PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. február 6.
(vasárnap)

Horváth Géza


KRISZTUS KÖVETEI


Alapige: 2Kor 5,20

Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy felszólítasz a neked és benned való örvendezésre, éneklésre, dicséretmondásra. Bocsáss meg, hogy oly sokszor figyelmeztetni kell bennünket erre, mert emberi természetünkből adódóan nem az örvendezés, a dicséretmondás a természetes számunkra, hanem sokszor inkább a keserűség, a panasz, a szomorúság.

Urunk, ragyogtasd fel nekünk újra és újra a te nagyságodat, hatalmadat, szeretetedet, tervedet. Kérünk, nyisd meg erre szemünket, szívünket, és a szánkat is, hogy téged áldjon és dicsőítsen.

Hálás a szívünk, Urunk, hogy gyülekezetet gyűjtesz egybe, azt oltalmazod, megőrzöd, táplálod, vezeted. Köszönjük, hogy ha ennek élő tagjai lehetünk, és ha még nem azok vagyunk, kérünk, jelentsd ki magadat igédben, szólíts meg bennünket.

Köszönjük a kegyelmi időt, hogy nem jött vissza még a mi Urunk Jézus az ég felhőiben, hogy ezt a mai napot is ajándékba kaptuk tőled.

Urunk, te látod, hogyan jöttünk ide, milyen terheket hordozunk. Úr Jézus, te megszántad a sokaságot, ha fáradt, ha éhes volt, szükségüket pótoltad. Kérünk, szánj meg bennünket is, oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel, Isten élő Lelke.

Köszönjük, ha az elmúlt héten is veled járhattunk, neked élhettünk. Bocsásd meg bűneinket, amelyeket elkövettünk. Jézus Krisztus érdeméért töröld el azokat, és adj a szívünkbe igaz bűnbánatot.

Eléd hozzuk azokat, akik a múlt héten szeretteiket temették el. Vigasztald meg őket igéddel.

Köszönjük, hogy olyan sokan bízhatunk benned, rád nézhetünk, tőled várhatunk oltalmat, segítséget, bátorítást. Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk betegeinket, Urunk. Hálásak vagyunk gyógyító szeretetedért, amellyel őket is körülvetted. Kérünk, adj gyógyulást, további erősödést számukra.

Eléd hozunk sok lelki beteget is, Urunk, környezetünkben. Szabadulást, szabadítást adj számukra, kérünk, mert te vagy a Szabadító.

Kérünk, csendesíts el most bennünket, hogy igédre tudjunk figyelni és hadd tudjuk együtt mondani: szólj, Uram, mert hallja a te szolgád.

Ámen.


Igehirdetés

Az elmúlt héten gyülekezeti hírlevelünk szerkesztője arra kért, hogy a februári számba vezércikket írjak olyan címmel: Krisztusért követségben. Ő ezt a gondolatot onnan kapta, hogy Zsinatunk az elkövetkezendő évek jeles egyházi ünnepeire, évfordulóira emlékezve ilyen cím alatt szeretne rendezvényeket előkészíteni, hogy Krisztusért követségben.

Amikor a vezércikk írásakor ezzel elkezdtem foglalkozni, sok igét kaptam Istentől. Erről azonban csak röviden írhattam, mert be volt határolva a terjedelem. A mai istentiszteleten a testvérek elé hozom azokat az igéket.

Krisztusért követségben. A korinthusi levélnek most nem arra a részére fogunk figyelni, amelyben azt mondja Pál apostol: béküljetek meg az Istennel! - hiszen az külön téma -, hanem csak az igének az elejére fogunk figyelni, amikor az apostol azt mondja: Krisztusért járva követségben... Krisztus követe volt az apostol.

Pál apostol két helyen használja az Újszövetségben ezt a kifejezést, hogy ő Isten követe. Az egyik itt, a korinthusi levélben, amelyben azt kéri: béküljetek meg Istennel, és mintha Isten kérne általunk, általam.

A másik ilyen ige pedig az Efézusi levél 6,20. verse, ahol Pál apostol arra kéri az efézusi gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte, amikor megnyitja a száját, hogy Isten igéjét, az evangélium titkát bátran tudja szólni, amelynek követe a bilincsekben is.

Megdöbbentett, mert Pál apostol kevésszer hivatkozik arra, hogy ő Isten követe. Ritkán hangoztatja, de annál inkább éli, és annál inkább teszi.

Jó lenne megtanulnunk nekünk is, amit ritkán kell hangoztatnunk, azt ritkán hangoztassuk, amit pedig folyamatosan tennünk kell, azt pedig alázatosan, csendesen, de kitartóan és hűségesen, állandóan végezzük.

Néhány üzenetet az igéből.

Az első az, hogy ki lehet Isten követe? Pál azt mondja: ő Isten követe. Az lehet Isten követe, aki Jézus Krisztus követője lesz. A követnek tehát, akit megbíz az ő ura, először követőnek kell lennie.

A Bibliában kétféle követőkről olvasunk. Nagyon sokan követték Jézus Krisztust azért, mert valamit vártak tőle. Jézus egyszer azt mondja a sokaságnak: ti csak azért jöttök utánam, , mert ettetek a kenyerekből. Sokan követték Jézust, mert kellett nekik kenyér. Sok beteg ment utána, mert azt akarták, hogy meggyógyítsa őket. Sokan mentek Jézus után egy ideig-óráig, néhány napig, vagy hónapig, aztán elmaradtak.

Jézus Krisztusnak volt egy sokkal kisebb követő tábora, akik mindenüket elhagyták és követték Őt. Feláldoztak mindent Jézus Krisztus követéséért. Teljes lelki odaszánást jelentett az életükben a követés. Sokszor a munkájukat hagyták ott, a megélhetésüket, a családjukat, a szeretteiket, a lakóhelyüket, és követői lettek Jézus Krisztusnak. Először követői, aztán pedig követei, miután kiküldte őket, mint a hírnökök csapatát.

Jézus Krisztus követőire mi jellemző? Egy kedves lelki ének szavával foglaltam össze, hogy mi is jellemző Jézus Krisztus követőire: "Sok földi célnál feljebb, a menny felé emel." Akik Jézus Krisztus követői lesznek, magasabb rendű célokat fognak az életükben követni, és Isten segítségével megvalósítani. Magasabb rendű célokat láttat meg velük az Uruk, értet meg velük az ő Megváltójuk, és végez rajtuk keresztül az ő Mesterük.

Jézus Krisztus megállt sokak mellett és azt mondta: kövess engem! Ilyen egyszerűen követték Őt, így lehet Jézus Krisztus követőjének lenni. Megáll Jézus Krisztus mellettünk, megszólít bennünket: kövess engem! És erre az ellenállhatatlan vonzásra és hívásra az volt a válasz, hogy valaki feláll, otthagyja a hajót, a hálót, a vámszedő asztalt, bármit, és elkezdi követni Jézust. Rábízza magát a kegyelemre, Jézus Krisztusra.

Mi történik addig, míg valakivel ez megtörténik? Addig, míg valaki Jézus Krisztus követője nem lesz, az az ember addig önmagát képviseli. Az önmaga boldogulását keresi, önmaga körül forog, meg azt hiszi, mások is azért vannak, hogy ő körülötte forogjanak. Így mondom: saját zsebre dolgozik.

Saját zsebre dolgozott Zákeus, aki többet szedett, mint amennyi jogos volt, saját zsebre dolgoztak a vámszedők, mint Levi is, aki később Máté lett, saját zsebre dolgoztak a halászok. Egy cél lebegett a szemük előtt: eltartani magunkat, a családunkat, biztosítani a jövőnket, bebiztosítani magunkat.

Amikor Jézus Krisztus megáll az ő életük mellett és hívja őket a követésre, akkor egy magasabb rendű célt tűz ki eléjük. Azt mondja a halászoknak: eddig halakat fogtatok, most adok nektek egy magasabb rendű célt, mostantól emberhalászok lesztek. Eddig önmagatok körül forogtatok, most másokért kezdtek majd el élni. Eddig a magatok életét, jövőjét, a saját kincstárat építettétek, ezután majd építitek az Úr országát, és hívjátok az embereket az Ő követésére.

Ki lehet Jézus Krisztus követője? Akit Ő megszólít, kiemel, felemel, tanít, nevel, megszentel, bátorít, és ezeket aztán majd kiküldi, hogy az Ő követei legyenek. Megbízza őket feladattal, van, akinek azt mondja: menj haza a tieidhez és mondd el, mily nagy dolgot tett veled a Mindenható. Van a Bibliában olyan is, amikor természetesen fakad ki valakiből, hogy elmondja, mit tett vele Jézus. Hogyan lett az Ő követője.

Gondoljunk a samáriai asszonyra, akinek Jézus Krisztus nem mondja, hogy menj haza, fuss be a városba, híreszteld el, kivel találkoztál, mit adott Ő neked. Miután őt Jézus Krisztus annyira szereti, és ezt a szeretetet olyan közel érzi magához, ez természetes lett számára, hogy befut a városba a meleg déli órában, és elmondja az embereknek: gyertek, mert van Valaki, aki nekem megmondott mindent, aki ismer engem, aki előtt nyílt lap az életem, és kegyelmével könyörült rajtam. És a samáriaiak kimennek. Ez az asszony Jézus Krisztus követője lesz, és azonnal Jézus Krisztus követe is a pogányok számára.

A másik, amiről szólnunk kell, hogy mivel bízzák meg a követeket? Az Ószövetségben azt olvassuk: azok voltak a követek, akiket valamilyen fontos üzenettel bíztak meg. Amikor valaki Jézus Krisztus követe lesz, akkor az is ilyen fontos üzenettel lesz megbízva, mert Istennek van fontos üzenete a világ számára.

Mi ez a fontos üzenet? Mivel bízta meg a követeket a mi Urunk? Az evangéliummal. Azt mondja Pál apostol: imádkozzatok, hogy hadd tudjam szólni az evangélium titkát, amelynek követe vagyok.

Pál apostol valóban az evangélium követe volt. Egyetlen hír létezett a számára: az evangélium, az örömhír. Ő mindenütt ezt képviselte. Amikor mást akartak hallani, amikor másról akartak tudni, mást szerettek volna a gyülekezetek, akkor azt mondta: nem tudok másról, nincs más üzenetem. Egyetlen üzenettel vagyok megbízva, az evangélium üzenetével, az evangélium titkával. Ezt az üzenetet köteles vagyok a zsidóknak, bölcseknek, görögöknek, barbároknak, nektek is hirdetni.

Ezzel bízta meg az Ő Istene: vigyed a világosságot a sötétségbe, az életet a halálba, a hitet a hitetlenségbe, az evangéliumot, az örömhírt oda, ahol csak gyászhírek, ahol csak szomorú hírek vannak. Nem tudhat másról Isten követe. Nem vagyunk másra indíttatva. Nem vagyunk másra felhatalmazva.

Egyik nagyapa beíratta gyermekét hittanra. (Nem is nagyon kellett íratni, mert minden gyermek ott volt az osztályban, és automatikus volt, hogy hittanra jár.) Elsős vagy másodikos lehetett a kis unokája. Istentisztelet után megállított és azt mondta: csak azt kérem, tessenek jó színésznőt faragni az én unokámból. Mondtam neki: eltévesztette, mert akkor a Goór Nagy Mária Szinitanodájába kellene beíratnia a gyereket.

Mi nem azért vagyunk, hogy színésznőt, versmondót, bárkit faragjunk a gyerekekből, diákokból, fiatalokból, hanem azért, hogy az evangélium titkát megismertessük, mert ennek a világnak erre van szüksége. A világ ezért várja az Isten fiainak a megjelenését. Mert a világ fiai is titkon érzik, hogy erre van szükségük, ez kellene nekik. Ez az, amibe kapaszkodhatnának. Vagy ha nem is tudják, mi akkor is tudjuk.

Honnan tudja Isten követe? Onnan, hogy nekem is erre volt szükségem valamikor. Engem is az evangélium emelt ki. Egyszer hozzám is eljött Istennek egy követe emberi formában. Egyszer valakitől én is hallottam az evangéliumot. Valaki nekem is adott az igés lapot, kezembe nyomott egy evangéliumi könyvet, vagy egy kis traktátust, amiben felragyogott nekem a Jézus Krisztus szeretete. Amire nekem szükségem volt. Ezért arra van szüksége a többieknek is: az evangélium titkára, hogy tudniillik Isten megbékéltette magával a világot Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Ezért béküljetek meg az Istennel, forduljatok felé, fogadjátok el a békejobbot, éljetek vele, benne és általa.

A harmadik, amire figyeljünk: mire számíthat az Isten követe? Hogy bánnak vele sokszor?

Jézus Krisztus mondott egy példázatot: amikor a gazda kiküldi a szőlőmunkásokhoz az Ő követeit. Amikor meglátják a szőlőmunkások, hogy az jön azért, hogy adjuk ki a gazda részét, akkor az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.

Mire számíthat Jézus Krisztus követe ebben a világban? Pál apostolt háromszor megvesszőzték, negyvenet kapott egy híján. Hányszor vetették börtönbe. Hajótörést szenvedett. Vipera megcsípte. Sok nélkülözésben volt része. De ő mégis boldogan az Isten követe. Ebben találta meg az élete célját, értelmét és boldogságát.

Amikor az efézusi levelet írja, és kéri, imádkozzanak érte a testvérek, akkor börtönben, bilincsekben van. Az Isten követe egy ilyen helyen. Ez a jutalom, ez a fizetség? Érdemes az Isten követének lenni akkor? Talán Pál apostol agyában is felvillanhattak ilyen gondolatok. És mégis mindig azt mondja: igen, érdemes. Az igazság koronájára néz, amely eltétetett a számára. A mennyei jutalomra néz, amelyre a hűséges követ számíthat, akkor ennek fényében mégis azt mondja: igen, nagyon jó, megérte.

Sokszor mondták neki: majd máskor meghallgatunk. Meg hogy: mit akar ez a csacsogó mondani? Miről csacsog ez itt nekünk, milyen balgaságokról? Sokszor kinevették, kigúnyolták, félre állították.

És mégis, mire számíthat az Isten követe? Arra, hogy az ige, amely az Úr szájából származik, mégsem tér vissza üresen, hanem megcselekszi, amit akar. Elvégzi a munkáját, akiben akarja, mert Isten hatalma az evangélium, minden hívőnek üdvösségére.

Olyan jó, amikor a követ átéli azt is, hogy megnyílnak szívek. Miközben prédikál, miközben mondja az igét, miközben továbbadja az üzenetet, aközben Isten megnyitja a Lídiák szívét, meg a filippi börtönőrök szívét, nevesek és névtelenek szívét. Isten újjáformálja őket, és követekké teszi.

Erre számíthat.

Ettől azonban fontosabb a negyedik kérdés, hogy kire számíthat az Isten követe? Azt is meg kell néznünk, hogy kire számíthat, nemcsak azt, hogy mire.

Legelőször is az ő küldő Urára. Mert Isten a követeit nem hagyja magukra. Isten, ha valakit elküld, ahhoz biztosítja a küldetési feltételeket. Azt először Lelke által felruházza erővel, mert ehhez nagy erő, kitartás kell. Nagy hűség, odaadás, odaszánás kell. Ó bárcsak ilyen követek lennének, és ilyen követei lennénk mi is az Úrnak! Nagy hűség, szeretet, odaszánás, de ehhez az Úr biztosítja a feltételeket.

Kire számíthat? Az ő Urára. Az ő Urának csodálatos ígéreteire: ne félj, ha tűzön mész át, ha vízen kelsz át. Ne félj, ha a hatalmasságok elé állsz. Ne félj, mert én vagyok, aki szólok, te csak nyisd ki a szád. Isten megígéri, hogy a követeket szemmel tartja, Ő áldó hatalmában fogja őrizni. Számíthat a követ az Urára.

A másik, ami fontos és lényeges, hogy a követ számíthat a gyülekezetre. Ebben az efézusi igében, amit az előbb említettem, Pál apostol arra kéri a hívőket, hogy imádkozzanak érte. Ha nemcsak az imádságot vesszük -, hányszor segítették a gyülekezetek a követeket? Pál apostol sokszor megköszöni nekik, hogy gondoltak rá, hogy csomagot küldtek. Ezt éli át Pál, mint Isten követe. Nem egyedül harcol az Isten követe.

Két évvel ezelőtt meglátogattam egy kedves hívő testvérünket az egyik faluban, aki régebben a mi gyülekezetükben lakott, de férjhez ment, azután a férje meghalt. Olyan jó volt, amikor azt mondta: tetszik tudni, tiszteletes úr, a férjem minden nap imádkozott magáért. Nem tudtam, de éreztem. Ez a gyülekezeteknek a csodája. Az Isten követe itt a földön sincs magára hagyva. Nemcsak az ő Ura visel gondot, hanem ott vannak az atyafiak is, a gyülekezet is. Az egyik követ segíti a másikat. Néha ezek hiányát pótolja amazok többlete. Ha csügged az egyik, felemeli a másik.

Hogy mondja egyik énekünk? "Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős. Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz." Nem mindenkor vannak a követek egyforma állapotban. Van, mikor elcsüggednek, meglanyhulnak, van, mikor majdnem feladják. Pál apostol azt kéri: imádkozzatok, hogy legyen bátorságom hirdetni. Miért kérte? Azért mert biztos néha-néha ő is elbátortalanodott. Kérte a gyülekezeteket: könyörögjetek, hogy tudjam mondani. És ha a trombita bizonytalan zengést tesz, akkor ki készül a harcra?

Kire számíthat? Urára és a testvérekre.

Az ötödik pedig: meddig lesz valaki az Ura követe, meddig tart ez az állapot? Addig, míg vissza nem rendelik. Egy követ addig követ, amíg az őt küldő ország vissza nem rendeli.

Isten igéje azt mondja nekünk: minden követet egyszer majd visszarendelnek. Az egyik énekünk így mondja ezt:

Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
(421. dicséret)

Az Isten követének ez a visszahívása. Vagyis halálának a pillanata. Halála pillanatáig ugyanis Isten követe. Nem mehet nyugdíjba, nem százalékolhatják le. Nem adhatja fel.

Gondoljuk Illés történetére. Amikor Illés belefárad ebbe, hogy Isten követe ezen a földön. Akháb király ellenségeskedik. Üldözi őt. Egyszer csak leül Illés, és azt mondja: elég, Uram, befejeztem! Visszaadom a megbízást. Tégy engem nyugdíjba, vagy vedd el az életemet, mert még meghalni is jobb. És akkor Isten azt mondja neki: nem! Te így gondolod, Illés, hogy vége van, feladod, nem csinálod tovább - és akkor Isten mellé tesz ételt, egy korsó vizet. - Egyél, igyál, mert erőd felett való utad van. Nincs még vége. Még rajtad keresztül akarok működni. Még rajtad keresztül akarom a fényemet továbbadni.

Igen, vegyük komolyan: majd elér bennünket a hazahívó szó: szolgám, elég, és amikor visszamehetünk majd abba a hazába, amelynek már itt a földön követei voltunk. Mert az a csodálatos, hogy az Isten gyermeke ezen a földön az Isten országának a polgára, és annak követe.

Azt mondja az ige: a mi országunk a mennyekben van. Mihelyt az Isten gyermeke el tudja mondani, hogy a mi országunk a mennyekben van, attól kezdve azt mondja: itt, ezen a földön jövevények és vándorok vagyunk. Bizonyos időre ide tett az Isten, de én már az odafel-valókkal kezdek el törődni, ahol Krisztus van az Atya jobbján.

A mai istentiszteleten nézzünk magunkba, hogy mennyire képviseljük a mi Küldőnket? Mennyire vagyunk itt követei ebben a világban? Mennyire Őt képviseljük, vagy inkább csak a magunk érdekeit, a magunk előrehaladását? Mennyire hatja át a szívünket: megfelelni Őneki, tetszésére élni, jól végezni a munkát érte? Ha majd egyszer hazahív, visszarendel bennünket, akkor tudja mondani: jól vagyon, jó és hű szolgám, hűségesen képviseltél, hűséges követem voltál a földön, többre bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.

Kívánom, hogy a záróéneket magunknak énekeljük:

Légy örömmondó békekövet,
Hirdesd, a Szabadító elközelgetett.
(397. dicséret)

Legyünk Istennek követei úgy, hogy Jézus Krisztusnak követői vagyunk "az elfajult, elvetemült nemzetség közepedtén", egy gonosz, ítéletre méltó világban, ahol Isten még ma is magához hív, ahol Isten még ma is szabadítani akar, kegyelmet akar gyakorolni, és ebben téged és engem fel akar használni, mint az Ő megváltott gyermekeit.


Imádkozzunk!

Hálás a szívünk, mennyei Édesatyánk, hogy olyan sok követet küldtél minden időben, és amikor eljött az időknek a teljessége, akkor kibocsátottad a legnagyobbat, a legféltettebb kincsedet, a te egyszülött Fiadat. Tudtad, hogy nem fogják megbecsülni, hanem azt tesznek vele, amit a példázatbeli gonosz szőlőmunkások a gazda követével. Kivitték a városon kívülre és megfeszítették.

Köszönjük, hogy Ő ezt azért vállalta, hogy mi követhessük Őt lélekben és igazságban újjátett, megtisztított szívvel.

Urunk, látod, hogy mennyire töltjük be ezt a feladatot ebben a világban, hogy a te követeid vagyunk. Mennyire tudatosul bennünk naponta, hogy a mi országunk a mennyekben van, ott van polgárjogunk, oda térünk egyszer majd vissza, és ott kell majd számot adnunk arról, amit végeztünk annak, aki megbízott bennünket: Vajon milyen szolgák voltunk, milyen követek voltunk ebben a világban.

Kérünk, Urunk, ezen a héten is küldj azokhoz követként, akikhez mennünk kell. Hadd tudjuk képviselni a te nagy üzenetet, az evangélium titkát, amelyet nyilvánvaló titokká tettél, és amelyet olyan egyszerűvé tettél, hogy aki hisz a Fiúban, örök élete van.

Kérünk, Urunk, hogy a következő héten is hordozd az életünket. Áldj meg bennünket, szeretteinket, munkánkat. Kérünk, legyél velünk terheinkben, gondjainkban, megoldandó feladatainkban. Kérünk, gyógyítsd tovább betegeinket. Kérünk mindazokért, akik munkát keresnek. Szánd meg azokat, akik nyomorúságban vannak. Emeld fel azt, Urunk, aki csügged.

Kérünk arra is, hadd tudjuk észrevenni az erőtlent, felkarolni, magunk mellé venni, vinni előre.

Köszönjük, Úr Jézus Krisztus, hálaadással, hogy így tehetjük kezedbe az életünket. Légy oltalmunk és erősségünk. Hallgass meg minket, amikor a közös imádságunkat mondjuk, és amit csendben eléd hozunk imádságot, légy kegyelmes meghallgatni, és legyen meg a te akaratod mindenben.

Ámen.