PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. december 30.
(csütörtök)

Földvári Tibor


ISTEN ÍTÉLETE IS KEGYELEM!


Alapige:2Krón 36,11-23

Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát Istene, az Úr, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az Úr parancsát hirdette. Sőt még Nebukadneccar király ellen is fellázadt, aki megeskette őt az Istenre. Kemény nyakú és makacs szívű volt, és nem tért meg Izráel Istenéhez, az Úrhoz. A papság vezetői és a nép is egyre hűtlenebbé vált, követve a pogány népek minden utálatos szokását, és tisztátalanná tették az Úr házát, amelyet ő szentelt meg Jeruzsálemben. Pedig őseik Istene, az Úr, idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét és lakóhelyét. De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy nem volt mentség. Ezért ellenük hozta a káldeusok királyát, aki fegyverrel mészároltatta le ifjaikat szent templomukban, nem szánt meg sem ifjat, sem szüzet, sem vént, sem aggastyánt, mindenkit a kezébe adott. Az Isten házának mindenféle kisebb-nagyobb fölszerelését, az Úr háza kincseit, továbbá a király és a vezetőemberek kincseit mind Babilonba vitte. Az Isten házát fölgyújtották, Jeruzsálem várfalát lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét elpusztították. Azokat, akik az öldöklésből megmaradtak, fogságba vitte Babilóniába, és szolgái lettek neki és fiainak mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje: Míg az ország meg nem kapja nyugaloméveit, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig. Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!


Imádkozzunk!

Áldunk mennyei Atyánk a te kegyelmedért, hűségedért, irgalmadért, dicsőítünk téged az ünnepek öröméért, békességéért és hálát adunk, hogy az ünnepek után is segítettél a munkában, vagy adtál további pihenésre lehetőséget. Köszönjük Urunk, hogy a te kegyelmed van rajtunk napról, napra. Hálát adunk neked minden igehirdetésért, bibliaóráért, gyülekezeti alkalomért, ahol a te igéd körül voltunk együtt. Köszönjük Urunk neked, hogy ennek az esztendőnek az utolsó hétközi alkalmán is téged tisztelhetünk, előtted hódolhatunk és imádunk Atyánk, hogy Jézust Krisztusért, Lelked által ismét szólni akarsz hozzánk. Nagy ajándék az Urunk, hogy hallgathatjuk a te szavad, sőt meghallgathatjuk azt. Arra kérünk, hogy valóban szenteljük az életünket neked, akkor is amikor örömök vannak és akkor is, amikor nehézségek, bajok. Hálásak vagyunk Urunk neked, hogy nem a körülmények befolyásolják a mi hitünket, hanem éppen fordítva, a beléd vetett bizalom soha nem szégyenít meg és segít minket átvészelni a legnehezebb körülményeket is. Urunk, te vagy a mi Istenünk, szeretnénk rád tekinteni és látni téged atyai szereteteddel és irgalmaddal, ahogy énekeltük is.

Ámen.


Igehirdetés

A Református bibliaolvasó kalauzunk szerint a Krónikák könyve végével zárul le az esztendőnk is, holnapra lesz kijelölve ez a bibliai szakasz. Emlékeztetőül csupán azt hadd mondjam el, hogy a babiloni fogságból szabadult Júda népe, Izrael fiai olvashatták először ezeket a bibliai sorokat, akik átélték, hogy mit jelentett Isten kegyelmes szabadítása a fogságból. Ez a bibliai könyv a hazatérteknek elmondja, hogy már a múltban is Isten milyen nagy szabadításokat vitt végbe. Azért is volt erre szükségük - Ezsdrás és Nehémiás könyvéből tudjuk -, mert nemcsak fizikailag kellett helyre állniuk, hanem lelki megújulásra is szorultak, hogy valóban az Úr lehessen az úr életükben, nekik is volt sokféle kísértésük, nehéz körülmény, és hogy teljes szívvel engedelmeskedjenek az Úrnak, ne úgy, ahogy azok a júdeai királyok tették, akiknek a történetével az utóbbi napokban foglalkozhattunk, ha olvastuk ezt a bibliai könyvet. Hogy nyugalomban, békességben élhessenek hazájukban, ahova hazatértek. Tehát az Úr szabadítása olyan népnek, akik a hétköznapokban átélték a szabadítás szükségének érzését.

Jézus Krisztus születése előtti VI. század vége, V. század eleje tehát, a fiak és unokák nemzedéke, milyen szomorúan olvashatták ők is ezeket a bibliai verseket, ami a könyv végén található. Hiszen arról olvastak, hogy milyen kemény szívű, kemény nyakú volt az atyák nemzedéke és milyen súlyosan ítélte az Úr emiatt az ő atyáikat. Még kimondani is szörnyű, hogy Isten a népét ítéli, Isten népe ítélet alatt, viszont mégsem ezzel zárul a bibliai könyv. Isten népe ítélet alatt, de nem ez a vég. Az egész könyv témájának megfelelően a legvége is Isten kegyelméről, szabadításáról szól, a megítélt népe iránti irgalmáról. Van két fontos gondolat a szakasz legvégén. Az egyik: "Még az ország meg nem kapja nyugalom éveit, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt teljes hetven évig." A másik pedig, Círus király rendelete folytán mindenki aki akart, haza mehetett. Az egész szakasz ezzel fejeződik be: "és menjen el." A fogságba elvitték őket, most pedig szabad a hazamenetel.

Először arról szeretnék szólni, hogyan volt mégis jelen a megítélt nép életében az Úr kegyelme. Ne felejtsük, hogy a fiak és az unokák nemzedéke hogyan érezhette mindazt, amit itt hallott. Júda országának legutolsó királyairól olvasunk végig a 2Krón 36-ban, ők különösen gonoszak voltak. Például Jójákim volt az, aki elégette azt a bibliai tekercset, amit Jeremiás prófétával írattatott az Úr maga. Jójákim király, aki fogságba került majd, ő is rosszul élt, csupán 3 hónapig uralkodott, de ezzel jellemezte az Írás, hogy ő is rosszat tett. Cidkijjá pedig, aki a Károli-féle fordításban Sedékiás, mindenképpen olyan valaki volt, akit érdekelt a prófétai üzenet. A felolvasott igeszakaszban az áll, hogy nem érdekelte a prófétai üzenet, de ő meghallgatta Jerémiást, csak nem hallgatott rá. Ez még szörnyűbb, úgy tesz, mintha kíváncsi lenne, de a maga gyarlósága és a vezetőktől való félelme miatt mégsem hallgatott a prófétára, még a legnagyobb baj idején sem. Ő úgy tesz, mintha figyelne az Úr szavára, de mégis gonosz maradt.

Arról olvastunk, hogy szólt az Úr, hangsúlyozottan kiemelte, hogy újra, meg újra szól, a legvégsőkig elment, de az atyák nemzedéke kemény nyakú, kemény szívű maradt. Ezért jött az ítélet. Mivel ma van a 2010. esztendő utolsó hétközi istentisztelete, szeretnék itt egy pillanatra megállni és hangsúlyozva mondani, hogy milyen nagy ajándék, hogy egész évben hétköznap is szólt az Úr, amikor istentiszteleten voltunk, de gondolhatunk minden bibliaórára, vagy közösségi alkalomra is. Nem beszélve a vasárnapi istentiszteleteinkről. Nagyon nagy ajándék, hogy az Úr szól, szól, szól. Milyen hűsége az Úrnak és mekkora nagy kegyelem, hogyha mi olyanok lehetünk, mint azok a júdeai királyok, akik engedtek az Úrnak. Nagy ajándék, ha a hívő ember és a közösség engedelmeskedik Istennek. Ha mégsem engedelmeskedtünk, akkor bizonyára mi is tapasztaltuk ebben az évben, hogy a szívünk egyre keményebbé vált. Lehet, hogy az Úrnak is ahhoz az eszközhöz kellett nyúlni, ami akkor jellemezte őt, ha nem hallgattok a szavamra, akkor jön az ítélet. Ez mindig így van, így lesz. Ha nem hallgattunk rá 2010-ben, akkor jött valami nagyon fájdalmas, jött valami olyasmi, amiben végre észhez tértünk, olyasmi, ami megtérésre vezetett, bűnbánatra és amivel kapcsolatban elmondtuk az Úrnak, hogy vegye el a következményét is. Hallottuk, hogy Júda népét a babiloni fogság ítélete sújtotta. Minket nem idegen hatalmak visznek el külföldre, ahol rabságban élünk, hanem más formában tapasztalható ma is az ítélet.

Ami azonban fontos, Isten népe kapcsán az ítélet sohasem a vég, Isten ítélete az ő népe iránt sohasem a pusztulás. Ez abban látszik, hogy az ige legvégén azt hangsúlyozza, hogy amikor ítélt, akkor is valamit beteljesíteni akart. Megdöbbentő, hogy nem azt mondja, hogy az Úr be akarja teljesíteni azt a szavát, amit megmondott a prófétákon keresztül, hogy jön az ítélet, hanem valami egészen másra utal. Isten személyes szava a fiak és az unokák nemzedékének már a fogságból való hazatérés után azt hirdeti a Krónikák könyve végén, hogy az Úr ígérte az ítéletet, de amikor végrehajtotta, akkor már nem az ítéletre tette a hangsúlyt, hogy lássák meg, hogy ő hűséges, amikor ítél, hanem épp az ellenkezőjére, hogyan mutatkozik meg a kegyelme, hűsége és irgalma még akkor is, amikor nincs más lehetőség, csak a kemény ítélete népe iránt. Nem végleges az ítélet, valaminek be kell teljesedni. Itt lesz szó a két gondolatról.

A lelki üzenet miatt jutott eszembe egy példa, hogy amikor valaki Magyarországon egyáltalán nem foglalkozik Istennel, vagy akár a mi gyülekezetünkben, akkor úgy él, mint a tékozló fiú. Ő csak a legmélyebb állapotában döbben rá arra, hogy úgy tovább nem mehet és ott tart őszinte bűnbánatot. Megtérhet, hazatérhet, mert Isten, ha ítél is - az Atya - kegyelmes. Ha pedig hívő emberként távozik el valaki keményszívűsége miatt az Úrtól, általában úgy következik be - magam is észrevettem -, hogy egy kis apró váltóállítás van, valamiben nem engedelmeskedem, de aztán az életutamon bekövetkezik a kisiklás, mert a kis váltóállítás miatt nagy bajok következnek és az ítéletben, a fenyítő ítéletben, ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvasható, rádöbbenhetünk, hogy mekkorát hibáztunk. Milyen nagy ajándék ilyenkor Jézusra nézni, a kegyelemre, az Úrra!

A hazatértek nemzedéke arra tekinthetett, hogy véget ért a babiloni fogság, de a szabadulás is bekövetkezett. Ők a babiloni fogságból való szabadítás ígéretének a beteljesedését láthatták, amikor ezeket a sorokat is olvasták. Nekünk pedig az Úr Jézus szabadítása ennél is hatalmasabban igazolja. Hallottuk a karácsonyi igehirdetésben is, ezért fontos folyamatosan Jézusra nézni.

De mi volt az, amit Isten be akart teljesíteni, amikor már az ítéletet is végrehajtotta és népének hangsúlyozni akarta, hogy ítélet, de valaminek be kell teljesedni? A Károli-féle fordításból olvasom: "Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, még lerója a föld szombatjait az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy beteljenek a hetven esztendők" - ez az első gondolat. Amikor tehát Isten a fogságról ír, illetve irat a szentíróval, kiderül, hogy a bibliai könyv végén mégsem a fogsággal akarja lezárni, még csak nem is csupán a fogság gondolatával. Tehát nem a fogság leírása, vagy gondolata, hanem az ami a fogság mögött is lelki háttérként szerepel. Ez az a bizonyos: "föld lerója szombatjait".

A bibliai idézetben arról a bibliai igéről van itt szó, szinte szó szerint, amit Mózes harmadik könyve 26. részében nem is régen olvashattunk. Még a 3Móz 25-ben arról van szó, hogy minden hetedik esztendőben a földet nyugalomban kell hagyni, tehát hat évig vethetnek, a hetedik esztendőben ne vessenek, majd az Úr gondoskodik róluk, lesz mit enniük. Még azt is hozzáteszi, hogyha ne talán félnének, hogy a hatodik esztendőben olyan gyenge termés lesz, hogy nem lesz mit enni, Isten azt mondja: háromszorosan fog teremni a hatodik esztendő és a végén még a nyolcadik esztendőben is azt eszitek, ami a hatodikban termett. A hangsúly tehát azon van, hogy Isten azt mondta, hogy még a föld is, amelyen éltek, élvezze a nyugalmat, a békességet, amit én akarok nektek adni, amit a velem való kapcsolatban élhettek át.

Ugyanebben a 25. részben van szó a kürtölés esztendejéről, ami az 50. esztendő - hétszer hetes év -, ami az a szabadítás éve, amikor meg lehetett váltani a rabszolgákat, felszabadultak, illetve, ha izraeli rokon bajba jutott, akkor a gazdagabb rokon megváltóvá lehetett számára. Jézus Krisztus erről az évről, az ünnepi szabadulás évéről beszél, amikor azt mondja, az Úrnak Lelke van énrajtam, mivel felkent engem az Úr. Az egyik célja pedig az, hogy hirdessem az Úr jókedvének, kegyelmének az esztendejét. Természetesen az ötvenedik esztendőben sem vetették be a földet.

Amikor a 26. részben Isten az ő népe hűségéről, vagy hűtlenségéről beszél, akkor azt mondja: ha hűségesek vagytok hozzám, akkor áldások kísérik az életeteket, ha hűtlenek, akkor átok jön. Igen szomorú, hogy már Mózes törvényében is a negatívumról kell bővebben beszélnie az Úrnak és a 33. verstől kezdődően kerül elő a szombatok kérdése: "Titeket elszélesztelek a pogány népek közé és kivont fegyverrel űzetlek titeket és pusztasággá lesz a földetek, városaitok pedig sivataggá. Akkor örül a föld az ő szombatjainak, az ő pusztaságának egész ideje alatt, ti pedig a ti ellenségeitek földjén lesztek; akkor nyugodni fog a föld és örül az ő szombatjainak. Pusztaságának egész ideje alatt nyugodni fog, mivelhogy nem nyugodott, mikor rajta laktatok." Mivel Isten népe - a Krónikák könyvében több király életében láthattuk is - sokszor volt hűtlen, ezért ezt a törvényt sem vették komolyan és bizony a hetedik esztendőben is vetettek. Erről van szó, mivel ott éltek Júda földjén és hűtlenek voltak, nem engedelmeskedtek, ezért a föld nem nyugodhatott.

Mózes ezer évvel korábban, az Úr Jézus születése előtti 15. században már előre mutatva is leírta, hogyha az Úr népe hűtlen, akkor a föld is érzi ennek a hűtlenségnek az okait és Isten azt mondja a fogság célja, hogy elkerüljenek arról a földről, azért, hogy a föld nyugodhasson. Itt van a beteljesedés hangsúlya. Már nem is az a döntő a fogságban, hogy Isten megítélje a népét, hanem azt mondja: ezáltal a föld megnyugodhasson. Azonban a szombati évek nyugalmáról, békéjéről kiderül - örüljön a föld szombatjainak, élvezze a föld a nyugalmat. Ez az Istennel való kapcsolat békességét, nyugalmát húzza alá. Szent föld, megszentelt föld és ezt a szentséget, a lelki jelentést a hetedik esztendő nyugalma fizikai módon is mutassa. Erről a szent földről, mivel szentségtelenné tették Isten népe tagjai, vezetői, nekik el kell menni.

Erős a kontraszt, ti fogságba mentek, szenvedtek, jajgattok, menekültök, a föld pedig élvezi a nyugalmat, nyugalomban van. Ti pusztultok, abban az értelemben, hogy Isten ítél, tehát nem végső pusztulás, a föld pedig nyugalomban van. Azt mondja itt az Úr, ennek kell beteljesednie, ezért van a fogság, hogy beteljesedjen az Úrnak Jeremiás próféta által mondott beszéde, amíg lerója a föld szombatjait. Az örülni szóra és a leróni az adósságot kifejezésre ugyanaz a szó van a héber bibliában. Megkapja a föld, ami neki jár az Úrtól, ezért elkerül a nép a földről.

De mi történik a fogságban? A Krónikák könyve mutat erre előre és a hazatértek, a fiak és unokák nemzedéke átélte, hogy a fogságban Isten őket megtisztította. Már a 3Móz 26-ban arról is szó van, hogy az Úr a hűtlen népét helyreállítja, sőt Isten hangsúlyozza az ő isteni hűségét; rosszul viselkedtetek, de én akkor is hű leszek és hazaviszlek benneteket.

A szombati, illetve a szombat évi nyugalomról való bibliai kijelentés összekapcsolódott már Mózes törvényében. Ha addig kell a fogságnak fennállnia, amíg be nem következik a föld öröme, illetve "a föld megkapja a nyugalmát" időszaka, azt mutatja, ha bekövetkezett, beteljesedett ez az időszak, a földre visszatérhetnek azok, akik miatt nem volt nyugalma. Isten helyre állította az ő népét a fogságban, hűséges maradt hozzájuk, a megszentelt nép, a megtérésre vezetett nép hazatérhetett a megszentelt földre. Amíg lerója a föld az ő szombatjait, ill. amíg a föld örül az ő szombatjainak, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék - ez a hetven esztendő a Jeremiási prófécia szerint - ha ez beteljesedik, hazatérhetnek. Ez a kifejezés azt hirdeti, hogy az Isten szövetségi hűsége még a megítélt nép iránt is megmaradt, a népet helyreállította, a földet és a népét is megszentelte, ismét helyén van minden.

A szombat önmagában az Úr szövetségi jele. Tehát, ha csak a szombatról lenne szó, az is azt hirdetné, hogy az Úr hűséges szövetséges népéhez. A fogság nem végső pusztulás tehát, hanem az Úr páratlan terve, hogy az ő népét helyreállítsa. Nagyon gonoszak voltak az utolsó királyok is, de az Úr népe akkor is helyreállt és ezt a fiak és unokák átélhették. Ebben a gondolatban az Úr hűsége, megszentelő munkája van benne, hogy a föld örül az ő szombatjainak, örül a nyugalmának, akkor amikor nincs otthon a nép. De a nép hazatér, mert a nyugalom, a föld nyugalma betelik.

A nyugalom az Istennel való békesség - olvashattuk nem régen a Zsidókhoz írt levélben. A sabbat azt jelenti, hogy valaki megbékélt Istennel, a bűnösnek kegyelmet adott Isten, az ítéletben a kegyelem mutatkozott meg, helyreállt az Úrral való kapcsolat, helyreállt az emberekkel való kapcsolat és mindezt az Úr Jézus végezte el. Tehát, a 21. versben szereplő kifejezés előre mutat Jézusra, csak Jézusért lehet békességünk Istennel. Békességünknek büntetése rajta van. Nekünk nem lenne jogunk arra, hogy az ítéletben ne legyen kegyelem, mi azt érdemeljük meg, hogy az ítéletben csupán ítélet legyen. A hívő ember sem érdemel kegyelmet, a hívő életben elkövetett bukások, kisiklások sem érdemelnek kegyelmet, de az Úr nyugalma gondolat azt hirdeti, Jézussal való kapcsolatunk megmarad, mert ő lerótta az adósságot. Ő a nagy megváltó, szabadító. Ennél is csodálatosabb, hogy a megszentelő munkája abban látszik, hogy nem kell többé ítélnie, mert helyreállított, hűséges maradok, engedelmeskedem neki, mert nyugalmam van az Úrral.

Ez tehát az első, örül a föld a szombatjainak, örül a föld a nyugalmának teljesen, végérvényesen. A fogság is ezt a célt szolgálta, hogy helyreállhasson a nép, helyreállhasson a haza, és hazatérhessenek majd a megfelelő időben. Ez következett be a hetvenedik esztendőben. Jeremiás könyve 25,12-ben és a 29,10-11-ben beszél arról a próféta, hogy hetven évig tart a fogság. Jeruzsálem pusztulását Kr. e. 586-ra tesszük, akkor 516. az az idő, amikorra a templom újra fölépült. A 36. részben a templom pusztulásáról van szó, hallottuk, hogy megszentségtelenítették. Nemcsak a föld volt szentségtelen a szombat évek kimaradása miatt, hanem már a templom is. Isten ezt nem tűrte, elpusztult a templom. De a hazatértek, amikor ezeket a sorokat olvasták, már ott voltak az új templomban. Ők már tudták, hogy ez a múlt, de ebben a szörnyűnek látszó múltban is ott van az Úr szabadítása, valóban a 70 esztendő betelt. Ők is tudtak számolni, és nagyon jól tudták, hogy az Úr milyen kegyelmes.

Ezért van jelentősége a második érvnek, gondolatnak, Isten hitéletben megnyilvánuló kegyelméről, ami Círus király rendelete. Amikor nemcsak hazaengedi a fogságban lévőket, hanem haza küldi őket. Círus király nagyon titokzatos személy, azért is, mert Ézsaiás próféta több száz évvel korábban még a nevét is megjövendölte ennek a méd-perzsa uralkodónak, aki azon Úr szolgája lesz, akin keresztül a nép átéli a szabadulást. Akkor, amikor még be sem következett a fogság gondolata, Jeremiás még nem élt, de Isten már jóval korábban egy másik prófétán keresztül kijelentette, hogy ki lesz majd az a pogány uralkodó, aki magáról mondja el, hogy ő olyan valaki, akinek Isten parancsolhat, akinek a lelkét megindíthatja az Úr. Nagyon fontos, hogy az Úr kifejezés itt Jahve, azaz a legszemélyesebb kifejezés az Úrral kapcsolatban. Szintén nagyon fontos, hogy mindezt írásban is kijelentette, mert ezt az írást megtalálják majd- Nehémiás és Ezsdrás könyvéből megtudjuk - a hazatértek egyik nemzedéke idején és így épülhet tovább a templom és a városfal is.

Círus király ismerhette Dánielt. Az is lehet, hogy olvashatta, vagy hallhatott azokról a tekercsekről, bibliai igékről, amiről Jeremiás írt, a hetven esztendőről is. Ha Dániel ott volt mellette, - Dániel könyve 9-ben olvasható, hogy nagyon őszinte imádságot mond Istennek, bűnbánó imádságot a maga és atyái nevében és mindezt azért, mert olvasta a tekercsekben, hogy miről írt Jeremiáson keresztül Isten Lelke neki is. Dániel érezte, hogy betelőben van a hetven év. Tehát, Círus király, méd-perzsa uralkodó, aki Isten eszköze abban, hogy a népe haza kerülhessen.

A további érdekessége Isten Lelke munkájának, hogy a magyar Bibliában egymást követően szerepel a Krónikák könyve, illetve Ezsdrás könyve. A héber Biblia a Krónikák könyvével zárul és Ezsdrás könyve megelőzi ezt. Az írásmagyarázók azt feltételezik, hogy a Krónikák könyv írója ismerte Ezsdrás könyvét is, és annak jelentését. Ha ez így van, akkor ez azért beszédes, hogy fontosnak tartotta az Úr Lelkétől vezetve Ezsdrás könyve kezdő sorait a Krónikák könyve végére oda tenni. Kétszeresen is hangsúlyozza Isten igéje az ígéretet. Illetve, a hazatérteknek ez már nem ígéret, hanem beteljesedett valóság. Csak a Krónikák könyvében, ami a múltról akar beszélni elsősorban, a végére odahelyezi ezt a jelenbeli dolgot, a fogságra nézve jövőbeli dolgot, hogy bekövetkezett a fogság, de Círus hazaengedi majd a népet, illetve, majd hazaengedte.

Círus rendelete tehát Isten szabadítását írja le. Amit megígért Jeremiáson keresztül, amit a szombati évek beteljesedése kapcsán el akart végezni, azt hogyan teljesíti be Isten. Hogyan szól Círus Istenről? Majdnem úgy, mintha ő is Isten népéhez tartozna. És mi lesz, ha majd Círusszal találkozunk a mennyországban, illetve az új égen és az új földön? Több írásmagyarázó próbálja úgy magyarázni Círus személyét, hogy mégse tegyük őt hívővé, hogy részéről politikai gondolat volt, más országoknak is megengedte, hogy templomot építsenek. Ez mind igaz, de Isten igéje mégis azt írja, Círus szavait adja vissza, hogy Isten megparancsolta és ő enged ennek a parancsnak. Olvasva Círus bizonyságtételét, szavait, az jutott eszembe, hogy Júda királyai közül nem sok volt olyan, aki engedelmeskedett ennyire komolyan Isten parancsainak. Jójákim, mint mondtam, elégette a tekercset, Cidkijjá meghallgatta az Úr parancsát, csak nem engedelmeskedett neki. Egy pogány uralkodó, Círus király, pedig ennyire eszköze Istennek, mert az szabadítani akarja a népét, rendeletet hoz.

Milyennek lássák tehát Istent a hazatértek, fiak és unokák nemzedéke? Lássák olyannak, mint ahogy egy hívő király és egy pogány uralkodó bemutatja, aki elkészíti a szabadítást. Ezsdrás könyve elejéről van az idézet, ezért a hazatértek ismerhették annak igazságait és kijelentéseit is. Az ő és Nehémiás kijelentései pedig a hazatérteknek azt mutatták be, hogy az Úr milyen módon adott szabadulást már hazatérve, milyen módon mutatta meg a kegyelmét és irgalmát a hazatértek között. Ők is vétkeztek, volt, amikor nem engedelmeskedtek az Úrnak. Akkor jöhetett volna egy újabb babiloni fogság? Nem jött, mert az Úr helyre állította a népet. A hazatérés utáni időkben is - Ezsdrás és Nehémiás könyve ezt hirdeti - Isten nagy szabadításokat vitt végbe, hatalmas dolgokat cselekedett. A Krónikákat olvasva megérthették Istennek milyen távlati tervei vannak velük. Jeremiás próféciája - a 29. részben - így szól: "Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a hetven babiloni esztendő, akkor gondom lesz rátok és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre, mert csak én tudom mi a tervem veletek. Így szól az Úr: Békességet, nem romlást tervezek és reményteljes jövőt adok nektek."

Már a jeremiási prófécia is Isten terveiről beszél, a reményteljes jövőről. A Krónikák könyve noha a fogság szomorú leírását adja, de az Isten kegyelmét az ítéletben úgy mutatja be, hogy ő hogyan szabadítja meg a megítélt népét is. Nagy jövőt készít nekik, szabadulást. Ezt átélhették a hazatértek nemzedékei. Az egész könyv üzenete szempontjából pedig a vége Jézusra mutat megint. Círus is azért került a történelem színpadára, hogy majd megszülessen az Úr Jézus azon a földön, amit megszentelt az Úr a babiloni fogság ideje alatt. Jézus a szent földre érkezett. Tudhatjuk, hogy Jézus idejében sem volt engedelmes az Úr népe, sőt még gonoszabbak voltak, mint Júda királyai idejében. De az Úr szabadítása akkor is végbement.

Ha a magunk életére nézünk, néha mi is tudunk nagyon gonoszul viselkedni. Ha valakit Isten csak akkor tud megállítani, amikor már ítéli is, az a hívő ember nagyon rosszul viselkedik. Az ige azonban azt hirdeti, hogy az Úr nem pusztítani akar bennünket, hanem akkor is csak helyreállítani, hogy engedelmesen kövessük az Urat, hogy azt a tervet vigyük végbe, az ő akarata, rendelete szerint, amire elhívott minket. A vele való közösség, a vele való békesség, nyugalom - amiről szó volt a szombati nyugalom kapcsán - azt jelenti, hogy mivel a helyünkön vagyunk, ezért az Úr békessége és nyugalma van bennünk is és körülöttünk is. Ezt még az a lakóhely, az a ház is, az a lakás is megérezheti, ahol élünk. Ellenünk nem csupán nem babiloni seregek jönnek, mert mi nem az ószövetségben éljük meg a hitünket, de az életünk áldásai, Istentől kapott ajándékai, a békesség és a nyugalom, sokszor lelki formában valósul meg, miután az ószövetségi időben, sokszor, fizikai dolgok tekintetében.

Mivel Isten Círust is használta és a parancsának engedett, népét hogyan használta, amikor hazatértek? Erről beszél Ezsdrás és Nehémiás könyve, majd az Újszövetség, amikor már Jézuson keresztül Isten népe a Szentlélek temploma. Már nemcsak templomba menve, hanem ott, ahol vagyunk megéljük az Úrral való közösséget. Bárhol, ahol vagyunk, az Úr tisztelete zajlik, örül a föld, örül az Úr, békességben van Isten népe. Ez sugárzik kifelé. Lehet, hogy végre kibékülsz a házastársaddal, vagy ha ő nem akar kibékülni, a te nyugalmad, békességed hat rá. Péter apostol levele szerint a nem hívő férjet felesége csendes magaviselete is megnyerheti az Úrnak. A gyermekek is a békességet és a nyugalmat élik át. Lehet, hogy végre jut minősített idő a gyermekeinkkel, unokáinkkal lenni, mert végre nyugalom van az életünkben. Az egyik családot látogattam a napokban, ahol az idősebb lány mondta el a beteg édesanyáról, hogy sok türelemre van szüksége, hogy ápolhassa otthon. Nem könnyű egy beteg, idős embert ápolni türelmesen, alázattal, de az Úr nyugalma és békessége kisugárzik ilyen helyzetben is.

Az egyik fiatal mondta el, hogy amikor felvételizett, akkor nagyon izgult, és amikor kiderült, hogy nagyon gyenge lett a pontszáma, akkor úgy érezte, hogy biztosan nem veszik fel oda, ahova jelentkezett, mert még az előző évinél is kevesebb pontszámot ért el. Ezt az egész kérdést Isten elé vitte. Akkor döbbent meg, amikor kiderült, hogy az Úr úgy rendelkezett, hogy abban az évben nagyon lehúzták a pontszámokat és odanyert fölvételt mégis, ahova jelentkezett. Isten ilyen egyszerű hétköznapi dolgokban is megmutathatja, hogy valakinek nyugalma van, békessége.

Isten a fogsággal tehát ítélte a népét, de nem végérvényesen és nem a pusztulás miatt. A fogság azért történt, hogy bekövetkezhessék a nyugalom, ami viszont az Úrral való kapcsolat megerősödését, megújulását jelentette a lelki üzenetben. Ez a nyugalom Isten népéé lett, mert a pogány uralkodó hazaengedte Isten népét. Mindez azt hirdeti, hogy ilyen az Úr szabadítása, kegyelme és ilyen lehet az Úr nyugalma a mi életünkben is.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged azért mennyei Atyánk, hogy az Úr Jézus békített meg bennünket veled. Köszönjük, hogy ő lerótta az adósságot. Köszönjük, hogy ő hordozta az ítéletet, ő vállalta mindazt, hogy lehessen nemcsak békességünk veled, hanem teljesen új életet élhessünk, felszabadult élet a te követésedben. Hálásak vagyunk Urunk neked, hogyha a családi életünkben, a házasságunkban, a munkahelyünkön is az látszik rajtunk, hogy békességünk van veled, ezért embertársainkkal is. Kérünk téged arra Urunk, hogy a nyugalom és a békesség azért is valósulhasson meg, mert mi mindig a helyünkön leszünk. Köszönjük azt is neked Urunk, hogyha szükséges, bennünket is ítélsz, fenyítesz, de kérünk, adj nekünk alázatot, gyermeki engedelmességet, hogy a te szavadnak engedelmeskedjünk. Köszönjük Urunk, hogy te nem ítélő Isten vagy csupán, hanem kegyelmesen ítélő a tieid iránt. Könyörülj meg azokon, akik még mindig elutasítanak, akiknek a szíve kemény marad. Segíts nekünk szeretni az ilyen embereket is tehozzád. Kérünk azokért, akik most engedetlenek a te néped közül, Urunk térítsd őket észre, hadd álljanak helyre. Kérünk téged azokért, akik betegek, testi, vagy lelki szenvedést hordoznak. Imádkozunk a gyászolókért, azért a családért, akik ma is ott voltak a temetőben. Imádkozunk Urunk a te vigasztalásodért mindannyiunk számára, de nekik különösen is. Kérünk téged, hogy hadd lehessen az év utolsó napja is majd békességes és nyugalmas számunkra, hadd lehessen igazi örömünk te benned. Könyörülj meg kérünk népünkön is és vezetőinken, adj nekünk olyan vezetőket, akiknek az életén keresztül béke és nyugalom árad hazánkra és határainkon túl is. Bocsáss meg nekik Urunk, ha vétkeznek ellened. Ha ők sem hallgatnak rád, akkor alázd meg őket, kérünk, hadd legyenek engedelmesek.

Ámen.