PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. január 9.
(vasárnap)

Horváth Géza


IMÁDKOZÓ GYÜLEKEZET


Alapige:ApCsel 4,24

Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez...


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, hála van a szívünkben, hogy összegyűjtöttél bennünket és ilyen sokan lehetünk a te hajlékodban, a te hatalmas színed előtt. Szeretnénk magasztalni, áldani és dicsőíteni téged, mint a te néped.

Köszönjük, hogy gyűjtöttél megadnak népet a világ kezdetétől fogva és gyűjtesz még annak végéig igéd és Szentlelked által.

Köszönjük, hogy ezt a népet egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesíti.

Hálaadással köszönjük, hogy igét készítettél ma is a számunkra ezen a napon, amikor elcsendesedhetünk, megpihenhetünk. Köszönjük, ha meg tudtuk tartani a te rendedet, hogy "hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, a hetedik nap pedig az Úrnak szentelt nap legyen."

Köszönjük, hogy ha a mögöttünk levő időben elvégezhettük mindazt, amit elrendeltél, amit szerettél volna. Köszönjük, hogy adtál erőt, kitartást, szorgalmat a munkához, tanuláshoz. Köszönjük, ha értelmesen tölthettük a napjainkat.

Bocsáss meg minden hiábavalóságot. Bocsáss meg mindent, Urunk, ami nem szerinted való volt, ami bántotta felséges, isteni személyedet.

Szeretnénk most úgy állni előtted, mint megtisztított nép. Hálaadással köszönjük a te ígéreteidet, Urunk.

Kérünk, hogy a te Lelked által szólj hozzánk, beszélj velünk, irgalmazz nekünk.

Köszönjük, hogy a kezedbe tehetjük mindazt, ami a múlt héten ért bennünket. Azokat, akik a szerettük koporsója mellett álltak. Vannak gyászoló családok a gyülekezetünkben többen. Kérünk, vigasztald őket a te örökkévaló igéddel.

Köszönjük, hogy az ember számára nemcsak földi vándorutat készítettél, hanem aki benned hisz és remél, az mindörökre véled él. Köszönjük ennek a csodáját. Erősítsd a hitünket, Urunk. Növeld a bizalmunkat feléd, hogy egészen rád tudjunk bízni mindent az életünkben.

Kérünk, hogy küldj áldást más helyre is, ahol a te igédet hirdetik és ahol testvérek és atyafiak együtt vannak ebben az időben akár itt, az országban, akár az egész világon.

Hallgass meg bennünket szeretetedből és örökkévaló hűségedért.

Ámen.


Igehirdetés

A felolvasott ige a mai újszövetségi igeszakaszunk. Címe: a gyülekezet imádsága. Az imádkozó gyülekezet a pünkösd ünnepének a csodája volt akkor, és az imádkozó gyülekezet Isten Szentlelkének a munkája és csodája ma is.

Ezt azért tartom fontosnak most kiemelni, mert a jövő héten, ha Isten éltet bennünket, imahét lesz gyülekezetünkben.

Ha a testvérek figyelmesen járnak-kelnek az egyházi körökben, látják, hogy kétféle imahét is van. Az egyik neve: Aliansz imahét, a másiké: ökumenikus imahét. Az Aliansz imahét általában mindig az év első hetén szokott lenni (mi most a második héten tartjuk), az ökumenikus imahét pedig a harmadik héten szokott lenni.

Örülök, hogy Isten már az év kezdetén a figyelmünket az imádságra irányítja. Nagyon fontos, hogy imádkozó szívvel, imádkozó lelkülettel kezdjük az évet. Sok imatémánk van. Hosszú listát lehetne összeállítani, hogy a mindennapokban kikért, miért, milyen ügyekért lehet, vagy fontos imádkoznunk.

Az imádság Isten gyermekeinek nagy lehetősége és szent kötelessége. Nagy lehetőség, amelyet ajánl nekünk a mi Urunk, és kötelesség, hiszen Jézus Krisztus felszólít bennünket, hogy így imádkozzatok.

Szeretném bevezetésül elmondani, hogy amikor esténként összejövünk itt a templomban, a gyülekezet közösségében, miért tesszük ezt. Azután arról szeretnék szólni, hogyan tették ezt az első gyülekezetek, és mi az a szempont, ami vezesse, meghatározza majd az imádságainkat is az elkövetkezendő időkben.

Az imádság nem kampány, nem az, hogy egy hétig imádkozunk, gyűljünk össze, aztán abbamarad, nem lesz folytatás. Az ige azt mondja: szüntelen imádkozzatok. Meg ne restüljünk az imádságban, szüntelenül tárjuk fel a szívünket és öntsük ki a mi örökkévaló Istenünk előtt.

Kik tudnak együtt imádkozni? Ez nagyon fontos kérdés, hogy kivel tudunk együtt imádkozni, kivel lehet együtt imádkozni.

A Bibliában az olvassuk: azok imádkoztak együtt, akik ezt egy szívvel és egy lélekkel tudták tenni. Volt valami közös alap, volt valami közös nevező az életükben. Összhangra jutottak.

Mit jelent, hogy egy szív és egy lélek? Úgy látom, hogy azok imádkoztak együtt mindig, akik úgy fogadták el egymást, hogy a közös alap az életükben a Biblia, a reformáció sarkalatos pontjai és hitigazságai voltak. Például ilyenek, néhányat hadd említsek közülük:

- A Biblia isteni ihletettsége és tekintélye, amit az ige úgy mond: a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere és minden jó cselekedetre felkészített.

- Azután fontos, hogy azok tudtak együtt imádkozni, aki vallották az ember teljes romlottságáról szóló bibliai tant, amit Pál apostol úgy mond az egyik igében: nincs bennem semmi jó. Ézsaiás ezt úgy fogalmazta meg, hogy minden fej beteg, minden szív erőtlen.

Vagy Pál apostol a Római levél 3. fejezetében így adja elénk: nincs különbség, mindnyájan vétkeztek, mindnyájan elhajlottak. Szűkölködik az ember az Isten dicsősége, az Isten jelenléte nélkül. Az ember teljes romlottsága.

- A harmadik ilyen közös alap: a Jézus Krisztusban kapott váltság. Erről azt mondja a Szentírás, hogy nincs üdvösség senki másban, és nem is adatott az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. Jézus Krisztus, Isten Fia megváltó, szabadító. Megismerni Őt az örök élet.

- A negyedik ilyen sarkalatos pont, amit fontosnak tartunk kiemelni és hangsúlyozni minden időben: az üdvösségünk egyedül hit által, kegyelemből van. Így mondja az Isten igéje: "Kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka."

Ezek voltak tehát a főbb tételek, és mielőtt a jövő héten közös imádságra hajtjuk a fejünket, előtte vendég-lelkipásztorok is fognak majd igét hirdetni közöttünk, és az a lelkipásztor, aki összeállította a napi igéket, amelyek esténként felhangzanak, ilyen cím alatt tette: Sola fide (ezt emelte ki az előbb említett négy hitigazságból), ami azt jelenti: egyedül hit által.

Csakis a hit tesz Jézus Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé. A hitünk az a kar, amit kinyújtunk Jézus felé, és amivel elvesszük az üdvösségünket és az örök életünket.

Nézzük röviden, hogy kik imádkoztak, hogyan imádkoztak, mit imádkoztak, mit tanulhatunk ebből a mai igeszakaszból, és nézzük meg, hogy néhány rövid üzenete, aktualitása mi ennek az igének ma.

Mi váltja ki az imádságot a gyülekezetből? Az imádságnak van előzménye, hiszen a mai igénk így kezdődik: "Amint elbocsátották őket..." Kiket bocsátottak el, mikor?

Péter és János a Cselekedetek Könyve tanúsága szerint felmennek a jeruzsálemi templomba az imádkozás órájára, délután háromra. A templom egyik kapujába oda van téve egy béna ember, aki várja az alamizsnát. Péter és János azt mondja neki: Nézz ránk! Ez a koldus felnéz, és egy gyönyörű, hatalmas ajándékot kap. Többet, mint amit a kalapba kapott volna. Péter és János azt mondja: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj. Nem tudunk neked mást adni, de nem azt adjuk, amit kérsz, hanem azt, amire igazán szükséged van. A názáreti Jézus Krisztus nevében életed megoldását kínáljuk. Ez az ember felnéz, hinni kezd, és a következő versben azt olvassuk: megerősödik a lába, feláll, ugrándozik, dicséri, magasztalja azt az Urat, aki őt meggyógyította. Bemegy a templomba és ott marad Péter és János mellett, mint Jézus Krisztus gyógyító, csodatevő hatalmának tanúja.

Ez ellenkezést váltott ki. Nagyon sokan irigykednek, gonoszkodnak, rágalmaznak, vádolnak, féltékenyek. Mi lesz akkor velünk? Mi lesz a hatalmunkkal, a templommal? Mindenki őutánuk megy, mindenki őket fogja követni. Micsoda új tanítás, milyen új vallás ez?

Az apostolokat börtönbe vetik, azután a nagytanács elé viszik, kihallgatják őket, de nem mernek még hozzájuk nyúlni, mert félnek a tömegtől, hiszen mindannyiuk előtt nyilvánvaló lett Jeruzsálemben, hogy Jézus Krisztus nevében csoda történt. Jézus Krisztusnak van hatalma még akkor is, amikor a mennyben van, amikor már nincs közöttük, amikor sokan úgy hiszik: meghalt. Lám, Ő most is él, és ennek bizonysága ez a meggyógyult ember is.

Amikor a tanítványokat szabadon bocsátják, akkor kezdődik ez a történet: elmennek az övéikhez (vagyis a gyülekezetbe), elkezdenek imádkozni. Itt elhangzik egy drága imádság, és a történet végén azt olvassuk: megrendül a hely is, ahol könyörögnek. Olyan nyilvánvalóvá lesz Isten pecsétje ezen az imádságon. Ott erők mozdulnak meg, ahol a gyülekezet így könyörög és imádkozik, és betelnek mindnyájan Szentlélekkel.

Néhány pontot hadd emeljek ki ebből az igéből.

Az első, hogy amint elbocsátották őket, elmentek az övéikhez. Mit jelent ez a kifejezés: az övéikhez mentek? Az, hogy tartoznak valahova, van egy lelki család. Azokhoz mennek, akik nekik testvéreik, akikkel fontos szál köti össze őket, akikkel együtt dobban a szívük, egy a céljuk, egy az Uruk. Ahol nincs intrika, féltékenység, rágalmazás. Ahol próbálnak úgy együtt lenni, hogy - a zsoltár szerint - áldást küldhessen az Úr. Egy szívvel, egy lélekkel.

Az imádkozó lelkület itt kezdődik. Mondhatja valaki: tudok otthon is imádkozni. Mondhatja valaki: a Biblia hangsúlyt helyez az egyéni imádságra is. Igen. A Máté 6-ban van ilyen igénk is, amikor Jézus Krisztus azt mondja: amikor te imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat (zárd ki a külvilágot), légy egyedül a te Uraddal, a te Atyáddal.

Jézus Krisztus, amikor a Gecsemáne kertbe magával viszi a három tanítványt, leülteti őket - ti maradjatok itt, Ő pedig arrébb megy, mert fontos volt neki az Atyával való egyéni áldott közösség. És van, amikor azt mondja Jézus Krisztus: ti pedig így imádkozzatok... és van, amikor a gyülekezet imádkozik.

Amikor egyénileg imádkozunk, akkor az egyéni kéréseinket, dolgainkat visszük az Úr elé, amikor pedig a gyülekezet imádkozik, akkor elsősorban a közös dolgainkat visszük az Úr elé, Isten országának az ügyét. Az első gyülekezet az ige terjedésének, a missziónak az ügyét, az ellenségtől való félelmet vitte az Úr elé, akik meg akarták gátolni, akadályozni azt, hogy az Isten igéje terjedjen, hogy az emberek újjászülessenek, megtérjenek. Ezért jöttek össze, ez hozta őket össze.

Vannak csoportosulások. Lehet, hogy valaki tagja egy nyugdíjas klubnak, lehet, hogy tagja egy horgászszövetségnek. Sokféle tagság, egyesület van, de egyikre sem mondjuk: menyek az enyéimhez, hanem azt mondjuk: megyek a klubba, megyek a központba, az irodába, megyek a tagsági gyűlésre... Nem mondjuk: az enyéimhez. De amikor a gyülekezetben vagyunk, amikor az Isten népe összejön, akkor ott van a szívünkben ez az érzés: az övéikhez? Amikor készülünk a templomba, akkor ott van a szívedben az a csodálatos érzés, hogy igen, itt találkozom az enyéimmel, találkozom a második családommal, találkozom azokkal, akikkel egy Úr, egy keresztség, egy hit egyesít - ahogy az ének mondja. Akiknek ugyanaz fontos, ami nekem is fontos.

Kívánom, hogy ennek a csodáját éljük át újból és újból, hogy amikor idejövünk, amikor a közösségbe jövünk, a gyülekezetbe jövünk, akkor valljuk ezt: az enyéimhez megyek, mert Jézus Krisztus egyesített bennünket. Ugyanaz a drága vér mosott meg. Ugyanazt a kegyelmet nyertük. Ugyanolyan megváltott bűnösök vagyunk, és ugyanazzal a céllal küldött el bennünket Jézus Krisztus a világba.

Miért olyan fontos ez? Amikor Pétert és Jánost elfogják, börtönbe vetik, az ellenség mit tesz? "Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás a főpap, Kajafás, János, Sándor és a főpapi család valamennyi tagja." (4,5-6). Érdekes, most mindenki ráért. Most nem volt senkinek fontosabb dolga. Isten igéje hangsúlyozza ezt, hogy amikor az apostolokat börtönbe kellett vetni, el kellett ítélni, amikor meg kellett őket fenyegetni, akkor az ellenség összejött. Amikor a gonoszság erői jönnek felszínre, ők egyek ebben. A főpapi család valamennyi tagja, ott van mindenki, aki számít. Amikor arról van szó, hogy az Isten igéjének terjedését meg kell akadályozni, és annak szolgáit el kell hallgattatni.

És sarkalljon most bennünket, hogy ha az ellenség így összezár, ha egy közös cél érdekében ők össze tudnak jönni, akkor az Isten megváltott népe, akik egy szívvel és egy lélekkel hajlandók és tudják Istent dicsérni, jöjjenek össze és könyörögjenek.

Már a itt a gyülekezetben is hallottam, de voltak tapasztalataim is, hogy amikor valahol valami nagy dolog történt, többen kérték a gyülekezet imádságát. Olyan fontosnak tartották, hogy a példa szerint azok az égő fahasábok együtt lobogjanak. Ne külön-külön, hanem együtt. Hadd legyen még nagyobb a tűz! Hadd legyen még nagyobb a hang! Hadd legyen még nagyobb ez az egység!

Több olyan testvérünk volt, aki például élet-halál között volt. S jött egy ilyen kérés: imádkozzunk. Amikor még nem volt telefon, egyszer valaki táviratot küldött gyülekezeteknek, testvéreknek, atyafiaknak: kérjük az imádságot, álljatok mögöttünk! Hogy az Úr javunkra döntse el a csatát, javunkra döntse el ügyünket. Történtek csodálatos imameghallgatások. Ennek nagyon drága következményei voltak.

Akkor vagy jól lelkileg az Úr előtt, ha a gyülekezet tagjaira azt tudod mondani: ők az enyémek. Amikor Jézus Krisztus azt mondta: ezek az én anyám, testvéreim, nővéreim, akik itt vannak. Ez a család. És Isten munkálja, hogy ez a családi légkör, ez a családi indulat legyen ott imádsággá, közös könyörgéssé a mi Urunk trónja előtt.

A másik, amiről szól ez a történetünk: hogyan imádkozik a gyülekezet? Így olvassuk: "... felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: "Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által..."

Először is magasztalják az Urat. Azt az Urat, akinek nemcsak teremtő hatalma van, hanem megtartó hatalma is. Felismerik, hogy Isten, aki teremtette az eget és a földet, Ő ma is szemmel tart mindent. Benne vagyunk az Ő gondviselésében. Sok minden ér bennünket: támadás, nehézség, küzdelem, ott az ellenség. Együtt lépnek fel ellenünk, de Uram, te nagy vagy.

Tegnap énekeltük ezt a kedves éneket: Nagy vagy te, Isten, nagy a te hatalmad. Világteremtő a te szózatod, és a kicsiny fűszálban, óriási tölgyben látjuk, hogy te ma is ugyanaz vagy, nem változol. Nem úgy van, hogy ami velünk történik, arról nem tudsz. Ebben az imádságban szépen mondják: igen, az történik, amit megengedsz. Ebben az imádságban azt látjuk: tele a szívük igékkel, hiszen itt a zsoltárok könyvéből vannak idézetek. Amit Isten egyszer megmondott, az lám, most beteljesedik.

És miről tett bizonyságot a gyülekezet imádsága? Urunk, velünk ez történik, hogy nem értenek meg, börtönbe zárnak, visszautasítanak. Vannak olyan helyek a világon, ahol a keresztyének ma is életveszélyben vannak, ahol kivégzik a keresztyéneket. Lehet, hogy a mi esetünkben ez csak annyi: visszautasítanak, kinevetnek, sajnálnak, hogy te még itt tartasz? Te még hiszel? A XXI. században te még hiszed, hogy van Isten?

Ők hogyan kezdik az imát? Urunk, semmi olyan nem történt velünk, amit te nem mondtál meg. Te erre felkészítettél bennünket. Nem váratlanul ér ez bennünket. Te mondtad, hogy felkeltek a föld királyai és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az Ő felkentje ellen. Nem velünk van bajuk, hanem Jézussal. Nem ellenünk hadakoznak, nem a mi személyünk nem tetszik nekik, hanem az, hogy mi a Jézus nevében gyógyítunk, a Jézus nevében mondtuk a bénának: kelj fel és járj! Mi Jézus Krisztust, a megfeszítettet hirdetjük, hogy az életed megoldása benne van. Hát ezzel van nekik bajuk, ezzel nem tudnak mit kezdeni. De mi ezt tudjuk, megmondtad ez Dávid szája által.

Mi is mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus felkészített bennünket. Megmondta, hogy engem üldöznek, majd titeket is üldözni fognak. Engem elutasítanak, titeket is el fognak utasítani.

Amikor belefogódzunk Isten igéjébe, amit kaptunk egyszer, ami adatott nekünk, az miért jó nekünk? Mert közben megerősödünk. Igen, Uram, ez ma is igaz. Ha hiszem és vallom, hogy elszárad a virág, elhull, de a te igéd örökké megmarad, akkor ez az ige ma is, most is igaz. Ebbe bele tudunk kapaszkodni, ezt továbbvisz bennünket.

Olyan jó, amikor az igébe bele tudunk kapaszkodni. Amikor elcsügged a lelkünk, amikor szomorúak vagyunk, olyan jó egy olyan ige, amit valamikor kaptunk. Lehet, hogy egy igés lapon, egy alkalommal kaptam, és belekapaszkodom: igen, Uram, te egyszer ezt mondtad. S miközben a gyülekezet imádkozik, kibomlik előttük ez a tudás, és felfedezik újból azt az Urat, aki változhatatlan, aki ugyanúgy szereti őket. Akinek a tudtával történik minden.

Isten egy kedves gyermeke mondta a II. világháborúban: egy golyó elsuhant az arca előtt. Arra gondolt, hogy mi lett volna, ha ez a golyó pár centivel errébb suhan el? De az is eszébe jutott, hogy ez a golyó, ami elsuhant előttem, először Isten arca előtt ment el.

Ezt érzi az imádkozó gyülekezet is. Urunk, ami történt, az a te tudtoddal történt. Te megmondtad, felkészítettél bennünket. Tudjuk, hogy nem velünk van bajuk, hanem a te Felkented ellen.

Azután mit kér a gyülekezet, miért imádkoznak? Nem azért, hogy hallgattasd el őket, Urunk, nem azért, hogy szórd szét őket. Nem azért mint valamikor a tanítványok, pünkösd előtt jóval megkérdik Jézustól: akarod-e Uram, hogy tüzet kérjünk erre a falura? Nem fogadtak be bennünket, jöjjön az ítélet. Jézus azt mondja: nem tudjátok, milyen lélek lakik bennetek.

És érdekes, pünkösd után már nem ezért imádkoznak. Nem az ellenséggel kapcsolatban imádkoznak, hanem magukért imádkoznak. Urunk, adj nekünk teljes bátorságot, hogy a te igédet teljes bátorsággal tudjuk szólni. Nem azt mondják: Urunk, add, hogy csendesebbek legyünk, diszkrétebben csináljuk a missziót, halkabban énekeljünk. Nem azért imádkoznak, hogy az ellenség változzon, hanem azért, hogy ők még bátrabban tudják hirdetni az igét, és még erőteljesebben, belekapaszkodva Urukba, engedelmeskedjenek neki a misszió területén. Azután így is lesz.

És ennek az imádságnak a végén hozzáteszik: te pedig cselekedj, Urunk. Nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent szolgád, Jézus neve által. Végül bevallják: nem mi vagyunk a fontosak, nem az, amit mi teszünk, hanem az, hogy te kinyújtod a kezedet, te cselekszel, Urunk, az, hogy Jézus nevében, a te segítségeddel mehetünk.

A gyülekezet így imádkozik. Azt mondta a mi Urunk, Jézus Krisztus: ha ketten egy akaraton lesznek közöttetek, ha ugyanaz az akarat, ugyanaz az alap, ugyanaz a cél: áldást ad, ajándékot ad, megkönyörül.

Fontos, hogy ma is hasonlóképpen jöjjünk össze. Fontos ma is a közös imádság. Szeretettel buzdítjuk azokat a testvéreket, akik talán azt mondják: nem tudok megszólalni a közösségben, nem tudok olyan szépen imádkozni. Nem kell szépen imádkozni. Öntsd ki szívedet az Úr előtt. Valaki azt mondta: nekem gombóc van a torkomban, amikor imádkozni kell. De ha azt komolyan vesszük, hogy amikor a gyülekezet imádkozik, "megrendült a hely, ahol ültek, beteltek Szentlélekkel." ott hatalmas dolgok történnek, - akkor hálaadással és örömmel fogunk jönni az elkövetkezendő estékre. Szüntelen imádkozzatok, meg ne restüljetek!

Adja meg az Úr, hogy a következő hét estéin tudjunk együtt lenni, tudjunk közös alapon lenni, tudjuk egy szívvel, egy lélekkel dicsőíteni a mi áldott Urunkat minden ajándékáért.

Énekeljünk egy igeverset válaszképpen, a 480,1. dicséretet:

Ó, könyörgést meghallgató
Édes Atya, mindenható,
Ha lelkem hozzád emelkedik,
És a buzgóság szárnyain,
Ajakim óhajtásain
Elődbe érvén, reménykedik:
Érzem, hogy az örök élet
Már e földön az enyém lett.


Imádkozzunk!

Köszönjük az imádkozás lehetőségét, Urunk. Köszönünk minden alkalmat, amikor megszólíthatunk téged és veled beszélhetünk. Köszönjük, hogy megszólítható vagy, és köszönjük azt, hogy választ is mindig várhatunk imádságainkra.

Áldunk téged, hogy mennyei Atyánkként ismerhetünk Jézus Krisztus, a mi áldott Urunk által.

Köszönjük, amikor csendességben, egyedül vagyunk veled, és úgy imádkozhatunk, önthetjük ki szívünket előtted. Köszönjük azt, amikor többen összejöhetünk a te parancsod szerint, és áment mondhatunk egymás imádságaira is, hogy mi is kérjük: úgy legyen, előtted legyen az a fohász, az a kérés, az a magasztalás.

Kérünk, az imahétért, amely holnaptól kezdődik itt a gyülekezetben is.

Köszönjük, hogy áldást adtál ott, ahol már a múlt héten tartották. Kérünk azokért a gyülekezetekért, ahol most jönnek össze. Adj nekünk is ilyen vágyakozó lelkületet, Urunk.

Áldd meg a vendég szolgálattevők igehirdetését is esténként. Köszönjük ezt az üzenetet, amit elkészítettél a számunkra, hogy mindig a hitre irányul a figyelem majd, hogy a hit mit jelent a számunkra.

Kérünk, vezess bennünket az utunkon. Kérünk, áldj meg bennünket, szeretteinket, családjainkat. Áldd meg a gyermekeket a mostani gyermek-istentiszteleten is. Áldd meg, Urunk a fiatalokat, a vizsgázó testvéreinket, akik izgulnak. Adj nekik szorgalmat a tanuláshoz és jó előmenetelt.

Kérünk mindazokért, akik munkába mennek, akik kórházban vannak, akik testi nyomorúságot hordoznak, és kérünk azokért, akik lelki nyomorúságban vannak. Emeld ki és emeld fel őket, ahogy felemelted ezt a bénát az Ékes-kapuban, Urunk.

Urunk, add, hogy tudjunk reád nézni, téged követni, hadd tudjunk a megszentelődés útján előrébb haladni. Táplálj bennünket igéddel, naponta, hiszen nemcsak kenyérrel élünk, hanem a te szádból származó igével.

Mindazt, amit most csendes imádságban ki-ki eléd visz, könyörgünk, hallgasd meg, és legyen kedves előtted.

Ámen.