

Adjunk hálát Istennek, hogy Tírusz és Szidón is eljutott az evangélium, mert Jézus Krisztus lehozta erre a földre az evangéliumot. Ő elment oda is, mert előtte nincs pogány terület, nincs érintetlen terület, nincs ugar. Ő bemegy oda, ahova más undorodik bemenni. Ő megszólít olyan embereket, akiket más nem szólítana meg, akiket lenéznek, megvetnek, kiközösítenek, kigúnyolnak. Elmegy ahhoz, aki nem mehet be a templomba, mert beteg.

Kimegy hozzá a templom, kimegy hozzá Jézus és ad gyógyulást, ad szabadulást. Egy hithű zsidó nem ment volna be pogány területre. De Jézus bemegy. Jézus bemegy Samáriába. Ő nem fog ötven kilométert kerülni a zsidók kedvéért, hogy egy ellenséges területet kikerüljön. És milyen jó, hogy bemegy! A Jákób kútjánál ott van egy romokban heverő élet, akit meg kell gyógyítani. Jézus Krisztus az, aki meggyógyítja még a kapernaumi századosnak a szolgáját is. Jézus az, aki később elküldi Pétert a pogány Kornéliusz házába, hogy amit az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak.

Mert Jézus Krisztusnak az a programja, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ez az evangélium lüktetése. Mert Isten úgy szerette e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3,16). Elküldte Jézus Krisztust, hogy az elveszetteket keresse meg. Keresse meg a szirofőniciai asszonyokat, a samáriai asszonyokat, a Bartimeusokat meg a Zákeusokat. Keressen meg téged és engem, a konfirmáló fiatalokat és felnőtteket. Keressen meg, mentsen meg, szabadítson meg, új élettel ajándékozzon meg.

Az az asszony ragaszkodik Jézushoz. A tanítványok azt mondják: bocsásd el, mert utánunk kiáltozik ez az asszony. Jézus azt mondja: nem küldettem, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. De az asszony nem sértődik meg, nem megy el.

Ma olyan sokan megsértődnek. Ha egy szót szól az ember, már meg is sértődik. Mint a mimóza, rögtön összehúzódik. Mint a sündisznó, rögtön szúrni kezd. Olyan sértődékenyek sokan. Ez az asszony nem sértődött meg. Kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon. Mint Jákób a Jabbók révénél. "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem." - mondta.

Tudjuk, hogy Jézus most először és utoljára jár ott. Nincs több lehetőség. Ez az asszony, mintha érezné: ha most nem ragadom meg ezt a lehetőséget, ezt a kegyelmet, akkor lehet, hogy többet nem tudom. Ezt az időt nevezi úgy a Biblia: kairosz. Nem nap, vagy hét, vagy óra, vagy perc, hanem úgy, "az a pillanat", amikor Jézus lehajol. Amikor Jézus ott van, és meg lehet ragadni, amikor beléfogódzhatsz, és elmondhatod: "Hű Jézusom kezébe teszem kezem belé. Ő életem vezére, vezet hazám felé."

Egyszer egy városban jártunk, s éppen lomtalanítás volt. Hatalmas kupacokban voltak kitéve a régi holmik. Láttam, hogy egy asszony egy ócska fürdőkádat nagy örömmel kihúzott a kupacból. Félrehúzta, leült mellé, megfogta a szélét, és addig nem engedte el, míg a férje a kocsit hozza, és haza nem tudják vinni. Azt mondta: ez az enyém, ezt nem engedem.

Azóta sokszor gondolok arra, hogy mennyi ilyen dolog van, amit mi fogunk, amit értéknek gondolunk vagy képzelünk. Amiről azt hisszük: ez az életünk megoldása, ettől boldogabbak leszünk. És fogjuk a kacatot, a lomot - és közben nincs kezünk megfogni Jézus kezét, az igazit, az örökkévalót. A tegnap, ma és örökkévaló szeretetet, mert fogjuk a kacatjainkat. Fogjuk az elképzeléseinket, a vágyainkat, a terveinket.

Azt kérdezte tőlem valaki egy héttel ezelőtt: mi a terve itt Pasaréten? Azt mondtam neki: nekem nincs tervem. Az én tervem az volt, hogy megöregszünk Nagyvarsányban, aztán ott majd szépen eléldegélünk, amíg meg nem halunk. De mi volt az Isten terve? Egyetlen dolog a kérdés: az Isten terve mi? Az Isten terve az volt: te ott fejezd be, búcsúzz el, gyere ide.

Jeremiásnál mit olvasunk? Csak én tudom, mi a tervem veletek. Csak Isten tudja, mi a terve velünk. Nekünk csak az a kérdésünk: Uram, mi a te terved? Hisszük, hogy ha engedelmesek vagyunk, ha hitben járunk, akkor a te terved megvalósul rajtunk.

Milyen csoda történik itt, amikor ez az asszony megérti ezt. Jézust fogja, és elengedi a kacatjait, a terveit, a vágyait. - Engedd el azt, ami nem fontos! Engedd el az előítéleteket, amit jaj, de sokaknak kellene elengedni. A zsidóknak el kellett engedniük bizonyos hagyományaikat, mikor jött Jézus. Ez az asszony leborul: könyörülj rajtam, Uram.

A Bibliában körülötte olyan igék vannak, amikor jönnek például a farizeusok. Elkezdik Jézust leckéztetni, vizsgáztatni. Olyanok, mint egy kis érettségi bizottság. No, mi a véleményed a szombatról? A te tanítványaid kalászt tépnek. Hány métert szabad menni szombaton? Lehet beteget gyógyítani szombaton?

Jönnek a Heródes pártiak. Ők egy politikai kérdéssel akarják megfogni Jézust. Azt kérdezik tőle: Szabad-e a császárnak adót fizetni? Na, most meglátjuk, mi a véleménye a felsőbbségről, az államvezetésről. Most kikérdezzük, megfogjuk, tőrbe csaljuk.

Jönnek a sadduceusok. Ők tagadják a feltámadást. No, de ha mégis lesz... Van egy hétszeres özvegy, majd kié lesz, melyik férjéé?

Itt pedig jön egy asszony és azt mondja: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam.

Értitek, testvérek? Jössz Jézushoz kérdéssel. Olyan sokan kérdik: tessék mondani, ha van Isten, akkor miért van éhség, miért van szegénység, miért van háború, miért vannak katasztrófák, miért van halál? Hogy is van az a kiválasztás? Mi az eleve elrendelés? Mi az a predestináció?

Egy valamivel kellene jönni: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam. Hozd rendbe az életemet. Hozd rendbe a családomat. Állíts helyre minket. Hozz szabadulást már - mondja az ének -, néped, ím, áldást vár. Az asszony hite ez: leborul Jézus előtt. Uram, segíts rajtam! Tudom, hogy te vagy a Messiás. Amikor a zsidók azt mondták: adj nekünk jelt, hogy te vagy a megígért Messiás, ez az asszony azt mondja: nekem nem kell jel. Én tudok mindent. Én tudom, te vagy a Krisztus. Mélyen meghajlok színed előtt, öntsd ki kegyelmedet, töltsd ki erőd. Könyörülj rajtam, Dávid Fia.

Ti is így hajoljatok meg Jézus előtt!

Kedves konfirmáló testvérek, fiatalok és felnőttek, ti negyvennégyen, akik ismeritek az evangéliumot. Akik megismertétek az elmúlt hittanórákon meg Káté-órákon, gyermek istentiszteleten, vagy felnőtt istentiszteleteken, akik hallottatok az evangéliumról, hallottatok arról, hogy itt van a szabadító Jézus. Akik az Ő népéhez akartok tartozni, az Ő drága egyházához, ehhez a meghajszolt, megvetett, de szent megújulásért és békéért epedő néphez, meg a Pasaréti Gyülekezet közösségéhez, ez előtt a Jézus előtt boruljatok le, mert én is Őelőtte borulok le, meg az itt levő atyafiak, testvérek is. Jézus, Dávid Fia könyörülj, adj hitet, növeld a hitet, tégy újjá, adj szabadulást! Mutasd meg, mi a terved. Vigyél engem célba. Vezess engem utadon. Magad légy az út, melyen lelkem a halálból életre jut. Ahogy tegnap énekeltük: csak vezess Uram, végig, és fogd kezem, míg boldogan a célhoz elérkezem.

Ez előtt a Jézus előtt boruljatok le!

Még egy gondolatot hadd mondjak el: ez az asszony nemcsak hall Jézusról. Mert mindig úgy kezdődik, hogy hallunk Jézusról. Azután úgy kell folytatódnia, hogy másoknak is beszélünk Jézusról. Mert úgy, ahogy mi is hallottuk, valakinek meg tőlünk kell hallania. Ha hitben vagytok, hitben jártok, akkor beszéljetek Jézusról másoknak.

Beszélni Jézusról. Hogyan tudtok beszélni Jézusról? Szóval és cselekedettel. Előző gyülekezetemben volt egy süketnéma férfi, aki nem volt református, de egyszer betévedt a templomba, csak azért, mert nálunk télen is meleg volt, és ő a betegsége miatt csak meleg helyre mehetett. Felfigyeltünk rá. A férfi nagyon nagy szegénységben élt egy vályog szobában, föld padlóval és 5000 Ft-ból élt havonta. 1995-ben azért ez a pénz több volt, mint ma, de nem volt eget rengető nagy összeg akkor sem. Villany nem volt a házában, petróleumlámpánál olvasgatott. És elkezdtünk neki beszélni. Jött egy hívő férfi és azt mondta: az öltönyömet elviszem neki. Elvitte. Egy asszony meg azt mondta: sokat sütöttem a hét végén, viszek neki egy tányér süteményt. Azután adtunk neki Bibliát, bibliaolvasó kalauzt. A szomszédból áthúztunk egy villanydrótot, hogy legalább egy kis izzó égjen ott - és kigyúlt a fény.

Ezután ez az ember megtért, mert hívő atyafiak elkezdtek neki beszélni Jézusról. Úgy imádkozni azt hiszem, nem imádkozott senki, mint ez az ember. Minden istentiszteleten, minden bibliaórán leborult, összekulcsolta a kezét, felnézett az égre - abban benne volt minden. Egyszer aztán hazament.

Sosem felejtem el azt a két igét, amit Isten adott a koporsója mellett. Az egyik: meghalt Lázár, és felvitték az angyalok az Ábrahám kebelébe. A másik: Délnek királyné asszonya felkel majd az ítéletkor, és kárhoztatni fogja ezt a nemzetséget. Mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meglássa Salamon dicsőségét, és azon keresztül az Isten dicsőségét. És Ninive férfiai felkelnek majd az ítéletkor, mert ők megtértek Jónás prédikálására, és elmondtam: vannak itt sokan, akik mellé oda fog állni az ítélet napján ez a férfi, és kárhoztatni fogja őket, mert ő hitt.

Lehet, hogy a szirofőniciai asszony is oda fog állni sokak mellé, pasarétiek és nem pasarétiek mellé, az ítélet napján. Vagy lehet, hogy Bartimeus, vagy Zákeus, vagy lehet, hogy a samáriai asszony, és bizonyságot fog tenni, hogy ők hittek. Te hittél-e? Te, aki az evangéliumot hallottad, te leborultál-e Jézus előtt?

Konfirmáló fiatalok! Nehogy odaálljon majd elétek, és kárhoztasson valakit. Ezért igyekezzetek, mert azzal, hogy a három Káté óra közül valamelyiken nem találkozunk, nem azt jelenti: vége mindennek. Inkább azt jelenti: kezdődik valami. Elindultok egy úton, amelyiken Jézus Krisztussal érdemes csak elindulni, és amelyen Jézus Krisztussal célba lehet érni az üdvösség szép honába.

Miért mondja itt Jézus azt: nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni? Ez a hang szokatlan nekünk. Jézus, aki beszélt a samáriai asszonnyal, a házasságtörő nővel, miért mondja itt: nem adok neked kenyeret? Ennek a klasszikus magyarázatát sokan tudják: a fiak itt az ószövetségi népet, a zsidó népet jelentik, de én most ezt másképpen láttam meg.

Jézus, amikor azt mondja: a fiak kenyerét elvenni, ezzel valamire figyelmeztet mindenkit. Mégpedig arra: vannak fiak, és vannak, akik nem tartoznak a fiak közé. Vigyázz nagyon! Vannak fiak, akik az Isten gyermekei. Azért azok, mert meghallották az evangéliumot, és Isten hitet ajándékozva nekik, belépett az életükbe. A Jn 1,12 azt mondja erről: Fel is hatalmazta őket arra, hogy Isten fiai legyenek, valakik befogadták Őt. Ezek a fiak. De vigyázz, mert vannak, akik nem fiak. Vannak megmentettek, és vannak, akik elvesznek. Vannak, akik benn vannak az Isten országában, és vannak, akik kívül maradnak, s lehet, hogy egyszer majd ott fognak dörömbölni: "Uram, Uram, nyisd meg minekünk. A te utcáidon tanítottunk." Én meg konfirmáltam. Lehet, hogy azt mondják: én itt koptattam a Pasaréti Gyülekezet székeit. Uram, Uram, nyisd meg nekünk! De nem nyílik meg nekik.

Vigyázz, mert vannak fiak, és vannak, akik nem tartoznak a fiak közé. De ez az ige azt mondja nekünk: mindenki tartozhat a fiak közé. Pünkösd óta főképpen tudjuk, hogy mindenki tartozhat a fiak közé, minden népből, nyelvből, ágazatból Isten gyűjti az övéit. Gyűjtse közületek is. Ne csak konfirmandusok legyetek, hanem legyetek "fiak". Istennek szeretett gyermekei. Istennek megváltott lányai, fiai, férfiai, asszonyai.

Ti, akik konfirmáltok, meg innen közületek is a gyülekezetből, Jézus hív téged a bűn mélyéből. Jöjj ki, állj a középre, szánd oda az életedet a te Megváltódnak. Ez az igazi konfirmáció. Leborulni Jézus előtt és azt mondani: könyörülj rajtam Uram. Nem akarom magam járni az életem útját, veled szeretnék járni, te légy az én Megváltóm, oltalmam, erősségem. Ez az igazi konfirmáció, és ezzel a konfirmációval ajándékozzon meg Isten benneteket. Ezzel minden hívőt megerősít abban: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, az enyém vagy." És megerősít abban: "az én kezemből sem halál, sem élet, sem fejedelemségek, sem magasság, sem mélység ki nem ragadhat."


Imádkozzunk!

Köszönjük neked, Úr Jézus Krisztus, a te kereső és megmentő szeretetedet. Áldunk azért, hogy kínálod önmagad. Köszönjük, hogy ma is hozzád lehet menni.

Bocsásd meg, amikor futkosunk más megoldásokhoz, próbálunk keresni kiutakat, csak az egyetlen, igazi lehetőséget nem vesszük észre: előtted leborulni, tőled kérni, várni mindent, tudva azt, hogy te vagy az, aki segíthetsz és üdvöt senki nem adhat, csak te.

Köszönjük, ha ezt a hitet munkálod a szívünkben, és kérünk, munkáld továbbra is. Áldj és őrizz meg a te utadon, és vezess bennünket boldog hazánk felé. A keskeny úton kevesen járnak, de biztos cél felé mennek. Őrizz meg attól bennünket, hogy bármikor is a széles út után vágyjunk, amely a veszedelembe visz, és az örök kárhozatba.

Kérünk, fogjad a kezünk, míg megérkezünk. Add nekünk a te gazdag áldásodat, amit csak tőled lehet megkapni, igénybe venni és abból élni. Ezért hódolunk előtted megöletett Bárány, Úr Jézus Krisztus, Megváltónk.

Ámen.