PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. december 5.
(vasárnap)

Horváth Géza


KARÁCSONY FÉNYEI 2.
A BESZÉLŐ ISTEN


Alapige: Lk 1,18-19

Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú." Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.


Imádkozzunk!

Urunk, áldunk, dicsőítünk és magasztalunk téged, amiért igaz Isten vagy és ígéreteidben változhatatlan valóság. Boldogok vagyunk, hogy így tudunk rólad, így ismerünk téged.

Áldunk téged, hogy ígéretedhez ragaszkodtál, megtartottad, és az idők teljességében elküldted a te egyszülött Fiadat ebbe a világba, hogy éljünk általa.

Köszönjük, hogy elveszett jussunkba akar Ő visszahelyezni bennünket. Visszaadni nekünk az elveszített Édennek minden gazdagságát, szépségét és örökségét.

Bocsásd meg, Urunk, az emberi szív balgaságát, akik ezt nem akarják átvenni, megérteni, elfogadni. Bocsásd meg, hogy sokszor tele a kezünk mindenféle földivel, amit nem tud elengedni, ahelyett, hogy elengedné és megnyerné az örökkévalót, az igazi értéket.

Dicsőítünk téged, Urunk, amiért nincs nálad változás, sem változásnak árnyéka.

Köszönjük, hogy ugyanaz vagy, aki régente szóltál, és aki ma is szólsz. Engedd, hogy rád figyeljünk most. Tudjunk letenni mindent, amivel idejöttünk: Talán az elmúlt hétnek, vagy ennek a mai reggelnek bosszúságát, történéseit, szomorúságát vagy éppen örömét, hogy ne lehessen semmi gát, kegyelmed mi ne törne át.

Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd be szíveinket teljesen magaddal. Kérünk, munkálkodj ma is igéden keresztül. Köszönjük, hogy ezzel végzed, Urunk, a te áldott újjászülő, megtartó, megerősítő, továbbvivő munkádat.

Köszönjük a gyülekezet közösségét. Áldunk téged a közöttünk levő fiatalokért. Kérünk, áldd meg Urunk a gyermekórákat is, amelyek párhuzamosan folynak most istentiszteletünkkel.

Kérünk, öleld körül egész gyülekezetünket a te irgalmaddal, kegyelmeddel.

Ámen.


Igehirdetés

Akik a múlt vasárnap is itt voltak az istentiszteleten, azok tudják, hogy Zakariás és Erzsébet történetéről beszélt velünk a mi Urunk, és ezen a mai alkalmon is szeretném folytatni.

Azt mondtam a múlt vasárnap, hogy a fények kigyúlnak körülöttünk így karácsony közeledtével minden utcán, főbb tereken, üzletekben - sokkal fontosabb és sokkal nagyszerűbb lenne, ha kigyulladnának a fények bennünk, a szívünkben, mert ezek a fények nem mások, mint Istennek az üzenetei számunkra. Jó lenne, ha egyre többet értenénk meg Istennek az üdvtervéből, hogy mit is akar velünk a mi életünkben.

Amikor a világűrből a földet fényképezik, nagyon érdekes, hogyan mutat a világűrből egy nagyváros. Nyilván ott, ahol tengerek, óceánok voltak, ott sötétség volt, ahol pedig nagyvárosok voltak, vagy sűrűn lakott területek, ott pedig nagy fényesség volt.

Arra gondoltam, vajon Isten hogyan látja az életünket? Mennyi benne a világosság vagy a sötétség? Nem kellene-e, hogy kigyulladjanak ezek a karácsonyi fények az életünkben?

Az elmúlt vasárnap láttuk, hogy Zakariás és Erzsébet feddhetetlen, igaz, imádkozó életet éltek, és mégis volt egy hatalmas problémájuk, mert a hívő ember élete sem mentes a földi nehézségektől. Nekik az volt a problémájuk: nem volt gyermekük.

Isten angyala megjelenik Zakariásnak és elmondja a jó hírt, ahogy a 19. versben is olvastuk: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt..."

Most az ünnepekre készülve, úgy figyeljünk erre az igére, hogy Istennek ma is ez az útja, terve, hogy elmondja azt az üzenetet, amit nekünk készített, és amire az életünknek szüksége van.

Karácsony előtt különösen nagy a mozgás, a forgalom. A háziasszonyok beosztják, hogy melyik nap mit kell tenniük a családban, a munkahelyen. Emberáradat az utcákon. Számunkra hadd legyen ez a középpontban, hogy "elküldött engem, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt az örömhírt."

Jó, hogy olyan Istenünk van, aki beszél velünk, és aki örömhírt akar nekünk mondani.

Talán nem mondok újat azzal, hogy nap mint nap nem győzzük hallgatni a rossz híreket. A híradó csak arra épül, hogy hol milyen rossz dolgok, balesetek, természeti csapások történtek, hány halott volt, milyen nyomorúság lett az eredménye.

Karácsony előtt Isten arra irányítja figyelmünket, hogy örömhírt hozzon neked, hogy beszéljen veled.

Zakariás, amikor papi szolgálatát végzi az Isten előtt, a nép meg a templom előtt áll és imádkozik, megjelenik neki az Isten angyala.

Hadd beszéljek egy keveset arról, hogy milyen az a körülmény, amelyben az Isten angyala megjelenik, és amelyben Isten Zakariással beszél.

Tudjuk a Szentírásból, hogy ez több mint ezer éves liturgia volt, amit Zakariás végzett. Mit, hogyan kell tenni, milyen rendben, mert az Isten népe között, az Isten gyülekezetében rendnek kellett lennie, és rend szerint kell mennie mindennek. Kérdezhetnénk: nem ósdi, régi liturgia ez, több mint ezer évig ugyanúgy csinálni mindent? Mondhatná valaki: nem konzervativizmus ez? Zakariás korában megfelelő még ez a liturgia? Nem kellene-e valami új utat keresni, új módszereket?

Az a szép, hogy nem ez lesz a döntő. A döntő az lesz, hogy Isten angyala megjelenik, és felhangzik az üzenet, felhangzik az örömhír, az ígéret: Zakariás örülni fogsz és boldog leszel. Ez lesz a következménye annak, amit cselekszem, amit véghezviszek.

Nem vágyunk ilyenre? Nem vágyunk arra, hogy Istentől olyan üzenetet kapjunk, amelynek az lesz az eredménye, hogy örülni fogsz és boldog leszel? Nem vágyunk olyan életre, akár fiatal, akár idős, aminek az a következménye, hogy örülni fogsz és boldog leszel?

Igen, egy több mint ezer éves liturgia. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert ma is vannak olyan törekvések, hogy vajon nem kellene-e változtatni a módszereinken? Mit csináljunk, hogy az embereket becsalogassuk a templomba? Hogyan nyerhetjük meg a fiatalokat? Hogyan menjünk a gyerekmisszióba? Mi fontos egy fiatalnak?

Némelyek azt mondják: hozzunk be modern módszereket. És olyan jó az igében, hogy nem a módszer, nem a liturgia tartotta meg Zakariást, hanem az istentiszteleten megjelenő Úr, az Isten küldöttje. Isten ebben az igében nem modernizálja az istentiszteletet, hanem aktualizálja az üzenetet. Maivá teszi Zakariásnak. A jövőről beszél neki.

Nincs itt áporodott szagú múlt, nincs itt dohos szag, hiszen Zakariásnak azt mondja az angyal: "te is örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt." És készíti az utat. Ez a jövő. Zakariás, ami az életedben, meg a családodban történik, az kihat a népre, az egyházra, az Isten népére. Milyen csodálatos perspektíva!

A múltról beszél Isten? Nem! A jövőt hozza elénk és megáldja Zakariásnak ott ezt a szolgálatát. "Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének..."

Az a fontos, amikor Isten az igéjét aktualizálja nekünk. Lefordítja kinek-kinek a nyelvére, az élethelyzetére. Hiszen olyan csodálatos ebben az igében, hogy Zakariás életét ismeri az Úr. Előtte van a sok imádság, könyörgés, a könnyek. És azt mondja, "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te imádságod." Nem feledkeztem el rólad, mert tudom a te dolgaidat. Ahogy Jézus Krisztus mondja a gyülekezeteknek: tudom a te dolgaidat, tudok rólad.

Olyan sokszor énekeljük, de nem tudom, hogy komolyan vesszük-e: "Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, te előled elrejtenem semmit nem lehet." Zakariásék nem is akarták elrejteni, ők kitárták az Úr elé, és Isten ad nekik feleletet. Az a döntő dolog, hogy Isten beszélni akar velünk ezen a karácsonyon.

A múlt héten végigvettük a készülő gyülekezeti alkalmakat. Mennyi alkalom lesz most fiataloknak, gyermekeknek, felnőtteknek, időseknek, házasköröknek - minden korosztálynak. Annyi lehetőség, hogy Isten azt mondja: Beszélni akarok veled! Vajon olyan állapotban leszünk-e, hogy Isten beszélhessen velünk?

Amikor a gyermekek a hittanórára jönnek, akkor néha sajnáljuk őket, mert mire idekerülnek, holt fáradtak. Némelyik gyerek annyira fáradt, hogy a szeme lecsukódik, majdnem elalszik. Sok-sok órája volt már, meg ott az irdatlan nehéz táska is. Fáradt.

De vajon, milyenek leszünk mi? Hogyan állunk majd Ő elé? Hogyan jövünk ennek a beszélő Úrnak a közelébe? Elmondhatja nekünk azt, amit akar? Ránk bízhatja az Ő igéjét, tervét? Tanuljuk meg aranymondásként: "Beszélni akarok veled!" Írjuk a szívünk hústáblájára, hogy karácsony nem szól másról, mint arról, hogy Isten beszélni akar velünk.

Mit mondanak majd az angyalok Betlehem mezeje felett? Azt: "Hirdetek nektek nagy örömet." És hozzáteszik: ennek lesz egy jele: majd találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. Mert hirdetek néktek nagy örömet.

Karácsonykor is a beszélő Isten áll előttünk. A mi beszélő Urunk, aki az Ő igéjével szól bele Zakariás életébe. És az Ő igéjével szól bele a mi életünkbe is. Aki az Ő igéjével végzi a munkáját. Az Ő igéje növekszik bennünk, visz mélyebbre, Jézus Krisztus megismerésében.

Van egy kedves vers, ami így kezdődik: "Álljatok meg, rohanó emberek, hadd beszéljen Isten veletek!" Ez a vers arról szól, hogy azért vannak rohanó emberek, mert rohanó világban élünk, de álljatok meg, hogy Isten beszélhessen veletek.

Meg tudunk állni arra, hogy Isten beszéljen velünk? Mert Isten, amikor beszél, akkor nemcsak hozzánk beszél, hanem rólunk beszél. Hiába hallod most Isten igéjét, ha nem lesz a számodra életté. Akkor lesz a számodra életté, ha megérted: mert lehet, hogy Isten nemcsak hozzád beszél, hanem rólad beszél.

A samáriai asszony életében hogyan lett Isten beszédévé az, amit neki Jézus Krisztus mondott? Ő maga fogalmazza meg, amikor megy vissza Sikár városába és boldogan mondja el: gyertek, van itt valaki, aki nemcsak hozzám beszélt, hanem rólam is, és megmondott nekem mindent. Tudja, hogy ki vagyok, tudja, hogy mi a háttér, és tudja, hogy mi az, ami bűn, és mi az, ami nyomaszt. Gyertek, hadd beszéljen veletek!

Az ilyen ember tudja mondani: veled is hadd beszéljen Isten. Rajtam keresztül veled is szeretne beszélni.

Nikodémussal beszél Jézus azon az éjszakán. Nikodémusnak megfejti azt a hatalmas titkot, hogy az újjászületést nem lehet kikerülni. Nem lehet elodázni, kiváltani tudománnyal, ranggal, beosztással, egyházi funkcióval. Azt mondja Jézus Nikodémusnak: szükséges újonnan születned, mert aki nem születik újjá, nem láthatja meg az Isten országát. És Nikodémus később majd biztos megérti. Azon az éjszakán beszél vele Jézus. Beszél vele az ige.

Gondoljunk arra a történetre, amikor a Cselekedetek könyvében ott a nagy igehirdető: Apollós, aki csodálatosan tud beszélni. Ott van egy iparos házaspár és azt mondják: menjünk, beszéljünk vele.

Nem mi akarunk vele beszélni. Honnan is vennénk a bátorságot, hogy odamenjünk egy igehirdetőhöz: te, menjél mélyebbre a Szentlélek ismeretében. És odamennek nagy szeretettel, nagy türelemmel, nagy alázattal és segíteni akarással beszélnek neki az Úr útjáról. Apollósnak, a kor egyik legnagyobb igehirdetőjének megfejtik az Úr útját, a titkot.

Ilyen Istenünk van, aki beszélni akar velünk, aki nem mond le rólunk, és aki tudja, hogy az életünk megoldása csak abban van, hogy fogadjuk-e az Ő beszédét, igazat adunk-e az Ő beszédének, és az Ő beszéde munkálkodhatik-e bennünk.

És az Ószövetségben ott van a kisgyermek Sámuel, akivel Isten beszél. Nekem ez azért fontos, mert a Bibliában világosan benne van, hogy Isten gyermekkel is beszélhet. Lehet, hogy egy felnőttnél süket fülekre talál az Isten igéje, de egy gyermeknél... És, milyen nagy dolgokról beszél Sámuelnek. Mit akar tenni, mi lesz a jövő. Sámuel pedig azt mondja: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Nyitott vagyok, kész vagyok, engedelmes vagyok. És azt mondja az ige: "Nem hagyott Sámuel semmit földre esni az Isten beszédéből."

Egy ifjúsági konferencián hallottam egy szeretett teológiai tanártól. A Sámueli igéről beszélt, és azt mondta: gyerekek, képzeljétek el, hogy minden ige, amit Isten nekünk mondani akar, és mi a földre esni hagyunk, az, amikor a földre esik, egy rajzszeggé válna. Hogyan járkálhatnánk a földön akkor? Nem nagyon tudnánk járkálni a földön. De Sámuel Istennek egyetlen igéjét sem hagyott a földre esni.

Elkészített igéi vannak Istennek. Elkészített üzenete van számodra ezen az ünnepkörben is, amely most következik. Hogyan fogadjuk az Isten beszédét?

A múlt héten olvastam az egyik újságban: Valahol haldoklott egy szegény kőműves. A kőműves elküldte a lányát a grófkisasszonyhoz, hogy mielőtt meghalna, szeretne vele beszélni, mert a kőműves valamikor a gróféknál dolgozott.

Elmegy a küldött és azt mondja a grófkisasszony: mit akarhat nekem a te apád mondani? Nem ment el.

Másnap a kőműves megint küldi a lányát: de menj el, lányom. Mondd meg a grófkisasszonynak, hogy jöjjön, beszélni akarok vele, ugyanis a háború idején az apja a családi kincseket velem falaztatta be a várba, s meg akarom mondani, hol falaztam be.

Megy a lány: tessék jönni, mert az apám beszélni akar magával. Mit akar a te apád mondani? Azt, hogy hol van a családi kincs, mert a háború idején ő falazta be a vár falába. Persze a grófkisasszony rögtön váltott. Vette a kabátot és rohant, de mire odaértek, meghalt a kőműves. A kincs soha nem került elő.

Talán ez példa arra, hogy amikor neked a mennyei Atyád üzen: van valami mondanivalóm neked, beszélni akarok veled, akkor azt mondod: nem vagyok rá kíváncsi.

Mit akarsz nekem mondani? Én fiatal vagyok. Nekem sok tanulnivalóm van. Én szerelmes vagyok - írta egy lány egy hittanórás dolgozatra. Uram, nekem sok munkám van, gyorsan mondd, vagy hagyjuk, mert annyi a feladat, hogy meghalni sincs időm. Vagy azt mondod: öreg vagyok, beteg vagyok most ehhez. Más problémám van.

Vagy azt mondod: Szólj, Uram, a te beszéded Lélek és élet. Szólj, Uram, mert ha nem te szólsz, a szó fülig, ha érhet, de szívig nem mehet. Szólj, Uram, mert szól hangodból a jóság, és szódban meglelem az örökkévalóság jó édességeit. Szódban meglelem az örökkévalóság kincseit.

Beszélő Urad van, fogadókész vagy-e az Ő beszédére? Adja Isten, hogy így legyen. Fogadd szívedbe az igét, és a testté lett igét: Jézus Krisztust!

Énekeljük válaszolva az igére imádságos szívvel a 308,5 dicséretet:

Tarts meg bennünket az országban,
Melyet Ő köztünk állított,
Adj részt abban a boldogságban,
Melyet a földre szállított!
Majd éltünk végével
Bocsáss el békével,
Hogy oda térjünk,
Hol az Ő hívei
Száma közt mennyei
Országlást érjünk.


Imádkozzunk!

Urunk, szeretnénk kitárni előtted egész életünket és szívünket. Köszönjük, hogy jól ismersz bennünket. Mindent jól lát a szemed. Amit gondol a szívem, te mindjárt tudsz róla.

Áldunk téged azért, hogy olyan nagy szeretettel fordultál az embervilághoz adventben és karácsonykor.

Köszönjük, hogy a te szavaddal fordulsz felénk.

Kérünk, hadd legyen fogadókészség a szívünkben, hadd tegyük első helyre a te igédet, hadd határozza meg az életünket, utunkat, cselekedetünket, gondolkozásunkat, segíteni akarásunkat, kapcsolatainkat.

Kérünk, vezess minden nap a te igéd által bennünket. Engedd, hogy kedvesek legyenek nekünk a naponta olvasott igéid, üzeneteid, mondanivalód.

Készíts bennünket az ünnepekre, hogy valóban fontos legyen számunkra minden világi rohanás fölött a lelki feltöltődés, lelki megújulás, hogy lelkileg megújulva imádhassuk szent felségedet, Urunk.

Kérünk azokért, akiknek ez az adventi vasárnap is szomorúságban, vagy nyomorúságban telik.

Áldd meg azokat, akiket a gyász terhe nyomaszt és keserít. Kérünk, hordozd betegeinket, imádkozunk a megfáradtakért, a gyermekekért, fiatalokért.

Köszönjük református iskoláinkat, Urunk, szerte az egész országban, de a közelünkben is. Áldd meg Baár-Madas Református Gimnázium életét, tanárait, diákjait. Köszönjük, hogy folyhat ott a te munkád, Urunk, és nemcsak a tananyagra figyelnek, hanem a hitbeli dolgokra is. Köszönjük, hogy itt kezdik templomunkban a hétfő reggeleket. Kérünk, ezeknek a fiataloknak is ragadd meg a szívét és életét, hogy nekik is Megváltójuk, Üdvözítőjük lehess. Hadd legyenek boldogok egy egész életen keresztül, mint mindenki, Úr Jézus, aki téged befogad, aki veled jár, és veled él. Végy körül bennünket, kérünk, szenteld meg a szívünket.

Kérünk, hogy a ránk következő héten is minden dolgunkat bírjad, forgassad, kezeink munkáit igazgassad, hűséges, drága Urunk.

Ámen.