PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. december 25.
(karácsony első napja)

Horváth Géza


SZEMÉLYES KARÁCSONY


Alapige:Lk 1,49

... mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas ...


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, hálás szívvel köszönjük, hogy ezt a karácsonyi ünnepet is megérhettük.

Dicsőítünk hozzánk való meg nem érdemelt jóságodért, melynek látható, kézzel fogható jele is lett, amikor Fiadat elküldted ebbe a világba. Köszönjük, hogy minden ígéreted Őbenne lett igenné és ámenné.

Áldunk, hogy nyilvánvaló lett a te szereteted minden ember számára. Áldunk, hogy akkor is voltlak, az első karácsonyon, akik hallották a hírt, komolyan vették, elindultak, rád találtak, leborultak, hódoltak, azután visszatérve elhirdették mindazt, amit láttak és tapasztaltak.

Köszönjük, hogy azóta is sokan eljutottak a Megváltó megismerésére és imádatára. Mi is azért jöttünk, hogy imádjuk Őt. Nem mint betlehemi gyermeket szeretnénk imádni és magasztalni, hanem a Golgota győztes Urát, a bűnön, halálon, poklon győztes Feltámadottat.

Köszönjük a híradást, hogy ismét visszajössz, Úr Jézus, a mennyből, ítélni élőket és holtakat. Köszönjük, hogy addig kegyelmi időben élhetünk, amikor megszólítasz bennünket, beszélsz velünk, és kéred, hogy nyíljék az ajtó, táruljon a szív előtted.

Kérünk, hogy most is hirdettesd a te igédet, Urunk.

Köszönjük, hogy a testté lett Ige karácsonykor beragyogta a világot és a hirdetett ige nemcsak karácsonykor, de ma is beragyogja az egész világot. Jó tudni nekünk, Urunk, hogy nemcsak mi vagyunk itt együtt olyan szép számmal előtted, hanem az ország és a világ sok-sok táján sok-sok testvérünk van még előtted, akikkel egy lélekkel itattattunk meg, és akik dicsérnek, magasztalnak téged minden hűségedért, szeretetedért.

Kérünk, Urunk, te légy a középen, mi pedig hadd tudjunk csendre térni mindabban, ami a szívünkben van, amivel idejöttünk, amit hoztunk, ami bennünk zakatol, ami háborgás, szomorúság, vagy bármi más.

Kérünk, hogy csendesíts el, hogy aki hirdeti és hallja itt az igét, adja neked szívét.

Ámen.


Igehirdetés

Olyan rövid ez az ige, hogy úgy, mint egy gyermek-istentiszteleten, meg is tanulhatnánk aranymondásként. Kívánom is ezt, hogy mire vége van az istentiszteletnek, tanuljuk meg ezt a rövid verset: "... nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,"

Volt egy kedves lelkipásztor testvérem, aki az evangelizációban velünk volt, de már hazament a mennyei hazába, és mindig arra tanított bennünket, hogy rövid igét olvassatok fel, mert amit mondotok, azt elfelejtik, de az ige megmarad.

Szeretném, ha most, ezen a karácsonyi istentiszteleten is ez a rövid mondat lenne a középpont: "nagy dolgokat tett velem a Hatalmas..."

Egyszer egy néger törzsfőnök felkereste a náluk lakó misszionáriust. Bement abba a kis kunyhóba, ahol a misszionárius lakott. Ugyanolyan volt, mint az övék, de ő kunyhója falára kitett néhány fényképet. Többek között az édesanyjának a fényképét is. Nézte a törzsfőnök és megkérdezte: vannak még testvéreid? Azt mondja neki a férfi: nincs, anyám egyedüli fia vagyok. A törzsfőnök csodálkozni kezdett: és elengedett téged, egyedüli gyermekét, ilyen messzire? A misszionárius így felelt: igen, elengedett, mert szeret titeket, és szeretné, ha ti is megismernétek azt a Jézus Krisztust, aki őt is, az apámat is, meg engem is új életre hozott.

Aztán megnézett a törzsfőnök egy képet a misszionárius otthoni lakásáról. Nagyon szép, kényelmesen berendezett lakás, és ahhoz képest most egy összetákolt kunyhóban lakik ez az ember. Megkérdezte: nem sajnáltad otthagyni azt a szép lakást és idejönni ebbe a kis kunyhóba? Nem, mert én is szeretlek benneteket, és ha Jézus Krisztus beszélni akar veletek, el kellett, hogy jöjjek, és el kell, hogy mondjam azt a jó hírt a számotokra: nektek is van új élet.

A törzsfőnök ezen nagyon elgondolkozott. Azt mondta: igen, ez a szeretet.

Ez jutott eszembe most karácsony ünnepén. Így áldhatjuk a mi mennyei Atyánkat, akiről azt olvassuk: elengedte a Fiát ebbe a világba, de nemcsak elengedte, hanem elküldte. Más dolog valakit elengedni és más valakit küldeni.

Lehet, hogy valaki elengedi a gyermekét valahova, de azért nem szívesen, és más dolog küldeni, mert azt jelenti, hogy benne van a szándékom, az akaratom, a tervem.

Jézus Krisztust az Atya nemcsak, hogy elengedte ebbe a világba, hanem elküldte, hogy éljünk általa. A kínra, halálra küldötte Őt, megnyitni a mennyet a bűnös előtt. Jézus Krisztus elhagyta a mennyei hazáját - egy kedves énekünk így szól erről: "Leszállott a mennyei fényből, Elhagyta a dicső hazát, Hogy széttörhesse rabbilincsünk, Hogy hintsen az éjbe sugárt." Otthagyta az angyalkarok énekét, a menny dicsőségét és szépségét azért, hogy lejöjjön közénk erre a földre.

Mit akar velünk? Azt, amit Máriával is akart, meg minden emberrel akart, hogy ez a mondat elhagyja a mi szánkat szent megtapasztalásként, drága bizonyságtételként: nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.

Biztos vagyok benne, hogy sokan vannak itt, akik velem együtt elmondhatják, hogy nagy dolgokat tett velem a Hatalmas. Biztos vagyok abban is, hogy még sokan fogják ezt elmondani. Ez Mária hálaénekéből való, de nem Máriára fogunk figyelni, hanem arra az Úrra, akire Mária is figyelt.

Amikor az elmúlt hetekben az utcán jártam, és némely üzletbe is be kellett mennem, mert a lelkész is ember, neki is karácsony lesz, és neki is be kell vásárolni, akkor elgondolkoztam azon, hogy a világ milyen külsőképpen ünnepli a karácsonyt.

Az üzletek igyekeznek kitenni magukért, hogy minél szebben fel legyen díszítve az utca, a terek, a bevásárló központok. Általában mindenütt karácsonyi zene szólt. Arra gondoltam: igen, hány ember elmondhatja, karácsony van körülöttem. Szól a zene, megvannak a fények, a reklámok. Karácsonyi hangulat van: fenyőfát árulnak. Minden a karácsonyról beszél - de ez csak karácsony körülöttünk.

Mária ettől sokkal többről beszélt. A hívő embernek sokkal többje van karácsonykor, mert nemcsak körülötte van karácsony, hanem benne. "... nagy dolgokat tett velem a Hatalmas..."

Mária nem arról beszél, amiről sok zsidó asszony meg férfi, gyermek beszélhetett volna, hogy nagy dolgokat tett értünk a Hatalmas. Hiszen a családfők elmondták, és nemzedékről nemzedékre hirdették, hogy a mi teremtő Istenünk milyen nagy dolgokat tett értünk. Elmondták, hogyan jöttek át a Vörös tengeren, hogyan keltek át a Jordánon. Elmondták, hogy mi történt a Karmel hegyén, és még sok-sok történetet az ő szabadító Istenükről.

Mária hálaénekében nemcsak arról beszél, hogy mit tett velünk az Isten, amikor hordozott sasszárnyakon, vezérelt, bajunkban védett. Mannát, fürjet adott. Kősziklából vizet fakasztott, ha kellett. Mária arról beszél: mit tett velem a Mindenható.

Úgy érzem, hogy ezen a karácsonyon Isten hívő népének ide kellene eljutnia ma is, hogy mit tett velem az Úr. Mit cselekedett bennem. Hiszen Mária ezért örül, hogy benne is valamit elvégzett Isten, és ennek mi is részesei lehetünk.

Régen, fiatal koromban, valahol olvastam egy indiai költőnek a versét, és ez a vers nagyon megfogott. A karácsony lényegét írta le a költő. Néhány részletre emlékszem csak, mindig arról beszélt, hogy boldogok voltak a pásztorok mert... Boldogok voltak a bölcsek, mert... Boldog volt Mária, mert... Mindig oda lyukadt ki a költő, hogy de én boldogabb vagyok. Emlékszem, hogy amikor Máriáról volt szó, az volt: boldog volt Mária, mert kilenc hónapig a szíve alatt hordozhatta a világ Megváltóját, de én boldogabb vagyok, mint Mária, mert egy egész életen keresztül a szívemben hordhatom Jézus Krisztust. A szívemben lehet a Megváltó.

Ez az, amiről így beszél: nagy tetteket vitt véghez, nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas.

Nézzük meg röviden, mi is ez a "nagy" dolog, hogyan történhet meg velünk is ez, és ha megtörténik, akkor mi a kötelességünk ezzel a "nagy" dologgal kapcsolatban.

Először is felismeri, hogy Isten cselekszik. Olyan Urunk van, aki nem pihen, nem alszik - nem szunnyad, és nem alszik Izráel őrzője, mondja a zsoltár. Az Újszövetségben meg így mondja Jézus Krisztus: "Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom." Ez a szó itt: tett, cselekedett velem, ez a szó az Újszövetség egyik leggazdagabb jelentéstartalmú szava. Hiszen nemcsak annyit jelent: cselekszik, hanem ilyeneket is: teremt, alkot, hat, munkálkodik, megvalósít - még sok jelentése van, most csak a legfontosabbakat soroltam fel.

Akinek belső karácsonya van, akinek személyes belső karácsonya van, az ma is ezt éli át, hogy olyan Urunk van, aki cselekszik, alkot, teremt, munkálkodik, szól és az előáll. Parancsol és az meglesz, mert nála nincs lehetetlen.

Kézbe akarja venni az életünket. Át akarja formálni az életünket. Az élet akar bennünk munkálkodni. Bennünk, az emberben, akiben a bűneset óta csak a halál munkálkodik. És megtörténhet velünk a csoda, hogy Isten elkezd munkálkodni bennünk. Ma is ugyanúgy teszi: igéje és Szentlelke által.

Olyan jó, hogy ebben a történetben is mind a kettő ott van. Ott van: megszólítja, van ige, és azt mondja: a Szentlélek száll tereád, ott van a Lélek. És ahol ott van az ige és ott van a Lélek, ott Isten cselekszik.

Mi lenne a feladatunk? Az, ami Máriáé is volt. Mit mondott Mária? Itt vagyok, Uram, legyen nekem a beszéded szerint.

Ma is az lenne az igazi karácsony, ha az Isten igéje és Szentlelke úgy tudna munkálkodni benned, hogy azt mondanád: itt vagyok, Uram! Ha kell, nem vagyok más, csak üres edény. Tölts meg Lelkeddel engem. Itt vagyok, kiszolgáltatom magamat neked. Legyen nekem a te beszéded szerint. Ne úgy legyen, ahogy én akarom. Ne az legyen, amit elterveztem. Ne az legyen, ahogy a magam útját tervezem. Legyen nekem a te beszéded szerint! És akkor Isten cselekvő, alkotó, csodálatos ereje elkezd munkálkodni az emberben.

Az elmúlt hetekben egy érdekes természetfilmet láttam. Szeretem az ilyen filmeket, mert sokat tanulok belőle. Látható Istennek a világteremtő csodálatos rendezése és hatalma. A film negatív példa volt arra, amit most szeretnék pozitívan elmondani. Arról szól, hogy vannak olyan állatok, amelyekbe belebújik egy-egy parazita, élősködő, és abban az élő szervezetben elkezdi kifejteni a maga hatását. És mivel élősködik, az élő szervezetből elszívja, elvonja annak a tápanyagait, a vérét, és egy idő után halálba taszítja ezt a hordozó állatot.

A tudósok megfigyelték, hogy amikor ezek a paraziták belekerülnek egy-egy állatnak a testébe, akkor teljesen megváltozik az állatnak a viselkedése. Így is mondhatnánk: nem lehet ráismerni. Be is mutattak egy példát. Röviden most csak annyit mondok: egy ilyen parazita belekerült egy egérbe, és az az egér, amely a macskának a szagától irtózik, szépen futkározott olyan helyeken is, ahol macska volt, mivel felborult ez a veszélyérzete. Persze, csak egy darabig. Addig, míg a macska meg nem találta benne az az napi vacsoráját. De ennek a parazitának a hordozó állatban levő léte felborította az agyműködését.

Most, ha ezt lefordítjuk, tudjuk, hogy a bűn is így munkálkodik bennünk, mióta egy ember által bejött a világba. De nemcsak a világba jött be a bűn, nemcsak az ajtó előtt leselkedett és ránk volt vágyódása, hanem bejött a szívünkbe, az emberi életbe. És mit tett az emberi élettel? Kezdte tönkretenni. Elkezdett munkálkodni a halál, a pusztulás és felfordított mindent, megbolondított embereket.

Néha azt mondják: nem lehet ráismerni. Tönkretette a házasságát, az egészségét. Valaki így mondta a múltkor: nem tudom, mi van a házastársammal, egyszerűen megbolondult. Keresett magának egy fiatalabbat, egy csinosabbat, engem meg félrelökött.

Megbolondult? Nem bolondult meg, csak munkálkodik a halál. Munkálkodik a bennünk levő parazita.

Ez az ige arról beszél nekünk, hogy karácsony óta, mióta Jézus Krisztus megszülethet a szívünkben, azóta az élet is munkálkodhat bennünk. Ő fog munkálkodni bennünk. Nem lerombol, hanem helyre tesz dolgokat. Még arra is képes, hogy újjá tegyen, ami már le van rombolva, ami már tönkrement. Akiben már alig-alig van élet, aki már csak nyögni tud: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! - Ő meghallja, belép az életébe, és ezt a hatalmas dolgot elkezdi végbevinni, elkezdi munkálni bennem az életet.

Hadd beszéljek arról, hogy mit is jelent: munkálkodik bennem az élet.

Először is azt: új életem lesz. Mert most már, ahogy Pál apostol mondja: nem én fogok igazán élni, hanem Krisztus fog bennem élni. "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." Jézus Krisztus megszületik a szívemben. Ott lesz az életemben. Ő fogja uralni az életemet.

Hatalmas dolog ez. Nem mindennapi dolog ez. De aki ezt akarja, az vegye. Aki ezt elhiszi, aki ezt kéri, azé az élet. Az élet fejedelme újjá tesz mindent. A régiek elmúlnak.

Olyan jó volt, amikor megértettem az életem egy pontján ezt, hogy milyen nagy dolgot tud velem is tenni az Isten, amikor a régiek elmúltak. Mert mindannyiunk életében vannak és voltak régiek. Ezeket néha a fejünkhöz vágják, néha emlékeztetnek, és azt mondják: én tudom, te ki vagy. Én tudom, te mit csináltál, milyen voltál.

Van egy kedves ének, amelyik így hangzik: "mindennap új lapot kezdhetünk, újat ír rá Isten ujja. Új éneket énekelhetünk, újra, meg újra, meg újra." De az új lapot igaz, hogy mindennap kezdhetjük, de egyszer végleg el kell kezdeni. És milyen jó, amikor Jézus Krisztus letörli az egészet. Milyen jó, amikor Jézus Krisztus azt mondja a te életedre: íme mindent újjá teszek. A tenger mélyére vetem bűneidet, elrontott életedet. Nem a halál, nem a bűn fog munkálkodni benned, hanem élet. Ez a nagy dolog.

Erről zeng Mária, erről zengek én is. Úgy szeretném, ha mindenki erről zengene: nagy dolgot tett velem a Hatalmas. Így mondta valaki nemrégen: megmentette a házasságomat. Hogyan? Az Ő igéjével. Beleszólt az igéjével az életünkbe és megmentette a házasságomat.

Újjá formálta Mátét, aki ott ült a vámszedő asztalnál, az ujjhegye kékeszöld lehetett, ahogyan számolta az akkori pénzeket, mert az volt a mindene. Jézus megáll az asztalánál és azt mondja neki: kövess engem! Neveden hívlak, megváltalak, enyém vagy! Állj be a szolgálatomba. Ő meg felállt és követte. Mi lett vele? Az, hogy nem a pénz lett a legfontosabb.

Valaki egy beszélgetésben azt mondta nekem: nálunk csak egy a fontos, mennyit tudunk lerakni. Először nem értettem, miről beszél. Azután kiderült, hogy csak az a fontos, csak az az ember előtte, aki a havi fizetéséből, jövedelméből minél többet le tud rakni. Valakinek az a szempont, hogy minél többet elköltsön, lehetőleg semmi ne maradjon a zsebben. Van, akinek az volt: mennyit tud lerakni. És ha nem tud lerakni, akkor vége.

Kinek-kinek mi van a szívében. Kinek mi a megkötözöttsége. Hogyan munkálkodik a bűn. Mindig másféleképpen. Más-más szervet támad meg, de a vége ugyanaz. A vége: halál. A bűn zsoldja: halál.

De karácsonykor hadd hirdessem: az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Megváltoztatta-e már a te életed? Tiszta a szíved? Újjá lettél? Jézus szent vére megmosott-e?

Jó lenne, ha boldogan mennél haza innen. Boldogan mennének minél többek és vallanák: nagy dolgot tett velem is. Velem is megtörtént a csoda.

Spurgeon írja az egyik könyvében: valaki közelről, az első sorokból hallgatta őt mindig egy evangelizáción. Aztán az egyik este odament hozzá, és azt mondta: lelkész úr, én hallgatom önt, de velem nem történik semmi.

Ó, milyen szomorú, ha te azt mondod: velem nem történik semmi. Milyen szomorú, hogy te, aki tudsz karácsonyról, nagypéntekről, húsvétról, feltámadásról, mennybemenetelről, Krisztusról, és azt mondanád: velem nem történik semmi. Jó lenne, ha azt mondanád: velem nemcsak valami történik, hanem velem a legjobb történik a világon: megszületik Jézus a szívemben.

Mi még ennek a személyes karácsonynak az üzenete? Hogyan lesz nekünk még személyes karácsonyunk? Ebből a példából merítve az üzenetet, hadd fogalmazzam meg: akkor, ha az Úrra nézünk.

Gondoljuk bele magunkat Mária helyzetébe, aki várandós lesz, ami az esküvő előtt abban a korban nem volt elfogadott dolog. A szíve tele lehetett volna félelemmel, rettegéssel: mi lesz holnap? Hogyan megyek az emberek közé? Mit fognak mondani? De ő mit mond? Nagy dolgot tett velem a Hatalmas. Semmi más nem fontos, csak az, hogy nagy dolgot tett velem a Hatalmas.

Sokan mondták: ha elindulok az új életben, ha Jézus Krisztust akarom követni, mit fognak szólni az emberek, a családom, a munkatársam, a baráti köröm? Olyan sokaknak kellett elmondanom: te ne ezzel törődj, mert az ítélet napján nem lesz mentséged az, hogy féltem, nem mertem. Majd akkor elhagynak téged, nem fognak ott állni melletted, hogy megmentsenek. Te egyedül állsz az ítélőszék előtt. Most állj oda a kegyelem széke elé, állj oda a szeretet széke elé. Állj oda az Úr elé. Oda mersz állni?

Azt hiszem, közülünk senki nincs, akinek nincs félelme. Mindenki fél valamitől. Én is úgy vagyok, ha van egy kényes telefon, halogatom, majd holnap, holnapután... Aztán belátom: egyszer úgyis el kell intézni, nem jobb rögtön? Kényelmetlen, majd holnapután, kellemetlen. Ó mit fog szólni? Mindenkinek van valami félelme, mi lesz holnap? Mi lesz a munkahelyemmel, leépítések vannak. Mi lesz, ha nem tudok dolgozni? Ki fogja a gyermekemet felnevelni? Mi lesz, ha a diagnózis valami rettenetes lesz? Mi lesz, ha nem sikerül a vizsgám? Mi lesz, ha, ha... Félelme van a gyermeknek, a fiatalnak, az idősnek is.

Érdekes, hogy Máriának nem volt félelme. Mert mi volt a szívében? Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas. Aki eddig is nagy dolgokat tett velem, az ezután is nagy dolgokat fog tenni velem. Nézz az Úrra! És belekapaszkodik az Ő szabadító Istenébe. Ez a karácsony.

Aztán belátja, és ezért van neki személyes karácsonya, mert belátja, hogy Isten őt eszközül akarja használni. Isten hasznossá akarja tenni. Akiben Jézus él a szívében, azt Isten hasznossá akarja tenni. Használni akarja. Ez azért olyan jó hír, mert mindig azt tapasztaljuk, hogy a világ kihasználni akar.

Nem régen felhívott valaki telefonon: tudod, egy nagy vállalatnál dolgozom, és a tendencia a következő: egyre kevesebb fizetésért egyre több munkát kell végezni. Ki akarnak használni. És ezt sokaktól hallom.

Lehet, hogy vannak édesanyák, akiket kihasználnak, lehet, hogy vannak dolgozók, és kihasználják őket, lehet, hogy jó a szíved és sokan kihasználnak téged és átejtenek. Jó hirdetni: Isten téged nem kihasználni akar soha, hanem felhasználni.

Valaki így írta meg: eszköz szeretnék lenni az Isten kezében. Felvegyék, ha kell, vagy félretegyék? Boldog ember az, akit Isten így felvesz. Nem az érdemeiért, nem a kiváló tulajdonságaiért, hanem az Ő kiválasztó kegyelméért és elhívó szeretetéért. Mert Ő téged használni akar valamire.

Ez olyan nagy dolog megérteni, hogy nagy dolgot tett velem. Mit? Elindul Jézus élete bennem, és Isten ezáltal valamire használni akar. Van valami terve, célja az életemmel, és meg is mutatja, hogy mi. Nem csodálatos dolog? Tudod-e, hogy Isten használni akar téged?

Itt volt az előbb az énekkar és hallottuk azt a szép éneket. Azt éreztem, hogy ez majdnem olyan, mint a mennyország előszobája. A mennyország váróterme. Igen, itt vagy ötven testvérünk megértette azt, hogy Isten használni akarja a hangját. Mondd el a jó hírt így is. Készítsd az ige útját, csendesítsd a szíveket addig. Isten használni akar.

Azután arról is hadd szóljak, hogy a személyes karácsonynak jelei vannak. Ha Mária életét nézzük, hogy gyermeket vár, milyen jelek kísérték. Hármat írtam fel magamnak:

Jézus, a gyermek, növekedett benne. Ez az új élet, amikor Jézus növekszik az életünkben. Egyre nagyobb teret kér. Egyre nagyobb teret foglal magának. Hogy mondta Keresztelő János? Neki növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.

Aztán láthatóvá válik. Hiszen nem lehet letagadni. Vannak, akik szeretnék, de olyannal is találkoztam, aki azt mondta: éppen most állapította meg az orvos, hogy gyermekünk lesz, de én már rögtön felvettem a kismama ruhát. Nyilvánvalóvá akarja tenni. Látható lesz.

Azt mondja az apostol: Jézus Krisztus élete látható legyen az én halandó testemben. Ez azt jelenti: Jézust nem szabad eltakarni. Nem szabad eltakarni az óemberednek, a természetednek, az indulatodnak, a szavaidnak. Látható kell, hogy legyen. Mennyire lesz látható?

Nem tudom, elmondtam-e már, hogy volt egy kedves idős hívő testvérünk, aki minden konferencián, minden csendeshéten részt vett. Szeretett beszélni, szeretett a középpontban lenni. Amikor Berekfürdőn volt egy csendeshetünk, akkor a morzsaszedegetésnél, hogy ki mit hagy itt Berekfürdőn, ki mit szeretne letenni Jézus Krisztus keresztjéhez, azt mondta: tudjátok, én az F betűt szeretném letenni. Igen, az F betűt, mert mindig szerettem feltűnni, és ha itt hagyom az F-betűt, akkor az van: eltűnni.

Nem középpontban lenni, nem én vagyok a fontos, nem az én életem, az én betegségem, nem hogy hány műtétem volt, mennyi gyógyszert szedek, hanem az, hogy Jézus Krisztus ki nekem. Nagy dolgot tett velem a Hatalmas.

Nemcsak láthatóvá válik Jézus, hanem kísérő jelenségek is vannak. Ha valaki gyermeket vár, akkor bizonyos jelei vannak a terhességnek. Valamilyen ételekre rá se tud nézni. Kísérő jelenség. De nekünk Jézus Krisztus beszélt arról, hogy ha Ő az életünkben megszületik, annak is lesz kísérő jelensége. Még pedig micsoda? A gyümölcstermés. Ezek kísérik a mi beléoltott életünket. A fánkon, az életünkön nemcsak levél van, ami nagyon szép, mert vannak dísznövények, díszfák, de vannak gyümölcstermők, amit nem a leveléért tartanak, hanem a gyümölcséért. Ha Jézus Krisztus a te életedben ott van, akkor gyümölcstermő életet fogsz élni. Ezt mások aratják le, ebből mások profitálnak, de utal arra, hogy kibe oltott a te életed. Hogy milyen nagy dolgot tett veled a Hatalmas.

Végül annyit: akinek személyes karácsonya van, az ezt a nagy dolgot nemcsak átéli, hanem ezt továbbadja.

Emlékezzünk a gadarai történetére. Van egy megkötözött ember, akiben munkálkodik a halál ereje a halálra. Jézus Krisztus megszabadítja, és mit mond neki? Menj haza a tieidhez, és mondd el, mily nagy dolgot tett veled a Mindenható.

Péter apostol pünkösdkor miről beszél? Arról, hogy Istennek nagyságos tettei vannak.

És mit mond a tömeg? Kik ezek, hogy mi, jövevények halljuk, amint a nyelvünkön beszélnek. Halljuk az Isten nagyságos dolgait.

Miről beszél Péter? Jézus Krisztusról mint megfeszítettről, Jézusról, mint feltámadottról. Isten ígéreteinek hordozójáról.

És mibe csodálkozott bele az emberi szív? Isten hatalmas tetteibe. Nagy dolgot tett velem a Mindenható.

Mit mond Péter a levelében? Hirdessétek annak nagyságos dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

Ezzel kell ma szembesülnünk. Csak körülöttünk van karácsony? A karácsony csak a körülöttünk levő fényeket jelenti? A karácsonyi terített asztalt? Vagy pedig karácsony bennem van, és elmondom az én Uramnak, Jézus Krisztusnak, amit így szavaltak a gyermekek: Jer, jer, szüless meg a szívemben, mint karácsonykor Betlehemben.

Jó lenne, ha te is ezt mondanád: itt van szívem, neked adom Uram, neked, ki alkotád. Kitárom előtted. Feladom magam. Megadom magam. Jöjj, és a te életed szülessen meg, növekedjen és teljesedjen ki az életemben.

Énekeljük el a 324. dicséret 5. versét:

Áldom én is szent nevedet,
Én királyom, szenteknek szente,
És vígan ülöm ünneped,
Ó Jézus, Istennek felkentje!
Magasztalom Felségedet
És imádlak szent félelemmel,
De egyszersmind szerelmedet
Megölelem igaz hitemmel.


Imádkozzunk!

Áldunk téged Istenünk, hogy cselekvő Úr vagy. Add, hogy ne csak körülöttünk legyen karácsony, hanem bennünk. A sok földi ajándékról fel tudjunk nézni rád, mint ajándékozóra és legnagyobb ajándékodra: Jézusra.

Köszönjük, ha igéd és Szentlelked által elvégezted, hogy már bennünk is karácsony lehet, mert megszületett a Szabadító a szívünkben. Köszönjük, ha elmondhatjuk már: "élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus."

Kérünk azokért, akiknek csak külső karácsonyuk van és nem ismerték még meg az Istennek minden ismeretet meghaladó szeretetét. Kérünk azokért, akik a szeretet ünnepét még szeretetlenül töltik, szeretethiányban szenvednek. Kérünk a sírókért, gyászolókért, betegekért.

Felemeljük hozzád szavunkat gyülekezetünkért, egyházunkért, népünkért szerte a világon, ahol csak magyar nyelven csendül fel az evangélium. Kérünk a világ összes népéért, ahol Jézus Krisztust egyedüli Megváltóként, Úrként és Királyt tisztelik, szeretik és hirdetik.

Áldd meg életünket, közel- vagy távollévő szeretteinket, az egész teremtett világot.

Kegyelmedből hallgass meg minket, Urunk.

Ámen.